Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-14 / 38. szám

Péntek, 1958. február U. 5 SOMOGYI NÉPLAP I __I éttön este ünnep voltvá­■ * rosunfeban. Beethoven- bangversenyt hallhattunk, s ez a koncért zenei életünk fej­lődésének első állomása, a ze­neművészet megismerésének első, igaza lehetősége volt, me­lyet hosszú idők hangverseny- soroBatai követnek majd. tíííaep volt ez az est. Nem vendégművészeket, nem buda­pesti muzsikusokat köszöntöt­tünk; a mieinket. Orvosokat, tanárokat, hivatalnokokat és diákokat, akik napi munkájuk utáa lelkesen, cdaadóan ültek a pultok elé, hogy a nagy mes­ter művészetével gyönyörköd­tessenek. És bármilyen kriti­kai szigorral hallgattuk végig a hangversenyt, mindenekelőtt az indulás nagyszerűségéről, a muzsikusok és a Közalkalma­zottak Szakszervezetének, a városi tanácsnak áldozatkész­ségéről kell emlékeznünk, az ő adományukat kell értékelnünk, mellyel kulturális életünk hosszú ideig elhanyagolt terü­letére, a zeneművészetre irá­nyították a figyelmet. Most már hiszünk abban, hogy a zene eljuthat minden­kihez; gyönyörködtet, csodálat­ba ejt, s ünneppé teszi hétköz­napjainkat, fokozza alkotó ked­vünket. öntevékeny zeneka­runk hangversenyének ténye tehát önmagában is érték, di­cséretet, elismerést érdemlő... Az erények mellett azonban lássuk a hibákat is, ez szüksé­ges, hogy a következőkben ■előbbre juthassunk. E&ő észrevételünk a zenekar szíateiensége, a Beethoven muzsikáját oly szembetűnően jellemző tömörség, egységes hangzás hiánya volt. Az Eg- mont-nyitány félelmetes erejű indító akkordjai energikus, de halovány harmóniatömbként hatottak csupán. De az egész nyitányon végigvonult a drá- maáség, a feltörő szenvedély, feszültség hiánya. A csodála­tosan szép fő téma, mely Eg­mont népéért küzdelemre kész, hősi jellemét állítja (hónk, markánsan, határozot­tan szárnyalt fel a zenekarból, s különösen megragadóak vol­tak a hős tragikus végét jelző sejtelmes akkordok lágy plá­néi; ügy éreztük, itt talált iga­zán önmagára a zenekar. S a diadalmas zárórész ellen sem lenne különösebb kifogásunk, ha a rézfúvók pontosan, meg­győzően, hiba nélkül 'hirdették volna a nagy és nemes gondo­latot: ha a hős el is bukott har­cában, a szabadság eszméje to­vább él... E nagyszerű nyitány tolmá­csolásából tehát a drámai erőt hiányoltuk, s a zenekar játéka inkább a hangok, hangzatok, mint a felemelő hangulat visz- szaadását tükrösbe. Általában az az észrevéte­lünk, hogy a fúvóskar játék­ban, sőt hangerőben is alul­marad a vonósokon s ez a ki- egyenlítetlenség töréseket Okoz. Nem érezzük, hogy negyvenöt muzsikus játszik a színpadon, s ha a pódium fedetlensége hozzá is járul a hangzásbeli hi­bákhoz, nem magyaráz min­dent. Tehetséges pianistát ismer­tünk meg a fiatal Bánki Jó­zsef személyében. Játéka ki­egyensúlyozott, s a hangulati árnyalatok gazdagságával lep­te meg a hallgatót. Talán csak rutinhiánnyal magyarázhatók általában lassú tempóvételei. De ezáltal semmit sem veszí­tett Beethoven tragikus han­gulatot napfényes derűvel szembeállító c-moll zongora- versenye eredeti értékéből. Bánki mélyről jövő, művészi értelmezése párosult Beetho­ven mondanivalójával, s tech­nikájának csillogó virtuozitása csak tökéletesebbé tette a pro­dukciót. A zenekar jól megállta helyét. Lágy, alkalmaz­kodó kísérete könnyen érthe­tővé tette a zongora és zene­kar párbeszédéből előtűnő mes­teri gondolatok sokszínűségét. Kétségtelen, hogy a pasztorális hangulatú Largo tétel tetszett és tetszhetett legjobban. ^ A ze­nekar helyenkénti tempóválto­zásai, s a fcsdeocia utáni be­ugrás » kevés összpróbával magyarázható. Szünet után Beethoven cso­dálaton IU. firoica szimfóniá­ját hallottuk, mely méreteiben, költői tartalmában is egyik leg­nagyobb alkotása. A zenekar hűen követte a zeneköltő meg­alkotta éles kontrasztot a fék­telen indulat és lírai, lágy dal­lamok szövevénye között. Hi­bákat itt is találtunk, de in­kább csak az egysíkú dinami­kára hívnánk fel a figyelmet. Gyönyörűen, komorságában is felemelőn szólalt meg a hege­Az IBUSZ kölcsönös társas­utazások szervezésére megál­lapodott a Román Carpati uta­zási irodával. A társasutazások tíz naposak lesznek. A részve­vőiket Románia egyik legszebb üdülőhelyére, Sinaiába viszik, ahonnan kirándulást rendez­senyben észlelt hamis intonáiá- sáért el kell marasztalnunk — ezúttal szívhezszólóan hozta a* ötrészes rondó-szerű tétel té­máját. (A vonások halkan mozgó triolái azonban helyte­lenül fölébe kerekedtek a szóló- hangszernek.) Jól sikerült, s csak egy-két helyen tapasztal­tunk »úszást« a derűs hangu­latú Scherzo — tempóban és felfogásban is hibátlan — tol­mácsolása. S a kürt-irodalom legnehezebb témájának vissza­adásánál kürtöseink is többé- kevésbá megemberelték magu­kat. Általában a harmadik és negyedik tétel tolmácsolása tetszett a legjobban, itt érte el a zenekari est tetőpontját. Csupán az üstdob nem alkal­mazkodott eléggé, s így nem adhatta meg a muzsika karak­terét. A z est karmestere, Szilárd György határozott kéz­zel irányította az együttest, s művészetét Beethoven, a mu­zsika szeretet« hatotta át. Fel­fogásában nem találunk külö­nösebb kivetnivalót. S hogy a zenekari est nem válhatott még sem teljes értékűvé, ez nemcsak rajta múlott. Köszö­net közreműködéséért. A zenekarral kapcsolatban végül szeretnénk elmondani, hogy olyan jóképességű együt­tes játszott ezen a hangverse­nyen, melyben bízhatunk, melytől sokat és jót várhatunk még a jövőben. Úgy érezzük, az összeszokott­ság hiánya, az együttes zene­kari munka hibái miatt kissé korai volt Beethovent játsza­ni. Mégis elismerést érdemlő az első lépés, mert ez a zene­kar — a mi zenekarunk —, s a rendszeres próbák, rendsze­res hangversenyek útján ma­gas művészi célokat tűzhet maga elé. Meggyőződésünk, hogy képes lesz kielégíteni fo­kozódó zenei igénylinket. S a közönség, melynek soraiból ma még hiá­nyoznak az új arcok, a zenét megismerni óhajtó fiatalok, minden bizonnyal szívébe zár­ja jóképességű zenekarunkat. Jávori Béla nek a Prahova völgyébe, va­lamint a Virful Cu Dór és a Pietra Arsa hegycsúcsra. Már- ciiüsban két társasutazás lesz. Jelentkezni már most lehet az IBUSZ November 7. téri és a Vigadó téri irodájában. íMMiiKioiii'fiiiiiHiiiiiniiiiiiiiiHiHHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiininiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiioiiiiiiiiiiiiimiimniiiiiiiiiiniimninniiniüuinranninniiBiüimiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiniiiifiiluuluiii dűkön a második tétel megrázó erejű gyászos dallama. S az oboa — melyet a zongoraver­Társasutasáfit szerves az IBUSZ Romániába BARTA LAJOS SZÍNMŰVÉNEK BEMUTATÓJA MOSDÓSON Felengedett a fagy Mosdós utcáin. Lágy tavasai szél hajtogat­ta a fák ágait, szinte szokatlan volt ez a szép tavaszi idő feb­ruár eisó napjaiban. Estefelé megélén­küli; a falu forgalma. Öreg, fejkendős néni- kék, menyecskék, fiatal lányok, legé­nyek siettek végig az u teákon. Vajon mi csalogat­ta elő az embereket? Talán csak a jó idő7 Nem. Jelentős ese­mény. színdarab be- muíató pezsdítette fel a kis falu meg­szokott, egyhangú életét. Barta Lajos: Sze­relem című szín­művét adták elő a fiatalok. Ritkaság ez, mert az elmúlt hat­hét . évben hasonló előadás nem volt. Vasárnap hat órá- , ra hirdették az elő­adást, de már fái 6- kor megtelt a néző­tér türelmetlen, kí­váncsi várakozókkal. A.2 előadás előtt Go- itsisa József, KISZ- v«íeWfeégi tag be­szélt a fiatalok kez- úeményeBésének je­lenti légéről, arról. hogy míg a múltban a parasztságról ha­mis képet festő népszínműveket ad­tak elő leginkább, ad­dig ez az előadás most új színt hoz Mosdós kulturális életébe. A bevezető szavak után három órán keresztül láthattuk a huszas évek városi ikisembereinek éle­tét, megismerhettük küzdelmeiket, vá­gyaikat, érzelem-vi­lágukat. Nagy tetszést és megelégedést váltott ki a nézőkben a sze­replők lelkesedése, bátor fellépése, biz­tos szövogtudása és játéka. Különösen nagy sikere volt a Komo- róczy szerepét ala­kító Keresztes Sán­dornak:, aki nagy á Dőléssel keltette él et- re ezt a bátortalan, felszeg, nőktől félő, nősülni vágyó fiatal­embert. Szépen ol­dotta meg a mély, emberi érzéseket kö­vetelő öreg Biky sze­repét. Rodnmer Hen­rik. Színjátszói te­hetséget árult el az ifjú Bikyt alakitó Keresztes Imre, aki biztos fellépésével, megnyerő modoráv f. és jó arcmimikájá'l 1 meghódította a kö­zönséget. Szinte nem tudtunk különbséget termi a Nelli és Bös- ke szerepéti játszó Pali Mária és Bor- zavári Rózsa között, akik igen tehetsége­sen oldották meg fel­adatukat. A vissza­húzódó, szerény Luj­zát alakító Gulyás Eta jó szövegtudása és törekvése dicsére­tet érdemel, azonban a jövőben több át­élést várunk játé­kától. A leányok ap­ját játszó Gál Jenő biztos színpadi moz­gásával és rátermett- régével tűnt fel. A feleség szerepében Gál Irénke egyszerű eszközökkel próbálta a melegszívű édes­anyát színpadra vin­ni, csak fiatalos megjelenésével nem tudta elhitetni, hogy három nagylány any­ja. Az előadás sike­rét szép teljesítmé­nyükkel segítették még: a katonatisztet alakító Horváth Gyu­la, a temetkezési vál­lalkozó Tóth József, és mint szobalány Kreigtli Mária. A kollektív rende­zés és lelkes munka eredm ányeíkiéint jog­gal mondhatjuk, hogy a mosdósi KISZ-ifjúság kiérde­melte az egész falu, sőt a környező fal­vak fiatalságának megbecsülését, bi­zalmát. Az előadás után több, más köz­ségben érdeklődő kiérte: látogassanak el a színjátszók az ő falujukba is. A meghívásnak szíve­sen tesznek eleget a szereplők. A közel­jövőben a fonói gép­állomás kultúrtermé­ben adják elő a színművet. Az együt­tes munkáját tá­mogatja a helyi párt- szervezet és a .tanács. Bizonyítja ezt az is, hogy Törekes János elvtérs, n helyi párt- szervezet vezetőségi tasin dicséretben ré­szesítette a fiatalokat és kis ajándékkal lepte meg az előadás minden szereplőjét. A jól sikerült be­mutatót reggelig tar­tó bál követte. Sportlevelezőink fóruma Ezen a címen indítottuk útnak különböző sportproblémáknak nek minél több levelet, hírt ar- eqy héttel ezelőtt e rovatunkat, helyet kérnek. ról, mi történik falujuk sportjá­Nos, mint a jelek mutatják, ol- Mi szívesen adunk helyet e le- nak életében. Várja e leveleket a vasóink szívesen fogadták, mert veleknek. Amit lehetett, már most jövőben minden pénteken rend- egyre-másra érkeztek hozzánk a közzétettünk. Kérjük különösen szeresen megjelenő -ovatunk, a levelek, amelyekben olvasóink a falusi olvasóinkat, hogy küldje- sportlevelezők fóruma. Levél egy névtelen labdarúgó- szurkolóhoz Kedves szurkoló sporttárs! Én is azok közé a labdarúgó szurkolók közé tartozom, akik szélben, esőben, télen és nyá­ron egyaránt ott vannak a labdarúgó pályán és buzdítják kedvenc csapatukat a győze­lemre. Természetes, boldog va­gyok, ha győz a osapatom, de el tudom viselni a vereséget Is, mert ugyebár a sportban nemcsak győzni lehet. Úgy lát­szik azonban, ön csak győze­lem esetén érzi magát a csa­pathoz tartozónak. Legalább­is ezt állapítottuk meg sokan a múlt vasárnap délután a Ki­nizsi-pályán az állóhely öltöző felőli oldalán, ön, kedves szur­koló, kb. a 16-os magasságá­ban állt, s amikor a félidőben az öltözőbe tértek a játékosok, hogy kipihenjék az elég nagy iramú első félidő fáradalmait, melyet főként a mély tlalaj oko­zott, micsoda minősíthetetlen szavakkal illette a levonuló já­tékosokat, sőt a játékvezetőt is. Hogy a szurkolók nagy többsége nem azonosítja ma­gát az ilyenfajta »szurkolás­sal«, azt maga is észrevehette, mert ugyebár szembe került a környezetében lévő jószándékú emberekkel, akik nem tudták elviselni, hogy maga mosdat- lan szájjal, alaptalanul és jog­talanul sértegette a sportoló­kat. Az egyik, magával vitába szálló közismert kaposvári sportember valahogy ilyetón- képp szólt önhöz: »Én a maga helyében szégyellném maga­mat«. E véleménnyel mi, körül- állók kivétel nélkül egyetértet­tünk. Miért mondottam el mind­ezt? Azért, mert oly sok szó esik manapság a sajtóban a sportolók neveléséről, öröm­mel állapítottuk meg, hogy sportköreink e téren már na­gyot léptek előre, örömmel üd­vözlünk minden olyan kezde­ményezést, hogy a sportpályák­ról eltűnjön a múltnak minden olyan csökevénye, amely nem egyeztethető össze a sportem­ber jellemével és egyéniségé­vel. De éppen az ön esete bi­zonyítja, hogy nemcsak a spor­tolók nevelésével kell foglal­kozni, hanem a szurkolók ne­velésével Is. Mi a helyes nevelési, mód­szer? Úgy vélem az, amit va­sárnap alkalmazott a Kinizsi- pálya állóhely felőli közönsé­ge. Visszautasította a sportem­berhez méltatlan hangokat, s ez a visszautasítás oly méi-vű volt. hogy önnek szégyenkezve odébb kellett somfordálni. Azt szeretnénk, ha ebből ön, aki egyik közismert izgága sze­mélyiség a futballpályán, vég­képp leszűrné a tanulságot. A mi lapunknak pedig azért ír­tam meg ezt a vasárnapi tör­ténetet, hogy mások is merít­senek ebből maguknak, a leg­alábbis mindazok, akiket illet. Hajrá, Kinizsi! Hajrá, KMTE! Új vezetőség a Fonyódi Petőfi élén Szombaton este sportemberek­kel és sportbarátokkal népesült be a Fonyódi Járási Tanács nagy­terme. A Foryódi Petőfi Sport­kör tartotta évi első értekezletét, melynek keretében sor került a vezetőség megválasztására is. Magyar László, aki beszámolt a múlt évi munkáról, örömmel ál­lapította meg. hogy ilyen sokan még sosem voltak Fonyódon sportköri vezetősógválasztó ülé­sen. A beszámoló számbavette a sportkör múlt évi eredményeit, hibáit. Sok szó esett a sportkör anyagi helyzetéről, valamint a biztató jövőről, a fonyódi sta­dion építéséről. Ezek után Henger István és Házelbauer József sporttársak mondották el véleményüket első­ként a sok-sok felszólaló közül. Talán annyit a felszólalásokról, hogy valamennyit a sport szere­tető fűtötte, s mindegyikből kl- csendült a kese :ég, hogy a ml csapatunk az 1957 — 58. évi baj­nokságban a vártnál gyengébben szerepelt. Felszínre kerültek a hibák is. melyeknek egyik legfőbbje az. hogy nem volt egységes a csapat és nem volt állandó edző. A já­rási pártbizottság segítségével tudunk most ezen a helyzeten változtatni. Aztán még egy ör­vendetes Jelenségről kell beszá­molni, hogy - labdarúgók mel­lett ma már rendszeresen doh goznak a röplabdázók, sakkozók és asztaliteniszezők is. Uj remények, új tervek, új vezetőség. Ez jellemzi jelenleg a Fonyódi Petőfi Sportkört, ahol az új vezetők máris nagy lelkese­déssel munkához láttak, s éppen ezért mindenki bizakodással te­kint a tavaszi idény kezdete elé. Vida János. Fonyód Hanich Ferenc. Kaposvár Megkezdték a nagyatádi labdarúgók is Valahogy kissé vontatottan kezdte meg felkészülését a tavaszi küzdelmekre a Nagy­atádi Kinizsi csapata. A legnépszerűbb sport­ág hívei némi szorongással vették tudomá­sul, hogy a rivális csapatok, mint például Csurgó, már javában NB II-es csapatokkal játszik, s nálunk pedig még mindig néptelen volt a pálya. Nos, az elmúlt vasárnap aztán már három,- száz atádi szurkoló mégiscsak szemtanúja le­hetett annak, hogy a Nagyatádi Kinizsi is meglcezdte a felkészülést. Egész könnyű ,>■:J? a Középiskolai labdarúgó-bajnokság küszöbén Az országos középiskolás KISZ titkárképző tanfolyamon, majd az MLSZ legutóbbi gyűlésén fel­merülő középiskolás labdarúgó bajnokság megrendezésére vonat­kozó intézkedést nálunk, Marca­liban — de úgy véljük, másutt is — nagy örömmel fogadták. Úgy véljük, hogy ezzel a rendel­kezéssel egy olyan régóta vajúdó kérdés végére került pont, amely most már hosszú évek ótá köz­ponti kérdése volt mindazoknak, akik szeretik a középiskolás sportot, s tisztában vannak an­nak jelentőségével. Az elvi intézkedéseken most már túl vagyunk. Azt szeretnénk remélni, hogy ezek után most már rövidesen a sportpályákon is megindul a középiskolások sportélete. Azt is hinni szeret­nénk, hogy a középiskolás labda­rúgó bajnokságokon kívül fejlő­désnek indul majd a többi sport­ág is a középiskolás sportkörök­ben. Egy javaslatunk is von ezzel kapcsolatban. Mivel megyénkben kevés a középiskolák száma, azt kérjük, hogy a bajnokságot ne kieséses rendszerben bonyolítsák le, hanem körmérkőzések for­májában. Erre megvan a lehető­ség, de úgy véljük, hogy Igazsá­gosabb is ez a bajnoki rend, mert egy-egy csapat szereplése nem függ a sors szeszélyétől. Az idő sürget. Gyors intézke­désre van szükség. Azt várjuk, ho.gy a megyei diák sporttanács figyelembe veszi a Somogyi Nép­lap útján közzétett kérésünket, s ennek szellemében indítja útjá­ra Somogy megyében az újjá­éledt középiskolás sportot. Kiss Imre és Kovács Béla, Marcali edzőmérkőzést játszott ugyan csak a csapat a helyi Honvéd együttes ellen. Az első fél­időben a lelkes Honvédek még jól tartották magukat az NB III-as csapattal szemben, de 'szünet után már nem tudták feltartóztatni az elemében lévő Postát, aki egymaga négy gólt rúgott. Végül is 5:1 arányú Kinizsi Győzelem született. Mi, atádi labdarúgó szurkolók pedig kí­váncsian várjuk a folytatást. HORVÁTH MIKLÓS Nagyatád ÁLLÍTSÁK ÖSSZE az NB III játékvezetők központi küldését A Labdarúgó Játékvezető« Tanácsa az őszi idény kezdete előtt országos elnökségi ülésén úgy döntött, hogy az NB III-as mérkőzések játékvezetőit a JT küldi. Később a vidéki értekez­leten a vidék képviselői is amellett foglaltak állást, hogy központilag küldjék az NB Ili. biráit. Miért? Mert úgy láttuk, hogy játékvezetőink fejlődése szem­pontjából előnyösebb lesz az, ha a JT legfelsőbb szerve in­tézi az NB III-as ügyeket is. Aztán az ellenőrzések is jobb, ha a JT-n futnak keresztül. Szemünk előtt lebegett, hogy maga a JT is jobban fel tud figyelni egy-egy »névtelen« já­tékvezető működésére. Nem utolsó sorban úgy véltük, hogy a kerületi küldések esetén fel­ütné fejét a torzsalkodás, a so­vinizmus a megyék között. Szóval sok-sok előnye volt ennek a — véleményem szerint jól bevált — küldési rendszer­nek. Persze, volt hátránya is. Az, hogy növelte az országos JT munkáját, úgy gondolom, hogy az előnyök mégis az or­szágos küldés javára billentik a mérleget. Most nem kis meglepetéssel vettük tudomásul, hogy a JT országos elnöksége az MLSZ elnökségével egyetértésben kö­zösen határozatot hozott, s az NB 111. játékvezető küldések jogát az alosztályoknak adta át. Természetes, nem mind­egyik alosztály kapott küldési jogot, hanem az, ahol az NB III. bizotisáq székel. Ez a ha­tározat bántó és sértő arra a vidéki értekezletre, amely eb­ben az ügyben, mint Illetékes szerv, döntést hozott, állást foglalt. De sértő az alosztá­lyokra is, és sürgős változta­tásra szorul, mégpedig az eredeti kiírás és a küldési rend­szer visszaállítása tekintetőben. Mert, ha ez a határozat ér­vényben maradna, akkor a kö­vetkező rossz kép alakulna ki: a megyék között az arányok megállapítása sok nézeteltérés­re adna okot. A foglatkoztatás aránya a megyék között ugyan­csak súrlódást okozna. A' sze­mélyi érdekek előtérbe kerül­nének, s ezek ugyancsak döntő mentékben befolyásolnák a kül­dési arányt. A fentiek elmondása is azt bizonyítja, hogy helyesebb vol­na visszatérni az őszi jót Levált rendszerhez. Vagy, ha változ­tatni akarunk ezen — ami vé­leményem szerint helytelen —, akkor valami olyan megoldást kellene találni, hogy minden JT alosztály maga küldené a játékvezetőket a megyében lé­vő NB III-as mérkőzésekre. Természetes, cserék útján úgy. hoov .a megyében lévő NB III-as mérkőzésekre megyei játékve­zetőket nem küldenek. Aztán egy másik megoldás is kínál­kozik. Azt kellene előre meg­állapítani, akár sorsolások út­ján, hogy melyik mérkőzésre, melyik megye küldene játék­vezetőt. A névszerinti küldést már az illetékes megye alosz­tálya jelölné. Hangsúlyozni kívánjuk azon­ban, hogv a játékvezetők fej­lődésének érdeke a központi küldés. Ezért volna helyes, ha a JT országos elnöksége reví­zió alá venné e helytelen dön­tését. Dobszay Dezső, a Somogy megyei JT elnöke Csaknem kitört a vihar isimét a KMTE és a Kinizsi vezetők kö­zött a vasárnapi sportprogram miatt. E napon került volna ugyanis sor a KMTE—Bajai Épí­tők és a K. Kinizsi—Székesfehér­vár barátságos labdarúgó mérkő­zésekre. Végül is azonban meg­oldódott a kérdés. A bajai NB II-es c-sapat szombaton el tud jön­ni Kaposvárra, így ekkor kerül SPORTHÍREK sor a KMTE—Bajai Énitők barát­ságos mérkőzésre, délután fél 3- kor, a Dózsa-sporttelepen. * * * Pécsett bonyolították^ le a ke­rületi III. osztályú binkózó egyé­ni bajnokság küzdelmeit. A ver­senyen a Somogy megyei birkó­zók elég jól megállták helyüket. Három első, egy második és egy harmadik helyezést értek el. Éi­sők lettek Németh (K. Dózsa)» Benkő (K. Dózsa) és Garai (Mar­cali). A marcali Cser második és az ugyancsak marcali Sostorlcs a harmadik helyen végzett. * * * Még három fordul» van hátra a megyei sakkbajnokság 1958. évi küzdelmeiből. Ez a: három forduló most szombat, vasárnap, hétfőn kerül lebonyolításra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom