Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-28 / 50. szám

A&MOGYI NÉPLAP 2 Péntek, 1958. február 28. Szovjet vélemények «a angol—amerikai Mosefcva (MTI). A szovjet Közvélemény egyöntetűen el­ítéli. ív igv Angliában amerikai cakétakilövő pályákat létesítse­nek, hogy az angol kormány ezáel a lépésével ismét előmoz­dította az amerikai támaisz- Exxnt-pol-íbika megvalósulását. Moszkvában emlékeetetnietk aura, hogy a szovjet kormány világosan és félreérthetetlenül állást foglalt a külföldi katonai támaszpontok, a más államok területéin létesített atom- és tiádrogénfegyver raktárak, ra- toátakilövő helyek létesítése el­ten. Leszögezte, hogy szüksé­gesnek: tartja az ilyen támasz­pontok haladéktalan felszámo­lását, mert azok eßfentmonda- nalk a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvé­seknek, a leszerelés elvének és nyíltan agresszió® célokat szoL gálhak. Ismeretes, hogy a Szovjet­unió a csúcstalálkozó napirend­jére kívánja tűzni a itámiaszpom, tok felszámolásának kérdését es a rrfagä részéről egyoldalú­an, már éveikkel ezelőtt meg­szüntette külföldi támaszpont­jait. Moszkvában hangsúlyozzák, hogy az angol kormány úgy látszik, furcsa módon értelmezi d csúcs találkozó előkészítését. Ugyanakkor, amikor Macmil­lan minisztereänöik legutóbb a nemzetközi problémák megol­dásának fontosságáról beszelt, az angol politikában ismét fel­elevenítik a hidegháború és az erőpolitika már csúfosan meg­bukott eszközeit. Erre vall a szovjetellenes rága'ombadjárat és az arőpolitilka célikitűzésedt hangoztató fehér könyv meg­jelenése, s az Egyesült Álla­mokkal most megkötött egyez­mény is. Szovjet megfigyelők ugyan­akkor emlékeztetnek azokra a veszélyekre is, amelyeket a ra­kéta-támaszpontok létesítése jelenthet az angol nép számá­ra. Az interkontinentális bal­lisztikus rakéta megjelenése meghozta a támaszpont-politika végleges csődjét. Megdőlt az amerikai kontinens sérthetet­lenségének elmélete, a rakéta, ■mint köztudomású, a föld bár­mely pontjára eljuttathatja atom- és hidrogénfegyver tölte­tét és elektronikus irányítható berendezéseivel igen nagy pon­tosságú italaiét érhető el vele. Ilyen feltételek között a rakéta súlyos csapást mérhet az ellen­ség hátországára már a hábo­rús cselekmények első percei­ben. Ez a tény már magában is megmutatja, hogy az amerikai támaszpontok nem jelentenek védelmet az amerikai konti­nens számára és fenntartásuk­nak egyetlen célja a Szovjet­unió és a népi demokratikus országok ellen intézendő eset­leges támadások megkönnyí­tése. Ugyanakkor a más orszá­gokban létesített támaszpon­tok abban az esetben, ha az imperialistáknak sikerülne ki- robbantaniök egy újabb hábo­rút, súlyos veszélyt jelentené­nek az érintett országokra és feltétlenül magukra vonnák az atom- és hidrogénfegyve­rekkel végrehajtott csapást. A Szovjetunió az interkon­tinentális ballisztikus rakéta birtokában is arra törekszik, hogy biztosítsa a népek béké­jét, megmentse az emberiséget egy tragikus atomháború ve­szedelmétől. Ha a nyugati ha­talmaik vezetői is őszintén meg­egyezésre törekednek, fel kell isroerniök a támaszpont-poli­tika és az erőpolitika kudarcát és ennek megfelelően kell el- járniok. d hülfotdi hteb KAIRÓ (A.FP) A Muzulmán Testvé­riség bejelentette a szervezet teljes feloszlását. A szerveze­tet, amely 1930-ban alakult Egyiptomban, 1954-ben fel­A TUNISZI HELYZET Párizs (MTI). A csütörtöki . párizsi sajtó érdek!ődósénak homlokterében továbbra is a tuniszi jószolgálati tárgyalá­sok állnak. A lapok ellentétes véleményeket tükröznek. A Figaro kommentárjában megállapítja, hogy az ameri- sai állásfoglalás továbbra is kétértelmű. A lap attól tart, hogy a francia kormány meg­győződését meg fogják cáfolni i beleegyezés nélkül hozandó i öntések, hiába profclamáita la mard miniszterelnök szér­iái televízió® beszédében nyil­vánosam is, hogy az Egyesült Államok továbbra is francia ügynek tekinti Algéria problé­máját. A Figaro egyébként feltűnő főn-mában veti fel a kérdést: megfelel-e a valóságnak az, hogy az amerikai kormány fel­kérte diplomáciai képviselőit, hogy mindazokban az orszá­gokban, ahol az algériai nem­zeti felszabadítási frontnak vannak képviselői, lépjenek ve­lük kapcsolatba. A Paris-Journal szerint a tuniszi közvetítés ügye »befek­tet kapott«. A Combat arról ír, hogy Tu­nisztól Algériáig egy hideghá­borús hadszíntér kezd kiala­kulni. A fegyverszállítmányok imponáló ütemben érkeznék Algériába a felkelők részére. A kelet—nyugati versengés kibővül és a Földközi-tengerre is kiterjeszkedifc. A lap szerint Szíriából és Egyiptomból rendkívül jelen­tős fegyverszállítmányok in­dultak el Tuniszon át Algériá­ba. oszlatták. Működését akkor Szíriában folytatta, mint poli­tikai párt. Egyiptom és Szíria egyesülése után elkerülhetet­lenné vált a Muzulmán Test­vériség feloszlatása, hiszen tag­jai az egyiptomi forradalom esküdt ellenségei. LONDON (MTI). A londoni rádió je­lentése szerint 44 nyugatné­met egyetemi tanár határozati javaslatot hozott nyilvános­ságra. A javaslatban követe­lik, hagy Közép-Európát, amely »minden válság kút- fortrása«, tegyék atomfegyver- mentes területté. Egy ilyen övezet lenne az első komoly lépés Németország és egész Európa békés jövője felé — mondja a nyugatnémet egye­temi tanárok csoportjának ja­vaslata. Angol személyiségek az atomleszerelés mellett London (MTI). Dr. George Macűeod, a skóciai református egyház főzsinatának elnöke, az a tömi es zer eléri mozgalom edinburghi nagygyűlésén mon­dott beszédében kijelentette: — Mélységes elborzadással olvastam Duncan Sandys had­ügyminiszternek azt a kijelen­tését, hogy a Nyugatnak atomfegyvereket kell használ­nia még hagyományos fegy­verek ellen is. Ilyesmiről eddig soha nem volt szó. Mint az egyház feje, az egyház -nevé­ben tiltakozom ezen őrültség elleni. Midőn ezt a kérdést egyházunk főzsinata megvitat­ta, éppen az egyház nem pa­cifista szárnya jelentette ki, hogy ha a lakosságot bom­báznák, az egyház megvonná támogatását a háborús erő­feszítéstől, még akkor is, ha ez a háború elvesztésének kockázatát jelentené. A moz­galom íanidoni tömeggyűlése, amelyen több mint 5000-en vettek részt, mutatta: itt az alkalom, hogy a nép a sarkára álljon mindenütt és követelje valamennyi párt határozott kezdeményezését a bennünket fenyegető atomrémségek le­küzdésére. A Times nem kö­zölt tudósítást a londoni tö­meggyűlésről és ha a mi gyű­lésünk felől sem tudósít a sajtó, nincs többé joga ahhoz a nagyhangú kérkedéshez, hogy a nép szabadságának őre. Ha az egyházi férfiak némán, tét­lenül szemlélik a fenyegető atomrémségeket, mi értelme annak a sok szóbeszédnek a keresztény Nyugat feinrJkölt eszményeiről. A konzervatív ..... — Idői árásj elentés Csapadékos idő. Várható időjárás pénteken estig: erősen felhős idő, sok helyen eső, havaseső, nyuga­ton havazás. Élénk, időnként erős északi, a Tiszántúlon még mérsékelt délkeleti szél. A hő­mérséklet keleten is csökken. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet pénteken plusz 2—5 fok között. pártszövetség nem képvisel­tette magát itt az elnöki emel­vényen, noha a konzervatívok nagy tömege ugyanúgy ellen­zi az atomőrületet, mint a munkáspárt. Ne panaszkodjék a konzervatív pártszövetség, ha mozgalmunk más párthoz csatlakozik. Mi nemzeti ügyet látunk ebben a kérdésben, ők akarják pártüggyé lealacso­nyítani. A nagygyűlés egyhangú ha­tározattal a legerőteljesebben sürgette az angol kormányt, kezdeményezzen a nemsietek között atomleszerelést. A hatá­rozatot megküldték a minisz­terelnöknek, valamint a had- ügy- és külügyminiszternek, s a parlament valamennyi tag­jának. A Coulson, a felsőmatema­tika tanára, az oxfordi egye­temen az atomieszetreLési mozgalom oxfordi gyűlésén kijelentette: — Meg kell szüntetnünk az atomfegyverek gyártását, a vlstlükí folytatott kísérleteket és bárminő használatukat. Az orvosi kutató tanács és az amerikai szenátus atombizott­sága egyértelműen megállapí­totta, hogy a Föld bizonyos részei kezdenek kellemetlenül forrók lenni. OOOOOOOO0OOO0GOOOOO' A Föld—Nap távolság fele Moszkva (MTI). A második szovjet mesterséges hold, a szputinyik II. tovább folytat­ja földkörüli útját. A szputnyik szerdán dél­utánig 73 900 000 kilométernyi utat tett meg, ami megfelel a Föld és a Nap közötti tá­volság felének, vagy a Föld és Hold közötti távolság mint­egy 150-szeresómek. Tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzésére vásároljon G MEZŐGAZDASÁGI ÉPET (eke, borona, vetőgép, stb.) Földművesszövetkezetbe» es állami Kisker szaküzletbe» Forgalomba hozza: MEZŐSZÖV KAPOSVÁR, Kanizsai utca 84. szám. Telefon: 20-42 és 24-39. ©000OO000000O00OO000000OO00O0000G000000000000000OOOO00VX: )0Q000©0OO0GG0©000©G©©0G000G | Csikv Gergely Színház LEHÁR: . 1 Kaposvár—Somogy megye Március-án, vasárnap d. e. 10 órakor Jegyek előre váltlia tók: színházi jegyiroda. Telefon: 11—03 ©©©©©©©©©©©©©0OGGGXDG00G0GGGGG000GGGGGG0GGQ0000GX3 5©©0©00©©0©0©©©0©©©O©O©0©©0©©©©0©00 G © Ö © vrfvTVTVTfVTTTvmTTTV»»m»TMTTV?TTmTmmmTfmmv?»Tmtm»mmT*»m»m»r»Y»tt«««.»*TmmtT»vnn?wmwirTfmwnmw?nfmTTttnTnmTvtrfTTTmT?tTfTfT?tTTn * “ C *1" HALHATATLANSÁGIG Az emelet legfelső lépcsőfokán Hegyi Tiva­dar állt, olyan édesen mosolyogva, mint a frissen pergetett méz. Mellette Lantos Nárcisz énekeskanonok, Német Alajos szállítási fővál­lalkozó, Gyomok Henrik városi főkertész és Vértesi Vendel tüzoltófőparancsnok állt. Meg néhány ismeretlen alak. A háttérben a taka­rékpénztár teljes garnitúrája. — Köszöntünk, Kovács Bertalan, kedves ismerősünk, munlMtársunk, a németországi haláltáborokból txiló hazaérkezésed alkalmá­ból, Nemsokára itt van az ebédidő, így rövid­re fogom gondolataim száguldó szócsikóit. Harcos voltál egész életedben, amit az is bizonyít, hogy tiszti rangot verekedtél ki ma­gadnak a háború vérzivataraiban. Állj kö­zénk ismét harcolni, fogd meg munkában megkérgesedett paraszti tenyereinket, fel a bakra, durranás egyet sudaras ostoroddal a cammogó tinók szarvai közé, indulj velünk a felszabadult magyar föld barázdáiban, mert most már mindnyájan parasztok vagyunk, le is, én is, a kanonok úr is, istennek rende­lése szerint, pártunk szent parancsára. Eső ,leszen holnap, mert erősen káráltak a tyú- '<ok reggel az ólban. Keblemre édes bará­tom, keblemre Icedves sógorom. A kebelre omlás megtörtént. Csattogtak a lenyerek. A Itanonak megáldotta Bertalant. Valaki egy krizantém-csokrot nyomott a kezébe. — Igen tisztelt főnök úr, kolléga urak! Só­ba életemben nem mertem arra gondolni, hogy fejemet valaha is szeretett feljebbvalóm kebelén nyugtathatom. Aki nem próbálta, ’tem is tudja, milyen érzés ez. Én most már tudom, s ezek után csöppet sem bánom a hosszú hónapok kínkeserveit, a tegnapi fel­vonulást sem. örülök, hogy itthon vagyok. Hegyi súgott: — Bort, sonkát... * 20. — Bort, sonkát, hadd falatozzunk a nagy ijedtségre. . A bor is lemaradt, a sonka is. Helyette szapora kézfogásokkal zárult a fogadtatás. Bertalant bemutatták az ismerős és ismeret­len előkelőségeknek, az áldást osztó kanonok­nak is és egy nyeszlett emberkének, akiről azt mondták, hogy a város polgármestere. Bertalan minden kézfogásnál összevágta bokáját. A polgármester előtt kétszer bo- kázott. — Üdvözlöm önt városunk nevében. Mi, a munkásosztály elitje, mindig bámulattal adóztunk a polgárság hősiességének. Itt a polgármesteri kezem, nem akármilyen kéz, kérem szorongassa tetszése szerint. Tulajdonképpen ezzel be is fejeződött az egész ünnepség. A hivatal éhes alkalmazot­tai mehettek haza. Bertalan még maradt, mert a kivonuló fényképészek több felvétett készítettek róla, persze Hegyivel és az egész fogadási főbizottsággal együtt. Elég unalmas lett volna, ha ebben a röpke másfél órában Hegyi Tivadar el nem meséli, hogy azon az emlékezetes januári napon, amikor Kovács Bertalant a német járőr kísérte, élete koc­káztatásával hogyan akarta megakadályozni ezt a gazságot. Bercink megtudta, hogy azon a napon főnöke legalább harminc németet és ötven nyilast pofozott fel, nem tudta meg­enni aznapi ebédjét és egész este vesztett a taroJdoparíiban. Úgy három óra felé még egyszer hezetr&ztak vele, értésére adva, hogy mehet haza kedves családjához, ők pedig maradnak, elfogyasztják az ünnepi ebédet. Bertalan jó étvágyat kíván­va, megindult hazafelé. A kapunál útitársa is akadt, Gombos Bibi­ké a váltóosztályról. Szegény, ő is átbőjtölte a fényképezést, mert Hegyi úr visszatartotta személye körüli asszisztálásra. A Fő térig együtt mentek. A rövid úton, ez a negyven éves leányzó, kedves csacsogásával szóval tartotta. Egyszuszra csicseregte el, hogy a főnök milyen bombaüzleteket üt nyélbe a polgármesterrel, az elhagyott javak kontójára. Aztán beszélt arról is, hogy a polgármester, akit egyébként Kocsis Kázmérnak hívnak, a háború előtt a Fuksz és Társa nagykereske­delmi vállalat utazója volt a saját önéletrajza szerint — melyet a helyi lap, a »Hajnali csen­gettyű« folytatásokban közöl —, öt éves kora óta szervezett vasmunkás, tizenkét oldalt tud könyv nélkül Marx Tőkéjéből, sűrített elmé­leti vonalon küzdött a munkásszabadságért és legkedvesebb írója Dosztojevszkij elvtárs. A munkásság gyűlöli. Ötször kapott emiatt éjje­li zenét. A kendergyáriak érthetetlenül igen szájaskodnak ellene, de hát a népszerűségnek is megvan a maga adója. Megtudta még Ber­talan, hogy a hivatalban újabban tíz-, húsz- és ötvenpengősökkel gyújtják meg a tüzet a kályhába gyömöszölt könyvtári könyvek alatt. Aztán azt az újságot is elmondta Bibike, hogy Miklós napján, Horthy nevenapján, reggel hét óra ötvenperces vonattal megérkeznek az amerikaiak. — Addig kibírjuk, Kovács úr, még guggolva is. Majd akkor ez a sok külvárosi proli is be­fogja a száját. Ha még sokáig így megy, egé­szen a nyakunkra nőnek. Képzelje, azt mond­ja tegnapelőtt a házmesterné fia, az anyjának, de úgy ám, hogy én is halljam: »Ez a vén tyúk egyedül lakik az emeleti háromszobásban s Szücsék öt gyérekkel ott fagynak a télen a szenespincében«. Hallott maga már ilyet? Olyan migrént kaptam, hogy azt hittem bele­őrülök. Ha Hegyi úr nem segít, képes lett volna a lakásomba telepíteni azt a slampos mosónőt, az ótvaros, koszos gyerekeivel. A. főtéren Bertalan elhatározta, hogy egye a fene az ebédet, felugrik még a rendőrségre, ott is lejelentkezik szabályosan. Itt sokkal egyszerűbben és gyorsabban ment a dolog, mint délelőtt a takarékpénztár­ban. Amikor a lakásbejelentő szelvényét visz- szaadták, csak ennyit mondtak neki: — Mehet! Nem ment, hanem az iránt érdeklődött, hol találhatja meg a rendőrkapitány urat. Eliga­zították. A légoltalmi pincében búbánat és ivás köz­ben akadt rá Kovácsevics főkapitányra. Az álomlátó főhadnagy csak háromszori bemutat­kozás után emlékezett igen halványan Berta­lanra. De azt meg kell hagyni, roppant ud­varias volt. Később, amikor tisztázódtak az ismeretség szálai, még hellyel is megkínálta Kovács Bertalant. A régi emlékek felelevení­tése után, Kovácsevics Alajos elmondta búbá­natának és ivásának okát. — Kirúgás alatt állok, édes szivem, kirúgás alatt. Azt hiszem, hogy elmegyek lókupecnek. Bertalan csodálkozott s kijelentette, hogy ez a távozás pótolhatatlan veszteség lesz nem­csak a városra, de az egész országra nézve is. — Nyavalya lesz, szivecském! Tudod, hogy ki lesz az utódom? Egy suszter. Máknak hív- ják*Tudod te szívszerelmem, hány suszter van ebben a városban? Hetvenhat! Csak fél évet rendőrkapitány oskodjon mindegyik, akkor is megvan harmincnyolc évig a pótlás. Egy teljes üveg pálinkát nyakaltak el este hét óráig, Ezalatt kiderült, hogy Harcali rend­jének derék kapitánya miért távozik. Először is azért, mert a városban állandóan lopnak. Másodszor azért, mert egy őrült alak fel akar­ta robbantani a városi víztornyot, de mivel szépen bocsánatot kért, ő szépen elengedte. Harmadszor azért, mert három tapasztalt csendőrt rendőrnek alkalmazott. A negyedik ok az volt, hogy a kórházi mentőautót lefog­lalta saját rendőrkapitányi céljaira. Egyéb okok még: neki van a legszebb babája a vá­rosiéin szilvapálinkát főzetett a kapitányság udvarán, s tánciskolának utalta ki a múzeu­mot. — Ne bízz az emberekben, szívem! Se eszük, se szívük, ezt én mondom neked. Bertalant fájdalmasan érintette Kovácsevics históriája. Ez a fájdalom volt a magyarázata annak, hogy elfelejtette visszakérni kölcsön­adott nagykabátját. A mai nap sokféle eseményétől kóválygó fejjel ballagott haza. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom