Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

Szombat, 1958. január 11.

3

SOMOGYI NÉPLAP

Állítsunk méltó emléket

a Tanácsköztársaság 40. évfordulójának!

Bár egy év választ el tőle bennünket, mégis nagyon közel van a dicsőséges emlékű Tanácsköztársaság negyvenedik évfordulója, ügy véljük, most felesleges volna jelentőségének, példájának nemzetközi és hazai hatásáról írni.

Mostani jelzésünknek egészen más a célja. Figyelmeztetni akarunk adósságainkra, mulasztásainkra, melyet a felszabadulás óta megyénkben e fontos politikai kérdésben elkövettünk, s fel akarjuk hívni a figyelmet a múlhatatlanul, szinte azonnal megkezdendő munkára.

Mulasztásról beszéltünk. Van ilyen ebben a megyében, ahol már annyi mindenféle helyes kezdeményezésnek, ünnepnek, embernek javára indultak, alakultak szervezkedések, bizottságok és egyebek? Igen, van. Minden évben megünnepelték, hol fényesen, hol kevésbé fényesen a Tanácsköztársaságot, megkoszorúzták a mártírok emlékművét, elmondták a beszédeket, tavaly megvendégelték az idős kommunistákat, de több nem történt. A felső szervek hibája, hogy hatalmas programot sohasem készítettek egy minden ezzel kapcsolatos emlék átfogó rendszerezésére. Abban a megyében, amely az első között állt vidéken az új világ szolgálatába, még egyszer sem lélegeztek nagyot, egyszer sem gyürkőztek neki, hogy méltó keretek között, minden lehetőt elkövetve legyenek méltók az előző generáció példájának ünepléséhez.

De ne általánosítsunk, elő a konkrét példákkal. Kaposvárott, a járási székhelyeken nincs egyetlen erre vonatkozó emlékmű sem; még mindig nincs átfogó történetkönyve a 19-es eseményeknek; a levéltár erre vonatkozó iratai kihasználatlanok; a múzeumban nem jut tenyérnyi hely e dicső múlt emlékeinek;

soha nem indítottak pályázatot az állami pénzen fenntartott művészeti csoportok számára e cél érdekében; még mindig nincsenek szám- bavéve s eléggé felhasználva öreg veteránjaink és emlékezéseik sem, melyek pedig roppant nagy tanulságot jelentenének mai nemzedékünknek, ifjúságunknak. .És még folytathatnánk.

De nem a mulasztások felhánytorgatása a célmik, hanem rámutatni arra, hogy a 40. évfordulóra szüntessük meg azokat!

Az idő sürget... S méltó emlékek állítására, a rendszerezéshez időre van szükség. Szobrot, vagy emlékművet kell állítani; pályázatot kiírni, melyekkel megmozdíthatjuk az összes művészeinket, művészcsoportjainkat; ki kell adni 1919 megyei történetkönyvét, 9 a levéltárt Is meg kell bízni e feladatban való részvétellel; fel kell kutatni minden öreg harcosunkat, összegyűjteni emlékezéseiket, esetleg albumban is kiadni azokat; emléktáblákkal, márvány táblákkal kell ellátnunk mártírjaink sírhelyeit, tevékenységük színhelyét; múzeumi kiállítást kell szervezni s végre helyet biztosítani ott is a munkásmozgalom relikviáinak; s még sok egyebet kell tennünk, melyek megvalósítására tekintélyes emberekből, szervezetek megbizottaiból álló, széleskörű hatáskörrel rendelkező bizottságot kellene már most létrehozni.

Az anyagi alapok előteremtésére indítsunk társadalmi, politikai akciót, bízzunk rá pártós tömegszervezeteinkre emlékbélyegek kiadását. Somogy népe tudni fogja kötelességét.

Hatalmas, szerteágazó, de nagyszerű, lelkesítő feladatok ezek, méltók a negyven év előtti időkhöz. Még nem késtünk el vele, kezdjünk hozzá a nagy ünnep előkészítéséhez!- U “

5000 fej saláta árusítása kezdődött meg Balatonújlielyen

A Balatonújhelyi Állami gazdaság kertészetében lévő hollandi melegágyakból január 8-án kezdődött meg a friss saláta szedése.

ötezer fej saláta kerül a ba- latonmentl téli üdülő vendégek és a lakosság asztalára.

Mérlegkészítés a föld- művesezövetkezeteknél

Az elmúlt esztendő eredményeinek kimutatásán fáradoznak már több mint egy hete a megye 83 földművesszövet- cezetében. Készítik az 1957. ivi mérleget, s a jelek azt mu tátják, hogy nyereséggel zárhatják az elmúlt évet.

A mérlegkészítés január hónap vége felé mindenütt befejeződik és megkezdődnek a közgyűlések, ahol megtárgyalják majd az 1957. évi mérleget Ugyanakkor kerül sor a vezetőség újraválasztására is. A cél az, hogy a jövőben minél több becsületes dolgozó paraszt vegye ki részét a föld- nűvessrövetkezetek irányításából.

Őeegek, akiknek izíae

ma Is ilfú tízben ég,...

Ebben az évben is

hé! külföldi hajé részére hészít

bútorfélét a Kaposvári Bútoripari KTSZ

A Kaposvári Bútoripar Ktsz már hetedik éve készít különféle bútort külföldi hajók részére. 1952 óta minden évben hét hajó részére kaptak megrendelést: rekamiék, asztalok, bárszekrények, hajószalonba való intarziás szekrények, kabdnasztalok, különleges székek részére. A több évi munka eredményeként rekamiéból közel százat különféle asztalokból majdnem ezen- darabot adtak át a megrendelőnek. A kaposvári asztalosiparosok jó munkáját dicséri, hogy hat év alatt egyetlen kifogás nem merült fel az elkészített bútorok átvételekor. Már az 1953. évre megkötötték a szerződést az újabb hét hajó bútorainak kivitelezésére.

Több mint száz mezőgazdasági szakember segít a tsz-ek tervkészítésében

Baráti beszélgetésre hívta össze a napokban a városi pártbizottság a munkásmozgalom régi harcosait, a város idős kommunistáit. Hortobágyi elvtárs, a városi pártbizottság tagja, ismertette az elvtársakkal a beszélgetés célját. — Először is rendezni a régi munkásmozgalmi elvtársak sorait, majd hasznosítani tapasztalataikat az ifjúság nevelése, a különböző gazdasági kérdések megoldása, főleg a népi ellenőrzés terén. Javasoljuk — mondotta Hortobágyi elvtárs hogy válasszanak az elvtársak egy bizottságot, amely majd felülvizsgálja, ki tekinthető régi munkásmozgalmi elvtársnak és mikortól számítható te vékenysége. Ennek megtörténte után pedig létrehozunk egy tanácsadó bizottságot, amely a városi pártbizottság melleti tevékenykedne és segítene majd a fontosabb kérdések megoldásában. Ezenkívül javasoljuk, hogy néhány idősebb elv társ menjen és dolgozzék a KISZ-ben, segítse a fiatalok munkáját.

Sokan felszólaltak az öreg harcosok közül, majd megválasztották: Tabák, Ferenczi, Kispeti, Vígh és Bencze elvtársakat a felülvizsgáló bizottságba. Somogyi, Mikecz és Tabák elvtársakat pedig azzal bízták meg, segítsenek a ki- szistáknak. Részt vett a beszélgetésen Szirmai Jenő elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára is, aki arra kérte az 'Ívtársakat, hogy segítsenek a 'iatalok nevelésében és az emberek különböző ügyeinek elintézésében.

A beszélgetés során az idős ■Ívtársak ígéretet tettek, hogy bejükhöz és erejükhöz mórén segítik a fiatalok munkáját és a Városi Pártbizottság evékenységét is. Az is szóba került, hogy mához egy év núlva negyven éves évfordulója lesz a Tanácsköztársaság- tak. S az idős elvtársak, akiknek szíve még ma is ifjú tűzben ég, ha a régi harcokra emlékeznek, azt javasolták, nogy a Városi, vagy a Megyei Pártbizottság a legrövidebb dó alatt hozzon létre egy előkészítő bizottságot, amely megvizsgálja eV' 19-es emlékmű, i a Tanácsköztársaság somogv örténetéről írandó könyv kiadásának lehetőségeit.

Somogy megye 1919-ben az elsők között járt a proletárha- :alom megteremtésében és megvédésében. Állítsunk

ezért 1919-nek méltó emléket — kérték az idős elvtársak.

A megyei tanács vb mező- gazdasági osztálya még a zárszámadások megkezdése előtt tervet dolgozott ki, hogy milyen segítséget nyújt az elkövetkező esztendő termelői terveinek elkészítéséhez.

Balatonbogláron több mint száz járási főagronómus, községi gazdasági felügyelő és tsz- agronómus részére rendeztek egyhetes 'tanfolyamot, amelyen a termelőszövetkezetek tervkészítéséről folyt oktatás. A tsz- ek eredményeinek propagálására ezek a szakemberek téli gazdagyűléseken tartanak ismertető előadásokat.

A megyei mezőgazdasági osztály segít abban is, hogy azoknak a termelőszövetkezeteknek, amelyek igényt tartanak rá, megfelelő szakembert küldjön. A látrányi Alkotmány Tsz is, amely 10 holdnyi öntözéses kertészettel rendelkezik, a napokban kért agronó- must. A megyei mezőgazdasági osztály nyomban intézkedett, Nagy Károlyt küldte el, akinek egyetemi végzettsége és 5 éves gyakorlata van. Ö végzi majd a szakmai tennivalókat.

Mit vár ii MEDOSZ kongresszustól

cAniai ^anos

küldött ?

A közeli napokban ösz- szeül a MEDOSZ H. országos kongresszusa. Megyénk szervezett mezőgazda- sági dolgozóit húsz küldött képviseli a kongresszuson. Az egyik küldött Antal János, a kaposvári Középsomogyi Erdőgazdaság üzemi bizottságának elnöke.

Antal János 30 év körüli, alacsony termetű, fürge mozgású fiatalember.

— Megyénk egyik kis községében születtem — kezdi a beszélgetést. Édesapám községeiében, uradalmakban pásztorkodott öten voltunk testvérek. Nehéz körülményese között éltünk. Kevés volt a kereset — kevés jutott belőle a családnak. 8 éve3 koromban már bojtár- kodtam édesapám mellett. 12 éves voltam, amikor édesapám meghalt. Még rosszabb lett a családunk helyzete. Én voltam a legidősebb a testvérek között. Csokonyavi- sontán kosztos cseléd lettem. Nagyon kevés volt a fizetésem. Szegényes ennivalót kaptam. De a »kenyéradó gazdám« jól élt. Szálláshelyem az istálló volt. v

Hamarosan továbbálltam. kerestem a boldogulást. Megtaláltam? Nem. Mert lehet-e boldogulásnak nevezni azt, hogy másodmagammal, 12 éves húgommal dolgoztunk egy konvencióért látástól va- kulásig, esőben és sárban, szélben és viharban.

S megérkezett a felszabadulás. De ez egyelőre az én életemben még nem hozott döntő változást. Mert 1947- ig cselédeskedtem.

Megnősültem. Volt cselédlányt vettem feleségül. Szinte semmi nélkül kerültünk ösz- sze. Egy ágy, egy fazék, két tányér és a kanál volt az egész »stafirung«.

Lényeges változás akkor következett be az életemben, amikor a vörösmezői kísérleti gazdaságba kerültem dolgozni. Keveset tudtam akkor még a politikáról. De kezdtem vele megbarátkozni. Később már a politikai munkában is -részt vettem. E gazdaságban igazán jól éreztem magam. Emberi módon bániak velem a gazdaság vezetői, nem úgy, mint a kulák- nál és az uraságnál. Jobbak ettek anyagi körülményeim is. Takarékoskodtam. 1949 őszén tudtam venni nagykabátot magamnak és feleségemnek. Ekkor volt életemben először nagykabátom.

öthónapos szakiskolát végeztem. Ezt követően növény- és állattenyésztési tori •

gáelvezető lettem. A gazdaság dolgozóival körösen megszerveztük a DÉFOSZ-t A dolgozóknak a bizalmából a DÉFQSZ-nak vezetője lettem. Két és fél évig voltam a MEDOSZ megyei bizottságának gazdasági felelőse. 1954 májusától dolgozom jelenlegi beosztásomban.

Most pedig átadjuk a szót a gazdaság dolgozóinak, mondják el ők, mi a véleményük Antal János küldöttről.

Rajkai Béla pártonkívüli dolgozó, szakszervezeti tag így nyilatkozik a népszerű üzemi bizottsági elnökről:

— Jól dolgozik, a szak- szervezeti munka javult az előző időszakhoz viszonyítva. Úgy látom, hogy a mi üto elnökünk támogatja a dolgozók jogos kívánságait, s harcolt a demagóg követelések ellen. Szem előtt tartja a munkafegyelem megszilárdítását, a szakmai feladatok helyes és jó megoldását.

Mihályka Ernő elvtársnak is jó véleménye van a küldöttről. Antal János jól dolgozik. Az ellenforradalom időszakában is megállta helyét. Sokat volt a dolgozók körött. Osztályhű, rendes, becsületes ember. Kitüntetés számára az, hogy részt vehet a MEDOSZ második kongresszusán. Ez fokozottabb munkára kötelezi őt.

Horváth Antal pártvezetőségi tag szintén kedvezően nyilatkozik Antal elvtárs munkájáról.

— Kezdetben döcögött a szakszervezeti munka. De azóta nagy mértékben javult a szakszervezet tevékenysége. Az üzemi bizottság — elsősorban Antal elvtárs — sokat segít a párt- és gazdasági vezetőknek az időszerű politikai, gazdasági, szociális és kulturális feladatok megoldásában. Az ellenforradalmi elemek haragudtak — ma is haragszanak Antal elvtársra, mert ő a nép érdekeit védelmezi.

íme több nyilatkozat, — de a vélemény egyöntetű;' Antal János méltó arra, hogy képviselje a mezőgazdasági dolgozókat a MEDOSZ II. kongresszusán.

Most ismét Antal elvtársé a szó.

— Meglepődtem — és egyben nagyon örültem annak, hogy megválasztottak küldöttnek. Úgy érzem, hogy ez a kitüntetés arra kötelez, hogy még jobban munkálkodjak a dolgozók anyagi, kulturális és szociális helyzetének állandó javításáért.

'jjURI KAROLY

j

I4AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA» I

‘ IaaaaaaaaaaaaaaaaAA

Az öregembereknek ez a lázadása nagyon is öreges volt. Hiányzott belőle a tűz, a meggondolatlanság, a szal- malángszerű lobbanékonyság, amely annyira jellemzi a fiatalokat.

Ez a lázadás nem volt haragvó, inkább bölcs, megfontolt és meggondolt, egy kicsit sunyin előre eltervezett, anélkül, hogy beszéltek volna róla, hisz ők beszéd nélkül is értik az életet, megpróbáltak mindent már benne, s az is megpróbálta őket eléggé hozzá.

De hogy is lehetett volna másként, hisz öregek voltak, meg aztán lázadásuk a fiatalok ellen irányult, ők meg nagyon is tudták, hogy azoknak sokszor mitsem használ a szó, inkább a jó példa számít, meg a türelem és a kitartás a nevelésükben.

A lázadást pediglen Mózes Márton bácsi, a lótelep főagronómus kezdte. Marci bácsi kerekképű, kopasz, zömök ember volt, aki nem gubózott bele a maga gazdasági ügyeibe, beleszólt ő az égvilágon mindenbe, ami csak jött a telepen.., Senki sem hitte volna róla, még verseket is költött, amolyan népdalstrófaszerűeket, amelyek akkor jutottak eszébe, amikor hintón járta a határt, s volt kicsi ideje elálmodozni is. Ha aztán az ifjúság mulatságot rendezett, a telep zenekarának vezetője megzenésített belőle néhányat és a gyerekek elmulattatták vele a felöltözött, szinte városiassá változott hallgatóságot.

Hej, a fiatalság, ez volt a Marci bácsi gyengéje, értük mindenre képes lett volna, nagyon szerette őket. Régi önmagát látta bennük, ezeknek is csak úgy égett a kezük alatt a munka, vidámak és frissek voltak, mint ő maga valamikor. Ha elgondolkozott sorsán, azon az- irtózatos küzdelmen, amíg idáig jutott, 'mindig melegség támadt a szíve ■táján. Tenni akart, hogy ezek a mai gyerekek többet tudjanak, ne éljenek oly lenézésben, megkülönböztetésben, amilyen divat régen uralkodott.

Ez volt a gyengéje, a vesszőparipája, ezért segített az ifjúsági szervezet létrehozásában, ezért tartott előadásokat nekik esteienként a klubban. A telepen sikerült is kialakítani a fiatalok iránt valamiféle megbecsülést, meghallgatÖREGEK LÁZADÁSA

ták véleményüket, dicsérgették őket, még pénzjutalmat is kaptak.

Talán ez volt a baj, legalábbis ahogyan Marci bácsi zsörtölődve megállapította magában... »-Nem köszönnek a taknyosok •— füstölgött —, nem köszönnek... Na de meg- álljatok...«

A lázadás egy szép őszvégi reggelen kezdődött. Még zörögtek a levelek a fákon, csizmás léptei nyomán az avarról porral kevert levélillat szállt arcáig. Az ég tintakék volt, amilyen csak az őszi reggeleken szekott. Békés volt a táj, béke volt szívében is.

Ellépett a nagy pajta mellett, éppen itatni vitték a lovakat. Bentről patacsattogás, kintről dobogás hallatszott.

Mellette Nagy Jóska vezette a lovait. Mérges volt valamiért, rá sem nézett az agronómusra. Marci bácsi érezte, elönti a méreg. Jóskát a legjobban szerette, a leghasználhatóbb gyerek volt a telepen, pedig itt sok legény, meg lány megfordult már.

Megkerülte a vályút. Szembe vele Jóskáék álltak, mellette Sipka Anti bácsi tartotta a lovai kötőfókjét.

Levette a kalapját.

— Jó reggelt, Jóska fiam — szólt oda hangosan, de meg se várta a választ, ment tovább. Egy pillanatra még latta Anti bácsi meglepett szemvillanását, de nem nézett hátra.

Jóska kicsit megszeppenve visszafelelt, de nagyon reggeli hangulatban volt:

— Jó reggelt...

Az agronómus úgy tett, mintha nem hallaná. Jött a másik gyerek, annak is előre köszönt, a harmadiknak, negyediknek, mindnek. Délben ugyanígy, este ugyanígy. Másnap reggel szintúgy.

Csakhogy addigra más is történt. A reggeli szöszmö- tölést az öregek kezdték először az istállóban. Csak nagysokára jöttek a többiek, a fiatalok. Egyszer csak megérkezik Nagy Jóska is.

Sipos Anti bácsi megvárja amint belép az ajtón, aztán odaint neki:

— Jó reggelt, Jóska fiam ...

Az ránéz, elvörösödik, nyel egyet, aztán visszaköszön. Anti bácsi meg úgy tesz a többiekkel is. Példáját követi a veresképű Kovács Jani bácsi, nagykomolyan a bajuszos Huszár Józsi bácsi is.

Csakúgy visszhangzanak a nagy istállók a köszöntésektől. »-Hogy aludtál, Jani fiam?« — »Adjon Isten, Pista gyerek« — »Csakhogy megjöttél, Béla gyerekem« •— s fa tudná még elsorolni a sokféle komolykodó, mégis csúfolódó beszédet.

Az ebéd előtt ugyanúgy. Süvegeitek egyet az öregek, aztán azt mondták:

— Na, jó étvágyat nektek, gyerekek, mi elmegyünk haza most...

A gyerekek már megértették, miről is van szó. Pirultak, szégyenkeztek, próbálták megelőzni az öregeket a köszönésben, de azok idő előtt már jó messziről lekapták kalapjaikat és harsogták végig a kis telepen a köszönéseket.

Hanem ez még mind semmi ahhoz, ami azután következett. A mamák, menyecskék mind kiálltak az ajtók elé, mikor érkeztek hazafelé az emberek, a fiatalok. S mit csináltak? Elgondolhatják. Köszöngettek imigyen:

— Jó estét, Jancsi gyerek, hogy szolgált ma a munka?

— Hazafelé, Józsikám? Ugyan jól teszed ...

Hanem, amikor a sudár, piros arcú nagylányok is elkezdték a dolgot, elfogyott a fiatalemberek türelme >s...

— Hagyják már abba, kedves Marci bácsi... Köszönünk mi rendesen, hisz látják... — mondta Nagy Jóska a nevető főagronómusnak.

így aztán abbamaradt.

De nagy köszöngetésektől hangos azóta is a bőszénfai kis telep.

Az öregek meg elégedettek, hogyisne lennének azok, hisz sikeres volt lázadásuk, meg hát megállapítják magukban, alapjában jók ezek a gyerekek, csak néha kell oldalba bökni őketi.. Amúgy öregesen. Csák vári János

rYYYYYYYYY77YYYYY?Yy7?YYYY77VYYYYYYYYYVYYYTYYYY'mY'YYi»tYYYYYY?YYY»YTVYYYYfYYVYyYYYYVYYYYYYYYYY»TYYYYYVYYTVYTYYYYYYYYYYYVYYYYYY