Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-04 / 53. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Kedd, 1958. március 4L Az országgyűlés következő ülésszaka tárgyalja az 1958, évi költségvetést Elkészült az 1968. évi álla­mi költségvetés, amelyet az országgyűlés legközelebbi ülésszaka tárgyal meg. Az MTI munkatársát a pétazügyrnmiszbériur» ille­tékes főosztályán az alábbiak­ban tájékoztatták az idei költségvetésünk előkészítésé­vel kapcsolatos munkáról: — Mint ismeretes, a költség- rotés a népgazdasági tervre épül, annak mutatóin ala­pulnak az előirányzatok. Ép­pen ezért történik a gyakor­latban — így az idén is_ —, hogy a költségvetés néhány héttel a terv után készült el. A pénzügyminisztérium tzonban már a terv kimunká­lásának időszakában számító­tokat végez, amelyek bizo­nyos ellenőrzési lehetőséget (adnak a terv pénzügyi kiha­tásait illetően. A költségveté­sen kívül hitel-mérleg és pénztári terv is készül, majd mindezekből az úgynevezett összevont pénzügyi mérleg, amely teljes képet ad a nép- gazdasági terv pénzügyi vo­natkozásairól. — a pénzügyminisztérium általános, s felettes hatóságuk szakirányelvei, a megadott mérőszámok, normák alap­ján e szervek maguk állítják össze költségvetési javaslatu­kat. Ezek, a gyakran több évtized tapasztalataira épülő — ugyanakkor nem merev — normák nagyon megkönnyítik a helyi és az országos érde­keknek egyaránt megfelelő tervezést. — E javaslatokat először a főhatóság vizsgálja felül, majd szakáganként összesít­ve terjesztik fel a pénzügy­im misztériumhoz. — A tanácsok az idén al­kalmazták először a költ­ségvetés összeállításának új, „z eddiginél demokratikusabb és célszerűbb rendszerét. Elő­re megkapták az állami adó­iéi'vet, az adóbevételekből való részesedésük mértékét. Érre alapíthatták költségveté­süket — még pedig úgy —, s ez az új rendszer lényeges vo­nása, hogy a bevételek (vállalataik, a szövetkezetek adója, nyereség befizetése, az intézményektől befolyó ősz­szegek) növelésével saját ha­táskörűkben növelhetik ki­adásaikat is. — Bízunk abban, hogy az Országgyűlés által elfogadan­dó 1958. évi állami költség- vetés újabb lépést jelent majd országunk fejlődésében, gazdasági erősödésében — fe­jeződött be a tájékoztatás. Megnyílt az idei tavaszi lipcsei vásár Időjárásjelentés Tovább tart a hideg idő Várható időjárás kedden es­tiig: felszakadozó felhőzet, ma több, holnap kevesebb helyen havazás, harvaseső, élénk, időn- <ént erős északi, északkeleti «5éL Az éjszakai lehűlés kissé erősödik, a nappali hőmérsék­let alig változik. Várható legmagasabb nap­óul i hőmérséklet kedden plusz í plusz 4 fok között NEMZETKÖZI SZEMLE »Forr a világ bús tengere« ... talán szentségtörés költői szavakkal jellemezni azt, ami a lehető legtávolabb áll minden Urától, e verssor mégis találó napjaink nemzetközi politiká­jára. A központi kérdés válto­zatlanul »a csúcstalálkazó«. több mint valószínű, hogy még az idén létre is jön. Es minél határozottabb alakot kezd ölteni ez a valószínűség, annál gyorsabbá válik a nem­zetközi élet mozgása. Jegyzé­kek, ellenjegyzékek, javasla­tok, eilenjavaslatok ütköznek és ravasz manőverezéseket lá­tunk azok részéről, akik ellen­zik a nagyhatalmi tárgyaláso­kat. Ugyanakkor megmozdult az esetleges csúcstalálkozó leg­főbb érdekeltje, a nemzetközi közvélemény is. Nem minde­nütt azonos ütemben és nem egyforma szélességben, de Angliában mindenesetre olyan erővel, amilyenre aligha talá­lunk példát a háború befeje­zése óta. A csúcstalálkozótól függetlenül, de annak sorsát befolyásolva tovább folyik az ázsiai—afrikai népek felszaba­dulási harca, amire a tuniszi és algériai események világí­tanak rá legélesebben. Mind­ezek mellet, mint valami pa­lackból kiszabadult szellem, aggodalom kezdi körülfonni a nyugati világ politikusait és pénzügyi vezetőit: megáll-e az amerikai gazdasági visszaesés? Az új genfi találkozó valószínű napirendjén Több mint valószínű a csúcs- találkozó. És ha a valószínű­ség a megvalósulásnak adja át a helyét, a napirenden minden bizonnyal ott fog szerepelni a Rapaczki-terv. Ez az egyik végkövetkeztetése a párizsi Le Monde vezető munkatársá­nak, André Fontainenek is, aki hat egymást következő cikk­ben vizsgálta egy »új Genf« le­hetőségeit. »Mindent egybevet­ve — írta —, a jelek azt mu­tatják, hogy amennyiben a kormányfők összeülnek, ez a terv a vita egyik legfőbb tár­gya lesz«. Józanság lés realizmus jel­lemzi a lengyel kormány ter­vét. Ka a nyugati világ képvi­selői végül is hajlandók lesz­nek arra. hogy azokból a prob­Lipcse (MTI). Szombaton este ünnepélyesen megnyitot­ták az idei tavaszi lipcsei vá­sárt. A lipcsei Capitol mozi­ban megrendezett hagyomá­nyos ünnepségen többek kö­zött megjelent Walter Ulb­richt, az NDK minisztertaná­csának első elnökhelyettese, az NSZEP Központi Bizottsá­gának első titkára, a kormány több tagja, valamint a világ minden tájából Lipcsébe ér­kezett kormány- és kereske­delmi küldöttségek tagjai, köztük a Magyar Népköztár­saság kormányküldöttsége is élén Ince Jenő külkereske­delmi miniszterrel. Az ünnepi megnyitó beszé­det Heinrich Rau, az NDK minisztertanácsának elnökhe­lyettese, belnémet- és kül­kereskedelmi miniszter tar­totta. A lipcsei vásár vonzó­ereje ebben az évben tovább növekedett, s a világkereske­delem idei találkozóján nyolc­van ország vesz részt Lemondott a görög kormány Athén (Reuter). Karamaa- lisz görög miniszterelnök va­sárnap Pál királynak benyúj­totta kormánya lemondását A miniszterelnök kihallgatáso* jelent meg a királynál, s azt tanácsolta neki, hogy oszlas­sa fel a parlamentet és ren­deljen el új, általános vá­lasztást A Karamanlisz-kormány le­mondására a szombaton ki­robbant válság után került sor, amikor a kormány 15 híve megvonta támogatásét Karamanlisztől. I ▼▼TVTV7YTTTYTTTYTVÍT7VVV 7TVVTV7VYVYTr»T7'rTTV’7TTTTTTTT7TTTVVTT7VTTTVTVTT lémákból induljanak ki, ame­lyekben elképedhető bizonyos­fokú közeledés, vagy megegye­zés, akkor a Rapaczki-terv jó szolgálatot tehet. De ennél több is rejlik a lengyel elgon­dolásban: egy későbbi tárgya­láshoz nyit kapukat. Az az elképzelés, hogy a két Németország, továbbá Len­gyelország és Csehszlovákia te­rülete atomfegyvermentes öve­zetté váljék, józan, mert nem követeli a nagyhatalmi erővi­szonyok felborítását. A világ fennálló megosztottságából in­dul ki — éppen ezért lehet tár­gyalási alap — és ha megvaló­sul, hatalmas feszültségcsök­kentő hatása lehet. Túl ezen, a kölcsönös ellenőrzés beveze­tésével, főpróbája lehet egy ké­sőbbi általános leszerelési egyezménynek. Azokban a nyugati polgári körökben, amelyek nem idegenkednek egy nyugat—kelet közti pár­beszédtől. a javaslatnak éppen ez az oldala keltett visszhan­got. »Számunkra — hangsúlyoz­za a Le Monde már idézett cikke — pontosan az atom­fegyverekre Ivonatkozó ellen­őrzési rendszer lehetőségében rejlik a Rapaczki-terv legpozi­tívabb vonása. Hiszen nem az akadályozta-e meg mindezide- ig a leszerelési tárgyalásokat, hogy nem sikerült egy ilyen ellenőrzési rendszert ’létesíte­ni?« A Le Monde okfejtése persze tipikusan nyugati érve­lési mód és a célok is nyuga­tiak: az ellenőrzésre helyezni a hangsúlyt. Ha mindezt leszá­mítjuk, az állásfoglalás akkor is előre visz. A Rapaczki-terv- nek éppen az az egyik nagy ér­deme, hogy nem hagyta figyel­men kívül a másik oldal vár­ható ellenvetéseit. Norstad közbelép A Rapaczki-terv nem szól Németország egyesítéséről. Közvetve, a légkör megjavítá­sán keresztül kedvező hatás­sal lehet azonban a német kér. désre. Ezt hangsúlyozta Ra- paczki külögyminiszter is az angol Timesnek adott interjú­jában. Az említett összefüggések és lehetőségek nyugatnémet poli­tikai körökben is érthető iz­galmat támasztottak. Az Ade- nauer-kormány sietett eleve elutasítani a Rapaczki-íervet, a közvélemény képzeletét azonban megragadta az atom­fegyvermentesség és az enyhü­lés lehetősége. Az érdeklődés fokát jelzi az a körülmény, hogy a terv körül, magán a nyugatnémet kormánypárton, a kereszténydemokraía párion belül is heves vita kezdődött. És ekkor lépett közbe Nors­tad tábornok, az Atlanti Szö­vetség főparancsnoka. Híveb­ben szólva, ekkor avatkoztak be azok az amerikai körök, amelyek ragaszkodnak az »erő­politika« folytatásához. Szerintünk az amerikai egy­ségek európai »jelenléte« el­képzelhetetlen Nyugat-Német­országban elhelyezett atom­fegyverek nélkül. De nemcsak erről van szó. Norstad, Dulles és a többiek »ragályosnak« tartják a Rapaczki-tervet, amennyiben az megvalósul. Attól félnek, hogy nem lehet majd megakadályozni, hogy Franciaország, Olaszország és más nyugat-európai országok ne követeljék az »atomfegy­vermentes övezet« kiterjeszté­sét saját területükre, ha az egyszer Nyugat-Néanetország- úan létrejön. Végül az idézett körök úgy látják, hogy az atomi egy vérmentes övezet megteremtése után kevésbé fejthetnek ki nyomást a Szov­jetunió és a népi demokrati­kus országok viszonyát ille­tően. így történt, hogy miközben a nyugatnémet kormánypárt képviselői csoportja, éppen ar­ról vitatkozott élesen és szen­vedélyesen, vajon elfogadha­tó-e a Rapaczki-terv nemzet­közi vitaalapul, váratlanul közzétették Norstad tábornok sebtében elmondott televíziós nyilatkozatát, A NATO főpa­rancsnoka nyilatkozatában ál­lást foglalt amellett, hogy a nyugatnémet hadsereget sze­reljék fel atomfegyverrel és a köztársaság területén létesítse­nek rakéta-támaszpontokat. A nyilatkozat időzítése alig­ha enged kételyt célját ille­tően. A nyugatnémet szociál­demokrata sajtószolgálat egye­nesén annak a gyanújának ad hangot, hogy a nyilatkozatot maguk Adenaurék rendelték meg. A londoni Times bonni tudósítója pedig arról ír, hogy a tábornok beszédét Nyugat- Németországban az ország bel­ügyibe való beavatkozásnak tekintik. »A német népet nyug­talanítja — fűzi hozzá az an­gol konzervatív lap tudósítói# —, hogy amennyiben atom­fegyvereket helyeznek el hazá­juk területén, az ország politi­kái helyzete csak bonyolul­tabbá válik«. Norstad támadása a Ra­paczki-terv tick szólott, de a csúcstalálkozó gondolatára aüart sújtani. Azt pedig ne­héz elképzelni — hangoztatja a nyugatnémet szociáldemokra­ta sajtószolgálat — hogy »Norstad Dulles külügymi­niszter kifejezett engedélye nélkül követelte volna a szö­vetségi haderő atomfegyverek­kel való ellátását, éppen most, a »csúcstalálkozó előkészítő szakaszában«. Nagy hiba volna tehát lebe­csülni a csúcstalálkozó ellen­zőinek erejét és manőverezés! képességét. Az »eleve elren- deltség« bölcseleté komoly csa­lódásokra, sőt veszélyekhez ve­zethetne itten. Az enyhülés felé csakis az erők reális felmérésével lehet haladni. Minden jel arra mu­tat, hogy a feszültség csökken­tésén fáradozó hatalmak és a tárgyalásokat követő társa­dalmi rétegek ezt a reális utat választották. 'VVTfTirVT»T7TT7TTV7TT777TVTT7»TTTTT»7VT»»TT7VT¥V»VTYYr7YTVfTVVV»7VTTTYV'rY7VVVVVTTVTVTT7fTTT7YTVTTYTV?V *YT»7Y7»7*»»7V7VY7T777r»»T77»7»Y»»VV7**YYT»»YY»7»»7»VY»7»77Y7»»»*i 7« T ■ , , “ “ÁL!,* A HALHATATLANSÁGIG Mondanom sem kell, hogy a derék pap elro­hant, mondva azt, hogy az isten úgyis megveri ízt a gonosz fészket, meg aztán lássák, mire mennek nélküle « tanítóválasztással. Legtöbb egyházközségi tagnak lelohadt a kedve, hogy n(,ost nem lesz meg a választás. Voltak olya­nok is, akik utána akartak menni a mérges , és feldúlt lelkiatyának. De nem volt szükség erre, mert a bíró kijelentette, nem azért ve­teti ő a falut már húsz esztendeje, hogy ilyen egyszerű dolgot ne tudna elintézni. Mondta azt is, hogy itt van Kovács Bertalan, aki ta­nult ember, meg városból jött, sokféle tudo­mányos dologban járatos, így nem lesz hiba a kréta körül. Ha valami mégis rosszul men-' ne, itt majd mindig igazít a hibákon. így lett Kovács Bertalan tanítóválasztási el­nök Salamonban. Szabadkozott, szinte kérette magát, de nem volt kiút. Meg is mondta a bí­rónak, azt se tudja, mi a teendő ilyenkor. De szén is segítettek. Elkérték Bencze Juli néni­nek, a templomi elöimádkozónak vaskos, sár­galapos Égi Manna c. imakönyvét, Bertalan kezébe nyomták, hivatkozva annak vastagsá­gára: abban minden benne van, aztán most már kezdjen hozzá. ilyen kántorválasztási még nem pipált a vi­lág. A falu összes választási igényei kielégít­ettek, a jelöltek egy híján a végén megszök­tek. Tartott pedig az egész cirkusz délelőtt 11 órától, ebédszünet nélkül, majdnem éjfélig, kezdődött a minisztrációval — az imakönyv első oldalain ugyanis ez található. Aztán volt keresztjárás, búzaszentelés, úrnapi, húsvéti körmenet. Beiktattak egy esküvőt, templom­szentelési, sőt egy temetést is. Mondanom sem kell, hogy a jelöltek arcfintorgatva el- snmfordáltak, kanibalizmusnak és ripacsko- dásnak nevezve a sokféle próbatételt, a falura azt mSidva, hogy egy nagy határ tehénganéj, az egyházközség derék tagjait elmebajosnak, Bertalant sült hülyének titulálták, Helyes Já­nos bíró uramat pedig görénynek, elmebajos­nak, gengszternek és mindenféle bugrisnak. De ki törődött ezekkel a bolhacsípésekkel, az .egész falu nagyszerűen szórakozott. Egy ke­* 23. szeg emberke tartott csak ki, lenyelve min­denféle badarságot s időnként szinte kétség­beesve sugdosta Bertalan fülébe: — Ne hagyjon cserbe, éhendöglik a csalá­dom! Hát igy volt s biztos, hogy ezt a kántorvá­lasztást emlegetni fogják még az unokák is. Éjfélkor a kocsmában fejeződött be a nagy népünnepély, ahol a megmaradott jelötet egy­hangúan megválasztották tanítónak is, meg kántornak is. Egy kerek hetet töltött Bertalan a faluban. Ez a hét ha nem is hozott több olyan szenzá­ciót, mint az első és második nap, éppen elég volt ahhoz, hogy kiégesse szívéből a faluról táplált összes illúziót. Első eset: minden háznál vizezték a tejcsar­nokba vitt tejet. Második eset: szamárszőrrel gyógyították a köhögő gyerekeket. Harmadik eset: az új tanító összes földjeit lefoglalta egy kerek esztendőre a bíró, válasz­tási kiadások címén. Negyedik eset: két menyecskénél és egy ha­jadon leánynál végeztek magzatelhajtást az »ügyes asszonyok«. Az egyik menyecske bele­halt. Ötödik ese: a bíró eladta a három disznót egy ócska harmóniumért és az elöljáróság előtt minden este két óra hosszat azt billegeti. Hatodik eset: valaki ellopta a harangkotelet. Hetedik eset: a falu végén, valami idecsöp­pent kommunista gyűlést tartott s a bíró a tűzoltókat mozgósította ennek megakadályo­zására. Nyolcadik eset: az egész falu éjszaka fuva­rozza az államosított erdőből a fát. Minden tizedik hasáb fa, bírói tiszteletdíj. Kilencedik eset: dán orvosok érkeztek a fa­luba s az emberek maguk helyett kutyáikat akarták beoltatni. Tizedik eset: a falunak csak egy bolondja van, Balog Csicsa, de az aztán annyira bolond, hogy ^lész nap az utolsó ítéletről ordítozik. Tizenegyedik eset: reggel nem lehet aludni, mert bőgnek a marhák, este sem lehet aludni, mert akkor a kutyák vonítanak. Tizenkettedik eset: csípnek a bolhák. Nem csoda, hogy olyan finom lelkületű fér­fiú, mint Bertalan, sok mindenből kiábrán­dult szűkebb hazájában, a bíró tiszteletből bandériummal kísértette ki a húsz kilomé­terre lévő állomásig, mint hajdanában a püs­pököt, vagy a főispánt szokták. De ezen nem is lehet csodálkozni, mert lóháton kellett meg­tennie az utat, egy csiklandós hátú, harapós dög hátán. Ötször repült le a paripáról, ötször rakták visszay Egész úton víg nótaszó zenge- dezett, míg Bertalan leplezetlenül hullatta könnyeit, úgy szenvedett szegény. Amikor végre egy tehervonat mozdonyának szeneskocsijára felkapaszkodhatott, keresztet vetett örömében és egész hazáig azt suttogta: — Süssék meg a fafusi romantikát! Az ember társas lény, ezt már rég kisütöt­ték a bölcsek, a házasságközvetítők, a kutyus- és papagájtulajdonosok. Ebből következik, hogy mindenki lekötelezettje embertársai szű­kebb, vagy tágább körének, legelsősorban családjának. Ez az utóbbi is többféle lehet: az asszony felé, a gyerekek felé, a rokonság felé. Ez a társas viszony sok esetben keresztény türelmet és mohamedán fatalizmust kíván, főleg, ha ebbe a kombinációba az anyóst is beszámítjuk. Hát most éppen erről lész szó. Ugye, emékezünk még arra, hogy 1947 tava­szán, amikor a munkásegység megvalósulása úgyszólván küszöbön állt, a politikai élet óceánján milyen káprázatos manőverezések történtek. Súlyos zavarok mutatkoztak a po­litikai pártok csajkásai, hajóskapitányai, ár­bocfelvigyázói között, mi a fene lesz itt, ha a munkásság összefog és az eddig kétfelé ha­donászó öklök együtt, pörölyként verik az üllőt. Nyugtalan volt tehát a tenger, vijjog­tak, sikongtak a viharmadarak. Érthető tehát, hogy sok embernek elment a kedve a vasár­napi ebédtől, súlyos gondok nyavalyáitól fet- rengtek éjszakai nyoszolyáikon a választópol­gárok, a kiskertekben lekonyultak a legszebb virágok, s a legyek is úgy döglöttek, hogy még soha. Mi lehet a reménység? — Uj választás! — Ez a sóhaj szaladt a dró­tokon. az éter hullámain, a ruhaszárító kötele­ken, Vatikántól egész Andorpusztáig. — Uj választást! — Ezt dohogták a gyárké- méni/ek, ordították a rikkancsok, a madarak erről csicseregtek, ezt kongatta a legelésző te­héncsordák kolompja. S a választások elé mindenki a húsvéti örö­mök várakozásával tekintett. Hány ezer em­ber álmodott ebben az időben föispánságról, államtitkárságról, uram bocsáss, még minisz­terelnökségről is, s éjjel-nappal jelmondato­kon törte fejét, programpontokat fogalmazga- tott. És lám, a politikai égboltozaton a régi csillagok mellett új plánéták tűntek fel és szil­vaérésre úgy megszaporodtak a pártok, mint nyári porban a. bolhák. Prózai dolognak tetszik, de ezekben a szárnyaló napokban Kovács Bertalant kizáró­lag nyálai érdekelték. Aki valaha is foglal­kozott nyulakkal, jól tudja, miféle szenvedély ez. Van két nyulad. Kedvesek és bőhók, sze­retik a káposzta-torzsát. Aztán ez a két nyúl szerelembe szédül. Jönnek az apróságok. Bo- hó, kedves népség, nézni is gyönyörűség. Még több káposzta kell. Tiszta öröm. Végig lehet kunyerálni a szomszédokat nyúl-eleségért. Ez­tán az új nemzedék is szaporodik, járhatod a piacot sárgarépa, mindenféle üdezöld nyava­lya után. Bertalan most nyugodtan tehette azt, mert szabadságon volt. De íme, a nyulak és Kovács Bertalan ámulatára a szabadságba is beleköp a hivatal, melyet Gombos Bibike képvisel a fáskamrában, a nyúlketrec előtt. — A főnök küldött, kedves Kovács, hogy jöjjön be a hivatalba fényképezkedni. Bertalan önkéntelenül mondta volna, igen­is, de amikor a ketrec harmadik emeletén lévő nyúlge ne rációra tekintett. amelynek nem jutott a déli eleségszállítmányból és a sok harmatos nyúlszemecske izgatottan ku­tatott a kiürült eleséges tarisznya felé, meg­szólalt lelkiismerete: — Jó, jó, de még nem ebédezett a tizenhá­rom nyulam. Persze, hiába is mondta, mert Bibike ke­resetlen szavaiból hamarosan kitűnt, hogy menni kell, ha ég és föld összedől is. — Úgy látszik, bedvlizett a főnök. — Csak nem komoly a baj? — érdeklődött Bertalan, míg indulásra cihelődött. Útközben Bibike szavaiból kiderült, hogy nem kényszerzubbonyos még Hegyi Tivadar állapota, de mindenesetre valami baj van, mert már reggel óta Fiús Félix fényképésszel fotografáltatja magát mindenféle pózban és most erre invitáltatja Bertalant is. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom