Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-28 / 50. szám
péntek, 1958. február 28. 3 SOMOGYI NfFLAP Melléklet a levélhez E zekben a napokban levél érkezik — vagy már meg is érkezett — az állami gazdaságok igazgatóihoz, párttitkáraihoz a megyei párt- bizottság mezőgazdasági osztályáról. Minthogy fontos megállapításokat tartalmaz ez az írásos üzenet, helyes, hogy nyilvánosan is szóljunk a levél megszületésének indítékairól, s annak mondanivalójáról. A téli program útnak indítása előtt többek között azt a feladatot is kapták az állami gazdaságok kommunista vezetői, hogy telephelyükön, vagy a környező falvakban adjanak segítséget az új termelőszövetkezetek létrehozásán fáradozó dolgozó parasztoknak s támogassák a törvényes keretek között a meglévő tsz-eket Akkor semmiféle ellenvetés sem hangzott el az állami gazdaságok vezetői szájából — de most, az osztályértekezlet sok fogyatékosságra tapintott rá. A megyei igazgatóság kommunistái párttaggyűlésen keresték a választ erre a kérdésre: »hogyan segítsük a tez- mozgalmat?« Három vezető elvtárs — Abonyi Pál, Kiss József és Szerény! János — pártmegbízatásként vállalta egy- egy termelőszövetkezet patro- nálását. Azóta el is látogattak a kőröshegyi, bálványosi és gamásl tsz-be. A kőröshegyiek a Tenyészállatiorgakni Gazdasági Iroda közvetítésével fejősteheneket kapnak az egyik állami gazdaságtól; a bálványosi tsz-nek a gépkocsija kicseréléséhez nyújt segítséget az igazgatóság. Gamásra pedig a múlt héten ment el Szerényi elvtárs. Magával hívta az igazgatóság főmezőgazdászát, Hennel Bélát is. A tervezéshez, a növénytermeléshez és az állattenyésztéshez adtak hasznos tanácsot e napon a gamási szövetkezeti parasztoknak. Sőt tíz kiváló tenyészkocát, 55 hízónak való süldőt és a vityai gazdaságtól soványtejet is juttattak nekik. Kezdetiek ugyan, mégis örvendetesek ezek az eredmények. Elismerés illeti a megyei igazgatóság tsz-patronálóit. K int, az állami gazdasagok házatájár azonban nyugtalanító csend honol. A vállalt pártkötelezettség lebecsülése, kényelmeskedés, vagy vonakodás húzódik-e meg a semmittevés mögött — ezt emberenként, esetenként megvizsgálva lehetne eldönteni. Rótih Sándor elvtárs, a fel- sőbogéti gazdaság igazgatója pL az egyik nemrég megtartott megyei értekezleten tett felszólalásában jutott el odáig, hogy biztatta a Segesdi Gépállomás igazgatóját: össze kellene fognunk, tennünk kellene most már valamit a szövetkezeti mozgalom érdekében. Gyu- rákovics János tengődi igazgató is örömmel újságolta annak idején, hogy részt vett a helyi tsz megszervezésében. Am avégett vajmi keveset tett a gazdaság kommunistáival együtt, hogy ez az új szövetkezet átlendüljön a kezdeti nehézségeken. Volt olyan igazgató is, áld 180 hold földet ígért egyik községben a parasztoknak az állami gazdaság területéből, csakhogy alakítsanak szövetkezetét. Tegyük mindjárt hozzá, hogy ez a föld soha nem volt termelőszövetkezet használatában. A feloszlott Szövetkezetektől a gazdaság kezébe került területeket, épületeket természetesen visz- sza kell adni az újjáalakuló tsz-nek, amint ezt Hencsén helyesen meg is tette a Bárdibükki Állami Gazdaság. Egyéb hibák is napvilágra kívánkoznak. A csillagpusztaiaktól egy kastélyépületet és néhány hold hozzá tartozó földingatlant kért a németsűrűi (andocsi) tsz. E vagyontárgyak évek óta a gazdaság birtokában voltak. Jelenleg is az épület nagy részét a gazdaság alkalmazottai lakják. Nagy jóindulatot tanúsítottak a csillagpusztai vezetők a termelő- szövetkezet. kérése iránt. Megígérték, hogyha Toldi-pusztán befejezték a több mint egymü- liós beruházást, a kérdéses vagyontárgyakat átadják a szövetkezetnek. A kastélyban máris juttattak nekik egy irodahelyiséget. Erre a tsz-tagok az állami gazdaság birtokában lévő kastély válaszfalait elkezdték lebontani, hogy kultúrtermet csináljanak. Ezt nem lehet szó nélkül hagyni, s nem lehet engedni. Az olyan törekvéseket is mindenütt határozottan visz- sza kell utasítani, amelyek arra irányulnak, hogy az állami gazdaságok régi birtoktestét akarják szétszabdalni tsz-ala- kítás céljából. Meg kell akadályozni, hogy a gazdaságok korábban kialakult határába 80—100 holdas leendő tsz-ek beékelődjenek. Ilyen helytelen próbálkozások vannak So- mogytarnócán és Vitya-pusz- tán. Nem általánosított a mező- gazdasági osztály értekezlete. Elismerte, hogy egyik-másik állami gazdaságban vannak kedvező tapasztalatok. A többség azonban hallgat. Pedig ismerik, értik a tennivalókat. Különösen azok az igazgató elvtársak, akik korábban magas párttisztséget viseltek, s hosszú ideig dolgoztak a tsz- mozgalomban, helyesen tennék, ha a múltban megszerzett értékes tapasztalataikat hasznosítanák a jelenben, a jövő érdekében. A Z OSZTALYÉRTEKEZelég egy célt kitűzni — segíteni, ellenőrizni is kell a feladat végrehajtását. Bizonyára előbbre lennénk, ha a megyei igazgatóság nem mulasztotta volna el a beszámoltatást. Tudjuk, mindég}’ik vezetőnek ad elég gondot a munkahelye. Am a kommunista igazgatóktól, párttitkároktól joggal elvárhatja a párt, hogy más megbízatásuknak is eleget tegyenek. K. J. Tervszerű vadgazdálkodás Somogybán Több mint 150 ezer kataszteri holdnyi területet ölel fel Somogybán a vadrezervátum. Szép létszámú nagy- és apróvadjai nem egy külföldi és hazai vadászvendégnek okoztak örömet. Az utóbbi években a tervszerűtlen kilövés, az apró-vadas területeken pedig az elszaporodott ragadozók miatt, eléggé csökkent az egykori híres somogyi vadállomány. A tervszerű vadgazdálkodás megteremtéséhez valamennyi somogyi vadrezervátumban hozzáláttak a szakemberek. Megkezdőditek a vadszámlálá- sok, s a nagy-vadas területe» ken öt év múlva, az apróvadas területeken pedig három év múlva megfelelő létszámú vad lesz majd található. Ezt nagy vadaknál a kilövések korlátozásával — ott, ahol erre szükség lesz —, az apró-vadas területeken pedig új állomány telepítéssel valósítják meg. A középsomogyi erdőgazdaság 43 ezer holdas rezervátumában is megkezdődött a vadszáffiiálás. Cél az, hogy megállapítsák: vajon 75 hektáronként jut-e egy szarvas, 20 hektáronként pedig ogy őz, nyálból négy holdanként egy, fogolyból ugyanennyi területre egy pár és fácánból egy család. Amennyiben nem éri el a létszámot, úgy a nagyvadaknál a vadkilövéseket úgy csökkentik, hogy öt év múlva elérje a szükséges létszámot; apróvadaknál pedig más vadászterületekről hozatnak megfelelő mennyiséget. A jövőben a vadápolásra is sókkal nagyobb gondot fordítanak, mert ez mindig jöveA fecsegők és jól értesültek sok kárt okozhatnak a pártnak Vannak emberek, akik szinte betegek, ha nem mondhatják el barátaiknak, jó ismerőseiknek »bizalmas értesülésüket«, aminek a párton belül kellene maradni. Szájukra teszik ugyan ujjúkat és elhangzik a szokásos strófa: tudod, csak neked mondom el, de aztán nehogy tovább add. S elhangzik a biztató ígéret is, »ugyan, csak megbízol bennem, hiszen ismersz« és fecsegőnk megkönnyebbülve megy tovább, egy fejjel magasabbnak érzi magát, hiszen ő mindent tud, mindenről tájékozott. Aztán megy az utcán, megállítják: »hallottad ezt és azt?« És csodálkozik, mennyire kicsavarták, megtoldottak a hírt, talán rá sem gondol, hogy tőle eredt el. Bosszantó, bántó jelenség, hogy manapság egyes párttagok felelőtlenül megszegik a szervezeti szabályzat minden tagra egyaránt kötelező törvényét, a fegyelmet, azt is kiviszik az utcára, ami nem tartozik oda, ami csak a párttagok belső ügye. Nem mai keletű dolog, s a pártért felelősséget érző elvtársak egyre-másra panaszolják: az ilyen-olyan ügyekkel foglalkozó, néha személyi ügyeket tisztázni hivatott taggyűlésekről egyes fecsegő, dicsekvő természetű elvtársak révén olyan is kiszivárog, ami ugyan egyik vagy másik elvtárs rossz tájékozottsága folytán valakire nézve nem éppen helytálló, de a vita az igazság alapján zárult. Ilyenek aztán azt eredményezik, hogy jószándékú elvtársakat lejáratnak a pártonkívüliek vagy éppen a »sértettek« előtt és szítják az ellenségeskedést, nemcsak az illető elvtárs, hanem delmet jelent az országnak. COGG0OGG0OG>Göű;úGXSliiOC OCX kXlGGOOO©O0QOOGO©GűCG<OCO 30GGX:>GOOC >0 OOOOOOCOOOOOOOOOOOOQGOOOO0O a pártszervezet és a falu népe között, azért is, mert a kiszivárgó kisujjnyi hallomásból az ötödik, tizedik száj révén már derékvastagságú rágalom terebélyesedik. Nyilvánvaló, hogy a párt nem akar begombolkozni a tömégek előtt, de vannak dolgok, amelyeknek éppen a nép érdekében a párton belül kell maradni. Éppen ezért nyomatékosan hangoztatjuk, hogy a fecsegés, az egyesek szerinti jól értesültség nem fér meg a kommunista párttagsággal. A párt nem vitaklub, s nem is kalmárok, pletykázó vénasszonyok szövetsége, hanem olyan harci szervezet, amelyben a párttagok önként vállalták magukra a proletár vasfegyelmet. Gondoljanak elvtársaink arra, hogy körülöttünk nemcsak barátok, jót akaró emberek élnek, hanem a népi rendszerünkkel és annak vezető erejével, a párttal farkasszemet néző gyűlöletes szándékú elemek is, akik kapva kapnak az ilyen pártegységet romboló pletykán, elsősorban ők azok, akik felnagyítják és értenünk szegezik. A kommunistáknak nem lanyhuló éberséget kell tanúsítaniuk mindenkor és minden téren. A párttagok nevelése közben, s a velük való napánkén,ti foglatkozá-mál nem szabad erről sem megfeledkezni. Párt vezetőségeinknek elsősorban a meggyőzéssel kell leszoktatniuk a fecsegésről, a dicsekvésről, eme rossz, s a párt ügyének sok kárt okozó emberi tulajdonságra hajlamosakat. Akiknél azonban a szép sző, a dorgálás nem használ, jobb, ha a kommunisták az ilyen embernek azt mondják, te több szolgálatot tehetsz nekünk azzal, hogy elhagyod sorainkat. A gyűlésen Az előadó befejezte beszámolóját., Vita következett. Egyszer csak felállt Lengyel László, az intézmény helyettes vezetője. Erélyes intézkedést követelt a huligánok, az alkoholizmus ellen. Ecsetelte a kommunisták példamutatásának szükségességét Felszólalását nagy taps követte. Az irodában Lengyel László íróasztala mellett ült, végezte szokásos munkáját. Az ajtó kinyílt, s belépett az adminisztrátor. Egy iratcsomót tett Lengyel elé Lengyel lassú, kényelmes mozdulattal nyúlt az iratok után. — Hát ez meg ml? — Semmi különös, csak egy meghívó egy fontos tanácskozásra. Aha, meghívtak, elmegyek, fő a példamutatás, a fegyelem. A tanácskozás nagyon jól sikerült. Az előadás jó volt, úgyszimtérj a felszólalások is. Lengyel József körülnézett a községben. Közben ismerősökkel is találkozott. Az egyik Magyar József, egész közeli ismerős volt, osztályvezető az Intézménynél, Lengyel munkatársa. A másik, Benedek József, a helybeli vállalat igazgatója. A kocsmában Autóba ültek, hazafelé indultak. Jó lenne valamit inni — javasolta Lengyel. Társai helyeselték az indítványt. Kényelmesen beléptek a földművesszövetkezet éttermébe. Kissé fölényesen helyet foglaltak az egyik üres asztalnál. Mivel már késő este volt — elhatározták, hogy megvacsoráznak. Egymás után ürültek a poharak. Ezzel párhuzamosan a kedvük is nőtt. Eddig csak bort ittak. Lengyel intett a pincérnek. Konyakot kérek — rendel- mondhatom. A sárga földig kezett. Szólt a zene. Nótázni kezdett a kis társaság. Asztalukhoz jött a prímás is, s húzta a nótát. Egyikük már valósággal ordított. Az italozás is folyt tovább. Mindhárman alaposan becsíptek. * * » Nyílt az ajtó, szerényen belépett egy megnyerő, barátságos arcú férfi, a helyi népfront titkára. Ismerte jól az ordítva mulatozó, részeg társaságot. Szégyellt asztalukhoz ülni. Másutt telepedett le. Egyszer • felállt Lengyel László és bor gőzös fejjel odatántorgott a titkár asztalához. — Miért nem jössz hozzánk? — Gyere, tarts velünk. — Megvan rá az okom, hogy ne tegyem ezt. Nem szégyellitek magatokat, ilyen részegen Itt a nagy vendégsereg előtt? Szép vezetők vagytok, jó példát mutattok, AA4AA4AAAAAAAA.AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,AAAAAAAAAAAAAAÁAAAÁA,tAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAiAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAlAAAAA»iAAii,AlA4m AHOL MINDIG NÉPES AZ IRODA Tanácsülésre készül Ságvár. A hivatalsegéd dóbszóval hirdette, a falu forgalmasabb helyein kifüggesztett ‘ plakátok jelzik, no meg a hangos bemondón is közölték, hogy ekkor és ekkor este... stb. stb. A tanácstagok pedig névre szóló értesítést kaptak. — Miről lesz szó a gyűlésen? *— kérdezzük Iván Lajos vb-tdtkárt. — Az első napirendi pont a szokásos elnöki beszámoló. Másodiknak a helyi jellegű mezőgazdasági problémákat tárgyaljuk, majd dr. Lelkes Ödön körzeti állatorvos tant előadást. Végül pedig filmet láthatnak az egybegyűltek a gyümölcsfáik szakszerű ápolásáról. — Hány részvevőre lehet számítani? — Nem tudom — mosolyog a titkár. — Legutóbb kétszázan is voltait... Tessék, üljön le, Bogdán bácsi — fordul a már néhány pillanat óta álldogáló ember felé. — Születési anyakönyvi kivonat kellene a feleségemnek. — Hol született az asszony? —• Mesztegnyőn, kérem, de nincs meg a papír. Abbai\ az időben mindig vándoroltunk, azitán elveszett — És most nem vándorolnak? — ö már nem — súgja közelebb hajolva Szigeti István gazda —. Takaros kis háza, egy lova, meg őt hold földje van... Bogdán István feladta a kóbor-cigány életet, megtelepedett Ságváran és befogadták őt. Nincs vele baj, embernek tekintik. S ha bemegy a tanácshoz, megkínálják hellyel. Bogdán bácsi megforgatja újjai között a frissen borítékolt levelet — A Miska fiam már tud írni — mondja. — Ajánlva adja föl — magyarázza neki a titkár —, s ha Mesztegnyőn van ’bejelentve a feleségélek születése, akkor elküldik az anyakönyvi kivonatot * * » Kiss József, tizenötholdas paraszt ajtaján kopogtatunk. A családfő az asztalnál ül. Vastag újjaival papírbankók közt babrál. A postára készül, a csekk is ott van a kezében. — Tegnap adtam el tíz mázsa búzát — mondja tájékoztatásképpen. — Gondoltam, rendezem a negyedévi adómat. — Sokkal tartozik még? — Nincs egészen kllencszáz vissza, de annyit viszek, hadd legyen karikós. Az esti tanácsülésre, meg a vezetők munkájára terelődik a szó. — Én nem panaszkodom egyikre sem. Mikor begyűjtés volt, akkor kerültem a ta- nácsháznák még a környékét is, hátha a kezembe nyomnak valamiféle meghagyást. Most meg másokkal együtt gyakran odamegyek felvilágosító, tanácsot adó szóért. —• Tavalv például a titkár járta ki — folytatja —, hogy elcsépeljék a lencsémet, ne kelljen máshova vinni az udvarból, Egyszer, még a jegyzőség idejében — Kiss bácsi összéb vonja a szemöldökét, így könnyebb az emlékezés — hárman voltunk az irodában, s azt mondja a főjegyző: menjenek ki, ha ennyi arcot látok, nem tudok dolgozni. Most meg szívesen és részletesen megmagyaráznak mindent, akármelyik irodába is nyit be az ember ... — A tanácsülésre? — kérdez vissza — persze, hogy elmegyek. Még az asszony is jön, épp az imént »agitáltam«. Egy jól, vagy rosszul sikerült tanácsülés tükre a tanácsi dolgozók és a falu kapcsolatának. Lehet a bizalom, vagy idegenkedés fokmérője is. Ságváron egészséges a kapcsolat. Erre nemcsak a tanácsülések látogatottsága, hanem a hozott határozatok valóra- váltása is bizonyítók. Legutóbb a községfejlesztési alap kétszeresére emelését szavazta meg a gyűlés. Orvos kell a falunak, az orvosnak lakás. Az építkezésnél a társadalmi munka sok forintot pótol majd. A tanácsi kezelésben lévő négy és fél hold gyümölcsös sorsáról is döntöttek. A rendbehozható részt pótolják, a többi területet bérlőnek adják ki. A bérlő köteles a kiveszett fák helyébe újakat ültetni, gondozni a talajt, stb. A tanácsapparátus ismerd, járja is a kormányt és a népet összekötő utakat. Törvényeket, rendeleteket közöl, kérésekre, panaszokra vólaisszátok magatokat- Azt javaslom, menjetek haza. Lengyel körültekintett a zsúfolásig megtelt teremben, aztán réveteg, zavaros tekintetét a beszélőre szegezte. Lenézően, gúnyorosan legyintett. — Mit akarsz te, egyszerű népfrontos? Ha te nem is mersz az asztalunkhoz ülni, mi itt maradunk és mulatunk. A zenekar játszott, szólt a nóta. A szünetben így szólt az egyik muzsikus: — Hagyjuk őket, hiszen úgy sincs már ezeknek pénzük. Nem sokkal később egy munkakerülő — aki szintén részeg volt — vigyorogva kijelentette: — Mulatnak az elvtársak! Megtehetik, mert van pénzük, több mint pelyva. És jót röhögött... A népfront-titkár szíve ösz- szeszorult, amikor ezt hallotta. Fizetett és elment. Kinek hasmái ez a mulatozás? — kérdezte önmagától. A vezetőknek? Állami szerveknek? A kommunisták- nák? Nem. Ellenkezőleg. E kis történet sok olvasó előtt talán mesének tűnik. Pedig nem mese, hanem valóság. Tabon történt. 1958-ban. s. k. szol, vagy továbbítja azokat. Becsülik, megbecsül, megértet, megértik, s így könnyebb a munka, így válik szebbé az élet. Ságváran is, mint annyi más helyén az országnak, a tanács van a népért és nem fordítva. Ha Guzsován József, Szigeti István, vagy akármelyik gazda betoppan a tanácshoz és a talajerő fokozásáról érdeklődik, nem kell kedvesze- getten távozná, mert nem pár szavas a válasz... Nemcsak segítik, hanem ébresztik is az emberekben a jobbra, többre törekvés szándékát. Az elnökfc egész cári rendszer rothadtsá- és a titkár örül, ha népes az ► ga és korhadtsága. A cári írKönyvismertetés Tinyanov: Tctik hadnagy. _Az elbeszélés a jeles író üdí► tő kirándulása a történelmi ► anekdoták területére. A regény ► cselekménye I. Pál orosz cár ! uralkodása idején játszódik. »Valóban megtörtént eseményt idéz fel: s ebben, .mint egy víz- cseppben benne tükröződik az iroda, ha sok a »hogyan« és »miért«. Az embereket érdek li a falu sorsa és egymásért is felelősséget éreznék. Van olyan nap, hogy a tanácsta gok, 15 en is »benéznek« az irodába: »van-e pétisó, szuperfoszfát, megjött-e már a lucemamag?«. — Ilyeneket is kérdeznek. Mogyorósi György gazdasági felügyelő nem sza- lasztja el az alkalmat. Szóvá teszi a 26 hold vizes terület mészászappal való javítását Érvel, meggyőz, a gazdák aztán cselekednek. E község határában nine pihenő tartalékíöld, s nem véletlen, hogy a tavalyi búza- átlag 11 mázsa fölé ugrott hacsak egy tizeddel is. Ságváron sem könnyű minden ember nyelvén érteni és beszélni. Mégis megpróbálja a tanács — é6 nem is sikertelenül. Gőbölíte Sándor ^ nők helyrehozhatatlan hibát f vét egy cári ukázba, így kerül ; bele a nemlétező Tetdk had- ; nagy neve. És a hiba életre ’kél, elindul kalandos útjára. A J nemlétező tiszt szédületes : gyorsasággal rangot kap, majd J száműzetésbe kerül, később ; nagykegyesen visszarendelik t Szibériából, megházasítják, apa l lesz, emelkedik rangban és va► gyonban. Mikor a cár már tá- ►bornokká akarja előléptetni és kihallgatásra rendeli, a megijedt cári lakájok, mitévők le► gyeinek, gyorsan elhaláloztat► ják a soha nem létező ezredest. ► És a cár kesereg legjobb em► bere elhunytén. ► Telik hadnagy történetével ► párhuzamosan bonyolódik Szá- nyuhajev főhadnagy sorsa, akit t egy napiparancs tévedésből halottnak nyilvánított, s mint t a történelmi okmányok bizo- ; nyitják, minden jogától, vagyo- ;nától és nevétől megfosztva J tengette tovább életét.