Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-23 / 19. szám

fjteu- őrt ok, 1:58. január 23. 5 SOMOGYI NÉPLAP O.CY. SJLNÉZÉST, kedves olvasó, •m sem tudtam az első pilla- nailjop, kogy mit jelent ez a három betű. Egy piaikit al­ján láttam, s úgy tűnt, mintha szándékosan szedték volna olyan apróka, alig látható be­tűkkel. Igen titoktartó gyüle­kezet leket — gondoltam és most már azt is tudom, hogy miért. Tudniillik az O.C.V. után azt is odabiggyesztették, hogy: színházi osztály. S ha valaki rádöbbenne, hogy az Országos Cirkusz Vállalatnak saínháüa osztálya van, ugyan­csak meglepődne e szokatlan dolgon. Én is meglepődtem. 9e legalább tudom, hogy mire jó ez óvatos, előrelátó titoktar­tás. Mert ugyebár könnyedén tudomásul vesszük, hogy a minisztériumnak, az Országos Filharmóniának színházi osz­tálya van. De mi lehet az ösz- saefüggés a Cirkusz Vállalat és a színház, azaz a színházi osztály között? Fogas kérdés. De a plakát árulkodik. Meg­tudjuk róla, hogy napjaink­ban a szerződés nélkül maradt színészek Somogybán nyolc helyen játsszák Manzari: Oh, mai gyerekek című víg játékát, kiaárólag 16 éven felülieknek és nagyszerű szereposztásban csinnadratta bumm. Ezek sze­rint természetes, hogy színházi Bsztály is van, meg egy csomó vidéki megbízott, aki szervez. Namármost. Ha a Cirkusz Vállalatnak színháza van, fel­tételezhető, hogy nincs cirku­sza, nincsenek artistái. S ak­kor a név így módosul: Or­szágos Szerződésnélküli Színé­szeket Foglalkoztató Kombi­nát. Ennek az új vállalatnak nagyobb bevételt jelent a Manzari darab, mint a cirku- 'szi mutatvány, tehát az utób­bival nem törődik. AZAZ törődik valamicskét, a nagyközönség, meg az én legnagyobb bosszúságomra. Nem tudom például, miért kónyszerítettek engem, hogy tizenkettedszer is végig unat­kozzam egy szájharmonika művész közismert produkció­ját a moziban, amikor törté­netesen az Éjfélkor című film­mé voltam kíváncsi. Vagy mi­ért erőszakoltak rám két ki­váló excentrikust, amikor Ruttkai Évát és Gábor Mik- iósrt akartam látni. De tovább megyek. Miért kellett nekem 50 fillérrel többet kihalászni zsebemből, ha egyszer ennyi­vel olcsóbban is megnézhet­ném a filmet? Csupa bosz- szantó kérdés ez. S a bosszú­ságom oda vezetett, hogy szá­molni kezdtem. Rájöttem: ki­tűnő üzlet. Három ember egy nap alatt, maximum harminc perces munkával, 1050 forintot kapar elő a nézők zsebéből. (Lenet, hogy egy részét a Kombinát szippantja fel!) De nem itt a fő baj. SZABAD embernek érzem magam, s rettentően felhábo- rodok, ha valaki önkényesen megcsorbítja szabadságomat. Mert tudvalévő, ha moziba akarok menni, akkor nem cir­kuszt, s ha cirkuszba, nem filmet akarok látni. De bele­szólnak, mások akarják meg­határozni, hogy mit nézzek meg, akár kíváncsi vagyok rá, akár nem. Hát nem bosszantó 6Z? O.C.’v... O.C.V... O.C.V... Most esek a betűk duruzsol­'nak fülembe, ezt hallom, ha csörög a telefon, ha berreg a gépkocsi motorja, ezt zakatol­ják a vonat kerekei. Nem tu­dok szabadulni az O.C.V.-től, pedig nagyon szeretnék. Azt mondták az orvosok, szenve­désemre csak egy gyógyírt tudnak: ha megalakul az Or­szágos Cirkusz Vállalat cir­kuszi osztálya is. Oh, de szép is lenne. Óh, de dicsérendő, ha állás nélküli, téli időszakra mozdulatlanságra kényszerült artisták csoportja tájelőadáso­kat rendezne a cirkuszi osz­tály szervezésében. Nem tilta­koznék. Becsületemre mon­dom, én is megnézném. De csak akkor, ha cirkuszt kíván­nék látni és nem filmet. Hogy ml lenne a szerződés nélküli színészekkel? őket foglalkoz­tassa a faluszínház. Minket pedig hagyjanak békén és sza- I badon élni, hogy érvényesít­hessük szabad akaratunkat. — rí BESZÉLGETÉS egy társadalmi ellenőrrel A marcali járásban a hivatásos revizorokon kívül 14 társadalmi ellenőr ügyel a szövetkezeti boltok, ital­mérések rendjére, tisztaságára, a rendeletek, szabályok megtartására. Tevékenységükért külön díjazást nem kap­nak, önként, társadalmi munkában látják el ezt a nép­szerűnek éppen nem mondható feladatot a vásárlók és az állam érdekében. Az ellenőrök legtöbbjét hivatalos munkaköre gyak­ran kényszeríti a járás falvaiba. Eközben időt szakítanak arra is, hogy rövid időre betérjenek a község boltjába, italmérésébe. — Milyen módszerrel »dolgoznak«? — kérdezem Teli Jánost. — Egyik módszerünk az, hogy a boltból kijövő vá­sárlótól megkérdezzük: mit, mennyiért kapott, aztán visszamegyünk vele és a cikkeket lemérjük, ellenőrizzük az árakat. Néha próbavásárlást is vágattok. De nemcsak ebben merül ki az ellenőrzés. Figyelmünk kiterjed a bolt és a raktár rendjére, tisztaságára, a tűzbiztonsági szabályok betartására, a súlyok és űrmértékek hitelessé­gére stb. Az apróságokat sem hagyjuk figyelmen kívül. Nemeskisfaludon az árcédulákat nem találtam fenn az árukon, Somogysimonyiban a? élelmiszerek .tárolásával volt baj, a libickozmai italboltban piszkos volt a boros­tégely fedele, a boltban pedig alig néhány cm-re vezet el a kályhakürt a méteráru felett. Még csak annyit: szeretnénk, ha a boltvezetők meg­értenék, hogy nem ellenséges szándékkal végezzük mun­kánkat Higgyék ed, mi annak örülünk, ha példás rendet találunk — mint pl. a somogysimonyi italboltban — és dicsérettel távozhatunk el. P. L. i'!!!lllll!lll!llllll!ll!l!l!llll!!!l!ll!lllll!lll!i!iJílín!l!lllll!lllllll!lllllll!llinil!llllll!!IIIIIIIIÍÍII!l!llllinill!ll!1l1l!lll!l!!!ll!!!llilinni!l!III!inilinil kíizüLnek A kis kemencében rőt lánggal ég a tűz, izzanak, hevülnek a berakott különböző edények. A szűk, sok ablakos műhely pol­cai tömöttek. Rózsa­színű, egyszer már ki­égetett, középső ré­szükön lyukas kula­csok, a legkülönbö­zőbb alakú és nagy­ságú vázák, boká- lyok között, egy ha­lom még száradó nyers áru pihen. Ki- sehb-nagyobb foon- iioníorek, amelyek között még így festet­temül sincs két egy­forma, mert készítő mesterük mindegyik tetejére más mintájú leemelő fogantyút eszelt ki, teás, fekete­kávés készletek és még ki tudja mi min­den. Felül egy desz­kán hatalmas falitál hívja fel magára a fi­gyelmemet. Mögötte kisebbek szerényked­nek. Pedig nincs ■okuk a hátrahúzódás- ra, mert már így, ége­tés előtt, amikor a tájuk festett színek még nem csillognak, mint amikor kikerül­nek a kemencéből, jól látszik, milyen szép, különleges gonddal elkészített darab valamennyi. A. Kaposvári Agyagiparosok Nép- művészeti, Háziipari Szövetkezetében ta­lálható meg ez a sok különlegesség. Bart elvtárs, a szövetkezet elnöke és Tamás László fazekas mes­ter, a népművészet mestere kitüntető cím birtokosa, szíve­sen mutat meg min­dent az érdeklődő látogatónak. A falitálak lekerül­nek a polcról, s néze­getésük közben Ta­más László ad felvi­lágosítást: — Ez a fehér és te­rakatta változatú dí­szítés —• mondja — régi mórágyi motí­vum. A tál innen kapta nevét is: mór­ágyi tálnak keresztel­ték el. Nemsokára a kula­csokra irányítja a fi­gyelmet: — Ezek habán dí­szítést kapnak — köz­li — és amíg kezébe veszi egyiket, tekin­tetén látszik, már tudja is, milyen cifrá­zat lesz ezen a dara­bon. A sok kulacs lyu­kas középső részének rácsos agyagdíszítése mind különböző. — Honnan veszi ezt a sokféle mintát? — tesszük fel a kérdést. — Van egynéhány, ami munka közben csak úgy eszembe jut — mosolyodik el a mester — a többihez pedig hozzásegít ez a sok könyv — mutat a fazekas korongja és ülőhelye közelében lévő sarokban felhal­mozott kötetekre. Néhányat elő is vesz közülük. Len­gyel, cseh nyelvű iro­dalom képekkel, il­lusztrációkkal. A fa­zekas művészetről szólnak. A jó szak­embernek örökké ta­nulnia kell, s ezért szükséges a külorszá­gok hasonló művé­szed munkájának is­merése is. A tudós sarokban könyveken kívül más is akad. Két vázlat­könyv, tele népi dí­szítő motívumokkal, színes rajzokkal. Ezekben nemcsak a múlt századbeli, vagy fiatalabb fazekas mesterük edényeinek díszítő elemei talál­hatók meg, hanem sokkal régebbi • időké is. Egyik mintát pél­dául egy 1600-ban ké­szült korsó oldalán találták meg. A füze­tekben magának Ta­más Lászlónak is lát­ható több eredeti dí­szítő elképzelése. Sokáig el lehetne nézegetni a rengeteg rajzot, de jónéhányat rövidesen úgyis vi­szontláthatunk egy- egy bckály, vagy vá­za oldalán. — A héten elkez­dem festésüket — mondja a népművé­szet mestere —, mert az idő gyorsan halad, s az első szállítmány­nak február közepén el kell indulni Brűsz- szel felé, a világkiállí­tásra. Nagy dicsőségükre szolgál ez a kiállítá­son való részvétel a kaposvári agyagipa­rosaknak. Annyi or­szág érdeklődő ven­dégei elé elvihetik al­kotásaikat, bemutat­hatják mit tudnak ennek a kis magyar városnak agyaggal dolgozó művészei. Ta­más László legszebb munkáinak névresaó- ló vitrint is biztosított a rendezőség. A ha­talmas méretű kiál­lításon minden bi­zonnyal nagy sikerük lesz a kaposvári szö­vetkezet árucikkei­nek. Talán kevés is lesz a kiállításra ke­rülő százezer forint értékű áru, ami négy­ezer darab különböző tárgyat jelent. A vá­laszték — ha a meny- nyiség nem is — minden esetre bősé­ges lesz: mintegy két­százra tehető a szá­muk. A raktárban már látni néhányat a Brüsszelbe készirfő rakomány darabjai­ból. Gyönyörű mintá­jú és formájú vázák, bokályok kínálják magukat a polcokon. Ha választani kelle­ne közöttük, hogy melyik szebb, bizony nehéz lenne a döntés. Talán maga Tamás László sem vállalkoz­na erre, hiszen szá­mára meg különösen kedves mindegyik ke­ze alól kikerülő da­rab. Most is a ko­rongra helyez egy na­gyobb, formátlan agyagot, lábával meg- perdíti a köralakú fát, s kezei alól né­hány perc múltán egy szép alakú váza kerül ki. Brüsszelbe megy majd? Vagy Buda­pesten mutatják be? Még nem tudni. Any- nyi azonban bizonyos, akár a világkiállítá­son, akár a főváros­ban, Tamás László műveiből február vé­gén megrendezésre kerülő kiállításon di­csőséget hoznak ké- SBÍtöjének. — gór — I!!!lllll!l!ll!!!l!llllll!llllli!l!lilllll|llll!lll!!l!llllllllllllllllll!!!lllllli!lilillllllllllllll!ltlllllllllllllllltlllllllllllllilllllllllilin!ll!llillliB FÉLIDŐBEN... A legjobb somogyi NB Ill-as csapatnak a Nagyatádi Kinizsi bizonyult Mi*lött az őszi eredmé­nyeket kesdsnénk taglalni, vessünk egy pillantást a tavasai osztályozókra. Az »erős« nagykanizsai csapa­tok esoportjában még a szakemberek sem adtak sok esélyt Nagyatád együt­tesének. Volt is aztán cso­dálkozás. amikor a Nagy­atádi Kinizsi sorra terítet­te kétválLna az első fordu­lóban nemcsak a Somogy megyei ellenfeleit, de a kanizsai csapatokat is. Már-már száz százalékos bajnokságról ábrándoztak Atádo í a labdarúgás hívei, végül is azonban a befe­jezés nem sikerült úgy. mint a rajt. Nagyatád a bajnoki táblázat második helyén kötött ki, de bizto­san jutott az Mgéret föld­jére«. az NB III-ba. Az őszi bajnoki rajt •lőtt a szurkolótábor és a vezetőség véleménye megegye­zett abban, hogy a megyei bajnokságban szereplő csapa­tot meg kell erősíteni ahhoz, hogy a hajdan NB Ill-ban sze­repelt nagyatádi csapat ne esak áLsaállójegyet váltson az NB III-ba. így került haza Szombathelyről Selmeczl. Az­tán Horváthot is visszahúzta a salve eredeti csapatába. Az atádiak, igen helyesen, nem nagynevű játékosokkal oróbál* ták megerősíteni csapatukat, hanem a környékbeli falviak­ban keresték a legtehetscge- sebb Játékosokat, akikkel erő­sebbnek vélték a csapatot. így került a háromfai Koszi Nagy­atádra. Vezetők és a szurko­lók egyaránt fájlalták, hogy a somogyszobi Hosszú és a Csurgó színeiben játszó, de valójában lábodi Jaikoda ’ nem lehetett különböző okok miatt nagyatádi játékos. Még egy »erősítés« történt. A vezetőség a sok szép Bikert elért, lelkesedéséről és megi- bizhatóságáról közismert Bl- csáki játékos-edzőt Léby Emil­lel cserélte fel (már csak az edzői poszton), mert úgy vél­ték, hogy egy jó, szakképzett edző minden anyagi áldozatot meeér. (Kiderült, hogy a havi 2500 forint kiadást jelentő te­her azonban meghaladta a nagyatádiak erejét. Érthetően.) Az NB III. nyitányára való­ságos »labdarúgó-láz« tört ki Nagyatád környékén, s az idénynyitó Pécsüjhegy—Nagy­atád mérkőzésen rekordközön­ség gyűlt egybe. Egy kissé az­tán csalódott a szurkolótábor, amikor első mérkőzésén ér­demtelenül vereséget szenve­dett a csapat. Egy hét múlva azonban vigasztalódtok már a* atádiak. mert a Pécsi Vasas vereséggel távozott el Nagy­atádról. A P. Vasas elleni győ- ' Bólém aztáin túlzott követelé­seket támasztott a csapattal szemben. Amikor a következő héten Nagykanizsán az Építők ellen 1:1 arányú döntetlen szü­letett, ezt az eredményt mint balsikert könyvelték el az atádi szurkolók. Csak a szurko­lók? Nem, még a vezetők is. Keresték a »bűnbakot«. Úgy vélték, hogy meg is találták Kanizsai személyében, akit alaptalan, rosszindulatú meg­jegyzésekkel kikezdték, elfe­ledve azt, hogy a sokaknak példaképül szolgálható leikas sportember szíve, akaratereje és tudása milyen értéket Jelen­a Nagyatádi Kinizsi csapata, amely 2:1 arányban legyőzte a Pé­csi Vasast. A csapat tagjai balról jobbra: Dénes, Horváth, Papp, Tátrai, Kanizsai. Vucskics, Bicsáki, Szabó ill.. Posta, Makkos, Selmeczi. tett, s jelent még ma !s Nagy­atád labdarúgó sportjának. Kanizsai kipiszkálásával megbomlott a csapat korábbi egysége, az új edző lába alatt Is megingott a talaj, mert ért­hetően. a játékosok közötti széthúzás (ebben Bicsáki Is lu­das volt), továbbá Selmeczi fe­gyelmije, Horváth »betegsége« (követelés) után ml más kö­vetkezhetett, mint az új edző távozása. Már-már úgy látszott, hogy teljesen mélypontra került Nagyatádon a labdarúgás, amikor egy újabb fájdalmas vereség végképp meghozta a változást. Igen. a Csurgó elleni 0:1 után a járás és a község veze­tői. mint már oly sokszor. Is­mét segítségül siettek a hibák felszámolására. Ekkor Bicsáki lett újra az edző, s csatasorba állt ismét »Gyuius« is. Egy­kettőre sikerült kilábolni az együttesnek a hullámvölgyből, s az utolsó négy mérkőzésén hét portot szerzett a csapat. Végeredményben az fisz; for­dulóban 16 pontot gyűjtöttek össze az atádiak és az előkelő­nek számító 6. helyen végzett Nagyatád együttese, megelőzve az összes Somogy megyei csa­patokat. A legjobb Somogy megyei NB III-as csapatnak nevezték az őszi bajnokság során a nagy­atádi Kinizsi együttesét. Nem is érdemtelenül. A nagyatádi labdarúgás mindenkor a leg­jobbak között volt a megyé­ben. Nemcsak szeretik a fut­ballt Nagyatádon a szurkolók és vezetők, hanem értenek is ehhez. Ezt bizonyítja, hogy si­került az évek során összeko­vácsolni olyan együttest, amely — mint az őszi példa bizonyít­ja —, helyt tud állni más me­gyék legjobbjai között is. Persze a nagyatádi vezetés sem mentes azoktól a hibák­tól, amelyek egy-egy balsiker- sorozat után általában be szoktak következni. Arra a kap­kodásra és meggondolatlainsag- ra gondolunk, amely korábban »Kanizsai-ügyet«, majd pedig »edző-válságot« idézett elő. Persze ezek a hibák eltörpül­nek amellett a sok-sok nehéz és fáradságé® munka mellett, amelyet Jüngling János elnök. Kocsis Vilmos intéző és az Százszázalékos magyar siker Bukarestben í Az Európa-bajnokságra készü­lődő magyar asztalitenisz gárda, mintegy főpróbát tartott a ro­mán bajnokságon, ahol legjobb­jaink kivétel nélkül részt vettek. A román asztalitenisz bajnoki mérkőzéseken nem várt hatalmas magyar siker született. Bizony régen volt már, amikor ilyen erős nemzetközi mezőnyben (az an­gol asztaliteni&zezők is részt vet­tek a román bajnokságon), száz százalékos magyar siker szüle­tett. Női egyes mérkőzéssel kezdőd­tek meg a döntők. Kóczián Éva az egyik legizgalmasabb mér­kőzésen 3:1 arányban győzte le az angol Haydont. Ez a mérkő­zés az asztalitenisz minden szép­ségét bemutatta. A férfi egyesben nem volt kü­lönösebb érdekesség. Bérezik biztosan. 3:0 arányban győzött Gantner ellen. A férfi párosban a Sidó—Bér­ezik pár ugyancsak 3:0 arányú ? győzelmet szerzett a Gantlner— t Harasztosi pár ellen, s ezzel ♦ bajnok lett. * A női páros már korábban is S meglepetést hozott azzal, hogy { itt magyar döntő volt. A döntő- í oen újabb meglepetés is szüle- ♦ ‘ott: a Kerekesné—Lantosné pár,* amely a Koseanu—Zeller pár ♦ legyőzésével került a döntőbe. ► 3:2 re nyert a Kóczián—Mossóczy » párral szemben. | A versenysorozat utolsó száma 5 volt a vegyespáros, amelyben t szintén magyar döntő volt. A» Bérezik—Lantosné pár 3:1 arány-j >n bizonyult jobbnak a Sldó— ; Kóczián Éva párnál. Ilyen előzmények után így a J kaucsuklabda hívei valóban bl- ♦ zakód ássál tekinthetnek az 1958. évi Európa-bajnoki küzdelmek elé. Csak aztán az előadás is úgy sikerüljön, mint a főpróba. Így tippelnek a különböző lapok C—Népakarat, D—Somogyi ] C D 1x2 x 1 A—Népsport. B—Népszabadság. Néplap. A B 1. AtaJianto—Sampdorl* x 1 i 2 2. Fiorentina—Alessandria 1 1 3. Genoa—Napoli x 2 2 4. Lazio—Padova lx 1 5. Spal—Roma x lx 6. Torino—Interniazionole 1 1 7. Udineee—Bologna x21 1x2 lx 8. Verona—Juventus x 2 2 x 2 9. Alos—Reims 2 x 2 12 10. St. Etienne—RC Pari» 12 1x2 1x2 11. Toulouse—Angers 12 1 12. Beziers—Nlmes lxl 1 1 2 1 1 X 1 1 X 1 2 X 1 X 1 1 X 1 x 2 1 X x 1 1 Pötmárközésele (valamennyit a teremkézilabda bajnokságért Játsszák) 13. Elektromos—FTC 2 2 2 2 14. Újpesti Dózsa—Metro 1111 15. Testnevelési Főisk.—Vasas 2 111 IS. Csepel—MTK 1111 egész lelkes nagyatádi sport- vezetűség végzett. Mert bizony voltak gátló körülmények, aka­dályok, amelyeket az útból el kellett hárítani. Dicséretükre legyen mondva az atádi veze­tőknek. hogy ha percekre el Is vesztették fejüket. mégis­csak megtalálták a helyes utat. Ha kellett, akkor a járási párt- bizottság, vagy a tanácsi szer­vek közbejöttével is. Nagyatá­don, a sikert vizsgálva, még mlint fontos tényezőről emlé­keznek meg szívesen az ÉDOSZ szakszervezetről és ezen belül legeslegelsősorban a Nagvat'ádl Konzervgyár hathatós segítsé­géről. A szakszervezeti sport­központ anyagi segítséget nyújtott az N. Kinizsi csapatá­nak. A konzervgyár a játéko­sok zömének biztosít tisztessé­ges. becsületes megélhetést. Mind a konzervgyárban, mind az egyéb helyütt dolgo­zó játékosokról el kell még mondanunk, hogy helye» elv alakult ki a munka és a sport viszonyában Nagyatádon. A sportolók tudják, hogy a sport- dicsőség múlandó. Éppen ezért valamennyien a munka becsü­let frontján is helytállnak. A csapat középcsatára. Kanizsai, egy nagy vállalat felelős fő­könyvelője. De a többiek Is mind megbízható, ió munka­erő hírétien állnak. Talán ez az utóbbi körülmény is közreját­szik abban, hogy Áfádon siks- re9en zárták a félévet. Ha az egyes Játékosok tel­jesítményeit tesszük mérlegre, akker bukkantk elő egy olyan hiba, amelyről eddig nem szól­tunk. Túl sok játékos (szám- sízerlnt 20) jutott szóhoz az őszi idényben. Továbbá csak Dénes és Posta voltak azok akik ál­landóan saját helyükön Ját­szottak. Csoda-e. ha ők nyúj­tották a csapatban a legegyen­letesebb és legjobb teljesít­ményt? Egyébként Horváth a .tőle megsaokott bizfos k&pű* védőnek bizonyult. Amikor le­állt,' a fiatal Köves edzéö nél­kül is jól helyettesítette Sza­bó I. csak az utolsó mérkőzé­seken bizonyította be, hogy helye van a csapatban. Dénes a csapat fő erőssége, rendsze­rint a mezőny legjobbja Is volt. látral keménysége nem nö túl a sportszorüség határain. Egy­szerű, de hasznos játékos. Fe­dezet és csatár szereplése azon­ban edzői tévedés. Tálast be­tegsége gátolta jobb eredmény elérésében. Vucskics II. és Ta­más fiatalok. Az előbbinek technikailag, öz utóbbinak a keménység terén kell javulnia Selmeczi csak a négy utol­só mérkőzésen játszott úgy. ahogy tud. Kanizsairól már el­mondtuk véleményünket. Bi­csáki még nélkülözhetetlen a csapatban. Posta a leggóUaSpe- s''H csatár, de gyorsaságát növelnie kellene. . Makkosnak gyenge ez erőnléte, " s messze c m '"adt az osztályozotton nyújtott jő játékától. A többiek közül Frányó, Papp, Szabó ITI„ Bujtás, Keszi, Sárdi I. és Sár- di II, lelkesedésükért érdemed­nek diosérotet, ha szükség volt rájuk, mindenkor rendelkezés­re álltak. Végezetül szóljunk még egy szer Bicsáklról, mint ar ed­zőről. Ha mint Játékost pozitfv értékeltük, akkor edzőt szere­pe még inkább az. Klabszere- tete, tudása alkalmassá teszi e tiszt ellátására. Bebizonyoso­dott, hogy más edzőkkel is rél- veszi a versenyt. Sőt! Befejezésül szólunk a nagy­atádi közönségről is. Arak a lelkes sportbarátok. akik Nagyatádon hívei a labdarúgás­nak, szintén részesei a siker­nek. Sokan vidéki mérkőzések­re is elkísérik csapatukat. Buz­dítják, lelkesítik, ha . .. megy a csapatnak. Amikor az ellen­fél kerekedik felül, akkor az atádi közönség ahelyett, hogy segítené, buzdítaná, lelkesíte­né a hazaiakat, átesik az el­lenkező végletbe. Ahhoz, hogy Nagyatád a ta­vaszi fordulóban is Sgv helyt­álljon, elsősorban szükség van a nagyatádi erények további megtartására, de szükség van arra is, hogy a közönség ne csak jóban, hanem baísors Ide­jén is tartson ki csapata mel­lett. E két tényező együttesen biz­tosíthatja a legjobb somogyi NB III-as csapat tovább! sike­reit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom