Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 33. szám

fiOMOGYI NÉPLAr 4 Vasárnap, 1958. február 9. Nyugati lapok az amerikai mesterséges holdról London (MTI). A Newsweek vezércikkében foglalkozik az amerikai mesterséges hold fel­lövésének hajtásával. — Bármennyire örülnének is Lz amerikaiak — és nem na­gyon újjonganak —, semmit ran változtak az alajpvető erő­viszonyok a Szovjetunió és az Egyesült Államok között; a ra­kétatechnikát illetően. Bár­mely percben várják a harma­dik szovjet szputnyik felrepü­lését, amely talán nagyobb és Jobb lesz az előzőiknél. Es mindenekelőtt az amerikaiak nem felejtik el, hogy mestersé­ges holdjuk szánalmasan elké­sett és csak két elődjének nyo­mát követte. Nem lehet szaba­dulni attól az érzéstől, hogy az elmúlt négy hónap súlyos meg­aláztatásait el lehetett volna kerülni akkor, ha nem lett vol­na Washingtonban olyan nagy fejetlenség, kapkodás, tétová­zás. Szóval: bármennyire ra­gyogjon is az amerikai mester­séges hold, nem homaiyosít- haitja el a szovjet szputnyikok fényét. A szputnyik örök di­csősége az, hogy az első em­berkéz alkotta tárgy volt, amely a világűrben keringett. A második szputnyik már 1100-szor kerülte meg a Földet, mikor az explorert felrepítet­ték. » * * A Newsweek másik cikké­ben fényt derít az explorer német származására. 1945. má­jus 2-án az ausztriai Landeck mellett több mint ezer német tudós és rakétaszakértő adta meg magát az amerikai 44. hadosztálynak, Magnus von Braunnak, Wemher von Braun öccsének személyes közvetíté­sével. Hitler egész tudományos törzskarának színe-vinágát szállították el rejtett laborató­riumaikból az Egyesült Álla­mok katonai kutatóintézeteibe és rakétatámaszpontjaira. Van Bräun és a vele együtt Ameri­kába költözött 120 legkiválóbb német tudós dolgozott és dol­gozik Huntsville-ben (Alaba­ma álftam), az Egyesült Álla­mok rakétakutató központjá­ban. Az explorer az ő munká­juk gyümölcse volt. Lottótájékoztató A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság közli, hogy a hato­dik játékhéten nem végleges megállapítás szerint 3 325 197 darab lottószelvény vett részt a játékon. Eddigi adatokból megállapítható, öttailálatos szelvény nincsen. Négy talála­tot húsz darab szelvényen ér­tek el a fogadóik, nyeremény­összegük egyenként 124 695 fo­rint. Három találatos szelvény 1962 darab érkezett be, mely­nek nyereménye 635 forint. Két találatot 70 105 darab szelvényen értek el, melyre 15 forint 50 fillért fizet ki a Sportfogadási és Lottó Igazga­tóság. KAIRO (TASZSZ). Nasszer elnök csütörtökön fogadta a sztálírf- ijrádi városi tanács küldöttsé­gét, amely Port Szaid városi Tanácsának meghívására Egyiptomban tartózkodik. PRÁGA (MTI). A csehszlovák rádió iolgozói nemrégen megtartott «szagos értekezletük alkalmá- >ól felhívással fordultak a vi- ág valamennyi rádió- és tele­vízió áJlomásóhoz, hagy az ;terháború helyett a nemzet­közi feszültség enyhítésére dol­gozzanak. A pénteki csehszlovák lapok közük a magyar rádió dolgo­zóinak válaszát, amelybeú csatlakoznak csehszlovák kar­társaik kezdeményezéséhez. Kijelentik: Minden erejükkel azon lesznek, hogy a magyar rádió és televízió a nemzet­közi kulturális együttműködést és a béke megerősítését szol­gálja. MOSZKVA (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának most közzétett határozata szerint jú­nius utolsó vasárnapja a szov­jet ifjúság napja lesz. Nemzetközi Szemle ................... L esz-e csúcsértekezlet ? Ezt a kérdést teszik fel ta­lán a legtöbbször napjainkban az újságolvasó emberek. Va­jon tárgyalóasztalhoz ülnek-e az emberiség sorsáért, fennma­radásáért leginkább felelős nagyhatalmak kormányfői? Megtalálják-e a közös nyelvet, amelyen őszintén, nyíltan ta­nácskozhatnak a mindnyájun­kat érintő problémákról és ki­vezethetik a világot a jelen­legi diplomáciai, politikai zsákutcából? A Szovjetunió a diplomáciai jegyzék pergőtüzével árasztot­ta el az elmúlt hetekben a nyugati világ felelős áilamfér- fiait. Ezek a jegyzékek felölel­ték majdnem valamennyi fon­tos nemzetközi problémát, a tömegpusztító fegyverek gyár­tásának és kísérleteinek betil­tásától kezdve az idegen terü­leten lévő támaszpontok fel­számolásáig és a külföldön ál­lomásozó csapatok fokozatos kivonásáig. És ezekhez a ja­vaslatokhoz több kiegészítő diplomáciai kezdeményezés csatlakozott, így az európai atommentes övezet létesítésére vonatkozó Rapacki-terv, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának a két német állam államszövetségének meg­valósítására irányuló javasla­ta, a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság legutóbbi nyilatkozata Észak- és Dél-Ko- rea egyesítésére stb. Zavarról és egyenetlenségről tanúskodnak a nyugati országok vezető po­litikusainak a fenti jegyzékek­re átadott vagy készülőben lé­vő válaszai. Az Egyesült Álla­mok erős nyomást gyakorol szövetségeseire, hogy az ame­rikai elképzelések szerint vá­laszoljanak a javaslatokra és cselekedjenek. Ezt azonban alaposan akadályozzák a nyu­gati tábor belső ellentétei. Mert e nyugat-európai orszá­gok az utóbbi időben mind gyakrabban »kirúgnak a hám­ból«. Ez igen szemléltető mó­don mutatkozott meg a leg­utóbbi NATO-értekezleten, amikor több tagállam, így Dá­nia és Norvégia képviselői PÁRIZS (MTI). Franciaországban a havazás forgalmi fennakadáso­kat okozott. Elzászban közel félméteres a hó. A vonatok há­rom—négyórás késéssel közle­kednek, a telefonhálózat sok­helyütt megszakadt és az autó­buszközlekedés majdnem telje­sen leállt. Időjárásjelentés Várható időjárás vasárnap estig: felhős, párás idő, több helyen havazás, havaseső, ónoseső, mérsékelt légáramlás, a hőmérséklet alig változik. Várható legmagasabb nappa­li hőmérséklet vasárnap 0, plusz 3 fok között. visszautasították az amerikai rakétakilövő állomások elhe­lyezését országaik területén, vagy pedig az erősödő nép­mozgalmaktól való félelmük­ben csak vonakodva egyeztek bele ilyen támaszpontok építé­sébe. Most a legutóbbi napok­ban pedig Bonn és London vi­szonya vált feszültté az angol csapatok fenntartási költségei miatt. Anglia pénzügyi nehéz­ségeire hivatkozik, de Nyugat- Németország kereken megta­gadja a megszállási költségek fizetését. Helyette hajlandó há­rom éven át fegyvert vásárol­ni Angliától, összesen százmil­lió font értékben. Az angol la­pok természetesen a legna­gyobb felháborodás hangján írnak az esetről. Felpanaszol­ják a bonni kormánynak, hagy nem járul hozzá Nyugat-Euró- pa »védelméhez«, s szemére vetik, hogy a Szövetségi Köz­társaságban állomásozó angol csapatok »Németország bizton­ságát« is védik. A Daily Mail »fösvénynek« nevezi a nyu­gatnémet kormány javaslatát, a német lapokban megjelent karikatúrák pedig koldusként ábrázolják az Angliát megsze­mélyesítő John Bulit. A News Chronicle vezércikke azt emeli ki, hogy Bonn eljárása a leg­súlyosabb károkat a NATO- nak okozza, mert »a kölcsönös bizalmatlanság állandó erősö­dése menthetetlenül megrot­hasztja a szövetség alapjait«.- Nem tudjuk még, hová ve­zet a megszállási költségekről folytatott vita, de egy tény, hogy a nyugati táboron belül tovább erősödik Nyugat-Né- metország helyzete, s ez nem­csak fokozódó gazdasági tér­hódításban, hanem a szövet­ségeseivel szemben használt hang egyre keményebbé, ma­gabiztosabbá válásában is megnyilvánul. Egyre több je! mutat arra, hogy Nyugat-Né- metorszíg az atlanti tömbben, a NATO-n belül megelégelte a másodrendű hatalom szerepét. Ami pedig a megszállási költségeket és a fegyverkezési kiadásokat illeti, a kölcsönös őszinteségen, a status guon, azaz a fennálló helyzet elisme­résén alapuló nemzetközi meg­egyezés feleslegessé tenné az országok költségvetéseire nyo­masztóan nehezedő katonai ki­adásokat. Feleslegessé tenné nemcsak az angol, hanem az amerikai, francia csapatok ál- tomásozását Németországban ás más európai államokban. Feleslegessé tenné azt az évi harmincöt milliárd dollárt is, amit a NATO tagállamok fegy­verkezésre fordítanak. És gon­doljunk arra, ha nem volna a világfeszültség, a Szovjetunió és más szocialista országok is még többet költhetnének az életszínvonal emelésére, a nép­jólét növelésére. Az Egyesült Államok vezető körei, főleg Dulles külügymi­niszter és környezete elutasít­ja a kormányfői találkozó gon­dolatát. Pedig az eljárási kér­désekkel folytatott huzavona, a felesleges szóoséplés súlyos bűn az egész emberiség ellen. Az amerikai diplomácia egyéb­ként is saját magát hozza egy­re lehetetlenebb helyzetbe. Az amerikai mesterséges hold fel­lövéséig arra hivatkoztak, hogy az Egyesült Államok a szovjet rakéta-fölény folytán egyenlőtlen helyzetben van. S ebből a helyzetből nem tár­gyalhat. Most pedig, hogy az Explorer, ha szerényebb ki­adásban is, de szovjet társával együtt rója földkörüli útját, a kezdeti csüggedcst a harsogó öröm váltotta fel és most a vélt erő tudatában helyezked­nek elutasító álláspontra. Wal­ter Lippman, a New York He­rald Tribune-ban kénytelen volt csillapítani az újjongókat. Felhívta a ügyeimet arra, hogy az Egyesült Államoknak legalább négy-öt évébe kerül, amíg utoléri a Szovjetuniót a rakétatechnika, a világűrhajó­zás fejlesztésében. Az erőpol»- tika álláspontját korunk már alaposan túlhaladta. A józanul gondolkodó amerikaiak előtt is világos, hogy egy új háború­ban az Egyesült Államok stra­tégiailag, katonailag sem ma­radhatna meg a »splendid iso­lation«, az előkelő elszigetelt­ség helyzetében. Az interkon­tinentális rakéták korszakában nemcsak London, Párizs, Brüsszel stb. válhat pillanatok alatt semmivé, hanem New York, Chicago, Washington is. Az Egyesült Államok ma épp­úgy sebezhető, mint a kisebb- nagyobb nyugat-európai orszá­gok. Katonai szempontból te­hát teljesen érthetetlen az amerikai mesterséges hold fel­lövése után az Egyesült Álla­mok diplomáciájának újabb megmerevedése. Az amerikai technikai fö­lény, a katonai fölény ma már a múlté. Be kellene végre lát­ni azt, hogy a megfélemlítés­nek, a zsarolásnak, az erő fi- togtatásának politikáját ko­runk alaposan túlhaladta. Ezt felismerik ma már a legtöbb nyugat-európai országban. Nyilvánvaló, hogy ebből a fel­ismerésből, az új háborútól va­ló félelemből adódik az a ko­moly taktikai nézeteltérés is, amely például az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia kö­zött a csúcstalálkozó kérdésé­ben megnyilvánul. A londoni limes legutóbbi számában megállapította, hogy az ame­rikai kormánnyal ellentétben az angol kormány ma már nem vonakodik attól, hogy akár külügyminiszteri értekezlet nélkül is találkozzék a Szov­jetunió vezetőivel, ha megfe­lelő előkészítést másképpen is biztosítani lehet. A Daily Ex­press vezércikkében hangsú­lyozta, hogy a nép kétségkívül csúcstalálkozót kíván. »Közvé­És ez teljességgel így van. Az emberiség számára ma nincs más kiút, mint az, hogy a kis és nagy országok leülje­nek a tárgyalóasztal mellé és meghányják-vessék, hogyan lehet kikerülni a kátyúból, ho­gyan lehet megmenteni az em­beriség jövőjét. A népek azt várják vezetőiktől, hogy meg­találják a megoldás útját. Ke­leten és nyugaton egyaránt azt akarják, hogy az elkövetkezen­dő években ne az atomhaiált hordozó gépek száguldjanak a fejünk felett, hanem a szput­nyikok, explorerek, űrhajók röpítsék a fény sebességével a diadalmas embert ismeretlen világok felé. Kedden este lelkes közönség nézte végig Lehár világhírű nagyoperettjének bemutatóját. A zene — köztudo­mású — magasan kiemelkedik a szerző művei közül csakúgy, minit a Kaposvárott bemutatott operett-sablonok tengeré­ből. Szövegkönyve azonban az eddigi bárgyú, semmitmondó nágnásmiskáik librettóján is mélyen alul marad. Igaz, a oróza úgyszólván semmi szerepet sem kap ebben az ope- eittben, inkább csak kiegészítő, összekötő szöveg, mely -‘gybekapcsolja a szerző zenei gondolatait, széles ívű, ro- namtikus hangvételű muzsikájának részleteit. Mégis bántó ■ nevetségesen üres, erőszakoltan összehordott történet. És jármermyire a zenét tartjuk az operett értékének, éltető deménak, a rossz szöveg már eleve csorbát ejt a művészek irodukcióján. Nem akarunk szövegrészeket idézni, s a szívhezszóló iallamók együgyű, kifejezéstelen sorait. Annyit azonban eegállapífchatűink: az előadás nagyrészt eme hiányérzetek niatt alig hagyhat nyomot a nézőben. A rendezés — Sallós Gábor munkája — igyekezett min- lent a zene szolgálatába állítani, s ötletekkel, ügyes bs- ilításokikal visszaadni az 1900-as évek párizsi hangulatát. Ez többé-kevésbé sikerült is. Kifogásolnivalónk mégis kad. Az első felvonás hosszú, unalmas, vontatott, nem okozza bennünk az érdeklődést. A szövegírói és művészi runka hibái miatt több erőt, energiát kellett volna fordíta- á az első felvonásra, még a következők rovására is, hisz zokból sokkal több lehetőség adódik. Nem értjük a máso- lik felvonás befejezését sem. Igaz, hogy a szövegkönyv tétszer írja elő a »mert ez sikk, sikk« éneket, táncot, de zerintünk másodszor ez indokolatlan. Ha csak azért tór­áit, hogy legyen fináléja a második felvonásnak is, akkor lóg szegényes megoldást választottunk. Sallós Gábor ügyes tietekkel gazdagította különösen a harmadik felvonást. Kár, hogy az első két napon technikai hibák sorozatával atólkozhatitnnk.) Helytelenítjük a második felvonás szel- imtölen, giccses levélbetétjét, mert ezt nem pótolta az perettben csak elvétve felvillanó humort. Sőt bárgyúbbá ette az amúgy is kifogásol t szöveget. A rendezés újszerű megoldásokra törekedett. A dísz­ítek, színpadképek (Bures Jenő munkája) általában jók. ajngulaitosak, szertelenek, mint maga az operett. Különösen rtszett a harmadik felvonásbeli bár-részlet megalkotása, óm az első felvonás díszleteiből nem érezzük a követségi alota halijának hangulatát. Mintha egészen másutt bo- jjolódma a cselekmény. A rendezőnek, úgy érezzük, többet kellett volna törődni színészi képességekkel, mélyről jövő tehetséggel, kevésbé lesekedhetfl, avagy a gyakorlat, rutin hiányával küzdő SÍmészékkel. Ha mást nem is, de tőlük legalább a rendező lozdiu latadnak, játékának lemásolását várnánk. Víg özvegy Bemutató a Cáky Gergely Színházban Az előadás hangulata, színvonala kétségkívül emelke­dett a második, harmadik felvonásban, s e kibontakozás, az érdeklődés fokozása a rendezőt dicséri. A Víg özvegy legfőbb értéke a zene. Lehár csodálato­san szép dallamokat sorakoztat fel világhírnevet hozó ope­rettjében oly igényes, magas nívójú feldolgozásban, hang- szerelésben, hogy az messze meghaladja a könnyű operettek színvonalát. Ahogy az operettből kimaradt a szubrett, tán­coskomikus szerepkör, úgy a zenéből is hiányoznak a humor elemei. Lehár fináléi — melyek nem csak az előző dalla­mokat foglalják össze, hanem új témákat is hoznak, s igen nagy felkészültséget igényelnek az énekesektől — helyenként az opera műfaj határáig vezetik el a hallgatót. És ezt a ze­nét szinte hibátlanul tolmácsolta az örvendetes fejlődésről tanúskodó zenekar Várkonyi Sándor vezényletével. Be­valljuk, különösen a közzenék tetszettele, s a Vilja-dal lágy, érzelmes, de nem émelygős, mértéktartó kísérete. A simu- lékony, alkalmazkodó zéne nagy segítséget jelentett az éne­keseknek. És itt kell megemlékeznünk a kórusról is, mely az erősítés révéin mintha kicserélődött volna. Alig ismertünk rá az együttesre. Különösen a férfikórus tömör, egységes hangzása ragadott meg. Külön dicséret a rendkívül kényes Pavillon-duett zárórészéórt és a finálék kifogástalan tol­mácsolásáért. Kedves, bájos művésznőt üdvözölhettünk Glavari Hanna, az özvegy szerepében. Serfőző Ilona — talán ezzel fejezhetjük ki legjobban képességeit — igazi művész. Olyan őszinte, szívből jövő alakítást láttunk tőle, hogy bátran mondhatjuk: nyeresége színházunknak. Az általánosságok keveset mondanak, mégis ide kell írnunk: játéka meggyő­ző, kiforrott; finom kifejező eszközeivel, bájával, humor­érzékével megnyerte első csatáját. Kár, hogy kissé rekedt volt, de így is megállapítható: hangterjedelmével nem le­hetünk túlságosan elégedettek. Úgy éreztük: tudja ezt, többet akarna adni, s éppen efeletti izgalmában nyújt kevesebbet képességeinél. Vilja-dalában inkább játéka tetszett, rossz levegővételei megtörték a dallamot. Tarján Tamásra (Rosillon) mindez fordítva áll. Szerepe bemutat­kozáshoz nem a leghálásabb, befejezetlen, elnagyolt. Pa- villon-duettje és a harmadik felvonásbeli betétje viszont kifogástalan. Érces tenorja magasan szárnyaló, s magával ragadja a közönséget. Kár, hogy jó hangja, csiszolt ének- technikája nem párosul megközelítően sem játékával. Szög­letes, groteszk mozdulatai, minden természetességet, szív­ből jövő játékot nélkülöző szereplése erősen kifogásolható. Az operett legmegnyerőbb figurája Daniié gróf volt. Gálfy László megerősítette bennünk a hitet: rendkívül te­hetséges fiatal művész, akitől sók igazi élményt, kitűnő alakítást várhatunk még. Daniló nemcsak szövegben mondta el egyéniségét, jellemét, játszotta, élte azt, s mi hittünk neki. Mór megjelenésével, finom humorérzékével és ter­mészetes mozdulataival is hűen adta vissza figuráját. S bár szerepe Lehár szerint sem bonviván szerep; ahol ke­vésnek bizonyult énekbeli képessége, j átékban tökéletes an oldotta meg feladatát. Ehhez az alakításhoz szívből gratu­lálhatunk. Soltész Mária Valancienne szerepében a várakozásnak megfelelőt nyújtott. Nem túlságosan sokrétű szerep, mégis éreztük játékából a szerelmes asszony követelőző szenve­délyét. Dalai megnyerők, de különösen táncaival okozott kellemes meglepetést. Balázs Andor is játszott. Kénytelenek vagyunk így pa­pírra vetni gondolatainkat, mert játéka kritikán aluli. Erőltetett, mesterkélt, nem szívből fakadó Zótája kiábrán­dító. Nagyrészt az ő rosszul sikerült játékából fakad az első felvonás vontatottsága. Szerepe sokkal több lehetőséget nyújtana, de ezt humorérzék, szív nélkül aligha lehet ki­aknázni. Kellemes meglepetést okozott Juhász József Cascadája. Szép, szárnyaló énekét azonban kár volt tönkretenni Medve András »prózai énjek«-ének párosításával. Ez rendezői hiba volt. Az operett humora Daniló és Zéta szerepén kívül leg­inkább Nyegus, követségi írnok figurájában összpontosult. Horváth Sándor, bár sokszor megnevettette a nézőt, úcf éreztük, kissé túljátszottá szerepét. Mégis dicsérhetjük öt­letdús alakítását, csupán annyit jegyeznénk meg, hogy az ő képességei nem teszik szükségessé, indokolttá a túlzáso­kat. Dani Lajos, Farkas Rózsa, Pólyák Zoltán, Virág Ilona, Remete Hédi és Kovács Emil kis szerepükkel hozzájárultak az est sikeréhez. OlgyaA Magda Éva keringője megérdemelt, őszinte sikert aratott. Néhány szót még a táncokról. Mezey Károly, a Szegedi Nemzeti Színház tagjának ötletei, tánckompozíciói nem rosszak. Csak azokat jobban meg kellett volna tanulni. Egyedül az apacs-tánc (Remete Hédi, Kovács Emil, Dani Lajos) nyerte meg tetszésünket. Káprázatos, kidolgozott volt, köszönet érte. A második felvonás férfi, női táncai el­nagyoltak, nem érettok még. S a kán-kán — erről nem mondunk kritikát. Úgy érezzük, jobb lenne törölni. A produkció minden erénye ellenére sem tartozik szín­házunk legjobb előadásai közé, közönségsikere azonban vitathatatlan. Jávori Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom