Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-15 / 39. szám

A TTIT megyei szervezete és a Somogyi Néplap szerkesztőbizottsága összeállítása A HARMADIK IPARI FORRADALOM írta: John AMIKOR A TÁRSADALOM bővében lesz az energiának, különösen nagy jelentőséget nyer gazdaságos felhasználása. Ez a problé­ma máris fennáll. Megemlítek egy ilyen tényt. Az utóbbi években Angliában megnö­vekedett az egy főre eső termelés, a villamos energiaszükséglet viszont még nagyobb mér­tékben emelkedett. Vagyis egy kilowattóra energia kisebb termelést nyújt, mint azelőtt. Ha az emberiség csupán a termelés meny- nyiségét növeli és nem fog törődni a termé­szeti források gazdaságosabb kihasználásával, megtörténhet, hogy örökre kimeríti földünk »éléskamráit«. Ennek az elkerülését teszi le­hetővé a gazdaság irányításának azok az új módszerei, amelyet az elektronika nyújt ne­künk, elsősorban az elektronikus számológé­pek. Ezek segítségével ki lehet szélesíteni és meg lehet sokszorozni az emberi tapasztalat legjobb vívmányait. Azok a gepek, amelyek maguk igazgatnak, a hibát kijavítják, sőt sa­ját maguk tökéletesítik, az automatizálás ma­gasabb típusát jelentik. Uj ipari forradalmat jelentenek, amely végeredményeiben megsza­badítja az embert az egyhangú, kimerítő mun­kától. Ez a forradalmi átalakulás a szemünk előtt megy végbe. Az egyik eredménye ennek a teljesen au­tomatizált üzemek felállítása, amelyeket elektronikus műszerek irányítanak. Mint is­meretes, ilyen vállalatok már épülnek. Fontos aláhúznunk, hogy nemcsak az ember és gép D. Bernal közötti -munkamegosztás« lesz bennük egé­szen másképpen megoldva, hanem egyúttal maga a termelési folyamat is megváltozik. Lehetővé válik például, hogy jelentősen meg­gyorsítják az egyes műveletek sebességét. Hisz az elektronikus gép könnyen követi azo­kat a gyors folyamatokat, amelyeket az ember nem lenne képes ellenőrizni. De a legfontosabb mégis az, hogy kisebb emberi erő és természeti készlet felhasználá­sával sokkal nagyobb munkát teljesítünk és a munka minősége még jobb lesz. Számolha­tunk azzal, hogy már a legközelebbi időben a könyvelés és számfejtés teljesen az ember részvétele nélkül fog történni, mert ezt gyö­nyörűen elvégzik az elektronikus berendezé­sek. A gépíírók, gyorsírók, fordítók munkája teljesen automatizálva lesz. Ismeretesek azoR az eredmények, melyet az egyik nyelvről a másikra való fordítás automatizálása terén el­értek. Nálunk Londonban, most egy olyan gé­pet terveznek, amely harminc szót képes le­fordítani egy másodperc alatt. ÉN NEM OSZTOM azoknak az aggodal­maskodását, akik azt hiszik, hőgy ezek a gé­pek rengeteg gépírót, könyvelőt, fordítót szo­rítanak ki a munkából és dobnak az utcára A számológépek bevezetése nem történik egy­szerre és ha a társadalom jól van megszer­vezve, mindenki megtalálhatja helyét az élet­ben. Az a fontos, hogy így vagy úgy, minden­kiből alkotó dolgozó lesz. cÁ O^aiatö ii és környéke hogy a déli parton is van az északihoz hasonló jelenség. Ilyen a vulkánosság áltál 'kia­lakult fonyódi és balatomboglá- ri Várhegy. Képződésük a Ti­hanyi vulkanikus kúphoz ha­sonló. A vulkánosság gyengü­lése következtében itt sem ala­kultak ki, az északihoz hason­ló bazalttakarók, mint ahogyan a Tihanyi-félszigeten sem. A Tihanyi-félszigetet is a tufa­kúpja és gejzírkupjai védték meg a lepusztúlástól. A fonyó- ii Várhegy ugyan úgy, mint Tihany vulkanikus kúpjai a harmadkorban szigetenként emelkedett ki. Sőt, még ké­sőbb a történelmi időkben is találkozunk gyakran olyan eseményekkel, melyekből azt látjuk, hogy a Várhegy igen sokáig szigethegység volt. A gyenge vulkánosság nem bírja felszínre hozni a vulkáni anya­got és így az a felszín alatt kü­lönböző irányokba fejlődött ki és merevedett meg, amely ugyancsak hozzájárult a hegy­ség mai formájának kialakulá­sához. A fonyódi Várhegy Balaton felöli oldalán figyelhető meg, hogy a sárga és szürke pannon­homok felett valamivel söté- tebb sárga színű üledék, a lösz helyezkedik el. A Várhegy meredeken sza­kad le a Balatonra. Ez itt a Balaton törésvonalá­nak egyik szakasza. A hegy te­tejéről szép kilátás nyílik a Balatonra, a Tapolcai-meden­cére és Somogy lankáira. A déli part jellegzetessége még a sok vizenyős, mocsaras partvidék. Mint külön táj szerepéi a Kis-Balaton és a Nagy-Berek. Balatonszentgyörgy és Keszthely vonalától nyugatra húzódik a Balaton nyugati partja, amely vizenyős, lápos nádrengetegeivel, élővilágával a hajdani Balaton-medence egyik legszebb és egyben igen értékes tája. Ennek a terület­nek kialakulása a Zala-folyó feltöltésének eredménye. A part csak Keszthely felé emel- ikedik, fokozatosan megy át a Keszthelyi-hegységbe. Körüljártuk tehát a Balatont és a fontosabb jelenségeknél megálltunk egy-két szóra. A Balaton környékének főleg olyan jelenségeit emeltem ki, amely a tó és a Balaton fogal­mának leglényegesebb jegyei, amelyek fontos geológiai és geográfiai változásokat jelen­tettek. Mindezekre azért van szükség, hogy a Balatont és jelenségeit ne elszigetelve lás­suk, hogy a Balaton 'keletkezé­séről és annak életéről helyes magyarázatot adhassunk. Ezeknek az ismereteknek bir­tokában válik világossá a »magyar tenger« sokszor oly titokzatosnak vélt képe, mint például, a balatoni vihar gyor­sasága, a színek sokféle, gaz­dag változata, a nyári és téli Balaton összes jelensége, a vi­torlázás, a szép idő, a fürdőzés ilyen nagyarányú lehetősége, hogy hogyan és miért lehet a Balaton, mondhatjuk a világ legnagyobb és legnagyszerűbb édes vizű strandfürdője. Vége. Lóczy István Apróságok 5. Azonban még mindig van egy jelenség,- amely a déli part jellegzetességei közé tar­tozik, az északi parton nem figyelhető meg. Ezt röviden a következőkben foglalom ösz- sze. Akár Balatonaligáról uta­zunk Balatonszentgyörgyig vagy fordítva, megfigyelhet­jük, hogy a déli parttól nagy­jából déli irányban meredek hegyhátak, -mély völgyek hú­zódnak. A hátak között lévő völgyekbe messze be lehet lát­ni Somogyba. Ez az ér­dekes és speciális vonás is a Balaton keletkezésével kap­csolatos. Ugyanis a tó meden­céjének 'kialakulása előtt a Ba- kony-hegység vizei a Drávába folytak, de a Balaton létrejöt­te után a megsüllyedt meden­cébe, a Balaton árkába. Vagyis ezeknek a völgyeknek 'kiala­kulásához nagyban hozzájá­rult a folyók eróziós munkája ás. Azonban a völgyek mad ké­pének létrejötténél más erők szerepe is igen lényeges volt. Több erő együttes munkájá­nak eredménye ez a jellegzetes észak-déli irányú, úgynevezett meridionális völgyek, melyek kialakulásának problémája a földrajz ma is vitatott terüle­te. (A meridionális völgyek nevét a meridiánról — hosszú­sági kör — kapta.) Ilyen geológiai körülmények között és az említett geográfiai faktorok {földrajzi tényezők) működése mellett alakult ki a déli part fent már említett jellegzetes képe. Igaz, hogy a déli partnak még van egy jel­legzetessége, amire a figyel­mes szemlélő rá is jön. Figyel­jük meg a Balaton környékén lévő színeket. Északon fehér (mészkő, dolomit), fekete (ba­zalt), vörös (vörös homokkő). A déli partra viszont általában jellemző a sárga szín. Ez egy­részt a lösznek a színe, más­részt pedig a Balatonpart szép­ségét emelő sárga színű fö- venyhomoké. Az utóbbi hely­zetére, keletkezéstörténetére még visszatérek. így érthető meg, miért más a Balaton északi és annak déli Gigantikus gőzkazán A Szovjetunióban az uráli hőerőművek számára óriási gőzkazánt készítettek. A gőz­kazán, amely 40 méter magas és 22 méter széles, óránként 640 tonna gőzt termel. Alumíniumranellek az építkezésben % Harmincnéav emelete felhős­kai Egyesült Államokban alu- míniumpanellekből. Jóllehet az alumíniumpanell elég drága, a szakemberek véleménye sze­rint mégis érdemes építkezési célokra felhasználni, mivel az alumíniumpanellekből készített házak karbantartása és tisztí­tása jóformán semmi költség­gel nem jár. Az ilyen épületek külső tisztaságát az esőzés biz­A somogyi levéltár Zrínyi levele Nagyközönségünk aligha tudja, hogy a kaposvári levél­tár ►►becses kincs«-ként őrzi Zrínyi Miklós grófnak Nova Curiából (Újvár, a későbbi Zrí­nyivár) 1660. akt. 25-én datált levelét. A szakembereknek tu­domásuk van a levél létéről és annak értékéről. Eredeti szö­vegét e sorok írója közölte teljes betűhívségében az egyik jeles Zrínyi kutatóval az el­múlt esztendőkben. A Csánky Dezső szerkesztette Somogy vármegye monográfiája is em­lítést tesz a levélről, annak egyetlen mondatát idézve a Társalkodó 1847. évi számá­nak 103. oldaláról. A levél a somogyi levéltár egyik leg­féltettebb kincse, miután a török uralom idejéből nagyon kevés anyaggal rendelkezik. Ismeretes, hogy a szigetvári hős dédunokája, a kiváló író és hadvezér, a tragikusvégű európai rangú politikus So­mogy és Zala egyesített me­gyéinek örökös főispánja (co­mes perpetuus) volt. A fiatal és beteg király, Lipót is egyik leiratában említést is tett róla. (»quod ipsum fidelitati- bus vesíris, per fidelem nost­rum spectabilem ac magnifi- cum moiíam Nicolaum perpe­tuum a Zrinio supremum hu- jus comátatus nostri comitem nomine nostro benigne inti- mandum commissimus. 1660. jun. 30«) Mint örökös főis­pánnak — egyetlen levelén kí­vüli — megyénk közügyéivé! való foglalatosságáról nincs tudomásunk. Legrégibb jegy­zőkönyvünk: a protocollum antiquum sem közöl több ada­tot róla. Mint horvátországi bánnák a neve többször olvasható az országgyűlések berekesztései­ben, az 1649, 1655, 1659 és 1662-es években. Ugyancsak e helyeken olvashatunk arról, hogy az 1635—38-as esztendők­ben — tehát igen fiatalon — ki­rályi főlovászmester volt (aga- sonum regalium magister). 27 éves karában nyerte el ősei méltóságát: a horvát bánságot. Főispán! tisztét 1664. nov. 18- ig viselte, amikor a kursaneczi erdőben oly tragikus hirtelen­séggel kellett a »vadkan« me­séjének realizálódnia. (A XVII. századi magyar kérdés pana- ceája Lobkovitz és Montecuc- ccii korában: a »sors bona« helyett a »mors bona«, azaz a vérpad, vagy a vadászatok gyilkos tőre: s utána a »vad­kan« meséje.) Mielőtt a levelet ismertet­nénk olvasóinkkal, nézzük meg, milyen volt az ország, közelebbről megyénk helyzete Zrínyi idejében. Lipót volt a király, a kisemmizett Zrínyi helyett a jóval tehetségtele­nebb Wesselényi Ferenc a nádor, Nádasdy Ferenc az or­szágbíró és Zichy István a kincstartó. A három részre szakított országban falvak semmisültek meg és tűntek el hazánk térképéről, ezrével válnak földönfutóvá a jobbá­gyok, iszonyatosak voltak a terhek az idegen zsoldosok tar­tása és pusztítása miatt. Akár a király, akár a ná­dor, akár az országbíró, vagy a kincstartó írt a megyének e levelek csak az adókra és a ka­tonai segélyekre figyelmeztet­ték. (Contributio, subsidium militare.) Nádasdy Ferenc or­szágbíró 1660. febr. 22-én Bot­ka Ferenc somogyi alispántól »contributiót« sürget. A megye csak ígérte — hangzik a szem­rehányás — »noha bizonyos terminusokra való oblatiokat és ajánlásokat is tett, de sem­mi nem következett belőle.« A diaeta súlyos büntetésre hívta fel az alispán figyelmét. (»Exe- cutione mediante kénszerétte- tünk azon restanciákat kisze- d'ettetni«). A király is — min­den leiratában — az idegen katonaság (extranei milites) »contributionales diaetalest« sürgeti a megyétől. Wesselényi nádor Pápáról 1660. nov. 20- án datált levelében is a »mili­tare subsidiumot« kéri az egyesített megyéktől. Ugyan­ezt sürgeti Zichy kincstartó is ezesztendő dec. 7-én ugyan­csak Pápáról keltezett leve­lében. Tetemes lehetett a két megyére kivetett adó és kato­nai segély összege és restan­ciája. Ez a helyzet nálunk; mi történt az ország másik felé­ben? Sáros megye siralmas át­iratban panaszolta Somogynak az idegen germán zsoldosok pusztításait. Sáros panaszát a negye így iktatta jegyzőköny­vébe: »propter inducti extrá­iéi germanici militis interven- ta gravamina, quod non pro defensione, séd opressione mi­sémé plebis inductus esse«. Várad: ►►az kereszténységnek propugnaculumja, Erdély feje, Magyarországnak kulcsa.,. édes hazánknak s nemzetünk­nek nagy és utolsó ruinája az egész kereszténységnek peri- culumjával török kézbe esett.« A szégyenteljes »feladás« Er­délyt is veszélyeztette. Az ide­gen zsoldosok ölhetett kézzel nézték a pusztulást. »Tiszán­túl — folytatja a sárosi hír­adás — sok határokon való vetéseket azon német hadak maguk között fölosztván, meg­emésztették, s immár napon­ként ideföljebb (Felső-Magyar- országon) is a sok ínségtül, szekerezésektül, kiváltképpen feles vonómarhájuknak oda- vesztésektül... a szegénség iszonkodiván és megrémülvér — az török földére és má; bátorságosabb helyékre takaro­szik inkább, hogysem magá­nak tovább való securitásl ígérhessen, melyből... marok­nyi nemzetünknek elfogyása és édes hazánknak utolsó ve­szedelme következik«. Várad és a kanizsai -obsi- dio« megromlása arra kész­teti Sáros megyét, hogy biza­lommal forduljon Somogyhoz, buzdítva arra, hogy a legutol­só és az azt megelőző d'iaeták 13. és 14. articulusai alap­ján foglaljon állást a német katonaság »kivitetése« mel­lett. (»minden szükségen kívül introducált extraneus miles peniglen, mely ennek a fel­földnek nagy kárával és de- solutiojával és terhével va­gyon vitessék ki az ország- bul!«) Az egyesített Somogy és Za­la látván a sok nehézséget, a ráváró közű gyek elintézetlen dandárját, tisztújító gyűlésre hívta rendjeit össze 1660. okt. 30-ra. E gyűlésre érkezett Zrínyi Miklós főispán' várat­lan levele, amelyben bejelen­tette, hogy a gyűlésen bécsi útja miatt — sajnálatára — nem vehet részt. A levelet a megye teljes terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatta: »litte- rae idem excellentässimi do- mini comitis Nicolai a Zrinio qua tempore illő inelyti huius comitatus Simighiensis sup- remi comitis in quibus seribi ad comitatum, se ad profixam generalem congregationem pro restauratione ob regia negotía venire non posse.« A levél teljes szövege: »II- lustrissimi reverendissimi spectabiles ac magnifici, ad­ni odúm revierendi generosi eg- regii et mobiles domind amici observandissimi! Salutem et servitiorum meorum paratis- simam commendationem. Az mostani generalis giülésnek pro 30 praesentis praefigált terminus napiara mindenkép­pen disponáltam és elrendel­tem volt kgtek (kegyelmetek) keözé való menetelemet, de mivel eő Feölsége kegielmes dispositioiát értettem, hogy pro die 3 affutri mensis no- vembris az Tanách Uraknak Bechben feöl kelletik menni, __ i___-t--------------xl h1Ua» s zemben is el kelletik men­nem és comparealnom, egieb- aránt semmi utal el nem mu­lattam (mulasztottam) volna ezen eleőtem (előttem) leveő giülést (gyűlést). Minthogy peniglen legh kiválkópen az nemes Varmegie tisztviseleői állapattiok (állapotjuk) fe- leől lészen, úgy teczik, hogy alkalmatosbakat nem talál­hatunk én nemis tudok az mostaniaknál jobbakat, ezért helen hagiván (hagyván) con- fiimaluk. Az bírák Uxamék keözül nemeliek (némelyek) helliet penigh kik keötelese- gek szerént tiszteknek és hiva­taloknak nem akarván rnegh felelni, alkalmas dolgokat mulattiák el, azok helet az ki­ket kgtek gondol érdemesek­nek lenni az candidiatusok keözül válaszon és tégien (te­gyen) kgtek. Ezek után az mi meghromlott és chak nem teliességei el pusztult hazánk­nak és nemzetünknek iavára nézve, minden hasznos és szükséges dolgokrul consultal- kodvan, minden jót végezzen kgtek és concludallion szübül kevanom. Tarcha Isten kgtek kedves jó egességben. Datum in Nova Curia die 25 octobris 1660. Earundam dominatio- num vestrarum servitor et amicus paratissimus C. Nie. a Zrinio.« A levél címzése: »Illustris- simis Reverendissimis Speeta- bilibus ac Magnifiers admon- dum Reverendós Generosis Eg- regiris et Nobilibus Dominis nostris Vice Comitibus Judi- cibus nobilium et iurassoribus ac toti denique Universitati Dominorum Magnatum et No­bilium comitatuum Zaladien- sisus et Simigiensi in generali ipsorum congregatione simul constitutis Dominis Amicis ob- servandissimis.« A levél nemcsak az orszá­gos gondjai között őrlődő fe­lelős közember írása, aki a nagyobb haza szolgálata mel­lett a gondjaira bízott két megye közügyeivel is foglal­kozik - mégpedig igen lelki- ismeretesen —, hanem a nem­zetéért aggódó politikus intő szavainak súlyosan ethikus tartalma mellett, nyelvünk XVII. századi gazdagságának, választékos, gondos stílusának s szép magyarságának is olyan jelentős forrása, mely mél­tán tarthat számot az iroda­lomtörténet érdeklődésére is. Zrínyi keserű igazának - »megromlott és csaknem tel­jességgel elpusztult hazánk« képe rajzolódik szemünk ele a két megye körmendi gyű­lésének (1661. nov. 26.) hatá­rozataiból is. A megyékhez érkező leiratokra — amelyek, mint fentebb is említettük - úgyszólván csak »contributio militarem«-et, vagy »cuhsidi- um«-ot követeltek — bejelen­tették a pozsonyi kamarának, hogy addig, amíg a vármegye adószedőjének — aki a Kani­zsai várból Paksra távozott — elszámolását felül nem vizs­gálják s amely igen jelenté­keny időbe kerül — nem áll módjukban újabb adókat be­szedni és hátralékokat végre­hajtani. Felhívják a kamara figyelmét arra is, hogy van­nak »épebb és békesegesebb« vármegyék, mint a nagy »rui- nában« lévő Somogy és Zala, ahol »a sok német magyar vi­tézié rendek köztük való föl s alá való járásával, rajtuk megszállásával és kéméletla- nül való javok tékozlásával már annyira jutottak, hogy ezen két vármegyékbe, csak esztendő elforgása alatt pusz­tult több száz ép faluknál, amelyekben most csak egy em­ber sem lakik, s ahol laknak is, alig vagyon csak a szájok- banvaló falat is.« XTnMtfar

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom