Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-08 / 57. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Szombat, 1958. március 8. Megválasztották a nagyatádi járási KISZ-bizottságot (Tudósítónktól.) A nagyatádi járás KISZ alapszervezetei a legjobb kisz- istákat küldték el a napokban tartott végleges vezetőségvá­lasztó gyűlésre. Részt vett és felszólalt a tanácskozáson Bó­ka László, a KISZ Központi Bizottságának titkára is. A megjelenteket Tamás La­jos elvtárs üdvözölte, majd méltatta a vezetőségválaszté gyűlés jelentőségét, ismertette a napirendi pontokat, a hatá­rozati javaslathoz kiegészítési fűzött. Fzt követően Tóth Já­nos elvtárs, a járási KISZ szer­vezőbizottság titkára tartotta meg beszámolóját. — Közel eay esztendő te11 el azóta, amióta járásunk terű létén ts egyre több helyer kezdték bontogatni a Komme nista Ifjúsági Szövetség zász­laját — mondta többek között — Jelenleg 32 alapszerveze­tünk működik 803 taggal. Szá­mottevő eredményt értünk el a kultúrmunka területén. Sok jó színjátszó csoportunk van. me'vek eddig már több szín­művel szórakoztatták falva'nk lakosságát. Ilven^k gazdái pé'- dául a felsőbogáti, a taranyi a háromfai, rinyabesemvő' KTS’z-s7erv°7etpk. Néni tánc­tanítás folyik a Fonalgyár és a Konzervgyár KíSV-szerve­zetében . Kiszistá'nk közül fiu­kon vesznek részt a soortmoz- ga'omban. 11 alapszerveze- tönkben volt időszerű kérdé­sek tanfolvama, Nagyatádon pedig ifjúsági akadémiát indí­tottunk. Az a'apszerve7Ptek vezetőinek azonban a követ­kező időszakban sokkal többet Kell foglalkozni a fiatalok po­litikai neve'ésével. — Ezutár arról szólt, hogy alapszerveze teiket még jobban meg kel' erősíteni, s kommunista kö­zösségekké kell kovácsolni. A beszámolót számos hozzá­szólás követte. Stadler Imre, a felsőbogáti KISZ-szervezet kultúrfelelőse elmondotta, a KISZ-fiatalök klubdélutánra járnak, s jelenleg a község monográfiájának összeállításán fáradoznak. Bokor Antal a járás sport­helyzetével kapcsolatban meg­említette, hogy a spartakiádon szép eredményeket éltek el a fiatalok. Román Imre, a nagy­atádi területi KISZ-szervezet tagja örömmel számolt be ar- ról, hogy moszkvai kirándulást erveznek a nyárra, s az anya­gi fedezetet közös munkává’ teremtik elő. Közülük tízen »rósz nyelvtanfolyamra járnak \ kivadári KISZ-szervezet tit­kára elmondotta, hogy közel kétezer csemetét ültetnek el í község belterületén és‘a le­gelőkön a fásítási mozgalom ceretében. Horváth Béla, *a Fonalgyár titkára arról beszélt, hogy a fiatalok és kommunista vete­ránok között már több ízber rendeztek találkozót, hasznof beszélgetést, s KISZ-őrséget i szerveztek a társadalmi tulaj dón védelmére. Suri György e járási pártbizottság nevébe; köszöntötte a gyűlés részve vőit. Bogó László, a megye KISZ-bizottság titkára a kő zelgő hármas ünnep; márciu' 15, március 21 és április 4-r hívta fel a KISZ-szervezete’ figyelmét. Ludán Imre járás művelődésügyi felügyelő kért* az alapszervezetek küldötteit hogy mindenütt igényeljék f pedagógusok segítségét és fo­gadják meg útmutatásukat Ajánlotta, hogy szervezzél meg az »Ismerd meg hazádat- mozgalmat. A hozzászólások megvála szólása után a jelenlévők el ógadták a határozati javasla­tot, majd a jelölő bizottság ja vaslata alapján megválasztot Iák a járási bizottságot, s a bi zottság pedig önmagából tit­kárrá tette Tóth János elvtár­sat. Köröt­temet az eke — Nem rajtunk múlott na! — mondja Hikk János inkább védekezésül. —- Most kaptuk csak vissza, eddig nyomsáv volt ez a terület. Ezután újra mi műveljük. — Ki az a »-mi«? —* Hát a barcsi Kossuth Tszcs. Le szántjuk, rendbehoz­zuk a földet, aztán jöhet bele a zab. Az őszről itthagyott ku­koricaszár, bekórósodott gye­pű, meg a kicsit még nedves talaj próbára teszi a lovakat, de az eke után ballagót is. Traktorral nem lehet azt a nunkát csinálni, elvesznek benne... Csak lovakkal, de így is nehéz. — Hány holdra rúg a vissza­kapott nyomsávos terület? — En nem tudom pontosan. — Talán hét hold. Ennyire tehető a Nagyerdő melletti föld. — szól közbe lovait meg­állítva Tóth István —. Nehéz artani az ekét, sok az akadály — mondja nagyot szusszantva. — Pedig — veszi át a szót Hikk János —, szántás előitt ildalaztunk is, hogy ne álljon annyira égnek a gaz, meg a ku­koricaszár ... De nézzen csak úl a vasúton, az is a mi föl- lüatk. Árpa van benne. Nem uondhatja rá senki, hogy -ossz. Ha ezt is fölszántottuk /olna az ősszel!... — Jobb lenne a zab? — Az biztos — mondják zinte egyszerre. — Na, de megyünk, mert iz­zadtak és megfázhatnak a lo­vak. Es elindultunk — ők is, én s ... Távolabbról visszanézve áttam, hogy Antal László, a larmadik ekés is befordul tár­ai után. Nyáron pedig zab ing kóró helyett a nyomsá­von. JfUlxmÁi — gs — A Fonyódi Épüleííatavosó KTSZ közgyűlése után A közelmúlt napokban tar- utóbbiak munkáját tóttá évi közgyűlését a Fonyó- hogy nemcsak Fonyódon, ha­di Épülettatarozó KTSZ, nem sok esetben FanyódtólTá­amelyen Lakatos Ferenc, a szö­vetkezet elnöke adott számot az elmúlt évi munkáról. 1957- ben a Fonyódi Epülettatarozó KTSZ dolgozói két és félmillió forint értékű munkát végeztek és .176 000 forint tiszta nyere­séggel zárták az évet. A szövetkezet ötvenhat tag­vol is mimikát kapnak és Bala- tonlellétől Máriáig jónéhány SZOT üdülő, vagy egyéb épít­kezés dicséri e részleg jó mun­káját. Van azonban a ktsz fejlődé­sének gétja is. Bővülni kelle­ne a műhelynek, raktárnak. A megyei tanácstól ígéretük van, dicséri, j hogy megvásárolhatják azt a házat és telket, ahol vannak jelenleg is, A járási tanácsnál azonban elakadt az ügy. Re­mélik, nem sokáig. Az évi közgyűlés keretében megválasztották a szövetkezet új vezetőségét. Nagyjából a ré­gi vezetők kaptak ismét bizal­mat, s a szövetkezet elnöke is­mét Lakatos Ferenc elvíárs lett. AZ IRODÁBAN találjuk a telepvezetőt. Mi- halusz Ferenc, az Allatforgalmi Vállalat igaz­gatója így mutatja be őt: »Gadányi mester, a bikahírialás fő-fő szakértője«». Aztán néhány e'ismerő szót mond erről a fiatal, Jól megter­mett, szikár emberről, akinek arcát a szerény­ség pírja önti el. Látszik, meglepte a szembe- dlcséret. Van is mivel büszkélkednie. Tavaly 527 állatot hizlaltak meg nyolcvan férőhelyes istállójukban. Nem egészen két hónapot üdült itt egy-egy transzport Értik a módját, hogy ne csak »nehezebben«, de jobb osztályzatot nyerve Is menjen el minden üsző, tinó, vagy bika a ságvári KH-istállóból, Mi fán terem ez a KH? — kérdezheti a vál­lalat belső berkeiben járatlan olvasó. Két szó kezdőbetűje — közellátási hústartalék — vált önálló, egyetlen fogalommá. Mert az állatfor- galmi nemcsak szerződik, vesz és továbbad, hanem hizlal is szarvasmarhát. Kiürülnek és megtelnek az összesen kilencszáz férőhelyes istállóik — minden évben hatszor. Félhfzotian jönnek, kigömbölyödve távoznak az állatok. Az istállók rendeltetését nem fedi egészen az említett kétbetűs rövidítés, bár az elsődle­ges cél az, hogy az ország bármely részébe, az év bármelyik időszakában kü'denek élőálla­tot, ha a szükség úgy kívánja. Am ennél több­re is képesek: szakszerűen, egységesen hizlalt szarvasmarhát adnak külföldnek. A múlt év­ben kereken háromezer egyedet vettek még tőlük külföldiek. Úgy hírlik, hogy az egyipto­miak nem vágták le, hanem tenyésztésre fog­ták az innen kapott háromszáz üszőt. — Igaz az. hogy a hízómarhák színe-javát mind exportáljuk? — Óriási tévedés. Adunk mi a hazai vágó- hídaknak is extrém minőségű, vagy első osz­tályú árut — magyarázza az igazgató. — Ki­váló állatokban nincs hiánv. A külföld igé­nyeinek kielégítése semmikéopen sem von el ízletes falatot a hazaiak szájától. A hízlalási idő vége felé megjelennek a nyugati tőkések a vállalat egyik-másik istál­lójában. Kiválogatják, )emérlegelik, benyírják az ínvükre-azaz a zsebükre való példányo­kat. Sok-sok dollárt kap ezért az ország. Az itthoni fogyasztás érdekeinek csorbítása nél­kül mód van hízott álatt-kivitelünk fokozá­sára, ami létszükséglet számunkra. A TOVÁBBIAKBAN arról folyik a szó: ho­gyan lehet mind több hízott szarvasjószágot külföldnek eladnunk. A legbeszédesebb kül­kereskedelmi piackutatónknak sem hisz a tőkés úgy, mint a saját szemének. Kézzelfog­hatóan meg kel hát mutatnunk a világnak eladni való portékánkat. Erre kiváló alkalom nyílik a tavasszal Olaszországban. Ott nemze­tek egész sora állítja az érdeklődők, vevők szeme elé vágóállatait. Hazánkból három is­tálló „lakóinak" egy része megy a milánói szemlére. Köztük lesznek a ságvári üszők, bi­kák, tinók is. Hogyan készítik elő a gondjaikra bízott ál­latokat erre a nem mindennapi külföldi túrára 6 ságváriak? HATEZER HOLD ERDŐ GAZDÁI ja közül Ötven volt jelen ^ AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAA tAAáAAAAAAiAAáiilit, közgyűlésén és a beszámolót —— követő vita során sokan mon- j dották él véleményüket a sző- \ vetkezet munkájáról. Szinte J egyöntetű volt az, álláspont, i Helyes úton haladt a megalaku- 3 lás óta eltelt hat esztendőben J a ktsz. Jól látták ezt a KI- J SZÖV vezetőik is, akik a múlt esztendőben javasolták, hogy ez az erős szövetkezet egye­süljön a helybeli vegyesipari szövetkezettel, amely a múlt­ban ráfizetéssel dolgozott Voltak, akik féltek ettől a »házasságtól«. A gyakorlat azonban mást. mutatott, s ma az egyesült fonyódi kisipari szövetkezet, amely Építőipari és Szolgáltatási KTSZ nevel vette fel, nem fél a jövőtől Sőt, nagyon is biztató ez a lö­vő. A szolgáltatási részlegek a cipész, fodrász, rádiós és motoros részleg ugyanúgy é van látva munkával, mint az építő szakma dolgozói. Ez Saguumm Mint mindig, úgy most is sokat bajlódtak az „újoncokkal”, mire azok hozzászoktak a „nagyüzemi konyhához”. Van olyan állat, amely soha nem látott silót, itt meg az első naptól kezdve azzal tömheti ben ütőjét Átlag három és fél kiló a napi abrak adag— ebből ragad a vesére. Nem kényeztetik a jószágot de kíméletesen bánnak velük. Két etetés közt az állatok szuszogása a leghangosabb nesz. Pi­henésükben zavarni nem szabad őket Mi tilalmi időben, csendháborítókként ér­kezünk. A négy ember helyett egyetlen fel­ügyelő üldögél a sarokban. A nyolcvan állat nyugalmát vigyázza. Tiszták, ápoltak egytől- egyig. A gondozásra legalább annyira ügyel a telepveztő, mint a pontos etetésre MICSODA ÉRTÉK egyetlen Istállóban! Ne­héz, volt a negyvennégy milánóit kiválasztani közülük, mert mind szép kövér. Érdekes, hogy itt nincs nevük a jószágoknak, hanem szám­mal jelzik őket. A 434-es vörös tinó 628 kilót nyomott a legutóbbi mérlegelésen. Telt, húsos portéka, valóban kiállításra „termett”. Szép állat az 525-ös, Kiskorpádról való zsemleszfl- rű üsző is. — Erre már nincs mit rárakni — mondja Gadányi Tibor. — Nyers volt, amikor idehoztuk. Azóta kiérett. A hasát leapasztot­tuk, s faggyút szedett föl. Amolyan „kozmetikai” munka folyik most ebben az istállóban. Nevet szerezni a magyar hízottmarhának a világpiacon — erre törek­szenek. Ismerik a külföldiek Ízlését Az olasz­nak a jól táplált, de nem zsíros bika tetszik. A francia a kerekeombú jószágot kedveli. Az augsburgi Kari Haug nagyon megnézi, kétszar is meggondolja, miért ad dollárt. Hiába, az üzlet, az üzlet, ott nem a szerelem, hanem az áru hódítja meg a szívet — veti közbe találó­an a telepvezető, DÉLUTÁN PONTOSAN három óra van. A négy gondozó — Csizmadia János, Hadaró István, Nagy László és Sári Jenő az állatok elé „tálalja az estebédet”. Majd később villával kiszórják a maradékot, szalmacsutakkal ivó­edénnyé tisztítják a jászolt, mert nem kint a vályúnál, hanem az istállóban isznak. A sza­badban annyira ugrándoznának, hogy a hízó­kúra visszájára fordulna.. Elég nekik havonta egyszer a ficánkolásból, a mérlegelésnél. A többi időt a fedél alatt töltik. Csakis így széle­sedik a hátuk, amelyekre biztosan rátapad a külföld tekintete. £s ha Milánóban valame­lyik tőkés úr rámutat az itteni állatok közül bármelyikre, mondván: „ilyenből jöhet akár tíz vagonnal is” — akkor elmondhatjuk: nem volt hiábavaló a ságváriak igyekezete. KUTAS JÓZSEF Cv -WSCWOKSj* »WKSteWOHSCWKi Tisztasági mozsárnál in&iaßäk Ez a hatezer hek- ezt a nagy területet tár erdő nagyjából a Először a rontott er- marcali járás terüle- dóknak üzentek ha­tén van. Nem öreg dat, s ez a küzdelem erdők, legtöbbjük 25 ma is folyik. A mar- —30 éves. Zömmel calf erdészet 14 er- cser, tölgy és akác. dészkerülete mintegy Olyan fafajták élnek 300 főnyi dolgozója itt, amelyek meg tervszerű munkával tudnak küzdeni küzd azért, hogy az itt-ott bi- megsemmisüljenek zony igen szegény ta- az erdészet úgyneve- lajjal, a futóhomok- zett fehér foltjai, a kai is. Volt időszak, amikor úgy véleked­tek a szakemberek, hogy ezekből az er­dőkből úgysem lesz semmi. Az volt a helyzet ugyanis, hogy a marcali járás erdői nem az erdőgazdál­kodás céljait szolgál­ták a Festetich gró­fok idejében, hanem inkább vadászterüle­tek voltak. Bizony, amikor az erdőknek az Észak somogyi Ál­lami Erdőgazdaság lett a gazdája, nem kis gondot jelentett A nemzetközi nőnap tiszte leiére a kaposvári házfelügye­lőkhöz tartozó asszonyok elha tározták, hogy ők is megalakít. ják a nőtanácsot. Már az ala-« ~o------- .--------­k ulás előtt elhatározták, hogy ^ ezeknek az erdőknek legfontosabb feladatuknak te- 3 a rendbehozatala, kintik harcolni Kaposvár tisz-jj ^ marcali erdész- taságáért, a város szebbé, esi- - nosabbá tételéért. 3 Hogy e feladatukat maradék-3 talanui végre tudják hajtani, 3 elhatározták: tisztasági moz- < galmat indítanak, melyben 3 nemcsak a nőtanács tagjait, 3 hanem azokat az asszonyokat 3 erdővé alakítsák át lyi havasokban vágta is bevonják, akik még nem 3 tagjai a nőtanácsnak. kerület dolgozói sem rettentek meg azon­ban a nehézségektől. Hozzáláttak a mun­kához, hogy valódi rontott erdők. He­lyükben sarjadjon, nőj jön fel az új, amely nemcsak a vaddisznóknak, őzek­nek és szarvasoknak nyújt otthont, ha­nem amelyik dúsan ontja majd — per­sze sok esztendő múl­va — a somogyi föld gazdag kincsét, a fát. Ezekben a napok­ban valamennyi er­dészkerületben han­gos az erdő. Itt-ott kéri fűrészek sírnak, másutt azonban, mint például a gyótai er­dészetnél is, a lassú kéri fűrész helyett a gyors, az ember mun­káját megkönnyítő motoros fűrész zaka­tol. Lönhard Ferenc hajdanában az erdé­a fát. 1946 óta azon­ban a gyótapusztai erdőn dolgozik, s a gép segítségével négyszeresét, ötszö­rösét tudja végezni annak a munkának, amit kéri szerszám­mal elérhet a legjobb favágó. Az erdészet köz­pontjában, Zamárdi-* ban egyik legjobb er­dészetként emlegetik a marcaliakat A szá­mok arról tanúskod­nak, hogy tavaly 17 ezer köbméter fát termeltek ki a mar­cali erdészetnél. S amire büszkék a mar­caliak: hogy ennek több mint egyharma- da ipari fa volt. Hogy milyen lele­ményes emberek a marcali erdész szak­emberek, azt bizo­nyítja, hogy az olyan fát, amit csak tűzifá­nak venne át a keres­kedelem, ők még sok estben fel tudják használni ipari cél­ra. kis fűrész­üzemükben jórészt ilyen fából készíte­nek kisvasúti talpfá­kat, dongát, parket­tot, bányadeszkát, no meg szőlőkarót Ez utóbbit gépi úton állítják elő, mert így minimális az anyagveszteség az előállításnál. Amikor Rottien- büehler István fiatal erdőmémökkel, az er­dészet vezetőjével együtt jártuk a gyó­tapusztai erdőt, be­szélgettünk az erdé­szek szép, cseppet sem könnyű, s igen felelősségteljes mun­kájáról. Idézzük az erdőmérnök szavait: Könnyű az erdőt ki­irtani, de korántsem ilyen könnyű helyet­te újat telepíteni. Ez igy is igaz. A marcaliak azonban nemcsak irtják az erdőt, hanem éven­ként 140—150 hektá­ron telepítenek töl­gyet, fenyőt, nyárt, olyan fajtákat, amely e területen legjobban megél és fejlődik. Jó munkájukat minden szakember el­bírálhatja máris. Há­lát csak unokáink mondanak, akik 30— 50 év múlva aratják le a marcali erdészet jelenlegi munkájának várható bőséges gyü­mölcsét Miért nem készülnek a vizsgára? Községi tanácsaink vezetői, az elnökök, függetlenített helyettesei, a titkárok a na­pokban számolnak be arról a járási tanácsoknál, hogyan ismerik a tanácstörvényt. Azt a törvényt, amely mun­kájukhoz nélkülözhetetlen, amely munkájuk alapját je­lenti. A tabi járás községei- nek tanácsvezetői nem na­gyon büszkélkedhetnek az­zal, hogy tökéletesen isme­rik és a gyakorlatban is ki­fogástalanul tudják alkal­mazni e törvényeket. Ugyan­is feletteseik elmondása sze­rint 50 százalékban készü­letlenül jelennek meg a vizs­gákon, megbuknak, s ezért legtöbbjüket pótvizsgára kell utasítani. A karádi titkár, Ladíszlai Emil ezzel ment a vizsgára: *Engem akartok ti vizsgáz­tatni? « Hát bizony tényleg csak akarták, mert nem so­kat tudott, s így megbukott. Maricsek Ferenc, naoyberé- nyi titkár kicsit elhízta ma­gát a vizsga előtt: »E törvé­nyeket mindenkinek ismer­ni kell.« Hát ő sem ismerte és megbukott. De megbu­kott a szorosadi titkár, Csa­bai Gyula, s még néhányan. Nem nagy dicsőség szá­mukra. Hiszen e törvények nélkülözhetetlenek a jó munkához. De talán majd a pótvizsgán bebizonyítják, hogy nemcsak hallottak a törvényekről„ hanem is­merik és tudják azokat al­kalmazni Is. ► [Egy kicsit nagyobb felelősséggel Nem tudjuk, hogy Szomorú József, a nagyberényi tanács elnöke mivel indokolja majd a község lakóinak, annak el­lenére, hogy tervezve volt a falu ez évi villamosítása, nem történik meg. Ugyanis a járási tanács tájékoztatása szerint mulasztás történt a nagyberé­nyi tanács részéről, amelyért elsősorban Szomorú elvtárs 3 felelős. A megyei tanács és más Il­letékes megyei szervekkel a megegyezés már létrejött, hogy Nagyberényt villamosít- mrnmv ják, s ezért hatvanezer lórin­K. S. tot a községfejlesztési alap­ból decemberig be kell»tt vol­na fizetni. Ezt elmulasdották, s ezért a községet ez évben már nem tudják villamosíta­ni. Nem akarjak elhiml, hagy a gazdák ne fizették volna szívesen a rájuk eső lozzájá- rulást, csak hát a kőségi ta­nács nem törődött véé elég­gé. Tanuljanak ebből a nagy­berényt tanács vezeti, s a jövőben kicsit nagyob fele­lősséggel végezzék lankáju­kat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom