Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

SMtetbat, 1958. január II 5 SOMOGYI NÉPLAP LESZ-E TANÍTÓ- ÉS ÓVÓNŐ­KÉPZŐ AKADÉMIÁNK? Somogybán immár harmad- saac haldoklik a tanítóképzés, firhomes ezen gondolkodnunk. Káldaősen nékem, aki tanító- képaiS intézeti tanár létemre most már a második esetben — akaratomon kívül — állok megdöbbentőn és értetlenül a szomarú esetnél. Lesz-e Tanító- és Óvónőkép­ző Akadémiánk? — vetettük fd. néhány hónappal ezelőtt a kérdést. A válasz a miniszteri kiküldött itt járta után hama­rosan megérkezett. Kaposvár dm.aradt az Akadémiát nyerő várasok közül. Most új fordulathoz érkez­tünk. Vagy decentralizálás, vág* átszervezés folytán Ka­porrá» ismét abban a szeren­csés helyzetben van, hogy az eaéí^es városok közé kerül­het, ha item lesz késedelmes- kodö . .1 .r.ukkeblű. Megérdemii-e a .megye ae Akadémiát? Megrénk táhi tóképzésének nyomai a Kaposvárott 1786- baa felállított nemzeti, _ ’ normális iskolához fűződnek. Adataink vannak árról, hogy l**2-1854-ig az iskola mellett Orbán Gábor igazgató vezeté­se alatt tanítóképző tanfolya- :n»k működtek. Ezek a tanfo­lyamok az akkori fogalmák szerint jó segédtanítókat ké­peztek, akiket messze vi dé­lieken is szívesen választot­tak. meg. Ettől az időtől kezdve So­mogy megye tanítóképzésének gondolata Csurgóra vetődött át. A vegetáló 6 osztályos gimnázium vezetői — ered- mérrytedenül — engedélyt kér­tek: arra, hogy a felsőbb két osztályban tanítókat képesít- hasae®ek. A gondolat tovább élt. 1863-ban a felekezeti, 1868- bati az állami tanítóképző megalapítását tervezték. A nagy kultuszminiszter, Eötvös József egy állami tanítókép­zőt Csurgón helyezett el. 1889-ban, 78 évvel ezelőtt tartották a megnyitó ünnep­séget Csurgón. A következő esztendőben az épület már safiknek bizonyult, mert a három éves tanítóképzést négy éréssé szervezték át és kötele­zőre tette a kormányzat az intemáhus felállítását. Nagy nehézségek között, di­cső eredményeket ért el az •ország legárvább, legmosto­hább körülmények között élő tanítóképzője. Ha csak Pet- lues János és Kaposi Károly nevét említem, eleget mondtam. A Tanácsköztársaság ide­jén Somogy megye művelődé­si osztálya elrendelte az in- té«et Kaposvárra helyezését. Az iskola épülete oly hiányos — így szól az indoklás —, hogy a tanítóképzésnek valósággal szégyene. Továbbá a tanító- képzés reformja szerint főis­kola lesz a tanítóképző intézet, az tokát a megye érdekében is csak a megye székhelyén állítható fel, de azért is, mert. másutt nincsenek meg a szük­séges szociális viszonyok. Ka­posvárott meglesznek. Az ott létesítendő líceum, szabad­iskola, népegyetem, állami zeneiskola, állandó színtársu­lat a tanító-növendékek kén zését, irodalmi, zenei oktatá­sát nagyban mélyíteni fogja«. line, a csaknem teljesen megálmodott jelen! 1920-ban hatéves tanítókép- zőt szervezett a kormány. tó«sí már maga a tanári tes­tület veti fel az intézet átbe- l.r«s&«Snek gondolatát Kapos­várra, Nagykanizsára, vagy Szombathelyre. A város és megye küldöttei, akik meg tudták volna menteni Magyar- ország első tanítóképzőjét me­gyéjüknek, semleges állásfog- lalásulrfkal megásták az inté­zet sírját. 1322,-ben újra felvetődött az áthelyezés gondolata. Kaposvár mér teljesen számításon kívül esett. 1924-ben indult meg az első ötödik osztály. A férő­hely még jobban szűkült. 1938. március 28-án meg­jelent a megszüntető rendelet. A megszüntetés oka a tanítói túltermelés és az intemáfcus hiánya. Somogy' hatalmas te­rülete tanítóképző nélkül ma­radt. A felszabadulás után tér­képet készítettek a miniszté­rium számára, amelyen kimu­tatták, hogy a Dunántúl ta­nítóképzők által zsúfolt terü­letéről egy intézet Somogy üres térségére kívánkozik. Megindultak a tárgyalások. A város csak laktanyát tudott volna adni az iskola és az internátus céljaira. Somogy továbbra is tani tóképző nélku, maradt. Népi demokráciánk oktatás­ügyi kormányzata világosan látta a helyzet tarthatatlansá­gát. 1950-ben a Táncsics gim­náziummal ' párhuzamosain megindult a kaposvári tanító­képző első évfolyama. A kö­vetkező évben az óvónőkénző- vel kapcsolatban önálló intéz­ménnyé alakult a tanítókép­ző. Az 1954—55 iskolai év .mi sodik félévétől az Óvónőkép­ző Intézet különvált, a tanító­képző intézet pedig bevonult új épületébe. Sóik küzdelem, rengeteg munka kellett ahhoz, hogy a mai életformánk ki­alakulhasson. Gyönyörű intézetünk birto­kában boldogan, bízva tekin­tettünk jövőnk felé, míg újra meg nem jelent fejünk felett Damoklész kardja. Feleljünk hát őszintén az első kérdésre! Megyénk mind tanítóképzős múltja, mind kulturális helyzete alapján megérdemli az Akadémiát. Mit jelentene az Akadémia Somogy megyének? Első haszna az lenne, hogy magunk képeznénk magunk számára tanítókat, óvónőket, a magunk fiaiból, lányaiból. Azokból a fiatalokból, akik köztünk élnek, akik jobban ismerik problémáinkat, kultu­rális és egyéb szükségletein­ket, igényeinket, mint más vidékek fiataljai • \ ltjainknak, leányainknak, ha tanítók, vagy óvónők szeret­nének lenni, nem kellene messze menniök a szülői ház­tól. Városunk és megyénk gaz­dasági vérkeringése, társadal­mi élete, kultúrszintje fel­tétlenül emelkednék, ha fő­iskolát kapnánk. Egy főiskola nagy költségvetéssel dolgozik. Nem mindegy, hogy ez az ösz- szeg melyik megye pénz- és áruforgalmát növeli. A főis­kolai hallgatók élénk társadal­mi életet élnek. Nagy a kultúr- szomjuk. A könyvtárak, a színház, a mozik, a társadal­mi megmozdulások, a társas érintkezés, a sajtó sikereit lé­nyegesen emelnék, színeznék. Megmaradna a gyakorló is­kola és a mintaóvoda, ame­lyeket mind a szülők, mind á gyermekek nagyon szerettek. Itt maradnának a jelenleg má­sodik osztályt végző tanító- képzős fiúk és óvónőképzős leányok, hogy itt fejezhessék be tanulmányaikat. Ellenkező esetben utolsó évre más, Aka­démiával rendelkező városba vinnék őket. No és végső fokon Kaposvár a főiskolával rendelkező vá­rosok színvonalára emelked­nék. Feleljünk a második kér­désre! Az Akadémia mind gazdasági, mind társadalmi, rund kulturális téren fejlő­dést, haladást, emelkedést je­lentene a megye számára. Mit kell tennünk, hogy Akadémiánk lehessen ? A tanítóképző tanári testü­leté már megkezdte a máso­dik fázis kezdő lépéseit Bi­zottságot jelölt ki, amely fel­mérte a helyzetet, elkészítette a beadványt és vállalta min­den erő és minden lehetőség megmozgatását, hogy megyénk az Akadémiát elnyerhesse. Térképvázlatot küldött be, amelyen szemléletesen bebi­zonyította, hogy Dunántúlnak kevés az Akadémiája az or­szág másik felével szemben. Ha Budapestet semlegesnek tekintjük, a Dunántúlnak 2, az ország területileg nagyobb, de lakosságban ugyanakkora másik felének 6 Akadémiája lenne. A minisztérium kedvezően fogadta a beadványt és érdek­lődéssel szemlélte a térkép- vázlatot. Kijelentette, hogy újra előtérbe került Kapos­vár szerepe. Most már a főkérdés meg­válaszolása szinte csak tőlünk, Somogy megyeiektől függ. Nyíregyháza nem tétovázott. Amikor kilátásba helyezték, hogy kaphat Akadémiát, azonnal hozzálátott az új fő­iskola megépítéséhez, amely­nek már állnak a falai. Nálunk kisebb az áldozat. De akad tennivaló. Szerezzük meg hát az Aka­démiát Kaposvárnak! Ez az egyetlen, utolsó és vissza nem térő lehetőség. Te­gyük félre a kisebb és később, menetközben, részletekben .is megoldható problémákat! Irá­nyítsuk minden figyelmünket, minden elhatározásunkat és minden tettünket a város, a megye és a szomszédos me­gyék egyik főproblémájának megoldó sár?! Akadémia , csak ott lesz, ahol biztosítani tudják a megfelelő ‘körülményekét. Lehetetlen, hogy erre Solnogy képtelen legyen. Feleljünk má" most a har­madik és ’ : p on tosabb kér­désire! Ha r.em leszünk közö­nyösek és szűkmarkúak, ha vezetőink, a szülők, ha min­den okosan gondolkodó So­mogy megyei embertársunk minden elkövethetőt rnegtesz a cél érdekében, ha sokat be­szélünk róla, nagyon akarjuk és még többet teszünk érte, akkor lesz Akadémiánk. CZIRÁKY JÓZSEF tanítóképző intézeti tanár FILMVÍQIÁTÉK, ILLETVE BOHÓZAT, KEVÉS HUMORRAL A Huszárok című francia film vetítése előtt azt ígéri a felirat, hogy egy izzig-véríg francia, frissen pergő törté­netet láthatunk Napoleon olaszországi hadjáratának idejéből. Főszerepben Le Gource brigadérossal és Fil­mt kürtössel, két gyámolta­lan flótássnl, akiktől retteg Sant Angelo városkája, de akik maguk vannak a leg­jobban megijedve. Nos, az ígéretet csak rész­ben váltja jókedvű nevetés­re Alex Jcrffé rendező. Va­lóban igaz, hogy vannak a filmnek mulatságost friss mozzanatai — gondolunk itt a templom kincseinek elrejté­sére az asszonyok ruháiban, majd a parancsnok pisztolyá­nak elcsenésére — ám ezek a mozzanatok nem keltik ben­nünk fel az elégedettség ér­zését a fenti ígéret után. A. Joffé rendező nem terelte rendszerbe azokat a humor­lehetőségeket, amiket a tör­ténet ígért Olykor erőltetetté válik a meseszövés, noha cél­ja, hogy gúnyrajzot adjon a, zsarrMk hódításáról, szép. A teljes értékű történelmi szar-i megalkotása a Hu­si-’okban nem sikerült. Joffé rendező ügyesen dol­gozta ugyan filmre Breal vígjátékét, mégsem lett belő­le más, mint bohózat, kevés ízzig-vérig francia humorral. Ha négis kedves tudott lenni számunkra a Huszárok című annak köszön­hető, hosn negéreztük a két­balkezes francia huszár ügyeskedését mögött a kis­emberegymásrautaltságán nak szükjítyisségét. Jen , Duiourd francia kri­tikus szerint 1955-ös év legjobb franc színészének járó Oscar-dij Bernard Bliemek adná, Le 'douce őori- gadéros alakításiért- Meg is érdemli. Jót mulattunk a Huszárok c. filmen, ezt ákkOr ,**■ El kell ismernünk, ha, nerTf mítjuk a legsikerültebb víg­játékok közé. Egy bizonyos, a. film elbbeyl a formájában alaposan megtépázta a nap 0' leoni glóriát! — li -' Stamler sporttárs: sport- és testnevelésből kitűnő Engedtessék meg, hogy ez al­kalommal ne a pedagógus osz- tá'yozzon. Hisz nem is iskolában vagyunk, hanem ott ülünk Felső- bogátpusztán, egy igen szerényen berendezett ki* lakásban, a du­ruzsoló kályha mellett Akit osz­tályozni szeretnénk, az életben maga osztogatja a jegyeket. Igaz, nem régóta. Hat esztendővel ez­előtt lépett k! az életbe, mint ta­nító. Életútja rögtön Felsőbogát- ra, erre az úgynevezett isten- hátamögöttl helyre vitte. Amikor lekászálódott a vonatról, s elin­dult a puszta, az állami gazda­ság központja felé, bizony telve volt a szíve keserűséggel. Nem így gondolta ő, a városi gyerek, amikor a pedagógus pályája lé­pett. Odaképzelte magát valami szépen berendezett iskola tanári katedrájára, ahonnan osztogat­hatja a tudást kis tanítványai szívébe, leikébe. — No. mindegy, úgysem ma­radok itt sokáig, mert ha más­ként nem, akkor megszököm — valami ilyesmit mormolt magá­ban, amikor jelentkezett az isko­lájában, s amikor meglátta az igen szerény tanító-lakásban a vaságyai, meg az egyszerű szek­rényt. Azóta eltelt hat év, a kis szobában nem sok minden válto­zott meg, legfeljebb a falaikra került egy-kót sportkép a focis­tákról meg a röplabdásokról, ugyané képekből egy halmaz gyűlt össze Stamler Imre tanító emlékalbumában. Megváltozott azonban más. Az a meggondo­latlan lejhatározás, amely első felindultságában kelt életre ben­ne. Dehogy hagyná ott ma már Iskoláját, no és az ő szerelme­seit, a felsőbogáti sportoló fiata­lokat. Mert mondjuk ki, hogy Stam­ler Imre sportember. Igaz, ami­kor a pusztára került, kezdetben megszólták érte. Amikor pedig akár esett, akár fújt és Stamler tanító futóedzést tartott bordó melegítőjében a pusztán keresz­tül ki az erdőig és vissza, az idősebbek úgy vélték, hogy va­lami mániákus ember. A fiata­labbak azonban tudták, hogy ez nem megszállottság, mert hisz a szomszédos Segesd községben eleven sportélet folyt már ebben az Időben. — Persze, olyan eredménye­ket mi is elérhetünk, mint a se- gesdiek — mondotta Stamler ta­nító azoknak a fiataloknak, akik­kel »véletlenül« a sportról kez­dett beszélgetni. Mit szaporítsuk a szót, egyre többen lettek sport­barátok Felsőbogáton Is és 1952- ben egy futballcsapat megalakí­tásával megkezdődött a sportélet a községben. Az a határtalan lelkesedés, ami a Felsőbogátpusztai Állami Gaz­daság dolgozóiból alakult sport­kör tagjait jellemezte, szinte má­ról holnapra csodákat művelt. 1933-ban járási bajnokságban in­dult már a csapat. 54-ben és 55- beo a falusi kupáért küzdöttek. 56-ban a járási bajnokságban 2. helyezettek lettek. Ma pedig már a megyei II. osztályban jó közép­csapat számba megy a felsőbo­gáti- labdarúgó együttes. — Nem az enyém az érdem — hárítja el magától az elismerést Stamler Imre tanító. — Én csak egyszerű sportoló vagyok a lab­darúgó csapatban — fűzi tovább a szót és arra kér bennünket, hogy az elismerést írjuk Szabó Gyula edző számlájára Mármint a focisták sikereit. Azt azonban még megtudtuk a fiatal pedagó­gustól, hogy a sikereket Felső­bogáton sem mérik ingyen, mert a csapat tagjai: Czimbalek, Bá- csai. Mikulás, Veszrier, Pintér, Bosnyák, Kálmán, Iváncsics, Szá­lai, Kustos, Pető, no és ezt mi fűzzük hozzá — Stamler, ha nem is túlzott nagy tehetségű, de vasakaratú emberek. A sport sze- retetéért űzik, kergetik a labdát és példás fegyelemmel vesznek részt az edzéseken. Büszke is rájuk a gazdaságban kivétel nél­kül mindenki, mert az egész gaz­daság, no és az ehhez tartozó egész puszta magáénak vallja és érzi a futballcsapatot. Csak a futballistákat? No nem, az egész sportkört. Igen, mert más a futballcsapat és más a sportkör Felsőbogáton. Hogy ez Így van, abban Stamler tanító szavai szerint elsősorban Arany Jani bácsié, a sportkör elnökéé az érdem. G volt az egyik indítványozója egyébként, hogy a futballcsapat mellett hozzák lét­re a kis sportkörnél a röplabda szakosztályi is. Ezek a röplab- dások 1957-ben már sokat hal­lattak magukról. Megyei bajnok­ság híján a falusi szpartialdádon tűntek fel, ahol mind a férfi, mind a női csapat ugyancsak 2. helyezett lett. De a Magyar Nép­köztársasági Kupában a nők min­denkit legyőztek a megyében, s- csak az MTK-val szemben marad­tak alul Budapesten. Stamler Im­re nem mondja, de mesélték 8e- gesden meg Bogáton is, hogy ebben azért jórészt az övé is az érdem, aki megmutatta a bogáti fiataloknak e sportág számos csínját-bínját. B ácsai Erzsébet. Lőczi Jánosmé, Gál Mária, Szabni Katalin, Csontos Erzsébet, Hor­váth Erzsébet, Gelice Mária és Czimbalek Mária azóta lettele e sportág rajongói. Éppúgy, mint Lőczi János, Bácaai Ferenc és juhász Árpád, akik a férfi röp­labda csapat gerincét alkotják. Egyetlen sirámuk van mind a férfi, mind a női röplabdáitoknak, hogy nincs megyei bajnokság. Szeretnék, ha a megyei röplabda alszövetség felhívása idén nem süket fiilekre találna, hanem megértő sportkörökre. Alig másfélórás beszélgetés a kis tanítói lakásban és a képek, levelek, kivágott újságcikkek nyomán, no és a halk beszédű tanító szavaiból kivilágosodik előttünk ennek a kis falusi sport­körnek Igazán szép pályafutása. — A fiúké, a lányoké meg Arany Jani bácsié az érdem — mondja újra meg újra Stamler Imre pe­dagógus. Magáról dehogy szól­na. Tiltja a szerénysége, de -az­tán mégiscsak árulkodik valami. Az országos Testnevelési és Sport Hivatal dísizee kis plakett­je, amit nemrégiben kapott sport­vezetői munkája elismeréséként Hegyi Gyula elvtárstól. Legfőbb sporűhatóságunk tehát átnyújtot­ta már az elismerést egy önzet­len, a sport szeretőiétől fűtött, lelkes, fiatal sportembernek. Ezek után mit adhatinók »1? Ugye, nem sok marad. De en-* gedtessók meg, hogy azért nai is adjunk valamit. Maradjunk a »szakmánál«, s adjuk azt jutab múl, amit a tanító is legszíveseb­ben ad tanítványának, egy szén ötös bizonyítványt. Igaz, hogy ezt nem mi, hanem Stamler Imre állította ki magáról. Ugyebár, kedves olvasó. ezek után Stamler Imre tanító sport­ból és testnevelésből megérdemli a kitűnőt. Kovács Sándor MÉRLEGEN MEGYÉNK ATLÉTIKAI ÉLETE (4) Dobóatlétái tiknál: volt jobb Az Igazat megvallva, dobóatlé­táink eredményeit nemigen illik kitenni a kirakatba. Férfi súly- lökőink 4—5 méterrel, diszkosz­vetőink. gerelyhajítóink 20—30 méterrel dobtak kevesebbet, mint az ország legjobbjai. Kalapács­vetőink kezéből csak fele olyan messze szállt a kalapács mint a legjobbakéból. Persze, megvan a magyarázat is. Amíg osak beug­ró versenyzőink lesznek e ver- senyszámokban. addig kienelke- dő eredményekre nem számítha­tunk. A listavezetők eredményei sokkal gyengébbek, mint a meg­előző évek hasonló versenyzőié. Kirobbanó tehetségek a jelenlegi gárdában -nincsenek. Talán Tol­nainak, a K. Hunyadi Vasutas gerelyh-ajitójának vannak legin­kább adottságai. Nem javult Ke- nedl sem. Pedig tőle az elmúlt évben már javulást vártunk. A Siófoki VSK és a K. Petőfi ed­zőin múlik, hogy sikerül-e elmoz­dulnunk ez évben a jelenlegi mélypontról, vagy pedig tovább 9üllyedürk. Súlylökés megyei csúcs: Göltl (K. Petőfi) 12.38 m ifj. (1956). 10.96 Jankovics (K. Petőfi) ifj. 10.73 Kovács (K. Petőfi) Ifj. 10-72 Kalász (K. Petőfi) ifj. 10.69 Nagy (Fonyód) fein. lO.bo Dobribán (Barcs) fein. A 20. helyezett eredménye 9.33 m. DiszKoszvetés megyei csúcs: GyörőX Z. (Siófok) 37.35 m, fein. (1953). 53 0b Dobribán (Barcs) fein. Tóth (Siófok) Ifj. ....>2 Pálfí (Siófok) Ifj. 30 18 Bertalan (Siófok) ifj. 29 25 Keresztes (Siófok) Ifj. A 20. helyezett eredménye 24.48 m. Gerelyhajítás megyei csúcs: Gociina (Barcsi VSK) 53.34 m, fein. (1955»). 44.22 Tolnai (KH Vasutas) ifj. 43.10 Tauber (K. Petőfi) ifj. 42.50 Horváth I. (K. Petőfi) ifj. 41.80 Tóth (K. Petőfi) ifj. 41.74 Kovácr, B. (K Petőfi) Ifj. A 20. helyezett! eredménye 36.70 m Kalapácsvetés megyei csúcs: Dobribán (Barcs) 37.04 m. fein. 11956). 32.72 Kened! -hídfők) Ifj. 32.36 Dobribán (ltarcs) fein. 24.77 Keresztes (Siófok) Ifj. 24.33 Balogh (Siófok) ifj. 34.18 Pintér (Siófok;) ifj. A 10. helyezett; eredménye 21.68 m. Fiatal női futóink óikat fejlődhetnek Futó atlétanőink eredményeit vizsgálva, már nem látszik re- ménytelénnek a helyzet;. Atléta» nőink t ti Íny. nó többség« ifjúsá­gi. sőt serd.Hő -korba tartozik. Tőlük már ezklén ugrásszerű ia- vulást •várunk.' A sikfutók közül kiemelkedik Dani Mária é-s Szö­rényi llmilia. annak eKlemére, j hogy mindketten elég rerMszer- I telenűl őrizettek Igen tehetséges, bak nem megbízható versenyző f Vara» íréi. elei rendszeres edzés [ Utált a riwye legjobbja lehet. A dicséret hangján kell szólni az attalai Baráth Juditról, oki az elmúlt évben nagyon sokat fejlő­dött. A falusi dolgozók országos sízpartlakiádján elért 2. helye kü­lönösen értékes, szép eredmény volt. Somos! Márta a somogyi női atlétika egyik legnagyobb ígérete. Ha végleg az atlétika mellett dön­tene, 100-tól 800-ig minden szám­ban élre törhetne. Női vágtá- zóinkna is áll az, amit a férfiak­nál Mészáros és Groez esetében elmondottunk. Dani és Somosi legjobb idejét sem lehetett hite­lesíteni, mert 5 méterrel rövi- debb pályán érték el azt. Pedig Dani Mária 27.6 mp-es ideje első pillanatban igen megdobogtatta e sportág híveinek szívét. 100 m megyei csúcs: Fehér Magda (Barcs) 13.1 ifj. (1954). 13.5 Dani Mária (KH Vasutas) serd. 13.7 Szörényi Emilia (KH Vas­utas) Ifj. 13.9 Varga Irén (503. ITSK) ifj. 14 0 Szabolcsi Katalin (Siófok) ifi. 14.1 Szabolcs Katalin (Barcs) sera. A 20. helyezett eredménye 15.4 mp. 200 m megyei csúcs: Fehér Magda (Barcs) 29.0 mp, ifj. (1954). 30.3 Baráth Judit (Attala) Ifj. 31.2 Ralovich Eszter (KH Vasutas) Ifj. 32.6 Szabados Erika (K. Dózsa) ifj. 33.1 Pálvölgyl Erika (Siófok) Ifj. 33.3 Bútor Mária (Somogyszeb) ifj. 400 m megyei csúcs: Máté Mar.na (K. Petőfi) 64.8 mp. Ifj. (1956). 1 66.8 Varga Irén (503. ITSK) serd. 66.8 Szörényi Emília (KH Vas­utas) ifj. 67 4 Baráth Judit (Attala) ifj. 70.2 Somosi Márta (Marcali) tfj. 73.0 Szabados Erika (K. Dózsa) Ifj. A 20. helyezett ideje 81.0 mp. 800 m megyei csúcs: Máté Magda (K. Petőfi) 2:32.6p, ifj. (1955). 2:59.2 Pasa Mária (Barcs) Ifj. 3:00.5 Baráth Judit (Attala) Ifj. 3:05.8 Tarró Júlia (Siófok) ifj. 3:03.5 Pálvölgyi Erika (Siófok) ifj. 3:14 0 Kiss Ella (Somogys-zob) ifj. 80 m qátfutás megyei csúcs: Tarnóczai Istvánná (K. Petőfi) 14.6 mp, fein. (1953). 15.0 Ralovich Eszter (KH Vas­utas) ifj. 15.0 Tarnóczai Istvánné (K. Pe­tőfi) fein. 15.7 Tatai Ágota (Siófok) ifj. 17.8 Kamarell Aliz (Siófok) Ifj. (Vége következik.) Fogadalmat tettek a világbajnokságra készülő labdarúgóink Rövid, de meghitt ünnepség helye volt a Magyar Testnevelési és "Sport Hivatal kis gyűlésterme tegnapelőtt, ahol 38 labdarúgó tett ünnepélyes fogadalmat, hogy az 1958. évi labdarúgó világbaj­nokságra tehetsége, tudása javát nyújtva, sportszerű életmóddal készül fel. 38 labdarúgó kötelezte el magát adott szavával tehát, hogy a felkészülés Idején nem lesz semmi baj. Ezzel az ünne­pélyes fogadalomtétellel megkez­dődött valójában a felkészülés az idei labdarúgó világbajnokságra. Persze, hogy mit hoz a jövő, azt senki sem tudja megmonda­ni. Az bizonyos, nem ringathat­juk magunkat szép álmokban, mert hisz ekkor, amikor adott­ságaink nagyobbak voltok, akkor is ért bennünket kellemetlen meglepetés. Aninyi azoaban bi­zonyos, hogy leszűrtük az el­múlt vil ágiba.Inokság tanulságait, kihevertük az 1958 októberi el­lenforradalmat, s most számbe­vettük erőinket. Legjobbjaink a lehető legkedvezőbb körülmé­nyek között készülődhetitek ntají a legkiválóbb labdarúgók világ- vetélkedésére. Ha nem sikerül, akkor sem borulunk nemzett gyászba, mfcil négy évvel ezelőtt. Persze, sze­retnénk remélni, hogy legjtofeb labdarúgóink becsi lett el helyt­állnak majd. Úgy. ahogy azt a fogadalomtétel alkalmával vállal­ták. Teljesen nyílt még as ökölvívó csapatbajnokság sorsa Pénteken lapunk zárta után került sor az MTK—Újpesti Dó­zsa, Csepel—Bp. Honvéd • mérkő­zésekre. E találkozók kezdetéig még valamennyi csapat verseny­ben állt. s teljesen bizonytalan hogy a négy közül melyik njárni el a bajnoki elmet. A legnagyobb esélyesnek az Újpesti Dózsa és a Budapesti Honvéd látszik. A vasárnap sportműsora Területi ifjúsági kötöttfogású birkózóba Jnoksáq Kaposvárott a Dózsa-sportcsernokban. délelőtt '0 órakor. A versenyen Somoqy, Tolna, Baranya, Zala legjobb if- túsáqi versenyzői lépnek sző­nyegre. LOTTÓ A szokásos technikai felké­szülés után a kővetkező 5 szá­mot sorsolták ki: 22, 28, 38, 61, 81.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom