Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-08 / 57. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XV. évfolyam, 57. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1958. március 8. Mai számunk tartalmából: A washingtoni szovjet nagykövet nyilatkozatén Ötvenéves a nőmozgalom Rajt előtt a megyei I. osztályban Egész heti rádióműsor H Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottságának ieveie cl mcqqt cuLzanyaihaz és Lcátiqaikaz Március 8-a, a nemzetközi nőnap alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága szeretetteljes üdvözletét küldi Somogy megye asszonyainak és leányainak. Nehéz, küzdelmes és hozzátehetjük, győzelmes év után köszöntött be a mai nap, amikor asszonyaink és leányaink a világ asszonyaival és leányaival együtt a nemzetközi nőnapot ünnepelhetik. Az 1956 októberi ellen- forradalom okozta károkat alapjában helyre hoztuk. Jelentős lépést tettünk előre dolgozó népünk életkörülményeinek megjavításában. A világ békeszerető népeinek erőfeszítése nyomán erősödtek a béke erői és kilátásai az egész világon. Ebben a nehéz munkában becsületesen helytálltak megyénk dolgozó asz- szonyai és leányai is, melyért a legőszintébb elismerés illeti őket. A megpróbáltatásos napokban évvúay. mint az utána következő építés időszakában asszonyaink és leányaink maguk mellett érezték a világ haladó asszonyainak és leányainak rokonszenvét. Nincs olyan ország, ahonnan ne küldték volna el vigasztaló, bátorító szavukat a demokratikus nőszervezetek. A nemzetközi nőnap alkalmával az MSZMP Somogy megyei Bizottsága bizalommal tekint a megye asszonyaira és leányaira. Tudjuk, ha az ellenforradalom hazugságai zavart és bizonytalanságot is keltettek a nők soraiban, sokat közülük megfélemlítettek, az élet igazolja, hogy a megye asszonyai és leányai nem fordítottak hátat a szocializmusnak, s a dolgozó nép ügyét és jövőjét szolgáló rendszert magukénak érzik. A dolgozó asszonyok és leányok mindennapi szorgalmas munkájukkal tesznek hitet népi demokráciánk iránti hűségükről és ragaszkodásukról. A felszabadulás óta anyagi javakból, a jogokból, kultúrából és megbecsülésből is jelentős rész jutott a nőknek. Az élet nagy kérdéseiben a megye asszonyai és leányai egyetértenek pártunkkal. Békét, családjuknak nyugodt életet, gyermekeiknek biztos jövőt akarnak. Pártunk és kormányunk is a béke fenntartását tekinti továbbra is fontos céljának. Továbbra is harcol, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyaló-asztalnál rendezzék. E harcban önzetlen segítőtársunk a Szovjetunió és az egész szocialista tábor. Az ország belső életében rendet és nyugalmat teremtettünk, hogy az ellenséges provokátorok ne tudjanak éket verni a párt és a nép közé, felelőtlen izgatok ne zavarják* meg az otthonok nyugalmát. A párt és a kormány azt akarja, hogy megszilárdítsuk az elért eredményeket, s ahogy a dolgozók munkája nyomán emelkedik a termelés, ennek megfelelően javul az ország gazdasági helyzete és válik jobbá a nők, a családok élete is. Céljaink megvalósításához az kell, hogy egy akaraton legyünk és együtt is cselekedjünk Bízunk a megye dolgozó nőiben, hogy ezután is bátran szembeszállnak azokkal, akik nyíltan, vagy burkoltan támadják népi demokratikus rendszerünket, népünk békéjét, szót emelnek a hibák ellen és szembeszállnak azokkal, akik a kapitalista-földesúri szolgaságot akarnák visszaállítani hazánkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága továbbra is számit a megye dolgozó nőire, arra, hogy a jövőben csakúgy, mint a múltban becsülettel ki veszik részüket a mindennapos termelőmunkából, gyermekeiket hazájuk, más népek, a munka és a béke szeretetének szellemében nevelik. Bízunk abban, hogy a nőmozgalom továbbra is szószólója lesz és harcosa lesz megyénkben a szocialista építés nagy ügyének. E munkában a megye asszonyai és leányai bizton számíthatnak az MSZMP Somogy megyei Bizottságára. Éljen a világ asszonyainak és leányainak nagy ünnepe, a nemzetközi nőnap! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA. Száznál több nőt tüntetett ki a nemzet özi nőnap alkalmából az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetközi nőnap alkalmából száznál több nőnek adományozott) kitüntetést a nőmozgalomban kifejtett tevékenységük elismeréséül. A Munkaérdemrend kitüntetést kapta Ortutay Zsuzsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára, dr. Hermann Aliz, a művelődésügyi minisztérium főelőadója és dr. Szántó Rózsa, az Országos Közegészségügyi Intézet tudományos munkatársa. Számosán — üzemi munkás- nők, vállalatok és intézmények dolgozói, termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztasszonyok, értelmiségiek, a nőmozgalom funkcionáriusai, háziasszonyok részesültek a Szocialista Munkáért Érdemérem, illetve a Munka Érdemérem kitüntetésben. A kitüntetéseket pénteken délben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át az Országház kupolacsarnokában. Az ünnepségen jelen volt dr. Münnich Ferenc, a minisztertanács elnöke, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Somogyi Miklós, a Szaktanács elnöke is. — A kormány tervei megvalósításában, a népjólét emelésében továbbra is sok segítséget vár a nőktől. Szocializmust építő társadalmunk ügyét szolgálják az édesanyák családi otthonaikban is, amikor nyugodt, boldog élet megteremtésén fáradozva, emberségre, kötelességtudásra, a szocializmust építő haza iránti szere- tetré nevelik gyermekeiket — hangoztatta Dobi István, majd átnyújtotta a kitüntetéseket. A párt és a kormány vezetői szívélyes, közvetlen beszélgetést folytattak a kitüntetett asszonyokkal! és lányokkal. NŐNAP A BARCSI JÁRÁSBAN A járás valamennyi községében hetek óta folytak az előkészületek a nemzetközi nőnap ) megünneplésére, Csaknem minden községben nőgyűléseket rendeztek, ahol az előadók méltatták a nő-, nap jelentőségét. Több községben ezekben * napokban fejeződött be a nőtanács téli tanfolyama. Somogytarnócán az elmúlt vasárnap volt a szabás-varrás tanfolyam befejezése, szép kiállítással és kellemes tea- délutánnal összekötve. A Széchenyi grófok volt birodalmában a hajdani cselédek közül negyvenen vettek részt a tanfolyamon, harminc ját varrógépet hordtak sze a napközi otthon egyik szobájába, s ismerkedtek meg a varrás mesterségével. Horváth elvtársnő, a járási nőtanács elnöke arról beszél,1’ hogy milyen nagy erőt képvisel a nők összefogása. Da- rányban sütcí-főző tanfolyamon vettek részt az asszonyok és leányok. Volt szabásvarrás tanfolyam is ebben a községben, s a két tanfolyam részvevői az ünnepély során virágcsokbrral köszönték meg a vezetők fáradságos és lelkes munkáját. A ma délutáni műsort a gépállomás kiszis- tái adják és a tánccsoport is szerepel.- A darányi, homok- szentgyörgyi és heresznyei asszonyok tiltakozó táviratod küldtek gyűlésükről az Országos Béketanácshoz, amelyben követelték az atomfegyverek eltiltását, s a kísérleti robbantások megszüntetését.; A járás legtöbb községében az iskolások műsorral köszöntötték az asszonyokat, Bolhón egy-egy csokor hóvirággal is. A barcsi járási művelődési házban az ünnepi beszéd után, a járási tanács, a párt- bizottság, a földszöv és a nemzeti bank ajándékokkal kedveskedett női dolgozóinak. A műsorban az általános iskola úttörő tánccsoportja, a területi KISZ együttese, s a zeneiskola felsőbb osztályos növendékei léptek fel. A kormányfői értekesiet kérdése as angol alsóhás előtt saöszMacmillan ellenzi a népi Kína részvételét a csúcsértekezleten London (MTI). Mint a Reuter jelenti, az angol alsóház csütörtöki ülésén a kormányfői értekezlet kérdésével foglalkozott. A miniszterelnök az ellenzék részéről a kérdéseknek valóságos pergőtüzébe került. Egy munkáspárti képviselő azt indítványozta, a kormány igyekezzék elérni, hogy a Kínai Népköztársaság képviselőit is hívják meg a csúcsértekezletre. Macmillan az indítványt ellenezte. Gaitskell, a munkáspárti ellenzék vezére felszólalásában hangoztatta, hogy meglehetős zűrzavar uralkodik a csúcsértekezletről folytatott diplomáciai eszmecserében. Macmillan így válaszolt: »Álláspontunk nagyjából ez: akár külügyminiszteri találkozó, akár diplomáciai tárgyalások, vagy esetleg mind a kettő révén olyan értekezlet nyélbeütésére igyekszünk, amely feltehetőleg legalábbis részleges eredményre vezethet«. A munkáspárti ellenzék külpolitikai vezérszónoka: Aneu- ris Bevan ugyanakkor rámutatott: a Szovjetunió kijelentette, hogy hajlandó külügyminiszteri találkozón, megvitatni a csúcsértekezlet időpontjának és napirendjének kérdését. »Az amerikaiak viszont azt állítják — folytatta Bevan —, hogy a külügyminiszteri találkozónak foglalkoznia kell olyan kérdésekkel is,' amelyekben jelentős mérvű az egyetértés. Az oroszok szerint ezt magára a csúcsértekezletre kell bízni«. Bevan egyben feltette a kérdést a miniszterelnöknek: »Nem lenne-e kívánatos hajlandóságunkat kinyilatkoztatni a hidrogénbomba-kísérletek beszüntetésére és ezzel csatlakozni a Szovjetunió nézeteihez, abban a reményben, hogy ha ez megtörtént, akkor kedvezőbb légkör alakul ki? Macmillan miniszterelnök válaszában megtagadta a felvilágosítást, hangoztatva, hogy tudomása szerint közvetlen diplomáciai tárgyalások folynak Moszkva és Washington között, bár — fűzte hozzá —• az amerikaiak természetesen tanácskozni fognak Angliával és a NATO többi tagállamával, mielőtt válaszolnának a Szovjetuniónak. Meghívás a parlamenfbe! Azzal léptünk be Kastéilyosdombón Király Lajosné otthonába, ha még nem tudná, mi nem áruljuk el, hogy kormánykitüntetésben részesül a nemzetközi nőnapon. Ezért puhatolóztunk: — Nem kapott meghívót a megyei nőtanácstól? — De igen, kaptam. — És Pestről? — Onnan is — válaszolja mosolygós arccal és már szedi is elő borítékjából a parlamenti meghívást. — Olvassák! Azután beszélgetni kezdünk. Király La- I josné a kastélyosdombói nőtanács elnöke, 1945-ös kommunista. Férje a pécsi porcelángyárban korongos, ő maga 1952 óta termelőszövetkezeti tag. A »Fel- szabadulás« szétosz- lása után az elsők között volt, aki belépett a »Népakaratba«, amely tsz most a barcsi járás legjobbjai között van. A növénytermelésben dolgozik, de ilyenkor télvíz idején lejár a többiekkel az erdőre, fakitermelésre. Gyermekei felöl érdeklődünk, — öt van. Elsoroljam? Zsuzsanna 14 éves, most végzi az általános iskolát, utána ígiimnáziumba megy, Béla 13 éves, minden vágya, hogy vasas szakmát tanulhasson, Klára 10 éves, ő orvos szeretne lenni, a 9 éves Dénes és a 6 éves János még nem választott hivatást... — . .amit korukat tekintve, nem is lehet rosszallni — fejeztük be a mondatot. — S a sók gyerek. meg a kettős háztartás miatt nincsenek anyagi gondjai? — Nincsenek. A tavalyi évben is 177 munkaegységem volt, s ez egyenként 72 forintot jelentett. Férjem szépen keres, és itt a családi pótlék is. Nincs okom semmiféle panaszra. Feltesszük az utolsó kérdést: — Mit szól a kormánykitüntetéshez? — Úgy érzem, hogy nem érdemiem meg, azt, amit én tettem, kötelességem volt. — Gondolja, ezt a kötelességet mindenki teljesíti? öt gyermeket nevel, becsületesen dolgozik a szövetkezetben, és a társadalmi munkából is kiveszi részét? — Igazuk van — válaszolja szerényen —, ha minden asz- szony ezt csinálná, sokkal előbbre állnánk. (f. k.) AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN Mennyi és mennyi szó hangzott már et értekezleteken, ankétokon, újságok foglalkozó tak e kérdéssel, hogy visszatartsuk az alkohol rabjait az örvénytől, hogy megmentsük őkeS csaladjuknak, a társadalomnak. Sok intézkedés is született ennek érdekében. Felemelték! az égetett szeszesitalok árát, végleges meg« oldást azonban ez sem jelentett, mert csupán nehánnyal csökkent az alkohol-fogyasztói szama. Nehéz feladat ez. Visszatartani az ivástóí azokat az embereket, akik munka után nem haza, családjukhoz, hanem a kocsmába tarta-i nak. s fizetésüket nem a családra, hanem italra költik. Az elvonókúrák sok embert1 mentettek meg már az életnek, de sók emberen már ez sem segít. Több kell ennél! A» egesz társadalom összefogása. Sokan, ha részeg embert látnak, esetle» - mosolyognak, amint az az utca sarába*! hempereg, vagy részegen tántorog, ha peditf a részegben közvetlen munkatársukra, ba» rátjukra ismernek, megvetően, lenézően elfordítják fejüket. De arra nem gondolunk ilyenkor, segítettünk-e, vagy legalábbis próbáltunk-e segíteni, hogy visszatartsuk ezeked az embereket az elzülléstől. — Mi közünk van ehhez, felnőtt embere* ők is — mondanánk ilyenkor, talán még egy kissé meg is sértődve, pedig nincs igazuk. A 18 éves Sz. Jancsi, az Építőipari Vállalat fonodái munkahelyén dolgozik. Fizetések napján legtöbbször részeg, keresetét má* többször elfizette, elitta a jó cimborákkal. HJ sokat keres, örömében, ha keveset, akkor ped dig bánatában iszik. Ki beszélt vele ember? hangon, ki magyarázta meg neki, hova vezet ez az út, ha már 18 éves korában ezt eselekszi. Igaz, legutóbb, amikor fizeté* napján berúgott, brigádvezetője délután * órakor hazaküldte a munkából, de este S órakor még a kocsmákat járta, s keresetéből már csak néhány forint csörgött a zsebéber.) Vajon Sz. Jancsit brigádvezetője azzal, hogy hazaküldte, eltérítette a további részegesség«: tői? Nem! Miért nem állt melléje, s miért nem állottak mások is melléje legalább fizetés napján. Láttunk már nem egy részeg embert, aki alig állt a lábán, mégis kiszolgálták, holotS! ittas embert kiszolgálni szigorúan tilos. Dö a vendéglők egyes alkalmazottad a bevétel? terv teljesítését fontosabbnak tartják, minthogy barátként beszéljenek a már amúgy i* részeg emberrel, s hazafelé irányítsál’. Inn? adnak, s az iszik, amíg a pénze tart. Hogy mí| lesz ezután, hogy a családnak lesz-e kenyere* a gyereknek a rongyos cipő helyett új, al már nem tartozik rájuk, illetve őket ez mául nem érdekli. Fontos, hogy amit elfogyasztott-) azt kifizesse. » Pedig ilyenkor nem áldana arra is gondol-! ni, hogy ezek az emberek, akik éjfélig, vagy hajnalig a kocsmákban, mulatókban isznak» nemcsak maguknak, családjuknak, de a tárd sadalomnak is ártalmára vannak. Hiszen) italozni, részegeskedni, utána pedig dolgozni» ezt nem lehet sokáig bírni. És a keresetből bizony nem sokáig futja mindennap frocs* csőkre, féldecikre. Honnan szerez hát pénzt az olyan ember, aki már annyira rabjává vált az italnak? Lapni fog. Megkárosítja fc társadalmat, szerszámot, vagy egyéb más) munkaeszközt lop, sikkaszt, csal, hogy ebből fedezze mulatozásait. Börtönbe kerül, családja pedig még a szűkös kenyértől is elesik. Ezért kell hát összefogni az egész társadat lomnak. Visszatartani azokat az embereket akiknél még lehet eredményt elérni, s megmenteni őket a végleges zülléstőL Van, aki»! nél a baráti szó, van, akinél a kemény, kid józanító hang, a fegyelmi felelősségrevonásj van, akinél a szesz elvonókúra segít, A fia» talokat meg lehet és meg is kell menteni, visszatartani ettől az úttól. S a vendéglátó- iparban dolgozó az italt kérőben ne csali a fizetőt lássa, hanem a családot, a kenyerei kérő gyerekeket, a társadalmat, amely becsületes embert szeretne nevelni belőlük. ® ha valamennyien, akik segíteni tudunk, segítünk, akkor bizonyára sok embert vissza tudunk tartani a végleges elzülléstől, meg tudjuk őket menteni családjuknak, a társa* dalomnak.
