Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-25 / 71. szám

Kedd, 1958. március 25. 3 SOMOGYI NÉPLAP Gazdálkodjunk takarékosabban az élet mindem területén A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány felhívása az ország lakosságához £z eiirnk, a utódja,... Lapunk hasábjain számos panasz lát nap­világot A panaszosok elvárják, hogy a való­ban sérelmes intézkedéseket kijavítsák az ar­ra hivatottak. Az olvasók pedig joggal kíván­ják, hogy a lapban feltárt fogyatékosságok megszüntetéséről is írjon az újság. Minket is jóleső érzéssel tölt el, ha hírt adhatunk a bírá­ló cikkeink nyomán született intézkedésekről. A Somogyi Néplap március 1-1 száma »Er­kölcsi kárt okozhat« címmel két panaszt tett szóvá. Azóta mindkét panasz orvoslást nyert. Az egyik intézkedésről Krausz Imre, a két- helyi szőlőtermelő szakcsoport elnöke március 20-án kelt, szerkesztőségünkhöz küldött leve­léből értesültünk. Március 19-én kifizette a böhönyei Szabadság Termelőszövetkezet a szakcsoportnak a megvett, mintegy száz liter bor árat. Ezzel — a lap bírálatán okulva — hónapok mulasztását pótolták a böhönyeiek. — Köszönjük a szerkesztőség fáradozását, s örülünk, hogy végre kedvezően sikerült le­zárni ezt a hosszan húzódó ügyet — írja Krausz Imre. Liszák János elvtárs, a somogy- szentpáli tanács elnöke március 21-én írt le­velében számol be a másik panasz elintézésé­ről. Papp Jánosáénak munkabér, magtárbér­let, hídgyűrűk vásárlása címén bizonyos ösz- szeggel régebb óta tartozott a helybeli Béke Tsz. A sajtóbírálat óta megkapta Pappné a megegyezés szerint járó 947,50 forintot A cikkben szerepelt két termelőszövetkezet ele­get tett kötelezettségének, megszüntették te­hát azt az okot, amelyből erkölcsi káruk származhatna. Február 26-án Dögéi Imre elvtárs, földmű­velésügyi miniszter, országgyűlési képviselő beszámolót és fogadónapot tartott az említett két községben. A hozzáfordulók sérelmeinek hangót adtunk lapunk március 5-i számában: »Panaszuk orvoslását kérik« címmel. Mi tör­tént azóta? A szentpáli vb-elnök leveléből megtudjuk a választ. Kovács Lajos 5 hold földjének telek- könyvezését kérte. A megyei tanács mezőgaz­dasági osztálya kivizsgálta az ügyet, s a ké­rést elutasította, mivel a panaszos az 1952. évi tagosítás során kapott földjét szerette volna kicserélni, amire a törvény nem ad módot. Ugyancsak jogtalan követelést támasztott a tsz-szel szemben Rádó János is. Kilépésekor rendesen elszámoltak vele, amit a járási szer­vek újabb vizsgálatuk során ismételten meg­állapítottak. Hodorics Jenő, volt begyűjtési megbízottat anyagilag megkárosították az el­lenforradalmárok. A kártérítési ügyben még nem született intézkedés. Ám a többi sére­lemre találtak gyógyírt. Horváth Károlynak a Nagyatádi Dohánybeváltó megbízottjára volt panasza. Utánajártak a dolognak, s ígérték neki, hogy megkapja a dohánytermelési pré­miumot. Szávics Józsefné hadiözvegy a házát akarja cserepeztetni — megadták neki az épületfa kitermeléséhez szükséges engedélyt. Kéthelyről is a tanácselnök, Németh István elvtárs tájékoztatott levélben bennünket. Ne­mes Antalné házbiztosítási tartozását törölte az Állami Biztosító Vállalat Somogy megyei Igazgatósága, mivel a szerződést nem írta alá Nemesné. A feloszlott Petőfi Tsz tagjainak anyagi jellegű panaszát megvizsgálták és el­utasították az illetékes felső tanácsi szervek. Az elhurcolt vagyontárgyak értékét nem lehel leírni, mert a tsz mérleghiánnyal számolt fel, s a tagokra kivetett tartozás — az ellenforra­dalom által okózott 11 ezer forintos kár is — állami fedezetet képez. Molnár Imre, a Mar­cali Járási Tanács VB Mezőgazdasági Osz­tályának vezetője viszont arra ígéretet tett, hogy 7300 forintot jóváírnak a volt tsz-tagok részére. Ekkora értékű beruházást eszközölt ugyanis a termelőszövetkezet az akkor hasz­nálatában volt malomépületen. — Huszár Józsefné azt kérte, hogy a bon­tásból kapott épületanyag árát havi 400 fo­rintos részletekben törleszthesse.. írásbeli ké­relmét elküldtük a megyei tanács illetékes osztályára — közli Németh elvtárs —, de vá­laszt még nem kaptunk. — (A megyei tanács vb. legutóbbi ülésén helyt adott Huszámé ké­résének. Szerk.) Egy asszony Komlón dolgozó lánya részére 80 százalékos vasúti kedvez­ményre jogosító igazolást kért. Mivel 400 négyszögölnél nagyobb mezőgazdasági ingat­lannal rendelkezik, ezért csak 35 százalékos utazási kedvezmény jár neki, amihez meg­kapta a községi tanácstól az igazolást. Sajnos, Mészégető Imre általános iskolai igazgató hiá­ba tette szóvá a pedagógusok illetményföldje körüli huza-vonát. Tizenhat hold föld járna a tantestület tagjainak — intézkedjék mielőbb, akire tartozik. A cikkeinkre kapott válaszokból kitűnik, hogy a sérelmek közé, vélt sérelmek is ve­gyültek, amelyekre egy orvosság van: meg­mondani, hogy ezért és ezért orvosolhatatla­nok. A feltárt valódi bajok nagy részét »-meg­gyógyították«, kisebb hányaduk sorsát a jövő dönti eL Mindent egybevetve, megelégedéssel nyug­tázhatjuk: a panaszos szó nem volt pusztába kiáltott szó, hanem eljutott a megyei, járási, községi szervek fülébe. Az intézkedésekről, a még meglévő fogyatékosságokról is őszinte hangon írt a két község tanácselnöke. Példá­juk követésre méltó. ^\i^^JOUÜVAJ(^cXiKji^'(^X!XiXDöc<-XúGOQOOGGGXDGQOOGGKDO©GOGGOQG©OOOGG0OGX3OQC A tanácstag jegyzetfüzetéből IRODALMI HÉT SOMOGYBÁN Az ősszel lebonyolított részleges ‘ tanácsválasztások előtt felkerestünk néhány új megyei tanácstag-jelöltet, akiket a falvak lakossága méltónak talált arra, hogy a nép állmának hatalmi szer­vébe javasolja képviselője­ként. A jelöltek akkor terveik­ről, elképzeléseikről beszél­tek. Ritecz János, a gyéké­nyest kavicstermelő üzem vezetője is tanácstagi mun­kájáról szólt legszívesebben. Ezek akkor még csak gon­dolatok voltak, s lám ma már fokozatosan valósággá fúlnak. Porrog. Porrogszentkirály, Iharosberény és Gyékényes, ez Ritecz János megyei ta­nácstag körzete. Mindegyik községben havonta legalább egy napot tartózkodik, be­szélget választóival, érdeklő­dik gondjaik, ügyes-bajos problémáik iránt. Panasz mindig van. Hol a községi ta­nácsra, hol valamelyik más szervre. Ezeket minden eset­ben igyekszik gyorsan orvo­solni. Jegyzetfüzetében telnek a lapok, egyre soka­sodnak a beírások. A néhány szavas mondatokból, ame­lyek egy-egy ember panaszát tartalmazzák, nem nehéz megállapítani, milyen terüle­ten fordul elő a legtöbb baj. — Sajnos, a földekkel kap­csolatos problémák okozzák a legnagyobb gondot — mondja a tanácstag és már sorolja is: Porrogszentkirályon több gazda rétjét elvette a tariács, de egyiküket sem, kártalaní­totta abban az aranykorona értékben, ami megjárt volna ■n/tltilr, hanem. kevesebbel. vett föld után semmiféle kártalanítást nem kapott a volt tulajdonos. Porrogon egy 50 százalékos hadirokkant fordult a többi között panasszal Ritecz Já­noshoz. A tanács a tőle el­vett földterület helyett a fa­lu legtávolabbi részén adott csereingatlant, amelynek megközelítése sok fáradság­gal jár számára. A föld rá­adásul meg nem is képvisel olyan aranykorona értéket, mint az, amit elvettek tőle. Egy másik porrogi gaz­dától 440 négyszögöl erdő­részt nettek el nemrégiben. Csereföldje, amit helyette kapott, nem erdő, mégis er­dő után is kell adót fizetnie. — A baj az — mondja Ri­tecz János —, hogy a megyei tanácsnál úgy könyvelték el a földrendezések ügyét, mint egy nagyon jól meg­oldott feladatot. így csak nehezen tudunk orvoslást találni a bajokra. Pedig azok vannak, amint ezt a példák is bizonyítják. Persze más természetű pa­naszok is akadnak szép számmal. Íme csak egy a sok közül: egy gazda a por­rogi községi tanács , ellen tett panaszt, mert nem ad­ták ki idejében a járlatleve- lét annak a borjúnak, amit szerződés alapján nevel. A tanács hibájából így nem kaphatták meg a szerződéses jószágnevelés után járó adó- kedvezményt sem. A megyei tanácstag min­den kérést, problémát igyek­szik elintézni, megoldani. Az idő, o fáradság ilyenkor nem számit, hiszen a választóiért, az egyszerű emberek igazsá­gáért teszi. A Szakszervezetek Somogy megyei Tanácsa, a Hazafias Népfront írócsoportja, valamint a TTIT megyei előadó irodája 1958. április 12—I9-ig egész megyét átfogó irodalmi hetet rendez. Az irodalmi hét idején a so­mogyi írókon kívül Goda Gá­bor és Mesterházi Lajos fővá­rosi írók is szerepelnek a kö­zönség előtt Az üzemek, hiva­talok könyvkiállításokat Iro­dalmi esteket rendeznek. Az irodalmi hét keretén be­lül megrendezendő sza­valóversenyt a Szakszer- veztek Megyei Tanácsának kultúrtermében bonyolítják le április 13-án este 7 órakor. Akik részt óhajtanak venni a szavalóversenyen, pályázatukat április 5-ig küldjék be írásban a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsához (Kaposvár, Dózsa Gy. u. 1.) A részvevők két költemény­nyel léphetnek a közönség elé. A kettő közül egyiket választ­hatják szabadon, a másikat az itt közöltek közül. Csokonai Vitéz Mihály: Jö­vendölés az első oskoláról So­mogybán. Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet. Ady Endre: Magyar jakobi­nus dala. Gábor Andor: Orgovány. József Attila: Munkások. Radnóti Miklós: Nem tudha­tom. A szavalóversenyen a hivatá­sos művészek kivételével bár­ki részt vehet. A -bíráló bizott­ság az első három legjobb sza­vaiét díjazni fogja. Kérjük minden, magában tehetséget érző munkás, paraszt, értelmi­ségi, középiskolai tanulót, hogy jelentkezzen a szavalóversenv­Magyar dolgozók! Munkások! Dolgozó Parasz- bk! Értelmiségiek! Dolgozó Vők! Fiatalok! Küzdelmes, de eredmények­ben igen gazdag esztendő van mögöttünk. Dolgozó népünk a lárt és a kormány vezetésével, i szocialista tábor — minde­nekelőtt a Szovjetunió — ön­zetlen baráti segítségével si- acrrel megvédelmezte szocia­lista építő munkánk vívmá­nyait. A magyar dolgozók ön­tudatos jó munkájának ered­ményeként — barátaink nagy- értékű támogatásával — be­gyógyítottuk az ellenforrada­lom ütötte sebeket. Népgazda­ságunk konszolidálódott, a ter­melés a legtöbb területen ma már meghaladja az ellenforra­dalom előtti szintet. A dolgozó nép milliói jobban élnek, mini hazánk történetében bármikor. A párt és a kormány azt akarja, hogy a szocializmus építésével egyidőben, a jó mun­ka nyomán népünk jóléte, szo­ciális és kulturális ellátottsá­gának színvonala szüntelenül növekedjék. Reális alapokan nyugvó nép- gazdasági terveink megvalósí­tása biztosítja a termelésnek és a dolgozók életszínvo­nalának megalapozott, a min­denkori lehetőségeknek meg­felelő emelését. Megvan azon­ban a lehetősége annak, hogy a tervezettnél gyorsabban ha­ladjunk előre. Ehhez az szükséges, hogy a jó gazda módjára védjük és hasznosítsuk a rendelkezé­sünkre álló anyagi eszközöket. Gazdálkodjunk takarékosan az élet minden területén! Használjuk fel azokat az erő­forrásokat is, amelyek ma még elfolynak a nemtörődömség, a pazarlás különböző csatornáin. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány — a párt útmutatását követve — már eddig is számos takarékossági intézkedést hozott. Emlékeze­tes, hogy még a múlt esztendő elején megszüntettünk, illetve összevontunk több minisztériu­mot. Ennek eredményeként az államigazgatásban mintegy húszezerre! kevesebben dol­gozunk. A minisztériumok, a főhivatalok számának, továbbá a létszámnak csökkentése lehetővé tette, hogy a kormány intézkedései­nek megfelelően 1957-ben iro­dahelyiségekből 4555 lakást alakítsanak át. A minisztériu­mok és állami főhivatalok ál­tal használt személygépkocsik számát igen jelentősen csök­kentettük. A kormány 20 szá­zalékkal csökkentette az 1958. évben lebonyolítható hivatalos külföldi kiutazások költségelő­irányzatát. Az ez évi népgaz­dasági terv előírásain felül to­vábbi 30—50 millió forint im­port-megtakarítást írtunk elő. A beruházások területén ta­pasztalt jelentős hiányosságok megszüntetése céljából elren­deltük, hogy csak azokat az új beruházásokat lehet meg­kezdeni, amelyeknek gazdasá­gossági számításait már felül­bírálták. Néhány nappal ezelőtt a kor­mány határozatot hozott az or­szágos takarékossági mozga­lomról. Kijelöltük az állami szervek tennivalóit. Elhatároz­tuk, hogy biztosítjuk a szigorú állami fegyelmet. A leghatáro­zottabban fellépünk minden tervszerűtlcnséggel szemben, elejét vesszük annak, hogy az anyagi eszközökkel való gaz­dálkodásban, a terv túltelje­sítése nyomán rendelkezésre álló anyag- és árutöbbletek el­osztásában, a beruházások megvalósításában megsértsék a tervgazdálkodás szabályait. A költségvetési szervek mun­kájában a legnagyobb takaré­kosságnak kell érvényesülnie. A takarékossági mozgalom fő célkitűzése az, hogy segítse a népgazdaság gyorsabb fej­lesztését', az életszínvonal sta- bilizását, illetőleg az ország gazdasági erejével arányban álló további szerény emelését. nem csökkenthetik a tervek­ben előirányzott életszínvona­lat. A költségek csökkentése és ezen belül az anyagíakarékos- ság nem vonhatja maga után a termékek minőségének rondá­ját, a választék szűkülését. Az elpazarolt összegek min­den egyes dolgozót megkárosí­tanak, a megtakarított össze­gek minden egyes dolgozó ja­vát szolgálják — a takarékos gazdálkodás tehát mindenki­nek személyes érdeke, s ah­hoz minden egyes dolgozó hoz­zá is tud járulni. A kormány örömmel értesült arról, hogy megmozdultak Diósgyőr, Csepel, Sztálinváros, Borsodnádasd és a főváros több munkáskerületének üze­mi dolgozói — közöttük nagy­számban ifjúmunkások — és javasolták üzemükben, az egész ország gazdálkodásában a legszigorúbb takarékosságot, követették, hogy minden vo­natkozásban erélyesen és ke­ményen lépjenek fel az illeté­kes szervek a pazarlás, a nép- vagyon herdálása ellen. A magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány helyesli' és minden magyar dolgozó fi­gyelmébe ajánlja ezeket az ér­tékes kezdeményezéseket. A kormány felhívással fordul minden becsületes dolgozóhoz: a vezető állami és gazdasági szervekkel együttesen bonta­koztassák ki az országos taka­rékossági mozgalmat, tegyék minden ténykedésükre kiter­jedő mindennapos feladatukká az ésszerű takarékoskodást. Legyen a takarékosság a szo­cializmus építésének általános módszere! Hassa át egész köz­életünket. az egész társadalom és minden dolgozó gondolkodá­sát és gazdálkodását a takaré­kosságra való törekvés! Taka­rékoskodjék ki-ki a maga posztján, sajátjaként féltve vi­gyázza és óvja a nép vagyonát, mindannyiunk javára! A mi erőnk a tömegek ereje — a dolgozó milliók lelkiisme­retessége, vigyázó szeme, na- )onta millió forintokkal gaz- lagíthatja népünket! Különös fontossága van an­nak, hogy ésszerűen takaré­koskodjunk az anyagokkal — elsősorban a külföldről beho­zott anyagokkal. A múlt évben i felhasznált vasérc 83, a ko­hó-koksz 100, a fenyőfűrész- aru 89, a pamut 100, a nyers­olaj 60, a gyapjú 52 százalékát miföldön vásároltuk. Ha köny- nyűiparunk az idén csak egyet­lenegy százalékos anyagmeg­takarítást ér el, ez olyan nagy összeget szabadít fel, amely mintegy ezer lakás építési költ­ségeit fedezi. Igen nagy lehetőségeink van­nak az energiával való taka­rékoskodásban is. A gazdasá­gos tüzelési módszerek elter­jesztésével, a kazánok gondos karbantartásával, illetve kor­szerűsítésével, a takarékos áramfelhasználással ezer meg ezer tonna szenet lehet meg­takarítani. Ha csak egyetlen­egy százalékkal is csökkenteni I tudjuk az évi szénfelhaszná­lást, ez több, mint 210 000 Fon­na szenet jelent a népgazda­ságnak. Ez a mennyiség egy hónapig fedezné a háztartások szükségletét. Az üzemi munka jobb meg­szervezésével, korszerű techno­lógiai módszerek alkalmazásá­val, selejt csökkentésével nagy mértékben eredményesebbé, hatékonyabbá, gazdaságosab­bá tehetjük a termelést. Munkások, műszaki értelmi­ségi dolgozók, vállalati tiszt­viselők! Kutassuk fel és hasznosítsuk az üzemekben a takarékosság minden lehetőségét! Legyen minden üzemben pontos és szi­gorúan megvalósított anyag­norma. Szervezzük meg az anyagok helyes tárolását, a fel- használás lelkiismeretes ellen­őrzését. Az üzemekben feles­legesen tárolt anyagokat, vala­mint a hasznosítható maradék- és hulladékanyagokat juttas­suk vissza a népgazdaság vér­szigorú ügyviteli és bizonylati fegyelmet. Növeljük a gépek és berendezések üzemidejét. Javítsuk a munka- és techno­lógiai fegyelmet, használjuk ki jobban a munkaidőt. Haszno­sítsuk jobban üzemi épületein­ket, kerüljük el a felesleges beruházásokat, szüntessük meg a felesleges munkahelye­ket, egyszerűsítsük az üzemi adminisztrációt. A kormány továbbra is biz­tosítja, hogy az üzemek dol­gozói a többletnyereségből közvetlenül is részesedjenek. Minden forint megtakarítással a nyereségrészesedést növel­jük! A közösség ügyének szol­gálata a legszorosabban össze­fonódik az egyéni érdekkel: egész hazánk és benne minden tisztességes, becsületes állam­polgár javát szolgálja a taka­rékosság. Állami gazdaságok, erdőgaz­daságok, gépállomások, ter­melőszövetkezetek dolgozói! A kormány felhívja, kéri a mezőgazdasági termelés kü­lönböző területeinek dolgozóit, szakembereit, hogy óvják és védjék a társadalmi és a szö­vetkezeti tulajdont. Leplezzék le a közös vagyon, a népva- gyon megkárosítóit. Bánjanak gondosan a gépekkel, gondos­kodjanak lelkiismeretes kar­bantartásukról. A modern nö­vénytermelési és állattenyész­tési módszerek alkalmazása, a mezőgazdasági munkák ide­jében történő gondos elvég­zése, a takarmányok szaksze­rű kezelése egész népünket gazdagító eredményeket bizto­sít. Kommunisták, szervezett munkások, KISZ-fiatalok! Elvtársak! A kormány azt kéri és vár­ja a kommunistáktól, a szer­vezett munkásoktól, a KISZ- fiataloktól, hogy olyan önfel- áldozóan és híven, a legelső sorokban küzdjenek népgaz­daságunk fejlődéséért, a taka­rékossági mozgalom kifejlesz­téséért, amilyen áldozatkészen küzdöttek az ellenforradalmi erőkkel szemben a néphatalom és a szocialista fejlődés vív­mányainak megvédéséért. A kormány azt kéri és várja, hogy az igaz ügyben igaz szóval, személyes példamuta­tással, találékonysággal, kitar­tó szervező munkával — s ha úgy szükséges, kíméletlen le­leplezéssel is! — csatázzanak a rendelkezésre álló eszközök célszerű és leggazdaságosabb, feltétlenül a nép javát szolgá­ló felhasználásáért. Győzzék meg és lelkesítsék, mozgósítsák ésszerű takarékoskodásra a gyárak, a bányák, a földek, a hivatalok és az intézmények dolgozóit. Kéréssel fordul a kormány valamennyi tömegszerveze­tünk és tömegmozgalmunk tagjaihoz és vezetőihez: támo­gassák tekintélyükkel, min- I den erejükkel az országos ta­karékossági mozgalmat. Segít­senek olyan közszellcm és közerkölcs megteremtésében és megszilárdításában, amely nem tud szemet hunyni a Pa" zarlás és könnyelműség fe­lett, amely nem tűri gazdasá­gi erőink gyengítését, amely szót emel a közvagyon gon­datlan, vagy felelőtlen kezelé­se ellen. Segítsék elő, hogy a takarékoskodás mindennapi életünk szerves részévé váljék. Magyar dolgozók! Népgazdaságunk egészséges és szilárd, a tervezett ütemben halad előre, gyorsítsuk meg előrehaladását — takarékos­kodjunk! Vigyük sikerre az or­szágos takarékossági mozgal­mat, mert ennek eredményei tovább gyarapítják szocialista hazánk erőit, így lesz jobb, de­rűsebb és boldogabb a ma­gyar dolgozó milliók élete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom