Somogyi Néplap, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

TILiAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! t-Y-. Va*:~ AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L A P 3 A XV. évfolyam, 44. szám. ARA 50 FILLÉR Mai számnak tartalmából: Csou En-laj bettséde Phenjanban Egy éjszaka a Textilművekben OTTHONUNK Péntek, 1958. február 21. Magyar párt- és kormányküldöttség utazott a Román Népköztársaságba A Román Munkáspárt Köz­ponti Vezetősége és a Román Népköztársaság kormánya meghívására csütörtökön reg­gel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága első titkára, államminiszter vezetésével párt- és kormányküldöttség utazott a Román Népköztársa­ságba. A delegáció tagjai: Ap­ró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány első elnökhelyettese, Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, ál- lamminiszter, Szirmai István, laz MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, Némety Károly, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, Sebes István kül­ügyminiszterhelyettes és Kele­ti Ferenc, a Magyar Népköztár­saság bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A párt- és a kormányküldött­ség kíséretében utazik Ion Po- pescu, a Román Népköztársa­ság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A küldöttség búcsúztatására a nyugati pályaudvaron meg­jelent Dobi István, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának el­nöke, dr. Münnich Ferenc, a minisztertanács elnöke, Biszku Béla, Fock Jenő, Marosán György, Rónai Sándor, Somo­gyi Miklós, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, Ne­mes Dezső, a Politikai Bizott­ság póttagja, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a Miniszter­tanács, az Elnöki Tanács szá­mos tagja, a politikai, gazdasá­gi és kulturális élet sok veze­tő személyisége. Megjelent a búcsúztatásnál a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak a budapesti ro­mán nagykövetség tagjai. Nem oldódott meg Egyiptom és Szudán vitája London (Reuter). Egyiptom és Szudán területi vitája szerdán holtpontra jutott, mert mindkét ország visszautasította a másik javaslatait. Nem tudni, hogy a tárgyaláso­kat folytatni szándékoznak-e. Kö­zöltök, hogy Mahgub szudáni külügyminiszter pénteken vissza­utazik Khartumba és ebből a megfigyelők arra következtetnek, hogy nem valószínű a vita gyors megoldása. Abdullah Khalil szudáni mi­niszterelnök kijelentése szerint nem lehetetlen hogy kormánya a Biztonsági Tanácshoz, vagy a hágai nemzetközi törvényszék­hez fordul. AZ ÉRTELMISÉQRŐL - AZ ÉRTELMISÉQNEK Az értelmiségről, eddigi ma­gatartásáról, jelenlegi helyze­téről, jövőbeni szerepéről be­szélt szerdán este Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, művelődésügyi mi­niszterhelyettes a MÁV Leány­nevelő Intézetben — több száz kaposvári értelmiségi dolgozó­nak. Az intézet kultúrterme ez­úttal kicsinek bizonyult. Az előtte lévő nagy előcsarnok egy részét is megtöltötték az érdeklődők, akik hangszórón keresztül hallgatták az érde­kes előadást. Miről beszélt Ilku Pál az orvosoknak, mérnököknek, gyermekeink nevelőinek, a pe­dagógusoknak? Sok olyan tisz­tázatlan, vagy csak részben tisztázott dologról, ami fáj a pártnak, a kormánynak, és fá­jó pontja az értelmiségnek is. Egyszerű, nyílt, őszinte szavak­kal beszélt. Először az értelmiség szere­pét boncolgatta. — A Nyugat azt állítja — mondotta —, hogy az egész magyar értelmiség részt vett a forradalomban, ahogy ők az el­lenforradalmat nevezik. Mi vi­szont tudjuk, hogy nem szabad az egész értelmiséget megróm az októberi események alatt tanúsított magatartása miatt Jóleső volt ezt hallani a részvevőknek, jóleső volt azt tudni, hogy a párt, a kor­mány elismeri: az értelmiség munkája is benne van abban az eredményben, amit az ellen- forradalom leverése óta elér­tünk. És éppen ezzel kapcsolatban vetődött fel a legnagyobb kér­dés: a pedagógusok szerepe. Igen. Úgy van, ahogy Ilku Pál mondotta: a bányamérnök ak­kor is segít nekünk, ha csak a munkáját végzi el — de be­csületesen —, de emellett tu­datosan tartózkodik a politi­zálástál, a politikától. A peda­gógus szerepe azonban egé­szen más, hiszen különleges társadalmi funkciója van: ne­velni azokat a gyermekeket, akik később a ma dolgozójá­nak boldog nyugalmát bizto­sítják. Égy munkásember nemrégen így fogalmazta meg egy gyű iésen: Olyan öregségünk lesz nekünk, amilyenné neveljük most gyermekeinket. Tehát nem midegy, hogyan neve­lünk, s éppen ezért nem mind­egy, milyen példát mutatnak a pedagógusok az iskolások­nak. Ez az a munkaterület, ahol nemcsak az a fontos, hogy szakmai szempontból megfele­X3OO0OG3OO0OGGGOGGOGOOOGQOOOOOOOOOOOOO0OOOOGOOQOOO0OOOOOOOOOOOO Illetékes nyilatkozat a mezőgazdasági lakosság 1958-as adójáról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa, illetve a kormány a napokban két rendeletet adott ki, amelyek 1958-ra szabályozzák a mezőgaz­dasági lakosság adózását. Az új rendelkezés­ről a következő tájékoztatást adta Polonyi Szűcs Lajos, a pénzügyminiszter első helyet- ' tese: / — Az elmúlt esztendőben számos nagyje­lentőségű intézkedés javította a mezőgazda- sági lakosság munka- és életviszonyait. A mezőgazdasági lakosság jövedelme 1957-ben mintegy négy milliárd forinttal volt maga­sabb, mint egy évvel korábban. Annak elle­nére, hogy a beadás megszűnt, s így a pa­rasztság többszörös áron értékesítheti termé­keit, a kormány 1957-ben változatlanul hagyta a mezőgazdasági adókat. A falu fejlesztésé­hez az idén újabb nagyarányú segítséget nyújt az állam. Növekszik áz egyénileg- gaz­dálkodókat is segítő beruházások összege, az eddiginél többet költünk belvizek levezetésé­re, csatornázásra. A járási és községi taná­csok az idén körülbelül egymilliárd forinttal többet kapnak a tavalyinál, aminek egy részét kutak és utak építésére, falu-villamosí- tásra, szociális, kulturális és kommunális célokra fordítják. Vízszabályozásra 150 mil­lió forinttal többet költünk, mint tavaly. Ezek az intézkedések megkívánják, hogy ha kis mértékben is, de a mezőgazdasági la­kosság méltányos módon maga is hozzájá­ruljon erőfeszítéseinkhez, nagyobb jövedel­méből. Ezért 1958-ban sor került bizonyos adóemelésekre. A jövedelemadó viszonylag kismértékű emelése elsősorban a nagyobb földterülettel rendelkező gazdákat érinti. Há­rom holdig a jövedelemadó változatlan ma­rad. A föld minőségétől, termőképességét»1 függően többek között a 4 holdas gazdák évi adója átlagban 800 forintról 900 forintra, a 7 holdasoké 1820-ról 2100-ra, a 10 holdasoké 3100-ról 3650-re, a 20 holdas gazdáké átla? 9909-ről 11 400 forintra növekedett. Bevezettük az idegen munkaerő után fi­zetendő adót is, amely munkaerőként a jö­vedelemadó tíz százalékának felel meg. A kormány itt messzemenően figyelembe vette a parasztság szociális körülményeit Ezért úgy intézkedett, hogy idegen munkaerő után továbbra sem kell fizetni abban az eset­ben, ha a munkaadó beteg, rokkant, s ezért ftenytelen segítő erőt felfogadni. Az új rendelet megszünteti a tartalékföl­dek bérlőinek eddigi húsz százalékos adó- kedvezményét, ugyanakkor azonban az adó­zás szempontjából a tar.talékföldet továbbra is különálló gazdaságnak tekintjük és így nem érinti a nagyobb földtulajdon után járó prog­resszív adózás terhe. Az adót tehát a bérlő saját főidre és a bérelt tartalékföld után kü- lön-külön fizeti. Ezentúl az illetményföld után is . kell adót fizetni, akárcsak a termelőszövetkezeti tagok hasonló jellegű háztáji gazdaságai után. Egy holdig terjedő szántóterület után 90—110 forin­tot fizetnek évente az illetményföld tulajdo­nosai, szőlőért és .gyümölcsösért ennek az összegnek kétszeresét. Egy holden felül az egyénileg dolgozó parasztoknak megállapított adót fizetik. A rendelet a pedagógusoknak kedvezményt jelent, mert ezentúl ők is a háztáji gazdálkodásnak megfelelően adóz­nak. A rendelet ösztönzi a parasztságot a szőlö- és gyümölcstelepítésre, állattartásra. A sző­lő- és a gyümölcsös után járó adót nem emel­ték, az állattartás pedig a földdel rendelke­zők számára továbbra is adómentes A mezőgazdasági termelőszövetkezetek adórendszerének alapelve változatlan, sőt kedvezményt is kapnak a tsz-ek abban az esetben, ha növelik szerződéses termelésü­ket, több terméket adnak az országnak. A pénzben és természetben kifizetett mun­kaegységek után eddig általánosan tíz száza­lék adót kellett fizetniük. A természetbeli fizetés után az adókulcs továbbra is tíz szá­zalék, a pénzben kifizetett munkaegység azonban ezentúl csak öt százalék adóval jár. Ezért a termelőszövetkezetnék érdeke, hogy minél több munkaegységet egyenlítsen ki pénzben és az így felszabadult árut az or­szág lakosságának rendelkezésére bocsássa. Az ismertetett rendelkezésekből nyert adótöbblet sokszorosan visszatérül az egyéni gazdáknak. Az adótöbblet alig negyedrészét teszi ki például annak az összegnek, amit a múlt évi beruházásokon kívül az idén a kormány a járási és a községi tanácsok ren­delkezésére bocsát és amit az idén többlet- költségként vízszabályozásra fordítunk. Ez^rt bizonyára minden gazda megértéssel fogadja a kormány intézkedéseit, segíti azok végre­hajtását, pontosan fizeti adóját — fejeződik be Polonyi Szűcs Lajosnak, a pénzügymi­niszter első helyettesének nyilatkozata. (MTI) lő munkát végezzen a tanerő, hanem az is: rendszerünkkel ellentétes politikai állásfogla­lásával nem tereli-e rossz irányba a rábízott gyermekek gondolkodását. Az olyan peda­gógust, aki árt, nem hagyhat­juk dolgozni, viszont becsülni, segíteni kell azokat, akik még nem teljes mértékben ugyan, de igyekeznek megérteni rend­szerünk politikáját, s lassan­ként így azonosulnak vele. Ilyen és hasonló érdekes problémákról szólt Ilku Pál előadása. Szükséges és idősze­rű volt mindezekről beszélni, hiszen az értelmiség szerepe annál inkább nő társadalmi rendszerünkben, minél előbb­re jutunk a szocializmus épí­tésében. Munknrerseny Nagyatádon A KPVDSZ területi bizott­sága és a MÉSZÖV munkaver­senyfeltételeket dolgozott ki a földművesszövetkezeti boltok, italboltok és felvásárló telepek dolgozói részére, amely segíti az országos tervek megvalósí­tását és ösztönzi a dolgozókat a lelkiismeretes, jobb munká­ra. Megyénk minden földmű­vesszövetkezeténél, így Nagy­atádon is munkaértekezleten beszélték meg a dolgozók a kiadott versenyszempontokat. A szövetkezet vezetősége fel­bontotta az első negyedévi ter­veket és ennek alapján meg indult a vetélkedés, hogy el­érjék az »Élenjáró fmsz-i dol­gozó«, »Kiváló fmsz-i dolgo­zó« és a »Szakma kiváló dol­gozója« címeket. űz elmúlt évben egv-egy tsz-csaláí jövedelme meghaladta a 24 000 forintot — értékelték a termeMszft vetkezeti mozgalom múlt évi fejlődését A Földművelés ügyi Minisz­térium szövetkezetpolitikai fő­osztálya elkészítette a terme­lőszövetkezeti mozgalom múlt évi fejlődésének végleges érté­kelését. Eszerint az elmúlt gazdasá­gi évben 2519 mezőgazdasági termelőszövetkezet készített zárszámadást, s a zárszámadá­sokban összesített közös föld­terület meghaladja az 1 166 700 holdat. A zárzámadásofc sze­rint a termelőszövetkezetek gazdálkodása, vagyoni helyze­te, munkaegység részesedése, az ellenforradalmi károk elle­nére is javulást mutat az elő­ző évekéhez képest. Az egy hold szántóterület­re eső tiszta vagyon az 1955. évi 1244 forintról 1957-ben 1987 forintra nö­vekedett. Nőtt az egy hold szántóra eső állóeszköz is. Az egy mun­kaegységre eső részesedés ér­téke 1955-ben 26,56 forint, 1957»ben pedig 38 forint volt, ami 43,1 százalékos növekedést jelent. Ezek mellett a terme­lőszövetkezetek 172 millió fo­rintot fordítottal!; saját erejük­ből beruházásokra. A zárszá­madást készítő termelőszövet­kezeteknek 83,5 százaléka zárt nyereséggel, 16,5 százaléka mérleghiánnyal. Komoly eredményeket értek el a termelőszövetkezetek a nö­vénytermelés területén is. Ja­vultak a vetésterületi arányok. A kalászosok összterülete 1955-höz viszonyítva 3 száza­lékkal, ezen belül a kenyérga­bona vetésiterül&te 4,8 száza­lékkal csökkent. A növénykul­túrák közötti eltolódás a szá­las és az abraktakaimányok termesztésének javára történt. A termelőszövetkezetek ter­mésátlagai valamennyi főbb növénynél meghaladták az egyénileg gazdálkodó parasz­tok termésátlagait. Az értéke­lés, mint hibát említi, hogy a termelőszövetkezetek a múlt évben csak 36,5 kiló műtrágyát használtok fel holdanként. 1957 elején még 800 terme­lőszövetkezetnek nem volt kö­zös állatállománya. Ez év vé- ~ gére ez a szám már 250-re csők kent. A múlt év folyamán 12 000 tehenet és üszőt vásárol­tak a termelőszövetkeze­tek, a saját neveléséből 5234-el nö­velték a szarvasmarha-állaaná. nyukat Sertéstenyészeteik to­vábbfejlesztésére a közös gaz­daságok egy év alatt 9523 te nyészsertést vásároltak és sa­ját nevelésükből 4874-eű. nőve»., ték a meglévő állományi. Javult a terme löszt,vetkezet tagok munkafegyelme, b * munkához való viszonya * Míg 1955-ben az össztaíúétszárr 93,6 százaléka vett részt a kt> zös munkában, addig a naúfe évben a szövetkezeti tagoknál» 99,1 százaléka dolgozott rend szeresen a közös gazdaságok ban. A közös gazdaságok 14 568 009 forint értéké szociális, kulturális és 14 657 000 forint értákf biztonsági alappal rendel­keznek. A szociális, a kultúrál» alapból egy tagra 1955-ben 10* forint, 1957-ben pedig 120 fo­rint jutott. A zárszámadások szerint' » múlt évben egy munkaegység­re 25,22 forint értékű termé­szetbeli és 12,78 fonni: kész- pénzrészesedés, összesen forint érték jutott. Mtmkaeg? ségrészesedésekből szármaat egy tagra eső évi kereset 1955- ben 7702, 1957-ben pedig 11-,351 forint érték volt. Egy család évi keresete as 1955-ös évi 9 952 forint he­lyett 1957-ben 14144 fo­rint volt. Munkaegységrésaesedést, prémiumot és föld járadékos számolva, egy termelőszövetke­zeti tagra 11 576 forint, eg» termelőszövetkezeti családra 14 415 forint jövedelem jutott a közös gazdaságból. A háztáji gazdaságokból származó jöve­delem családonként 7000 forint­ra tehető. így 1957-ben egr termelőszövetkezeti csalóé együttes jövedelme átlagosai: 21 415 forint értéket tett ki. Az MTI dolgozói csatlakoztak a békefclhíváshoz Prága (MTI). A csehszlovák sajtó közli a Magyar Távirati Iroda munkatársainak azon táviratát, amelyben azonosít­ják magukat a CTK dolgozóé­nak a világ valamennyi hír« szolgálati szervéhez intézeti békef-elhí vasával vOChcm iPgO&>!pgom&m>§f>&§D§!>JC^g>1P&Di^ v-4 U/Otíjyóió /etyj itf&tíré... Csudadolog az újságíró jegyzete, noteszfüzete. Apró jószág és mégis kincs, ki­meríthetetlen témaforrás an­nak, akié. Nem titkos írás­sal rójja ugyan bele a soro­kat, gondolatokat az em­ber, mégsem tud akárki ol­vasni benne. Mulatságosan értelmetlennek hatnak a fél­szavak, félmondatok. Ha más olvassa, neki mit is mondhat például a követ­kező bejegyzés: — »magának itt is jó! Kétszázötven. Fo­lyosó«i. De én tudom, hogy egy fiatal kis tanítónőről van szó, aki albérleti szobát ke­resett, s pórul járt. Vagy itt van ez a másik: »gratulálunk, minden kárban van haszon. V. ö. Hubay Anikó«. Verge, mitsem mond a két idézet. Pedig valamikor, talán ép­pen a következő negyedórá­ban karcolat, tárcacikk, vagy valami más születik az »ér­telmetlenségből«. Mit jelent a nagysikerű »Víg özvegy« mellett az az öreg igazságot rejtő közmondás, hogy min­den kárban van haszon? Egy bravúros beugrást, amit saj­nos kevesen vettek észre, de akik észrevették, a fel­fedezés boldogságával emlé­keznek rá vissza, adják az­óta is szájról szájra, hogy színházunknak új szólóéne­kesnője van. Eddig sohasem láttuk, sohasem hallottuk gyö­nyörű hangját, vétek volt eddig nem hallani, látni! Hogy is kezdődött csak a felfedezés? Olgyai Magda, aki a »Víg özvegyben« az <Éva- keringőt énekelte, megbete­gedett. A színháznézők előtt ismeretlen világban, a ku­lisszák mögött mindig nagy izgalmat jelentenek a hason­ló balesetek. Mert a közön­ség előadást vár. Jó előadást. Még beugrás árán is. Ez­úttal úgy döntött a szín­ház vezetősége, hogy énekel­jen Hubay Anikó, aki ez- ideig azért maradt előt­tünk ismeretlen, szép hangja ellenére is, mert a kórusba>. énekelt. Vállalta a beugrást. Tehát nemcsak neki, hanem a szín* ház vezetőségének, Olgyai Magdának is köszönhetjük hogy új szólóénekesnőt fe< dezhettünk fel Hubay Aniki személyében. Ez hát a haszna a kárnak. Az izgalommal telt első beugrás napja óta naponta háromszor csendül fel a har» madikfelvonásbeli Eva-ke* ringő édesen szárnyaló meló­diája Hubay Anikó tömör, i mégis kristálytiszta szop‘ ránjának előadásában. Az újságíró, aki félmondat» ban rögzítette le egy pálya- kezdést jelző sikert, azt tud* ja csak mondani — mivel o notesza bőbeszédűségre kény* szerítette: ebben a színházi évben még nem hallottunk színházunkban ilyen szép, sokat ígérő és magával ra­gadó hangot. Gratulálunk Hubay Anikónak és a sztw háznak a forró sikerért?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom