Somogyi Néplap, 1958. március (15. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

'íxwj;< A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása az Ásványolaj* Az 1870-es évek vége felé tenoir találmánnyal lepte meg íz emberiséget. Az általa szer­vesztett erőgép az ásvány- >laj lepárlásánál nyert termé- cet, a benzint használta fel Izemanyagként. Tévedés lenne azt gondolni, aogy az ásványolajból nyert »rmékeket csak a modem lechniika megteremtése után használta fel az emberiség. írá­sos feljegyzések arról tanús- t ódnak, hogy az ásványolajat nár az ókorban ds felhasznál- ák, A középkorban a petróle­umot — az ásványolaj egyik .epárlási termékét — fűtési, világítási és gyógyászati cé- okra használták fel. Marco Póló, a XII. század híres uta­sója útleárás>aiban említést tesz i mai bakui olaj előfordulások­ról. Tudatos nyersolajfúrást elő­ször Semenov végzett 1848- ban Bakuban, 1859-ben Drakkt Pennsylvániában ért el sike­reket az ásványolaj fúrások­nál, ahol felhasználta a sófú­rók tapasztalatait. Először a világítási célokat szolgáló pet­róleum kinyerése miatt történt a nyersolaj team elése és a oenzint — mint veszélyes rob­banóanyagot — a folyókba és tengerekbe öntötték, vagy nagy gödrökben gyűjtötték issze. Azonban a robbanómo­torok elterjedésével, mint már említettem, a benzin rendkí­vül nagy jelentőségre tett szert. Az olajtermelés fejlődésé­nek néhány szemléltető adata: L860-ban 1900-ban 1920-ban 1945-ben 72 000 tonna 21 300 000 tonna 99 300 000 tonna 357 000900 tonna Hazánkban az 1870-es évek- nen próbálkoztak fúrólyuk nélyítésével Recsk környékén. Mint a többi európai államok- nan, ebben az időben hazánk­ban is nagyon kezdetleges volt az olaj kutatásának és éltárásának módszere. Büsz- cék lehetünk Zsigmondi Vil- nos bányamérnökre, aki tu­lajdonképpen a magyar fúrás- echndka beindítója volt. Zsig- nondi bányamérnök sok új úrás technikai módszert dol­gozott ki és azokat meg is ho- bosította hazánkban. Az első, ipari szempontból comoly mennyiséget termelő úajkutakat 1937-ben Budafa busztán készítették. Tulajdon- iéppen ettől számíthatjuk a nagyar ásványolajipar megte­remtését Kevés tudományos tárgykö­rön dolgoztak még annyit a tudósok, mint a kőolaj és föld­gáz keletkezésének kérdésén. Vastag kötetek százai foglal­koznak ezzel a kérdéssel. Geo- ógus, vegyész, hiológus, fizi­kus, mindegyik a maga szem- bontjából sajátos elméleteket állított fel a kérdés tisztázásá­ra. A kutatók hosszú sora a kő- üaj keletkezését csupán szer­vetlen tényezők szerepére épí- :i. Ezek a kutatók legnagyobb­részt azonban figyelmen kívül ragyják a kőolaj előfordulásá- rak általános megállapításait. Legnevezetesebb képviselője innék az elméletnek Mendele- jev orosz akadémikus, aki az 1870-es években sajátos elgon­dolásokat épít fel, amely sze­rint a kőolaj fómkarbidokból keletkezett, megfelelő körül­mények között Ma már tud­juk, hogy az ásványolaj szer­ves eredetű, amit bizonyítanak Porfirjev, Stadnicsenko és Ko- german és más szovjet tudó­sok, valamint a nyugati tudó­sok egész hosszú sora is. Mai tudásunk szerint az ásvány- >laj tengeri eredetű. A tenger vízében élő növény- és állat­világot baktériumok alakítot­ták át ásványolajjá. Az ásványolaj felhasználása rendkívül sokoldalú. Ha az ás­* Részlet műszaki szakosz­tályunk előadásából ványolajat desztilláljuk 200— 220 C-fokig, benzint nyerünk. A benzint nemcsak motor-haj­tásra, hanem extrahálásra, lakkok oldására és még szám­talan más ipari célokra is fel­használják. Igen fontos az ás­ványolajból nyerhető gázolaj is, ami a Diesel-motorok üzem­anyaga. A vasútnál és a közúti közlekedésnél a gyors fordu­latszámú Diesel-motorok na­gyon elterjedtek. Ásványolaj­ból állítják elő a gépek kené­sére használatos orsóolajat, gépolajokat, hengerolajat stb. is. Rendkívül nagy jelentőségű az ásványolajon alapuló vegy­ipar, a petrolkémia. Jellemző rá, hogy amíg 1925-ben a pet­rolkémiai ipar iáital előállított vegyianyag 670 tonna volt, ad­lig 1945-ben már 1 600 000 ton­na volt a termelés. Ásványolaj­ból és földgázból alkoholokat, nűgumit, műanyagot és még .zárnos ipari terméket állíta­nak elő. Gerőcz Emil vegyész, a TTIT tagja. Teletísiós előadás és bemutató a TUT-ben A TTIT műszaki szakosz­tálya és a K.ÁVEL megyei ki- rendeltsége értesíti az érdeklő­dőket, hogy a jövő héten, ked­den, 17 óra 15 perckor, csütör­tökön 18 óra 30 perckor, pén­teken 18 óra 30 perckor a ka­posvári Táncsics gimnázium II. emeleti fizika termében be­mutatással egybekötött TELEVÍZIÓS ELŐADÁST tart, mely után bemutatjuk a Magyar Televíziós nagyadó által sugárzott műsort. Belépődíj 2 forint. Március a méhészetben A február első felében bekövetkezett enyhe időjárás a menye egész területén módot adott a méheknek a ki­repülésre. Ezért nyugodtabban tűrik a márciusban meg­megújuló téli időjárást. Az eddigi szeszélyes idő is igazol­nia azt a régi igazságot, hogy ez a hónap a legveszedelme­sebb méheinkre. A korai meleg idő miatt felpezsdült méh­családok kiterjedt fiasítása ki van téve a meghűlés ve­szélyének. A hidegben újra telelőfürthe húzódó méhek takaratlanul hagyhatják a fiúsítás egy részét és a» emiatt elpusztulhat. Az ilyen módon elpusztult fiasítás jellegzete­sen koszorú alakú és ilyen esetben ne gondoljunk fertőző betegségre. A fészek melegét gondos takarással kell megvédenünk a külső hőmérséklet ingadozásai ellen, mert a fiasítás fel­nevelése 35 fok meleget kíván a fészekben. Ellenkező eset­ben, ha kifejlődik is a fiasítás, fejletlen, csonka szárnyú méhek bújnak ki a sejtekből. A méhészek nagy része csak a felső takarásra fordít kellő gondot, az oldalsó takarást elhanyagolja, vonatkozik ez különösen rakodó kaptáros méhészeinkre. Viszonyaink között az oldalsó takarás is fontos. Nálunk a tavasz rendszerint szé'söséges, a nappalok és éjszakák hőmérséklete között is nagy az ingadozás. A fészek tehát úgy legyen takarva, hogy a külső hőmérséklet ingadozásait minél kevésbé érezze meg a család. Takarásra legalkalmasabb a szalmapárna, amit a segesdi méhész- szakcsport tagjai ügyesen alkalmaznak oldalról is hőszi­getelőnek. A méhcsaládok tavaszi fejlődése szempontjából elen­gedhetetlenül szükséges még, hogy elegendő mennyiségű mézkészlet, virágpor és víz álljon rendelkezésükre. A fia- sitás nekilendülése sok eleséget fogyaszt. Szükség esetén tehát etetni kell. Olyan nagy etetőedényt használjunk, amelybe legalább 1 liter folyadék belefér, annak olyannak kell lennie, hogy egyszerre sok méh férjen hozzá és kaptárbontás nélkül lehessen feltölteni és ellenőrizni. Nagyon fontos, hogy a családnak virágpora legyen, fehérje szükségletüket ugyan­is ebből fedezik a méhek és tavasszal a fiasítás tömeges fejlődése idején fokozott mértékben szükséges annak biztosítása. Már a beteleléskor gondoskodni kell róla, hogy a fészekből ne hiányozzék a virágpor. A pótanyagok nem tudják mindenben helyettesíteni a virágport. A méheknek annál több vízre van szükségük, minél több a fiúsításuk. Kezdetben elég vizet kapnak a mézben és lecsapódásban. Később kívülről kell vizet gyűjteniük. Márciusban még mérsékelt a vízfogyasztás, de annál ve­szedelmesebb a váz megszerzése Melegvízű Hatónak minden nagyobb edényt fel lehet használni. Az edényt csappal látjuk el és fűrészporos lá­dába helyezzük, meleg vízzel megtöltjük és a csöpögő alá ferde deszkát támasztunk szállókának. Vannak fűthető itatók is, ds azok drágák és a célnak megfelel a fent is­merteteti melegvizes edény is. A méhész célja a termelés. Célját úgy éri el, ha méh­családjai a főhordás idejére kellő népességgel rendelkez­nek. SZABÓ MIHÁLY, a TTIT tagja. A szántód! révcsárda A Balaton kultuszának újabb hivatalos felkarolása sok oly új gondolatot vételt feüiszínre, amelynek megvalósításával a balatonpart idegenforgalmi értéke jelentő­sen növekedni fog. E gondolatok egyike a szántóéi révcsárdának — a budapesti »100 éves vendéglő« mintjára, korhű révcsárdává alakítása oly módon, hogy az egykor »beszál­ló csárda« hangulatát hozza elénk, emlékez­etve azokra az országos hírű férfiakra — Kazinczyra, Csokonaira, Pálóczi-Horváthra is, akikről tudjuk, hogy valaha itt jártak. A tárgyalások a végrehajtást illetően most folynak. Nemi érdektelen tehát, ha pár mondatban ismertetjük a csárda múltját. Ha az ember az ott lakókat kérdezi az épület felől, azt mondják, 900 éves, s ezt nagy hévvel bizonygatják is. Ezzel szemben a tör­téneti igazság a következő: Szántódét a tihanyi apátok bírták, az apátság 1055-ben történt alapítása óta. Te­rülete ekkor Kak-Szarma (»Koku-Zarma«) néven szerepel, majd a XIII. század óta már Szántó, Szántódként (»Zanto«, »Zantod«), A falu a hódoltság idején elpusztult, s a török kiverése után, mint az apátság majorsági birtoka éledt újra, azon a festői dombon, melyen ma is van. Ez a domb másfél kilométerre van a szántódi révtől, melyen az apátság somogyi birtokainak terményeit szállították át Ti­hanyba. A révet 1928-ig általában az apátság tartotta fenn. Ekkor az állam vette át, amely az elavult, kézi erővel hajtott evezős és vitor­lás kompjárat helyett motoros kompokat ál­lított munkába. Hogy a révet mikor és ki rendezte be elő­ször, nem tudjuk. De nyilvánvaló, hegy a Balaton e szorulatát évezredek óta mindig fel­használták a két part közötti összeköttetésre. Arra azonban már konkrét adataink vannak, hogy a XVII. század végén a tihanyi várkapi­tányok révjáratot tartottak fenn, s hogy a vár 1702-ben I. Lipót parancsára történt el­pusztítása után a révjogot a tihanyi lakosok sajátították ki. 1708-ban Rákóczi egyik tábor­noka, Esterházy Dániel egyezséget hozott lét* re a tihanyiak és az apát között, oly értelem­ben, hogy amint alkalmas hajókat állít be, az apát a révet újra birtokába veheti. Ez meg is történt. A révhelyen azonban ekkor még épület nem volt. Csak az 1740—60 közt apátoskodó Lécs Ágoston — a füredi fürdő kiépítője — szer­zett „a Balatonon való átszállásra több hajót” és építtetett a somogyi parton „házat és fél­szert«, amelyben rossz idő esetén az átkelésire várakozók meghúzhassák magukat. Ez az első írásbeli nyom a szántódi révházra. A rév azonban csak az uradalom céljait szolgálta, nem a közét. Ezért 1784-ben Somogy megye kérdést intézett az apátsághoz, hogy hajlandó-e Szántódnál révet tartani, vagy át­engedi-e ezt „a nem haszontalan terhet” va­lamelyik más vállalkozónak. A felszólításnak meg volt az eredménye. Ugyanez évben már a rév közforgalmat bonyolított le s mellette csárdát is rendeztek be, amelynek hasznát 1784-ben 11 forintban könyvelték el. Ez a csárdaépület azonban nem azonos a maival. Nem is ezen a helyen állt egészen, ha­nem vagy 100 méterrel keletebbre.. A ma is meglevő épületet az egykorú oklevelek szerint 1839-ben, ugyancsak Somogy megye kérel­mére építtette az apátság „balatonparti ven­dégfogadódként, három külön vendégszobá­val, istállóval és kocsiszínnel. A három épület csorbítatlanul megvan ma is. Kisebb alakításokkal, egy 1928-ban hozzá­ragasztott üveges verandával és palatetóvel ugyan, de eredeti külsejére könnyen helyre­állítható módon. A boltos szobák, az ivóból nyíló pince, a bolthajtásos masszív istálló és a kocsik beállására szolgáló, téglalábakon nyugvó szín valóban nagyszerű lehetőséget nyújt arra, hogy egy száz évvel előtti beszálló csárda építkezését, elrendezését tanulmányoz­hassuk, s kötelességünkké teszi, hogy az eredeti hármas egységében fennmaradt, s ezért ritka, a balatoni műút mentén fekvő építészeti em­léket műemlékként kezeljük, s mint Ilyent, igyekezzünk hasznothajtóan felhasználni, MÓRICZ BÉLA, a TTIT tagja Mikor Miből Hogyan ktittktzM a QzäLcL? Lapunk f. hó lS-én megjelent számában közölt cikkemben — sajnálatos módon — értelmet zavaró sajtóhibák helyesbítés­re szorulnak. A középső ha­sáb első bekezdésében: -Eletet hordoz kb. egymillió év éta« helyett ezermllUó év a helyes szöveg. A harmadik hasáb ne­gyedik bekezdésében: »A nap­koronát 15 000 millió évre be­csülik« helyes szövege: A Nap korát 15 000 millió évre becsü­lik, A bolygók keletkezését kö­vetően a Nap mindinkább meg­közelítette mai méreteit. El­herdálta, kisugározta tömegé­nek igen nagy részét. Lejjebb szállt hőmérséklete, letompult fénye, csökkent anyagikisugár­zása. Ma csak 750-szer nagyobb a tömege, mint a kilenc boly­gójáé és a naprendszer minden többi (üstökösök, meteorok, meteoritek, kisbolygók) tagjá­nak tömege. Fénye nem kékes­fehér, hanem sárgás, halad a vörös felé. Felületi hőmérsék­lete csatk 6009 fok körül van, kisugárzásból előálló anyag­vesztesége »csak« napi 360 mil­lió tonna. A naprendszer kis tömegű, ún. belső bolygói a Föld fejlő­désének módját követték. A külsőnék nevezett jóval na­gyabb tömegű bolygók töme­gük arányában hűlnek ugyan, de még nemigen érkeztek el a szilárdulás állapotáig. Az elmondottakból követke­zik egy igen fontos megállapí­tás : a naprendszer jelen álla­pota tulajdonképpen a Nap fejlődésének egyik ál­lomása. Ebből adódik továbbá az, hogy ahány, a mi Napunkhoz ha­sonló, Nap van a világegye­temben, annyi, a mienkhez ha­sonló naprendszer kell hogy létezzen. Ez sok milliós szám­értékhez vezet. így tűnik ki valójában, mennyire nincs ki­vételes helyzetünk a Földön. Van olyan elmélet is, mely abból indul ki, hogy kihűlt, hi­deg, apró törmelékek, meteo­rok és meteoritok összeállásá- ból keletkezett a Föld és boly­gótársai. Ez az elmélet a Nap szerepét nem teszi a keletkezés középpontjába: a Nap és boly­gói nem azonos anyagból ke­letkeztek volna. A bolygók so­hasem voltak izzó csillagok, csak fejlődésük előrehaladot­tabb során melegedtek fel a méhükben hordott rádióaktív anyagok bomlásakor keletke­zett hőmennyiségből. Ez a fel- melegedés az izzás állapotáig sohasem jutott el. A fentebb vázolt kétféle el­mélet vezető elméit terméke. Az ősködből keletkezés, a csillagállapotot közbeikta­tó elmélet Kant (1724— 1804) és Laplace (1149— 1827) agyában született meg, de egymástól függet­lenül. Kant az »Ég elmélete« c. mű­ve 1755-ben jelent meg, Lapla­ce ködelmélete 42 évvel utá­na. Az utókor nevük összekap­csolásával emlegeti forradalmi elméletüket. Létrejöttét az tette lehetővé, hogy a XVIII. században a Föld helye a naprendszerben végleg tisztá­zódott és hozzá lehetett fogni keletkezésének megtárgyalásá­hoz. Kant hallatlan bátorság­gal lépett porondra, A bioló­giai teremtés történet helyébe a tiszta ész törvényeinek meg­ismerését állította. Elmélete a csillagászat addig elért ered­ményeit foglalta rendszerbe. Mindketten a Nap és a » bolygók keletkezését egy, a naprendszer helyén for­gó mozgást végző ősködből származtatták, amely ős­köd anyagából először a Nap, majd a centrifugális erő hatására, vagyis le­szakadás útján a bolygók jöttek létre. Laplace annyiban múlta felül Kantot, hogy elméletét mate­matikailag is jól megalapozta. A matematika alkalmazásának előrehaladtával azonban az el­mélet hitelessége sokat rom­lott, az elmúlt másfél évszázad sem tudta végleg eltemetni. Világhírű csillagászok javítot­ták, korszerűsítették ezt az el­méletet. Napjainkban Feszen- kov szovjet akadémikus épí­tette rá elméletét, az új és leg­újabb megismerések bűzében fogant elemeket. A másik elmélet — a me­teor-elmélet — ma élő képviselője Smidt szovjet csillagász. Elmélete annyira friss, hogy matematikai megalapozása még folyamatban van. Mégis sok olyan kérdést old meg si­mán, amire eddig még nem le­hetett magyarázatot találni. Nála a Nap szerepe még ki­dolgozásra vár ugyan, de a naprendszer bolygóinak leg­kényesebb kérdései megoldott­nak tekinthetők. Szerinte a ké­reg nem a folyékony anyag salakja, ami szinte úszik az ol­vadt anyag tetején, hanem a Föld anyaga kezdettől fogva egészében szilárd. Csak a felső rétegben (köpeny) keletkezik magasabb hőmérséklet a rá­dióaktív anyagok bomlásakor. Ez a hőmérséklet elegendő ar­ra, hogy a vulkánok működé­sét, a lávaömlést előidézze, de távol van olyan magasabb hő­mérséklettől, amit pl. a csil­lagállapot megkövetel. Elérkeztünk a két elmélet egybefutó útján ahhoz a Föld­höz, amelynek immár szilárd talaján kb. vagy egymilliárd évvel ezelőtt elindult a földi élet, a fejlődés legmagasabb szintje. Fogamzásának titkát még nem tárta fel a tudomány, de időben sokkal kisebb kor­látok között kutatható, mint pl. csak a naprendszer szüle­tésének kérdése is, ami a vi­lágegyetem öröktől fogva lé­tező életének megjelölhetetlen, végtelen kicsiny hányada, Hogy mikor jött létre az első, élőlénynek nevezhe­tő, ma még nevet sem vise­lő valami az élettelen anyagból, azt az időpontot megjelölni nem tudjuk. De az ezelőtt kb. 800 millió év­vel keletkezett őskőzetek, el­sősorban mészkövek, kétségte­len és könnyen felismerhető maradványait őrizték meg az azidőben élt alacsonyrendű ál­lati szervezeteknek. Fontos tény, hogy ezek a szervezetek a fejlődésnek már olyan ma­gas fokán állanak, hogy azt csak éveknek száz milliói hoz­hatták létre. Ezt a kort meg kellett hogy előzze a még egy­szerűbb, lágytestű lényeket létrehozó kor. Ennek kezdete azonban a Föld csillagászati koránál fiatalabb őskorába vész. A Földre alkalmazott kozmogónia Itt már átadja he­lyét a történeti földtannak,, benne a Föld szervetlen és szerves életét taglaló tudo­mányágaknak, a geológiának és a biológiának. Az eszével fürkésző em­bert a Föld alakította ki. De élete a világegyetem életének folytonos behatá­sa alatt áll. Értelme már birkózik a meg­ismerésből falcadó érzések nagyszerűségével. Értelmi kí­váncsisága a tér és idő ma még rejtett zugait kémleli. Kö­zel az idő, amikor űrhajójával kilép a Föld gravitációs teré­ből, és megtapossa valamelyik bolygó-testvérének talaját. Vajon milyen okulással tér vissza otthonába? Bizonyára betelik lelke a béke őszinte, igaz kívánásával. Szentes Imre, a TTIT csillagászai szakosztálvának titkára:

Next

/
Oldalképek
Tartalom