Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-02 / 28. szám
Vasárnap, 1958. febraár 2. 3 «(••Moon Ntpur Ültem a rádió előtt, hallgattam a kormányfő válaszbeszédét. Arra gondoltam, hogy a parlament évszázados falai nem hallottak még ilyen egyszerű, az egész néphez 6zóló, szinte közvetlen beszélgetésnek tűnő szavakat. Színes, érdekes, emberi vol* az egész ülésszak egyébként is. .A parlament megszabadult e frázisok béklyóitól, a takarga- tásoktól is. A vezetők világosan megmondták, hogy , ezt az évet az eredmények megszilárdításának, a jelenlegi életnívó megtartásának szánják, s ettí’ semmi áron nem térnek el » Amikor felálltam a készülékem mellől, nem volt kétségem ebben az irányban. Az' hittem — magamban morfon dírozva még egy kicsit f—' másoknak1 sem lesz. Tévedtem, an nőik ellenére hogy a becsületes kőzvélé meny velem tartott. Azonban már a másnap és harrpsdnar befutó jelentések újólag meggyőztek róla, hogy amíg ellenség lesz a világon, lett légyen bármilyen hathatós éis helyes intézkedés, terv vagy cél a szocialista országokban, azt a másik oldalon mindig kitekerik, elcsúfítják., sárral fröcskölik be, ilymódon is csökkente»! »torra Mot is így történ u A legvadabb híreket bocsátották szárnyra a kormány és s pártvezetésben történő szeMire jó a kételkedés?... mélycserék szerintük »igazi« okairól, s belegyömöszölték e lénybe a régi rémítgeféseket a oeszolgál tatásokról, erőszakos *sz szervezésről, adóprésről, munkás elbocsátásokról és gye bekről. Csak természetes, hogy józan embereknél ezek a híresz- ‘e’ések nem találnak hitelre. Nemcsak azért, mert megérhették az intézkedés szükségességét, hanem azért is, .mert °zideig is. látták a kormány ‘cvékonységének következetességét. De ha nem is talált hitelre ez a rágalomhadjárat (jól tudják ők, miért teszik), va’ami következménye mégis van: a kételkedést szüli. Ilymódon a vad híreszteléseket átszűrve valami mégis megmarad és különböző nézetekben jelentkezik a lakosság "gyes rétegeiben, még a párttagságon belül is, csak persze ü*enkező végletként, másfajta 'é’e’met és bizonytalanságit okozva. Nem lehet ma, konszolidációnk teljes kibontakozása ideién válasz nélkül hagyni e kétségeket. Válaszolni kell rájuk, hogy még jobban tisztuljon a láthatár. A személycserékről Először is állapítsuk meg: ahogyan a kapitalizmus nerr változik meg a kormányfők cseréjétől, legalább ugyanúgy marad változatlan a szocialista rendszer is, céljaiban, funkcióiban, előretörésében. Ezzel kapcsolatban emlékezhetünk Lenin és Sztálin elvtársak tanítására, miszerint: »Ha meg van adva a helyes, politikai irányvonal, a többi minden a szervezésen múlik ...« A mi esetünkben: Kádár elvtárs legalább olyan jó kommunista marad a párt legfőbb vezetésében, mint amennyire Münnich elvtárs volt a múltban és marad a jövőben is. A személycseréktől nem változnak meg a szocialista ország építésének céljai és módszerei sem, mert az irányvonalat jól alakították ki, következetesen és együtt valósították meg eddig. Sőt. A kettős funkciók r : ^szüntetésévé] megteremtődik lehetősége a munka jobb mc .; - -evezésének a helyes koncén'.-rációknak és elosztásnak, a de krácia és centralizmus gyakorlati érvénybe jutásának. Ezenkívül a párt, az államhatalom és a transzmissziók együttműködése révén nagy lökést adnak a nép és a vezetés egymáshoz való szoros kapcsolata megvalósulásának. Azok, akik a személycserében bukást látnak, és a »tehetetlenség beismerését«, vagy rosszindulatú ak, vagy még mindig a személyi kultusz bűvkörében élnek, s azt hiszik, hogy a párt állásfoglalása valamilyen kérdésben csali néhány kiváltságos emberen múlik. (Egyébként pedig mindazt végrehajtotta a kormányzat, amit ígért.) Ezek az emberek lfelejtik, hogy a párt és a kormány nagy figyelmet szénit! az alulról érkező közhangulatnak, de reálisan elemzi az ország múltját, jelenét, lehetőségeit is. S így határoz, d' a parlament, vagy a Központi Bizottság vitája után. Ez nem :s lehet másként a kollektív társadalomban. Sőt továbbmegyünk. A vezető emberek egy pozícióban való tevékenysége megelőzhet egy .esetleges személyi kultusz kialakulását, ezenkívül ilymódon gátat vethet az ebből folyó hibák létrejöttének is. Az indokolatlan félelemről Vannak a párttagság körében, akik aggodalmaskodnak és ezt mondják: »Az 1956-os év is személycserék következménye volt«. Mások viszont tartanak a jobb- és baloldali eltérések visszatérésétől. Vá’aszoljunk ezeknek aiz elv- tánsaknak. Függetlenül attól, hogy a kettős funkciók létezését az ellenforradalmi idők utáni zűrzavar egyenesen megkövetelte, ma a konszolidáció ténye tette szükségessé a szóivá’ ászt ásókat. meg kell állapítani, hogy az október előtti személycserék indokoltak voltak. Mind Nagy Imre, mind Rákosi elv- tárS személyükben irányvonalat képviseltek, amely jobbra illetve balra térítette le a pártot a he’yes útról. A mai pártvezetés a kétfron tos harc jelszavával indult új küzdelembe. Munkál kod ás ábar végre is hajtotta saját irányvonalát, attól hajszálnyira sem lért le, sem jobbra, sem balra, senki kedvéért. De továbbmegyünk. Az úi pártvezetés nem csali azért nem térne le erről az útról mert nem tudná mivel indokolni eme esetleges lépését a párttagság és a tömegek előtt, hanem mert ez a politika mé’yer átgondolt alapokon nyugszik, s mert kénviselői személy szerint is ebben a szellemben gondolkodnak és cselekszenek. Az árpolitika és beszolgáltatás Néhány faluban mondják: I nány élére, hogy új intézke- * Azért került új ember a kor-1 (léseket hozzon, sőt vissza lehessen állítani a begyűjtési rendszert«. Máshol még drasztikusabban fogják fel a dolgot: »Olyan árpolitikát fognak olytatni. amely egyenlő lesz a r beszolgáltat ássál* íme a bűvös kör: minden s beszolgáltatás prob’ömdmic nyúlik vissza, annak ellenére. '-’öpy rriindenki tudja, a kor- "ár>v nein szándékozik erre visszatérni. A probléma azonban enné1, sokkal mélyebb. A, paraszto'-. -rry része ma> é’ei nívóját félti ven e monda*ok mögött’ A zenben szembe kel' néznünk n valósággal. Fz. az. é’mn;V'! magasabb a va’nha bármiiWm- «’ért színvona’nál. A nemzeti mvedelemh'i a mnnkásosztálr ás az alkalmazottak kisebb mértékben részesednek ná’unk Ezt mindenki tudja, a parasztok is. Mégis ragaszkodnak e helyzetükhöz, attól váló féle-’-, lemben, hegy a részesedés' csökkentése túlságosan nagy' lenne. Kételkednek. A kormány eddigi segítsége, megvalósított ígéretei nem elegek. Azt hiszik, minden a mezőgazdaság szocialista átszervezése érdé-, kében történik. (Ami jórészt igaz, de nem így.) Holott tud- iák.- hoey a kormány nem erő- " znkolia azok' létrejöttét, de támogatja, mint a jövő elke- ’'ülhetetien útját, a szocializmus létrejöttének feltételét. Pedig az áfÖainvezetésnek nincsenek háfsó’' ‘szándékai. Nem akarja iészégényíténd a dolgozó pkrasftságöti nincs szándékában a beázolgáftatás .-ib'tTóré leszállítani ajfárakat EHenbén igazságosabb' •' és »gyen'őbb' ' sherviseMst óhajt ' megvalósítani, de úgy, ‘ hogy ’ «közben az egész ország '-fokozatos nívóemelkpdése, gazda--' sági. ku1 totál is szintje biztosítva -légyen. 1 ~ Véqül a kételkedésről •;,rv A íSL& <í&br, su A kételkedés mindenkinek csrp*n a táírfőbb erő, a r, páff * tápéban áll és eeyéni üpye-. De ^erősítéséről. az eddigit a szocializmus hívei és bsrátahiiránvv^al megszilárdításáról^ I f vezető erők a heiy.zetn<|k megfelelő elosztásáról-van szó. feledkezhetnék meg arról, hogy s kételkedéshez poétikai értelemben nagyon közel van a bizalmatlanság, amely pedig egy közösségi társadalomban lehetetlenné teszi a közös célokért való' közös küzdelmet, a minden időkben szükséges vezetés, irányítás és a nép közötti megfelelő kapcsolat kialakulását. A jóindulatú kételkedők ve- j jyék figyelembe, hogy a vál-; ozások egyáltalában nem érin- j tik a szocializmus alapjait. Itt I Mire ió a kételkedés? 'Kinek az érdeke azt tovább fenntartani? Kézenfekvő a válasz. Ä népi kormányzattal szembehe- lyezkedő reakció eme törék-* réséből csak az ellenség bűz . hasznot. Az országon belük senkinek sem válik javára, i mert kés’elteti, akadályozza a kVzös nekigyürkőzést a nagy feladatoknak: az ország további felemelésének. CsákVári János SZEQ E DI ’»'rTTTZVTTHTTTTrV ?7TyTV»TxT»TT'r* PavHka, papucs, halnyelű bicska — szerte az országban mindenki -ráismer erről Szegedre, arra a városra, melyről még gyermekkorunkban így tanultunk: Szeged, az ország második legnagyobb városa, a Tisza mellett fekszik... Valóban, valamivel délre a Marói torkolatitól terül el a Dél-Alföld metropolisza. Debreceni kivéve az egyetlen alföldi város, amely — város. Népességben azó*a már robbanásszerű fejlődésével Miskolc, és lassú terjedésével Debrecen, nyomában pedig a Dunáníül nagyvárosa halad: Pécs. Sokan csak kezükkel legyintettek az elmúlt években, ha. Szeged került szóba, mondván: halott város. Valóban, a második világháború alatt pezsgőbb életet élt, de néhány é'V cs'^lcerózm dióra után ma ismét virágzó, forgalmas, lüktető nagyváros. A pusztító háború alatt városrészek lettek a földdel egy'•illővé, hidai a vízbe hullottak, ipara megbénult. A hároméves és ötéves tervek során azonban nemcsak felépült minden, de új is született: az orszá.ri??prtp ipvr.pTt T'PTtilmííVárusii.Zíi <t s/.tío.ii. *. Az épület Lechner Ödön tervei szerint készült a századforduló táján. képeslap, vek, villa mosvonalak, autóbusz hálózat, új háztömbök, parkok. Szávai, nem volt igazuk a borúlátóknak: Szeged egyáltalán nem halott város. Már csak azért sem lehet az, mert Budapest után a legtöbb egyetem itt székel, s a fiatalok, tudvalévőén, nem szeretik a túlzott csendet, nyugalmat. Reggelenként, amikor ellepik az utcákat a munkába siető dolgozók, a piacra igyekvő háziasszonyok, az egyetemisták, közép- és kisiskolások — pezsgőbb életet nem is kívánhat a jámbor utazó. S ha akad néhány üres órája, szétnézhet bátran a városban, van mit néznie. Elsősorban ne a Fogadalmi templomhoz vigyenek léptei, hanem ha régiségeket akar látni, akkor ott az alsóvárosi templom, melynek köveit még Mátyás király életében rakták le. Hajója gót stílusban épült5 tornya pedig, mely sokszor vált tűz martalékává, eredeti barokk jegyeket hordoz. A templom kincsei, egyházi fels Jer ülése, miseruhái szintén Mátyás korából válók. Szóval, J ezt érdemes megnézni, s a Fogadalmi templom előtti csonka tornyot, mert ez még Árpád- kori műemlék. Akad még más tévhit is Szegeddel kapcsolatban, melyet érdemes eloszlatni. Nemrég olvashattuk a Népakaratban, hogy elkészült áz Oskola utca város- rendészeti terve. A terv nagyon szép. f Csuvdn annyi megjegyezni valónk lenne, hogy a szegediek nem ismernek Oskola utcát, csak Iskola utcát, ósdi, jórészt a nagy árvíz (1878) előtti házikóival, s hogy a helyébe épülő utca nem lehet a város első »Váci utcáin« mert már van olyan: a Kárász utca Ott ér, üzletet üzlet utcahosszat, s külső képe valóban nagyvárosi jellegű. Ez az utca a Széchenyi térből nyílik, melyet a szegediek előtt nem tanácsos főtérnek nevezni, mert könnyűszernél megsértődnének. Ugyanis Szeged a terek városa, s szinte mindegyikre jut egykét középület. íme egyetlen útimnál: Széchenyi tér, Kárász utca, Klauzál tér. Kárász utca, Dugonics tér, Árpád tér, Jókai utca. Aradi vértanuk tere. Egy kilométer távolságon belül öt, néhol egymásba is nyíló tér. Ez az útvonal metszi a belvárost, ahol a színház és kamara- színház, három mozi, számtalan kultúrotthon és középület helyezkedik el. S minS». p' k ' « , V. -V se á - , ' ' ■ * y , — b* fii . Resz.el a özecnenyi iw parti* j.iüui a »Haragvó Tisza« című bronz szökőkút szoborral. det széles mozdulattal keríti be a József Attila körút, melyből összesen hét sugárút szalad a külvárosok felé. Az északi városrészt, a Felsővárosi módosabb gazdák és polgáremberek lakják, ott a világhírű Pick szalámigyár is. Rókus az erőművel és a ruhagyárral jórészt munkás- negyed, Móra táros a tior- thy-rendszerben tipikusan proletárváros volt, népi demokráciánk. építette fel még a közműveket is (csatornázás, vjUany, víz, gáz). Ezen a városrészen halad át a Kiskun- doroz§mára vivő villamosjárat. ’ öofozsma húszezer lakosú nagyközség, lassacskán teljesen összeéoül Szegeddel. Lakói a városba járnak dolgozni. El kell jönni annak az időnek, amikor közigazgatásilag is egyesülnek. A Móraváros mellett terül szét Alsóváros: falu a városban. Jellegzetes par oszt házainak tűzfalán napsugaras díszítés, a hófehér] tornácokon paprikafüzérek piroslanak. A belváros és a többi városrészek határát a nagykörút képezi. Ez a körút valóban teljesen kör alakú, mert a Ttsza túlsó oldalán, Újszegeden is folytatódik. Újszegedre szép ívelésű híd visz át, villamossal. Hatalmas park, sporttelepek és villanegyedek vannak itt. Néhány kilométerre pedig a füvészkert, melynek egzotikus növényeiről nem egyszer olvashat az újságböngésző. A szegedi Tisza part kiépült rakpartjaival látványos képet ad. A hídfőnél eV. a múzeum, egyik szárnyában a Somogyi Könyvtárral. Ennek volt valaha igazgatója Móra Ferenc és Tömörkény István. S itt kell feltétlenül szót ejteni Szeged kulturális hanyomá- nyairól. Szegeden élt Móra, Tömörkény, Juhász Gyula, itt töltött rövidebb-hosszabb időt Dugonics András a régiek közül, és Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Radnóti Miklós, József Attila. S a felszabadulás után sem csökkent, sőt emelkedett ’ ti város kulturális jelentősége. A szegedi írócsoport önálló kiadóval bír, az egyetemeken, főiskolákon az ország legkiválóbb professzorai adnak elő. A szegedi közönség igen zem^rtő és nagyon szereti a színházat. Az idősebbek még jól emlékeznek a szegedi szabadtéri játékokra, melynek előadásaira a külföldiek ezrei vonzódtak a harmincas évek elején. Ezért vetette fel a párt ismét a gondolatot, hogy elevenítsék fel a Fogadalmi templom előtti ógermán stílusban évült téren ezeket az előadásokat. Vaszy Viktor, aki már egyszer megmutatta a szegedieknek talentumát, újra a Nemzeti Színház élére került. A műsoron valószínűleg Kodály: Háry Jánosa. Madách- Az ember tragédiája és Csajkovszkij egyik balettje szerepel maid. Olasz énekeseket és szovjet balett- művészeket is hívfak meg. S ez nemcsak a színvonal el- sőrendűségét biztosítaná, hanem fényesen reprezentálja a Kelet és Nyugat kulturális egymásrataiálását. Jelenleg főként a technikai előkészületek folynak, hiszen elképzelhető, hogy nem kis anyagi megpróbáltatást jajelent a feltételeket megteremteni. Mindenesetre Szeged életében igen nagy jelentőségű az Ünnepi Játékok felújíásá, országos méretekben is hatalmas politikai és gazdasági jelentőséggel bír. A Dél-Alföld metropoliszában szintén sok kárt okozott az ellenforradalom, hiszen épp akkor zavarta meg a város életét, amikor a fej* ' lődés levételei a leginkább adva voltak. De könnyen elképzelhető. hogy nemsokára ismét vetélkedhet Szeged az ország legnagyobb városainál. Té tedés azt hinni; hogy ez a város; oly messze esik a mi Kaposvárunkból. hogy' nem is érdemes beszélni róla. Tévedés, mert sok kaposvári fiatal találta, meg a továbbtanulás módját Szegeden és sok szegedinek adott jóízű kenyeret Somogy. S amikor megkezdődnek az ünnepi játékok — nemcsak Berlinből, Becsből, Prágából, Kievből, vagy Moszkvából —, de Kaposvárról is solcan szeretnénk a Tragédia örök élményével hazatérni otthonunkba.-,fc In: Fogadalmi lempiom a csonka toronnyal. Ezen a téren kerültek a múltban is ótvgrentle- zésre a szabadtéri játékok. A főbejárat előtti feljáraton helyezkedik el a színpad. fehér Kálmán 1 ScK8CBcfi<»<2icfi<Sct!k>^