Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-15 / 12. szám

Szerda, 1958. január 15. 5 SOMOGYI NÉPLAP HITTEL, BIZALOMMAL Kulturális gondok Kisgyalánban Néhány héttel ezelőtt Kis- gyaí arcba vezetett utam. A tahiban panaszkodtak: baj van a kulturális élettel, vala­mi elvette az emberek kedvét •a munkától. Akkor csak azért nem írtam meg, mert nem si­került mindenkivel találkoz­nom, aki illetékes az ügyben. Azóta pótoltam á, hiányokat. Bár úgy látszik, történt már némi változás, VB ülésen is beszéltek a dologról, s azt hin­né az ember, minden rendben van. Egy kicsit téved, aki megnyugszik, mert a rend­csinálás csak felszínes volt, nőm jutottak el a bajok gyö­keréig. .. Azzal kezdem, hogy Kis­gyalánban van egy KISZ- saervezet, és van egy kultúr­otthon, amelynek vezetője Varga Gyula iskolaigazgató. A faluban színdarabra készül­tek. Lukács László, a KIŐZ titkára méltánytalannak talál­ta, hogy csak két kiszista ka­pott szerepet. A kultúrotthon igazgató — mint mondotta — inkább a szervezeten kívüliek­re gondolt Ezzel csaknem ■e^idSben olvasókör alaV,,u Vezetőségéből kimaradt a KISZ néhány volt ►'•forradalmi ta­nácstag« viszont szerepet ka­pott. Egy elhatározás született: az olvasókört csak 22 éven fe­lüliek látogathatják (KTSZ-ta- gok nem, csak akkor, ha az igazgató meglátja, miként vi­selkednek.) Helytelen volt ez az intézkedés? Kétségtelen. Későibb a falu párttitkára is beleavatkozott a dologba (saj­nos csak később), s a vezetők anélkül, hogy alaposabban megvizsgálták volna a helyze­tet, kissé messzemenő követ­keztetéseket vontak le a tör­téntekből. Nos, ezek után a fa­lu egyetlen tanítója beadta le- ipondását, s a kulturális élet vezető nélkül maradt. Röviden még annyit: a VB felelősségre vonta Varga Gyu­lát, s lemondását nem fogad­ták el. Ismeretterjesztő elő­adások vannak már a falu­ban, harag, vagy személyi el­lentét sincs — legalábbis a beszélgetések alkalmával így latiam —, die azért még nem a rendes kerékvágásban fo­lyik az élet. Mi a bajok belső oka? Az, hogy Kisgyalánban IviSZ-szervezet és kultúrott­hon van, két egymástól távol álló szervezet, illetve intéz­mény. Pedig nem beszélnek — nyíltan — arról, hogy kié ez a kultúrotthon, csak egy­szerűen a megértés, kölcsönös bizalom, szeretet és ügybuzgó- ság hiányzik a KISZ-ből, csakúgy, mint a kultúrotthon igazgatójából. Lukács Laci, a KISZ titkár azt mondja: — Bezárták előttünk a kul- túrotthont. Pedig a miénk, ott szeretnénk játszani, szórakoz­ni. (Azt már nem mondja, hogy büntetésből volt így, figyelmeztetésként, amiért öt napig nem adták vissza a kulcsot az igazgatónak.) Varga Gyula ezzel érvel: — Mégiscsak furcsa, hogy én vagyok anyagilag, erkölcsileg felelős, és ők használják a kultúrotthont... Hát vajon ki használja, ha nem a fiatalok? És Varga Gyu­la így folytatja: — Nem helyes­lem, hogy minden este ott legyenek, mert tényleges mun­ka nem folyik, csak két-há- rom gyerek ping-pongozik... Erre a következőket vála­szolom: Az a baj, hogy csak kétehárom gyerek, és nem tizenöt van ott esténként. A ►►tényleges« munka pedig első­sorban a vezetőtől függ, neki viszont elment a kedve. Általános megállapítás a fa­luban, hogy a kiszisták rosz- szalc. De arról senki sem be­szél, hogy miért rosszak, hogy van-e, ki törődik velük, ki feláldozna egy-egy estét, s ott tenne velük a kultúrotthon- ban. Van-e ok a bizakodásra? Lehet-e remény, hogy az ellentét megszűnik, s a régi hagyományokhoz híven újra megindul a kulturális élet? Igen. Először is azt hiszem, ki kell törölni az emlékezet­ből a múltat. Nem arról kell beszélni Kisgyalánban, hogy van egy KISZ-szervezet. Van egy kultúrotthon. Hanem ar­ról, hogy van egy KlSZ-szer- v»izet éi egy kultúrotthon. Egyik nem lehet meg, nem élhet a másik nélkül és fordít­va. Egymásért vannak, egy­más céljait, örömét, szórako­zását szolgálják, rá vannak utalva egymásra. Aztán azon is lehetne gondolkodni, hogy a kultúrotthon vezetőségének minden tagja ellátogatna oda, ahol a fiatalok szórakozna1; Biztos vagyok benne, hogy a tanácstitkár jelenlétében — aki maga is KISZ-tag — nem törnek ablakot a fiatalok, nem szedik le a villanykapcsolót, s tisztességesen viselkednek* kultúráltan szórakoznak. Panaszolták azt is, hogy a KISZ-nek nagy bevétele volt, szeretik a kultúrotthont, de arra nem képesek, hogy egy villanyégőt vegyenek. Nos. erre is van orvosság. Ne ren­dezzen a KISZ, és ne rendez­zen a kultúrház. Rendezzenek együtt. Abból semmi baj nem származik, ha közös pénztár- könyvet vezetnek. A bevétel­ből pedig megveszik a futball- labdát a KISZ-nek, s a vil­lanyégőt a kultúrotthonnak. Az elosztásnál sem lehet baj, hisz Lukács Laci csakúgy részt vesz, (vagy kellene, hogy részt vegyen) a vezetésben, mint az iskolaigazgató. Több bizalmat az emberekhez, több hitet a sikerben — ezt a kettős gondo­latot kiélne magába vésni KISZ-tagnak és kultúrotthon- igazgatónak. Mert most sincs hitük a jövőben. Azt mond­ják: kicsi a falu és főképp kevés a lány. Színdarabra gondolni sem lehet. Ezt is meg kell cáfolnom. Beszéltem két kislánnyal, Gelencsér Mar­gittal és Sajgó Rózsával. Mar­git felsorolt nyolc lánynevet, s hozzátette, van még egy pár menyasszony-féle, azok közül is biztosan vállalnának szere­pet. Aztán szó szerint ezt mondta: — Vasárnap nem is tudijuk, hogy hova menjünk, olyan unalmas ez a falu. Ha igy megy tovább, mi is arra törekszünk, hogy minél előbb menyasszonyok legyünk, mert így nem élet az élet... Kissé humorosan hangzik ez, de a 18 éves lány véleménye mélyreható 'bajokat takar, s vágyait csillogtatja meg. .. A rosszindulatnak, ellen­tétnek vége Kisgyalánban. S én egy-két hónap múlva arról szeretnék írni, hogy a kultúr­otthon igazgató a létszámban és erőben is megnövekedett KISZ fiataljaival együtt el­tüntette az unalmas vasárna­pokat, örömet, vidámságot nyújtott felnőtteknek és fia­taloknak. .. JÁVORI BÉLA Vége a bizonytalanságnak, amely mindmáig jellemezte a magyar sportot. Megszületett a Minisztertanács törvényerejű ren­delet«, amely meghatározza a magyar testnevelés *s sport új tervezetéi. Vessünk egy vissza­pillantást azokra az időkre, ami­kor hazug, áljelszavak röpködi­tek a levegőben, amikor a kapi­talista sport hívei elérkezettnek látták az időt, hogy megindítsák döntő támadásukat az ellen a ma­gyar sport ellen, amely sohasem volt olyan magaslaton, mint ép­pen a felszabadulást követő tíz esztendőben. Való igaz, voltak hibák. Túl- adrnjhtsztrálta magát az állami sportszerv, az OTSB, amely itt- ott bürokratikussá vált. Maga az OTSB rendszer és az állami sport­vezetés lényegében azonban nem volt hibás. Miként képzeltük el az újbóli talpraállást? Csakis úgy, hogy lenyesegetjük azokat a hi­bákat, amelyek az OTSB-t jelle­mezték. Az Elnöki Tanács törvényere­jű rendelete önnek a szellemé­ben is látott napvilágot. Ha igaz az, hogy az CTSB-nél lebecsülték a sport társadalmi munkásait, akkor igaz az is, hogy soha nem nyílott olyan tág tere a sportért önzetlenül dolgozni akaró társa­dalmi munkasoknak, mint éppen a most napvilágot látott rende­let értelmében. A Magyar Test- nevelési és Sport Tanács, amely­nek gondjaira bízzák a magyar sport ügyét, szélesre tárja ka­puit a sport társadalmi munká­sai előtt. Ez a szervezet alkalmas lehet arra, hogy biztosítsa az ál­lami vezetést éppúgy, mint a társadalmi munkát. Mert szükség van mindkettőre. Az állami ve­zetésre azért, mert a mi hazánk­ban nem a nagytőkéseké, a bank­embereké többé a sport anyagi bázisának biztosítása. Az anyagi terhek nagy részét államunk vál­lalta cs vállalja a jövőben is. Én­ből természetszerűleg folyik, hogy állami szerveinknek ott kell lenniük, ahol ezzel a tekintélyes vagyona! gazdálkodnak sáfárkod­nak. No és a társadalmi munka is megfelelő teret kap, mert ki másból tevődik össze a Magyar Testnevelési Sport Tarjács, vagy ennek megyei, városi os járási szerve, mint azokból, akik isme­rik a magyar sport problémáit, akik sportmúltjukkal, r’átc mett- ségükkel alkalmasak tovább ve­zetni a magyar sport szekerét. Egy hosszú, hónapok óta va­júdó ügy végére került pont. A magyar sport milliós táborával együtt a somogyi sportbarátok is örömmel fogadták azt a rendele­tet, amely veget vet a bizonyta­lanságnak. A legkisebb falvak sportköreiben éppúgy, mint a nagyobb sportköröknél a váro- sokoan, örömmel üdvözlik ezt a rendeletet, a megalakulandó Ma­gyar Testnevelési és Sport Ta­nácsot, majd a hamarosan szin­tén megalakuló megyei, városi és járási sporttanácsokat, azt várva ezektől, hogy józanul mé­rik majd fel sportunk jelenlegi helyzetét, helyes irányban mu­tatnak utat és sportéletünk most már zavartalanul indulhat meg a további felemelkedés útján. Magyar kerékpáros és magyar kerékpár nagy sikere Egyiptomban Egyiptomban három nap óta nagy nemzetközi kerékpáros kör­verseny folyik, amelyen a Cse- pol kerékpárosai és a Csepeli Keréikpárgyár kerékpárai vesznek részt. A magyar válogatott keret tagjaival kiegészített csepeli együttes ugyanis azon az új tí­pusú kerékpáron szállt nyereg­be, amelyet magyar munkások, magyar anyagból készítettek. A versenyről elég szűkszavú jelen­tések érkeznek, de ezek szép si­kerről adnak számot. Az első na­pon az erős mezőnyben Török Győző 8.. Aranyi 9. lett. A má­sodik nap küzdelmeiben Török Győző végzett az első helyen, megelőzve a szovjet Petrovot, a német Oldonburgot, az ugyan­csak szovjet Oliaarerikot és a ro­mán Bobrescut. Az előjelek azt sejtetik, hogy az egyiptomi körversenyen mind a magyar kerékpárosak, mind pe­dig a kerékpárok állják a pró­bát. A labdarúgó edzők téli foglalkozásán A megyei sportfelügyelőség nagytermében éppen negyedszá­zán gyűltek egybe. Sok köztük ] az ismerős arc: Záborszky, Zá- ! dóri. Riadna!, Fényes, az egykori | labdarúgók a jelenlegi edzők, í Vannak persze ismeretlenek is, I olyanok, mint Maitz János so- mogyvári pedagógus, a somogy- vári falusi sportkör edzője. Az előbbiek Kaposvárról, taz utób­biak — és ezek vannak többen — vidékről érkeznek meg min­den hónapban egyszer az edzők osszejoveietere, anol téli foglal­kozás folyik rendszeresen. Ez estén az alapozó edzések fontosságáról esett szó. Az elő­adó, Zádori kifejtette az ala­pozó edzések szükségességét, amely nélkül ma már nincs sport, s amely nélkül elképzelhetetlen az, hogy egy csapat az egész idényben tartani tudjon egy bi­zonyos formát. Aztán másik probléma került szőnyegre, a partdobás és a sorfal. Záborszky prózai együttes magával az elő­adással. Bár nem egészen hibátlan, mégis kiemelkedő alakítása a bemutatónak Tallós Endre a cisrcszerepben. Egy csodálato­sa* sokszínű, romantikus hős­sel ajándékoz meg bennünket, olyannal, akit szeretnünk kell. Tallós szép beszédével, művé­szetének szuggesztív varázsá­val betölti a színpadot, magá­val ragad. Átéltségtől hevített eraberábrázoiása a harmadik telvonásban éri el csúcspont­ját, akkor, amikor a szerelem­nél nagyabb, szentebb szenve­dély ragadja el és szétcsap a koncon marakodó »Despacho Universal«, a királyi magánta­nács urai között. Tarlós Endre Huy Bias alakí­tásáról niég csak ennyit: fe­ledtetni tudja apró finomsá­gokat felvillantó játékával gyógyulófélben lévő jobb kezé­nek merevségét s ez már ma­gában véve sem kicsi művészi teljesítmény. Azt mondanánk, még teljesértókűbb lenne Ruy Blas-a, ha helyenként vers- mondását odahagyná a szöveg­mondásért, ha nem szavalna. Veszeley Mária játékában életre kel és hiteles relifet kap a boldogtalan, életre, sze­reltre és szerelemre vágyó szerencsétlen spanyol királyné, Neuburgi Mária. Kár, hogy ná­la még erősebben elvesz a szí­nészi alakítás értékéből a ver­ses dükciók lendülete. Őszintén sajnálnánk, ha hősnőjéből a íovábbialcban hiányozna a tar­talmi átélés. Hiszen, ahol eljut V aszeley a lelki hevülés forr- pontjáig (imádkozási jelenet és V, felvonás), ott Neuburgi Má­riája úgyszólván kifogástalan. i yA z együttesben, sajnála­/ ' tunkra a középszerűség vonalán mozgott Hcxmokay Pál ■ion Salluste de Bazan szerepé­ben. Homokay Páltól nem ezt szoktuk meg, s nem is ezt vár­tuk. Játékában ezúttal alig méltányolhatunk többet, mint a szövegmondás. Don Sallust így halovány, nem kelti a met­sző elméjű, bosszúért lihegő ►•démon« félelmetességének il­lúzióját. Friss 'báj, diszkrét, — de nem színtelen játék jellemzi Lóránd Hanna Casildáját. Szerepe, szinte pillanatnyi, mégis elhisz- szük róla. hogy vidám csicser­gésével, megértő szívével ké­pes egyedül képviselni a nap­sugarat a boldogtalan spanyol királyné környezetében. Horváth Sándor minden elis­merésünket megérdemli dón Gjiritán megformálásáért. Hor­váth sók derűs percet szerez dón Guritánnak, e vén, de lán­goló szerelmű ipulykamérgű gü­gye lovagnak remekbefonmált karikatúrájával. Ruttkay Ottó dón Cézár, csavargó nevén Zafari életre- keltésében nem nyújt ugyan egyenletes alakítást, de telje­sítménye így is sikerültnek mondható. Rokonszenves, töké­letes illúziót .keltő figurája a madridi utcáknak, a szabad életnek. Cézárja egészséges hu­mortól pezsgő, könnyed, friss és játékos egyszerre. Kár, hogy az első felvonásban elragadja a versmondás démona, helyen­ként ő is szaval. Viszont a IV. felvonásbeli megjelenése után remekel. Zafari itt válik iga­zán mesterművé. Fillár Istvánt, e kitűnő és sokoldalú fiatal művészünket ezúttal mint lakájt köszönthet­tük. Az »Egy lakáj« szerepé­ben Fillár ismételten igazolta hibátlan játékával azt a tételt, hogy: nincs kis szerep, csak rossz színész. Valóban nincs. S vonatkoztatjuk ezt Mihályi Elutasították a Győri EIO óvását Ez a hír annyiban érdekli a somogyi labdarúgó szurkolókat, hogy a győriek az NB II. nyugati csoportjában megóvták a Sztá­lin városi Vasas—Szoksz árd 20:1 arányban végződött mérkőzést — mondván, hogy a szekszárdi csa­pat lefeküdt azért, hogy a sztá- 1 in városi alcnak jobb legyen a gólarányuk. Ezt a körülményt nem sikerült ugyan bizonyítani, ezért az MLSZ az óvást elutasította. Vi- iszonty megbélyegezte a Szekszár­di SC-t azért, hogy csapata nem 'kellőképp készült fel a Sztálinvá- íros elleni mérkőzésre. Jenőnek, a Kinizsi edzőjének igen alapos előadásából kitű­nik. hogy milyen előnyt is je­lenthet adott esetben egy part­dobás, milyen előnnyel vagy hát­ránnyal jár az, ha jó, vagy ha rossz a sorfal. Kora délután kezdődött és bi­zony már beesteledett. amikor vége szakadt az edzők téli fog­lalkozásának. A legközelebbi ilyen összejövetel február 10-én lesz. Hogy milyen érdeldődéare tarthat számot, azt a megyei ta­nács kapujában tudtuk meg ha­zatérőben. amikor az edzők ar­ról beszélgettek, hogy a legkö­zelebbi előadó, dr. Czibulka Mi­hály, a PVSK edzője valóban a legjobb pécsi edző-e? Ha ez nőm Is derül ki majd a legkóze’ebbi előadáson, de a for- mábahozásról dr. Czibulka elő­adása biztos igen értékes Oannl- ságot fog majd tartalmazni a so­mogyi edzők számára is. Lehet nemzetközi sportversenyt rendezni a Balaton mentén Hírül adtuk, hogy a Balatoni Intéző Bizottság nagyszabású nemzetközi sportversenyeket ter­vezett már ez évben a Balaton mellékén mind a veszprémi, mind a somogyi parton. Akadtak e vé­leménynek ellenzői is, okik azt mondották, hogy nem alkalmas a balatonport llyon versenyek megrendezésére, mert nincs kö­zönség. Nos, a BIB rendezésében aornaikerülő első nemzetközi sportviadal nem ezt bizonyította. Balatonfüreden a szakszervezeti üdülő naigytermében meigpeinde- zett nemzetközi párbajtőr-viadalt zsúfolt nézőtér előtt bonyolították le. A versenyen egyébként az olasz Bertimetti győzött. Kausz és Bárány előtt. A verseny szép sportszerét remélhetően követik majd a töb­Vilcsi szenteskedő, pénzsóvár^ duennájára is. Végül, nem azért, mert a jó! kritikusnak rosszat is keil®, mondania, kifogásoljuk Cam-V sabb deklamálását. Nem árta-: "EGY KISZ SPORTVEZETŐ na, ha Csihák László egy ár-jj nyalatta! csendesebbre fogná Camporeal grófot és hangban1 több színt csillogtatna meg' irigy, hatalom- és érdekféltő' dikciójában. Nem értünk egyet. Remete' Hédi szerepfelfogásával. Feles biek is, s a nyár folyamán, vagy talán már a kora tavasszal ne­künk, somogyiaknak Is jut vala­mi nemzetközi sportviadal Bala­tonunk partjára. Hát még ha elkészülne a fo- nyódt stadion ... Január 18 — február 18. megyei sakkbajnokság Némi huzavona után most már mégis véglegessé vált, hogy ja­nuár 18-án kezdődik Somogy me­gye 1958. évi egyéni sakkbajnok­sága. A szombaton kezdődő baj­nokságon a megye legjobb 16 sakkozója vesz részt. TATAI JEGYZETEI (Hírül adtuk, hogy a KISZ fa­lusi sportvezetői egyhetes tatai edzőtáborozáson vettek részt. So­mogy megyéből 20 falusi KISZ sportvezető vett részt ezen a ve- leges volt D’ Albuquerque her-v zetőképző tanfolyamon. Az aláb- cegnö maszkját ördögivé mere-pólakban közzétesszük Kisgyura itten.. Nem tudjuk elhinni fő- .p-nm jegyzeteit.) udvarmesternőjét Remetének, a mert nem a »méltóságos CSŐ- T\Tagyobb öröm aligha ér- roszlya« kél életre játékában * ^ "««e volna a falusi, sport­Illetve, a f ő u d v a rm es ternő megjelenítését fényképszerűén,1 naturálisán oldja meg. Tehát csak külsőségeiben, az emberi tartalom kifejezése nélkül. Sze-' rintünk felesleges kis dón Sal-L minden reszeööl érkeztek a lustót csinálni a i^tiuvarmes-v?f'jatai0i<> hogy azután Vermes ternő figurájából. \/égezetül, a * összehangolt óarátokat, mint akkor, amikor el­jutott a hír, hogy részt vehetünk Tatán az olimpiai edzőtáborban a KISZ egyhetes sporttanfolya­mán. Január 4-én reggel már hangos volt a KISZ megyebizott­ság és a megyei sportfelügyelő- ség környéke Kaposvárott. A me­lye minden részéből érkeztek a l’mre megyei sportfelügyelő veze­tésével elinduljunk a stílusosan együttes többi tagja is rászolgál dicsé­retünkre. Nemcsak a rendező­nek, főszereplőknek köszönhe-i tő, hogy Victor Hugo verses drámája meghódította a közön-, séget! Prózai együttesünk jól vizsgázott Ismételten. Igényein­ket véle szemben egy fokkal ä ismét magasabbra emelhetjük.®sportvárost)a' nagy útra. Izgatottan vártuk azt a pillana­tot, amikor átléphetjük annak a számunkra ezideig csak álmunk­ban ólő tábornak a kapuit, amely­ben legjobb sportolóink készül­tek a múltban, de készülnek je­lenleg, sőt a Jövőben is nagy nemzetközi sportviadalokra. Hiú­ság ide vagy oda, de volt ben­nünk egy kis büszkeség, amikor megérkeztünk ebbe a csodás kis S bár nem tartozik szorosan ide, meg kell mondanunk, hogy! hiányoljuk Pusztay Pétert a1 prózai társulatból. Benne te-' hetséges prózai színészt ismer-! tünk meg és üdvösnek talál­nánk, ha végre kiszabadulhat­na a nem neki való táncosko-! mi'kusi szerepkörből. Szívesen láttuk volna őt is a Ruy Bias! szereplőgárdájában. László Ibolyát Január 6-án reggel 8 órakor c-ni, Somogy megyei kiszisták is >ott sorakoztunk Zala, Veszprém, (Tolna és Vas megyék fiataljaival (együtt (ez volt az utolsó tanfo­lyam, a többi megye a megelőző [hetekben vett részt hasonlókon) linneoéiyes zászlófel vonásnál,' (s hallgattuk Dominik Gyula tá- ► Sorvezető üdvözlő szavait. Jöl- [eső érzés volt megismerkedni a- ►KISZ sportvezetőivel, Sándor (László, Gergely István és Vas- p-tegyi Tibor elvtársakkal. Már az első nap sok élményt ? hozott számunkra. Csodálatos volt a tatai téli táj, a sok szép műemlék, a vár, a feltörő kris­tálytiszta források, újdonság volt számunkra a szauna, az a fürdő­típus, amely Finnországból ke­rült hozzánk. Magunk tapasztal­tuk, hogy milyen felüdülést je­lent a szauna fürdő. Mi, somo­gyiak sokat jártunk Ide, mind­annyiszor, amikor csak időnk en­gedte. Igaz, végül rá is fizettünk a szaunára, mert néhány somo­gyi fiatal akkor is a szaunába ment, amikor a megyék közötti spartakiád volt. Ezért is lettünk aztán csak harmadikak. S ok újat hozott számunkra az elméleti oktatás. Ilyen­nek számított a turisztika, ame­lyet mi, somogyiak eddig bizony nagyon elhanyagoltunk. Gergely elvtárs előadása nyomán azon­ban itt is, ott is megszületett az elhatározás, hogy meghonosítjuk ezt a sportágat, annál inkább, mert nekünk, somogyiaknak erre kitűnő adottságaink vannak. Nagyon sokat tanultunk Sán­dor elvtárs előadásaiból is. Ö is­mertette velünk a KISZ Központi Vezetőségének a magyar sporttal kapcsolatos állásfoglalását. Is­mertette azt az utat, amelyet a falusi sportnak járnia kell. Elő- atíáisát nemcsak elméletben tá­masztotta alá, hanem gyakorlati példákat is hozott. Sőt, megtaní­tott bennünket a falusi sport ad­minisztrációjának egyszerű, még­is áttekinthető vitelére is. A különböző sportágak gyakor­lati részével Vashegyi alvtárs foglalkozott. A legnépszerűbb labdarúgás és atlétika mellett is­mertette a kézilabda, kosárlabda és röplabda szabályait, játékmód­ját. Sőt egy ismeretlen Játék is ismertté vált előttünk, a »magyar rugby«. Persze nem hiányoztak a szellemes is tréfás sportjáté­kok sem a műsorból. Bizony gaz­dag tapasztalatokkal, új szakmai ismerettel, bővült tudással tér­hettünk haza. Nemcsak az élményekben nem volt hiány, de a szórakozásban sem. Nagy örömmel Ismertünk meg néhány élsportolónkat, Nyéki Imrét, Csordás Györgyöt, Zságot Irént, a férfi ifjúsági úszó-re­ménységet, Müilert, a nagy 'nép­szerűségnek örvendő Németh Im­re bácsit, ismert nevű kalapács- vető bajnokunkat és még máso­kat. Láttuk az ifjúsági labdarúqó váloqatott keret tagjait, amint szorgalmas és kitartó munltával készülődnek a jövő nagy csatái­ra. M ilyen hamar elröppent eqy hét. Amikor pénteken es­te sor került a búcsúestre, akkor döbbentünk rá az idő gyors mú­lására, t. záróünnepség, melyet a kultúrosok igyekeztek széppé tenni, igen vidám hangulatban telt cl, csak az okozott némi szo­morúságot, hogy holnap 'már menni kell. No azért nem szó szerinti értelemben vett szomo­rúság volt ez, mert még egyszer mondom, igen gazdag tarsollyal tértünk haza. Sokat tanultunk és láttunk. Hathatós segítséget kap­tunk ahhoz, hogy a falusi sport­munkában ne legyenek olyan zökkenők a jövőben, mint eddig voltak. Mindnyájan azzai az el­határozással tértünk vissza ott­honunkba, a somogyi falvakba, hogy megháláljuk a KISZ-nek, amiért módot nyújtott erre a tá­borozásra. Ml lesz a hálánk? Mi más len­ne, mint a falu sportjának felvi­rágoztatása, amelyért minden erőnkkel küzdeni fogunk. KISGYURA KAROLY, Somogyszob

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom