Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-02 / 52. szám

2

Vasárnap, 1958. március 3. *

fimiOOYI NÉPLAP

KÉSZÜL A MOZAIKLAP

SZEMBEN AZ ÁLLOMÁSUL rácsos kéri lés as telep. Az d varon betoncsövek, szorgosadé munkások. A Bánya- és pítőanyagipairi Egyesülés mű- őüzeme van itt. Valamikor ágén, a 900-as évek . elején sak ez az épületrész állt, ele- intokat tartott benne a cir- usz -L magyarázzá Gál Jóséi művezető a telep legré- ibb épületéről. — Bizony, az. 35 még az újabb épületeket is ikezdte, a gőz elkorhaszfofta ‘gerendákat, a padlásra már em is lehet felmenni, életve- zplyes odafenn közlekedni, iSürgölődő emberek mindeneié. Egy kocsira épp most rak- 5k fel a kész mozaiklapokat, rrébb egy másik kocsiról cé- lentes zsákokat emelnek le unos férfikezek.

A műhelyben a présgép és orombító zaja elnyomja Gál óasef hangját, aki apróléko- an magyarázza a mozaiklap észítésének titkait.

— Az egyik présgépünk épp 1 romlott az éjszaka. Eltörött

tartócsavarja. Pedig ez 24 ra termeléskiesést jelent.

A működő présgépnél Varga

t.ászióné s Major Lászlóné önti ámába a mészkődarából, öt íilliméteres vartos homokból s cementből készült masszát, mit aztán Sentos Lájosné és ‘églhs Gizi présel le a zakato- >.gópen. Sentes Lajosaié für- én-.rpkia a présgépből kiszedett mozaiklapokat ä regálba. Így ilyen regálba vagy közért- .etöbben Téckeretbe 25 darab aozaiklpp fér.

. — Hány darab mozaiiklapot :észítenek naponta? — tesszük el a kérdést Gál Ferencnek.

— Egy gép 1300 mozaikot :észít nyolc,, óra. alatt, Ez a nakirnál's teljesítmény. A két éppel 26n0 darabot csinálunk műszakonként.

Varga Lászlóné. a brigád ve- ejtő je, végigsimít ja kék gumizó tényét, megigazítja fején a ZÍnps kendőt, szusszanásnyit tűién, amíg Kiss Ferenc nyagkészítő beleönti tartályá- >a a veder friss anyagot. Aztán ■jha' nekilát a munkának,- egy- rías után telnek a rámák, alig yőzi préselni és leszedni Sén- eSné és Téglás Gizi.

1— A régálózott nyers moza- klapokat a szárítóba rakjuk, íhol tíz napig kezeljük. Na- >onta háromszor vízzel öntözzük meg, ezt nevezzük érlelésiek.

— A mintás cementlap-«■'I ’ “ S.-yr t: \-?r.

ugyanitt készül? — kérdezzük kísérőnktől, amikor a katonás rendben felsorakoztatott pirosmintás cementlapok mellett elhaladunk.

Igen. De eltérés van anyagban és munkafolyamatban is. A mintás cementlap kőliszt, kvarcos homok, ce- rtiént porzó és festék adagolásával készül. Az öntése munkaigényesebb a festés miatt, mint' a mozaiklapé. Préselés után azonban rögvest kész, nem kei] szárítani, nem kell kezelni.

közben Átsétálunk a

következő műhelybe, ahol az automata csiszológép száraz homokkal és. vízzel simára dörzsöli a mozaikle pokat. A gépen Igricz Mária végzi a durva csiszolást lelkiismeretesen, és szakszerűen.

A csiszológépből Szűcs Erzsébethez kerülnek a mozaiklapok. A kis lyukakat, amik a durva csiszolás, vagy még előbb a préselés alkalmával keletkeztek, kőliszt és cement keverékkel betömi.

Ezután már csak a finom csiszolás következik. Kóró Margit és Nagy Magda hatalmas gumikesztyűben végzik ezt a munkát. Az erős csiszolókő még á bőrt is levinné kezükről, ha nem húznák fel a gumikesztyűt.

— Van-e sok selejt? — érdeklődünk Gál Józseftől.

— Az engedélyezett selejt egy, legfeljebb másfél százam

lék. Ezt sohse szoktuk túllépni.

Átballagunk a régi épületbe, ahol Törekes István üb-elnök épp a Mező utcai villanytelep épületének lépcsőin dolgozik. A benyíló műhelyben magas, szemüveges férfi beton átereszeket csinál. Egy hosszú döngölővei nyomja befelé a formába az anyagot.

— A MÁV-val van sok bajunk, ezt írják meg — mondja Törekes elvtárs és máris sorolja, mi fáj az üzemnek,

— Szállításnál két százalék törésünk van, mivel csöppet sem vigyáznak tolatáskor a vasutasok, csak mennek neki a vagonnak, hiába «-pányvázzuk- ki a csöveket, az erős 'ökéstől valahogy csak elszabadul egy, nekiütődik a többinek, aztán kész a baj. Sok kárt okoz a vállalatnak a gondatlan tolatás.

Egy stráfkocsi hajt be az udvarra, mozaiklapot szállítanak valamelyik építkezéshez. Gál elvtárs már siet is a raktárba, intézkedik, hogy minél előbb megteljen a kocsi.

AZ UDVARON kútgyűrüket csinálnak. Egy megtermett, izmos legény jókora döngölövel préseli formába az engedelmeskedő anyagot.

Készül a mozaiklap. Remélhetőleg a műkőüzem mozaiklapjai fogják borítani majd az új lakások konyháit. |

Lajos Géza

PILLANATFELVÉTEL

Két közgyűlés

A Kaposvári Építőipari Ktsz elnöke, Pétervári Antal naqy eredményekről számol be a tagoknak a szövetkezet közgyűlésén.

1954. óta átépítette a szövetkezet az üzemházát, fürdőt létesített, tehergépkocsit vásárolt, mészégetőt épített. 1957-ben még gazdagabb lett a ktsz, mivel átvette a MÉSZÖV építőrészlegét. Ezzel lakatos, villanyszerelő, cementáru, műkő, KST készítő részleggel bővült a szövetkezet. Tavaly 491 100 Ft tiszta nyeresége volt az Építőipari KTSZ-nek, ebből 135 232 forintot osztanak ki a tagok között. A kőműves részleggel egyelőre még bajok vannak, ugyancsak lemaradnak a fe- gvelmezettséqben, pedig példát vehetnének a festőrészlegről, ahol a fegyelemmel sincs baj, ahol a munka is úgy megy, mint a karikacsa- pas. A munkafegyelem megsértői ellen eddig is erélyesen fellépett a vezetőség. Tavaly két tagot zártak ki. Az elkövetkezendő időben is szigorúan eljárnak minden rendbontás ügyében. A közgyűlés a beszámoló után újraválasztotta a vezetőséget.

* » *

Tabon a Vegyesipari KVsz- ben Vájtál Imre elnök ismertette a szövetkezet tagjaival, hogy a múlt évben a ktsz 165 309 Ft nyereséget ért el, ebből 54 600 forint részesedést osztanak ki.

Baj azonban, hogy a ktsz részlegei szerteszét vannak apró helyiségekben. Nem megfelelő a raktár sem, kicsi, zsúfolásig meg kell tömni anyaqgal, mivel máshova nem tudják elrakni. Ez termesztésen az anyagelosztást is megnehezíti. A községi tanács segítségével remrírető- leg minél előbb sikerül felépíteniük egy új Uzemházat.

Különc vagy ember-gyűlölő? Pontosan iém tudná az ember megállapítani, melyik s a kettő közül. Ott ül a mozi, matiné előadásán az első sorban. Egy es-egyedül.

Mindenki a hátsó ;orban telepszik le, — öreg pjirasztnéni- :ék, akik eladtak portékájukat s most egy kis szórakozásra jöttek be; háziasszonyok, akik a sor szélére ülnek, tele kosarukat lábukhoz teszik; diákok, akik elbliccelnék egy

számtanórát és ráérő emberek. De ő a ki- 'smerhetetlen, titokzatos, húsz sornyi távolságban a »-néptől«

egyedül feszít továbbra is az első sorban. Izgatott suttogás, apró kuncogás fut végig a hátul ülőkön, már többeknek szemet szúrt a különc. Ujjal mutogatnak rá, legendákat találnak ki róla: megcsalta a felesége, nem mer senki szemébe nézni, azért száműzte magát előre, kleptomániás, más zsebében kotorász előadás alatt, s most azzal próbálja magát leszoktatni, hogy félrevonul. Meg több effélét, ami csak női eszecskékből pattanhat, ki. Marad tehát a titok. Különc? Embergyűlölő? Ä,

dehogy! Csak rövidlátó.

m

Ö a tejesasszony. A környékről jár be hajnalban. Pöfögő vonaton zötykölteti magát a városig, hogy frissen fejt, gőzölgő tejét hozzon kuncsaftjainak. Kosarában vajat, túrót, tejfelt is hoz olykor. Amikor van. Halkan rója. a Vöröshadsereg útját. Csizmája piciket koppan a kövezeten. Fekete, rojtosszélű kendőjéből, mely vállát. hátát tartja jó melegben, a falu lehelletét, a falu jó illatát röppenti

szét a város peremén. Házról házra jár, míg a karma, a kosár ki nem ürül, s meg nem telik csengő-bongó forintosokkal, zirrogő papírpénzekkel a buksza. Itt-ott válaszol a szíves szóra, kérdésre, s mesél a faluról, az emberekről, Manci lányáról, akinek jövő hónapban lesz az esküvője («-Jaj, lelkem, azért talpalok én minden reggel, hogy a stafirungra megtegyék a pénz!«), Józsi bácsiról, a sógoráról, akit veszett kutya harapott meg, aztán ide hozták be a kórházba. Ö a tejssasz- szony. A környékről hozza be a frissen fejt tejet, s a falusi híreket. — lg —

Munkása rcok

|7 Ipiszkolódott fekete svejciisapkája létszik csak ki a darálók mögül. A szórópisztoly engedelmesen követi minden mozdulatát

A zöld festék vékonyan rakódik le a gépeken. Leguggol, hogy a különböző alsó nyulvánok is megkapják az alapozást Holnap aztán már jöhet a zománcfesték. Otthonosan mozog a gépsorok közt Mintha gyermekei lennének ezek a csinosításra váró darálóik.

A sürített levegő finoman leheli a légben eloszló fes- tékpárárt az oldalfalakra, hajítókarokra.

A szórópisztoly tartálya kiürült Leáll. Odamegy a fes- tékes vederhez, újra tölti »fegyverét«. De ilyen udva*- íriatlanságoí, el is felejtettük eddig bemutatná. Neve: Gömöri Ferenc, munkahelye: Vas- és Fémipari Kombinát.

Igen. Ezek a száraz adatok. Pedig mennyi rejtett gondolat tett, küszködés, munka rejtőzik ezekben a szavakban.

— Fél éve dolgozom ebben a szakmában. A vállalatnál azonban három éve vagyok. Mondhatom, megtalálom itt a számításomat 1300—1400 forintot tudok megkeresni havonta. Persze kell a pénz, otthon az asszony, meg van -gy gyönyörű kisfiam is.

A szórópisztoly újra működésbe lép. Nem lehet tét- ’enkedni egy percet sem. Egy szériát négy nap alatt kell befesteni és még sok daaio van hátra, amire Gö- nöri Ferenc szórópisztolya ’teszi fel az alapot«.

Dolgozik tovább, de a beszédet nem hagyja abba:

— Egy újításon dolgozom most. Az a tervem, hogy minium helyett ©gy másik festéket használok. Ez vékonyabb rétegben fedné a gépet, jobban, vagyis hamarabb kötne. A vállalat vezetőségétől már meg is kaptam az engedélyt a festék beszerzésére, csak a kísérleteknek kell sikerrel járnia.

Gömörj elvtárs, mi bízunk a sikerben.

• * *

Bodó bácsi. Mindenki Bo- dó bácsija a Kefeanyagkiké- szítő Vállalat karbantartó műhelyében dolgozik. Jóságos arca van, szemüveget hord, fején pedig hetykén félrecsapott simlíderes sapkát. Kék köténye feszesen simul zömök testére. Ezermester. Nincs olyan szerelés, amit meg ne tudna csinálni.

— Tudja, kérem, önálló puskaműves voltam 1959-ig. 1951-ben kerültem ide a karbantartó műhelybe. Szeretek itt dolgozni. Érzem, hogy megbecsülik a két kezem munkáját. Azt szokták mondani, hogy a vas szerelmese vagyok. így igaz. Mint a szobrász kezében az anyag, úgy alakul engedelmesen a vas a kezemben. A műhely is jól felszerelt, nincs különösebb kifogásom ellene.

— De ha kevés a munka, bezzeg perlekedsz — árulkodik munkatársa, majd megróván így folytatja:

— El se meséled, milyen sikere volt annak a gépnek, amit a művezetővel csináltatok ... ,Ej, ne tedd magad, hogy nem emlékszel... Mit szerénykedsz. A fej reszedő gépről beszélek, amit a csehek, amikor itt jártak szétszedettek, annyira tetszett nekik. Te csináltad! Nem?

1G1 n, én, de mit kell ezt mon- dani, még kiteszik az újságba. Nem szeretem, ha rólam írnak. Dolgozni, tervezgetni, új gépeket szerkeszteni, az más. Olyankor érzem magam jól, amikor reszelő van a kezemben, fü- työrészve munkálkodom valamelyik alkatrészen, de amikor beszélni kellene a vasszakmáról, csalt annyit mondhatok, nézzék meg a munkám, beszél az rólam, többet, mint kellene.

V», .V‘.„irT«'V7Tt«*VT.».T**VWpVw'TVVTVZ***'rvVTVVV?Vn'V>TVVTVVVVVTTTTfVV** »«»»■» >•«*? tr*VVT<l **T»Tf »¥**»¥*»»¥»T¥T»»»*»T¥»T»**/TT»7»77»¥¥» r¥¥T¥¥¥¥¥¥¥¥V¥¥¥¥V¥¥VT¥7¥VV¥¥WVTl VW¥¥V¥ *¥¥«¥V t

fi ARC ALITÓL I

CS[,« A HALHATATLANSAGIG

22.

;•«. í’vry,

— A Szunyogh meg a grófot is meglovta. Az intéző úr menjen a fenébe, ebben a faluban többet nem lesz népnyúzás.

• — Én olvastam a »Vén gazembert«, abban jzóról szóra az van, amita bíró úr mond — ■íapcsolódott a beszédbe ismét Bertalan, mert már nagyon únta magát. — Az intézők miniig Ionnak, míg a grófok éhen nem halnak, íztán haláluk után adják csak elő a dolgokat, i grófi unolcáknak.

— így igaz — bólint a bírói fej s most elmarad a kézfogás, helyette barátsággal meg- veregeti Kovács Bertalan vállát.

De úgy látszik, itt a tárgyalással nem lesz megállás, mert megindul minden diskuráló tél részéről az előbb elmondott szóáradatok körforgása.

* — Szóval bontani nem lehet?

~— Üssük hát nyélbe a vásárt zongora nélkül.

— Ha az intéző kimarad az üzletből, felje- '■Snt bennünket a gatter miatt.

Más, közönséges ember ilyen helyzetben biztosan meginogna. A bíró azonban kellő zréllyel ráhúzza a függönyt a jelenetre:

' — A rosseb egyen meg benneteket! Mit gondoltok, hiába töltöm veletek a drága időt? Rpnt tanítóválasztás előtt? Én húsz éve Vágyói: bíró, a törvényt a kapcámból rázom ki. Amit mondtam, megmondtam. Mehet mindenki a fenébe. Mi meg menjünk beljebb, tanító ír. JHu i

'Azt hiszem, magától értetődik, hogy mire lámpagyújtásra került a. sor, Kovács Berta- ftn igen befészkelte magát a bíró szívébe, így nem is csuda az alábbi helyhatósági nyilatkozat:

— Maga lesz a mi tanítónk, ezt én mondom

Helyes János, s ha én mondom, akkor úgy is van. natívA?.

Bertalant az ilyen véletlen cserebere egyszer mér alaposán meghurcolta, igyekezett óvatos lenni a tanítói ügy iránt.1 Hogy a bírót halálra ne keserítse, azzal kezdte, hogy tanítónak lenni milyen szent hivatás, amely kevéstúlvilágon glóriával dicsőül meg minden néptanító. Elmondta, hogy amikor az első tejjoga kibújt, keresztapja megjósolta, hogy belőle tanító lesz és ezt a prófétál&st kiegészítette négy éves korában az óvónéni, majd később d tejesasszony, egy kucséber és a harcali állomásfőnök. Elmondotta, hogy ha az isten meg is verte azzal, hogy tanító nem lehetett, legkisebb fiát feltétlenül annak szánja.

— Tanító, vagy nem tanító! Elvégre demokrácia van, s van nekem akkora tekintélyem, hogi/ magából mestert faragok.

Éjfélnél tartottak, amikor Helyes János lemondott erről a szándékáról, ezzel szemben viszont néhány üzleti ügyet, elsősorban a délután emlegetett fűrésztelep fejlesztési tervét bízta Bertalanra, kérve szíves jóindulatát, hogy a bölcs és mindenhatónak megismeri Hegyi Tivadar nyújtson neki ebben segítséget. Hát igen szép egyetértésbe fejezték be a diskurálást s mielőtt jó éjszakát köszöntek volna egymásnak, Bertalannak megínérte, hogy részt vehet a holnapi tanítóválasztáson, ami igen főbenjáró dolog, egv ember életében kétszer ha megesik ilyesmi, lesz olt Iái ni való, tennivaló, meg nevetnivaló is ragyásig.

Sokan nem láttak még ebben az országban zsiráfot, krokodilt, szerecsent, megbv.'tott minisztert és tanítóválasztást. Bertalan sem. Gondolta, hogy kicsit majd hasonlítani fog az ősszel lezajlott képviselőválasztáshoz, lesz benne egy rakás ócska trükk, bűvészkedés és telepátia, meg sztaniolba csomagolt dísznó- ság is. »

Másnap megtudta, nyolc tanító van máris a faluban, akik közül többen már eqv hete megérkeztek terepszemlére, ismerkedésre. Nyolc tanítóból azonban csak egy lesz felkeni iskolamester, a többit majd széjjeleresztik. Volt köztük sovány, nem sovány, fiatal, közévkorú, sőt egy hatvanéves öreg is. Ahogy Bertalan az iskolában felütött választási főhadiszálláson megismerkedett velük, mindjárt látta, hogy kicsit furcsa helyzetbe került em■* -t. -l-ll 1 JÍM __ —A

érő falusiak úgy mustrálgatnak, mint a vásárban a lovakat, vagy a tinólzat szokás, főleg akkor, ha valakinek vevő szándéka van. Amint látta, a salamoni atyafiakat nem érdekelte, ki, hogyan tud tanítani, de fölöttéb érdekelte, hogy:

— Szép, derék ember legyen — óhajtották a leányzók és fiatalasszonyok.

— Erős hangja legyen, ha a templomban énekel — így az öregasszonyok.

— Ne legyen kommunista — szögezték le a gazdák.

— Ismerje meg a szegényt is — mondták a falu szélén lakók.

A tanítók igen szerények voltak, meg csendesek. Egy-egy félmondatot ejtettek el egymás között, a falubeliek pedig általában az időjárásról példázódtak, meg arról, milyen volt a háború. Bertalan ellesett egy-egy töredék gondolatot.

— Azt mondta az egyházközségi pénztáros, ha elveszem a lányát, megválasziat. Mondjam neki, hogy nős vagyok?

— A kántori földeket akarja bérbevenni az iskolaszék gondnoka. Meg is esküd tetett, hogy neki adom. Szívesen ígérget az ember most még abból, ami nem az övé.

ügy tíz óra felé berobogott az esperes úr is. Salamonon nincsen plébánia, csak a vasárnapi misékre jár át a pap Gárdosról. Esperest rangot viselő, igen derék kövér ember, csak úgy reng lépte alatt a föld. Azért jött, hogy a választást levezesse. Megsüvegelték és megtisztelték, mind a jelöltek, mind a falusiak.

Mielőtt a választást megindítanák volna, az iskolaszék huszonnégy tagja a kövér pap elnökletével gyűlést tartott. Ezen a bíró invitálására Kovács Bertalan is részt vehetett. Az esperes úr ismertette a választást engedélyező püspöki leiratot, majd felszólította a jelen levőket, hogy lelkiismeretűk tisztaságára felettébb ügyelve, az anyaszentegyház szokása szerint járjanak el a választási munkában. Mindezt mindenki tudta, hiszen egy hete készül rá, így felesleges volt elmondani. Rá is tértek volna azonnal a gyakorlati tennivalókra

, amikor egy apróság felborította az egész tervezetet s ha Bertalan nincs kéznél, dugába dől az egész választás. Amikor kifelé igyekeztek már a teremből, Helyes János bíró úr igen kedvesen arra kérte a plébánost, hogy mivel most már állandó tanítója lesz a falunak, ne maradjakapnak, az asszonypk. Az esperes úii igen helyeselte ezt a hitbeli óhajt s lejelentette, hogy ez természetes is, rajta igazán nem múlik, hiszen apostoli küldetés ez, csupán az kell hozzá, hogy ahány istentisztelet, annyi űrméter tűzifa, a plébániára beszállívta.

— Ez sok egy kicsit — csóválja fejét az egyik egyházközségi tag.

— Pénzben fizetünk — mondja a bíró.

— Az egyház nem kalmárkodi k s pénzzel nem uzsoráskodik. Szent Istvántól kezdve az anyaszentegyház mindig természetben szedi a járandóságait s ez most sem változik, kedves hívők.

— Az esperes úrnak erdeje is van, miért kívánja a szegény salamoniak fáját?

Nagy a zsivaj a fa körül, a pap mérges, Beszél arról, hogy könnyű most, ebben a pogány világban az egyház jogait lábbal tiporni, de az Isten úgyis látja mindezt, lesz ezért még a másvilágon törvényszéki tárgyalás.

— A lelkünk üdvösségét fáért vegyük meg?

— Hiszen fizetünk mi adót az egyháznak is, meg párbért a plébános úrnak, meg ott vannak az egyházközségi földek, meg a legelőjog, aztán fizetés a keresztelőért, esküvőért, temetésért is. Hát nem elég ez?

Egy közönséges búcsú verekedő hangulata alakult ki percek alatt. Mivel nem mentek az egész mise ügyben egy lépest sem előbbre, a bíró Kovács Bertalant kérte fel, nyilatkozzék, elvégre az ő pártatlansága kézzel fogható.

Bertalan itt igen könnyen felmérte az erőviszonyokat, így nyilatkoznia sem volt nehéz.

— ügy gondolom, kár ilyen apró dolgokkal bíbelődni, mert nem az a fontos, hogy evilág- ban mi történik velünk, hanem o másvilági örök üdvösségünk.

— Na-na, — mondták az egyházközségi tagok.

— így igaz, — bólintott kegyesen az esperes

úr.

— Mivel tehát a szentmise szükségessége így

közóhajként megnyilvánul és mivel a fa ügyben is tagadhatatlan a közóhajtás, az anyaszentegyház dicsőségére és a plébános úr még nagyobb hasznára azt gondolnám, minden elmondott miséért, fa helyett a falu úgy fizessen, hogy Salamon minden teremtett lelke hetenként mondjon lelkipásztorukért három Miatyánkot, három- üdvözletig Máriát és egy Hiszekeouet. (Folytatjuk.)