Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-08 / 57. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XV. évfolyam, 57. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1958. március 8. Mai számunk tartalmából: A washingtoni szovjet nagykövet nyilatkozatén Ötvenéves a nőmozgalom Rajt előtt a megyei I. osztályban Egész heti rádióműsor H Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottságának ieveie cl mcqqt cuLzanyaihaz és Lcátiqaikaz Március 8-a, a nemzetközi nőnap alkal­mából a Magyar Szocialista Munkáspárt So­mogy megyei Bizottsága szeretetteljes üdvöz­letét küldi Somogy megye asszonyainak és leányainak. Nehéz, küzdelmes és hozzátehetjük, győzel­mes év után köszöntött be a mai nap, ami­kor asszonyaink és leányaink a világ asszo­nyaival és leányaival együtt a nemzetközi nőnapot ünnepelhetik. Az 1956 októberi ellen- forradalom okozta károkat alapjában helyre hoztuk. Jelentős lépést tettünk előre dolgozó népünk életkörülményeinek megjavításában. A világ békeszerető népeinek erőfeszítése nyomán erősödtek a béke erői és kilátásai az egész világon. Ebben a nehéz munkában be­csületesen helytálltak megyénk dolgozó asz- szonyai és leányai is, melyért a legőszintébb elismerés illeti őket. A megpróbáltatásos napokban évvúay. mint az utána következő építés időszakában asszonyaink és leányaink maguk mellett érezték a világ haladó asszonyainak és leá­nyainak rokonszenvét. Nincs olyan ország, ahonnan ne küldték volna el vigasztaló, bá­torító szavukat a demokratikus nőszerveze­tek. A nemzetközi nőnap alkalmával az MSZMP Somogy megyei Bizottsága bizalom­mal tekint a megye asszonyaira és leányaira. Tudjuk, ha az ellenforradalom hazugságai zavart és bizonytalanságot is keltettek a nők soraiban, sokat közülük megfélemlítet­tek, az élet igazolja, hogy a megye asszonyai és leányai nem fordítottak hátat a szocializ­musnak, s a dolgozó nép ügyét és jövőjét szolgáló rendszert magukénak érzik. A dol­gozó asszonyok és leányok mindennapi szor­galmas munkájukkal tesznek hitet népi de­mokráciánk iránti hűségükről és ragaszko­dásukról. A felszabadulás óta anyagi javak­ból, a jogokból, kultúrából és megbecsülésből is jelentős rész jutott a nőknek. Az élet nagy kérdéseiben a megye asszonyai és leányai egyetértenek pártunkkal. Békét, családjuknak nyugodt életet, gyermekeiknek biztos jövőt akarnak. Pártunk és kormányunk is a béke fenn­tartását tekinti továbbra is fontos céljának. Továbbra is harcol, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyaló-asztalnál rendezzék. E harcban önzetlen segítőtársunk a Szovjetunió és az egész szocialista tábor. Az ország belső életében rendet és nyugal­mat teremtettünk, hogy az ellenséges provo­kátorok ne tudjanak éket verni a párt és a nép közé, felelőtlen izgatok ne zavarják* meg az otthonok nyugalmát. A párt és a kormány azt akarja, hogy megszilárdítsuk az elért eredményeket, s ahogy a dolgozók munkája nyomán emelkedik a termelés, ennek meg­felelően javul az ország gazdasági helyzete és válik jobbá a nők, a családok élete is. Céljaink megvalósításához az kell, hogy egy akaraton legyünk és együtt is cselekedjünk Bízunk a megye dolgozó nőiben, hogy ez­után is bátran szembeszállnak azokkal, akik nyíltan, vagy burkoltan támadják népi de­mokratikus rendszerünket, népünk békéjét, szót emelnek a hibák ellen és szembeszáll­nak azokkal, akik a kapitalista-földesúri szol­gaságot akarnák visszaállítani hazánkban. A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy megyei Bizottsága továbbra is számit a me­gye dolgozó nőire, arra, hogy a jövőben csakúgy, mint a múltban becsülettel ki ve­szik részüket a mindennapos termelőmunká­ból, gyermekeiket hazájuk, más népek, a munka és a béke szeretetének szellemében nevelik. Bízunk abban, hogy a nőmozgalom továbbra is szószólója lesz és harcosa lesz megyénkben a szocialista építés nagy ügyé­nek. E munkában a megye asszonyai és leá­nyai bizton számíthatnak az MSZMP Somogy megyei Bizottságára. Éljen a világ asszonyainak és leányainak nagy ünnepe, a nemzetközi nőnap! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA. Száznál több nőt tüntetett ki a nemzet özi nőnap alkalmából az Elnöki Tanács A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a nemzetközi nő­nap alkalmából száznál több nőnek adományozott) kitün­tetést a nőmozgalomban ki­fejtett tevékenységük elisme­réséül. A Munkaérdemrend ki­tüntetést kapta Ortutay Zsu­zsa, a Magyar Nők Országos Tanácsának titkára, dr. Her­mann Aliz, a művelődésügyi minisztérium főelőadója és dr. Szántó Rózsa, az Orszá­gos Közegészségügyi Intézet tudományos munkatársa. Számosán — üzemi munkás- nők, vállalatok és intézmé­nyek dolgozói, termelőszövet­kezeti és egyénileg dolgozó parasztasszonyok, értelmi­ségiek, a nőmozgalom funk­cionáriusai, háziasszonyok részesültek a Szocialista Munkáért Érdemérem, illet­ve a Munka Érdemérem ki­tüntetésben. A kitüntetéseket pénte­ken délben Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke nyúj­totta át az Országház kupo­lacsarnokában. Az ünnepsé­gen jelen volt dr. Münnich Ferenc, a minisztertanács el­nöke, Rónai Sándor, az or­szággyűlés elnöke, Somogyi Miklós, a Szaktanács elnöke is. — A kormány tervei meg­valósításában, a népjólét emelésében továbbra is sok segítséget vár a nőktől. Szo­cializmust építő társadal­munk ügyét szolgálják az édesanyák családi otthonaik­ban is, amikor nyugodt, bol­dog élet megteremtésén fá­radozva, emberségre, köte­lességtudásra, a szocializ­must építő haza iránti szere- tetré nevelik gyermekeiket — hangoztatta Dobi István, majd átnyújtotta a kitünte­téseket. A párt és a kormány vezetői szívélyes, közvetlen beszélgetést folytattak a ki­tüntetett asszonyokkal! és lányokkal. NŐNAP A BARCSI JÁRÁSBAN A járás valamennyi köz­ségében hetek óta folytak az előkészületek a nemzetközi nőnap ) megünneplésére, Csaknem minden községben nőgyűléseket rendeztek, ahol az előadók méltatták a nő-, nap jelentőségét. Több községben ezekben * napokban fejeződött be a nőtanács téli tanfolyama. Somogytarnócán az elmúlt va­sárnap volt a szabás-varrás tanfolyam befejezése, szép kiállítással és kellemes tea- délutánnal összekötve. A Széchenyi grófok volt biro­dalmában a hajdani cselédek közül negyvenen vettek részt a tanfolyamon, harminc ját varrógépet hordtak sze a napközi otthon egyik szobájába, s ismerkedtek meg a varrás mesterségével. Hor­váth elvtársnő, a járási nő­tanács elnöke arról beszél,1’ hogy milyen nagy erőt képvi­sel a nők összefogása. Da- rányban sütcí-főző tanfolya­mon vettek részt az asszo­nyok és leányok. Volt szabás­varrás tanfolyam is ebben a községben, s a két tanfolyam részvevői az ünnepély során virágcsokbrral köszönték meg a vezetők fáradságos és lel­kes munkáját. A ma délutáni műsort a gépállomás kiszis- tái adják és a tánccsoport is szerepel.- A darányi, homok- szentgyörgyi és heresznyei asszonyok tiltakozó táviratod küldtek gyűlésükről az Orszá­gos Béketanácshoz, amelyben követelték az atomfegyverek eltiltását, s a kísérleti rob­bantások megszüntetését.; A járás legtöbb községében az iskolások műsorral köszöntöt­ték az asszonyokat, Bolhón egy-egy csokor hóvirággal is. A barcsi járási művelődési házban az ünnepi beszéd után, a járási tanács, a párt- bizottság, a földszöv és a nem­zeti bank ajándékokkal ked­veskedett női dolgozóinak. A műsorban az általános iskola úttörő tánccsoportja, a terü­leti KISZ együttese, s a zene­iskola felsőbb osztályos nö­vendékei léptek fel. A kormányfői értekesiet kérdése as angol alsóhás előtt sa­ösz­Macmillan ellenzi a népi Kína részvételét a csúcsértekezleten London (MTI). Mint a Reuter jelenti, az angol alsóház csü­törtöki ülésén a kormányfői értekezlet kérdésével foglalko­zott. A miniszterelnök az ellen­zék részéről a kérdéseknek va­lóságos pergőtüzébe került. Egy munkáspárti képviselő azt indítványozta, a kormány igyekezzék elérni, hogy a Kí­nai Népköztársaság képvise­lőit is hívják meg a csúcsérte­kezletre. Macmillan az indít­ványt ellenezte. Gaitskell, a munkáspárti el­lenzék vezére felszólalásában hangoztatta, hogy meglehetős zűrzavar uralkodik a csúcsérte­kezletről folytatott diplomá­ciai eszmecserében. Macmillan így válaszolt: »Ál­láspontunk nagyjából ez: akár külügyminiszteri találkozó, akár diplomáciai tárgyalások, vagy esetleg mind a kettő ré­vén olyan értekezlet nyélbe­ütésére igyekszünk, amely feltehetőleg legalábbis részle­ges eredményre vezethet«. A munkáspárti ellenzék kül­politikai vezérszónoka: Aneu- ris Bevan ugyanakkor rámuta­tott: a Szovjetunió kijelentette, hogy hajlandó külügyminisz­teri találkozón, megvitatni a csúcsértekezlet időpontjának és napirendjének kérdését. »Az amerikaiak viszont azt ál­lítják — folytatta Bevan —, hogy a külügyminiszteri talál­kozónak foglalkoznia kell olyan kérdésekkel is,' amelyek­ben jelentős mérvű az egyet­értés. Az oroszok szerint ezt magára a csúcsértekezletre kell bízni«. Bevan egyben feltette a kér­dést a miniszterelnöknek: »Nem lenne-e kívánatos haj­landóságunkat kinyilatkoztat­ni a hidrogénbomba-kísérletek beszüntetésére és ezzel csatla­kozni a Szovjetunió nézetei­hez, abban a reményben, hogy ha ez megtörtént, akkor ked­vezőbb légkör alakul ki? Macmillan miniszterelnök válaszában megtagadta a fel­világosítást, hangoztatva, hogy tudomása szerint közvetlen diplomáciai tárgyalások foly­nak Moszkva és Washington között, bár — fűzte hozzá —• az amerikaiak természetesen tanácskozni fognak Angliával és a NATO többi tagállamá­val, mielőtt válaszolnának a Szovjetuniónak. Meghívás a parlamenfbe! Azzal léptünk be Kastéilyosdombón Ki­rály Lajosné otthoná­ba, ha még nem tud­ná, mi nem áruljuk el, hogy kormányki­tüntetésben részesül a nemzetközi nőna­pon. Ezért puhatolóz­tunk: — Nem kapott meghívót a megyei nőtanácstól? — De igen, kap­tam. — És Pestről? — Onnan is — vá­laszolja mosolygós arccal és már szedi is elő borítékjából a parlamenti meghí­vást. — Olvassák! Azután beszélgetni kezdünk. Király La- I josné a kastélyos­dombói nőtanács el­nöke, 1945-ös kom­munista. Férje a pé­csi porcelángyárban korongos, ő maga 1952 óta termelőszö­vetkezeti tag. A »Fel- szabadulás« szétosz- lása után az elsők kö­zött volt, aki belépett a »Népakaratba«, amely tsz most a barcsi járás legjobb­jai között van. A növénytermelésben dolgozik, de ilyenkor télvíz idején lejár a többiekkel az erdőre, fakitermelésre. Gyermekei felöl ér­deklődünk, — öt van. Elsorol­jam? Zsuzsanna 14 éves, most végzi az általános iskolát, utá­na ígiimnáziumba megy, Béla 13 éves, minden vágya, hogy vasas szakmát tanul­hasson, Klára 10 éves, ő orvos szeret­ne lenni, a 9 éves Dénes és a 6 éves Já­nos még nem válasz­tott hivatást... — . .amit korukat tekintve, nem is le­het rosszallni — fe­jeztük be a monda­tot. — S a sók gye­rek. meg a kettős háztartás miatt nin­csenek anyagi gond­jai? — Nincsenek. A tavalyi évben is 177 munkaegységem volt, s ez egyenként 72 fo­rintot jelentett. Fér­jem szépen keres, és itt a családi pótlék is. Nincs okom semmi­féle panaszra. Feltesszük az utol­só kérdést: — Mit szól a kor­mánykitüntetéshez? — Úgy érzem, hogy nem érdemiem meg, azt, amit én tettem, kötelességem volt. — Gondolja, ezt a kötelességet minden­ki teljesíti? öt gyer­meket nevel, becsüle­tesen dolgozik a szö­vetkezetben, és a tár­sadalmi munkából is kiveszi részét? — Igazuk van — válaszolja szerényen —, ha minden asz- szony ezt csinálná, sokkal előbbre áll­nánk. (f. k.) AZ ALKOHOLIZMUS ELLEN Mennyi és mennyi szó hangzott már et értekezleteken, ankétokon, újságok foglalkozó tak e kérdéssel, hogy visszatartsuk az alkohol rabjait az örvénytől, hogy megmentsük őkeS csaladjuknak, a társadalomnak. Sok intézke­dés is született ennek érdekében. Felemelték! az égetett szeszesitalok árát, végleges meg« oldást azonban ez sem jelentett, mert csupán nehánnyal csökkent az alkohol-fogyasztói szama. Nehéz feladat ez. Visszatartani az ivástóí azokat az embereket, akik munka után nem haza, családjukhoz, hanem a kocsmába tarta-i nak. s fizetésüket nem a családra, hanem italra költik. Az elvonókúrák sok embert1 mentettek meg már az életnek, de sók em­beren már ez sem segít. Több kell ennél! A» egesz társadalom összefogása. Sokan, ha részeg embert látnak, esetle» - mosolyognak, amint az az utca sarába*! hempereg, vagy részegen tántorog, ha peditf a részegben közvetlen munkatársukra, ba» rátjukra ismernek, megvetően, lenézően elfor­dítják fejüket. De arra nem gondolunk ilyenkor, segítettünk-e, vagy legalábbis pró­báltunk-e segíteni, hogy visszatartsuk ezeked az embereket az elzülléstől. — Mi közünk van ehhez, felnőtt embere* ők is — mondanánk ilyenkor, talán még egy kissé meg is sértődve, pedig nincs igazuk. A 18 éves Sz. Jancsi, az Építőipari Vállalat fonodái munkahelyén dolgozik. Fizetések napján legtöbbször részeg, keresetét má* többször elfizette, elitta a jó cimborákkal. HJ sokat keres, örömében, ha keveset, akkor ped dig bánatában iszik. Ki beszélt vele ember? hangon, ki magyarázta meg neki, hova ve­zet ez az út, ha már 18 éves korában ezt eselekszi. Igaz, legutóbb, amikor fizeté* napján berúgott, brigádvezetője délután * órakor hazaküldte a munkából, de este S órakor még a kocsmákat járta, s keresetéből már csak néhány forint csörgött a zsebéber.) Vajon Sz. Jancsit brigádvezetője azzal, hogy hazaküldte, eltérítette a további részegesség«: tői? Nem! Miért nem állt melléje, s miért nem állottak mások is melléje legalább fi­zetés napján. Láttunk már nem egy részeg embert, aki alig állt a lábán, mégis kiszolgálták, holotS! ittas embert kiszolgálni szigorúan tilos. Dö a vendéglők egyes alkalmazottad a bevétel? terv teljesítését fontosabbnak tartják, mint­hogy barátként beszéljenek a már amúgy i* részeg emberrel, s hazafelé irányítsál’. Inn? adnak, s az iszik, amíg a pénze tart. Hogy mí| lesz ezután, hogy a családnak lesz-e kenyere* a gyereknek a rongyos cipő helyett új, al már nem tartozik rájuk, illetve őket ez mául nem érdekli. Fontos, hogy amit elfogyasztott-) azt kifizesse. » Pedig ilyenkor nem áldana arra is gondol-! ni, hogy ezek az emberek, akik éjfélig, vagy hajnalig a kocsmákban, mulatókban isznak» nemcsak maguknak, családjuknak, de a tárd sadalomnak is ártalmára vannak. Hiszen) italozni, részegeskedni, utána pedig dolgozni» ezt nem lehet sokáig bírni. És a keresetből bizony nem sokáig futja mindennap frocs* csőkre, féldecikre. Honnan szerez hát pénzt az olyan ember, aki már annyira rabjává vált az italnak? Lapni fog. Megkárosítja fc társadalmat, szerszámot, vagy egyéb más) munkaeszközt lop, sikkaszt, csal, hogy ebből fedezze mulatozásait. Börtönbe kerül, család­ja pedig még a szűkös kenyértől is elesik. Ezért kell hát összefogni az egész társadat lomnak. Visszatartani azokat az embereket akiknél még lehet eredményt elérni, s meg­menteni őket a végleges zülléstőL Van, aki»! nél a baráti szó, van, akinél a kemény, kid józanító hang, a fegyelmi felelősségrevonásj van, akinél a szesz elvonókúra segít, A fia» talokat meg lehet és meg is kell menteni, visszatartani ettől az úttól. S a vendéglátó- iparban dolgozó az italt kérőben ne csali a fizetőt lássa, hanem a családot, a kenyerei kérő gyerekeket, a társadalmat, amely be­csületes embert szeretne nevelni belőlük. ® ha valamennyien, akik segíteni tudunk, se­gítünk, akkor bizonyára sok embert vissza tudunk tartani a végleges elzülléstől, meg tudjuk őket menteni családjuknak, a társa* dalomnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom