Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

Kedd, 1958. március 25. 5 SOMOGYI NÉPLAP — NYÍLT LEVÉL A NAQYSZAKÁCSi SZÜLŐKHÖZ ÉS TANÍTÓKHOZ ISMEREM FALUJUKAT még abból az időből, amikor a marcali járás párttitkára voltaim. Emlékszem 1955 ta­vaszára, amikor a községi ttíultárházban nagygyűlést tartottam. Zsúfolásig tele volt a nagyterem, szívesen vették tájékoztatómat. Kel­lemes baráti légkör alakult Iá, sok tiszteletre méltó em­bert ismertem meg akikor. Bennünket, járási vezetőket is megtiszteltek azzal, hogy a (kis iskolások virágcsokrot adtak nekünk. Egyszóval kellemes emlé­kek fűztek az önök falujá­hoz, az ott élő becsületes dol­gozóikhoz. Igen örültem és nagyon boldog voltam ez év elején, amikor küldöttség keresett fel hivatalomban az önök községéből a villamosítással kapcsolatos panasszal. Szí­vesen segítettem én is és mindazok, akikre aj ügy tar­tozott, merít kötelességünk. Segíteni, szolgálni dolgozó népünket, amelyből mi ma­gunk is kikerültünk vezető posztokra. Szóval, szeretem a nagy­szakácsi embereket. Talán ezért is bántott és fájt, amit láttam a legutóbbi ottjáriam- kor. Amikor a községbe ér­tünk, úgy éreztem, a szeretet jóleső érzésétől kicsordul a szívem, s arra gondoltam, hogy ebben a falúban is a szocializmus vívmánya, a kultúra lámpása, a villany világít nemsokára. Lelki sze­meim előtt szinte láttam a villanyfényes házakban a boldog, megelégedett, a népi rendszert áldó sokasok csa­ládot. Ez a lelki kép, álmo­dozás azonban nem tartott sokáig, ment az utcai össz­kép, amely fogadott, megke­serítette érzéseimet. Nagyobbacska iskolás fiúk — lehettek vagy egy tucat­nyian — a falu felső végén játszadoztak. Ahogy a gép­kocsival elhaladtunk mellet­tük, a házak előtt, kapuk mögül és az árok széléről bottal, faragott és dugás puskával lövést imitáltak felénk. Játszadoz­tak? Mindennek a teteje az volt, hogy egy szőke 10—12 éves 'kisleány kék tréningru­hában a fenekét mutogatta, verte felénk és nyelvét öitö- gette ránk. ­Híreden felrémlett bennem 1956 Októbere, hasonló korú, szerencsétlen, tőrbe csalt, hosszú puskát hordozó, kis iskolások képe. Mi az, kisért a múlt? — kérdeztem! Szo­morú, meglepő, elkeserítő kép az utca képéből. Velünk volt a kocsiban a tapsonyi ta­nács titkára és p földműves- szövetkezeti bolt vezetője is, aióket «szívességből hazavit­tünk. Egyikőjük meg is je­gyezte: úgy látszik, Szakácsi­ban ez a divat, mert ugyan hallottak ilyenről mástól is, de eddig nem akarták elhin­ni, most azonban szemtanúk. Nagyon elgondolkodtam a látottakon, ezért nem lenne helyes elhallgatni. Mi sem lett volna könnyebb, mint kiszállni a kocsiból és hely­színen elnáspángolni az élet­ből még. mit sem tudó, lelki- !og mérgezett magyarkodó kis magyarokat, »-tucat nem­zőt! hősöket-«. De nem! Ez nem a mi módszerünk. Er­ről inai kell! Meg kell ma­gyarázni, ez igy nincs rend­jén. Figyelmeztetni a szülő­ket, tanítókat: figyeljetek fél a lélekmérgezőkre. Eszembe jutott, ha ezelőtt 20 évvel a főszolgabíró, vagy más ha­sonszőrű végigment faluju­kon, merték volna-e akkor ezt tenni a gyerekek? Bajo­san, igencsak megsüvegedték volna őket. Pedig azok az urak semmit nem fáradoztak azon, hogy Nagyszakácsiban előrébb jusson a népjólét, a kultúra. Milyen könnyen felejt a mi népünk. S feledákemysé- ge cinikussá, könnyelművé, »ki, ha nem cm«-né teszi a gyermeket. Pedig jó lenne emlékezni Nagyszakácsi tör­ténelmére is. A letelepült ki­rályi szakácsoktól a héíszil- vafás kismemesig, a jobbágy, agrárproletár, a nincstelen cseléd, a védett birtokos kis­paraszti, a két világháborút, Horthy-fasizmust végigélő özvegyek, árvák sírásán ke­resztül a felszabadult, önál­ló, maga sorsát irányító csa­ládok életéig. A máig. Vagy 1945 felejtve lenne? Hol vannak az urasági pusz­ták? Kiké a kövér földek? Az önöké, a volt nincs­teleneké. A puszták he­lyén új települések, új utcák emelkedtek. Kik adták mindezt, kik harcoltak mind­ezért önökkel együtt? Biztos, hogy nem a főszolgabírók, és nem a jegyzők. Miért nem emlékeztetik minderre a fel­növő nemzedéket az idősek? Az idősek, a régi idők tanúi nem felejthetnék, s nem en­gedhetik gyermekeiket az el­lenforradalom mákonyos mérgében élni! 1848 emlékére nem úgy kell emlékeztetni gyerme­keinket, mint ahogy én lát­tam az önök falujában. 1848- at nem lehet úgy kisajátíta­ni, ahogyan 1956 októberében az ellenforradalom burzsoá képviselői aikarták. 1848 em­léke, forradalmi hagyatéka a dolgozó népé. 1848-ból, an­nak szelleméből táplálkozott mind az a harc, amelyet a magyar kommunistáik, a nép legjobbjai folytatnak a füg­getlenségért, a szabadságért, a népek barátságáért, a n«P jólétéért. . Nem lehet a nép hű fiai­ból, harcosaiból ellenséget csinálni, nem lehet az, hogy saját fajtánk fiai, ha .imitál­va játékból is ránk lőjenek, meg kell fogni azokat a tu­datlan kis kezeket az erős, kérges tenyerű apáknak, a történelmet ismerő, néphez hű tanítóiknak. Maga a lát­vány, a felszín, gyerekes, pajkosnak, játékosnak tűnő. De ami mögötte van, a ■lényeg felnövő új nemzedé­künk ’ lelkülete mérgezett. Tudatlan elméje felvilágosí­tásra szorul a szülői háznál csakúgy, mint az iskola pad­jaiban. Tud ják már meg vég­re gyermekeink, mennyit fá­radozunk éjt nappallá téve azon, hogy legyen villany, k u Húrház. autóbuszjárat, csinos cipő, nylon holmi, mo­torkerékpár, tréning ruha, ésatöbbi. természetesnek 'tű­nő dolog. El kellene már ér­ni, hogy gyermekeink és szü­lőik se vegyék magától érte­tődőnek a nép jólét felfelé ívelését. Próbáljanak meg a történelemből tanulni. Ne fe­lei tsünk. Állítom, sokkal job­ban meg tudjuk egymást becsülni idősek fiatalok, szülők, gyermekek, nevelők, tiszteletben tartjuk egymás munkásságát és hivatását, kéz a kézben segíthetjük egy­mást a fárasztó, de felemelő országén!tő munkánkban. NEM AKAROK PERBE FOGNI SENKIT, csak kérni: őszintén nevelje minden szü­lő a gyermekét az egymás ■iránti tiszteletre, megbecsü­lésre éppúgy, mint hazája és vezetői iránti tiszteletre, szeretetre. Ezt kérem a nagyszakácsi nevelőtestülettől is! Jobb az összkép, ha a gyerekek kezé­ben virágcsokor van és úgy tiszteleg az idősebb nemze­dék előtt, mintha fapuskával jelentkező cinizmusával az utca »hősét« játssza meg. Csak ezt akartam elmondani. Továbbra is őszinte barát­juk: Illés Dezsft v A labdarúgók vannak a totóért vagy fordítva? Avagy amikor a lovak fontosabbak, mint a% ember Megvalljuk őszintén, amikor március 22-én, a tavasz második napján itt tombolt nyakunkon a legkcgyetlenebb, tél, kisebb gon­dunk is nagyobb volt annál, mint hogy megrendezlk-e a totó- mérkőzéseket, vagy sem. Ezidő- ben nálunk, Somogybán a gép­kocsik százai rekedtek kinn a hófergetegben. Csaknem teljesen megbénult a vasúti közlekedés. De nyilván hasonló volt a hely­zet másutt is, mert a Kossuth- rádió hírszolgálata többek kö­zött azt is közölte, hogy Best megyében a nagy havazás miatt elmaradnak az összes NB III-as és alacsonyabb osztályú mérkő­zések. De mást is hírül adott a Kos­suth-rádló. Ismertette azt a gi­gászi erőfeszítést, amelyet az MLSZ és a Totó-Lottó Igazgató­ság fejtett ki annak érdekében, hogy lebonyolítsák a vasárnapi totómeccseket. — A totómérkő­zéseket minden körülmények kö­zött le kell játszani — hangzott az MLSZ döntése. Lehet, hogy azóta mind az MLSZ-nél, mind a Totó-Lottó Igazgatóságnál elégedettek a ve­zetők, mert hisz egy kivételével »sikerültek is- a totó találkozók. Hogy miért? Azért, mert ha az MLSZ és a Totó-Lottó Igazgató­ság nem is, de a vasárnap dél­után kissé kegyeibe vette a já­tékra kényszerített labdarúgó­kat. Igaz, hogy legtöbb helyen feneketlen sarat tapostak a hótól megtisztított pályákon a játéko­sok. A rádió sporthírszolgálatá- ból az is kitűnt, hogy Budapes­ten inkább hólabdacsata folyt, mint labdarúgás. De sebaj! Le­játszották a tolómeceseket, ez a fontos, nemdebár? Ezzel kapcsolatban legyen sza­bad azonban még egy rádióhlrt is ismertetni, amelyet szintén szombaton este hallottunk a Kos- suth-rádióból. A vasárnapra ki­tűzött lóversenyeket -ugyanis a kedvezőtlen időjárás miatt nem rendezték meg. Hja, könnyű a lovaknak. Ok lovak és nem csak emberek. Ráadásul ők nem szerepelnek a totóban sem ... Balszerencsés mérkőzési vívott a líinizsi Oroszlányi Bányász—K. Kinizsi 2:1 (1:0) 750 néző. Vezette: Oroszlány, Horváth L. Szombaton reggel, amikor nyil­vánvalóvá vált, hogy a Kinizsi nem tud társasgépkocsival elutaz­ni Oroszlányba, a Kinizsi vezetők Oroszlányhoz és az MLSZ-hez for­dultak, s kérték a mérkőzés elha­lasztásét. Sikertelenül. így szom­baton este a budapesti gyorssal útnak Indult a csapat. Bizony éj­fél elmúlt, amikor az együttes megérkezett a fővárosba. Másnap korán reggel pedig neki kellett vágni a Budapest—Tatabánya- Oroszlány útnak. Eléggé viszontag­ságos utazás után végül is meg­érkezett a csapat. Az oroszlányiak megtisztították pályájukat a nagy hótól, s így aránylag jó talajú pályán került sorra a mérkőzés. A két csapat az alábbi összeállításban lépett pá­lyára: Oroszlány: Pákozdi — Triff-Ar­kosi, Mészáros, Illés — Danis, Mak­kal - Knitzki, Nagy, Rapai, Gal- góczi, Móricz. Edző: Csapkai Ká­roly. Kinizsi: Uapp - Szigeti, Szili, Gergely — Mózsi, Várvizi — Tóth, Szentgróti, Stadler, Acs, Horváth. Edző: Záborszky Jenő. Váltakozó játék vezette be a mér­kőzést, s az első tíz perc esemény nélkül telt el. A 13. percben Stad­ler lerázta védőit, kitört s már a ll-es ponton járt, amikor megál­lította a Játékvezetői sípszó. Kide­rült, hogy Triff-Árkosi káromko­dott és emiatt szabadrúgást ítélt a játékvezető Oroszlány ellen. F.z bizony súlyos játékvezetői tévedés volt, amely a Kinizsi csapatát súj­totta. A 19. percben még ennél Is nagyobb baj történt a Kinizsi szempontjából. Egy összecsapásnál Stadler rosszul esett, bokája kifordult, pillanatok alatt bedagadt, s lábra sem tudott állni. Nem volt a pályán orvos, emiatt percekig állt a játék. Az orosz­lányiak végül is előkerítettek egy orvost, aki kezelésbe vet­te a sérült középcsatárt, de se­gíteni nem tudott rajta, igy aztán a továbbiakban a Kini­zsi tíz emberrel küzdött. A 23. percben Várvizi hatalmas lö­vése jelentette az eseményt, a jól sikerült lövés azonban pár centi­vel mégis célt tévesztett. A 28. percben a lassan fölény­be kerülő hazaiak megszerez­ték a vezetést. Rapai lövése Szili kezét is érintette, szó sem volt szándékosságról, a játék­vezető azonban mégis büntető­rúgást ítélt, s a 11-est Makkal a jobb sarokba lőtte. 1:0. Négy perccel később viszont a ki­törő Ácsot Úszta helyzetben fel­vágták az oroszlányi védők. A já­tékvezető azonban most nem látott szabálytalanságot. Enyhe oroszlá­nyi fölénnyel, de minden különö­sebb esemény nélkül ért véget a félidő. Szünet után már a 2. percben gólt eredményezett az a lendületes támadás, amelyet a Kinizsi kez­dett. Acs a balösszekötő helyén ki­tört, látta, hogy Tóth a bal­szélre sodródott ki, jobb hely­zetben van mint ő, a szélső elé gurított, aki az ötös sarkáról futtából védhetetlenül lőtt a hálóba. 1:1. A Kinizsi lendületes támadásai azonban fokozatosan alább hagy­tak. Érthetően, mert a csonka csa­patban nagy feladat hárult a vé­dőkre és a megfogyatkozott tá­madósorra egyaránt. Nagy orosz­lányi nyomás következett és né­hány parádés Rapp védés. A 24. percben Galgóczinak már-már gól­ba tartó labdáját hárította bravú­rosan a Kinizsi kapusa, aki tíz percen át szinte állandóan mun­kában volt. Aztán valamit enge­dett az oroszlányi nyomás, s már­mér úgy látszott, hogy döntetlenül ér véget a mérkőzés, amikor a 82. percben mégiscsak megváltozott az eredmény. Szigeti harcolt az oroszlányiak balszélsőjével, Móriczcal. A szélső lett a győztes, s Móricz a tömörülő védők között meg­találta a rést Rapp hálójába. 2:1. A Kinizsi feladta, de most már az oroszlányiak Is csak az eredmény tartására törekedtek. Határozottan balszerencsés mér­kőzést vívott Oroszlányban a K. Kinizsi csapata, amely ezen a mér­kőzésen sokkal jobban játszott, mint legutóbb. Ilyen lelkesen pe­dig nem Is láttuk mostanában Kinizsit játszani. Mindez azonban kevesnek bizonyult, mert a bal- szerencse csak nem hagyja el a kaposvári csapatot. Most ez Stad­ler sérülésében jelentkezett első­sorban. Ha teljes maradt volna a Kinizsi csapata, akkor a mutatott játék alapján aligha tért volna vesztesként haza a mérkőzésről. Egyénileg a Kinizsi csapatában Rapp hibátlanul védett. A hátvéd­hármas legjobbja Gergely volt, utána Szili, Szigeti a sorrend. A két fedezet, Mózsi és Várvizi mind­végig kitűnően játszottak. A tá­madósorból Tóth emelkedett ki, Szentgróti inkább a védekezésből vette ki részét. Ácsnak és Hor- váthnak nem ment. Az oroszlányi csapat legjobbjai Makkai, Danis, Rapai, Galgóczi és Móricz voltak. Horváth játékvezető több ízben hozott téves Ítéletet, s ezzel in­kább — mint például Stadler meg­állítása esetében is — a Kinizsi csapatát sújtotta. Horvátit László Lelkesebb volt9 jobban játszott a KMTE KIV1TE—Szombathelyi Pamut 3:1 (1:0) Kaposvár, 1500 néző. Vezette: Szegedi. A KMTE vezetők vasárnap dél­előtt maguk Is munkához láttak, s amennyire lehetett, megtisztítot­ták a hótól a Dózsa-pálya talaját. Pontosan háromnegyed 3-kor az alábbi összeállításban lépett pályá­ra a két csapat: KMTE: Boldog - Takács, Dar­vas, Torok — Vajda, Pammer — Jutási, Egres, Morvái, Papp, Zsol­dos. Edző: Zádori László dr. Szom­bathely: Burutz - Szakács, Palkó, Szabó - Németh, Monostori - Kal­már, Csutak, Pék, Hadász!, Szalai. Edző: Kiss Jenő. Rögtön a KMTE lendült táma­dásba. s már az 5. percben kima­radt a mérkőzés legnagyobb hely­zete. A nagy kedvvel játszó Zsol­dos elfutott a halszélen. Lövéssze- rü beadását Burutz csak kiütni tudta. A labda éppen Morvái elé szállt. A csatár 8 méterről, gén- kitől sem zavarva azonban az üres kapu fölé lőtt. Általában Idegeskedő volt a játék, s akadt néhány kemény beleme- nés is. A fiatal egri Játékvezető egyelőre azonban igen jól látta el feladatát, s néhányszor közbefü­tyült, hogy megakadályozza a Já­ték eldurvulását. A pálya talaja, amely kezdetben nem is volt olyan rossz, egyre mélyebbé vált. Sok volt a csúszkálás mindkét olda­lon. A csatárok távoli lövésekkel kísérleteztek. Ezeket azonban az egyik oldalon Boldog, a másik ol­dalon pedig Burutz tette könnyű szerrel ártalmatlanná. A 25. perc­ben meleg helyzet teremtődött Boldog kapuja előtt. A szórványo­san támadó vendégek két Ízben Is ravasz labdát küldtek Boldog kapujára, amelyet a kapus csak az utolsó pillanatban tudott a »pipá­ból- szögletre menteni. A 30. percben viszont góllá érett a KMTE fölénye. Zsoldos próbált kitörni, mintegy 35 méterre a szombathelyi kapu előtt szabálytalanul választot­ták el öt a labdától. A sza­badrúgást Pammer ívelte az ötösre, a labda épp Egres fe­jére szállt, akinek fejese véd­hetetlenül vágódott a hálóba. 1:0. A gól után nyugodtabb lett a KMTE játéka, s két perc múlva Jutási akár újabb gólt szerezhe­tett volna, de a döntő pillanatban elcsúszott a kapu előtt. A 35. perc­ben a mérkőzés egyik legszebb ak­ciójának tapsolt a közönség, ami­kor Papp átadását Zsoldos a ka­punak háttal állva fordulásból, kapásból küldte kapura, azaz hajszállal kapu mellé, A közönségnek tetszett a KMTE lelkes és helyenként ötletes játé­ka. A félidő utolsó perceiben ugyancsak meleg helyzet teremtő­dött Burutz kapuja előtt, de a sze­rencsével is jóban lévő szombat- helyiek megúszták újabb gól nél­kül. Szünet után ismét KMTE táma­dások vezették be a játékot. Előbb Morvái futott el, melyet csak szög­let árán mentettek a védők, majd a 8. percben a kitörő Egrest buktatták a szombathelyi vé­dők, amiért a játékvezető 11-est ítélt. Érdekes helyzet adódott a büntetőrúgásnál. Ezt ugyan­is először Egres a hálóba vág­ta. Miután azonban a KMTE játékosok a rúgás pillanatában a 16-oson belül tartózkodtak, a játékvezető újrarúgást rendelt el. Másodszorra Burutz ugyan megfogta Egres 11-esét, viszont a kapus elmozdult, emiatt kö­vetkezett újabb újrarúgás. Har­madszorra azonban mégiscsak szabályos körülmények között került a hálóba a labda, mert Egres a jobbra dűlő kapus mellett a bal sarokba lőtte a büntetőt. 2:0. A szombathelyi csapat nem adta fel, sőt néhány veszélyes támadást vezettek és Csutak lövését csak a kapufa mentette. Percekre beszo­rult a KMTE. míg végül Darvas kihozta a bolyból a labdát, öt perccel később viszont Burutz ka­puja előtt keletkezett meleg hely­zet. Változatos volt a játék. A 25. percben újabb kaposvári gól született. Ismét 11-esböl. Zsoldos a félpályáról megug­ró«. Már az ötös sarkán járt, amikor Palkó felvágta őt. Vi­tathatatlan ll-es. Újból Egres állt neki a labdának és ismét a hálóba talált. 3:0. A másik oldalon ismét Csutak adó« gondot Boldognak, aki csak a kapufa segítségével tudta a csa­tár lövését szögletre menteni. A KMTE leállt, a vendégek annál lendülete­sebben támadtak, amely a 31. percben góllá érett. Egy kö­zépre ívelt labdát Szalai hátra- liúzva juttatott Boldog háló­jába. 3:1. A KMTE kapkodott, s ebből majd­nem baj származott. A 35. perc­ben a beszorult MTE kapuja előtt nagy tömörülés támadt. Pék lö­vése már elhagyta Bodogot, Egres azonban ott termett a gólvonalon és testtel mentett, de úgy, hogy közben a keze Is a labdát érte. ll-es. A büntetőnek Palkó állt neki, lövése a kapufát érintve zúgott kapu mellé. A kihagyott büntető után percek­re feltámadt az MTE, de Zsoldos erőtlen lövését hárították a védők. Majd Papp jól sikerült labdája okozott gondot Burutznak. Az utolsó öt percben viszont a ven­dégek szorongattak, s amikor a játékvezető a mérkőzés befejezé­sét jelezte, akkor még a szombat- helyi kapus is a félpályán állt, olyan nagy volt a szombathelyi nyomás. Az eredmény azonban nem változott. A KMTE csapatát nagy taps kö­szöntötte, de rá is szolgált az együttes a tapsra, mert lelkesedés­ben, játékban és erőnlétben is fe­lülmúlta az MTE ellenfelét. Ez al­kalommal a KMTE játékosok a kemény játéknak is megtalálták az ellenszerét. Amilyen volt az adjon- isten, olyan volt a fogadiisten is. Véleményünk szerint elsősorban ennek a bátor, férfias küzdőmo- domak köszönheti a KMTE érté­kes győzelmét. Még akkor is, hogyha azt mondjuk, hogy a sze­rencse is a KMTE mellé szegődött. Bizony, ha Palkó berúgja a 11-est, akkor még melegebb lett volna az utolsó tíz perc. A KMTE-nél Boldog hibátlanul vedelt, a hátvédhármas legjobbja Darvas volt, de jól játszott Takács is. Torok néhányszor bizonytalan­kodott. A két fedezet hasznos tag­ja volt a csapatnak, közülük Pam­mer volt a jobb. A támadósorban Zsoldos lendületes játékkal vonta magára a figyelmet. Néhányszor szépen futott el Jutási is. Egres játékát csak góljai dicsérik. De ezek döntötték el a mérkőzés sor­sát. Morvainak és Pappnak volt néhány jő megmozdulása, de lö­vésüket nem kísérte szerencse. Szegedi játékvezető csak néhány kisebb hibát vétett. Elég nehéz dolga volt a csúszós, mély talajú pályán. Tehetséges játékvezetőnek látszik. Kovács Sándor Q vártnál nehezebben győztek a K Qázsa ökölvívói Komim K. DÓZSA—KOMLÓI bányász 12:8 Komló, 600 néző. Vezette: Kiss (Pécs). Pontozott: Tánczos (Nagy­kanizsa) és Gáspár (Pécs). Nem a legkedvezőbb előjelek mellett vágott neki vasárnap reg­gel a K. Dózsa ökölvívó csapata a komlói útnak, hogy megvívja csapatbajnoki mérkőzését a Kom­lói Bányász együttesével. Rajt előtt kitűnt, hogy Nyári nem tudta hoz­ni a légsulyt, s emiatt csonka lesz a csapat. Ráadásul Tóbi is beje­lentette, hogy sérült, s pihenni sze­retne, annál inkább, mert az or­szágos vidéki bajnokságon szeret­ne kötetek közé lépni. Ez a két tény már sejtetni engedte, hogy Komlón nehéz dolga lesz a Dózsá­nak. így is történt. Végül is azonban, ha nem is könnyen, de megszüle­tett a kaposvári győzelem. Igaz, ha Miklait nem léptetik le, talán nagyobb arányban is győzhetett volna a Dózsa. A pontozással egyébként a többi mérkőzéseken is elég sok baj volt. A komlói kö­zönség, amely szinte belezavarja csapatát lelkes buzdításával a győ­zelembe, néhányszor megszéditet- te a bírókat is. Beszámolónk a mérkőzésről (elöl a kaposvári öklözök): Légsúly: Fülöp (Komló) ellenfél nélkül győzött. 0:2. Harmatsúly: Nachladel pontozás­sal győzött Mészáros ellen. A jó­képességű Mészáros először »ijesz- tegette« Nachladelt, aki azonban igen jó formában van, s végül is biztos győzelmet aratott. 2:2. Pehelysúly: Tamásovics ponto­zással vesztett Dancsev ellen. A komlói versenyzőnek sikerült ki­kerülni Nachladelt. A fiatal Tamá­sovics egyáltalán nem tisztelte nagynevű ellenfelét, s a vártnál sokkal jobban állt helyt. Tamáso- vics legalább döntetlent érdemelt volna, a bírák azonban Dancsevet jelölték meg győztesként. 2:4. Könnyüsúly: Sülé ellen Rad- vánszkít a második menetben le­léptették. sülé óvatosan kezdett, majd fokozatosan fölényt harcolt ki. A második menetben egy ízben összefejelt a két versenyző. Ami­kor felálltak, Radvánszki széde- legni kezdett. A vezetőbiró álljt vezényelt, kiszámolta Radvánszkit, s bejelentette, hogy színlelésért le­lépteti. 4:4. A közönségnek per­sze nem tetszett ez a bírói ítélet és nagy tüntetésbe kezdett. Kisváltősúlyban nem volt mér­kőzés, mert Füzesi ellenfele, Sóly­mos átesett a súlyhatáron és ba­rátságos mérkőzésre sem állt ki. CM. Váltósúlyban Dőrl ellenfele, Se­bők, Sólymoshoz hasonlóképp szintén átesett, így győzött Dőrl. 8:4. A Dőri-Sebők mérkőzést ba­rátságos alapon bejelentették, de egy menetig sem tartott a küzde­lem, amikor Sebők feladta. Nagyváltósúly: Miklait leléptet­ték Molnár ellen. A komlói Mol­nár igyekezett elkerülni Füzesit és Dórit. Ez sikerült is. Miklai nem ijedt meg a komlóiak üdvöskéjé­től, s egyszer földre Is küldte Mol­nárt. Aztán egy összecsapásnál lendület közben vezényelt álljt Kiss Zoltán mérkőzésvezető. Mik­lai lendületben lévő ökle azonban már nem állt meg és pontosan célba talált. Molnár megingott. Már négyet számolt rá a mérkő- zésvezetö, amikor abbahagyta a számolást és kihirdette, hogy Mik- lait lelépteti, mert állj után ütött és ezzel Molnár győzött. Már csak 8:6. Középsúly: Hiba ellen Major az első menetben feladta. A kezdő Major egy pillanatig sem tudott megállni Riba előtt, s a feladást választotta menedékképpen. 10:6. Félnehézsüly: Gcrber-Oláh dön­tetlen. Gerber némi csalódást kel­teit. A fiatal komlói Oláht Be- reczki László nemrégiben legyőz­te. Most azonban a komlói fiú Gerber ellen az egyik pontra fel­tétlenül rászolgált. 11:7. Már győ­zött a Dózsa. Nehézsúly: Dévai—Bödő döntet­len. Az »öreg« Dévai és a fiatal Bödő összecsapását nagy ütésvál­tások jellemezték. Nem tudott megbirkózni egymással a két ver­senyző, s a bírák véleménye is megoszlott. 12:8 a K. Dózsa javára. „..«....vciuÄ-oÄiiwisienervar Győri ETO-Budafok 4:0. Pécsi ’ —Szekszárd 4:0, Péesbányatel Nagykanizsa 3:0, Délbudai Spf eus-Láng Gépgyár 0:0, Moson gyaróvár-Zalaegerszegi TE 1:1, laegerszegi Dózsa—Veszprém ( NB I-ES EREDMÉNYEK MTK-Salgótarján 2:0, Csepel - Tatabánya 4:0! Ferencváros—Sze­ged 2:1, Bp. Ilonvéd-Díosgyőr 1:0, Szombathely—Komló 0:0, Dorog— Vasas 2:2. A bajnoki táblázat élére ismét az MTK került, 2. a Ferencváros, 3. a Bp. Honvéd. Az eddig listaveze­tő Tatabánya már a 4. helyen áll. Az őszi idényben kitűnően sze­replő Szombathely csapata viszont már a kieső zónában tanyázik. A sereghajtók között van Szombat­hely mellett Pécs, Szeged és Komló csapata.- A totó 12 találatos szelvénye: törölve 221x1x2kk12 1. A 12 találatos szelvény 19 292 fo­rintot, a 11 találatos C24 forintot, míg a 10 találatos szelvény 75 fo­rintot fizet.- A megye területén valameny- nyi NB in-as és megyei labdarúgó mérkőzés elmaradt. Az elmaradt találkozók új időpontjáról később dönt a Baranya, illetve Somogy megyei Labdarúgó Alszövetség.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom