Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-14 / 62. szám

Véstek, 1958. március 14.-^5 SOMOGYI NÉPLAP TÁMADÁS EGY KÖNYVTÁR ELLEN A kaposkeresztúri nép- kény v tárat kilakoltatták. Nem most, még múlt év szeptemberében. A faluban azóta sincs, nem is lehet be­csülete a könyvnek. Fájda­lom, de egy olyan kis köz­ségről kell ezt megállapítani, ahol már hagyománya van a könyvolvasásnak, ahol fel­nőtt és gyermek az élet nél­külözhetetlen tartozékának tekinti a könyvet. Mégis aaeghalt a könyvtár, kimúlt — legalábbis egy időre, mert itSotékielen kezek szívtelenül avatkoztak belső titkaiba, s elvonták tőle az életet, a le­vegőt ... Mi történt? Rajczi Lajos 11-án kiköltöztette a könyv­tárat eredeti helyéről. A ta­nácsnak szüksége volt a he­lyiségre, mert előző irodája nedves, egészségtelen. A cse­re állítólag vb. határozatva történt, bár a határozat hite­lessége azóta is vitatható. A kulcs Vizsrálek Györgynő zsebében volt, s a Megyei Könyvtár utasítása szerint, csak az ő vizsgálatuk után adhatja át. Ez nem akozott gondot, a könyvtár így is át­került a nedves, könyvtárnak sem megfelelő szobába. A könyvtáros lemondott, nem vállalhat felelősséget. Egy hónap múlva az új könyvtá­ros beleegyezése és jelenlé­te nélkül Ismét költözött a könyvtár. Ezúttal az iskola tantermébe. A nedves szoba kellett tanítólakásnak. Sürít­ve eddig a történet. S követ­kezménye? Ez évben még nem kölcsönzött a könyvtár. Mindez így egyszerűen, rö­vid mondatokban vérszegény történet. Pedig ha nem tud­nánk fékezni indulatainkat, azt mondanék: kultúrbotrány au, ami Kaposkeresztúron történt. A tanácsiroda áthelyezése indokolt, jogos. De a könyv­táré nem, s csak arra utal, hogy Rajczi Lajos nem szenati a könyvet, nem tudja felbe­csülni értékét. Most különböző dolgokra hivatkozik. Először is vb ha­tározatra. Aztán a járási ve­zetőkre. Mint mondja, tőlük kapta az utasítást. Am a já­rási tanácsnál megtudhatja az ember, hogy ez nem így igaz. «-Intézkedjenek helyileg, egyetértésben a Megyei Könyvtárral-«, így szólt az »nkäz«, ha annak lehet ne­vezni, De ez korántsem ma­gyarázza a szívtelen intézke­dést. Személyes beszélgetés­nél arról értesül az érdeklő­dő, hogy Rajczi Lajosnak fo­galma sincs, ki hordta át a könyvszekrényeket az iskolá­éi!). A jegyzőkönyvben vi­szont elismeri, hogy ő intéz­kedett. Kit okol a bajokért? A könyvtárost. Hívatlan prókátorra is akad. Révész János, nem ép­pen józan állapotban szemér­metlenül párttitkárként mu­tatkozik be, s klerikális fa­sisztától kezdve mindenfajta reakciósnak nevezi a könyv­tárost, aki hagyta, hogy könyvvel együtt cipeljék a szekrényeket. Nos, a könyv­táros politikai magatartását nem ismerjük, de kevésbé hi­het valaki annak, akit egy­szer »füllentésen-« fogott. Ré­vész János nem párttitkár a faluban... Néhány kérdés még, s el­lentmondásokba keveredik a két ember. Meggondolatlanul, oktalanul, a következménye­ket nem is sejtve intézkedtek a faluban, s ezt nem menti semmiféle mendemonda! Kaposkeresztúron köze] 10 ezer forint értékben 700 kö­tetes könyvtár van. Csak két példát. 1957 második negyed­évében 225 olvasó volt a falu­ban, s az első negyedben 1361 könyvet kölcsönöztek. Több mint kétszáz olvasója lenne a könyvtárnak (ötszáz- egynéhány lakosú községben). Ma egyetlen olvasó sincs, a kölcsönzés szünetel, s Rajczi Lajos szerint a régi könyvtáros, Vizsrálek Györgyné, s az új, Margetké Jánosné felelőtlenségének következménye. Mindez merő tévedés! Megoldás? Nem. Ehelyett állandó pletyka, rágalomhad­járat dúl a községben, sze- inélyeskedes. ellenségeskedés uralkodik. Az olvasók pedig, kik megtanultak már élni a lehetőséggel, s a könyv lapjait forgatva emelkednének fö­lül a múlt emberén, most magukra hagyottan fkutatják az okokat, s várnak segítsé­get. Intézkedni kell, sürgősen szót érteni Rajczi Lajossal! A könyvtárnak otthont kell adni, s az emberek kezébe könyvet. Mert tanulni, olvas­ni, művelődni akar a mi né­pünk, s eme óhaját becsülni, támogatni illik még Kaposke­resztúron is... JÁVORI BÉLA S F O R T Ahol a nők egyenjogúsága csak egy napig tartott Egy kicsit megkésve bár, de meg kell emlékezni arról a nőnapról, melyet a berzen- cei tanács és a földműves­szövetkezet vezetősége ren­dezett március 8-án. Ez az ünnepség talán más is volt, mint a megyében megrende­zett többi ünnepségek. A nők megbecsülése abban nyilvánult meg, hogy való­ban ünnepeltek, vendégek voltak ezen a napon. A berzeneei férfiak az ünnepség megszervezésének minden munkáját magukra vállalták. A szövetkezet fér­fi dolgozói fejükbe húzták a szakács sapkát és kezük munkája nyomán készült az Metes vacsora. A bírálatot ugyan megkapták az asszo­nyoktól, de erre csak büsz­kék lehették. Más férfiak ki­szolgáló kötényt tettek ma­guk elé. Mosolyogva és szí­vesen fogadták az asszo­nyok és lányok a férjek, vő­legények igyekezetét, amely- lyel mind-mind azt akarták bizonyítani, hogy él az egyenjogúság Berzencén. Az ünnepi beszédek és vacsora után még a késő éjszakai órákiig szórakoztak együtt a berzeinoei nőnapon. Szép is volt ez így. De várjunk csak! Még valamit el kell mon­dani. Eljött március 9. és a nőnapon részvevő sok férfi és már sokkal kevesebb nő összegyülekezett a helyi föld­művesszövetkezet ülésére, hogy a vezetőséget megvá­lasszák. S láss csodát: az előző napi nagy egyenjogú­ságot hirdető férfiak. se­hogy sem akarták elfogadni, hogy az fensz, vezetőségébe nőket is válasszanak. Hosszú vita után sikerült csak el­érni, hogy Radics Ferenc né és Kovács Istvánná mégis tagja lett a vezetőségnek. Mindebből arra következ- , tettünk, jtogy Berzietncón a nők egyenjogúságát az év 365 napjából csak egy nap­ra, március 8-ra értik. Dévai Zoltán >3v^OOQ©©O0QOOOGOOOOOOOO0O©OOOOGGOO9OOOOGC Új főútvonal Moszkvában Vosrtocsnij Lucs — így hív­ják azt az új főútvonalat, amely Moszkva középpontját a most épülő délnyugati kerü­lettel köti majd össze. Az út mintegy 8 kilométer hosszú és 28 méter széles (a járdákat nem számítva) lesz. Az útépítőiknek számos ne­hézséggel kell megküzdeniük. Hiszen az út vasúti pályateste­ket szel át, máshol pedig épü­letek akadályozzák az építést. Az egyik pályaudvarnál alag­utat építenek, a Központi Le­nin Stadionnál pedig 700 méter hosszú hidat emelnek. Az ú Gyorsan szalad a •gépkocsi a 6S~as vrAmü úton. Egy­más után maradnak el a kilométereket jelző, fehérre festett kövek: 72... 73... 74. .42 egyik kanyar után két alacsony domb közé fut az út vékony, szürke csík­ja, s itt a széltől vé­dett helyen az árok­ban egy férfi szor­goskodik. Néhány lépésnyire tőle pi­ros zászlócska, rajta nagy, fehér V betű jelzi foglalkozását; ő ezen a részen az áttör. Az ö feladata rendben tartani a rábízott vonal ré­szét, a kisebb hibá­kat kijavítani, a nagyobb kopások, halkak keletkezéséit pedig jelenteni az 'Útfenntartó Válla­latnak. Megállunk mellet­te, beültetjük a ívmkncsiba, s beszél- ' etetés be kezdünk. Ne­hezen indul belőle lassan, magya­arról, most addig a szó, amíg egy kicsit át nem melegszik, mert hiá­ba választott ezen a napon viszonylag szélvédett helyet a munkájához, csak megérezni a hideget egész nap itt az úton. Később, szakszerű rázatba kezd amit éppen csinált. — Az út padkáját javítgatom — mond­ja, s kimutat az ablakon —, látják, a sok eső, a megol­vadt hó mennyit_ el­vitt , a földijéből. Márpedig ha ezt úgy hagyjuk, gyor­sabban romlik az út, mert a padka után már a köves rész következik... Olyan szakérte­lemmel, s lelkese­déssel beszél, mintha egész életét ezzel a munkával töltötte volna el. — Tulajdonképpen valóban itt éltem le eddigi éveimet — hagyja helybe —, de nemcsak én, hanem már az édesapám is. Harminchárom és fél esztendőn keresztül volt útőr. A foglalkozás te­hát apáról fiúra szállt. Vajon tovább­ra is így lesz? — Nem hiszem — gondolkodik el az útőr. — Hét gyerme­kem. van. Közülük a nagyobbak már rviás- felé dolgoznak, más szahmáiravj keresik a boldogulást. A ki­sebbek meg még nem nagyon foglal­koznak azzal a gon­dolattal, mihez kez­denek, ha félcsepe­rednek. Már egy kicsit tü- relmetblenül pillant- gat ki a félben ha­gyott munkára. Nem­sokára négy óra — úgy szalad az idő — és még sokat akar dolgozni ma. Holnap pedig ismét másfelé van dolga. Nagy a távolság a 72-es és 75-ös kilométerkő között, sok heilten kell javítani a lyu­kakat, kopásokat. Aztán haza is szeret­ne jutni még időben. Messze a falu, ahol lakik és sok a mun­ka otthon is. — Most már lcöny- nyebben bírom, mert több gyerek más he­lyen,, dolgozik, meg aztán a.!, első fele­ségem halála után csak nemrégen nő­sültem meg másod­szor. Az azóta el­múlt négy év azon­ban nehéz volt. A munka itt, aztán ott­hon főzni, mosná, ta­karítani, a gyerekek után-.. kilép a gép­kocsiból, kézbe fon­ja ásóját és nagy lendülettel ismét munkához kezd... A gyerekekre gondol, s a hideg metsző sze­let sem érzi már... A.ki.&AA.&ÁAA*A>iAAAAJ / jr Uj utakon a Somogy megyei sport A MEGYEI SPORTPARLAMENT VITÁJA Tegnap beszámoltunk a me­gyei testnevelési és sport tanács alakuló üléséről. Az alábbiakban ismertetjük a beszámolót követő vitát, amelynek során a tanács tagjai fejtették ki véleményüket: felsőként Nagy Mihály kollégiumi igazgató szólt. Hangsúlyozta, hogy a be­számolóból új. friss, üue lövegű áradt. Megyénk 1953. évi sport- programja erkölcsileg alapvető változásokat hoz, kijavítja a hi­bákat. felszámolja a megromlott sportszellemet, azt, hogy egyes sportolók osak pénzért voltak hajlandók tudásukat kifejteni, ilyen sportolókra a jövőben nem lesz szükség. A sport testedzés, ezt vegyék tudomásul mindazok, akiket Ulet Azok a sportolók, alakot megtévesztett a pénz ör­döge. de azok a felelőtlen sport­vezetők Is, akik a múltban va­lóban felelőtlen ígérgetésekkel szédítették meg a talán még rom­latlan sportolókat. Szólt a közön­ség nevelésének fontosságáról is. ff,erő Béla, a Táncsics gimnázium igazgatója csatlakozott ez előtte felszólaló­hoz ,a közönség nevelését illetően. Segítsem ebben a munkában ne­künk a sajtó is. amely világítson rá a helytelenségekre — mon­dotta. Aztán arról szólt, hogy a beszámolóban szó esett a kosár­labda alszövetsegről is. Mit tesz ez az alsizövelség most, amikor egyetlen kosárlabda csapat sem működik? Vannak sportkörök, lamelyek tízezrekét ölnek a lab­darúgásba, d» nem hajlandók otthont nyújtani megyénk igen fejlett kosárlabdázóinak. Kifogá­solta e Textílművek sportprog­ramját, ahol a korábbi Ígéretek ellenére sincs kialakulóban a női sport, de erőlködik a labdarúgás. Meghalt Kaposvárott a tenisz- sport —: mondotta —, de érthe­tő. mert a 35 pályával szemben, ami ’a múltban volt. jelenleg csu­pán kpttő létezik. Beszélt továb­bá a sportkörök és a középisko­lák kapcsolatáról, amely ugyan javult, de még további javulásra van szükség. Indítványozta, hogy középiskolás sportolók ezután csak Iskolai engedély álapján Elpártolhassanak nem iskolai sportkörökben. múltban talán volt is valami. Az üj szellemű sportemberektől azonban ne féljen senki — mon­dotta. Majd arról számolt be. hogy a Dózsa, ha megfelelő ga­ranciát kap. igyekszik megna­gyobbítani a sportcsarnokot, s továbbra is díjmentesen bocsátja ez iskolák rendelkezésére. Hegyi József SZMT titkár a nevelés kérdéséről szólt. Ne­veljünk jó sportolókat, akik egy­úttal nemcsoK sportáguknak, ha­nem szakmájuknak is mesterei lesznek. Kimondotta. hogy a szakszervezet rendet teremt a Textilműveknél a sport terén. Nem tűrik a szabálytalanságokat, megszervezik az üzemi bajnok­ságokat — mondotta. Száraz Pál alezredes; Uj utakon haladunk. Ml lehet a fő feladatunk? Megvalósítani a Politikai Bizottságnak a sportra vonatkozó határozatát. Törődjünk sokkal többet, .mint a múltban, a tömegsporttal, a falusi sport­tal. Használjuk fel az Ifjúság szo­cialista nevelésére a sportot. A sajtó írjon bíráló cikket, ha ki­vetni valót tatái sportéletünkben. De népszerűsítse is azokat a sportembereket, akik az életben is, meg a sportpályán Is helytáll­nak. Markovics Ferenc tanító, Kéthely. Balázs József, a K. Kinizsi elnöke szólt a sportkörök nehéz anyagi helyzetiéről. Már rég folyik a bajnokság s még nincs jóváha­gyott költségvetés, így nem le­het tervszerűen gazdálkodni. El­mondotta, hogy a Kinizsinél vol­tak hibák a múltban, de azt igyekeznek kijavítani s a jövő­ben egy cél lebeg a sportkör előtt: becsületes úton Járni. Szó­ba hoziia a kaposvári sporttelepek körül uralkodó áldatlan állapoto­kat. Bodosi Mjhályné testnevelő' tanár: Nem lehetünk elégedettek a női sport eredményeivel. Sok ne­hézséggel kell megküzdeni annak a sport-Vezetőnek, aki a női sport ügyeit intézi. Egyik-másik szülő egész furcsa elveket vall e té­ren. A fiú sportolhat, &z termé­szetéé. de a lány, az más. Még városban is sokszor üti fel a fejét az álszemérem a női sporttal kapcsolatban. Felvetette, hogy a kcSzéipIskolákibatn igen sok (30 százalék!!!) a felmentett. A-ktoek rossz testnevelésből a jegye, az felmentett magát. Tegyük széles- körűvé a sportpropagandát és ebben legyen segítségünkre a sajtó Is — kérte. Androsits Imre, a KMTE elnöke:- ger ­A városi tanács úgy döntött, hogy a K. Dózsának adja to­vábbra. is bérbe a városi sporte­lepet. Ez maga talán helyes, mert a Dózsa tudott Ígéretet tenni ar­ra, hagy komoly összeget tud fordítani a pálya feljavítására. Kérdés azonban, helyes-e az, hogy maga a város nem gondol arra, hogy saját sporttelepét korsze­rűbbé tegye. Áldatlan állapot uralkodik a sportpályák terén. Nemcsak a labdarúgópályát ille­tően. hanem a teremsportok há- zatáján is. A Béke Szálló, amely korábban otthont adott az asztali- temiszezőknek, ma bezárta ka­puit és jelen pillanatban nincs helyiség Kaposvárott még a mi­nőségi sport számára sem az asz­talitenisznél, nemhogy az üzemi tömegsport számára. Fzegfl László, a K. Dózsa ökölvívó edzője a Somogy megyei belügyi dolgo­zók üdvözletét tolmácsolta a megyei testnevelési és sport ta­nácsnak, aztán egyes vállalatok és üzemek vezetőinek a sporttal kapcsolatos állásfoglalásáról «szólt. Elmondotta, hogy az egyik válogatott jelölt ökölvívó (Füzesi) munkájával a vállalatánál meg vannak elégedve. Mivel Füzesi­nek éppen a nagyfontosságú ver­senyei miatt több Ízben kell utaz­ni«.’ emiatt erkölcsi és anyagi hátrányba került vállalatánál. 'Moziüzemi Vállalat.) A vállalatok félnek a sportolóktól és ebben a « falusi sport helyzetét ismertet­te, s elmondotta, hogy nehéz helyzetben van jelenleg a falu sportja. A már-már virágzó fa­lusi atlétikát a röplabda "sportot, asztaliteniszt meg a sakkot szám­űzte a faluból 1956 októbere. Il­letve az ezt követő események. 1957-ben jóformán csalt a lab­darúgás tudott helyreállni. Kér­te. hogy a sport tanács tegyen lépéseket, hogy az olyan falusi sportkörök, ahol nincs vasútállo­más és autóbusszal kénytelenek utazni, mentesüljenek a 200 fo­rintos forgalmi bélyeg megfize­tésének kötelezettsége alól. Kovács Sándor újságíró a sport tanács előtt álló felada­tokról szólt. Elmondotta, hogy' a tanács akkor tudja betölteni hi­vatását, ha annak tagjai nem fejbólogatójánosok lesznek. Az elnökség csak akkor végezhet jó munkát, ha megfelelőképp tudja beosztani a tanácsra háruló mun­kát. Javasolta: alakítsanak szak- bizottságokat, amelyek részfel­adatokat vállalnának. Szólt a ka­posvári sportlétesítmények hely­zetéről, a helyes bajnoki rend kialakításáról és arról is, hogy ne csak a megye sportján tartsa rajta a szemét a tanács, hanem mutasson rá a Magyar Testneve­lési Sport Tanácsnál az országos jellegű bajnokságokkal kapcso­latban tapasztaltakra is. Az ököl­vívóknál ugyanis most a ló túlsó oldalára estek át és ezért szület­nek a 19:1 meg a 18:2-es ered­mények a bajnokságban. nunk az ellenforradalom hamis propagandájának helytelen néze­teit, akkor sikerül előbbre lép­nünk a nevelés terén is. Nem is­merünk megalkuvást, és egy jottányit sem térünk el a Poli­tikai Bizottság által kiadott prog­ramtól. Nem akarunk somogyi Puskásokat, Kocsisokat nevelni. De szeretnénk még sokkal több uecsüieies, jó szellemű, a hazá­ját, a munkát, a sportot egy­aránt szerető fiatalt látni a sport­pályákon. Ezeknek minden »e- gitséget megadunk a tanulásban és a napi életben egyaránt. Fel­adatunk. hogy hathatósabban tá­mogassuk az eddigieknél az isko­lai sportot, amely a jövő sportjá­nak alapját képezi. Ezért kell a kapott altami támogatásból sok­kal többet juttatnunk az iskolai sportnak, mint a múltban. A ki­váló sportolók — mint például a Dózsa ökölvívó edzője által em­lített esetben is — semmi körül­mények között nem szenvedhet­nek hátrányt a napi életben. Meg­becsülni a sportolókat, a spars« munkásokat, kötelességünk. — Arra kérte a tanácsot, hogy tölt­se meg szívvel és lelkesedéssel a sport tanács munkáját. Hevesi Károly, a Magyar Testnevelési és Sport Tanács képviselője Fenyvesi János, zz MSZMP Somogy menve: Pártbizottságának j osztályvezetője a megyei pártbizottság novében köszöntötte a siport tanács tag-1 jatt és biztosította a tanácsot az MB támogatásáról. — Sok ké­nyes kérdés megoldása vár ránk — mondotta többek között. — El kell tüntetnünk a sport köz­életéből a követelőző, flegma sportolókat. Hogy ilyenek vannak, azért jórészt mi Is felelősek va­gyunk. Do ha sikerült szétzúz­az MTST üdvözletét tolmácsolta Somogy megye sportvezetőinek;. Ismertette a szocialista testneve­lés célkitűzéseit, majd a volt OTSB eredményeit és hibáit. 1987- bon ráléptünk az új utakra, a szocialista. elvoltén felépülő spertvezetés útjára. Erről nem térhetünk le. Javasolta. hogy alakltlson a tanács öt szakbizott­ságot. Mégpedig panasz és fe­gyelmi, gazdasági, szervezésű, sportokbatási, nevelési és propa­ganda bizottságot. A szakbizott­ságok támogatása nélkül a sport tanács elnöksége aligha tudná betölteni hivatását — mondotta többek között és azzal zárta fel­szólalását, hogy legyen ez az ÚJ sportszervezet! felépítés, ez ü) megyei testnevelési és sport ta­nács Somogy megye spartfojtöőlé- sének biztos záloga. Az elhangzott felSEÓlahisolcra Vermes Imre. az MTST elnöke válaszolt, majd ezt követően dr. Bodosi Mihály elnökségi tag sza­vazásra tette fel az elhangzott beszámolót, azzal a javaslattal, hogy az elnökség azt az elhang­zott felszólalásokkal kiegészBí. A tanács elfogadta az 1958. évi sportprogramot, valamint meg­erősítette az elnökség tavjainak megbízatását Is. Ezzel az ülés mintegy hatórás vita után lezá­rult. Az elhangzottakhoz talán csak annyit: a megye sportvezetődnek alakuló ülése, az MTST első ta­nácskozása a legszebb remények­re jogosít. . Elindultunk az ÚJ utakon. Éppen a vitából tűnt ki. higy hiába léptünk járt utakra, sokszor bizony még sok 'esz a tövis, a kényes kérdés, amely­hez a múltban oly félve nyúl­tunk hozzá. Ha ez MTST elnök­sége és a tanács az -alakuló ülé­sen mutatott határozottságával, lelkesedésével, az elnökség és a tanács tagjainak szakmai tudá­sának felhasználásával bátran nyűi a kérdések megoldásához, akkor valóban úgy tesz, ahogy dr. Bodosi Mihály zárszava be­fejeződött. Megteremtjük az újat. a maradandót. Az új utakon ha­tározottan haladunk előre é9 ta­lán soha nem látott magaslatok­ra juttatjuk el megyénk sportját. A megyei í. o. labdarúgóbajnokság állása 1. Barcs 10 11 1 4 55:22 23 2. Tab 16 10 2 4 48:26 22 3. K. Hunyadi Vasutas 16 10 1 5 35:22 21 4. Taszári Honvéd 16 9 2 5 42:27 20 5. S'ófok 16 6 5 5 34:27 17 6. Marcali 16 6 5 5 35:33 17 7. Böhönye 16 7 2 7 36:36 16 8. BaLatonlelle 16 7 2 7 37:38 16 9. Balatonboglár 16 6 4 6 25:29 16 10. Fonyód 16 6 3 7 33:35 15 11. Zamárdi 16 6 2 8 46:45 14 12 Nagybajom 16 5 4 7 33:43 14 13. Gyékényes 16 6 2 8 26:38 14 14. K. Kinizsi II. 16 3 0 7 23:41 12 lő. Somogyszob 16 5 2 8 25:47 12 16. Lengyeltóti 16 3 1 12 22:46 7 Jó! sikerült az Űttöröház terematlétikai bajnoksága A Szabadságparki iskola torna­termében mintegy.60 úttörő mér­te össze erejét a következő ver­senyszámokban: helyből távolug­rás, helyből magasugrás, medi- cin-labda lökés, ugrálókötél-haj­tás. Az eredmények jóknak mond­hatók, annak ellenére, hogy a legtöbb kaposvári általános is­kola nem rendelkezik tornate­remmel és így nincs lehetőség télen edzésekre. Dicséret Illeti azokat az álta­lános iskolai sportköröket, me­lyek a legnagyobb létszámmal te-teották el a versenyzőiket (Május 1 utcai, Petőfi utcai. Sza­badságparki). Sok tehetséges flatfd atléta tűrt ki ezen a versenyen Is, de sajnos ők Is úgy járnak, mint az úttörő kézilabdázók. Hgyetfen- egy kaposvári egyesület sem ve­szi őket a szárnyai alá. Egyedül az űttöröház szakkörei biztosíta­nak számukra edzési lehetősége­ket. Eredmények: Fiú összetettben: 1. Horváth G (SzabadságoarkD és Szentes (Má­jus 1 utcai) 170 pont. Leány összetettben: 1. Walter Zsuzsa "(Szabadság-parki) 140 p. Tarnóczai István A SPORTLEVFLEZÖtNK FÓRUMA című rovatunk e héten anyaq- torlódás miatt elmaradt.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom