Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-08 / 32. szám (33. szám)

Szombat, 1938. február 8. 3 somogyi nt.rm.Ar Ankét a társadalmi tulajdon védelméről Az MSZMP Somogy megyei Bizottsága, a Megyei Rendőr­főkapitányság, A Megyei Ügyészség és a Megyei Bíróság közös rendezésében ankétot tartottak Kaposvárott a társa­dalmi tulajdon védelméről. Az ankéton üzemek, vállala­tok igazgatói, pártszervezetek titkárai, üzemi bizottságok el­nökei vettek részt. A közel száz főnyi hallgatóság előtt Batári István, a Megyei Rend­őrfőkapitányság képviselője számolt be a társadalmi tulaj­dont ért sérelmekről. Elmon­dotta többek között, hogy a földművesszövetkezeteknél 1956 első felében 960 ezer fo­rint kár volt, az elmúlt év ha­sonló Időszakában egymillió 300 ezer forintra emelkedett a társadalmi tulajdon megsérté­séből származott kár. A felde­rített nyolc és félmilliós kárból csak 3 millió térült meg. A to­vábbiakban arról szólt, hogyan sértik meg a társadalmi tulaj­dont. A kár főleg looásból, fu­sizásból, üzérkedésből, anyag- pocsékolásból, sikkasztásból származik, amely a nemtörő­dömségből, korrupcióból, libe­ralizmusból és a nevelő munka hiányosságából fakad. Az előadás után számos hoz­zászólás hangzott el. Rimái László, a Megyei Ügyészség helyettes vezetője például megemlítette, hogy Somogybán társadalmi tulajdont ért kár optimális felmérés szerint 40— 45 millió forintra tehető. El­mondottak olyan eseteket Is, mint a homokszentgyörgyi földművesszövetkezetnél a felvásárló 250 ezer forintos kár okozása, Balatonszárszón a vb-titkár 29 ezer forintos sik­kasztása. Kasza István, a Déldunán­túli Áramszolgáltató Vállalat párttitkára olyan példát hozott fel, amely egyes megyei szer­vek felelőtlenségét mutatja. Kiss Ferenc, aki a villamos­művek tervosztályvezetője volt, társadalmi tulajdon megsérté­séért alacsonyabb munkakörbe került. Még le sem töltötte büntetését, a megyei tanács il­letékes osztálya kinevezte a megye faluvillamositásának élére. Ez az illető most mint tárgyaló fél jelenik meg volt munkahelyén, ahol a társadal­mi tulajdonnal szemben elkö­vetett bűn miatt felelősségire vonták. Az ankét részvevői elhatá­rozták: mindent megtesznek annak érdekében, hogy társa­dalmi mozgalommá tegyék a társadalmi tulajdon védelmét a megyében. Felhívással fordul­tak a pártszervezetek, a ta­nács, rendőrség, bíróság, ügyészség, valamint a többi társadalmi szervekhez, hogy a gazdasági vezetőséggel együtt határozottan lépjenek fel a társadalmi tulajdon megsértői­vel szemben személyre való te­kintet nélkül, s végül, hogy be­csületes embereket állítsanak fontosabb helyekre. Egy ifjúsági vezető rossz példát mutat Délelőtt 11 óra lehet, amikor Henez Pál elvtárssal, a Finommechanikai Vállalat párt- szervezetének titkárával végigmegyünk az üzemen. Hencz elvtárs közben elmondja, na­gyon szigorúan veszi a vállalatvezetőség a fu- serálást, s mindent megtesznek ennek meg­akadályozása érdekében. Amerre megyünk, mindenütt rendben folyik a munka. Egyik he­lyiségben asszonyok dolgoznak, festenek, s el­készített munkadarabokat csomagolnak. A forgácsolóműhelyben gyermekkocsihoz szük­séges alkatrészeket, s egyéb más munkadara­bokat készítenek. A lakatosrészlegnél, a bádo­gosműhelyben, a hegesztőknél, mindenütt azt találjuk, hogy valamennyi dolgozó munkalap szerinti feladatát végzi. Csiszoló részleg... Egyik gépnél orvosi műszereket fényesítenek, csak az ablaknál álló csiszológép előtt lévő magas, fiatal fiú, Szabó Jóska rejtené el szívesen a kezében lé­vő készülő tőrt... Engedélye nincs sem a vállalat vezetőjé­től, sem a csiszoló részleg vezetőjétől, tehát fuserál... Beszélgetünk vele. Arcán, szemén látni, hogy szégyelii magát, csak azt nem érezzük szavaiból, hogy azért szégyelii magát, mert fuserál, vagy pedig azért, mert rajtakapták. KISZ vezetőségi tag, harmadéves ipari tanuló. A csiszoló részlegnél fiatalabb tanulótársai, KISZ-en kívülek is dolgoznak. Milyen véle­ményük lehet arról a KISZ vezetőségi tagról, aki munkaidő alatt, engedély nélkül fuserál. Idősebb emberék is dolgoznak ott, még­sem figyelmeztette senki, hogy helytelenül cselekszik. Az ilyen munka könnyen idézhet elő balesetet is. Vajon ki fizetné az ilyen mun­kából származó munkakiesést, az orvost és egyéb költségeket? Egyetlen fuserálót találtunk a Finom- mechanikai Vállalatnál, s az KISZ vezetőségi tag volt. Úgy érezzük, ez nemcsak Szabó Jós­kának szolgál majd tanulságul. Nem árt, ha a Finommechanikai Vállalat KISZ-szerviezete foglalkozik azzal a kérdéssel hogy milyen feladat hárul a kiszistákra a fuserálás meg­szüntetése, s a társadalmi tulajdon védelme érdekében. — szí — Drága less a% a pálinka! 22 vádlott falopás miatt Istvánt és somogy sárdi — Vádlóm Gál társait, mert a felsővízi erdészeti kerülethez tartozó szentkirályi erdőrész­ben (nyúlfogói erdőrész) 1956 -57 telén fcb. 100-150 köb­méter akác, fenyő, éger, stb. fát termeltek ki és szállítot­tak lakásukra hatósági enge­dély nélkül. Az így elvitt fa értéke mintegy 20—30 ezer forintra rúg. (A Kaposvári Já­rási Ügyészség vádiratából.) A rendőrség erélyes nyomo­zási indított és az állami erdő­A SELEJT ELLEN Sok gondot okozott a So­mogy megyei Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál a selej­tes munka. Alig volt olyan megrendelés-átadás, ami ellen ne lett volna minőségi kifogás. Az igazgató, a pártszervezet is gyakran kérte a MEO vezető­jét, támasszanak nagyobb kö­vetelményeket a munkásokkal szemben. Ez azonban nem kö­vetkezett be. A MEO vezetőjé­nek gyenge volt a szakmai képzettsége, ezért e feladatot ellátni nem tudta. Nemrégen leváltották, s helyébe mást tettek. Január elejétől mái- nagyobb körültekintéssel kezdte meg a MEO munkáját. Szigorú köve­telményeket támasztottak min­den munkával szemben. Ez a dolgozók nagy részének szokat­lan volt, hiszen azelőtt hozzá­szoktak, hogy a MEO jófor­mán minden munkát, még a selejiet is elfogadta. Most a vállalat vezetői kénytelenek a dolgozókat selejt okozásért büntetéssel sújtani. Ez is szük­séges, hiszen a Gépjavító Vál­lalat fontos alkatrészeket mun­kál meg a Budapesti Fogas­kerékgyár számára, amit majd az exportra készülő traktorok­nál használnak fel. Márpedig a külföldre, de itthon is csak jóminőségű munkát lehet elfo­gadni. Hogy megakadályozzák a se­lejt gyártását, bevezették azt is, hogy egy-egy munkadarab szériában való készítését már, csak akkor lehet elkezdeni, ha a MEO az első elkészített da­rabot minden tekintetben át­vizsgálta. A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy még ez sem elegendő a selej­tes munka megelőzéséhez. Hatvan darab ceapszeg Tóth II. István fiatal eszter­gályos egy budapesti megren­delést, csapszegek elkészítését kapta feladatul. A munkalap­pal együtt megkapta a szüksé­ges rajzot, melyen a megfelelő méretek pontosan fel voltak tüntetve. Közben egy sürgős munka miatt a csapszegek ké­szítését abba kellett hagynia. Amikor újra folytatta a csap­szegek gyártását, nem vette észre, hogy egy milliméterrel kisebbre esztergálta azokat a megadott méretnél. Több mint két napig dolgozott így. Le­gyártott hatvan darab selejtes csapszeget, amit semmire sem tudnak használni. - Hulladék­anyag felhasználásával készí­tettem ezeket a csapszegeket — mondja, amikor beszélgettünk vele. Ez igaz, de mégis két napnál tovább dolgozott hiá­ba, amit kis figyelemmel el le­hetett volna kerülni. Ezért nem elegendő a selej­tes munka elkerüléséhez az, hogy a MEO a szériagyártás előtt ellenőriz. Hogy a selejtes munkát el lehessen kerülni, ahhoz a dolgozók sakkal na­gyobb felelősségérzete is szük­séges. Ne restelljék a fáradsá­got, s ha már legyártottak egy bizonyos mennyiségű munka­darabot, ellenőrizzék ismét, hogy valóban a megadott mé­ret szerint dolgoznak-e. Ha Tóth II. István is így cseleke­dett volna, akkor neon dolgo­zik íkét napnál tovább is hiába, s nem gyárt le hatvan darab selejtes csapszeget. Gondosabb munkát A Mezőgazdasági Gépjavító vaüalat vezetősége, hogy gon- iosabb munkára bírja a dolgo­zókat, olyan határozatot ho­zott, aki folyamatosan selejtes munkát gyárt, annak csökken­tik a nyereségrészesedését. Né­melyek talán túl szigorúnak tartják ezt az intézkedést. Miután nyilvánosságra hoz­ták, hogy a nyereségrészesedé­sét csökkentik a selejtet gyár­tó munkásnak, egymás után mennek az igazgatóhoz, -hogy inkább benn maradnak éjszaka és pótolják mulasztásukat. Nem ez a megoldás, hanem az, hogy gondosabb, figyelmesebb munkát végezzenek. Az elmúlt évben fordult elő, hogy nem megfelelő technoló­giai utasításokat, rajzokat, mé­reteket kaptak a munkások. Most, mielőtt kiadják ezeket, a műszakiak gondosan ellenőriz­nek minden rajzot, adatot, -hogy a legkisebb hibát is elke­rüljék. Sok százezer, sőt több millió forint kár éri népgazdaságun­kat évente a selejtes gyártmá­nyok miatt Gondoljanak erre a Gépjavító Vállalat dolgozói, s alaposabb, figyelmesebb munkával vessenek véget az üzemükre dicsőséget nem je­lentő selejtes munkának. bői hatósági engedély nélkül kitermelt fának nagy részét megtalálták a vádlottak udva­rán, Gál István lakásán és szőlőpincéjében rejtette el a több mint száz fát s amikor a rendőrök nyomára bukkantak a lopott holminak, azt állította, 'így vásárolta a fát a faluban. Még igazolásokat is tudott szerezni a tanácsnál. A -bíró­ság azonban nem fogadta el ezeket, mert kellő bizonyíték állt rendelkezésére, amely alapján biztosan megállapíthat­ták a lopás tényét. Gál Ist­vánnak sokba került az ello­pott hat köbméternyi fa, mert a bíróság 14 hónapi börtönre, 1500 forint pénzbüntetésre ítélte, s ráadásul a kárt is meg kellett téríteni. Bárdos Lajos másfél köb­méternyi fát tulajdonított el az erdőből, s a felelősségre- vonás őt is utolérte. Bár arra hivatkozott, hogy ő csak ak­kor kezdte meg a tiltott fa vágását, amikor látta, hogy a szentkirályi erdőrészről má­sok is kocsiszám hordták a fát. A rossz példa őt is arra ösztökélte, hogy befogjon és két kocsira valót udvarába fu­varozzon. Mivel nálunk a bün­tetés célja az, hogy neveljük az állampolgárokat, a bíróság őt három hónapi börtönre és 500 forint pénzbüntetésre ítél­te. A börtönbüntetés letöltését azonban a bíróság felfüggesz­tette. Remélhető, hogy Bár­dos Lajos tanul ebből a lec­kéből, s meggondolja, hogy valaha is olyanhoz nyúljon, ami a nép közös tulajdona. Huszonkét vádlottat sújtott a cselekmény mérvének meg­felelően kisebb-nagyobb -bün­tetéssel a kaposvári járás- bíróság. öt vádlottat összesen 35 hónapi börtönre Ítélt, ezen­kívül elkobozták a nyomozás­nál megtalált lopott tűzrevalót. ugyancsak több mint húszezer forint pénzbüntetés, illetőleg kártérítés megfizetésére kö­telezték mind a huszonkét vádlottat. Mintha a mennyből pottyan’ volna le a két városi ember olyan véletlenül jött Göndöcs Józsefnek a velük való talál­kozás. Magában dohogott, mi­ért is vállalkozott erre a rejtői mes fuvarra, de azért igyeke­zett jó arcot vágni a két civil­ruhásnak, hátha nem is néznél a kocsi alá — gondolta. — Hogy honnan jövök inner a mező felőli mefflékúton? — Hát egyenes magyarázata vat annak kérem, tél van ügye, t el -kel egy kis jártatás ezeknei a lovaknak. Már nem bírói velük, akkora bennük a vér De már ekkor kezdett kicsi izgatottan viselkedni, s a ké pénzügyőrségi nyomozó kíván csiságból beletúrt a kocsidé rákban lévő frissen tépett szál ma közé. Kezük -hidegltestet ta pintott Ösztönük nem csalt az üveg-ben 40 liter frissen égé tett pálinka volt. S amint ki derült, nemcsak feketén főzték hanem tiltott áruból is készüfl Cukorból. — Hol főzte, kinek viszi? - hangzott a kérdés, s Göndöc jobbnak látta az őszinte vá laszt, bevallotta, hogy Iliji István somogysárdi gazda főz te, az bízta meg őt, vigye fu varba Mezőcsokonyára, s ot az orvos-lakás közelében várj; a taxi. — Nohát térjünk akkor visz sza Híjához — mondták. Mon dani sem kell, Ilija kezdi» rosszul érezni -magát, amiko megpillantotta a két hatóság embert, fuvarosa kíséretébe! Először úgy tett, mint aki sem miről sem tud, de G-öndöcz ha mar ki gyógyította feledékeny ségéből Iliját. — Hát Pista, ne tagadd, his ott a kocsinyom a házad élőt ahogy megfordultam. Megtol a jég, Ilija István bevallott; hogy nem ez az első eset, am abból is megtudtak a pénzü-gj emberek, mert Hija előszedi a készüléket, a valódi krump ilifőző üstöt és emellett megtí lál-tak 200 liter, cukorból ke szült cefrét is. Most azonba bizonyára elveszik a kedv< Híjának a fekete pálinkafőzés tői. NEM MOLESZTÁLÁSI 14 óra IS perc. Vége az el­ső műszaknak a Ruhaüzem­ben. Asszonyok, lányok, fér­fiak igyekeznek a kapu felé. Ott útjukat állja Pulpán Feri, a soros nappalos portás. El­lenőrzi a táskákat, kosarakat, szatyrokat, retikülöket, s a sok asszonynál megtalálható varródobozt... A férfiaknál személyi motozást is végez. Keze gyakorlott mozdulatok­kal siklik végig a férfiak zse­bein, szeme megszokottan te­kint az asszonyok által eléje tartott táskák, kosarak mé­lyére, s csak ezután int: le­het hazamenni. Persze, bármilyen ügyesen és gyorsan is végzi munkáját, időbe telik. Az asszonyok és férfiak pedig igyekeznek ha­za. Olyanok is akadnak, akik türelmetlenségüknek elége­detlen szavakkal adnak kife­jezést. Egy fiatalasszony megjegy­zi: minek tart fel bennünket, Mindössze tizenkétezer forintról van szól Még 1955-ben történt. A Ka­posvári Útfenntartó Vállalat utait épített Tolna megyében, Tamásiban. A földmunkák el­végzése során közreműködtek budapesti kordélyos magán- vállalkozók is. A vállalat ve­zetői gyanúsan soknak találták a Blum Zsigmond kordélyos vállalkozó részére kifizetett pénzt, s ezért vizsgálatot ren­deltek el. A fegyelmi vizsgálat A fegyelmi vizsgálat megál­lapította, hogy Rétházi Imre, tamási építésvezető és Patkó Lajos, ugyancsak tamási mun­kavezető hanyagul, felelőtle­nül járt el, mert a kordélyos vállalkozók által elfuvarozott földről semmilyen -nyilvántar­tást nem vezettek Csupán szemre --saccolták- meg az el­fuvarozott földet, s minden el­lenvetés nélkül1 fizettették ki a Blum Zsigmond által kért ösz- szeget. A fegyelmi vizsgálat során a kihallgatott tanúk, szakér-tők tanúvallomásaiból kiderült, hogy Blum Zsig­mondinak tizenegyezer forinttal többet fizettek ki, mint ameny- nyi megillette volna. A vállalat vezetősége több dolgozót fegyelmi büntetésben részesített, Rétházi Imrét és Patkó Lajost p>edig azonnali ha­tállyal elbocsátotta a vállalat­tól és mindkettőjük ellen bűn­vádi feljelentést tettek. A nyomozást megszüntették A fegyelmi vizsgálat 1956. februárjában zajlott le. Már­ciusiban a tamási járási ügyész­séghez eljuttatták a bűnvádi feljelentéssel együtt a jegyző­könyveket, a szerzett bizonyí­tékokat, tanúk vallomásait. Hónapok teltek el. 1956. júliusában végre vá­laszt kaptak az Útfenntartó Vállalat vezetői a tamási já­rási ügyészségitől, Szabó József járási ügyész aláírásával. Hosszú pxmtokban sorolta fel a nyomozás addigi eredmé­nyét, majd ezzel fejezte be: nem találtak megfelelő bizo­nyítékot a bűnvádi eljárás megindítására, s ezért a nyo­mozást megszüntették. Persze, a vállalat ebbe nem nyugodott bele. Most már a Tolna megyei ügyészséghez fordulnak. A megyei ügyészség helyt adott a jogorvoslatnak, s a nyomozás folytatását rendel­te el. Egyben közölte a válla­lattal, hogy az ügy érdem-beni eredményeiről a tamási járási ügyészség fogja értesíteni őket Egy elmaradt tárgyalás így rási is történt. A tamási já- ügyészség értesítette a vállalatot, hogy a nyomozást folytatják, s hogy a tárgyalást október 3-ra tűzték ki, melyre kérték a vállalat jogi képvise­lőjének megjelenését is. Hát az meg is jelent. Csak a vád­lottak, Rétházi és Patkó ma­radtak távol, s így a tárgyalást el kellett napolni. Közben más is történt. A ta­mási Vörös Szikra Tsz felje­lentést tett az Útfenntartó Vál­lalat ellen, mert Rétházi még 1955-ben, amikor Tamási épí­tésvezető volt, több mázsa ku­koricát vásárolt a vállalat pia- pírjával bélyegzőjével a ter­melőszövetkezettől, melyet nem fizetett ki, A tamási ügyészség — jogosan — kötelezte a válla ­latot, hogy a kukorica árát — ezer forintot — fizesse meg, ami meg is történt. Mivel az Útfenntartó Válla­lat Rétházi számára kukorica vásárlására megbízatást soha nem adott, s mivel kiderült, hogy ezt a kukoricát egy Kol- tai nevlezetű magán kordélyos vállalkozó lovai ették meg, újabb feljelentést tett Rétházi ellen, mely feljelentést 1956. decemberében juttatta el a ta­mási járási ügyészséghez. Azóta eltelt egy egész esz­tendő. A Kaposvári Útfenntar­tó Vállalat a tamási járási ügyészségtől semmilyen érte­sítést nem kapott, hogy mi tör­tént a két feljelentés ügyében. Igaz, mindössze tizenkétezer forintról van szó! De annyit jogosan elvárnak az Útfenn­tartó Vállalat dolgozói a járási ügyészségtől, hogy a társadal­mi tulajdon ellen Vétők ügyé­ben a legrövidebb időn belül hozzanak döntést, s erről érte­sítsék a feljelentést tevőkét, azokat, akik felemelték szavu­kat a társadalmi tulajdon vé­delme érdekében.- Szalai ­úgysem viszünk el semmi Egy magas termetű férfi mc goromba hangon igyekszi gyorsabb mozgásra ösztökéli az amúgy is gyorsan dolgoz portást. Elment az első műsza utolsó dolgozója is. Pulpá Feri, mint igen sok esetbei most sem talált olyan dolgi zót, aki meg akarta volna ki rosítani az üzemet. — Még te valy nyáron történt — mesé —, hogy egy munkást lopása kaptunk, de az illetőt el is U volították... Beszélgettünk Müller eh társsal, a Ruhaüzem igazgatt járni. Elmondotta, hogy t üzemben nem tapasztalható lopások. Egyrészt azért ser mert az anyaghoz igen nehi hozzájutni, másrészt pedt azért, mert a dolgozóknak kiadott anyaggal el kell szí molni. Jó hallani ezeket a szám. kát, azt, hogy a Ruhaüzen ben nincsenek szarkák, ak\ a népi vagyon megkárosítást ra törekszenek. Mégis azt < ellenőrzést, amit a napp dolgozó nőknél végeznek, r sem tartjuk kielégítőnek. H szén ismerjük ezt a jó mt gyár közmondást: alkalo' szüli a tolvajt. S ezt az alká mat se a Ruhaüzemben, t másutt nem szabad megtí remtenl... Ezért ne vegyék molesztt lásnak a Ruhaüzem dolgozó de másutt se, amikor hazt felé menet a kapunál áll dolgozó táskájukat, kosara kát, esetleg zsebeiket ellené zi, s így néhány percre /e tartja őket. Kötelességét te jejesíti! Kötelességét, ho'a ezzel is megvédje, őrizze ( üzem vagyonát. mindnyájur, tulajdonát.-sei

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom