Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

SOMOGYI KÍPLAP 4 Kedd, 1958. február 4. KISZ-tItkároh a falusi KlSZ-smsnkáról A napokban fejeződött be a kaposvári titkárképző tanfo­lyam, melyen 38 elvtárs vett részt. Az . ő jelentéseikből ki­alakul a falusi KISZ munka jelenlegi képe. Mi a helyzet például Bőszén- fán? Mátyus elvtárs, a közsér KTSZ-alapszervezet titkára szí molt be róla. 1957. dec. 3-ár alaikuh mee 24 taggal a sze’ vezet. Nemsokára meg is keze1 te az. aktív tevékenységet, közös mezőgazdasápi műn'- megszerettetésére két és fc holdon kötöttek termelési szer ződést és a termelt rozs jőve delme a KISZ-é lesz. Beneve- tek a kulturális seregszemléd is, s máris készülnek a feb ruár 23-i körzeti bemutatóra. Terveik közt szerepel a kultúr otthon rendbehozása, korszr rűbbé tétele is. 15 tagú brigá dot is szerveztek, mely nép' vasárnap délelőttön kereszti': dolgozott a községi legelőn, s kapott pénzt a kultúrotthor nak adták. A brigád a közsé erdejéből juttatott két szál fá padkészítésre használja fel : népkönyvtár számára. Nemso kára megkezdi működését r zenekar is. Hét kiszista já' rendszeresen zeneórákra, kö zülük négyen már hangszer is vásároltak. A kultúra mel­lett a sportra is gondol a szer­vezet. Társasjátékokat vettet és megjavították a ping-ponr asztalt, valamint a röplabda- pályát. Február elsó vasárnap­ján sakk- és asztalitenisz há­ziversenyt tartottak. — Kollek­tiven határozunk — mondotté Mátyus elvtáre — és dolgo­zunk. A tanács is megad min­den erkölcsi támogatást, mert gondjaikon mi is igyekszünk segíteni. Anyagi támogatásra nem számítunk, de kihasznál­juk az élet nyújtotta sok lehe­tőséget. A felsőmocsoládi KISZ-tit­kár, Schmith elvtárs ezt jelen­tette: »Tavaly augusztusban alakult szervezetünk 22 tag­gal. Eleinte nehéz volt a mun­kánk, mert a fiatalok még ide­genkedtek a KISZ-től az ellen­forradalmi események hatásá- a. A párt segítségével politi- ai előadásokat tartottunk, iszel nagy szüreti bált ren- leztünk, s ezzel kivívtuk mind fiatalok, mind az öregek el­merését. Azóta nagyon soli ■gítséget kapunk a szülőktől . tanácstól és a pedagógusok­éi«. Hasonló sikerekről számol b' Tagyberki bői Keszthelyi elv- árs, a hencsei alapszervezettő Torváth elvtáre, Hedrehelyrő’ sobrák elvtárs. A tanfolyamon megtett tit :ári jelentésekben a falus CISZ munka hiányosságai, ne- atív vonásai is megtalálhatók Tíg a csornai KISZ titkára 'okete elvtárs arról számolha- ott be, hogy bár a szervezet nég csak most van felfejlődő­jén, máris jó a kapcsolata a öldművesszövetkezettel és a lőtamáccsal is, hiszen közösen •endeznak főző- és varrótan- 'olyamot; a patalomi kiszesek levében Horváth elvtáre eze­ket írta: »A kultúrházba nem mehetünk be, a kastélyban taptunk egy szobát, amit mi hoztunk rendbe, de amire el­készültünk vele, elvette a ta­nács rendőrpihenő számára«. Természetesen ezek a hibák ■s:ik helyi jelenségek és re­mélhetőleg csupán átmeneti akadályok. Hiszen á KISZ lé­nyegesen eltér minden olyan szervezettől, mely eddig mű­ködött hazánkban, a KISZ a párt ifjúsági szervezete. A tár­sadalom egészének segítsége szükséges, hogy a falun egyre jobban virágozhassák a Kom­munista Ifjúsági Szövetség. Kasza Istvánná A kaposvári Csil^ Gergely Színház — rrunt megyénk szín- íáza — a most folyó színházi évad első felében négy táj elő­adást tartott a balatc nbogiári árási művelődési házban. Amíg közönségünkkel együtt színház további tájslőadásai- ra várunk, az eredmények és a ó teljesítmények elismerése mellett néhány — talán hasz­nos, a színháziak részéről megszívlelhető — szemponttal egíteni szeretnénk Rutikai Jtto igazgató elvtársat, két­ségkívül nem könnyű munká­éban. A Csiky Gergely színház eddigi négy produkciójá­val igen változó jellegűt, de tegyük hozzá azt is, hogy változó értékűt is nyújtott. A Kisfaludy: Kérők —- bár a íaladó hagyományainkat ápo- andó került bemutatásra —, lem váltotta be a hozzáfűzött -eiményeket. A mai színpadon, na azt akarjuk, hogy élő, lük­tető legyen ez a darab, feltét­lenül »retusálni« kellett volna a Kérőket. A poros stílust, — mint sok más, régi klasszikus művel megtették már, ered- ; ménnyel — szépen zengő, még j falun is mindenki számára ért- ! hető, ízes magyar beszédre • kellett volna »korszerűsíteni«. • így, ebben a formában a szín- : ház Kérőkbe fektetett energiá- j ja nem hozta meg a várt ered­• ményt A Mágnás Miska — { minden' népszerűsége ellenére —, véleményünk szerint első­sorban is csak »kasszadarab«. Jól szórakoztat (de nem min­denkit), de sem zeneileg, sem tartalmilag nem éri el azokat az igényeket, amelyekre a ki­tűnő, közel harminc tagú zene­kar, élén jól képzett karmes­terrel, valamint a színház leg- jobbjaiból álló színész-együttes képes. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondanunk, hogy a Luxemburg grófjával 1 d aidíkszetnmd valóban nívós, kitűnő tájelő- idást kaptunk és a Lehär-operett, Priestley Váratlan vendégé-nek ra­gyogóan sikerült előadásá­val együtt azt a nívót kép­viselték, amelyet mi me­gyei színházunktól vár­tunk ás amire a. jövőben is szeret­nénk számítani. Eddig a múlt. De mit hoz a somogyi falu számára a jövő, illetve a Csiky Gergely Szín­ház. Ez a kérdés Somogy falu­kultúrája számára jövőben fontosabb lesz, mint a múltban volt, mivel a nálunk s ezidei-p gyakran szereplő és szívesen látott Déryné Színház (Állami Faluszínház), egy közeljövőben megjelenő rendelkezés alapján minden további, somogyi, már korábban lekötött előadásait táviratilag lemondotta. Megyénkben jövőben csak a Csiky Gergely Színház tarthat tájelőadásokat. A rendelkezés célszerűségén lehetne vitat­kozni. Azonban — és ez a leg­fontosabb — a falu igényeit lc ki kell elégíteni, mégpedig színvonalas, változatos és fő leg — jó műsorokkal. A Csiky Gergely Színház ed digi lehetőségeihez képest, ha­vonta átlagban egy előadást tu dott produkálni. Ugyanakkor havi 3—4-re volna szükségünK De honnan vegyék a különb­ségként mutatkozó 2—3 továb­bi műsort. Ennek a megoldá sára volna néhány javaslatunk Igényli a falusi közönség a nemes, könnyű és komoly ze­nét is. Véleményünk szerint megoldható volna, hogy a színházi zenekar — vagy annak egy kisebb egysége — önálló hangversenyeket adna vidéken, MI VAN A RINKÓCZI-ÜGY A történet, amiről most szó lesz, 1956 októberébe nyúlil- vissza. Nem tudni, mit gon­dolt akkor magáról Rin-kócz' Ferenc, a Kapos fő és Vidék' Fö’dművesszö vetkezet faléivá sárlója, de biztosan kiagyalt valami furfangosat. — ’Szűk ez az én működés területem, többre vágyok többre vagyok képes is — vé - te magában, s nagyot csapot' a fejére: — Most ne használ nám ki az alkalmat, amikor st törvény, se ellenőrzés és még­is könnyen boldogulhatnék.. — Meg aztán mi bajom tör­ténhetne, különös teremtése vagyok én az Istennek. Amo­lyan sebezhetetlen. Pár éve is amikor letartóztattak és el voltam készülve, hogy egy idő­re rácsok mögé dugnak, hál nem kibújtam? Most kerülnél a csávába, ilyen időkben, hi­szen ahogy az egész kinéz, a hatóságnak kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mintsem ilyen apró falusi ügyecskékke1 törődjön. Meg aztán nem fél­tem én magam. Az a fő, hogy sok pénzt keressek, a sokból aztán még a segítőtársaknak is jut morzsa. — Gyorsan kifun- dálta magában, hogy így egye­dül nem üzlet az üzlet. Felhajtók, társak kellenek Az a lényeg, minél több fát hajtsunk fel. Hiszen még el­gondolni is kápráztató: a föld­művesszövetkezet a megegye­zés szerint minden köbméter felvásárolt fa árának másfél százalékát adja jutalékként. Hej, sokra megy az. Az a havi 930 forintos fix amolyan töre­dék a jutalékhoz képest. No, csak megélünk valahogy, s maga elé mosolygott, azt gon­dolta, ő a legokosabb ember Kiskorpádon. Meg kell hagyni, Rinkóczi uram nemigen ad abból, ha egyszer feltett valamit önma­gában. Okos. ügyes embernek tartja magát. Hogy könnyen boldogulhas­son, kiépített maga köré egy nagyszámú felhajtó gárdát. Se­baj, a cégér a földművesszö­vetkezeté, az sok mindent el­takar. Azt a látszatot, keltette, mintha emberei a földműves- szövetkezet alkalmazásában áll» ak volna, közben a szövetke-' cetnél ezekről mitsem tud­akol?), a munkájukért Rinkó- -zi a saját zsebéből díjazta két. Azaz, hogy éppen itt van a bökkenő! A földművesszövet­kezet megadta Rinkóczinaik az rányszámekat, mit mennyiért 'ásárolhat. A felfogadott fel- rajt ókat tehát csak abból a ueki járó másfél százalékból 'utalmazhatta volna. Rinkóczi izonban nem azért volt a ka­pitalista Frank-cég jobb keze, hogy ne szedett volna koponyá­éba egy kis agyafúrtságot, ki­váltképp, ha ennek erszényda- ?asztó szaga van. A gazdáktól általában rönk- ülapotban vette meg ő, vagy vették meg megbízottai a ki­termelt fát — s amint ez hír­ük, olyant is, amire senki sem adott kitermelési engedélyt. Gondolta, jobban jár, ha a «önköt kifaragtatja saját költ­ségén, s úgy adja tovább — ‘ermészetesen jóval magasabb áron. Igen ám, de ezt csak úgy tehette, ha a felvásárlási je­gyekre »faragott« fát vezet. Ehhez is kellett a furfang. S ezután már 15 százalékos for­galmi adó illeti meg az álla­mot a vételárból. Törődött is a faeladó — különösen, ha olyan fán tudott túltenni, amit engedély nélkül termelt ki —, mit könyvelnek el az ö nevé­re: rönköt, avagy faragott fát. Ezt ugyan Rinkócziék nem kö­tötték egyiküknek sem az or­rára, holott a szabályok sze­rint a felvásárlási jegyek egy példánya az eladót illette vol­na meg. Ezt azonban szinte kivétel nélkül minden esetben »elfelejtették« átadni. Sőt, még a vételár felvételét sem iga­zoltatták a felvevőkkel. Ide Domokos és mások írták alá nevüket, állítólag »megbízás­ból«. Rinkóczi 1956 októbere é.s 1957 áprilisa között nagy meny- nyiségü fát vásárolt fel. És csodák csodájára, azt sem tud ja, kitől. A felvásárlási jegye­ken szereplők közül sokan vál­tig áUítják: ők nem adtak el annyi fát Rinkóczinak. Tájéko­zatlanok efelől a tanácsok is. Ugyanis a felvásárlási jegyek­re vezetett tizenhat személyt, ha tűvé teszik is a falut, ak­kor sem találják, azon egysze­rű oknál fogva, hogy olyan ne­vűik nem laknak a községben. A lóvá tett tanácsi vezetői szentül állítják: Rinkóczi hamis adatokat írt ezekre a felvá-árlási jegyekre. De akkor honnan vette a fát Kié lett az állítólagos eladó á1 1 al aláírással nyugtázott pénz Bűvös kérdések ezek, érdeme; kicsit jobban utánuk nézni. R:nkóczi nem volt egyedül Az egyik legkészségesebb se­gítőtársa, a jákói Dgíbokrs József, talán, ha lehet így mondani, rajta is túltett. Do­mokosnak is megvolt a magá­hoz való esze, saját kiépített hálózata. Sőt, ezek az al-meg- bízottak is embereket fogadtai:. Domokos például megbízta Kiss Jenőt, a kaposvári TÜ- ZÉP felvásárlóját, vegyen ne­ki rönköket. Kiss is megszer­vezte saját felhajtóit. Domokos és megbízottai vették a fát, ők fizettek az eladónak, erről egy kimutatást írtak, amit átadtak Rinkóczinak. Rinkóczi ennek alapján állította ki a felvásár­lási jegyeket, ezeket azonban az eladók helyett »megbízás­ból« Domokos írta alá, s a pénzt is ő vette fel. Természe­tesen, a játszma nála is ugyan­az: rönköt vásárolt és azt is fizette az eladóknak, de Rin­kóczinak faragott fát adott át. drágább áron. A faragást sa­ját embereivel végeztette. Most mossa kezeit. Szerinte a rönk és faragott fa közti árkülönbö­zetet felemésztette a munka­díj és szállítás, vagyis hogy azon ő semmit sem nyert. Ugyan, ki hiszi ezt? A hamisítások halmaza Domokos felvásárlási jegye közül 81 a községekben isme­retien neveken fut. Csak ket­tőt ezek közül: egy olyan nagy- zakúc ember nevére állító! ‘ak lei 3; köbméter (25 300 fc r:nt értékű, fáról felvásárlás jegyet, akinek erdeje soha nem volt, fát nem adc't el. Honaok- szentgyörgyon — mert a E'n- kóczi-cég keze sokfelé elért. — Szilágyi faréra, Patkó István, Tóth István nevén — különben a három also a 'cözségben is­meretlen — 90 köbméter fara­gott fa eladása szerepel. A ne­-•yedik, létező személy ugyar .’dott el fát, de csak 1 köbmé- órt, 600 forintért. Csoda-e hát, ha ezek utár tinkóczi neve közismert lei :i tudja, hány somogyi falu­ban, s a gazdák, akiken az adó övetelték — szidják, mint 8 ■ökröt. Követelik, hogy az er ' hivatott hatóságaink kérjé' iámon tőle és társaitól, arrű' '.’követtek. Merthogy csak többet ne mondjunk, csak­nem félmillió forint az az ös» zeg,. amelynek forgalmi ad ■’"mén az áramkasszába ke1 ’ott volna befolynia. Sok né­vén ez a nyakló nélküli fel ásárlás egyenesen Ösztönzőt' a jogtalan fakitermelésre. Nem vitás, csak a nyomoz szervek . deríthetnek fényt, ki! húzódnak meg a költött ne vek mögött, mint eladók, kik­nek a kezébe került a teteme pénzösszeg? Ha ezt kivizsgál­ják, netán kiderül az is, ho­gyan veszett nyoma egyik-má­sik községben az ellenforrada lom alatt és után a tartalékte rületekről, községi dűlőutakró' minden engedély nélkül, vagy engedélyen felüli mértékber kitermelt fának. Nem bocsát- kosunk találgatásokba, hiszer a jó nyomozómunka megtalál­ja a tényeket. A.z is az igazságügyi szervek dolga, hogy a tények és körülményei: mérlegelésénél megállapítsáki 'öldművesszövetkezet akkor vezetőinek tényleges felelőssé­gét, mert az a kifogásuk mégis­csak hihetetlen és érthetet­len, hogy ők nem vettek észre ikkor semmit. Hogyan, hogy nem szúrt szemet nekik az egyetlen tény, hogy Rinkóczi egymaga 1956 októberétől 1957 iprilisáig »hivatalosan« 75 ezer orintos jövedelemhez jutott'? 5z mégiscsak abszurdum: Rin- cóczi dolgairól valóságos le endák járnak szájról szájr; annak, akik szentté, sérth' tétlenné avatják őt., olyanná akit semmi baj nem érhe Ideje, hogy igazságos kivizsgé lássál, méltó felelősségre ve nással illetékesek végét sze I kítsanak a találgatásoknak, I mindenki megtudja, valójába! ' mi van a Riokcczí-ügy mögöl Varga Józset amikor bent a színházban pró­zát játszanak, vagy éppen hét­fői szünnapot tartanak. Ezek­nek a vidéki zenekari hang­versenyeknek nevelő hatását, zenei ismeretterjesztő jellegét azt hiszem nem kell különös­képpen hangsúlyozni. Helyesnek tartanánk a szín­ház ez év szilveszteri, jólsike- rtilt műsorát egészében, vagy részben vidéken is bemutatni. Ami pedig a színház továb­biakban sorrakarülő darabjait illeti, szeretnénk, hogyha azok valóiban irodalmilag, zeneileg kielégítenék azokat az igénye­ket, amelyeket közönségünk a megye, államilag nem kis ösz- - zegekkel szubvencióméit szín- vázától — tegyük hozzá, hogy joggal elvár. Régebben, hogy komoly, nívós, klasszikus műveket (prózában, zenében egyaránt) leértünk, az volt a válasz, hogy »nem lehet nagy- izabású statisztériát foglalkoz­ató darabokat vinni vidékre, mert ezeket Ms színpadon elő­adni technikailag is — lehetet- ’en.« Hogy ez az állítás meny­nyire alaptalan, annak bizo- vyítására a faluszínház vidéki cisszínpadon ezideig előadha- atlannak tartott Shakespeare Romeo és Júlia stílusos, rend- cívül ügyesen díszletezett -és endezett előadására hívnánk el az illetékeseik figyelmét. Hegyei színházunk ia kövesse :zt a jó példát. Mi, az említett rendelkezés kapcsán — sajnos — elestünk gy Shakespeare bemutatótól, ie Móricz Zsigmond Pillangó­iát és Babay Három szegény -zabó legényét is sajnálattal kell nélkülöznünk. Szeretnénk, vogyha ezekkel, vagy ezekkel •gyértékű művekkel kárpótol­va bennünket a kaposvári színház. Kitűnő prózai együtt­esünktől a fentiek mellett pl. 3haw-t (Pygmalion, ördög ■imborája) vagy Visnyevszkij-t Optimista tragédia), Haupt- mann-t és Gogol-t, Ibsent és Bsehov-ot, Hugo-t és Katona rózsefet szeretnénk kapni, amellett, hogy nem feledke­zünk meg a máról, a mai problémákról és a mai tehet­séges, fiatal magyar írókról, vzivesen vennénk Kodolányi "'s Németh László, Illés Gyula színpadi alkotásait is. Zené* darabok tarén szeretnénk, hogyha szakí­tana a színház a kétségkí­vül népszerű, de már unos- untiglan játszott Csárdás­királynőkkel, Mágnásmis- kákkal, tudjuk, hogy ezek »kasszada­rabok«, de higgyék el, hogy van Offenbachnak (Orfeusz a pokolban, Szép Heléna, stb.), Straussnak (Denevér, Cigány­báró, Ej Velencében, Csokolá­dékatona, az ugyancsak ma­gyar tárgyú Pázmán lovag, stb.), Lehárnak (Frasqudta, Ci­gányszerelem, Paganini, stb.), Suppénak (Szép Galathea, Bo- caccio, Könnyű lovasság, stb.), Millöckernek (Koldusdiák, Gasparone, stb.), Kálmán Im­rének (Tatárjárás, ördöglovas, stb.), vagy a modernek közül Miljutyinnak (Havasi kürt), Dunajevszkijnak (Szabad szél), valamint a magyar szerzőknek (Kerekes, Bródy, Farkas) olyan komoly operett, sőt operai színvonalat megütő operettjük, mint az elmúlt időszakban már hetvenhétszer játszott zenés darabok. Az említett művekéit a színház operett-együttese jól megtudná oldani. Zenekara Is és karmesterei is. Próbáljunk az országos sablontól — egy-két szín­ház sikerűit próbálkozása után mi is — eltérni és újat, de jót adni megyénk közönségének. Az említett szerzők és művek az operettirodalom örökéletű tényezői. Hozzájuk bármikor fordulhatunk, sem. erkölcsileg, sem anyagilag nem fogják cserbenhagyni a válalkozót És még egyet. Készítsenek legalább fél­évre vonatkozó műsorter­vet — a falu felé is. Állítjuk, hogy falusi közönsé­günk megérett arra, mit szám­talan tapasztalatunk is bizo­nyít, hogy bérletezhessük ft tájszínházi előadásokat. Ezzel a rendszerrel az eddigi rend- szertelen — mondhatnánk, szórvány — előadások helyett óriásit lépnénk előre a falu szociális fejlődését oly nagy­mértékben segítő színház-kul­túrpolitika útján. Hock János, a balatonboglári járási művelődési ház igazga­tója. Szovjet bányász értékes kezdeményezése A donyeci »Krasznodonu- olj« tröszt Szevemaja II. bá­nyájának vájárbrigádja, élén Vyiko’aj Mamajjal, a Szocia- ista Munka Hősével, vállalta, vogy naponta 1,5 tonna szenet vd terven felül, mégpedig bri- ádtagonként. A brigád fel­vívta a Szovjetunió valameny- Tyi ifjúmunkását, indítsanak versenyt a műszaki előirány­zatok minden munkahelyer való mindennapi túlteljesítésé­ért, a termelés növelésiéért. Nyikolaj Jakovlevics Mamaj prigádjának felajánlásáról a ’.cövetkezőket mondotta: — örülünk, hogy felhívá- ?unk utat talált a szovjet em­berek szívéhez. Ezekben a na­pokban hazánk minden részé­ből hírek érkeznek hozzánk. Támogatnak bennünket a sztá- ’inói, Ívovi, a rosztovi, g ha­zánk más kerületeiben dolgozó bányászok. A műszakonkénti terven felüli termelésért harc­ba szállnak az Ipái- valameny- nyi ágának munkásai. Alijuk a szavunkat. Az első 15 nap alatt túlteljesítettük előirány­zatunkat. Nyikolaj Kursz és Nyikolaj Genes brigádtagok műszakonként 2,2 tonna sze­net adtak terven felül. Vannak, akik 2,5 tonnás túlteljesítési kötelezettség mellett 4,4—5,3 tonnát termelnek. Biztosak vagyunk benne, hogy még en­nél jobb eredményeket is el­érünk. BELFÖLDI HÍREK A Madártani Intézethez ér­kezett jelentés szerint Hévízen nemrég csonttollú madarak át­vonulását észlelték, sőt egy példányt el is fogtak. Ez az Európa legészakibb vidékein honos seregély-nagyságú, iza- bellaszürke színű, bóbitás ma­dár eléggé ritka látvány ha­zánkban. Nevét a másodrendű szárnytollak végén található, pecsétviasz-csepphez hasonló alakú és színű csontkemény képződménytől kapta. Az öre­gebb példányoknál a farktol­lak végein is van »esontesepp«. Rendszerint népes csapatban ónul a csonttollú madár s ’őszeretettel lepi meg a japán kác, a szophora, stb. ’ bogyó- 'rmő fákat. A Madártani In- ■zet felhívja a lakosságot, ogy a csonttollú madarak setleges vonulásáról, vagy ” pglyulejtéséről minden alka- ommal küldjenek érteítést Budapest. II Garas utca 14) nmére. MTI. ♦ * « A hároméves tervben sor kerül a takarékosság egyik legeredményesebb módjának, a villamosenergia termeléssel kapcsolatos távhőszolgáltatás­nak nagyszabású kifejlesztésé­re. A hőtechnikai tervező Iro­dában már .készülnek azok a tervek, amelyeknek alapján a három év alatt számos jelen­tős hőszolgáltató erőművet he­lyeznek üzembe, és az üzemek, lakások egész sorát fűtik majd távvezeték útján. Vidéken elsősorban Pécsett, Debrecenben, Miskolcon és Győrött építik meg a fűtési távvezetéket üzemek és laká­sok fűtéséhez. Számos hosz- szabb rövidebb távvezeték épül még ezenkívül különbö­ző vidéki üzemek ellátására. — Somogyváron női fodrász­részleget állít fel a vegyes­ipari ktsz. Az új üzletben előreláthatólag igen nagy for­galom várható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom