Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 33. szám
fiOMOGYI NÉPLAr 4 Vasárnap, 1958. február 9. Nyugati lapok az amerikai mesterséges holdról London (MTI). A Newsweek vezércikkében foglalkozik az amerikai mesterséges hold fellövésének hajtásával. — Bármennyire örülnének is Lz amerikaiak — és nem nagyon újjonganak —, semmit ran változtak az alajpvető erőviszonyok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között; a rakétatechnikát illetően. Bármely percben várják a harmadik szovjet szputnyik felrepülését, amely talán nagyobb és Jobb lesz az előzőiknél. Es mindenekelőtt az amerikaiak nem felejtik el, hogy mesterséges holdjuk szánalmasan elkésett és csak két elődjének nyomát követte. Nem lehet szabadulni attól az érzéstől, hogy az elmúlt négy hónap súlyos megaláztatásait el lehetett volna kerülni akkor, ha nem lett volna Washingtonban olyan nagy fejetlenség, kapkodás, tétovázás. Szóval: bármennyire ragyogjon is az amerikai mesterséges hold, nem homaiyosít- haitja el a szovjet szputnyikok fényét. A szputnyik örök dicsősége az, hogy az első emberkéz alkotta tárgy volt, amely a világűrben keringett. A második szputnyik már 1100-szor kerülte meg a Földet, mikor az explorert felrepítették. » * * A Newsweek másik cikkében fényt derít az explorer német származására. 1945. május 2-án az ausztriai Landeck mellett több mint ezer német tudós és rakétaszakértő adta meg magát az amerikai 44. hadosztálynak, Magnus von Braunnak, Wemher von Braun öccsének személyes közvetítésével. Hitler egész tudományos törzskarának színe-vinágát szállították el rejtett laboratóriumaikból az Egyesült Államok katonai kutatóintézeteibe és rakétatámaszpontjaira. Van Bräun és a vele együtt Amerikába költözött 120 legkiválóbb német tudós dolgozott és dolgozik Huntsville-ben (Alabama álftam), az Egyesült Államok rakétakutató központjában. Az explorer az ő munkájuk gyümölcse volt. Lottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli, hogy a hatodik játékhéten nem végleges megállapítás szerint 3 325 197 darab lottószelvény vett részt a játékon. Eddigi adatokból megállapítható, öttailálatos szelvény nincsen. Négy találatot húsz darab szelvényen értek el a fogadóik, nyereményösszegük egyenként 124 695 forint. Három találatos szelvény 1962 darab érkezett be, melynek nyereménye 635 forint. Két találatot 70 105 darab szelvényen értek el, melyre 15 forint 50 fillért fizet ki a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság. KAIRO (TASZSZ). Nasszer elnök csütörtökön fogadta a sztálírf- ijrádi városi tanács küldöttségét, amely Port Szaid városi Tanácsának meghívására Egyiptomban tartózkodik. PRÁGA (MTI). A csehszlovák rádió iolgozói nemrégen megtartott «szagos értekezletük alkalmá- >ól felhívással fordultak a vi- ág valamennyi rádió- és televízió áJlomásóhoz, hagy az ;terháború helyett a nemzetközi feszültség enyhítésére dolgozzanak. A pénteki csehszlovák lapok közük a magyar rádió dolgozóinak válaszát, amelybeú csatlakoznak csehszlovák kartársaik kezdeményezéséhez. Kijelentik: Minden erejükkel azon lesznek, hogy a magyar rádió és televízió a nemzetközi kulturális együttműködést és a béke megerősítését szolgálja. MOSZKVA (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának most közzétett határozata szerint június utolsó vasárnapja a szovjet ifjúság napja lesz. Nemzetközi Szemle ................... L esz-e csúcsértekezlet ? Ezt a kérdést teszik fel talán a legtöbbször napjainkban az újságolvasó emberek. Vajon tárgyalóasztalhoz ülnek-e az emberiség sorsáért, fennmaradásáért leginkább felelős nagyhatalmak kormányfői? Megtalálják-e a közös nyelvet, amelyen őszintén, nyíltan tanácskozhatnak a mindnyájunkat érintő problémákról és kivezethetik a világot a jelenlegi diplomáciai, politikai zsákutcából? A Szovjetunió a diplomáciai jegyzék pergőtüzével árasztotta el az elmúlt hetekben a nyugati világ felelős áilamfér- fiait. Ezek a jegyzékek felölelték majdnem valamennyi fontos nemzetközi problémát, a tömegpusztító fegyverek gyártásának és kísérleteinek betiltásától kezdve az idegen területen lévő támaszpontok felszámolásáig és a külföldön állomásozó csapatok fokozatos kivonásáig. És ezekhez a javaslatokhoz több kiegészítő diplomáciai kezdeményezés csatlakozott, így az európai atommentes övezet létesítésére vonatkozó Rapacki-terv, a Német Demokratikus Köztársaság kormányának a két német állam államszövetségének megvalósítására irányuló javaslata, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság legutóbbi nyilatkozata Észak- és Dél-Ko- rea egyesítésére stb. Zavarról és egyenetlenségről tanúskodnak a nyugati országok vezető politikusainak a fenti jegyzékekre átadott vagy készülőben lévő válaszai. Az Egyesült Államok erős nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy az amerikai elképzelések szerint válaszoljanak a javaslatokra és cselekedjenek. Ezt azonban alaposan akadályozzák a nyugati tábor belső ellentétei. Mert e nyugat-európai országok az utóbbi időben mind gyakrabban »kirúgnak a hámból«. Ez igen szemléltető módon mutatkozott meg a legutóbbi NATO-értekezleten, amikor több tagállam, így Dánia és Norvégia képviselői PÁRIZS (MTI). Franciaországban a havazás forgalmi fennakadásokat okozott. Elzászban közel félméteres a hó. A vonatok három—négyórás késéssel közlekednek, a telefonhálózat sokhelyütt megszakadt és az autóbuszközlekedés majdnem teljesen leállt. Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: felhős, párás idő, több helyen havazás, havaseső, ónoseső, mérsékelt légáramlás, a hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 0, plusz 3 fok között. visszautasították az amerikai rakétakilövő állomások elhelyezését országaik területén, vagy pedig az erősödő népmozgalmaktól való félelmükben csak vonakodva egyeztek bele ilyen támaszpontok építésébe. Most a legutóbbi napokban pedig Bonn és London viszonya vált feszültté az angol csapatok fenntartási költségei miatt. Anglia pénzügyi nehézségeire hivatkozik, de Nyugat- Németország kereken megtagadja a megszállási költségek fizetését. Helyette hajlandó három éven át fegyvert vásárolni Angliától, összesen százmillió font értékben. Az angol lapok természetesen a legnagyobb felháborodás hangján írnak az esetről. Felpanaszolják a bonni kormánynak, hagy nem járul hozzá Nyugat-Euró- pa »védelméhez«, s szemére vetik, hogy a Szövetségi Köztársaságban állomásozó angol csapatok »Németország biztonságát« is védik. A Daily Mail »fösvénynek« nevezi a nyugatnémet kormány javaslatát, a német lapokban megjelent karikatúrák pedig koldusként ábrázolják az Angliát megszemélyesítő John Bulit. A News Chronicle vezércikke azt emeli ki, hogy Bonn eljárása a legsúlyosabb károkat a NATO- nak okozza, mert »a kölcsönös bizalmatlanság állandó erősödése menthetetlenül megrothasztja a szövetség alapjait«.- Nem tudjuk még, hová vezet a megszállási költségekről folytatott vita, de egy tény, hogy a nyugati táboron belül tovább erősödik Nyugat-Né- metország helyzete, s ez nemcsak fokozódó gazdasági térhódításban, hanem a szövetségeseivel szemben használt hang egyre keményebbé, magabiztosabbá válásában is megnyilvánul. Egyre több je! mutat arra, hogy Nyugat-Né- metorszíg az atlanti tömbben, a NATO-n belül megelégelte a másodrendű hatalom szerepét. Ami pedig a megszállási költségeket és a fegyverkezési kiadásokat illeti, a kölcsönös őszinteségen, a status guon, azaz a fennálló helyzet elismerésén alapuló nemzetközi megegyezés feleslegessé tenné az országok költségvetéseire nyomasztóan nehezedő katonai kiadásokat. Feleslegessé tenné nemcsak az angol, hanem az amerikai, francia csapatok ál- tomásozását Németországban ás más európai államokban. Feleslegessé tenné azt az évi harmincöt milliárd dollárt is, amit a NATO tagállamok fegyverkezésre fordítanak. És gondoljunk arra, ha nem volna a világfeszültség, a Szovjetunió és más szocialista országok is még többet költhetnének az életszínvonal emelésére, a népjólét növelésére. Az Egyesült Államok vezető körei, főleg Dulles külügyminiszter és környezete elutasítja a kormányfői találkozó gondolatát. Pedig az eljárási kérdésekkel folytatott huzavona, a felesleges szóoséplés súlyos bűn az egész emberiség ellen. Az amerikai diplomácia egyébként is saját magát hozza egyre lehetetlenebb helyzetbe. Az amerikai mesterséges hold fellövéséig arra hivatkoztak, hogy az Egyesült Államok a szovjet rakéta-fölény folytán egyenlőtlen helyzetben van. S ebből a helyzetből nem tárgyalhat. Most pedig, hogy az Explorer, ha szerényebb kiadásban is, de szovjet társával együtt rója földkörüli útját, a kezdeti csüggedcst a harsogó öröm váltotta fel és most a vélt erő tudatában helyezkednek elutasító álláspontra. Walter Lippman, a New York Herald Tribune-ban kénytelen volt csillapítani az újjongókat. Felhívta a ügyeimet arra, hogy az Egyesült Államoknak legalább négy-öt évébe kerül, amíg utoléri a Szovjetuniót a rakétatechnika, a világűrhajózás fejlesztésében. Az erőpol»- tika álláspontját korunk már alaposan túlhaladta. A józanul gondolkodó amerikaiak előtt is világos, hogy egy új háborúban az Egyesült Államok stratégiailag, katonailag sem maradhatna meg a »splendid isolation«, az előkelő elszigeteltség helyzetében. Az interkontinentális rakéták korszakában nemcsak London, Párizs, Brüsszel stb. válhat pillanatok alatt semmivé, hanem New York, Chicago, Washington is. Az Egyesült Államok ma éppúgy sebezhető, mint a kisebb- nagyobb nyugat-európai országok. Katonai szempontból tehát teljesen érthetetlen az amerikai mesterséges hold fellövése után az Egyesült Államok diplomáciájának újabb megmerevedése. Az amerikai technikai fölény, a katonai fölény ma már a múlté. Be kellene végre látni azt, hogy a megfélemlítésnek, a zsarolásnak, az erő fi- togtatásának politikáját korunk alaposan túlhaladta. Ezt felismerik ma már a legtöbb nyugat-európai országban. Nyilvánvaló, hogy ebből a felismerésből, az új háborútól való félelemből adódik az a komoly taktikai nézeteltérés is, amely például az Egyesült Államok és Nagy-Britannia között a csúcstalálkozó kérdésében megnyilvánul. A londoni limes legutóbbi számában megállapította, hogy az amerikai kormánnyal ellentétben az angol kormány ma már nem vonakodik attól, hogy akár külügyminiszteri értekezlet nélkül is találkozzék a Szovjetunió vezetőivel, ha megfelelő előkészítést másképpen is biztosítani lehet. A Daily Express vezércikkében hangsúlyozta, hogy a nép kétségkívül csúcstalálkozót kíván. »KözvéÉs ez teljességgel így van. Az emberiség számára ma nincs más kiút, mint az, hogy a kis és nagy országok leüljenek a tárgyalóasztal mellé és meghányják-vessék, hogyan lehet kikerülni a kátyúból, hogyan lehet megmenteni az emberiség jövőjét. A népek azt várják vezetőiktől, hogy megtalálják a megoldás útját. Keleten és nyugaton egyaránt azt akarják, hogy az elkövetkezendő években ne az atomhaiált hordozó gépek száguldjanak a fejünk felett, hanem a szputnyikok, explorerek, űrhajók röpítsék a fény sebességével a diadalmas embert ismeretlen világok felé. Kedden este lelkes közönség nézte végig Lehár világhírű nagyoperettjének bemutatóját. A zene — köztudomású — magasan kiemelkedik a szerző művei közül csakúgy, minit a Kaposvárott bemutatott operett-sablonok tengeréből. Szövegkönyve azonban az eddigi bárgyú, semmitmondó nágnásmiskáik librettóján is mélyen alul marad. Igaz, a oróza úgyszólván semmi szerepet sem kap ebben az ope- eittben, inkább csak kiegészítő, összekötő szöveg, mely -‘gybekapcsolja a szerző zenei gondolatait, széles ívű, ro- namtikus hangvételű muzsikájának részleteit. Mégis bántó ■ nevetségesen üres, erőszakoltan összehordott történet. És jármermyire a zenét tartjuk az operett értékének, éltető deménak, a rossz szöveg már eleve csorbát ejt a művészek irodukcióján. Nem akarunk szövegrészeket idézni, s a szívhezszóló iallamók együgyű, kifejezéstelen sorait. Annyit azonban eegállapífchatűink: az előadás nagyrészt eme hiányérzetek niatt alig hagyhat nyomot a nézőben. A rendezés — Sallós Gábor munkája — igyekezett min- lent a zene szolgálatába állítani, s ötletekkel, ügyes bs- ilításokikal visszaadni az 1900-as évek párizsi hangulatát. Ez többé-kevésbé sikerült is. Kifogásolnivalónk mégis kad. Az első felvonás hosszú, unalmas, vontatott, nem okozza bennünk az érdeklődést. A szövegírói és művészi runka hibái miatt több erőt, energiát kellett volna fordíta- á az első felvonásra, még a következők rovására is, hisz zokból sokkal több lehetőség adódik. Nem értjük a máso- lik felvonás befejezését sem. Igaz, hogy a szövegkönyv tétszer írja elő a »mert ez sikk, sikk« éneket, táncot, de zerintünk másodszor ez indokolatlan. Ha csak azért tóráit, hogy legyen fináléja a második felvonásnak is, akkor lóg szegényes megoldást választottunk. Sallós Gábor ügyes tietekkel gazdagította különösen a harmadik felvonást. Kár, hogy az első két napon technikai hibák sorozatával atólkozhatitnnk.) Helytelenítjük a második felvonás szel- imtölen, giccses levélbetétjét, mert ezt nem pótolta az perettben csak elvétve felvillanó humort. Sőt bárgyúbbá ette az amúgy is kifogásol t szöveget. A rendezés újszerű megoldásokra törekedett. A díszítek, színpadképek (Bures Jenő munkája) általában jók. ajngulaitosak, szertelenek, mint maga az operett. Különösen rtszett a harmadik felvonásbeli bár-részlet megalkotása, óm az első felvonás díszleteiből nem érezzük a követségi alota halijának hangulatát. Mintha egészen másutt bo- jjolódma a cselekmény. A rendezőnek, úgy érezzük, többet kellett volna törődni színészi képességekkel, mélyről jövő tehetséggel, kevésbé lesekedhetfl, avagy a gyakorlat, rutin hiányával küzdő SÍmészékkel. Ha mást nem is, de tőlük legalább a rendező lozdiu latadnak, játékának lemásolását várnánk. Víg özvegy Bemutató a Cáky Gergely Színházban Az előadás hangulata, színvonala kétségkívül emelkedett a második, harmadik felvonásban, s e kibontakozás, az érdeklődés fokozása a rendezőt dicséri. A Víg özvegy legfőbb értéke a zene. Lehár csodálatosan szép dallamokat sorakoztat fel világhírnevet hozó operettjében oly igényes, magas nívójú feldolgozásban, hang- szerelésben, hogy az messze meghaladja a könnyű operettek színvonalát. Ahogy az operettből kimaradt a szubrett, táncoskomikus szerepkör, úgy a zenéből is hiányoznak a humor elemei. Lehár fináléi — melyek nem csak az előző dallamokat foglalják össze, hanem új témákat is hoznak, s igen nagy felkészültséget igényelnek az énekesektől — helyenként az opera műfaj határáig vezetik el a hallgatót. És ezt a zenét szinte hibátlanul tolmácsolta az örvendetes fejlődésről tanúskodó zenekar Várkonyi Sándor vezényletével. Bevalljuk, különösen a közzenék tetszettele, s a Vilja-dal lágy, érzelmes, de nem émelygős, mértéktartó kísérete. A simu- lékony, alkalmazkodó zéne nagy segítséget jelentett az énekeseknek. És itt kell megemlékeznünk a kórusról is, mely az erősítés révéin mintha kicserélődött volna. Alig ismertünk rá az együttesre. Különösen a férfikórus tömör, egységes hangzása ragadott meg. Külön dicséret a rendkívül kényes Pavillon-duett zárórészéórt és a finálék kifogástalan tolmácsolásáért. Kedves, bájos művésznőt üdvözölhettünk Glavari Hanna, az özvegy szerepében. Serfőző Ilona — talán ezzel fejezhetjük ki legjobban képességeit — igazi művész. Olyan őszinte, szívből jövő alakítást láttunk tőle, hogy bátran mondhatjuk: nyeresége színházunknak. Az általánosságok keveset mondanak, mégis ide kell írnunk: játéka meggyőző, kiforrott; finom kifejező eszközeivel, bájával, humorérzékével megnyerte első csatáját. Kár, hogy kissé rekedt volt, de így is megállapítható: hangterjedelmével nem lehetünk túlságosan elégedettek. Úgy éreztük: tudja ezt, többet akarna adni, s éppen efeletti izgalmában nyújt kevesebbet képességeinél. Vilja-dalában inkább játéka tetszett, rossz levegővételei megtörték a dallamot. Tarján Tamásra (Rosillon) mindez fordítva áll. Szerepe bemutatkozáshoz nem a leghálásabb, befejezetlen, elnagyolt. Pa- villon-duettje és a harmadik felvonásbeli betétje viszont kifogástalan. Érces tenorja magasan szárnyaló, s magával ragadja a közönséget. Kár, hogy jó hangja, csiszolt ének- technikája nem párosul megközelítően sem játékával. Szögletes, groteszk mozdulatai, minden természetességet, szívből jövő játékot nélkülöző szereplése erősen kifogásolható. Az operett legmegnyerőbb figurája Daniié gróf volt. Gálfy László megerősítette bennünk a hitet: rendkívül tehetséges fiatal művész, akitől sók igazi élményt, kitűnő alakítást várhatunk még. Daniló nemcsak szövegben mondta el egyéniségét, jellemét, játszotta, élte azt, s mi hittünk neki. Mór megjelenésével, finom humorérzékével és természetes mozdulataival is hűen adta vissza figuráját. S bár szerepe Lehár szerint sem bonviván szerep; ahol kevésnek bizonyult énekbeli képessége, j átékban tökéletes an oldotta meg feladatát. Ehhez az alakításhoz szívből gratulálhatunk. Soltész Mária Valancienne szerepében a várakozásnak megfelelőt nyújtott. Nem túlságosan sokrétű szerep, mégis éreztük játékából a szerelmes asszony követelőző szenvedélyét. Dalai megnyerők, de különösen táncaival okozott kellemes meglepetést. Balázs Andor is játszott. Kénytelenek vagyunk így papírra vetni gondolatainkat, mert játéka kritikán aluli. Erőltetett, mesterkélt, nem szívből fakadó Zótája kiábrándító. Nagyrészt az ő rosszul sikerült játékából fakad az első felvonás vontatottsága. Szerepe sokkal több lehetőséget nyújtana, de ezt humorérzék, szív nélkül aligha lehet kiaknázni. Kellemes meglepetést okozott Juhász József Cascadája. Szép, szárnyaló énekét azonban kár volt tönkretenni Medve András »prózai énjek«-ének párosításával. Ez rendezői hiba volt. Az operett humora Daniló és Zéta szerepén kívül leginkább Nyegus, követségi írnok figurájában összpontosult. Horváth Sándor, bár sokszor megnevettette a nézőt, úcf éreztük, kissé túljátszottá szerepét. Mégis dicsérhetjük ötletdús alakítását, csupán annyit jegyeznénk meg, hogy az ő képességei nem teszik szükségessé, indokolttá a túlzásokat. Dani Lajos, Farkas Rózsa, Pólyák Zoltán, Virág Ilona, Remete Hédi és Kovács Emil kis szerepükkel hozzájárultak az est sikeréhez. OlgyaA Magda Éva keringője megérdemelt, őszinte sikert aratott. Néhány szót még a táncokról. Mezey Károly, a Szegedi Nemzeti Színház tagjának ötletei, tánckompozíciói nem rosszak. Csak azokat jobban meg kellett volna tanulni. Egyedül az apacs-tánc (Remete Hédi, Kovács Emil, Dani Lajos) nyerte meg tetszésünket. Káprázatos, kidolgozott volt, köszönet érte. A második felvonás férfi, női táncai elnagyoltak, nem érettok még. S a kán-kán — erről nem mondunk kritikát. Úgy érezzük, jobb lenne törölni. A produkció minden erénye ellenére sem tartozik színházunk legjobb előadásai közé, közönségsikere azonban vitathatatlan. Jávori Béla
