Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-27 / 49. szám
Csütörtök, 1938. február 37. 3 SOMOGYI NÉPLAP Fő módszerünk a meggyőzés legyen Ha egyes párttagok a politikamentes népfront mellet szállnak síkra, ezzel baloldali túlzásuk mellett — akarva, nem akarva — jobboldali hibába is esnek, mert nem értik, hogyan kell érvényre juttatni a párt vezető szerepét, sőt az ellenség kezébe lökik a népfrontot. „Nincsenek megtévedt emberek“? Gondoljunk csak arra, hány és hány becsületes ember látott hamisan az álhazafias, nacionalista, demagóg jelszavak hatására 1956 októberében és ezt követően. Ezeket az embereket nem ellenségként, hanem barátként kell pártszervezeteinknek kezelniük. Eszmei, politikai munkával meg kell győzni őket a párt politikájának helyességéről. Vissza kell nyernünk őket a mi politikánknak, hogy tisztán lássanak. Ha ez sikerül, ezzel is erősödik a párt tömegbefolyása. A pártszervezeteknek igenis közük van a tömegszervezetek, mozgalmak irányításához. A segítségnyújtást az is indokolja, hogy éppen a kezdet kezdetén, a megalakulásnál van a legnagyobb szükség a pártszervezet támogatására. Ha már az első lépéseknél jelen van, akkor 'biztosan a párt politikája szerint dolgozik. Miért nyilvánulhatnak meg szektás nézetek? Azért, mert sok helyütt helytelenül értelmezik a kétfrontos harcot. revizionizmus. E nézet ellen határozott harcot kell folytatni. Ez ma még sok párttag figyelmét elvonja a szektás nézetek elleni harcról, s elfelejtik, hogy a szektás nézetek is károsan hatnak a párt befolyására. A marx izmus—-leninizmus klaszikusai a konkrét helyzet konkrét elemzésére tanítanak bennünket. Más és más a viszonyunk, a módszerünk a KISZ, a tanács, a nőmozga- lom vezetésében. Csak egyetlen eltérő vonást említünk meg. A pártszervezet a KISZ-re, mint szervezetre Is hozhat határozatot. Más a helyzet azonban a tanács és nőmozgalom esetében. Itt a pántvezetőség nem a tanácsra és nőmozgalomra, hanem az itt dolgozó kommunistákra hoz határozatot, s azok a legteljesebb meggyőzés eszközével fogadják el a párt határozatait. Több helyen tapasztalható, hogy egyes párttagok, különösen, akik a parancsolgatáshoz voltak szokva, lemondanak a tömegek megnyeréséről, türelmetlenek az emberekkel. Azt gondolják, ha egyszer-kétszer elmondtak valamit, és ezzel nem sikerült megnyerniük egyes dolgozókat a párt politikájának, szükségtelen a további felvilágosító szó. Ezeket az elvtársakat fel kell világosítani tévedésükről, s a napi munka fő módszerévé kell tenni azt az elvet: csak meggyőzés, a rendszeres politikai tevékenység a fő módszere an nak, hogy a párt, az osztályt, a tömegeket vezesse. Koncert a csurgói járási művelődési házban A múltban sok hiba volt a különböző tömegsaervezetek és mozgalmak .pártvezetésében. Gyakran előfordult, hogy a pártvezetőségek meggyőzés és segítés helyett utasítgattak. Nem egyszer ők végeztek ed a tömegszervezetek feladatait. A helytelen módszerek károsan hatottak a párt tümegkapcso- latára. Mit tanultak a tabl járás kommunistái? Já- rás-szerte tapasztalható, hogy a pártvezetősógek, a kommunisták segítik a tömegszervezete- ket. A pártvezetőségek legtöbb helyen kommunistákat küldtek a tömegszervezetekbe, s vezetőségi- és pórttaggyűléseken beszámoltatják, dicsérik, bírálják őket. A pártvezetőségek tagjai megjelennek a tömegszerveze- itek gyűlésein, fórumain, felszólalnak, elvi és módszertani segítséget adnak a helyi f elada- tdk kidolgozásához, megvalósításához.. A törökkoppányi mő- tanács ülésén a pártszervezet titkára is megjelent, s felszólalásával segítséget adott az asz- szonyoknak. Itt határozták el többek között, hogy az asszonyok tehermentesítésére a nyárra ideiglenes napközit szerveznek. Nemrégen rnegrágalmazták a bábonyi KlSZ-titkárt. A .párt- vezetőség megvizsgálta az ügyet, és Sándor elvtárs, az egyik pártvezetőségi tag a fiatalok előtt ismertette a vizsgálat eredményét. A fiatalok a titkárukra szórt rágalmat a pártszervezet segítségével visz- szautasították és megvédelmeztek egy embert. A somogy- meggyesi pártszervezet zászlót adott a KISZ-nek, így serkentette jobb munkára a fiatalokat Hogyan vezessen a pártszervezet falun —• sok helyütt ölük fel a kérdés. Kánya községben a kommunisták vezetésével a tanácsból és a Hazafias Népfrontból létrehozott héttagú bizottság a vélemények meghallgatása után elkészítette a községfejlesztés három évre szóló tervét. A .bizottságban három párttag is közreműködött. Csak ezután került sor a tanácsülésen vitára, elfogadásra. E terv célul tűzte ki a postaház és ta- nltólakás építése mellett az ál- latroérleg átépítését, járdaépítésit, az utak karbantartását, a község parkosítását és a fásítást Ezért a lakosság legszélesebb rétegeinek együttérzésével találkozik a terv. Igen, így kell vezetni a tömegszervezetet! Így kell mozgósítani a falu népét. Az ilyen módszerek helyeslésre találnak a pártonkívülieknél és csak nő a pártszervezet tekintélye. Sok esetben azonban a tanácstalanság, meg nem értés* helytelen szemléletmód és rossz módszerek akadályozzák a pórt tömegkapcsola/tát. A járás egyik községében például a pártvezetöség nem Látja, hogyan kell vezetni, irányítani a tanácsot. Azon vitatkoznak, milyen viszonynak kell lenni a pártszervezet éa a helyi államhatalmi szerv között. Az MSZMP Politikai Bizottságának a tanácsok pártirányításáról szóló határozata elemzi a múltban e téren megmutatkozott 'hibákat, s részletesen megszabja a pártszervek és pártszervezetek feladatait. Éppen ezért - legelsöbhrendű feladat: .tanulmányozni az említett határozatot. Lépten-nyomon tapasztalhatók a tabi járásban is szektás nézetek. Gamáson, de másutt is egyes párttagok lebecsülik a középparasztok jelentőségét. Több községben a párttagok részéről olyan kijelentések hangzottak el, hogy a »népfront ne. politizáljon, csak gazdasági kérdésekkel foglalkozzon«. Egyik kányái elvtárs nézete szerint »nincsenek megitévedt emberek«. ÍKusitra Mihály elvtárs, .somi párttitkár azt mondta: »-a pártszervezet ne törődjék a no- t&nács létrehozásárai, úgyis van elég dolguk«. És még számtalan példát említhetnénk a szektás nézetek megnyilvánulásairól. A párt- és osztályáruló Nagy Imre egyik megbocsáthatatlan bűne éppen az volt, hogy túlbecsülte a középparasztok szerepét. Ám nem kisebb hiba ennek ellenkezője: ha a középparasztakkal való foglalkozást elhanyagolnánk. Hogy ilyen nézetek vannak, azt az is magyarázza, hogy pártszervezeteink nem megfelelő gondoskodással, alapossággal tanulmányozzák pártunk agrártéziseit. A „népfront ne politizáljon“? Köztudomású, hogy a népfront a párt vezetésével fejti ki egyre inkább kibontakozó, gyümölcsöző tevékenységét. Napjainkban a fő veszély a Hétfőn délután 22 meghívott jelenlétében megalakult a Magyar—Szovjet Baráti Társaság műszaki szakosztálya. Az alakuló ülésen különböző vállalatok mérnökei, műszaki szakemberei, technikusai vettek részt. Megválasztották a négytagú elnökséget és a szakosztály elnökét. Elnök Bene Nándor elvtárs, a Mezőgazdasági Gépjavító V állalat igazgatója lett. Az alakuláskor sok hasznos javaslatot is tettek a jelenlévők. Javasolták, hogy a Szovjetunióban járt műszaki szakemberek a szakosztály rendezésében tartsanak élménybeszámolókat, s tapasztalataikról előadásokat. Udvariakkor jaSuri Károly vasolták azt is, hogy három csoportot hozzanak létre, hogy minden iparág képviselve legyen a szakosztály munkájában. Azt is javasolták, hogy ez a műszaki szakosztály segítsen az üzemek műszaki problémájának megoldásában s előadásaihoz szerezzen be különböző szemléltető eszközöket. A szakosztály első ülését március 3-án tartja, ahol elkészítik munkatervüket. Céljuk, ahogy az alakuláskor megbeszélték, hogy a TTIT-vel közösen ismertessék a szovjet technika eredményeit és segítsenek annak elsajátításában.. Hosszú hetek szorgalmas munkájának gyümölcsét aratták le a csurgói gimnazisták vasárnap este a járási művelődési házban. A nagy előkészület nem volt hiábavaló, mert olyat nyújtottak a közönségnek, amiben hosszú évek óta nem lehetett része. Műsoruk változatos és szép volt, mindenki megtalálhatta benne azt, amit szeret. Az előkészületben csaknem az egész gimnázium részt vett. Szép meghívókkal tudatták műsorukat, s ennek eredménye, hogy mindhárom előadást zsúfolt nézőtér előtt játszották le. Egri Béla gimnáziumi tanuló versét Zarka Dénes szavalta, majd az énekkar adta elő Csokonai: Reményhez, Tihanyi echóhoz c. dalát és Verdi: Nabucco c. operájának rabszolga-kórusát. Balogh Éva nagy sikerrel szavalta el Puskin: Eugén Anyegin című verses regényéből Tatjána levelét. Mosonyi Éva zongorajátéka nagyon jó volt. Chopin: Á-dur polonai- se-t, és Mozart: Török indulóját játszotta biztató tehetséggel. József Attila: Késői sirató c. versét Fábos József tolmácsolta nagy érzéssel, majd Rácz Zoltán kellemes tenorján csendült fel a Sor- rentói szerenád. Áprily Lajos: Az aranymosó balladája c. x>ersét Molnár Vera adta elő. Ezután a gimnázium tanára, Ats Etele hegedűszólója következett. Nagy tudással játszotta Vecsey: Valse triste c. müvét és Lavotta: Első szerelmét. Kiss Klára pedig Arany: Családi kör c. versével lépett közönség elé. Szünet után az énekkar két orosz népdalt adott elő. Kórusz Margit Tóth Árpád: Április című versét szavalta. Karinthy: Teknősbéka c. paródiájában Mester György,' Márfi István, Házas József és Barna Imre nagyszerűen játszottak. Bánki Éva a Várlak én... c. dalt énekelte. Karinthy Frigyes: Megy a juhász a szamáron c. paródiáját Csapó Ilona adta elő. Jacobi: Sybill levele c. dalát Lovász Margit és Mester György énekelte, majd Mester Gyula Kosztolányi: 'Ilona című versét szavalta. Figyelemre méltó Mester Gyula szereplése, mert mint dr. Czeiner Gézáné konferanszié mondta, Mester Gyula Thália papja szeretne lenni. Ezért is kapott alkalmat arra, hogy tehetségét csillogtassa. És nem is okozott csalódást. Mind a próza, vagy a vers, mind az ének területén bebizonyította, hogy van tehetsége ahhoz, hogy színművész lehessen. Berend Katalin Dunajevszkij két dalát adta elő kellemes hangján. Ezután nagyon színpompás táncbemutató következett. Korabeli jelmezekbe öltözött táncosok mutatták be a francia négyest, mazúrkát, magyar kettest, angol ke- ringőt, bécsi valcert és a magyar csárdást. A műsorszámokat dr. Czeiner Gézáné gimnáziumi tanár konferálta. Nagyon színvonalas volt konferansziéja, nemcsak bejelentette a számokat, hanem mindjárt korképet is rajzolt, úgyhogy a közönség nemcsak szórakozott, hanem egyben tamilt is. Bognár János tanár, az énekkar vezetője nagyszerűen megválogatta a bemutatásra kerülő énekkari számokat és nagy tudásáról tanúskodik azoknak betanítása, A bemutatott táncokat Papp Sándor tánctanár tanította be. A színdarabot Fü- löp, Jódsef gimnáziumi taA nár rendezte. Köszönet illeti Gál Ambrus igazgatót, a tanári kar valamennyi tagját, és mindazokat, akik reszt vettek a műsor megrendezésében. Dicséretet érdemel Szabó Gábor tangóharmoni- kás, gimnáziumi tanuló, aki az énekszámokat kísérte. A jól sikerült bemutató után reggelig tartó táncmulatságon szórakozhattak tovább a fiatalok és idősebbek egyaránt. BALOGH LASZLÖ —- Bravúros beugrásra vállalkozott néhány nappal a Vízkereszt bemutatója előtt Szép Zoltán, a Csiky Gergely Színház művésze. Az Antoniót alakító Szabó Imire, bár vállalkozott a szerep eljátszására, mégsem tud fellépni a .bemutatón törött bokája okozta fájdalmak .miatt. A pénteki premieren így Antonio szerepét játsz- sza Szép Zoltán. Szabó Imre teljes felgyógyulása után átveszi szerepét. Megalakult a Magyar—Szovjet Baráti Társaság műszaki szakosztálya A »haditanács«, amelyet Rottembüchler István erdőmérnök, a marcali erdészet vezetője tartott a gyóta- pusztai erdő egyik tisztásán, rövid volt. A lényege: hogy az erdészek, s néhány hajtó a vadászkutyák segítségével kiugratják a vaddisznókat a sűrűből. A vadak megszokott kitörési helyénél feláll puskával a keiében a két újságíró és le- puffantja sorra a disznókat. Ezzel a haditanács véget ért. A vadászok és a hajtők egyik része jobbra, másik fele balra indult. Mi pedig a fiatal erdőmémökkel elindultunk őrhelyünkre... Szép volt a havas erdő, a fenyőfák földrehajló, hótól súlyos ága. De mi alig gyönyörködtünk a természet c szépségeiben. Mindketten sápadtan szorongattuk kezünkben a fegyvert, s számolgattuk lőszereinket. Gondolataink valahol ott jártak, amikor Zrínyi Miklóst, az írót, a költőt halálra sebezte a vadkan. Dehogy mertük volna elmondani vezetőnknek és »vadásztársainknak«, hogy először indulunk vaddisznó- lesre, hogy még nyúlv&dá- szaton sem voltunk. Voltak ugyan »vadász-emlékeink«. Egyikünk légpuskával húsz lépésről eltalált egy törött porcelán tányért, másikunk gyerekkorában parittyával ért el »szép sikereket«, ami- lóst, az írót és költőt halálcélzott. De most ott volt a rideg valóság, a légpuska és a Ojokő t Lő-t... parittya helyett egy valódi vadászfegyver, jobb csövében golyóval, bal oldalán sö- réttal betöltve. Bizony negyedóra múltán, amikor az erdő sűrűjében vágtuk át magunkat, magunkban már nem egyszer elátkoztuk azt a pillanatot, aímákor erre az életveszélyes kalandra vállalkoztunk. Mit tagadjuk, kétségek közepette érkeztünk meg a kijelölt helyre, ahol vezetőnk magunkra hagyott bennünket, mondván: de aztán figyeljetek, mert a disznók biztos itt törnek ki... Vagy száz méterre álltunk egymástól, a nyiladék szélén. Most tudtuk csak meg, hogy milyen az igazi erdei csend, mert .hisz kölr csönösen hallottuk egymás nehéz lélegzését, sűrű fohászkodását, amellyel a ko- cavad'ászok őrző-angyalához fordultunk, miközben mindegyikünk kinézte magának azt a fát, ahová szükségeseién felkapaszkodhat a disznó elől. Már-már fogadalmat tettünk, hogy többet nem veszünk puskát a kezünkbe, de aztán elűztük magunktól gyávaságunkat, s egy pillanatra mindketten úgy láttuk a jövőt, amint a jelenlévő fotóriporter lencséje elé állunk, s előttünk fekszik aki- terített vaddisznó, amely a mi puskagolyónktól múlt ki. Igen, titokban mindketten reméltük, hogy mi majd megmutatjuk, s ha ezen a vadászaton sikerül valakinek disznót lőnie, csak mi lehetünk és senki más. Az eddigi csendet hirtelen léptek dobogása, apró hor- kanások, s egy figyelmeztető kiáltás törte meg. — Balra disznó — hangzott az erdő, s a következő pillanatban lövés dördült. Ez a valóság elűzte tőlünk a képzelet világot, s csak azt láttuk, hogy feltűnnek a disznók. Egy, kettő, három, négy, öt. S a szörnyetegek egyenesen felénk vették útjukat. — Itt a vég — gondoltuk mindketten. Már-már megindultunk a kiszemelt fa felé, amikor a disznók hirtelen irányt változtattak, s jobbra, a halastó irányába kezdtek rohanni. Egyszerre megjött a bátorságunk. Amikor láttuk, hogy nem lehet baj, mi is megindultunk a többiek után. Veszedelmesen lóbálva kezünkben fegyvereinket Csakhogy a disznók ekkor már messze jártak. A második »jól sikerült« lövés után összegyűltek a vadászok, mi is beálltunk Simon, Szilva és Horváth »■vadásztársak« közé, hogy szaporítsuk a fcáromkodók számát. Mindenki Gurlica erdészt szidalmazta, aki a lövést leadta és eltérítette eredeti irányukból az állatokat — Az egyiket meglőttem — állította Gurlicza határozottan, s ha töltényem nem ragad be, akkor még újratöltésre is lett volna idő, s legalább hármat letéritek — mondotta nem kis büszkeséggel, miközben ml magunkban visszavontunk minden rágalmat, amelyet eddig a horgászokra szórtunk, mert meggyőződhettünk, hogy' a derék sporthorgászok csak kisöccsei lehetnek a vadászoknak a nagyot mondásban. — Biztos, hogy eltaláltam a dögöt — erósítgette újból Gurlicza, sőt hajtótársai is azt bizonygatták, hogy az a hátsó disznó igen nehezen szaladt (Persze az volt a legkövérebb.) Mindenki helyeselt, s a vadász- társaság lassan megindult a vaddisznók nyomában. A tó túlsó partján a havat piros foltok festették meg. — Ugye, hogy meglőttem — szólt az előbb erősködő vadásztársunk. — Itt a vér- nyom. — Mi csak azon csodálkoztunk, hogy a vaddisznó és az ember vére menynyire azonos színű. Mert ugyanolyan vémyomokat találtunk, Gurlicza vadász zsebkendőjén is. Az persze, amit egyesek állítottak, hogy Gurlicza, mikor egyedül volt, azért vágta meg az ujját, hogy produkálja a vémyomokat, csak aljas rágalom. Nekünk is megjött lassan a hangunk, mert félelmünk már lég elmúlt. Most már bátran beszélhettünk, s még szemrehányást is tettünk az erdészet vezetőjének, hogy minket biztos azért állított az ellenkező oldalra, nehogy kárt tegyünk vadállományában. (Csak azt csodáltuk, hogy a föld nem nyílt meg alattunk e szavak hallatára.) Tegyünk még egy próbát, javasoltuk mi. S újabb hajtás kezdődött, amely csak abban különbözött az előbbitől, hogy a disznóknak csak a nyomait láttuk, mert azok addigra tán a hetedik erdőn is túljutottak. A vérmes reményekkel indult vadászat véget ért. S mit tehet az igazi vadász, ha vaddisznó helyett bakot (őzbakot) lő. Olyan kedves a közelgő tavasz az erdőn, s olyan jó volt látni, hogy a kemény vonású vadászok szinte gyermekes mosollyal térdepelnek a hóban, szedegetik a hóvirágot. így változott meg a közmondás — >-ha vaddisznó nincs, a hóvirág is jó«. Hazafelé bandukolva szívélyes vendéglátóink megígérték, ha legközelebb ismét újságírókkal indulnak vadászatra, azért másként teszik. Az egyikük azt is elárulta, hogy kötéllel kikötnek majd egy vaddisznót a fához, hogy ne lehessen semmi baj. Mi pedig arra gondoltunk, hogy amilyen »pechünk van«, még a kötelet lőnénk eL Még rágondolni is rossz. Félóra múlva a kis erdészházikó mellett, ahol induláskor gyülekeztünk, vidáman ropogott a tűz, amely® eredetileg friss vaddisznó-pecsenyét akartunk sütni. Hogy ez nem sikerült? Hát akkor megteszi a finom házi disznószalonna, nyárson sütve, egy kis j‘ő házikolbász, amit »elővigyázatosságból« hoztak magukkal vendéglátóink. Falatozás közben jólesett azért felújítani »vadászkalandunk« egy-egy izgalmasabb eseményét, miközben szorgalmasan eregettük !e torkunkon a »célzó vizet«. Az sem volt baj, hogy nem előre, hanem utólag. Sötét este ült már az ei'- dőre, amikor elindultunk hazafelé, első (nem is utolsó), eredménytelen vadászatunkról azzal, hogy vaddisznó helyett csak bakot lőttünk. De azért jól éreztük magunkat. Kovács & — Szalai L. 3 ◄i 3
