Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-09 / 33. szám

* Vf *r AP 2 Vasárnap, 1958. február 9. piaci űriArbt... F®T. NYOLC VAN. A stan­dok mögött még alig-alig áll­nak, majd később, kilenc, tíz óra felé lesz itt zsúfolásig te­le vajat, tejet, túrót, tojást áruló asszonyokkal a sor. A piaci őrjáratra először csak Mérő Imre, a városi tanács kereskedelmi csoportjának vezetője, Kiss Béla, a Minő­ségvizsgáló Intézet munkatár­sa és Jüngling János, rendőr- szalkaszvezető indul el. Kis« elvtárs táskájából előkerülnek a műszerek. Először Tóth La- josné kaposújlaki lakos kan­nájáról emeli le a fedőt. A keverővei felkavarja a tejet, nehogy egyenetlen legyen a minta. Majd a kis bádog mé­rőhengerbe mintát vesz. A fajsúlyúiéra egyre lejjebb süllyed a finom zsíros tejbe. — Híjnye, mama, ez aztán a tej! — mondja Kiss elvtárs — Talán nem jó! — retten meg az asszony. — Eossz? Bár mindenki ilyen Zsíros tejet árulna. — Hát szó, ami szó — jön meg a szava Tóth Lajosnénak - dicsérnek is a kuncsaftjaim Van, aki évek óta nálam vá­sárol. Tóth Lajosné mellett áll Nagy Istvánná Simoni áról. Az ő tejét is csak dicsérni le­het. Földvári Mihályné Batérói hozta a friss, gőzölgő tejet. A 'ajsúlymérő mélyre süllyed a frissen fejt tejbe. Azért nin<s mindenütt rend- oen minden. Nagy Józsefné Nagyberki lakos tejfele gya­nús, mintát kell venni belőle. Sőt, még Jüngling szakaiszve- lető elvtársnak is akad dolga, mivel Nagy Józsefné otthon­hagyta a személyi igazolvá­nyát, így hát kénytelen jegy­zőkönyvet felvenni. Szabó Földes Kálmánná ka- posmérői lakos tejfeléből, Bog- Ián Lajosné bárdudvamotki akos téjéből szintén mintát cell vermi. A minőségi vizsgá­ját m-ajdi eldönti, vám-e hiba a asírtartalom körül. KÖZBEN A TISZTIORVOS s előkerült. Somogyvári Já- íosné somogyjádi lakos ellen esz panaszt, mivel az hurkát «róbál árulni. A rendeletek értelmében töltelékárut nem szabad behozni a piacra és árusítani, így hát Somo-gyvárí Jánosné szabálysértést köve­tett el. Mindnyájan felkerekedünk, s megkeressük a hurkát áruló asszonyt. Addigra azonban már a kosár mélyére költözik a jóféle hurka. — Jaj, lelkeim, tízóraira hoztam én ezt, nem eladásra... — mentegetőzik Somogyvári- né. Mérő elvtárs már viszi is a legközelebbi mérleghez a hur­kát. Hatvan dekának bizonyul, ami nem egy, de két tízóraira is elegendő. Elkobozni azon­ban mégsem lehet, mivel a rendeletek értelmében csak egy kilón felül vehető el töl­tött áru. Végigvizitáljuk a csirkéket is Van, aki oltatlan baromfit hozott a piacra. így például Landek Istvánná, Szabó Ist­ván,né Kisasszondról, Petrus Lajosné Kaposmérőről, Filma Lajosné Kaposkeresztúrról. Közben Szőnyi elvtárs, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője is meg­érkezik. Az állami és szövet­kezeti elárusító helyeket néz­zük végig. Miért nem árulnak tejet. Ezt vizsgáljuk. Ha az állami szektor is foglalkozna tejárusítással, mindjárt nem tudnák négy forintért, 4,50-ért árusítani a tej literjét az ős­termelők. Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat 230-as boltjá­ban nem lehet tejet, tojást kapni. Az eladók nem tudják mi ennek az oka. Annyit tud­nak csak mondani, hogy a kö­zeljövőben már nagyobb mennyiségben érkezik a tan­gazdaságból tojás. Nem árulnak tejterméket a földszöv gyümölcs és zöldség­boltjában sem. Valamikor árultak, nagy forgalmat bo­nyolítottak le, de mivel egy­szer megmaradt egy kanna tejfel, abbahagyták az árusí­tást, azóta nem foglalkoznak tejtermékek árusításával. Kaposvár és Vidéke Földmű­vesszövetkezeti Boltjában sincs tej. Budapesten a Tol- buchin körúton is van boltjuk, inkább oda viszik az árut, pe­dig elsősorban a megyeszék­hely ellátását kellene szorgal­mazniuk. A somogygeszti, ré­páspusztai, nagyberki termelő­szövetkezetek piaci elárusító- helyén lehet kimért tejet vásá­rolni. Kiss elvtárs itt is meg­méri a fejsúlymérővel, rend­ben van-e minden. Nincs semmi kifogás a tej ellen, a tejfel is friss, viszik is szíve­sen a vásárlók. Szőnyi elvtárs figyelmezteti a tolt vezetőjét, hogy kereskedmök nem sza­bad, csak a termelőszövetke­zeteik terményeit árusíthat­ják, ne forduljon olyan elő, hogy őstermelőktől vásárolnak árut továbbadásra. ÍNYCSIKLANDÓ ILLATOK szállnak a levegőben. Bank Mihály pecsenyesütő bódéja elé érkeztünk. A tepsikben pi­rosra sült húsok, kolbászok és hurkák úszkálnak a zsírban. Szőnyi elvtárs vizsgálni kez­di a hurkát. Bank Mihály vál­tig erősíti, hogy nincs benne rizs. Azonban nincs minden rendben, Kiss elvtáxs már ve­szi is a mintát. Ha a minő­ségvizsgáló kideríti, hogy rizs is volt a hurkában, akkor bi­zony az is bebizonyosodik, hogy olcsóbban kellett volna árusítani a hurkát. A kol­básszal is baj van. Bank Mi­hály készségesen méri le a minőség-vizsgálatra kiválasz­tott hurkát és kolbászt, sőt a becsomagolásra is készségesen vállalkozik. Azonban amikor hátat fordít, egy hirtelen mozdulattal másakra cseréli ki a kiválasztott kolbászt. — Ez frissebb! — indokolja meg lakonikusan cselekedetét. A két kolbász között szem­re is nagy a különbség. Bank Mihály azzal mentegetőzik, hogy a vastagabb kolbász nem ízlett annyira a vevők­nek, • hát átdarálta. Persze ez se törvényes, mivel állami vállalattól vette a kolbászt, így hát aizt nem is dolgozhat­ja át. A jegyzőkönyv elké­szült. A minőségvizsgáló inté­zet pedig majd megmondja, milyen minőségű, milyen alapanyagokból készített kol­bászt, hurkát ad el Bank Mi­hály a vevőknek. A PIACI ŐRJÁRAT ezzel véget is ért, majd a következő hetipiacon újra megvizsgálják az illetékesek, milyen minősé­gű élelmiszert adnak el Ka­posvár lakóinak az ősterme­lők, az állami és szövetkezeti boltok. TEL A TÉGLAGYÁRBAN A hó utolja is elolvadt a várdomb tetején. A fák kopa­szon, megtörtem nyújtják fe­jüket, hogy a nap had'd simo­gassa sugár-kezével, hadd le­heljen életet a megfagyott ágakba. A domb aljában szinte észrevétlenül húzódik meg a Balatonboglári Téglagyár. A huszonhat méteres kémény árván mered az égnek, most nem ereget füstjeleket, nem irkálja tele koromfekete áb­rákkal az eget. Csendes a gyártelep. Pintlár Páll telep­vezető lelkesen magyarázza, hogy bezzeg nyáron milyen lázas munka folyik itt. — A mi téglagyári munká­saink itt laknak a telepen. Már mint a törzsgárda. Olyan is álcád, aki húsz éve dolgosaik nálunk, még talán elzavarni sem lehetne innen. Apáról fiúra szállt a téglásság. Bi­zony, ha munkás kell, kocsi­tolót csak találok, de akinek azt mondom, csinálj sarat, csak a vállát vonja. Nem könnyű mesterség ez. Kellene a gép, elég volt már a kézi- vfetésből. Talán nevetséges, de mi azt szeretnénk, ha az »adj uram, d's mindjárt-« elv alapján adnák felettes szer­veink a gépeket. Csillét tol felénk két mun­kás. A kocsiból gyakorlott mozdulattal fordítják ki a ki­termelt agyagot. A sínek mentén eljutunk a »bányához-«. Bajzik János ke­mencemunkás ügyesen forgat­ja a csákányit, lazítja a földet Zöld ingét még az izzadság is kiveri, micisapkáját pedig egészen a feje búbjára löki. — Aki dolgozik, a legke­ményebb télben se fázik — mondja. Micisapkáját a sze­mébe húzza, s akkorát sújt a csákánnyal a fagyos földbe, mintha legalábbis az egész földgolyóbist pozdarjává akar­ná zúzni. A csillék egymás után tel­nek meg agyaggal Molnár Jó­zsef, Bajzik János, Fuller László munkája nyomán. A csilletolók nékifeszülnek a ko- - csinak, s már gurul is a kocsi a lejtős domboldalon. Egv-két hónap még és újra megélénkül a gyár. A vető­helyék ügyeskezű asszonyok­kal lesznek tele, akik napi kétezer téglát is megformál­nak, a kéményből fekete füst­felhők lopóznak az égre, a kemencében pedig vörösre iz­zanak ki a téglák. PILLANATFELVÉTEL... 0 Az asztalon lepedő­nagyságú csomagoló­papír. Mellette a sza­bás-varrás rejtelmét ismertető könyv. Kar­csú, csillogó szemű fiatalasszony ügykö­dik a kihegyezett ce­ruzával. Épp egy kombiné szabásmin­táját másolja a könyviből. A kis fia­talasszony a péterhi- dai tanító felesége, az ügyhöz illő komoly­sággal húzza a hosz- szú-hosszú fekete vo­nalat, méricskél, ja­vít, radíroz. Néha-né­ha az órára is pillant, ugyan nem kell-e még hazamennie. Mert bi­zony még vacsorát is kell főzni, -mit is szól a férje, ha üres asz­tal fogadja. Pedig a tanulni vágyás igen marasztalja. Lema­radt a csoporttól és be akarja hozni, amit elmulasztott, mert csöppet sem akar hátrább kullogni az anyagban, mint a töb­biek. Nemsokára itt a tavasz, enyhül az idő, leveti mindenki a té­li ruhát, kellenek az új ruhák. Ezt pedig, ha minden jól -megy, maga szabja ki, ma­ga varrja meg, ezért a nagy igyekezet, a késő délutáni külpn- tanulás. vagyok én is, a veze­tőséggel ülök egy asz­talnál. 4. 3. y 0 Az értekezlet meg­kezdődött. A hatal­mas asztal végén ap­rótermetű kislány ül Szeme olyan fürgén jár ide-oda, mint a megriadt nyálé, ami­kor előbukkan a va­dász az erdőből. A kislány előtt paksa- méta papírj Keze gyorsan futtatja be gyorsírási jelekkel a tiszta papirost. Ami­kor egy szusszanás- nyi ideje van, büsz­kén hordozza körül tekintetét a jelenlé­vőkön, s mintha azt jelentené mindez, mit szóltok hozzá, milyen fontos szo-r) élv! qóg Rongyos, férfi kabát lóg rajta. Csokoládé- barna arcán maszat- foltok. Fülében nagy karikák hirdetik a női hiúság el nem fojtha­tó megnyilatkozását. Cigánylány. Ott áll a piacon. »Mozgó« árus, jobbra, balra ugrál, hogy az otromba ci­pőben, melynek lyu­kas a talpa és úgy tá­tong, mint a kroko­dil a Nílusban, ne fázzon a lába. Mögöt­te nagy zsák gyújtós van. Az árut kis ku­pacokban rakja ma­ga elé. A vevőkkel képes félórákat alku­dozni tíz fillér miatt. Szájából csak úgy ömlik a szó. Sír, rí, jajVjesaékel, bizony­gat mindaddig, amíg az általa megszabott áron el nem kel az utolsó darab gyújtós is. Ha nem lenne raj­ta fehér kabát, senki sem gondolná, hogy 6 a pincér. 15 éves le­het. Kimért léptek­kel, elegáns tartással jön az asztalhoz, mintha legalábbis a margitszigeti Nagy­szálló pincére lenne, s nem a barcsi föld­szöv étterem pincér- tanulója. Amíg a ren­delést felveszi, pillája sem rezdül. Készsége­sen nyújtja az ital- árjegyzéket, sőt még ajánl is. Aztán, ami­lyen méltóságteljesen jött, úgy is távozik, hogy pillanatokon belül újra megjelen­jen a gőzölgő leves­sel, a ropogósra sült csirkehússal. Olyan komoly, olyan szer­tartásos, de épp ez a jó," épp ez kelti azt az illúziót, hogy leg- alábis valamelyik vi­lágváros legelőkelőbb hoteljében ebédel az ember. — lg — HÄRCALITÖL I „„ cse. * A HALHATATLANSAGIG Nem mond többet egy szóval sem, és légis éktelen kavarodás támad a vagonban. íz eddia hallgatagon figyelő hadinép meg- levenedik. — Igaza van a főhadnagy úrnak! Száll­ónk ki, mi a fenének engedjük cipeltetni vágunk? Kivisznek bennünket a francba, a émeteknek. Szálljunk ki, míg itthon vá­gunk, Magyarországon. — Ez az igazi beszéd. Látszik, hogy a fö- adnagy úr becsületes ember, s nem akar ennünket szédíteni, mint azok a nyavalyá­ik — És velünk mi lesz? — kérdezi majd.nem író hangon valaki a sarokból —, hisz még az Ifélünket sem tudjuk megemelni. Segítsen íjtunk, főhadnagy úr! Bertalan lehetetlen helyzetbe került Ed- ig lezajlott életében még nem volt példa ar- i, hogy ilyenkor mi a teendő. Sajnos, még iák nem is olvasott róla. És ő, aki eddig még iha senkinek sem vétett, ő az örök óvatos, z örök igazodó ember megint megoldatlan érdesek előtt áll. Isten mentsen, hogy valakit megbántson, mert ezek még képesek lesz­ek, hogy lehajítsák a mozgó vonatról. így 3m tudott mást mondani: — Minden megoldódik. S hogy szavainak valamilyen katonai yomatékot is szerezzen, a vonaton felszedett ■avakból halászott elő egyet: — Azt a hétszentségit! Meg is nyugodtak a kedélyek. Az em.be- •fc hezzászelídiiltek. Tisztelettel és barátság­ii érdeklődtek sebesülése felöl, meg hogy erre járt a fronton, meg miegymás. Ilyes- ire aztán nehéz a válaszadás egy olyan em- ir részéről, aki soha életében nem hallaatott itortái históriát, az újságokból a hadijelen- seket soha sem olvasta el. Hát így mit is ondjon? Emi néhány kósza emlék még élt mm iskolás korából, Botond bárdjáról, Le­li kürtjéről, a Búvár Kunéról, meg Mátyás rőlyról. De nem mert belekezdeni egyik rténetbe sem, mert ezek is nagyon zavaros ílgok voltak, hátha kinevetik. Hirtelen tá- adt mentőötlettel próbálta elcsitítani a kel- metlen kíváncsiskodást. — Mit meséljen magáról az ember? iggyék el, csak most jövök rá, hogy katona > 5. « vagyok. De azért elmesélek egy vitéz históriát. Kicsit nevettek hozzá, hogy milyen vicces ember a tiszt úr. Bercink pedig torkán egyet köszörülve, megkezdte élete első előadását. A gennyesedő sebektől bűzös vagonban, har­mincöt frontot járt. átlyuggatott testű sebesült­nek elmesélte a János vitézt. Piszkos históriák, így kevés szó essék róluk Sok esetben rájön az ember arra, hegy jobb, ha hallgat. Nehogy azt higgyék, hogy a János vitéz miatt mondom. Nem. Annak igen nagy sikere volt. Először az éjszakai esetre vonat­kozik a fenti megállapítás, másodszor a bécsi kórházra, harmadszor pedig az apácákra. Igyekszem gyorsan elmondani, sorjában. Éjszaka megállt a vonat. Valami város külső pályaudvarán vesztegeltek. Egy karlövé- ses tizedes, meg a mérges beszélő, akit, Szűcs­nek hívtak, és civilben kéményseprő volt, le- m&sztak a vagonból, tájékozódni, meg hogy a különkocsis törzsőrmesternek jelentsék, hogy a késő esti órákban meghalt a fejlövéses, éppen akkor, amikor János vitézből az >*Én, a pász­torok király «-át énekelték. Vissza is érkeznek hamarosan, három üveg pálinkával, öt ke­nyérrel, két doboz konzervvel a nyalábukban, melyekről pillanatok alatt kisült, hogy a kii- lönkocsiban engedély nélkül vételezték. A törzsőrmesterről nem szóltak, de azt elmon­dották, hogy itt szökni nem lehet, annyi a né­met a környéken, a pályatest két oldalán, mint a nyű. Hát jó, gondolják, majd világossal kiderül, hogy mit lehet tenni. Kovács Bertalan, mint főhadnagy, szintén így vélekedik, s nagyot húz a feléje nyújtott pálinkásiivegből. Még krákogni sem ér rá az erős italtól, amikor nagy zajjal, káromkodással egy zseblámpát tartó kéz jelenik meg a vagon ajtajában, mely után egy keszeg törzsőrmester tornázza fel magát a kocsiba. — Szóval ez az a tolvaj banda?! — kezdi ilyen szépen. Szűcs, a kéményseprés katonának bevo­nult mestere, katonásan jelent: — Törzsőrmester úr, alázatosan jelentem, a főhadnagy urunk parancsolta, mert azt mondta, áll a vonat, vételezni kell, meg a ha­lottat is le kell adni. — Tojok a főhadnagytokra. Különben ezen a vonaton nem lehet egyetlen főhadnagy sem. — Itt van e — mutatnak többen is az aj­tóval szemben fekvő Bertalanra. A törzsőrmester lámpája arra villan, de a fénycsóva nem mutat mást, mint egy kariká­ban kuporodó embert, aki riadt, félő szemmel mered a szájas altisztre. — Nem főhadnagy ez, hanem egy rakás marha... — mondja a törzsőrmester úr, s hangja máris a hőstenorba csap, az anyját emlegeti mindenkinek, meg német járőrről szaval, hogy majd kiszárat ja az egész kocsit. Ekkor indul el a baj. Szűcs megkérdi Kovács Bertalant. — Pofon üssem? — Lehet — válaszol Bertalan, akit igen idegessé tesz a jelenet. A pofon csattan, a törzsőrmester úgy dől el, mint egy liszteszsák. Bertalanban még a lélegzet is megfagy, s bebújna még az egér­lyukba is, úgy megretten szegény. A többiek kevésbé. Szó is alig esik az esetről, esznek, ke­gyetlenül, nyögnek és káromkodnak. Az ígi eltöltött csendes perceket követi aztán a nagy kavarodás. Kint, a vimatkisérő egészségügyi különít­mény egy rendfokozat nélküli tagja kiabálja a törzsőrmester nevét, vele duettben két né­met hang a vonatparancsnokét. Bekukkanta­nák Bertalanok vagonjába... Imiét aztán csak úgy robognak az események, melynek vége az, hogy az eszméletlen törzsőrmester helyett Ko­vács Bertalan lesz a vonat parancsnoka, s ke­zében egy német utasítással, a borbéllyal, a kéményseprővel, a karlövéses tizedessel át­telepszik a parancsnoki kocsiba. Ott, Harcaliban, ugyan ki gondolta volna? S míg a vonat zakatol a fekete éjszaká­ban, Kovács Bertalannak is eszébe szalad, hogy bizony annál a kérdéses pofonnál jobb lett volna meg sem mukkannia, akkor most nem ülne ismét nyakig a bajban. Fölösleges luxus a filozófia, főleg ilyen- kor. De nem felesleges a különkoosí, annak raktári készlete, mert itt legalább pihenni is és enni is leheti Ez is valami. Az egyes állomásokon, de megesik, hogy a pirinyó bakterházak előtt is, megáll a vo­nat. Ilyenkor Bertalan kiáll a koosi legalsó lépcsőjére, mögötte a három önkéntes cherub, és katonásan tisztelegnek német és magyar katonáknak, vasúti pályamunkásoknak, bak- teroknak, meg mindenféle asszonynépségnek. Igen dekoratív hatást vált ki minden meg­jelenésük. Bertalan, fején hatalmas kötés, messzire fehérítő pólyával, a tizedes felkötött karjával, a kéményseprő kötésbe bugyőlált lábfejével. De nagyon impozáns a borbély is, ugyanis hajnalban fogába nyilait a fájás, s vagy tíz méter gyolccsal kötötte fel állát a feje búbjára. Szombathelyre dél felé futott be a vonat Itt a szerelvény felét kipakolták, megmustrál­ták, kit a kórházba, kit meg a frontra utasí­tottak. Szomorú dolog volt. Az azonban bizo^ nyos, hogy igazságos eljárásnak bizonyult, mert a felpofozott törzsőrmester, mint légnyo­másos, kórházi állományba vétetett. A mozdony a megmaradt kocsikkal pö­fögve folytatta az útját, hegyen át, árlcon át. Egy és fél napi zötyögés után Pozsonyban állt Kovács Bertalan sebesültszállító szerel­vénye. Itt viegint megrogyott az állomány, s a megmaradó öt kocsival, a derék parancs­nak egy-kettőre Bécsben találta magát. Mindig azt mondták az öregek, hogy Becs kedélyes és igen kedves város. Talán képes levelezőlapon az is, de 1945. február 25-én, 26-án Bertalanék annyi ocsmányságot mondtak rá, hogy ha azt a derék bécsiek hall­ják, megüti őket a guta. De nem is lehet cso­dálkozni ezen. Két teljes napon át vesztegelt a Magyarországból ideszalartott kocsisor az egyik pályaudvar rendezőjének sínrengetegé­ben, s ebben a két navban még rájuk sem köpött senki. Viszont légiriadó volt vnos- untig. A pályaudvart egyszer közvetlen köze­lükben forgácsolták szét a rerriilő bombák. Tessék ezt kedélyesnek vértezni. Nem beszél­ve arról, hogy két nap alatt 13-an szenderül- tek örök nyugalomra az idetévedt mamiarok közül. Még el sem lehetett őket szállítani, mert a vasút körül cirkáló német őrök abban a pillanatban durrantottak eauet, ha valaki tíz lépésre eltávolodott a szerelvénytől. Szinte sírhatnékia támad az embernek az ilyen só- gorság láttán. A halottakat a kocsik alá ra­katta Bertalan, hogy legalább a földközelbe valami nyugalmat leljenek. De elég ebből ennyi, hisz bicskanrjitogató ügy, beszéljünk másról. A parancsnoki kocsi négy vitéze kisütötte, hogy ha törik, ha szakad a német—magyar barátság, innét valamiképpen el kell kerül­niük. Hiszen a kocsik már bűzlenek a btidös- ségtol, enni sincs már stb., stb. A dolog vé­ge az lett, hogy a kéményseprő a karlövéses tizedessel éjfél felé óvatosan kibújt a kocsi­ból, s terepszemlére indultak a sötét éjszaká­ba. Bertalan szive erősen vert, nagyon árvá­nak. érezte magát a két ügyes baka eltávozása után. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom