Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-11 / 34. szám

SOMOGYI NlPLAF 4 Kedd, 1958. február 11. Termelési értekesiet a Finommechanikai Vállalatnál z elmúlt esztendő ered- íyeinek, hibáinak, az új endő feladatainak meg- gatására gyűltek össze a jmmechanikai Vállalat ;ozói. Garádi Sándor Ob-el- : megnyitó szavai után .dvai .törzsőrmester, a rend­ig körzeti megbízottja tart idást a társadalmi tulaj- védelméről. Majd Babodl rám, a vállalat igazgatója elfcedik szólásra. Beszámo- iban először is az anyaged- Ls kérdésével foglalkozott. 1957-ben készáru gyártó­nk a felfutás időszakát él- át, mivel nem állt rendel­ésünkre egész termelési t átfogó szállítási szerző- , Illetve gyártási program, iatt egész készáru gyártá- ak kapkodóön időszakos és ideakor a pillanatnyi szök­tetnek megfelelő anyag- zerzésre épült fel.« labodi elvtárs ezek után az 7-ben elért termelési ered- nyekről beszélt. Megemlítet- hogy a termelés, 1956-hoz zonyítva forint értékben 4 Ilid 182 ezer forintról 7 llió 753 ezer forintra emel­lett. •Érdemes megnézni, milyen ‘dményt értek el a vállalat löniböző részlegei 1957-ben. készáru előállító részleg ;,6, az írógép-javító 126.4, a :ercselő részleg 117.8, az is részleg 138,8, a mérleges izleg 136,1, a köszörűs rész- I 122,6, a siófoki telep 129. autójavító 152,8 százalékos ídményt ért el« — mondotta hódi elvtárs. Szék után foglalkozott az 58. évi feladatokkal, miből, arnyil gyárt a vállalat idén, Ízletesen elemezte a munka- (yelem kérdését, s a munka- ővándorlás okait, feladat­ni adta meg, minél kisebb- csökkenteni a munkaerő ndorlást. Babodi elvtárs is- írtette, hogy a dolgozók kö- esek minden' ellenvetés nél­kül minőségileg hasanálható- vá tenni azokat a munkadara­bokat, amelyek ellen a MEO kifogást emel. A vállalat ezért á plusz munkáért bért nem fizet. A dolgozó úgyszintén kö­teles megfizetni a selejtes munkadarab árát, ha saját hibájából rontotta éL «•Az országgyűlés határoza­tot hozott a vállalatok indo­kolatlan terv túlteljesítéséről, az anyaggazdálkodásról. Ná­lunk ezzel kapcsolatban az a legfontosabb teendő: szi­gorúan ragaszkodni a tervsze­rű gyártáshoz, a tervszerű anyagfelhasználáshoz. Nem en­gedhetjük meg, hogy szemét­dombra kerüljenek vállala­tunknál a felhasználható anya­gok, ezután büntetni fogjuk az indokolatlan túlzott ainyagki- vételczést« — mondotta Babo­dl elvtárs. A hozzászólók közül Várad! Lajos, a köszörűs részleg ve­zetője a műhely elhanyagolt­ságáról beszélt Hatsek elv­társ a bádogos részleg veze­tője kifogásolta, hogy csak egy vágóolló áll a dolgozók rendelkezésére. Baráth József csiszoló kifogásolta a csiszoló- por minőségét, elmondta, hogy a rozsdás, repedezett csövek­ből nem .tudnak kifogástalan árut készíteni. Csík elvtárs a hegesztő műhelyből az oxi­gén palackokat keveselte. Darvasi elvtárs, a raktáros ar­ról panaszkodott, hogy a rak­tárban nem vezették még be a villanyt, az elhúzódó át­alakítás miatt nem tudják az árut szétszortírozni. Takács Gyula, a babakocsi brigád Ve­zetője javasolta, hogy három műszakban dolgozzanak a csi­szolóban. Az egymáshoz kap­csolódó részlegek jobb meg­szervezését is szóvátette. Hencz Pál párttitkár a vál­lalat vezetésében elkövetett hi­bákról, a munkafegyelem hiá­nyosságairól, az anyagtakaré­kosságról beszélt. Falfestés — házilag Gyakran előfordul, hogy ■m kapunk iparost, amikor stetni akarjuk lakásunkat, enkívül anyagi szempontból azt a tanácsot adhatjuk, >gy végezzük el a falfestést izilag. Az üzletekben, lega- bbds ott, ahol a boltos rendéit, ipható a falfestés kellékei: a öltőgép«, a minta és a be­erezhető festékanyag is. Ez en egyszerű szerkezet, köny­ven kezelhető, tehát kezelé­se nem igényel különösebb szaktudást. A Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalatnál mintegy 50—60 féle minta is van a falfestéshez — így tehát ha valamelyik asszonytárs nem leap falfestő berendezést a bolt­ban, javasolhatja az üzletve­zetőnek, hogy rendelje meg. A berendezés mintegy 250 forintba kerül és ez a pénz többszörösen is megtérülhet a szobák átfestésével. Nyolc soros dicsérő levél A Vörös Csillag Tsz ered­ményeiről beszélgetünk, amikor a mezőgazdász — Babócsai László — hirtelen abbahagyja a magyarázatot és egészen másirányú kér­dést szögez nekem. — Találkoztunk már az­óta, amióta levelet kaptam a megyei pártbizottságtól? — Nem, nem találkoztunk. A dolog előzményeiről néhány szót. Néhány hónap­pal ezelőtt a megyei párt- bizottsághoz egy levél érke­zett, amely minden rosszat el akart hitetni erről az in­tézőből lett agronómusról. A helyszíni kivizsgálás tapasz­talatai eloltották a rágalom tüzet. Erről szól az az 1957. december 23-t keltezésű írás, amelyet Szirmai Jenő elv­társ, a megyei párttitkár küldött a balatonőszödi gaz­dasági felügyelőnek. — Itt van nálam. Mindig magamnál tartom az iga­zolványaim között. Jó do- kument ez — mondja sze­rényen, de büszkén a pár- tonkívüli agronómus. Az­tán kérésemre tüstént ke­zembe adja a »jó dokumen- tet-x. Mindössze nyolc sornyi az egész. Babócsai László szá­mára mégis oly becses ez a papírlap. Idézzünk belőle: »... ön nagyon becsületesen viselkedett az ellenforradal­mi időszak alatt is, után is, jelenleg is. Ezért elismeré­sünket fejezzük ki tés arra kérjük, hogy szaktudásával és a sok évtizedes gyakorlati tapasztalatával továbbra is segítse a mezőgazdaság fel- emelkedését, különösen a szövetkezeti mozgalom fel­adatainak megvalósítását.« Nagy gondosan, az össze- hajtogatásra is ügyelve teszi el a levelet. Érzéseiről nem beszél, hiszen gyenge a szó, az öröm tökéletes tolmácso­lására. De hát keli-e kom­mentálni e puszta tényeket: egy embert megrágalmaztak; a párt megvizsgálta az ügyet; elmarasztalás helyett elis­merést adott a néppel együtt érző egykori intézőnek, aki ma — azaz a tsz alakulása óta — a cselédekből lett szö­vetkezeti parasztokat tanít- gatja a jobb gazdálkodás tudományára. Esténként pe­dig a könyvelési teendőket látja el. Valóban dicséret jár neki érte...-kj­„A tettes ismeretlen“ c. filmdrámáról Ha egy mondatban kellene drálnunk »A tettes ismeret­en« című új magyar film- rámát, teljes meggyőződés­ei mindössze ezt monda- iánk: a nagy neorealista fű­nek gyengén sikerült után- ata csupán. Mind művészi, nind eszmei erényeit a mon- laninmlónak zátonyra fut­atták az alkotók. Amit erl­iefe ellenére mond számunk- a -A tettes ismeretlen« cí- nü filmdráma, az nem több :gy baleset jegyzőkönyvsze- ■ű leírásánál. Méghozzá üyanfélé jegyzőkönymzerű- éget értünk ezalatt, ahol i részletek elnyomják a lé- lyeget. A történet egy huszonnégy ira alatt játszódik le és egy ikna-robbanás okozta füst és vakolat gomolyagból indul. Ez az indítás még jó, hiszen benne van az alkotó szán- lék tisztázottam beszélni a háború okozta testi és lelki hajókról. Egyszerű emberi Heteken keresztül megmutat­ni az egész emberiségre vo­natkozó igazságot. Sajnos, megbicsaklik a szándék, em­berek nyüzsögnek a vásznon, problémák, akik és amik el­tűnnek anélkül, hogy az em­bereket megismerhetnénk, a problémákra választ kapnánk. »A tettes ismeretlenx-ben kitűnő színészek egész had­serege erőlködik, hogy életet leheljen a valószínűtlen fi­gurákba, a formálisan meg­írt. csuoán körvonalazott hő­sökbe, természetesen ered­ménytelenül, mert nem tud­nak élőkké válni ezek a fi­gurák. IJgy tűnik, mintha kitűnő rendezőink, akiket egyéni lá­tásmódjukért szerettünk, s közöttük Ranódy László is, »A tettes ismeretlen« rende­zője elvesztették volna lábuk alól a talajt Sorban hódol­nak be a neorealizmus di­vatjának, s igyekeznek gör­csösen neorealista filmet al­kotni. De minden hiába. Min­den szándék zátonyra fut. Ezt bizonyítja a nemrégiben be­mutatott Dani és a Külvárosi legenda című film is. Egyre szomorúbban ta­pasztaljuk, mint vesztik el a neorealizmus kultuszában legjobb rendezőink egyénisé­güket, egyéni látásmódjukat, s igyekeznek a neorealizmus formai naturalizmusáét gyö- kértelenül átültetni a magyar filmgyártásba. Ezért szület­nek egymás után a csalódást keltő neorealista utánzatok. Ugyan mi ez, ha nem zsák­utca, méghozzá olyan zsák­utca, amely filmgyártásunk­nak. igen sok pénzét fel­emészti, anélkül azonban, hogy elismerésre méltót al­kotna. Milyen a jó neorealista film? Idézzük csak emléke­zetünkbe akár a »Róma 11 óra« című olasz filmet, mint remek iskolapéldát. Nos e filmben tündökletesen kicsú­csosodik a neorealista film­gyártás »ars poeticája«: meg láttatni a külvárosok kis­embereiben az emberi nagy­ságot, szépséget; a látszóla­gosan jelentéktelen ember életében felszínre hozni meggyőzően a társadalmi igazságokat; az egyszerű ember sorsába bele vetíteni az egész emberiség sorsát. Nem részletezzük tovább — a részletezéstől még nem lesz jobb »A tettes ismeret- len« című filmdráma, mert alkotói alapvetően elrontot­ták a lépéseket. A válasz­tott eszköz, a neorealiz­mus vált e filmalkotás lénye­gévé, s nem a sommázott mondanivaló! Sajnáljuk az alkotók által felvonultatott népszerű film­művészeink egész sorát, Aj- tai Andort, Bara Margitot, Bárdi Györgyöt, Bánhidi Lászlót, Dajka Margitot, Makiárit, Mezei Máriát, Tol- nay Klárit és fel sem tudjuk sorolni még kiket. Csupán jönnek-mennek a filmtörté­netben anélkül, hogy egyi­kük alakítása is megmarad­na emlékezetünkben, mint élmény. Íme, mit eredményez a rosszul megválasztott mód­szer, a kidolgozatlan tarta­lom, a túlméretezett film­szerkesztés; mesterkéltté vá­lik a leglétjogosultabb film­történet, s nem eredményez többet, csak csalódást keltő utánzatot. ** li — A SZÜRKE HÉTKÖZNAPOK kulturális feladatai a Balatonparton Hozzászólás ■CT osszú évek óta számosán, számtalan A A cikkben foglalkoztak már a balaton- part kulturális problémáival. Leszögezvén a hibákat, vajma keveset mondtak azonban azokról a módozatokról, eszközökről amelyek segítségével az észlelt hibákat az illetékesek felszámolhatnák. Még kevesebben voltak azok, akik tettek is valami érdemlegeset a balaton- parti kultúra egészséges, helyes irányú fejlő­dése érdekében. Számunkra — ez év januárja óta járási mű- velödési házként működő balatonboglári kul- túrotthon ^ dolgozói számára - ez a kérdés sokkal élőbb és fontosabb, mint azt némelyek gondolnák. Elsődlegesen ugyanis mi érezzük azoknak a mulasztásoknak a súlyát — a dol­gozók legszélesebb tömegeinek kulturális igé­nyeiből —, amely a balatonpanti egyes koráb­ban! kulturális vezetőknek lelkiismeretét terheli. Hogy a balaton parti kulturális életben problémák vannak, ezt Békés István, bogiári tanító is észrevette és foglalkozott velük egy -Különleges ^kulturális feladatok a balaton­parton« című terjengős, de elég gyakorlatiat­lan cikkében. Mi ezeket a problémákat nem látjuk különlegeseknek, csupán olyanoknak, mint amilyeneknél sokkal nagyobbakat is megoldottunk már. Mi ezeket a problémákat hétköznapiaknak és sürgősen megoldamdók- nak tartjuk és a kétségkívül jószándékú pe­dagógus cikkét megtoidjuk néhány gyakorlati szemponttal, — amelyekkel talán eüőre is vi­hetjük a balatoni kulturális problémák meg­oldásának ügyét. Nyáron a SZOT irányítása alatt álló üdü­lőkben kultúrfelelősök működnek. Ezek a kul- túrfelelősök 3—4 hónapon át, mint idénymun­kások dolgoznak munkahelyükön. Aki ismeri kulturális életünk káderhiányát, az egy cseppet sem csodálkozik azon, hogy egyrészüktől sem a SZOT, sem a beutaltak, sem a hivatalos kulturális tényezők nem vár­hatnak olyan színvonalú tevékenységet, mint amilyet pl. a pedagógus képesítésű, főfoglal­kozású, nyugodt anyagi körülmények között élő tanítók, tanárok általában végeznek, vagy végezhetnének. Feltétlenül célszerűnek tartanánk, hogyha felsőbb szervek — mint ahogy erről már volt szó — nyáron az üdülőkbe döntően pedagó­gusokat helyeznének kultúrfelelősnek. De, hogy azok is elérjék a megfelelő eredményt, kívánatos volna, hogy a SZOT felemelje a tíz üdülőcsoportra ütemezett 400 forint {csopor­tonként 40 forint) un. -kis kiadási« keretet, amelyből a kultúrfelelősnek az összes házi kulturális rendezvényekre (sportszer javítás, vásárlás, jutalomtárgyak .beszerzése, néha egy-egy hanglemez vétele, kirándulásókra jegyváltás, stb.) pénzt kell biztosítania. Ez az összeg nem elég 100—200 'beutalt kulturális igényeinek kielégítésére. Műsort, szórakozást pedig munkaterv szerint minden napra bizto­sítani kell a kultúrfeüelősöknek. Maradnak te­hát az un. külső rendezvények, különféle kulturális szervek kész műsorai, amelyekkel a 'balatonpartot végigsöprők. Ezek között a mű­sorok között vannak kitűnő, színvonalas mű­sorok, hangversenyek, de sajnos, akadnak se­lejtesek is. Mi a magunk részéről helyesnek tartanánk, hogyha a nagyobb üdülőkben, főleg a szabad­téri színpadokon olyan rendezvényeket láthat­nánk, amelyek -mélyebb mondanivalót tartal­mazó, klasszikus és korszerű, valamint sajáto­san magyar népi szellemű kultúrkincseket« visznek az üdülővendégek, a balatonpart la­kói, valamint a külföldi vendégek elé. Az ed­digi műsorokat különféle országos kulturális szervek — Filharmónia, OCV, Szakszervezeti Műsortanács, Faluszínház és más különféle színházak és intézmények — rendezték és te­lepítették a Balatonra. Javaslatunk az volna az érdekeitek részére, hogy a legrövidebb időn belül — még február —márciusban — a megyei és járási kulturális szervekkel, valamint a BIB-bel együtt közö­sen tárgyalják meg részletekre menően a nyári balatoni kulturális .programot; mennyi­ségi és minőségi szempontból egyaránt. Bár mi nem vagyunk híved az értekezleteknek, de biztosak vagyunk .benne, ez az összehangoló értekezlet feltétlenül szükséges és nagy lépés­sel vinné előre a báLatonmentá kulturális ese­mények helyesirányú megvalósulásának, szín­vonalának ügyét. Végül beszéljünk a pala tanpart őszi-téli— tavaszi kulturális programjáról, életéről. Ra­gadjuk csak ki szemelvénynek a fanyódi járást. Az iskolánkívüli népművelést, kultúr- munkát, e nagy és sokrétű, igényes területen a járási népművelési felügyelőség 3, valamint a járási művelődési ház 2 dolgozója hivatott irányítani és szervezni. Ez a nem egészen fél tucat, lelkes kuttúrmunkás ekkora területen, Ilyen sok és nagy feladat megoldására kevés, ha nem ál mögöttük segítve a pedagógusok és aktívák nagy tábora. A pedagógusoknak, mint tudvalévő, felada­tuk az iskolánkívüli népművelési munka is. Újságból és hírekből értesülünk arról, hogy egyik-másik községben a pedagógusok (ott is, ahol 2—3 van), milyen komoly munkát végez­nek. Nézzük ugyanakkor szűkebb hazánkat, Boglárt! Itt van a megye legkorszerűbb, leg­szebb művelődési háza. És élet is van benne. Ünnepélyeinken, megmozdulásainkon a mi énekkarunk, zenekarunk, énekeseink, tánco­saink szerepelnek, akik között egyre többen lesznek a K ISZ-fiatalók, állami gazdasági munkások, kisemberek. .Népi demokratikus államunk kultúrpoliti­kája mindenki előtt, így a pedagógusok előtt is ismeretes. Mi ennek szellemebein kapcsol­tuk be a kultúrmunkánkba a földművessaö- vetkezet népi tánccsopartját és javasoltuk a KISZ-nek a tánccsoport alakítást, kilátásba helyezve támogatásunkat és most néhány napja segítjük — gyakorlatilag is a környék egyik legnagyobb szocialista egységének, a Szőiőoltvány termelő Állami Gazdaságnak színjátszó- és tánccsoportját megalakítani, amelyre ezideig nem gondolt senki a község kulturális irányítói közül. Őszintén megváltjuk, hogy mi a járási mű­velődési ház feladatát, ahogy felsőbb szerve­ink is elvárják tőlünk, elsősorban is a dolgozó tömegek igényeihez és kulturális színvonaluk emelésének ügyéhez mérjük mindenekelőtt. Folytathatnánk még így soká, de nem ke­nyerünk a szócséplés és szeretnénk megtalál­ni mindazoknak a segítő kezét, akik önzetle­nül, tiszta szívvel akarnak részt venni eddigi, vitathatatlan eredményeink továbbfejlesztésé­ben. Egy azonban természetes. A végzett munkáért senki sem követelhet magának, a többiekkel szemben — előjogokat. Szeretnénk, hogyha rendezvényeinken, szakköri foglalkozásainkon, irodalmi estjein­ken, előadásainkon, fiimankétjainkon, ének­karunkban és szakköreinkben minél ’többen jelennének meg és kapcsolódnának be mun­kánkba. Mindenkit szeretettel várunk — ugyanúgy, mint az elmúlt időszakban is, de azzal a feltétellel, hogy »egyik emiber annyi, mint a másik«. Hívjuk a pedagógusokat, azo­kat is, akik a mozgalmi és kulturális életünk­ben funkciókat viselnek. Biztosak vagyunk, hogy a tények ismeretében tárgyilagosabban fogják látni a balatonparti különleges kultu­rális problémákat és harcolni fognak velünk együtt azok megoldásáért is. A balatonpart féléven át a hazai dolgozók tíz meg tízezred figyelmének reflektorfényében áll. Külföldi vendégeink — és ezt nagyon helyesen állapít­ja meg Békés tanító — »a mi sajátosan ma­gyar talajunkon termett régi és mai művésze­tünk javatermésében« akarnak gyönyörködni. Ne adjunk hát nekik giccset, vagy egy-Jcét he­lyi előadó által, esetleg nagyon is kifogásol­ható színvonalon előadott, »saját hazájukban is bármikor hozzáférhető klasszikusokat«. E zért fontos nekünk pL egy földműves- szövetkezeti, KISZ vagy állami gazda­sági népi tánc- vagy színjátszócsoport! Azt pedig ne rója fel senki sem hibának (amit mi fontos körülménynek tartunk), hogy egy kül­földiekkel is foglalkozó kultúrvezető — egy vagy két nyelvet is beszéljen — népi de­mokráciánk politikai, gazdasági és kulturális eredményeit, harcait, ha a szükség úgy kíván­ja, nemcsak jelbeszéddel, de élő szóval is el tudja mondani. Hock János igazgató, Péntek Ernő műv. előadó, a balatoniboglári járási művelődési ház dolgoaSi. Még kapható a K. 175-ös motorkerékpár 17000 Ft Kerékpárok, varrógépek, alkatrészek A MŰSZAKI BOLTBAN Kaposvár, Ady Endre u. 4. Tel. 18-22 Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom