Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-07 / 56. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1958. március 7. Tito elnöh nyilathozata Sulshergemek, « New York Times 1udósítój*innk hogy Jugoszlávia diplomáciai PICKERING: Ä műhold ném kering, ml lett esz Explorer II-vei? Beásnád (MTI). Mint a TAN- fUG jelentette, Tito jugo­szláv államelnök február 28»án fogadta Sulzbergart, a New York Times tudósítóját. Tito válaszolt az amerikai tudósító kérdéseire. A jugoszláv elnök a többi kö­rött elmondotta, hogy a jugo­szláv—amerikai viszony jó, s a katonai segély felmondása nem befolyásolta sem a köl- «sqnös kapcsolatokat, sem a bét ország egyóbirányú együtt­működését. A katonai segély ►felmondásának az volt az egyik «lapvető oka — folytatta a ju­goszláv elnök —, hogy e se­gély elfogadása nem állott már 'sszhangban külpolitikánkkal, mert mi az összes országokkal való együttműködésire, jó vi­szonyra törekszünk. Ez a se­gély — politikai és más okok miatt is alkalmatlan volt, mert sz amerikai kongresszus gyak­ran a jugoszláv külpolitika fe­lülvizsgálását követelte, külö­nösen a Szovjetunióval és a többi kelet-európai országgal való viszony tekintetében. Az ilyen követelések sértették, Külpolitikánk független állás­foglalását. Ezután a balkáni egyezmény­ről, a jugoszláv—görög—török kapcsolatokról, majd a semle­ges és az atomfegyvermentes Avezet kérdéséről szólott. Hangsúlyozta: Érdekünk, hogy az atom-' fegyvermentes övezet szélesebb legyen a Lengyelország java­solta térségnél, -mert Jugo­szlávia közvetlenül is érintett e tekintetben. Olaszország már beleegyezett abba, hogy terü­letén rakéta-támaszpontokat létesítsenek, s úgy hiszem, már tpítik ás ezeket a kilövőpályá­dat. Jugoszlávia e támaszpon­tok miatt közvetve veszélyez­tetve érzi magát. A rakétáik Jugoszláviánál távolabbi terü­letre irányulhatnak, a kilövő­pályák arccal Jugoszlávia felé fordulnak. Általában egy olyan ország, amely területileg a két szembenálló oldal között fek- «zik, ilyen esetben veszélyez­tetve érzi magát, mert ha ösz- szetűzés lenne, az ország felett elrepülő rakéták is megsértik « területi integritást. Jugoszlá­viának állást kell foglalnia és Konkrét intézkedéseket kell 'ennie megfelelő helyeken. Az amerikai tudósítónak ar­ra a kérdésére, ee azt jelenti-e, leneseket kíván tenni ebben az ügyben, Tito igennel válaszolt. Sulzberger azt kérdezte Ti- totól, hogy lehetségesnek tart­ja-e egy kommunisSa ország semlegességét. A jugoszláv el­nök azt válaszolta, hogy nem­csak a komun-ista ország, ha­nem más ország sem lehet sem­leges, mert az államok egy vi­lágközösségben élnek, s min­denfajta közömbösség és sem­legesség inkább ártalmas, sem­mint hasznos a közösségre. Az amerikai tudósító ezután kifejtette, hogy az Egyesült Államokban a jugoszláviai rendszert »-nemzeti kommuniz­musnak« nevezik. Megkérdez­te Titotól, hogy szerinte milyen jövője van a »nemzetközi kom­munizmustól« különböző »nemzeti kommunizmusnak«. Tito nyomatékosan kifejtet­te, hogy »nemzeti kommuniz­mus nincs«. A jugoszláv kom­munisták nemzetköziek. A rendszerek nem különböz­nek, hanem csupán a szocialis­ta rendszerhez vezető utak. Az amerikai tudósító vége­zetül azt kérdezte meg Tito el­nöktől, hogy véleménye sze­rint ki a legnagyobb ember a világon és ki gyakorolja rá a legnagyobb hatást. Tito elnök azt felelte, hogy minden ember nagy, ha sikerül Ismeretesek olyan esetek, amikor az emberek súlyos se­besülés, vagy nehéz műtét után az úgynevezett klinikai halál állapotába kerülnek, s a laboratóriumokban kidolgozott eljárások segítségével vissza­adják őket az életnek. Az élet visszaadása azonban csak akkor sikerül, ha a halál állapota nem haladja meg az 5—6 percet. Hogyan lehetne átlépni ezt az 5—6 perces határt ho­gyan lehetne életre kelteni a szervezetet a szívműködés és a lélegzés megszűnése óta el­telt hosszabb idő múlva? E probléma megoldásán fáradoz­nak a Szovjet Tudományos Akadémiához tartozó szervezet felélesztési kísérleti fiziológiai találkoznia népének törekvé­seivel és munkáját ilyen irány­ban tudja kifejteni. A kor­társakról nehéz véleményt mondani. »Elismerem, hogy Angliában Churchill nagy em­ber volt, mint államférfi és mint politikus is. Nagyrabe- csülöm Eisenhower elnököt, mint katonát és mint embert, aki a béke megőrzésére törek­szik. Egy bizonyos időszakban Sztálint is becsültem, sőt egyes érdemeit ma is elismerem. Ma Hruscsovot becsülöm, mert a belső fejlődés tekintetében elég bátor koncepciói vannak és külpolitikája rugalmas. Na­gyon becsülöm Nehrut, akinek sikerült a széttagolt nemzeti egységeket egyetlen indiai nemzetben egyesítenie. Az in­diai nép követi őt, becsülöm őt úgy is, mint a béke nagy harcosát, mint békeszerető -po­litikát követő államférfit. Ugyanúgy becsülöm Nasszert is, aki szintén meglátta a nép óhajait és a széttagolt arab or­szágok egyesítésén fáradozik' — mondotta. — Arra a kérdésre pedig, hogy szerintem a múltban ki volt a legnagyobb ember, azt felelhetném, hogy elragadtatás­sal tekintek Marxra és Engels- re. Legnagyobb példaképem Lenin volt, s ma is nagyrabe- csülöm őt. laboratórium dolgozói. A kol­lektíva vezetője G. A. Nye- govszkij professzor. Néhány évvel ezelőtt a la­boratóriumban a fenti célból alkalmazni kezdték a szerve­zet mesterséges hűtését (hipo- termia). Abból a feltételből in­dultak tó, hogy a sejtbomlás alacsonyabb hőmérsékleten sokkal lassabban megy végbe. Az első kísérleteket kutyá­kon végezték. A mestersége­sen létrehozott alacsony hő­mérsékleten a klinikai halál beállása után egy egész órá­val sikerült életre kelteni a kutyákat. Ma már majmokkal folynak a kísérletek. Ezzel kapcsolat­ban Nyegovszkij professzor a következőket mondotta: Washington (Reuter). Az amerikai tudósok lázasan igye­keznek megoldani a második amerikai műhold rejtélyét. Az Exploer II. szerdán repült fel a Cape Canaveral-i támasz­pontról az égbe — és eltűnt a végtelenbe. A Jupiter-C rakéta, amely Indonéz lakodalom Belgrádban A napokban tartották meg Belgrádban az első indonéz es­küvőt. Szudarszon indonéz nagykövet 20 éves lánya eskü­dött ősi indonéz hagyományok­nak megfelelően örök hűséget Ruzsi Husszein Bearg Limbor 22 éves indonéz egyetemi hall- gatónák, aki ezidő szerint Becsben folytatja tanulmá­nyait. Az esküvői szertartást a »lá­nyos háznál«, a nagykövet de- dinyei kastélyában tartották. Az indonéz nemzeti motívu­mokban pompázó szőnyegek­kel ékesített fogadótermet rizzsel, virággal és a nemzeti szokásnak megfelelően, pénzzel szórták be. Ez, a hagyományok szerint jólétet és örömet hoz majd a fiatal párnak. —' Meggyőződésünk, hogy hipotermikus viszonyok között az emberi szervezet is feléleszt­hető a halál után eltelt 5—6 percnél hosszabb idő múlva is. Éppen a majmokkal végzett kísérletek segítenek e kérdés megoldásában. Eddig három majmot keltettünk életre, kö­zülük kettőt 10 perccel, egyet pedig 20 perccel a halál után. A majmok remekül érzik ma­gukat, mintha mi sem történt volna. A kísérleteket folytat­juk. A halál és az életre kel­tés folyamatainak tanulmá­nyozása a majmokon hipoter­mikus viszonyok közepette sok értékes tapasztalatot nyújt az emberi életért vívott harcban. I. Zajcev a majdnem 16 kilogramm sú­lyú Explorer II-t vitte volna fel pályájára, minden jel sze­rint rendben végezte el a re­pülését, de az új műholdról semmiféle jelzést nem sikerült mindeddig észlelni. Dr. William Pickering, a hadsereg pasadenai rakéta-la- boratőriumának igazgatója, akit a második műhold pályá­jának ellenőrzésével bíztak meg, a következő nyilatkozatot adta: »Minden jel arra mutat, hogy a szerdán fellőtt mester­séges hold nem működött ren­desen és nagyon valószínű, hogy nem kering pályáján. Semmilyen további tájékozta» tást nem adhatunk addig, amíg a technikai adatokat fel nem dolgozzuk. Ez valószínűleg né­hány napot is igénybe vesz«. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva Pickering még hozzá­tette, lehetséges, hogy a mű­hold leesett, »talán az óceán­ba«. Dr. Richard Porter, a nem­zetközi geofizikai év amerikai bizottságának szóvivője szin­tén azt mondta, hogy a jelek szerint a műhold nem műkö­dött rendesen és feltehetőleg a tengerbe zuhant. »Ha a mű­hold nem kering pályáján, en­nek valószínűleg az az oka, hogy nem volt elég nagy a se­bessége, vagy talán rossz irányban indították el«. A tu­dós hozzátette, hogy bizonyos jelek szerint a Jupiter-C raké­ta negyedik lépcsője, amely magát a műholdat vitte magá­val, nem működött kielégítően. Mint újságírók megemlítet­ték, egyes rádióamatőrök azt állítják, hogy vették az Explo­rer II. rádiójelzéseit. Mindazonáltal a tudósok még nem adták fel a reményt. A Sehmitlisonian intézet csilla­gászati megfigyelő állomása közölte, hogy riasztotta vala­mennyi »holdmegfigyelő« cso­portját, figyeljék az Explorer II-t. Az obszervatórium mun­katársai elmondták, hogy a műhold, ha el is indult volna pályáján, csak a jövő héten lesz látható az Egyesült Álla­mokban és akkor is csak a haj­nali és az esti szürkület ide­jén, amikor a felkelő, illetve lenyugvó Nap sugarait vissza­veri. »VÍ>V'ir«T?'»»VWVTTV'rVTTV1'V1,VVVTy,Tf TTtVVVVVTVVVVVTTVTfTWfTTTVT'fVVTTVTfVVVV'rvWVtTVWWVTrVVVVVVVVTVVVT­SZOVJETUNIÓ A szocialista kultúra, a tudomány és technika eredményeit, a szovjet nép és ember életét és munkáját mu­tatja be sok színes képben, írásban a márciustól havonta rendszeresen megjelenő SZOVJETUNIÓ című színes, nagy képes havi folyó­irat. Ára 8,— forint. Megrendelhető: Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII., Lenin körút 9—11. Előfizetések beküldhetők a 61 066 sz. csekkszámlára. x »TVTTV A HALÁL MEQHATRÁL SARC ALITÓL f A HALHATATLANSAGIG IRTA: CSER PÁL 26. — Szent Margit úgy segéljen három vér­iét fogok írni, a Fel-fel vitézek, a Harminc- tettes baka vagyok én és Zöld a kukorica Kati dallamára, melyben a mamácska és az összes Margitok érdemeit méltatom, a múlt­ban és a jelenben. — Esküszöm az összes szent Margitokra, bogy a választási siker érdekében nem ret­tenek vissza semmiféle csalástól, szavazó- iogi visszaéléstől, hamisítástól és hazugság­ét ügy hat óra tájt Bertalan olyan volt már, nint a kicsavart citrom. Anyósa viszont ki­pirult, mint a hajnali rózsa. Érthető, meri ilső választási beszédét mutatta be párthí- Oének, pámás kezével a tűzhely sarkát csap­kodva: — Nem krumplin kell tartani az embere­ket, mert attól csak a hasuk dagad, kedves választópolgáraim. A mi pártunk húst köve­tel a férfiaknak, csokoládét a gyermekeknek is dobostortát az asszonyoknak... Bertalan úgy támolygott ki a konyhából. Sí etil volt lelkiereje már a lefekvéshez amiál mkább sem, mert amikor az anyósi beszéd- ion az evésről hallott, nyulai jutottak eszé­be, akik éppen a választások kapcsán ki­estek szerető gondoskodásából. A fáskamrá­ban elszorult szívvel szemlélte a kiürült zsá­kot, a rács mögött nyugtalankodó nyulakat, < felzaklatva, választási gondoktól gyötörve Hinduit a piactér felé, zöld hulladékot vá­sárolni. ügy van az ember, ha nagyon gyötri vala­mi, se lát, se hall. így nem csoda, hogy majd­nem fellökte Vágót, a villanyórák derék le­olvasóját. — Fene korán kelsz szabadságod alatt. Bertalan a nyulakra és a ki korán kel, aranyat lel közmondásra hivatkozott, s ment is volna tovább, ha Vágó engedi: — Most jön a mi pillanatunk, Berci! Ba­logh alezredes úr mondta, tudod az a nyakig­láb, nagy baljuszú, akii gyepm-e-sier mellett trőgerol, hogy minden elő van készítve. Há­rom csendőrzászlóalj áll készen a határon, a Hunyadi hadosztály menetkészen, itt bent a fegyverek már kiosztva. Na. Lényeg az, hx>gy a koalícióra nem szavazni, a többi már ma­gától jön. Természetes, hogy rád számítunk. Mondta is Balogh, hogy téged gondolt a Nem­zeti Bank igazgatójául. De esküdj meg... Bertalan az ellenséges zsákot a hóna alá szorítva, lemondással és elkeseredve eskü­dött, testét, lelkét ajánlgatva a szent ügynek. Vágónak és a Nagy Pillanatnak. Bódult a feje, mikor a piacra kiért. Aki elkésve érkezik, annak számolnia kell a vásárló asszonyok tolongásával. Bercit so­dorta a tömeg és lassan gyűlt a zsákba a káposzta- és zöldséghulladék. Mikor a napi adag összegyűlt a tarisznyába, öreg dél­előtt volt már, a nap is igen legénykedett, Bertalan izzadt a zsák alatt, s egyre erőt­lenedet! a szívét és eszét nyomasztó gondok terhétől. — Jó napot, Kovács, régen láttam. Mái hazatérőben volt, amikor az egyik utcasarkon Gyuri Jóska köszöntötte rá a napot. Rátelepedtek a levelekkel tömött zsákra. Beszéltek erről, arról, na meg a választásról is. — Most az észre kell hallgatni, a józan észre. Én ismerem magát, hiszen a pincében tejtestvérek voltunk. Ésszel és akkor lesz jó. Bertalan csendesen dünnyögte, hogy helyes, helyes, erre is meg lehet esküdni, habár az is igaz, hogy ész ide, vagy oda, Gyurinak most is csupa folt a nadrágja, egyáltalán nem fest úgy, mint jelenkori, vagy jövendő polgármester, vagy főispán. Ezen aztán jót nevettek. A sokféle hercehurca ellenére a nyúlok megkapták az elmaradott adagjukat, amitől nagy volt a vígság a ketrec mind-három eme­letén. Bertalan sokáig elüldögélt nyulai kö­zött. A főnöki fényképeszkedés után meg­indult eszeveszett események ringlispileztek a fejében. Szinte kínos volt mindez. ügy a déli órákban, valami füzetből ki­tépett vonalas lapra több példányban a kö­vetkező írásművet szerkesztette meg: — Választási dologból eredő emberrablás áldozata lettem. S. O. S. Győzzetek nélkülem, lélekben így is veletek vagyok. Az egyik papíroson ez volt az aláírás: Ko­vács, a másikon: Bertalan, a harmadikon: Kovács Bertalan és így tovább. Összehajto­gatta a lapokat, az anyósnak is, Vágónak is, Gyurinak is, Hegyinek is címzett egyet egyet. Aztán az eleséges zsákba valami kenyér- és szalonnafélét, meg egy rossz felöltőt gyö­möszölve, megindult kifelé a szőlőhegybe. A Tüskés-hegygerincen, élhagyott csőszkunyhó árnyékában leheveredve, viduló szemmel bá­multa az égen tovaúszó felhőket, amelyek szétszakadozva, duzzadva és kirojtosodva úgy hatottak, mint szent Margit csattogó, lenge­dező diadalmas lobogói. Engedelmet kérek, a helyzet a következő . . . — Engedelmet kérek, a helyzet a követ­kező. .. — Nevezze meg a banda tagjait! — Engedelmet kérek, a helyzet a követ­kező. .. — Idefigyeljen! .. .Itt az ilyen disznó ne kérjen engedelmet, mert ahhoz foga nincs. Ami pedig a helyzetet illeti, a helyzet pedig az, hogy disszidálni akart egy bőrönd ék­szerrel, dollárral, nyavalyával. Tehát, még egyszer kezdjük sorjában. Hol szerezte, lopta, csalta össze ezt a nemzeti vagyont? — Én, kérem mindig nagyon tiszteltem a rendőrséget, szinte kétségbeejt, hogy már vagy négy órája mennyit fáradoznak velem, hazafias ügybúzgalomból. Szívesen segítenék önöknek, de már néhányszor megesküdtem, hogy ehhez a dologhoz semmi közöm. Persze, ezt nehéz kívülállóknak megérteni, mert nem engedik elmondani, hogy én már szü­letésem óta milyen peches ember vagyok. Talán két hónapos lehettem, amikor... — Zárkába! —• ordította a több órás valla­tásba beleizzadt köz- és vagyonbiztonsági személy, a soproni rendőrkapitányság sokat használt, mostanában nagy forgalmat lebo­nyolító szobájában. A helyzet ugyanis a következő: Még a szerdai napon Kovács Bertalan igen fontos megbízatást Icapott hőn szeretett főnökétől, Hegyi Tivadartól. Ez a megbíza­tás pedig nem volt más, mint egy igen fon­tos iratokat, gazdasági szerződéseket, állam­ügyeket tartalmazó, ügyiratokat magában rejtő bőröndöt kellett Sopronba szállítania. — Tudod, Bertalan, ha fontos és főbenjáró dolgokról van szó, az ember csak a régi, ki­próbált munkatársaira támaszkodhat. Ezt neked nem is kell külön mondanom. A pénz­ügyminiszter megbízásából igen fontos tár­gyalásokat kell lebonyolítanom Sopronban. Én a ma déli vonattal utazom. Te ezeket o dolgokat utánam hozod a holnap reggeli gyorssal. Ott, az állomás előtt autó várakozik rád. Valószínű, hogy az egyik államtitkár megy ki eléd. Szőcs Kamilló. Ismered? Na, nem baj. Ismertető jel, fekete napszemüveg, csokornyakkendő, a kabát hajtókán úttörő­jelvény, karján fekete gyászszalag. Nem té­veszthető el, úgye. A jelszó: »Ej tyúkanyó, mi a -kő, kend a szobában lakik itt, bent«, a felelet »-Éljen a munkás-paraszt szövetség.« A. bőröndöt átadod és küldetésed be is fe­jeződött. Amikor Hegyi úr a soproni küldetést elő­adta, Bertalannak ifjúkori szerelme, Varga Ilaska jutott az eszébe. Nem abnormis kép­zettársítás volt ez, mert llus és Sopron ösz- szetartoztak, mégpedig úgy, hogy a hajdaná­ban Bertalan szívét dobogtató leányzó 1930- ban Sopronba ment férjhez, maga mögött hagyta Marcalit, s azt a szerény legényt, aki május elsején engedelmet kért, hogy meg­csókolhassa. Haj, az emlékek, régi képek, hajnali sóhajok, szerelmes rebegések, egy tenyérnyi szív közepén gyilokkal, két fertá­lyán görcsös két betű: I—B. mindez a kano­nok kertben, hol olyan sűrűk a fák, puha szőnyeg a zöld moha. S most, hogy úgy visszaszalad ez emlékezésben, füle kipiroso­dik, érzi, hogy bal lábán szorít a cipő. Szi- szereg is kicsit hozzá, amit a főnök félreért. — Természetes, hogy ez a főbenjáró meg­bízatás a számodra megfelelő tiszteletdíjat jelent, s megsúgom, január elsejére előlép­tetést. Hazáig a soproni utazás járt eszébe. Éle­tében egyszer olyan megbízatás, ami még szívbillentyűit is birizgálja. Vajon találkozik-e fiússal? Elvégre lehetséges, Sopron nem vi­lágváros. Talán már az állomáson, vagy ha ott nem, akkor az utcán. Micsoda izgalom... A családi fészekbén aztán két dolog is visszaszállította a földre és majdnem be­fütyült az egész utazásnak. Az első főbekó- lintás igy kezdődött: — Képzeld, Bertalan, Máté, ez a taknyos nősülni akar! (Folytatása következik.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom