Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

péntek, 1958. február 28. 3 SOMOGYI NfFLAP Melléklet a levélhez E zekben a napokban levél érkezik — vagy már meg is érkezett — az álla­mi gazdaságok igazgatóihoz, párttitkáraihoz a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztá­lyáról. Minthogy fontos meg­állapításokat tartalmaz ez az írásos üzenet, helyes, hogy nyilvánosan is szóljunk a levél megszületésének indítékairól, s annak mondanivalójáról. A téli program útnak indí­tása előtt többek között azt a feladatot is kapták az állami gazdaságok kommunista veze­tői, hogy telephelyükön, vagy a környező falvakban adja­nak segítséget az új termelő­szövetkezetek létrehozásán fá­radozó dolgozó parasztoknak s támogassák a törvényes kere­tek között a meglévő tsz-eket Akkor semmiféle ellenvetés sem hangzott el az állami gaz­daságok vezetői szájából — de most, az osztályértekezlet sok fogyatékosságra tapintott rá. A megyei igazgatóság kom­munistái párttaggyűlésen ke­resték a választ erre a kér­désre: »hogyan segítsük a tez- mozgalmat?« Három vezető elvtárs — Abonyi Pál, Kiss Jó­zsef és Szerény! János — párt­megbízatásként vállalta egy- egy termelőszövetkezet patro- nálását. Azóta el is látogattak a kőröshegyi, bálványosi és gamásl tsz-be. A kőröshegyiek a Tenyészállatiorgakni Gazda­sági Iroda közvetítésével fejős­teheneket kapnak az egyik ál­lami gazdaságtól; a bálványosi tsz-nek a gépkocsija kicserélé­séhez nyújt segítséget az igaz­gatóság. Gamásra pedig a múlt héten ment el Szerényi elvtárs. Magával hívta az igazgatóság főmezőgazdászát, Hennel Bélát is. A tervezéshez, a növényter­meléshez és az állattenyésztés­hez adtak hasznos tanácsot e napon a gamási szövetkezeti parasztoknak. Sőt tíz kiváló tenyészkocát, 55 hízónak való süldőt és a vityai gazdaságtól soványtejet is juttattak nekik. Kezdetiek ugyan, mégis ör­vendetesek ezek az eredmé­nyek. Elismerés illeti a megyei igazgatóság tsz-patronálóit. K int, az állami gaz­dasagok házatájár azonban nyugtalanító csend honol. A vállalt pártkötelezett­ség lebecsülése, kényelmeske­dés, vagy vonakodás húzódik-e meg a semmittevés mögött — ezt emberenként, esetenként megvizsgálva lehetne eldönte­ni. Rótih Sándor elvtárs, a fel- sőbogéti gazdaság igazgatója pL az egyik nemrég megtartott megyei értekezleten tett fel­szólalásában jutott el odáig, hogy biztatta a Segesdi Gép­állomás igazgatóját: össze kel­lene fognunk, tennünk kellene most már valamit a szövetke­zeti mozgalom érdekében. Gyu- rákovics János tengődi igaz­gató is örömmel újságolta an­nak idején, hogy részt vett a helyi tsz megszervezésében. Am avégett vajmi keveset tett a gazdaság kommunistáival együtt, hogy ez az új szövet­kezet átlendüljön a kezdeti ne­hézségeken. Volt olyan igaz­gató is, áld 180 hold földet ígért egyik községben a pa­rasztoknak az állami gazdaság területéből, csakhogy alakítsa­nak szövetkezetét. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a föld soha nem volt termelőszövet­kezet használatában. A felosz­lott Szövetkezetektől a gazda­ság kezébe került területeket, épületeket természetesen visz- sza kell adni az újjáalakuló tsz-nek, amint ezt Hencsén he­lyesen meg is tette a Bárdi­bükki Állami Gazdaság. Egyéb hibák is napvilágra kívánkoznak. A csillagpusz­taiaktól egy kastélyépületet és néhány hold hozzá tartozó földingatlant kért a németsű­rűi (andocsi) tsz. E vagyontár­gyak évek óta a gazdaság bir­tokában voltak. Jelenleg is az épület nagy részét a gazdaság alkalmazottai lakják. Nagy jó­indulatot tanúsítottak a csil­lagpusztai vezetők a termelő- szövetkezet. kérése iránt. Meg­ígérték, hogyha Toldi-pusztán befejezték a több mint egymü- liós beruházást, a kérdéses va­gyontárgyakat átadják a szö­vetkezetnek. A kastélyban máris juttattak nekik egy iro­dahelyiséget. Erre a tsz-tagok az állami gazdaság birtokában lévő kastély válaszfalait elkezd­ték lebontani, hogy kultúrter­met csináljanak. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, s nem lehet engedni. Az olyan törekvéseket is mindenütt határozottan visz- sza kell utasítani, amelyek ar­ra irányulnak, hogy az állami gazdaságok régi birtoktestét akarják szétszabdalni tsz-ala- kítás céljából. Meg kell aka­dályozni, hogy a gazdaságok korábban kialakult határába 80—100 holdas leendő tsz-ek beékelődjenek. Ilyen helytelen próbálkozások vannak So- mogytarnócán és Vitya-pusz- tán. Nem általánosított a mező- gazdasági osztály értekezlete. Elismerte, hogy egyik-másik állami gazdaságban vannak kedvező tapasztalatok. A több­ség azonban hallgat. Pedig is­merik, értik a tennivalókat. Különösen azok az igazgató elvtársak, akik korábban ma­gas párttisztséget viseltek, s hosszú ideig dolgoztak a tsz- mozgalomban, helyesen tennék, ha a múltban megszerzett ér­tékes tapasztalataikat haszno­sítanák a jelenben, a jövő ér­dekében. A Z OSZTALYÉRTEKEZ­elég egy célt kitűzni — segí­teni, ellenőrizni is kell a fel­adat végrehajtását. Bizonyára előbbre lennénk, ha a megyei igazgatóság nem mulasztotta volna el a beszámoltatást. Tud­juk, mindég}’ik vezetőnek ad elég gondot a munkahelye. Am a kommunista igazgatóktól, párttitkároktól joggal elvár­hatja a párt, hogy más meg­bízatásuknak is eleget tegye­nek. K. J. Tervszerű vadgazdálkodás Somogybán Több mint 150 ezer ka­taszteri holdnyi területet ölel fel Somogybán a vadrezervá­tum. Szép létszámú nagy- és apróvadjai nem egy külföldi és hazai vadászvendégnek okoztak örömet. Az utóbbi években a tervszerűtlen kilö­vés, az apró-vadas területe­ken pedig az elszaporodott ra­gadozók miatt, eléggé csökkent az egykori híres somogyi vad­állomány. A tervszerű vadgazdálkodás megteremtéséhez valamennyi somogyi vadrezervátumban hozzáláttak a szakemberek. Megkezdőditek a vadszámlálá- sok, s a nagy-vadas területe» ken öt év múlva, az apró­vadas területeken pedig há­rom év múlva megfelelő lét­számú vad lesz majd talál­ható. Ezt nagy vadaknál a kilövések korlátozásával — ott, ahol erre szükség lesz —, az apró-vadas területeken pedig új állomány telepítéssel va­lósítják meg. A középsomogyi erdőgazda­ság 43 ezer holdas rezervátu­mában is megkezdődött a vadszáffiiálás. Cél az, hogy megállapítsák: vajon 75 hek­táronként jut-e egy szarvas, 20 hektáronként pedig ogy őz, nyálból négy holdanként egy, fogolyból ugyanennyi te­rületre egy pár és fácánból egy család. Amennyiben nem éri el a létszámot, úgy a nagy­vadaknál a vadkilövéseket úgy csökkentik, hogy öt év múlva elérje a szükséges lét­számot; apróvadaknál pedig más vadászterületekről ho­zatnak megfelelő mennyisé­get. A jövőben a vadápolásra is sókkal nagyobb gondot for­dítanak, mert ez mindig jöve­A fecsegők és jól értesültek sok kárt okozhatnak a pártnak Vannak emberek, akik szinte betegek, ha nem mondhatják el barátaiknak, jó ismerő­seiknek »bizalmas értesülésüket«, aminek a párton belül kellene maradni. Szájukra teszik ugyan ujjúkat és elhangzik a szokásos strófa: tudod, csak neked mondom el, de aztán ne­hogy tovább add. S elhangzik a biztató ígéret is, »ugyan, csak megbízol bennem, hiszen is­mersz« és fecsegőnk megkönnyebbülve megy tovább, egy fejjel magasabbnak érzi magát, hiszen ő mindent tud, mindenről tájékozott. Aztán megy az utcán, megállítják: »hallottad ezt és azt?« És csodálkozik, mennyire kicsa­varták, megtoldottak a hírt, talán rá sem gon­dol, hogy tőle eredt el. Bosszantó, bántó jelenség, hogy manapság egyes párttagok felelőtlenül megszegik a szer­vezeti szabályzat minden tagra egyaránt köte­lező törvényét, a fegyelmet, azt is kiviszik az utcára, ami nem tartozik oda, ami csak a párttagok belső ügye. Nem mai keletű dolog, s a pártért felelőssé­get érző elvtársak egyre-másra panaszolják: az ilyen-olyan ügyekkel foglalkozó, néha sze­mélyi ügyeket tisztázni hivatott taggyűlések­ről egyes fecsegő, dicsekvő természetű elvtár­sak révén olyan is kiszivárog, ami ugyan egyik vagy másik elvtárs rossz tájékozottsága folytán valakire nézve nem éppen helytálló, de a vita az igazság alapján zárult. Ilyenek aztán azt eredményezik, hogy jószándékú elv­társakat lejáratnak a pártonkívüliek vagy ép­pen a »sértettek« előtt és szítják az ellensé­geskedést, nemcsak az illető elvtárs, hanem delmet jelent az országnak. COGG0OGG0OG>Göű;úGXSliiOC OCX kXlGGOOO©O0QOOGO©GűCG<OCO 30GGX:>GOOC >0 OOOOOOCOOOOOOOOOOOOQGOOOO0O a pártszervezet és a falu népe között, azért is, mert a kiszivárgó kisujjnyi hallomásból az ötödik, tizedik száj révén már derékvastag­ságú rágalom terebélyesedik. Nyilvánvaló, hogy a párt nem akar begom­bolkozni a tömégek előtt, de vannak dolgok, amelyeknek éppen a nép érdekében a párton belül kell maradni. Éppen ezért nyomatékosan hangoztatjuk, hogy a fecsegés, az egyesek sze­rinti jól értesültség nem fér meg a kommu­nista párttagsággal. A párt nem vitaklub, s nem is kalmárok, pletykázó vénasszonyok szövetsége, hanem olyan harci szervezet, amelyben a párttagok önként vállalták ma­gukra a proletár vasfegyelmet. Gondoljanak elvtársaink arra, hogy körülöttünk nemcsak barátok, jót akaró emberek élnek, hanem a népi rendszerünkkel és annak vezető erejével, a párttal farkasszemet néző gyűlöletes szán­dékú elemek is, akik kapva kapnak az ilyen pártegységet romboló pletykán, elsősorban ők azok, akik felnagyítják és értenünk szegezik. A kommunistáknak nem lanyhuló éberséget kell tanúsítaniuk mindenkor és minden téren. A párttagok nevelése közben, s a velük való napánkén,ti foglatkozá-mál nem szabad erről sem megfeledkezni. Párt vezetőségeinknek el­sősorban a meggyőzéssel kell leszoktatniuk a fecsegésről, a dicsekvésről, eme rossz, s a párt ügyének sok kárt okozó emberi tulajdonságra hajlamosakat. Akiknél azonban a szép sző, a dorgálás nem használ, jobb, ha a kommunis­ták az ilyen embernek azt mondják, te több szolgálatot tehetsz nekünk azzal, hogy elha­gyod sorainkat. A gyűlésen Az előadó befejezte beszá­molóját., Vita következett. Egyszer csak felállt Lengyel László, az intézmény helyet­tes vezetője. Erélyes intézke­dést követelt a huligánok, az alkoholizmus ellen. Ecsetelte a kommunisták példamutatá­sának szükségességét Felszó­lalását nagy taps követte. Az irodában Lengyel László íróasztala mellett ült, végezte szokásos munkáját. Az ajtó kinyílt, s belépett az adminisztrátor. Egy iratcsomót tett Lengyel elé Lengyel lassú, kényelmes mozdulattal nyúlt az iratok után. — Hát ez meg ml? — Semmi különös, csak egy meghívó egy fontos tanács­kozásra. Aha, meghívtak, elmegyek, fő a példamutatás, a fegye­lem. A tanácskozás nagyon jól sikerült. Az előadás jó volt, úgyszimtérj a felszóla­lások is. Lengyel József kö­rülnézett a községben. Köz­ben ismerősökkel is találko­zott. Az egyik Magyar József, egész közeli ismerős volt, osztályvezető az Intézmény­nél, Lengyel munkatársa. A másik, Benedek József, a helybeli vállalat igazgatója. A kocsmában Autóba ültek, hazafelé in­dultak. Jó lenne valamit inni — javasolta Lengyel. Társai he­lyeselték az indítványt. Ké­nyelmesen beléptek a föld­művesszövetkezet éttermé­be. Kissé fölényesen helyet foglaltak az egyik üres asz­talnál. Mivel már késő este volt — elhatározták, hogy megvacsoráznak. Egymás után ürültek a poharak. Ezzel párhuzamosan a kedvük is nőtt. Eddig csak bort ittak. Lengyel intett a pincérnek. Konyakot kérek — rendel- mondhatom. A sárga földig kezett. Szólt a zene. Nótázni kez­dett a kis társaság. Asztaluk­hoz jött a prímás is, s húzta a nótát. Egyikük már való­sággal ordított. Az italozás is folyt tovább. Mindhárman alaposan be­csíptek. * * » Nyílt az ajtó, szerényen belépett egy megnyerő, ba­rátságos arcú férfi, a helyi népfront titkára. Ismerte jól az ordítva mulatozó, részeg társaságot. Szégyellt aszta­lukhoz ülni. Másutt telepe­dett le. Egyszer • felállt Lengyel László és bor gőzös fejjel odatántorgott a titkár aszta­lához. — Miért nem jössz hoz­zánk? — Gyere, tarts velünk. — Megvan rá az okom, hogy ne tegyem ezt. Nem szégyellitek magatokat, ilyen részegen Itt a nagy vendég­sereg előtt? Szép vezetők vagytok, jó példát mutattok, AA4AA4AAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,AAAAAAAAAAAAAAÁAAAÁA,tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAlAAAAA»iAAii,AlA4m AHOL MINDIG NÉPES AZ IRODA Tanácsülésre készül Ságvár. A hivatalsegéd dóbszóval hir­dette, a falu forgalmasabb helyein kifüggesztett ‘ plaká­tok jelzik, no meg a hangos bemondón is közölték, hogy ekkor és ekkor este... stb. stb. A tanácstagok pedig név­re szóló értesítést kaptak. — Miről lesz szó a gyűlé­sen? *— kérdezzük Iván La­jos vb-tdtkárt. — Az első napirendi pont a szokásos elnöki beszámoló. Másodiknak a helyi jellegű mezőgazdasági problémákat tárgyaljuk, majd dr. Lelkes Ödön körzeti állatorvos tant előadást. Végül pedig filmet láthatnak az egybegyűltek a gyümölcsfáik szakszerű ápolá­sáról. — Hány részvevőre lehet számítani? — Nem tudom — mosolyog a titkár. — Legutóbb kétszá­zan is voltait... Tessék, ül­jön le, Bogdán bácsi — fordul a már néhány pillanat óta álldogáló ember felé. — Születési anyakönyvi ki­vonat kellene a feleségemnek. — Hol született az asszony? —• Mesztegnyőn, kérem, de nincs meg a papír. Abbai\ az időben mindig vándoroltunk, azitán elveszett — És most nem vándorol­nak? — ö már nem — súgja kö­zelebb hajolva Szigeti István gazda —. Takaros kis háza, egy lova, meg őt hold földje van... Bogdán István feladta a kóbor-cigány életet, megtele­pedett Ságváran és befogad­ták őt. Nincs vele baj, em­bernek tekintik. S ha bemegy a tanácshoz, megkínálják hellyel. Bogdán bácsi megforgatja újjai között a frissen boríté­kolt levelet — A Miska fiam már tud írni — mondja. — Ajánlva adja föl — ma­gyarázza neki a titkár —, s ha Mesztegnyőn van ’bejelent­ve a feleségélek születése, ak­kor elküldik az anyakönyvi kivonatot * * » Kiss József, tizenötholdas paraszt ajtaján kopogtatunk. A családfő az asztalnál ül. Vastag újjaival papírbankók közt babrál. A postára készül, a csekk is ott van a kezében. — Tegnap adtam el tíz má­zsa búzát — mondja tájékoz­tatásképpen. — Gondoltam, rendezem a negyedévi adó­mat. — Sokkal tartozik még? — Nincs egészen kllencszáz vissza, de annyit viszek, hadd legyen karikós. Az esti tanácsülésre, meg a vezetők munkájára terelődik a szó. — Én nem panaszkodom egyikre sem. Mikor begyűj­tés volt, akkor kerültem a ta- nácsháznák még a környékét is, hátha a kezembe nyomnak valamiféle meghagyást. Most meg másokkal együtt gyakran odamegyek felvilágosító, ta­nácsot adó szóért. —• Tavalv például a titkár járta ki — folytatja —, hogy elcsépeljék a lencsémet, ne kelljen máshova vinni az ud­varból, Egyszer, még a jegy­zőség idejében — Kiss bácsi összéb vonja a szemöldökét, így könnyebb az emlékezés — hárman voltunk az irodában, s azt mondja a főjegyző: men­jenek ki, ha ennyi arcot lá­tok, nem tudok dolgozni. Most meg szívesen és részle­tesen megmagyaráznak min­dent, akármelyik irodába is nyit be az ember ... — A tanácsülésre? — kér­dez vissza — persze, hogy el­megyek. Még az asszony is jön, épp az imént »agitáltam«. Egy jól, vagy rosszul sike­rült tanácsülés tükre a taná­csi dolgozók és a falu kapcso­latának. Lehet a bizalom, vagy idegenkedés fokmérője is. Ságváron egészséges a kap­csolat. Erre nemcsak a tanács­ülések látogatottsága, hanem a hozott határozatok valóra- váltása is bizonyítók. Leg­utóbb a községfejlesztési alap kétszeresére emelését szavaz­ta meg a gyűlés. Orvos kell a falunak, az or­vosnak lakás. Az építkezésnél a társadalmi munka sok fo­rintot pótol majd. A tanácsi kezelésben lévő négy és fél hold gyümölcsös sorsáról is döntöttek. A rendbehozható részt pótolják, a többi terüle­tet bérlőnek adják ki. A bérlő köteles a kiveszett fák he­lyébe újakat ültetni, gondozni a talajt, stb. A tanácsapparátus ismerd, járja is a kormányt és a né­pet összekötő utakat. Törvé­nyeket, rendeleteket közöl, kérésekre, panaszokra vóla­isszátok magatokat- Azt ja­vaslom, menjetek haza. Lengyel körültekintett a zsúfolásig megtelt teremben, aztán réveteg, zavaros te­kintetét a beszélőre szegezte. Lenézően, gúnyorosan le­gyintett. — Mit akarsz te, egyszerű népfrontos? Ha te nem is mersz az asztalunkhoz ülni, mi itt maradunk és mula­tunk. A zenekar játszott, szólt a nóta. A szünetben így szólt az egyik muzsikus: — Hagyjuk őket, hiszen úgy sincs már ezeknek pén­zük. Nem sokkal később egy munkakerülő — aki szintén részeg volt — vigyorogva ki­jelentette: — Mulatnak az elvtársak! Megtehetik, mert van pén­zük, több mint pelyva. És jót röhögött... A népfront-titkár szíve ösz- szeszorult, amikor ezt hal­lotta. Fizetett és elment. Kinek hasmái ez a mula­tozás? — kérdezte önmagától. A vezetőknek? Állami szer­veknek? A kommunisták- nák? Nem. Ellenkezőleg. E kis történet sok olvasó előtt talán mesének tűnik. Pedig nem mese, hanem va­lóság. Tabon történt. 1958-ban. s. k. szol, vagy továbbítja azokat. Becsülik, megbecsül, megér­tet, megértik, s így könnyebb a munka, így válik szebbé az élet. Ságváran is, mint annyi más helyén az országnak, a tanács van a népért és nem fordítva. Ha Guzsován József, Szige­ti István, vagy akármelyik gazda betoppan a tanácshoz és a talajerő fokozásáról ér­deklődik, nem kell kedvesze- getten távozná, mert nem pár szavas a válasz... Nemcsak segítik, hanem ébresztik is az emberekben a jobbra, többre törekvés szándékát. Az elnökfc egész cári rendszer rothadtsá- és a titkár örül, ha népes az ► ga és korhadtsága. A cári ír­Könyvismertetés Tinyanov: Tctik hadnagy. _Az elbeszélés a jeles író üdí­► tő kirándulása a történelmi ► anekdoták területére. A regény ► cselekménye I. Pál orosz cár ! uralkodása idején játszódik. »Valóban megtörtént eseményt idéz fel: s ebben, .mint egy víz- cseppben benne tükröződik az iroda, ha sok a »hogyan« és »miért«. Az embereket érdek li a falu sorsa és egymásért is felelősséget éreznék. Van olyan nap, hogy a tanácsta gok, 15 en is »benéznek« az irodába: »van-e pétisó, szu­perfoszfát, megjött-e már a lucemamag?«. — Ilyeneket is kérdeznek. Mogyorósi György gazdasági felügyelő nem sza- lasztja el az alkalmat. Szóvá teszi a 26 hold vizes terület mészászappal való javítását Érvel, meggyőz, a gazdák az­tán cselekednek. E község határában nine pihenő tartalékíöld, s nem véletlen, hogy a tavalyi búza- átlag 11 mázsa fölé ugrott hacsak egy tizeddel is. Ságváron sem könnyű min­den ember nyelvén érteni és beszélni. Mégis megpróbálja a tanács — é6 nem is sikerte­lenül. Gőbölíte Sándor ^ nők helyrehozhatatlan hibát f vét egy cári ukázba, így kerül ; bele a nemlétező Tetdk had- ; nagy neve. És a hiba életre ’kél, elindul kalandos útjára. A J nemlétező tiszt szédületes : gyorsasággal rangot kap, majd J száműzetésbe kerül, később ; nagykegyesen visszarendelik t Szibériából, megházasítják, apa l lesz, emelkedik rangban és va­► gyonban. Mikor a cár már tá- ►bornokká akarja előléptetni és kihallgatásra rendeli, a megi­jedt cári lakájok, mitévők le­► gyeinek, gyorsan elhaláloztat­► ják a soha nem létező ezredest. ► És a cár kesereg legjobb em­► bere elhunytén. ► Telik hadnagy történetével ► párhuzamosan bonyolódik Szá- nyuhajev főhadnagy sorsa, akit t egy napiparancs tévedésből ha­lottnak nyilvánított, s mint t a történelmi okmányok bizo- ; nyitják, minden jogától, vagyo- ;nától és nevétől megfosztva J tengette tovább életét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom