Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Vasárnap, 1958. február 23. Rendet a Nagyatádi Konzervgyárban! BESZÉLGETÉS esy újítási felelőssel Az idegen, aki az elmúlt év gyümölcsfeldolgozási időszaká­ban a (Nagyatádi Konzervgyár- . ban járt, megütközve állapít­hatta meg, hogy milyen sok még itt a tennivaló a társa­dalmi tulajdon megvédésében. Elég csak egy, a legkirívóbb példa említése: az emeletes raktár, amelyben abban az Időben már nagymennyiségű tartósított árut helyeztek el. Minden ajtaja tárva, nyitva volt, az épületben pedig egyet­len ember sem tartózkodott, áld ezeket őrizte volna, mivel az itt dolgozók munkaideje már lejárt. A raktárba ezek szerint az első műszak befe­jezése után az mehetett be, aki akart, s ha kedve támadt, még válogathatott is, mit vi­gyen el a konzervekből. Ez a hanyagság annál in­kább szembetűnő veit, mivel már abban az időben is egy­re erélyesebben követelték or­szágszerte a társadalmi tulaj­don nagyobbarányú védelmét. Azóta már eltel néhány hónap, így nem érdektelen ismét megnézni, mi újság ezen a té­ren a nagyatádi gyárban. Megnyugtató, hogy a gyár vezetősége az utób­bi időben szigorúan intéz­kedett minden esetben, amikor a nép vagy ónról volt szó. A raid árt gondosan zárják, s még a kulcsokat is csak az vi­heti el a portáról, akit ezzel megbíztak. Éjszakánként több őr teljesít szolgálatot a gyár területén, mint eddig, így job­ban szemmel tudnak tartani minden zugot. A félkészáru raktár értékel sem őrizetlenek már, egy nemrég munkába ál­lított dolgozó felel értük. A múltban sok visszaélésre adott alkalmat a szerszám vételezés. Ezt is megszüntették oly mó­don, hogy szerszámkönyvet kapott mindenki, s új szerszá­mot csak akkor vehet ki a raktárból, ha a rosszat, a hasz­náltat ugyanakkor leadja. Ma már nem elnézőek a gyárban a tolvajokkal szemben sem. Nem régen bocsátottak el egy nőt, aki egy üveg meggy­ízt próbált kicsempészni az üzemből, s ugyanerre a sorsra jutott az is, aki 15 csomag ma- gyarborsséi akarta gazdagítani háztartását Az elmúlt évben tárgyalt fegyelmi ügyek mint­egy 40 százaléka egyébként az ilyen lopási kísérletekből adó­dott. Szomorú statisztika ez de egyben (figyelmeztető is f gyér minden dolgozója száma ra: mii yen következményekké járhat a népvagyon megkáro sításának kísérlete. Mindemellett nehéz a dóig' még mindig az üzem vezető ségének. Sok apróbb és nagyobb hi­bán kellene javitani, hogy csökkenjen a még mindig tetemes károsodás. Elsősorban körül kell nézni az udvaron. Ha egy kevés cső esik, máris bokáig ér a sár. A főkönyvelő, a műszaki osztály vezetője panaszkodnak, hogy néhány hete, amikor egy nyu­gatnémet megrendelő járt az üzemben, szégyelltek magukat az udvar rendetlensége miatt. De vajon csak ezért lenne vég­re szükség a gyár szabad te­rűidének lebetonozására, gon. dozására? Nemcsak ezért, ha­nem azért is, mert a gyár je­lenleg még nem rendelkezik elegendő raktárral — még leg­alább annyi kellene, ahány most van — s így sok félkész árut, hordót, göngyöleget kénytelenek a szabadban tárolni Ezek­nek pedig egyáltalán nem használ, ha sárban, hóban állnak az udvar közepén. Persze, ha a betonozásra, rak- tárépítkezésre egyelőre nincs anyagi fedezet, lehetne más megoldást is találni, jpéldául, valamilyen ideiglenes tetőt építeni a szabad ég alatt lévő értékes félkész .áruk, hordók, '.ádák fölé. Az udvar betono­zása egyrészt ezért lenne hát szükséges. Másrészt azért, nert ez az üzem élelmiszer feldolgozással foglalkozik, a elenlegi körülmények között pedig az alapvető követel­ményt, a tisztaságot sem tud­ják biztosítani. A gyár statisztikája szerint az elmúlt esztendőben 1 millió 200 ezer forint ér­tékű üveget, ládát, hordót és egyéb göngyöleget kel­lett javítani és kiselejtez­ni. Miért? Részben éppen az előbb említett raktárhiány és sárban, vízben való anyagtá- rolás miatt. Óriási ez a szám es mégis nagyon kevés embert gondolkoztat el. Különösen azokat nem, akik a már kész üvegben lévő konzervekkel dolgoznak. Hiába indítottak egy-két esetben fegyelmit azok : ellen, akikről bebizonyosodott, hogy nemcsalt véletlenül törik az üvegeket, hanem erőszako­san — mert ilyen is van —, hogy az eltört üvegben lévő lekvárt, befőttet elfogyaszt­hassák — a példa nem lát­szott figyelmeztetőnek. A rak­tár sarkaiban még most is sok­szor tele van egy láda törött, félig kiüresített üvegekkel. Lopják tehát a gyárat Nagy­atádon. És nemcsak így, ha­nem más formában is sokáig lophatják még, ha az illetéke­sek végre nem intézkednek. A raktárépülethez vezető vasúti sín mellett húzódó kerítésrész megjavításának engedélyezésé' ugyanis hiába kéri hosszú ide óta az üzem vezetősége, nem kapnak rá anyagi fedezetet. Ezen a részen viszont könnyű­szerrel ki-be járhat mindenki. Pedig amíg a kerítést ki nem ja­vítják, a lopás nem szün­tethető meg. S még egy. Van egy jó elkép­zelés, aminek megvalósításá­val szintén sokat segíthetné­nek. Eszerint az üzemrészeket kerítéssel választanák el az öl­tözőktől, fürdőktől. A terv megvalósításához szintén nem kellene sok pénz. mindössze annyi, ami a kerítés, és egy kerékpárszín felépítéséhez szükséges. A kiadás pedig ha- -nar megtérülne. Kevesebb lenne a lopás, mert az öltöző- ool senki sem tudná kihozni az esetleg odacsempészett árut, kevesebb lenne a leltár­hiány, a kár. Ilyenkor télen nincs sok ten­nivaló a konzervgyárban. Csak a kazein feldolgozó részleg és az uborka készítő üzemrész dolgozik leginkább. A nagy munka majd csak gyümölcs érés idején indul meg. Hib" mégis található. Legfőképp a/ uborkaüzembeni. Egy lassan haladé válogató szalag mellet' nőle állnak, ök szedik ki nagy­ság, minőség szerint a csoma­golásra váró savanyúságot. Egy fiatalember többágú vas­villával hordóból rakja az uborkát a szalagra. Amíg a megrakott villa a hordótól a válogatóig ér rövid idő, egy mozdulat. Mégis minden alka lommal sok uborka lepottyan a földre. A fiatalember lábai­nál néhány perc alatt egész csomó halmozódik fel belőle. Ez negyedóra alatt már akko­ra mennyiséget tesz ki, hogy legalább két ötliteres üveg megtelne viele. De nem hasz­nálhatók, mert leestek a föld­re. Kis gondossággal azonban mindez elkerülhető lenne. Egy ötliteres üveg uborka ára 34 forint. Naponta hányszor 34 forinttal több pénz jutna ál­lamunknak más célra csak eb­ből az egy gyárból. Ez még azonban nem min­den. Az igazi -károk majd csak a gyümölcs feldolgozási idő­szakban keletkeznek. »A nyomtató lónak nem lehet be­kötni a száját« tartja a köz­mondás és tartják hallgatóla­gosan a nagyatádi gyárban is. Energikus ember Magyarfi József, a Cukor­gyár újítási felelőse. Lelkesen magyarázza az eredményeket. — Tavaly 206 újítást adtak be gyárunkban. Tavaly előtt csak 186 volt számuk. Ebben az évben azt hiszem, még jobb lesz az eredmény, hisz januárban 18, februárban pedig már 25 újítás érkezett be. — Minek köszönhető ez a sok újítás? —i Gyárunk régi, elavult. Ezért feltétlen korszerűsíteni, ésszerűsíteni kell a munka- folyamatokat, munkamódszereket és gépeket. Az újítások elbírálási ideje is jelentősen csökkent. A dolgozók érzik, hogy foglalkoz­nak ötleteikkel, ezért bizalommal fordulnak hozzánk újításaikkal. — Mivel foglalkoznak főként az újítók? — Műszaki ésszerűsítésekkel és a balese­tek elhárítására vonatkozó ötletekkel. Több az előbbiből érkezik be. Igen helyes újítást adott be például vállalatunk főkönyvelője a túlsúly és holtsúly bírság csökkentésére. Alkalmazásával évente 73 ezer forintot taka­ríthatunk meg. Vagy itt van Novacsek János Pi főmérnök újítása, amit már bevezettünk, s az idei kampány végén értékelünk. A répasze­let elosztását szabályozta a diffúziós edények­ben. A módosítással csökken a cukorveszte­ség, 383 000 forint takarítható meg. Vagy em­lítsük meg a komplex-brigád (Écsi László, Szerecz László, Erdész Sándor, Bajor Lajos) igen jelentős újítását. Mechanizálták az erő­telep salakeltávolítási munkáját. Az ered­mény: kevesebb embert vesz igénybe, bizto­sabb és egyben gyorsabb is ez a munkafo­lyamat. Az újítás bevezetése óta megszűntek a salak felhalmozódásából adódó üzemzava­rok is, a megtakarítás pedig 87 364 forint. Mióta foglalkozik Magyarfi elvtórs az újí­tásokkal? — Egy éve. A gyárban azonban tizenegy éve dolgozom. Hat évig kalkulátor voltam, ami azt jelenti, hogy igen jó előiskolám van, a gyár minden problémájával megismerked­tem ebben a beosztásban. Esti tanfolyamon elvégeztem a technikumot is. Most pedig ké­szülök az újítási felelősi vizsga letételére. Lajos Géza üanalfelvét'el Valóban senki sem adott kü­lön engedélyt a gyümölccsel dolgozóknak az evésre, és sen­ki sem tiltotta meg azt. Ez el­len nem sokat lehet tenni egyelőre — pusztán öntudat kérdése. De szigorúan El kell járni a borospin­ce gyakori látogatóival szemben, hiszen a borkós­tolásokból adódó károk egy esztendő alatt tetemes pénzösszeget tesznek ki. Az elmúlt év feldolgozási időszakában nagyon sok fris­sen érkezett gyümölcs meg­rothadt a gyár udvarán és mi­re feldolgozásra került, félig használhatatlanná vált. Az ok: a szervezetlen szállítás. A gygr a nyersanyagot részben Saját termeltetési területről, részben a MEZÖÉRT-től kapja. Ha a saját termeltetési terület átve­vője mindig csak a kiszabott, gyorsan feldolgozható mennyi­séget akarja átvenni — mond­ják —, akkor a termelők azzal vágnak vissza, hogy többet nem írnak alá szerződést. Szearződő felet pedig kár el­veszíteni, így az átvevő min­den mennyiséget beszállít, bármily nagy legyen az, és bárhogy tönkremegy feldolgo­zó kapacitás hiányában. A MEZŐÉRT meg különösen ki­számíthatatlan. Szállításai mindig attól függnek, milyen nagy a kereslet a piacon a kérdéses gyümölcsből. Meg kellene hát találni er­re is a megfelelő megoldást, hogy a jövőben ne fizessen ki a gyár sok ezer forintot olyan nyersanyagért, ami­nek, mire feldolgozásra ke­rül, már csak egy része használható. Amint látni, vannak ered­mények a Nagyatádi Konzerv­gyárban a társadalmi tulajdon megvédésében, de vannak hi­bák is, amelyeken sürgősen javítani kell, hogy minél rö- videbb ideig mondhassuk el: még nincs teljes rend Nagy­atádon ! Weidinger László Salak helyeit: sár Ahol nincs föld és nincs víz, sár sem található. A sió­foki pályaudvaron mindhá­romból van elég. Talán még sok is. Mi, elkényelmese- dett, korcs utódai edzett ős­apáinknak, utáljuk a sarat. Zrínyi, amikor kirohant vá­rából, valószínűleg nem néz­te a talaj állapotát, őt más célok vezérelték. De amikor a siófokiak a felszállásra ké­szülődnek, sokszer imájuk­ba foglalják az állomás sa­rát. Szinte csoda, hogy még senki se maradt le a vonat­ról sárbaragadás okából. S a jámbor idegenek! Midőn gya­nútlanul leszállnak a kocsi­ból, még álmukban sem gondolnak arra, hogy cipő­jük, harisnyájuk, nadrágjuk, vagy szoknyájuk perceken beiül mily veszélyben forog. S mindez egy balatonmen- ti pályaudvaron, melyek az országban arról híresek, hogy szépek, virágosak, rendezet­tek. Bogláron messze vörös­ük a salak, Fonyódon bazalt- zúzalék fedi a sínek közeit. Siófokon: vendégmarasztalő sár, jó fekete, dagadós, frö- csögős. Vajon túlságosan nagy és hősi tett lenne, ha e’tüntetnék innen a sarat, s épen kerülnének ki az uta­zók ebből a veszedelemből? cu Göndörhajú legény. Lassan baktat az úton. Szeme a szür­ke felhők irányába réved, fe­je félrebillent, mintha azt leskelődné, jön-e már a kis­lány a találkára. Bizonytalan léptekkel megy. Észre sem veszi a mellette elmenőket, akik hamis mosollyal szem­lélik. Már nem is jár a föl­dön, szinte lebeg, csak a gló­ria hiányzik a fejéről. Balke­zében nyitott könyv. Nem néz bele. Szája valamilyen fennkölt szöveget motyog. Szeme néha megrebben, ami­kor megakad a szerep citálá- s ában. Mert mit tagadjuk, színész ő, azaz mégsem egé­szen, csak statiszta. 2 Utas. Mint mi többiek. Azaz mégsem. Mi illedelme­sen húzódunk a fülke mélyé­be, s újságot olvasunk, esze­getünk. ö nem. Kabátját há­rom mozdulattal párnává csa- varintja, cipőjét lehúzza és katonásan az ülés alá helye­zi, aztán elterül hosszában a kényelmes bőrülésen, sapká­ját szemére húzza, hogy ne zavarja a fény. Egy-két perc se telik bele, már úgy hor- tyog, mintha otthon, papla- nos ágyban aludna. Utas. De nem olyan, mint a többi. Az ország vándora. Hol itt, hol ott dolgozik. Hol Kazincbar­cikán, hol Sztálinvá.ros ban, hol Komlón emelkedik keze alatt egy-egy új ház, új gyár épülete, ötvenkilenc éves és kőműves. Az utazás neki semmi. Már megszokta. Ott­hon érzi magát a vonaton, s nem szegyein, ha a fáradság aludni készteti. Utas, dolog­ban megfáradt utas ...- la ­Egy kevéssé ismert vállalat örömei, gondjai Nem vagyunk túlságosan ismerteik, pedig sok helyütt jelen vagyunk: virágaink ott díszlenek az újszülött csecse­mő ágyánál, a névnapi vá­zákban, a menyasszonyi csok­rokban. Városunk lakói szere­tik a virágot, amit mi sem bi­zonyít jobban, mint az, hogy ígyetlen virágüzletünk kevés­nek bizonyult. Helyes és érde­mes volna új üzletet nyitni va­lamelyik másik forgalmasl vá­rosrészben is, hogy ne csak cserepes, hanem vágott virág­ból is ki tudjuk elégíteni az igényeket. Természetesen eh­hez nemcsak üzlet-, hanem területbővítés is szükséges, mert jelenleg mindössze a Jó­kai liget és a strandfürdő kö­zé ékelt három és fél hold te­rülettel rendelkezünk. N8gy horderejű javaslatok — megnemértés Az elmúlt évékben a város köztisztasági és virágosítási teendőit is vállalatunk végez­te, a várcs azonban ezeket a részlegeket tavaly saját keze­lésbe vette. Elvesztettük leg­nagyobb és legállandőbb jelle­gű munkáinkat, s ott marad­tunk szerződtetett, magas munkáslétszámmal, melyet an­nak idején az utóbbi miatt duzzasztott fel a vállalat. A .jövedelemkiesést jelenleg egy Dombóváron nyitott új üzlet­tel próbáljuk pótolni, amennyi­re lehet. Vállalatunkra várnak az út­menti fásítások is. E célra 37 kát. hold földet kaptunk a vá­ros határában, s még további százra lenne szükség, ha vol­na föld. A 37 kát. hold földön kellene faiskolát és zöldség­kertészetet létesíteni, virág- magot termeszteni. Mindezek új beruházást igénylő felada­tok, sikerük a beruházások mértékétől függ. Véleményünk szerint a legnagyobb beruhá­zás is megtérülne, mert Ka­posvár korszerű, és a piac csaknem egész szükségletét biztosító zöldségkertészethez jutna, másfelől pedig jelenle­gi telephelyünk is áttelepíthe­tő volna, ami azért kívánatos, mert talajvízes és fáradt. Az áttelepítés mellett szól a vá­rosrendezés is. A bővítés ugyanakkor megoldaná a vá­rosban nyilvántartott, csaknem valamennyi csökkent munka- képességű nő és férfi alkal­mazását. A zöldségkertészet­hez csupán tíz köbméter fű­részáru kellene. Saját erőnk­ből szereztük be a létesítendő faiskolához szükséges magva­kat és dugványokat is. Faisko­lát azonban csak megfelelő beruházással tudunk létesíte­ni. Pénz kell a 37 kát. holdas terület vízinyerési lehetőségé­nek megteremtéséhez, bekerí­téséhez is. A víznyerés szem­pontjából feltétlenül el kellene cserélni a területet az állami gazdaságéval Sajnos, itt sem találkozunk megértéssel. A Földművelésügyi Minisztérium tudna segíteni, ám a kertészet az Építésügyi Minisztériumhoz tartozik. Egy vagon 16 — vissza a feladónak! A vállalatnak egy fuvarozá­si részlege is van. Ezt 1953-ban szakították ki a BELSPED-foől, s ma tanácsi vállalatiként a he­lyi fuvarozás lebonyolításával foglalkozik. Kocsiparkja, foga­tai gyengéik, mert a BELSPED az átadáskor az elöregedett és elgyengült lovakat, kocsikat és szerszámokat adta át, amik már akkor selejtezésre vártak, s mi még három év után is ezekkel vagyunk kénytelenek dolgozni. A lóállomány felja­vítására Budapestről küldtek ugyan állatokat, ezeket azon­ban a vagonból való kirakás nélkül vissza kellett külde­nünk, mert vágó lovaiknak is rosszak voltak. Az íróaszta1 mell öli intézkedés eredménye­ként kidobtunk annyi felesle­ges vasúti költséget, amiből egy pár jó lovat vehettünk volna. A nehézségek ellenére ez a részleg 1957-ben több mint 21 ezer tonna árut, több mint egymillió téglát szállított rendeltetési helyre az iskolák, óvodák és bölcsődék tüzelőjén kívül. A főzőüsttől a négymillióig Útkarbantartó részlegünk 1956. januárjában egymillió kétszázezer forint termelési ér­tőikkel került hozzánk, s alig egy év elteltével már négy- mi'lió forint értéket termelt. A részleg csökkent munkaké­pességű dolgozókból tevődik össze. Mindössze egy 50 literes főzőüsttel kezdték a járdaja­vítást. Ma már forgódo-bok, bitumen előmelegítök állnak rendelkezésünkre, sőt lakóko­csink, úthengerünk is van. Az elmúlt évben a város terüle­tén kívül hét községben dolgo­zott a részleg, főleg a Balaton mellett. A szállítóeszközök hiá­nya viszont gátolja a tervsze­rű munkát. A munkafegyelemmel azon­ban baj van ennél a részleg­nél. Teljesítette ugyan a ter­vét, de állapdó határidő-meg­hosszabbításolkkal, különösen olyan munkások miatt, akik csak azért jöttek a vállalathoz, hogy leygen SZTK segélyhe­lyük, kapjanak ruhát, bakan­csot, szociális juttatást és csa­ládi segélyt. Sajnos, szép számmal akad­nak a részlegnél munkások, például Magyar Lajos és ifj. Rosta Márton, akik igazolat­lanul mulasztott napjaikra is bért követeltek. Mások csak hat hónapra szerződnek, ami azt jelentené, hogy ezekben a hónapokban, amikor utat épí­teni nem lehet és ingyen kap­ják fizetésüket, maradnak, amikor pedig dolgozni lehet­ne, akkor elmennének csépel­ni, aratni. Természetes, hogy Uyen emberekre nem építhet a vállalat. Egyetlen dolgozónak sem fi­zetünk ki meg nem szolgált bért. Azt sem engedjük, ami tavaly Balatonszatoadiban meg­történt. Itt Puskás József bri­gádvezető »»fekete« községi út­építést vállalt szabad szomba­tokon, a mi tudtunk nélkül. Az ottani községi tanácsnak azon­ban tudni kellett, hogy válla­lati munkásokkal maszek ala­pon építtetni szabálytalan tett. Mint már említettem is, ne­hézségeinket nagyban fokozza, hogy sok munkahellyel rendel­kező vállalatunknak nincs megfelelő közlekedési jármű­ve, s így nagyon nehezen lehet áttekinteni, összefogni, irányí­tani, ellenőrizni a munkát. Kaptunk ugyan ígéretet, gép­kocsit azonban még nem. A Megyei Tanács VB támogatja kérésünket, de a minisztérium eddig még nem segített. Dudás Lajos, a Kertészeti és Útkarbantartó Vállalat ienTöiafAla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom