Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-23 / 46. szám
Vasárnap, 1958. február 23. 5 SOMOGYI NfiPLAP Vásár — parolázás nélkül VASÁRNAK UGYAN alig nevezhető ez a sürgés-forgás, de itt is jószágok cserélnek gazdát. Nem reggel, hanem a déli ’ órákban a legnagyobb a »felhajtás«: tizenkettőre hirdették az átvétel kezdetét. Kövérre gömbölyö- dött bikák csörgetik láncukat, két ökör a fához kötve várja jobbsorsát, egy öreg tehén SEomorkodik, mintha tudná, hogy most indul utolsó útjára, virgonc üszők forgolódnak szabadulni igyekezvén innen, a bonnyai állomásról. — Nyughass, Szekfű — esd ti t ja, simogatja növendékállatát Végh István. Mielőtt Bálint István felvásárló megkezdené a csoportosítást, minősítést, odalép hozzá ■a somogydöröcskei Tyúkos Lipót. — Nem vezettem ám el a »Böskét«, mert nehezére esne a járás ezen a fagvos úton azzal a nagy hassal. — Kissé bátortalanul tör •elő, s megakad a szó a torkán. »Hátha meg- picongat.nák ezek az autóval jött, tudom is én kicsodáik?« — ez az aggodalom árad elhallgatásából. — Jó bátyám, vissza akarja fogni tenyésztésre az üszőt? — kérdezi Bódé Károly, az Állatforgalmi Vállalat főosztályvezetője. — Szeretném, ha lehetne ... — Persze, hogy lehet. Okosan teszi, hogy megtartja, ha úgy reméli, jó tehén lesz belőle. A vállalati ember biztató szavai megnyugvással tolták el a gazdát. Most már szíves- écömest, feszélyezetlenül adja tudtunkra: — Kicsi korában vettem a »Böskét«. Tavaly augusztusban leszerződtem, hogy meg- híate'lom. Aztán gondoltam egyet, s befedeztettem. Fogott borjút. — Biztos megijedt, a szerződéstől — veti közbe valaki tréfálkozva. Tyúkos lápot elereszti a füle mellett ezt a »bemondást« és tovább ismerteti a kis üsző eddigi életét: — Nemrégiben mutattam az állatorvosnak. Írásba adta, hogy hathónapos benne a borjú. Kérdeztem a felvásárlótól, mitévő legyek, .ást mondta, hogy kívánságomra felbontják a szerződést. Az előleget visszafizettem. — A járlatlevelet mindjárt elrendezzük. Ráírjuk, hogy egy évig nem adhatja el a »Böskét.« — mondja Bálint István. — Eszem ágában sincs túladni rajta. Hi- seen olyan jó fajta. Az anyja törzskönyves. Így legalább lesz tehenem. Lesz bizony. Ha valami baj nem jön közbe, akkor pár hónap múlva borjas tehénné válik Tyúkos bácsi kétéves hasas üszője. Takács György szorosadi gazda 13 hónapos »Bímibó«-jiánál a vizsgálat öt hónapos vem- hességet állapított meg. Nem megúot jószág a saját nevelésű »Bimbó« sem. Anyja 15—16 literes. — Csak szerencse légyen hozzá, akkor ürömmel tartom még egy évig, vagy tovább is — Sgy vélekedik Takács György. — Az előleg? — Itt a csekk — mutatja. Rajta az áll, hogy február 8-án 300 forintot feladott a vállalat címére. Stósz János hamar ideért, hiszen helyben lakik. »Narancs«, a három esztendős nagy üsző kevesellette is a járást az állomásig, azért unja a várakozást. A pirostarka »Virág«, amelyre most köszönt rá a második tavasz, szintén nem fáradt el: gazdája, Mucsi Ferenc Bonnyapusztáról vezette ide. Gondolkodás nélkül, a legjobb osztályzatúnak nyilvánítja mindkét pompás jószágot az átvevő. A nagyobbik 615 kilót nyom, nevelőjének zsebébe így csaknem nyolcezer forint kerül. A »Virág« mérlegelési jegyére ezt írják: 560 kg. Mucsi Ferenc hazafelé menet könnyebben bajlódik a 7840 forinttal, mint idejövet a ficánkoló állattal. Az átvétel és fizetés után mégis üres marad mindkét üsző helye a vagonban: elkeltek. Hát ez hogyan lehetséges? A kormány egyik rendelete kimondja: a termelőszövetkezetek és egyéni gazdák a tenyésztésre alkalmas nőivarú szarvasmarhákat megvásárolhatják az Állatforgalmi Vállalattól. Az egyéniek készpénzzel fizetnek, a tsz-ek pedig előzetesen kérnek a bankfióktól fedezeti bizonylatot. Az átadás-átvételi jegyzőkönyv aláírása után a többi már a vállalat dolga. Újkeletű ez az akció. Érthető, hogy még nem szerezhetett róla mindenki tudomást a tahi járásban sem. Brunner Ferenc miklósi tsz-elnököt az állati el vásárló hívta meg a mai átvételre. El is jött, komoly vevőszándékkal. Először csak kerülgette a »Narancsot« is, meg a »Virágot« is. — Sokba kerül ez a két kövér üsző — mondta. (Azt meg kell hagyni, hogy étvágytalansággal, vagy tengődéssel egyiket sem lehet vádolni. Amint Mucsi gazda büszkén említette, megkapta a »Virág« a három szentséget: a jó takarmányt, a lelkiismeretes ápolást és gondozást.) — Tudod, mit nyersz a bolton, ha ezeket megveszed? — kérdezte Bálint István felvásárló. — Legalább négyezer forintot. Nem sokat tévedett. A két állatért 15 835 forintot fizetett az állam. A vállalat pedig — a 13, illeVe 14 forintos kilónkénti vételár helyett — tíz forintjával adta el őket a tsz- nek. így lett »rövidebb« a miklósi Vörös Csillag egyszámlája 11 750 forinttal. És ígv nőtt kettővel a szövetkezet jószágainak száma. A BONNYAI Jó Gazda Tsz elnöke szemtanúja volt a parolázás nélküli vásárnak. Legközelebb biztosan ő sem megy el üres kézzel innen. KUTAS JÓZSEF R ovid kulfurális hírek Az Sgészségügyi Világszer- veeet adatai szerint a pestis, az cdmúlt századok szörnyű járvány betegsége fokozatosan! kihalóban van. 1957-ben az egész földkerekségen mind- önsse 514 pestis-megbetegedés történi!. A század kezdete óta még nem volt példa ily csekély számú pestises megbetegedésre. * * * J. Guszova szovjet orvosnő beszámolt arról, hogy újfajta elektromos álomterápiával gyógyít egyes ideges eredetű betegségeket, így például gyomorfekélyeket. Tíz volt feszültségű és egyezred másodpercig tartó gyors egymás után következő elektromos impulzusokat bocsát az agy alvó centrumaiba, s ezek az áramlökések gyorsan elaltatják a' beteget Lebecsülés helyett BELFÖLDI hírek Pénteken útnak indult Brüsszelbe öt vagon »hangulat«, jóféle egri, badacsonyi és szekszárdi bor. A tokaji aszút ás szomorodnit, amelyből 1100 hektót fogyaszthatnak el a kiállítás látogatói, később indítják el. Május 2-án a Bon Marche áruházban magyar hetet rendeznek, ahol a hazai ipar termékein kívül konyhaművészeti és cukrászipari kiállítást tartanak. A brüsszeli étlapon mintegy 120 különleges magyar étel szerepel. * * * Február utolsó napjaiban ünnepli a MÁV Utasellátó Vállalat mozgó-étszolgálata fennállásának tizedik évfordulóját. A MÁV Konzum-szövet- kezet 1948. február 28-án indította útjára az első étszolgálatos kocsikat a Budapest— Záhony vonalon. 1948 nyarán megindult a belföldi személyhajók, a dunai személyhajók éttermi, büfé-szolgálata is, j mégpedig ugyancsak a MÁV- ! étszolgálat kezelésében. Nemrégiben egy megyei értekezlet részvevői arról tárgyaltak, hogy a mozgalom ügyes-bajos dolgait jól ismerő emberekből meg kel! szervezni a járási tanácsok mezőgazdasági osztályain a termelőszövetkezet-politikai csoportokat. Az elvi vita azt feszegette, honnan lehetne a csoportba kipróbált elvtársakat átirányítani. Egyik járási tanácselnök-helyettes azt javasolta, hogy a földműves- szövetkezetek adják át mező- gazdasági szakembereiket a tanácsoknak. Vagyis: a szövetkezetek politikai és gazdasági kérdéseivel foglalkozó emberek a földművesszövetkezet járási központjaiból a járási tanácsok állományába kerüljenek át. Ha így lenne, akkor ki törődne a szakcsoportokkal, társulásokkal — a szövetkezés alacsonyabb formáivá! —, s a termeltetéssel? Ki szorgalmazná, hogy pl. a 7006 holdhoz még legalább 509 holdnyi cukorrépa termő teTÁ MOGATÁST rületre kössenek szerződést megyénk egyéni parasztjai? A tanácsok talán vállalkoznának a gépállomások ás egyéni gazdák, mezőgazdasági földingatlannal rendelkezi* intézmények közötti közvetítő szerepre? Avagy hagyjuk csak papíron a főldművesszö- vetkezatek országos kongresz- szusának azt a rendelkezését, amelynek értelmében — a párt határozatának, a kormány politikájának megfelelően — mezőgazdasági termelési üzemágakat kell szervezni? A földművesszövetkezot a legnépesebb paraszti rétegeket egyesíti magában. A falusi áruellátáshoz, a termékfölöslegek felvásárlásához, a termelés egyre fokozódó segítéséhez szakmailag hozzáértő, politikailag megbízható emberekre van szükségük. Lebecsülés helyett tehát inkább támogatást, gyengítés helyett erősítést érdemei ez a mozgalom. cA fiLf<fan(/őJ tmkw János gazdáéknál mindig nagy volt a háború. Az asszony örökké pörlakedett, járt a nyelve, mint a motolla, ha férjura néha-néha nekifeled- ■cezett és a pincében a hordó aljára nézett. Különösen akkor történt a baj, ha egy szomszéd, vagy barát is betévpdt hozzá egy pohár nedűre. Persze a pohárból kettő-három, a végén maguk se tudták, hány nyelés lett. Mari néni persze ezt nem állta szó nélkül. ö egy csepp hegylevében is pénzt látott — nem sajnálta, de nem is szíveién adta. Szidta is az embert. — Minek iszol any- nylt. Csak bajnak vagy. Amennyit már megittatok a barátokkal, abból mi mindent vehettünk volna a Julisnak. Hisz eladósorban van. Az ember ilyenkor csak dörmögött, s odavetette: — Na, ne harmonikái j már annyit. Jut abból Julisnak, még marad ds. Mari ménj viszont, ha egyszer elkezdte, nehezen hagyta abba. Beszélőkéje — mint általában minden asszonyé — járt szaporán. Egy este aztán János bácsi hiába kereste a pincekulcsot. Nem volt a helyén a kamrában, a szögön. Csodálkozásában még káromkodni is elfelejtett. — Na, megállj asz- szony, majd túl járok én az eszeden — gondolta. Be is tért a pitvarba, ahol Mari néni éppen a krumplit hámozta a vacsorához nagy csöndben, szótlanul. — Te asszony, küldd ki a Julist a pincébe. Lnnék egy pohár bort. Most nincs időm kiugrani. Az asszony ránéz, nem gyanított semmit, hisz úgy tudta, embere most jött a tanácsházáról. — Jó — bólintott az asszony. — Majd kiküldőm. János bácsi persze megleste, honnan veszi elő felesége a kulcsot. — Szóval itt tartod — mosolygott bajusza alá egyet az öreg. Telnek-múlnak a napok. Egyszer az öreg felkerekedik, hogy kimegy megnézi. a szőlőt. El is indult Zsebében ott lapult a kulcs is. Csöndben, hogy senki észre ne vegye, kiválasztott egy szőlőtőkét. Fogta az ásót, kiásta a földet alatta, s jó öblösre kimélyítette. Amikor ezzel megvolt, még nagyobb csöndben ki- gurított egy hasas hordót, be a gödörbe. Visszahelyezte rá a tőkét, még a karót is bedugta, de úgy. hogy az helyettesítse a hordó dugóját. Elégedetten dörzsölte a kezét s hazament. Ha ihatnékja volt, nem szorult már az asszonyra. Egyszer aztán hiába dugta a . lopót a karó helyén a »földbe«. Nem jött onnan semmi. Az történt ugyanis, hogy . valaki mégiscsak meglátta az öreget a lopóval. Egy éjszaka aztán az utolsó cseppig elvitte a. drága italt. Úgy látszik, az még furfangosabb ember volt, mint János bácsi. t. f. ©GOeOGGOOOeOOOOOGOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOQOOOOOOOOOOOOGOOOG© GGGGGGOGGGGGGGGGGGGGGGGOGQGGGGGGGGGGGOOGGGGGOGOÖGGGGÖs-XDGOOGGGGGGGGGt A répáspusztai Első öt- éves Terv Tsz. irodájának ablakából gyakran íe- ktnlget. kifelé az elnök. — Jönnek-e ?... — Megjött a csurgói busz — fut be valaki a hírrel. A megyei vártbizottság és ít tanács előbb érkezett képviseli is elindulnak kifelé. A szövetkezet kultúrtermében alig jut mindenkinek hely. Két másik busz utasai is idejönnek. Csizmás, bakancsos, simára borotvált arcú parasztemberek tódulnak befelé az ajtón. A szemekben kíváncsiság, a mozdulatokban egy kis filszeg- ség. — Én a tehenekre vagyok különösebben kíváncsi — mondja szomszédjának ' egy félbőrkabátos, bajusznélkiti ember. — Van itt látnivaló — válaszol halkan amaz... — Elvtársak!... A fejek a beszélő felé fordulnak. — Én vagyok ennek a szövetkezetnek az elnöke — mutatkozik be minden póz néllcül Szőllősi Ferenc. — Engedjék meg, hogy pár szóval ■ismertessem tsz-ünk eddigi történetét. 1950-ben alakultunk, nyolc családdal... 9786 forint, 2 szarvasmarha. 4 ló, ez volt az alap... Évről évre erősödtünk és gyarapodtunk. 1956-ban már 80 fölé emelkedett a családok száma... Az ellenforradalom Répáson is ledobta a gyújtó csóvát. 37 család maradt együtt, de hitben, akaratban és szándékban egyként nyitott karput az 57-es zárszámadáA répási — száz szempár tűsében son az új esztendőnek... 565 hold földjük van. 99 szarvas- marha, 24 ló, 153 sertés. 193 tyúk, 354 pulyka, 55 kacsa — ennyi az állatállomány. A szövetkezet tiszta vagyona 4 027 459 forint. Az elnök szavai után még hosszú pillanatokig, nem tört meg a hirtelen támadt csend. A Répásra érkező látogatók talán elismerésül, így adóztak az összefogás, az igazán nagyszerű munka eredményeiért. Szőllősi Ferenc nem beszélt a hét ke- .mény év szűkösebb napjairól, de az emberek érezték, tudták, hogy 1950-től idáig nem. volt könnyű — de most már sima a répásiak útja... .4 szélesre tárt istálló ajtón özönlenek befelé a ber- zencei, barcsi, kutasi és a megye más községeiből érkezett parasztok. Katonai szemlének is beillő alapossággal néznek körül. Bekukkantanak a kőjászolba, méricskélik az alom vastagságát, s kérdezgelődnek. Még tízen is musrálgatják az istálló tükrét, a »Dajka« nevű tehenet. A fejtáblán Nolvasható adatok közül ez a négy szám 5989 hökkenti meg legjobban az embereket. — Aztán ki ellenőrzi, hogy ivalóban ennyi tejet ad a »Dajka«? — Hát azt hiszi, hogy csak úgy odaírjuk? Ezek törzsállatok, s csak az ellenőr pin- gálhatja föl a számokat — inti le a bundasapkást szerény-csendesen az egyik állatgondozó. De akad nézője a »Jutkának«, »Bözsinek« meg a »Klárának« is. A falra kifüggesztett istálló-rend körül szintén ember-csovort. — Precízen, pontosan történik itt minden. — Már az is sokat jelent, hogy azonos időben és mindig egyforma mennyiségű takarmányt kapnak a tehenek. JD árán belemarkolnak a takarmányba, himbálják tenyerükön, majd megszagolják. — Jót esznek, szépek is az állatok — mondják ki az alaposan meggondolt szentenciát. — Hiába, a nagyüzem, az csak nem olyan, mint az egyéni gazdaság. Itt van rá a példa. — Mégpedig szép példa, el kell ismerni — helyesel a harmadik. Nagyüzem! összefogás! A mondat ott libeg a fejek fölött, s a szívek utána nyúlnak... A lóistállóban is nagy a tolongás. Újat, érdekeset várón sietnek át a másik épületbe az emberek. — Hány lova van a tsz- nek? Mit esznek az állatok? Bírják-e a munkát? Nem rúgósak-e? — Van itt elég kérdés, alig győznek válaszolni az érdeklődőknek. — Gyönyörűek ezek is. . Na, mit szólsz hozzájuk Miska? — Szép pár mi? — Vélekednek, bólintgatnak, s kérdeznek az emberek. Van, aki közébük megy, tenyerével végigveregeti a ló hátát. Egy biztos, nem látszik ki egyiknek sem a bordája. Halasi Andrást, a szövetkezet sertésgondozóját faggatják a kutricák között, de töviröl-hegyire. — Hej, az anyjuk! De egy- formák ezek a malacok — kiált lelkesülten a szélső kutricánál álló ember. — Mit esznek, papa? — Kukorica-, árpadara, meg korpa az eledelük. — Mennyi az ellési átlag? — Tizenhárom és fél a 18 kocánál. — Ez igen — csettintettek többen is. — És maga mennyit keres? — Van bizonyos számú alapmunkaegység... — Az nem lehet sok — vág közbe valaki. — Az nem, de a prémium, meg egyéb más — hunyorít egyet András bácsi, de nem fejezi be a mondatot, máris újabb kérdés: Ha kiereszti a sok malacot, hogyan találnak vissza a saját ketrecükbe? — Könnyen. Csak elkidl- tom: »helyre malac, ne« és hazatalál egy-két kivételével valamennyi. — Mennyi hízójuk van? — 73. meg van még 21 tenyészkan. Menjünk, megmutatom azokat is... Dél felé már csoportokra szakadva járja a répásiak portáját a 100 főnyi látogató. Megnézik a fűrészüzemet, időznek a gépműhelyben, itt különösen a 6,5 lóerős nemrég vásárolt csehszlovák gyártmányú, többféle munkafolyamat végzésére alkalmas Agrosztoj köti le az emberek figyelmét. Utolsó »állomás« a termelőszövetkezet irodája. Kalap- levéve, illendően lépik át a küszöböt a vendégek. A falakon képek, oklevelek. Egy külön asztalon bíborszínű zászlók. Bennük aranyozott feliratok. Valamennyi egy-egy határkő, a kelyhek is. Nem nyúlnak hozzájuk, dé egészen közel hajolva nézik, olvassák. Az összefogás az egy célért küzdés hét évének mementói ezek. Olyan emlékeztetők, melyekre büszkék lehetnek a répásiak. .. ,4 kultúrterem ebédlővé változik. ,Az asztaloknál nekihevülten beszélgetnek a látottakróh És 'még több mindenre kíváncsiak a tsz-be érkezett vendégek. Csakhamar föl is röppen az első kérdés: — Itatásos-e a borjúnevelés, hány literes tehénre történik az abrak előkészítése? Szőllősi Ferenc szívesen válaszol. — Hatásosan neveljük a borjúkat, a takarmányt pedig napi 20 liter tejet adó tehén igényeire számítjuk — mondja. Kanyar Károly lábodí gazdálkodó a következőkre kér választ: — Mennyi volt tavaly a keresete egy négytagú családnak, s egy olyannak, aki egyedül dolgozott a szövetkezetben? Az elnök már sorolja is: — Tóth Ferenc negyedmagával 68 522 forintot keresett, a háztáji jövedelme 31 200. összesen 99 722 forint. Gulyás Sándor egyedül dolgozott, 20163 forintot vitt haza, a háztáji után meg 10 530-at. Ez összesen: 30 699 forint. Szántó Jánosék hárman serénykedtek. Zárszámadáskor 50 759 forintnak megfelelő értéket kaptak. A háztáp jövedelmük kereken 25 ezer forint. — Ez igen — és összehajol« nak a fejek. — Milyen a szociális helyzet? Erre válaszoljon még, elnök elvtárs — kérdezi másodiknak Kanyar Károly. — Van mozink, kultúrhA- zunk. A KISZ-szervezet tagjai szórakoznak és szórakoztatnak is... Labdarúgó szakosztály működik... A kaposvári színházat látogatjuk. .. Olyan nyár még nem volt, hogy csoportosan ki ne ruccantunk volna a Balatonra. .. Ez a valóság... f?s a, répáspusztai való- ság gondolkodóba ejtette az embereket. Jó pár makacs érvtől megszabadultam messzebbre látó szemmel tértek vissza falujukba a négy járásból érkezett vendégek. GŐBÖLÖS SÁNDOR
