Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-28 / 74. szám

Pfentek, 1958. március 88. SOMOGYI NÉPLAP cAml m^glízéjfúti cl Iw ljinj/iőt Ha valamelyik vállalat veze­tői és dolgozói egyszer elhatá­rozzák, hogy a fillérekből is gazdaságossá teszik az üzem munkáját, akkor ez rendsze­rint sikerülni szokott. A Fi­nommechanikai Vállalat nem­rég erélyes intézkedések foga­natosításával megpróbálta ezt az utat követni. A tettek első állomása a hosszú időn át el­hanyagolt, mintegy 450 000 fo­rint értékű elfekvő áru és anyag felszámolása és értékesítése volt. Hogy mit lehet tenni egy egész garmada olyan anyag- és áruféleséggel, amelyről a vállalat meggyőző­dött, hogy saját üzemében már úgysem használhatja fel ered­ményesen ? Nagyon okosan azt, amit a szóbamforgó vállalat is tesz: kiárusítja. Ezzel persze nemcsak a saját pénzét hozza ismét forgalomba, hanem segí­ti a még mindig nem egészen zökkenőmentes anyagellátás megjavítását is. Mert az csak természetes, hogy amit egy ka­posvári üzem már nem tud profiljánál fogva felhasználni, igén könnyen értékesítheti mondjuk Nagykanizsán, Pé­csett, Székesfehérvárott más vállalat. A finommechanikánál azonban tovább mennek ennél is egy lépéssel és nemrég szú­rópróbaszerűen megvizsgálták például azt a 12, 16 és 22-es méretű csőanyag köteget, amelyről az üzemben már azt állították a dolgozók, hogy to­vább azért nem használható, mert a szükséges méretű csö­vek »-kifogytak« a kötegből. Sorsa tehát világos: kiselejtez­ni. A legnagyobb meglepetésre aztán a szétválogatás után annyi használható méretű cső­anyag került elő, amelyből még egy teljes hónapig dolgoz­hattak. A jövőben persze hoz­zálátnak a megérkezett cső­anyag azonnali szétválogatásé­hoz. így elkerülik azt, hogy értékes ' anyagok a szemétbe' jussanak. Az anyag körüli rend több ezer forint megta­karítást jelent és az eddig el­fekvő árukból vagy anyagfé­leségek kiárusításából már mintegy 61 ezer forint bevé­telük származott De ki hin­né, hogy mennyi módja van a pénz »megfogásának« még azoknál a munkafolyamatok­nál is, amelyekről pedig az volt a hiedelem, hogy felesle­ges körülnézni, mert úgyis minden a legnagyobb rendben megy. Erre akkor döbbentek rá ennél az üzemnél is, ami­kor egy napon feltételekhez kötötték és megszigorították az anyagfelhasználást, azaz pon­tos anyagnormákat dolgoztak ki. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a jövőben csupán a szer­ződések szerinti anyagszük­ségletet szerzik be, hogy nem lesz csákiszalmája az anyagke­zelés, hanem azt is, hogy ez az új munkamódszer egyszer­re hozott változást a gyárt- mánykalkuláció pontos kiala­kításában is. De bármennyire hihetetlenül hangzik is, csak most, az anyagnormák beve­zetése után tudják az üzem­ben kimutatni, hogy mennyibe jön egy-egy gyártmány önkölt­sége, amíg az elhagyhatja a vállalat telephelyét. A műszaki szakember, aki most már az anyagnormák ki­dolgozását, az anyag raktári bizonylatokkal történő ellen­őrzését irányítja, követi a legkisebb gyártmány sorsát is és bármikor meghatározhat­ja, miért ment az tönkre, ki javította meg és ki a felelős érte. Lám, alig néhány rend­szabály és máris ezrek és ez­rek maradnak meg. Nem len­nénk igazságosak, ha csupán a vállalat vezetőinek kezdemé­nyezését említenénk. Hiszen igen szép példái láthatók és tapasztalhatók a fizikai mun­kát végző dolgozók takarékos- sági törekvéseinek, amely nagyrészt kisebb javaslatok­ban, vágj’ — mint legutóbb is — újításokban öltenek testet, hogy csak a legutóbb, a fes­tési eljárásban bevezetett újí­tást említsük. Ennél a munká­nál az eddigi háromszoros fes­tést most egy sokkal alapo­sabb festéssel helyettesítik, miközben mintegy nyolc perc munkaidőt és évenként 44 660 forintot takarítanak meg. Emellett gördülékenyebbé vá­lik a gyártmányok összesze­relése és pontosabb a határ­időre történő elszállítás is. Hencz Pál új festési eljárásá­hoz hasonlóan Garáby Sándor, az üzemi tanács elnöke is pró­bálkozott takarékossági eljárás megvalósításával. Az első pil­lanatra jelentéktelennek lát­szó újítással százezer csavar­anyát tudtak helyettesíteni sokkal célszerűbb lemezmegol- dással, ami mintegy 15 ezer forint kiadástól mentesíti évenként ezt a vállalatot. A takarékosságot persze nem le­het kategorizálni, mindenütt megtakaríthatunk anyagot, pénzt, energiát, ahol olcsóbban és ésszerűbben dolgozunk. De ott is, ahol óvjuk a társadal­mi tulajdont. Ez a cél vezeti a Finommechanikai Vállalatot, amikor a jövőben a géppark rendszeres karbantartásával akarja meghosszabbítani a gé­pek élettartamát. Az évenkén­ti felújítás és a negyedéven­kénti lelkiismeretes karban­tartás, úgy véljük, biztosítéka is lesz ennek. •* % * Érdemes lenne egyszer el­gondolkozni azon, hogy a Ren- deltszabóság termelési értéke hogyan válhatott a megye ta­nácsi vállalatai termelési ér­tékének minltegy; 25 százalé­kává. Igaz, hogy intenzív és becsületes munkával érték el ezt a kiváló eredményt. De ahogy ismerjük a vállalat munkamódszereit, az az érzé­sünk, hogy a takarékosság ed­dig is éltető elemük volt anél­kül, hogy valaki figyelmeztet­te volna őket rá. Mi nem aka­runk most részletedben- kitér­ni munkájukra, foglalkozni a több éves takarékossági akció­val, csupán annyit szeretnénk tanulságul elmondani, hogy ez a vállalat, amely eddig szinte kiaknázott már minden taka­rékossági lehetőséget, ma sem állítja, hogy többet már nem tehet ezen a téren. Nem bi­zony, mert a minap az is eszükbe jutott például, hogy az apró két-három centiméte­res 'bőrdarabkákat eddig még semmire sem hasznosították noha lám csak a tűsarkú cipő ma a divat és a következő he­tekben már az új tűsarkú ci­pők csöppnyi sarkán a még csöppnyi bb, eddig eldobod bőrdarabkák -töltik be nagy­szerűen »a koptató« rész sze­repét. Az e heti értekezleten pedig, amelyet a takarékossá­gi mozgalom felfrissítéséért tartanak az üzemben, szóba­,*oKí»csoeGSCBa<«cis^^ T akarékosság... takarékossági Mit sem ér, ha csak beszélünk róla, s le­írjuk százszor, munkatársaink figyelmébe ajánljuk, de nem teszünk semmit azért, hogy valóban kézzelfogható anyagi haszon is le­gyen a szavak mögött. Pénzzel, anyaggal bá­nó. boltosnak, gyári munkásnak, vasúti alkal­mazottnak, tsz-tagnak, gépállomási és állami gazdasági dolgozónak, szocialista rendszerünk igazságát Valló és hirdető vezető és vezetett embernek természetes kötelessége védeni kö­zös munkánk gyümölcsét minden rendű és rangú kertünkbe »tévedt« fosztogatótól. Le­gyünk lelkiismeretes csőszei közös vagyo­núnknak, s ha valamire költünk, gondoljuk meg kétszer is, hova rakjuk az ország pénzét, hiszen az állam mi vagyunk, s amit meg­takarítunk, azt nem a tőkés vágja zsebre, azon a parasztnak szántó traktoros, a földműves- szövetkezeti tag — ezer és ezer ember osztozik. A társadalmat tudatlanul, hanyagságával ká- rosltóktól ne sajnáljuk a feddő, figyelmeztető szót, a tisztességtelen gazdagodási vágytól megrészegült csalók ellen pedig alkalmazzuk a legkeményebb szankciót. Mindenki tehet valamit — és tegyen is — a takarékosság ér­dekében. A becsületes emberek többségét bántja minden fölöslegesen kidobott forint Tudják ezt a felelőtlen szarkatermészetűek is, annak is tudatában vannak, hogy a kormány takarékosság érdekében tett felhívása nem talált süket fülekre. — így van ez nálunk is — mondja Csek József, a Balatonkiliti Gépállomás igazgatója. — Bár eddig sem volt idegen nálunk ez a mozgalom, de most még fokozottabban és szervezetten cselekszünk. A kiliti gépállomáson nem volt nyereségré­szesedés. A dolgozók tudják, hogy a „jövőre lesz, vagy nem lesz”, nemcsak a vezetőkön, hanem rajtuk is múlik. A pártszervezet, az üzemi tanács és a szakmai vezetők alapos, jól átgondolt tervet készítettek. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a papírra vetett elgondolások és határozatok valóra vál­nak. S így az ez évi 5 millió S43 ezer forint üzemi önköltséget két százalékkal — 100—105 ezer forinttal — csupán takarékosság révén az ország, több jut egy-egy dolgozónak. De lépjünk eggyel tovább: ha a megyénkben minden gépállomás nem százat, csak ötven­ezret takarít meg, akkor is jelentős az összeg. Viszont ha az ország valamennyi gépállomása részt vesz a mozgalomban, milliókat nyerhe­tünk kockázat nélkül. Egy liter üzemanyag­nak nem nagy az értéke, de az már nem kö­zömbös, hogy ezer traktoros a tervezettnél egy-egy literrel többet, vagy kevesebbet hasz­nál-e fel. Csak egy gépállomásról szóltunk, de hány van még az országban és mennyi állami gazdaság, tsz, hány gyár, bolt, bánya stb., aho] az egész országot magukénak érző, megfontol­tan cselekvő dolgozók — még csak nem is nél­külözéssel — milliókat spórolhatnak össze... — Mi már ott tartunk, ha valamit építünk, vásárolunk, az illető üzemágas megkérdi: mennyibe is kerül a vállalkozás? Nem választ­juk a könnyebb, de drágább megoldást, arra csak mi fizetnénk rá, mi, a kollektíva — kere­kíti egésszé a mondatot az igazgató. — Mi mennyibe kerül? A traktorosok is megkérdik, Foki László mérnök is számol, mielőtt hozzáfogna valamihez. Különben nem mondta volna, hogy kerül majd, hogy egyes ruha­üzemektől sokkal olcsóbban is megszerezhetik a célnak meg­felelő vállalati munkaruhák anyagát Sőt ennél a vállalat­nál, amely jórészt a Textilmű-, vektől kapott huüadékfonalat1 dolgozza fel, — ezen a héten*' azt beszéltek a dolgozók, jó* lesz a takarékosság terén még* alaposabban körülnézni, mert1. hogy úgymond — »a hulladék- nak is van hulladékja ...« És így van bizony, merthogy mást ne említsünk, a fonal porzását is lehet csökkenteni és ahogy az eddigi kísérletek^ bizonyították, csökkentették is — két százalékról fél százalék­ra. Hogy mit lehet még tenni? i* Eldöntik a közeli napok. Ez? ‘örténik hát ma Somogybán. És ez a mozgalom, amely egyik lapról a másikra lett, betör *' az üzemekbe, a magánéletbe J ( és anélkül, hogy egy kis lel- ^» kiismeretességen -kívül mást i * fizetnénk érte - megszépíti aj[ holnapot. (t (Szegedi)*1 Könyvismertetés Az akarat és összefogás szép példája Bárdudvarnok község politikai, gazdasági és kulturális életében gyökeres változás észlelhető az ellenforradalom óta. A tanács végrehajtó bizottsága és a pártszervezet összehangolt munkája eredményeképpen 1958 januárjában megalakult a nőtanács, melynek elnökévé Vukk Györgyné dolgozó parasztasszonyt választották meg, akinek nagy ré­sze van abban, -hogy megszervezték a varró- és horgoló tanfolyamot. Állandóan -negyvenen jártak el a foglalkozás­ra, ennyien tanulták meg a horgolás művészetét. A tanfo­lyam sikere érdekébei helyiségről, fűtésről, világításról a községi tanács gondoskodott. A pártszervezet és a tanács sokat törődött a KISZ fellendülésével, s ennek eredmé­nyeként a Pettyes című színművet mutatták be a tél fo­lyamán. Sok segítséget kaptak a fiatalok például Janko- vics Józseftől, Takács Lajostól, Cser Jánostól, Mátés Ró­zsától, Kiss Arankától. Bárdudvarnokon kívül meghívást kaptak a környező községekbeni szereplésre is. Március 2-án megalakult a községi sportkör. Sportpá­lyáról a községi tanács végrehajtó bizottsága azonnal gondoskodott. A sportkedvelő fiatalok pedig nyomban hozzáláttak a pálya területének rendeltetésszerű kialakí­tásához. Segítő kezet nyújtott nekik a kaposvári honvéd kiegészítő parancsnokság is. A felszerelések vásárlására a sportkör tagjai társadalmi gyűjtést indítottak, mely már eddig is szép eredménnyel járt. A Hazafias Népfront m'unkája is kibontakozott. Az ezüstkalászos gazdatanfolyam úgyszólván lemorzsolódás nélkül folyt az egész négyhónapos tanulmányi idő alatt. A záróvizsgán a hallgatók alapos felkészültségükről tettek tanúbizonyságot. FODOR GYÖRGY vb-elnök. Gádor Béla: Néhány első , szerelem története. (Szép- (i a T) A D rT] f? J JA HP irodalmi.) Kb. 288 oldal, kötve ^ J J±I\ 1 UíLtMlil 14,— forint. HÉTKÖZNAPJAI *' A Siófoki Járási Párt Vég­rehajtó Bizottság KISZ ta­nácskozást tartott, melyen megtárgyalták, milyen -támo- ? gatás t kapnak a fiatalok az időszerű politikai, gazdasági és kulturális feladatok megvaló­sításához. nitLttttfeM Gádor Bélái Néhány első szerelem löríéölls Gádor Béla majd négy év­tized távlatából tekint vissza- gyermekkora emlékeire. Első szerelmek, első csókok a kisváros kertjében, önképző­kört szereplések, feledhetetlen1 A mernyei területi pártbi- 'zottság a napokban megtár­gyalta a téli program végre­hajtásában szerzett tapasztala­tait, és meghatározta a továb­bi feladatokat. A balatonkiliti pártszervezet vezetősége elkészítette a má- nyaraik. iskolai viszontagsá-fsodik negyedévi tervét. A terv ;ok, izgalmas csaták és fut- f többek között azt is tartalmaz- balljátékok a grundon, egyfza, hogy a dolgozó parasztok pesti* kabaré vendégszereplé­se a vidéki kávéház hirtelen ácsolt színpadán, és ki tudná felsorolni a rengeteg élményt, amely egyszeriben eszébe jut a visszaemlékezőnek Gádor 3éla, az ember, elérzékenye- dik talán, de Gádor Béla a humorista ezekben az emlé­kekben is a komikumot kere­si, és szinte könyörtelenül vá­logatja ki a legjellemzőbb, a 'felvételével erősítik a pártszer- [ vezetet és ilyíképpen is javít­ják a tömagszervezetek és a tömegmozgalmak pártirányí­tását. A Hazafias Népfront siófoki 'járási bizottságában megala- ikult a pártcsoport. Propaganda tanácskozást tartott a Kaposvári Járási . iPárt Végrehajtó Bizottság. Itt humorista mondanivalójának? megbeszélték a pártaktatási legmegfelelőbb eseményeket. • évad tapasztalatait és megha­tározták a zárófoglalkozások­kal kapcsolatos tennivalókat. Az iharosberényi KlSZ-szcr- vezet Kálmán István kommu­nista mártír nevét vette feL Kálmán István, mint államvé­delmi sorkatona 1956 őszén a Köztársaság téri pártház vé­delmében halt hősi -halált. Az ünnepélyes taggyűlésre, me­lyet a napokban tartottak, meghívták a névadó mártír szüleit is. Az elmúlt napokban az MSZMP kaposvári járási re­víziós bizottsága ülést tartott, ahol megbeszélték, milyen el­vi és módszerben! segítségei nyújthatnak az alapszerveze­teknek. * * * PÄBTHIR Értesítjük Kaposvár I., II. III. területi alapszervezet tag­jait, hogy 28-án, pénteken est« 6 órakor a három alapszerve­zet részére összevont taggyű­lés lesz az Iparosszékház nagy­termében. A taggyűlés utár a Te és annyi más bajtársat című német történelmi filn kerül bemutatásra. Az újságíró jegyzeteiből Ahány rósHanzirom, annyi tiltakozó szó! Előbb csak tetszetős jelsza­vaktól voltak hangosak az ut­cák városokban és falvakban, aztán nyíltan megmutatta ar­cát az ellenforradalom 1956 októberében. Ma már kész az események hú és igaz mérlege, a megza­vart fejekben, akárcsak éle­tünkben, helyreállt a rend. Távolról sem azért, mert utó­lag könnyű bölcsnek lenni, látni mondta volna, hogy az elromlott hengerfej* Latni e0V országot felforgató helyett csak ideiglenesen kap újat a beteg* ellenforradalom célját, cm traktor. Csere után megjavítják a rosszat, s' h»rt*i*nx6nt* a az új visszakerül a — raktárba. Lehet, hogy 50 forintos munkával rendbehozhatják. összefogva, egymást megértve dolgoznak a balatonkilitiek. A vezérkar látja minden ka­tonájának mozdulatát, a fizikai munka front­ján dolgozók pedig világos, kimondott célért, s nem „vakon engedelmeskedj” parancsszóra végzik munkájukat Tudják, hogy a brigád­elszámolási rendszer jobb, s hogy az üzem-' ágak költségfelelősei nemcsak figurák, hanemj tria, s hogy átlépte küszöbün- jelzői a bekövetkezhető hibáknak, amire lehet * fi hsi-rmntJiI» -jvíTA'yrJsóKaWi számítani, ha ezt és ezt nem tartják be. Sem­mi nem történik anélkül, hogy ne tudna min­denki róla. A takarékosság érdekében a ve­zetőség által készített jutalmazási rendszer pontjait ismerik és helyeslik a dolgozók. Ä BALATONKILITI GÉPÁLLOMÁS gé •8*- pezete jól olajozott, helyén van minden * alkatrész. A takarékosság és a nagyobb haszon!----' — Unitul. I** „ r b ertelenségét, tizenkét évnyi munkánk eredményeit acsa- rogva szétdúló vandalizmu­sát, amiről nem nehéz a fa­sizmusra ismerni. Sokan már akkor, azokban a félelemmel teljes napokban is válágosan láttuk, hogy veszélyben a munkások és parasztok álla­r két a harmadik világháború veszedelme. A nyugati tőkés körök ugrásra készen várták, mikor avatkozhatnak az álta­luk előkészített »spontán« magyarországi eseményekbe, s állíthatják »helyre« a szá­luk íze szerinti »jogot és sza­A testvéri szovjet nép fiai ekkor másodszor adták ke­zünkbe a szabadságot, ismét vérrel öntözve termőbbé ha­zánk földjét. 1956. november 4-e törté­nelmünk legfényesebb nap­jainak egyikévé lépett elő. Testvéri segítséggel legyűr­tük az ellenforradalom fenö- vadát, elűztük hazánk föld­jéről a háború veszedelmét. A veszprémi nőtanács kez­deményezésére most az or­szág nőtársadalma rózsalige­tet telepit »Béke-kert« néven Balatonalmádiban, közel a vízparthoz 1956. november 4-e emlékére. Rózsafaligetet figyelmeztetőül, emlékeztető­ül, hogy meghiúsult a harma­dik világháború magyar föl­dön való kirobbantása. A rózsafa töveket a világ és az ország minden tájáról várják a kezdeményezők. Rózsaliget,., gyönyörű gondolat, $ büszkék vagyunk arra, hogy az asszonyok akar­ják telepíteni, asszonyok, akik soha nem késlekednek cializmus építésének ügy mellett. Valahány rózsatő kerül földbe, levelét, virágát bon tani Balatonalmádiban, any nyi tiltakozást jelent a hábc rú ellen és annyi igenlést békés alkotó munka mellet Talán már az idei nyáro »-olvashatjuk« a rózsáiig* százféle-színben pompázó v, rágaiból ja magyar assza nyok, a baráti államok é távoli országok békeharcc asszonyainak megragadt biztató és egyben gyönyöi ködtető újszerű *►felhívását« béke védelme mellett. Találhatna-e termőbb te lajra a sok ezernyi rózsatő, másodszor is testvéri várát dozat öntözte magyar föle nél? Találhatna-e hűségeseb ápolókra a leendő rózsaligt a magyar asszonyoknál, aki a szocializmus építésébe egyre inkább méltóbbakk lesznek férjeikhez, fiaíkhc és leányaikhoz? Nem, nem találhatna!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom