Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

SOMOGYI NÉPLAP 6 Csütörtök, 1958. jamtá* i Tovább dolgosom népünk j aráért 9 as emberiség békéjéért... Beszélgetés Nyári Pál református püspökhelyettessel December 30-án a parlament Munkács y-termében számos egyházi személy gyűlt össze. A Népköztársaság Elnöki Taná­csa a Népköztársaság Zászló­rendje különböző fokozataival tüntette ki mindannyiuikat. Most megyénk egyik kitün­tetettjével, Nyári Pállal, a Du­nántúli Református Egyházke­rület püspöfahelyettesével, a Somogy megyei Egyházmegye esperesével, a kaposvári paró- chus-szal ülünk a lelkészi hi­vatal dolgozószobájában. A .ki­tüntetésről beszélgetünk. — Váratlan és megtisztelő meglepetés volt számomra, hogy a Népköztársaság Zászló- rendje IV. fokozatát megkap­tam — mondja az esperes, mi­közben íróasztala fiókjából elő­veszi a vörös bőrtokban pihenő érmet, a Szocialista Munkáért Érdeméremmel együtt, amit felszabadulásunk 10. évfordu­lója alkalmából a szocialista építésben folytatott tevékeny­ségéért kapott. — Ennek annál is nagyobb a jelentősége, mert az ellenfor­radalom. idején tanúsított ma­gatartásunk jutalma. — A kitüntetések átadásá­nak rendkívül ünnepélyes han­gulatot adott az, hogy Dobi Ist­ván elnök úr .kezéből vehettük át a Népköztársaság Zászló­rendjét. Magán az ünnepségen kedves kínai vendégek is meg­jelentek. Annak a népnek a fiai, amelynél a közelmúltban jártam. Sízrevétlenül Kínára terelő­dik a szó. — Az elmúlt év őszén négy hetet töltöttem ebben a hatal­mas, gyönyörű országban. A többi között részt vettem a nagy kínai nemzet ünnepén, az október 1-i felvonuláson. Be­szélgettem Csou En-laj minisz­terelnökkel és a népköztársa­ság elnökhelyettesével. Társal­gásunk során szó került a kí­nai népről, amelyre mi csodá­lattal tekintünk. Az elnökhe­lyettes ennél a .megjegyzésünk­nél szerényen válaszolta: »ivn csali az önök kilenc ég félmil­liós népével együtt tudunk eredményeket elérni-«. — A négy hét alatt hatezer kilométert utaztam ebben az országban, s mindenütt az el­nökhelyetteshez hasonló sze­rény emberekkel találkoztam. Szerény, szorgalmas, igyekvő, s főleg hazaszerető a kínai em­ber. A hazaszeretetnek egyéb­ként ékes tanújelét adta az a százezer hazafi, akit a Kuomin­tang bandák a nankingi virág­eső fennsíkon válogatott kín­zásokkal öltek meg. Ezen a fennsíkon most hatalmas em­lékmű hirdeti, hogy a kínai nép nem felejti el mártírjait. — Maga a fennsík egyébként nemcsak a kuomintangisták kegyetlenkedéseiről híres. A nép ajkán még most is él egy, a virágeső fennsíkról szóló monda. Eszerint valamikor egy buddhista apát élt itt, akit az isten nagyon szeretett, és ké­réseit teljesítette. Egy alka­lommal Buddha virágesőt hul­latott a fennsíkra, s amikor egy arra járó síró szegény pa­raszt könnyei a virág szirmaira hullottak, azok köveikké vál­toztak. Ezeket a kavicsokat ma is árulják a városban — mon­dotta Nyári Pál, s néhány da­rabot meg is mutatott, miköz­ben így folytatta: —• Érdekes tulajdonságuk, hogy szárazon nem tűnnek kü­lönlegesnek, de mihelyt vízbe kerülnek, azonnal megváltoz­nak, mindegyik színe megélén­kül, s csodálatosan szép. lesz. A téma érdekes. A négyhetes Az atomenergia bevonul a kereskedelmi tengerészeibe: az angol Babcock—Wilcox cég megépíti az első atommeghaj- 'ású tartályhajót, amely 65 000 ‘onna kapacitású lesz és üzem­anyagfelvétel nélkül, teljes ra­kománnyal megkerülheti Af­rikát. A cég választása azért esett erre a hajótípusra, mert valamennyi kereskedelmi ha­jók közül a tartályhaj ók tar­tózkodnak a legrövidebb ideig kikötőkben, úgyszólván állan­dóan nyílt tengeren vannak és motorjaik csaknem mindig teljes kapacitással dolgoznak. Az üzemanyag tehát a leg­ésszerűbben, minimális vesz­teségekkel kihasználható. A hajón gázhűtéses reaktort építenek be. üzemanyagként utazásról még hosszú órákig, napokig lehetne beszélni. Az eredeti tárgytól azonban eléggé eltértünk, s az idő rövid. Meg­kérdezzük hát a kitüntetett es­perest, mit jelentett számára a Népköztársaság Zászlórendjé­nek átadása, milyen érzéseket váltott ki az emberből a meg­tiszteltetés. — Ha valakit kitüntetnek munkájáért, tetteiért, ez egy­részt igazolása annak, hogy az út, amelyen addig járt, helyes volt — mondotta. — Másrészt azonban elkötelezést is jelent. Elkötelezést a további munká­ra, még odaadóbb, nagyobb cselekedetekre. A magam ré­széről továbbra is igyekszem a szocializmus építésének segíté­se érdekében mindent megten­ni, igyekszem úgy dolgozni, hogy az, amit cselekszem, né­pünk javáért, az emberiség bé­kéjéért történjék. Ezt mondot­tam akkor, amikor a kitüntetés átvétele után ismerőseim jókí­vánságaikat fejezték ki, s ezt fogom vallani a jövőben is. A tanulságos, érdekes beszél­getés befejeződött, s mi azzal búcsúztunk Nyári Pál püspök­helyettestől, hogy törekvései valóra váltásához sikert kívá­nunk. — ger — nem dúsított urániumot hasz­nálnak, mivel a dúsított urá­nium megköveteli a reaktor bizonyos »•kritikus« nagyságát, máskülönben nem következik be a láncreakció. A felhasz­nálandó üzemanyag csak 1,2 százalék hasadó urániumot tartalmaz, s így lényegesen kisebb reaktort konstruálhat­nak. Az uránium-darabokat magnézium-burkolatban he­lyezik el a reaktorban, a láncreakciót lassító hűtő- anyagként pedig széndioxidot használnak. A reaktort »bio­lógiai védőpajzzsal« veszik körül, amely acélbetétekkel erősített különleges betonból készül. A . hűtőgáz bonyolult csőrendszerben kering nagy nyomás alatt. Megépítik az első atommeghajtású tartályhajót MALAC-KÉRŐBEN Összeült a családi tanács, ügy határoztak, hogy hízó- nakvalót kell venni. Taka­rékos hetek, hónapok után együtt volt a ládafiában a pénz is. A világért se nyúl­tak volna hozzá ehhez az ösz­■ szeghez. A határozat megszü­letett, most már a kivitele­zésé a szó. — Majd elmegyünk a ked­di vásárra — így az ember. — A, dehogy! — legyint az asszony. Kinéztem én már magamnak, honnan veszem. Van ott más is eladó — fojt ■ el egy halvány mosolyt. — Csak nem?! Mit akarsz még venni? — Ahhoz nem kell pénz, csak... — Csak?... — veti fel a fe­jét az ember. Kíváncsian vár­ja az asszonytól a választ. Oldalbordája viszont perdül egyet, s már a konyhában tesz-vesz a tűzhely körül. Az ember, Kerekes János megcsóválja a fejét és hüm- mögve. kicsit bosszúsan gyújt , cigarettára. Ennyiben maradt a dolog. . Hanem az egyik reggel a ház ! gazdaasszonya vállraveti a kendőt, kézbe fogja a szaty­rot — amiben ott lapult a már előre . belekészített jó házikolbász, meg kenyér — s útnak indult. Jó szívvel, szívesen fogad­ták a vendéglátó háznál. A gazda épp akkor jött be a csűrből, amikor a két asz- szeny már jócskán belemele­gedett a beszédbe... Oda se figyelt... Ki is fordult a házból, dolga után nézni. Van mit csinálni a portán. Úgy illik, hogy a takaros ember­nek takaros legyen a háza­lója is. Márpedig Kosa Pé­tert így ismerik a faluban. No, meg úgy is, hogy szor­galmas, rendes ember. Mind­ez helyénvaló. Viszont az se kutya, hogy a ház ékessége, az eladósorba került Annus körül is igencsak ügyesked­nek a legények. Kosa bácsi viszont titkon olyan vágyat melenget, hogy lányát állami emberhez adja. Dehát ilyen még nem jelent­kezett. .. Épp ezért lepődött meg, amikor a fürge Julis néni csak berobban hozzá az is­tállóba (mert hát neki is ez a nézete), s suttogásra tom­pított hangon rebegi: — Péter! Ez az asszony malacot akar venni. — Hát vegyen! s közömbö­sen, mint aki a világ legter­mészetesebb dolgának tartja a vásárt, elfordul... — De nem érted? — erőskö- diik az asszony, aki nagy za­varában alig tud kikecmereg­ni a beszédből... Az ember meg mérgesen szól: — Mit nem értek?! Nem vagyok én süket, meg néma. Malacot akar venni. Hát ve­gyen. ötszáz forintért oda­adom az egyiket. Julis néni látja: nem ér­demes tovább bosszantani az oobert, nagymérgesen visz- szamegy a vendéghez. De az ajtóból még visszaszól: — Veled se lehet semmit megbeszélni. — S elviharzott. Ödabenin dicséri a mala­cot, hogy ilyen, meg olyan, persze bőbeszédűen, terjen­gősen, ahogy általában az asszonyok beszélőkéje bírja. A nagy feneket kerítés után végre kimondja az árat is: — Ötszáz forint... — A vendég bólint, pedig titokban azt remélte, hogy olcsóbban adják, mert hát 6 nemcsak a malacot vinné, de öccse, Gyurka számára egye­bet is. Julis néniben persze nem fér meg a természet, ágas­kodik, hogy alig bírja. Újra kilfbben férjeurához, s min­den átmenet nélkül mond'ja: — Az Annus... — Mit akarsz már meg az Annussal? — mérgelődik az ember. — Mit akarok! Hát az An­nust is vinnék... Ezt már csakugyan nem érti az öreg. Még a pipát is kivteszi a szájából, s rácsu- dálkozik élete párjára. — Ennek az öccse, nó! Vasutas. Nőtlen. Nekünk kommenclálja... Persze Gyurika, meg An­nus, akik nem is ismerték , egymást, mitse tudtak er­ről. Egyik is, másik is vé­gezte munkáját, s eszébe se jutott egyiküknek sem a há­zasság ... Dehát a Sors, azaz hogy a szülők... No, de mit szaporítsuk a szót! Azt mond­ja az öreg Kosa -- mert idő­közben ő is visszatért a ven­déghez — megfontoltan, ko­mótosan: — Hát marad-e a malac? — Dehogy marad — felel a vevő. — Ha adják, viszem. — Adjuk, persze, hogy adjuk... A vendég leszámol az asz­talra öt darab százast. Az öreg kézbeveszi, újra számol­ja, majd egyet visszaad: — Csak négyszáz... A búcsú, a kézfogás, meg az aggyonislen után a fiatal- asszony még visszaszól a ka­puból: — A zsákot majd a Gyurka visszahozza... t-f lWl!ll!lll!!lllllllllllll!llllliil!!lll[!lil!!llll!llllllll!l!!l!lllllll!lllll!llllllllllll!llll!!llllllllllllllllllll!!!ll!l!lllll!!l!!llllllll!!m!ll> A kerékpársport védelmében, a kerékpársport érdekéket Mint a kerékpár sport régi mű­velője és szerelmese, szinte min­den betűjét megrágtam annak a cikknek, amelyet a Somogyi Nép­lap közölt Somogy megye 1957. évi kerékpáros életéről. Le kell szögeznem, a cikk jó szándékál egy pillanatig sem vonom két­ségbe, annak ellenére, hogy nem minden sorával értek egyet. Úgy vélem, hogy Szabó József sport­társat nem illeti bírálat azért, mert csődbe jutott ez a sportág. Az viszont igaz, hogy ilyen mélyponton talán sohasem volt Somogy megyében ez a jobb sorsra érdemes, kemény, küzde­ni tudó férfiakat nevelő sportág, mint napjainkban. Nem szoktam kertelni, ezért most Is kimon­dom az igazságot. Azért, mert a kerékpársport Somogybán ilyen mélyre süllyedt, annak túlnyo­mó részt' a jelenlegi vezetők az okai. Eleve hibásnak tartom azt a módszert, amelyet a kerékpá­ros -alszövetség -vezetői alkalmaz­nak. Véleményem szerint túlha­ladott az az álláspont, amelyet alkalmaznak, s amely semmi­képp nem célravezető. Nem akarom a kerékpáros szakosztályvezetők módszereit és a személyeket kritizálni. Hogy mégis felemelem szavamat a ke- rékpársiport érdekében, azért te­szem, hogy segítsek elmozdulni arról a mélypontról, ahová ma jutottunk. A Somogyi Néplap hi­vatkozott cikke felhívás a mun­kára. Megtagadnám magamat, de úgy vélem, még sokisok volt ke­rékpáros társamat is, ha kivon­nánk magunkat a munkából, ha nem volnánk hajlandók a nemes célért dolgozni, á'dozatot hozni. 1957. nyarán már egyszer ki­öntöttem a szivemet a Magyar Kerékpáros Szövetség hivatalos helyiségében. Már akkor kértem a szövetséget, szánjanak ki Ka­posvárra s vizsgálják meg, hogy június közepéig miért nem volt egyetlen egy verseny sem So­mogybán. A kiszállás ugyan el­maradt, de az én javaslatom úgy látszik mégiscsak eljutott a ma­gába burkolózó megyei kerékpá­ros alszövetség vezetőihez, mert sebtiben megrendezték a megyei bajnokságot. Igaz, hogy nem voll lenne köszönet, meri mindössze öt fő indult és tudomásom sze­rint szabálytalanul, hamis adatok­kal zárták le ezt a versenyt. Úgy vélem, nagyfokú felelőtlenségre vall az ilyen vezetés. Természe­tes, hogy jelenleg nem is hajlan­dó senki sem vállalni a felelős­séget azért, hogy a megyében jóformán meghalt a kerékpár- sport. akkor, amikor a szomszé­dos Baranyában, de még számos más megyei székhelyen is egyre inkább fellendülőben van ez a sportág. Tudjuk, hogy a kerékpározás nem futball. Itt nincs bevétel, de úgy véljük, hogy mindezek el­lenére e sportág jobb soréira ér­demes Nem lehet azt mondani a kerékpársportra, hogy az úri sport és ezért nem törődünk ve­le. Ezt bizony munkásgyerekek űzik. akik a kerékpár nyergéből Ismerhetik meg hazájukat. Mert von módja erre egy kerékpáros ívortolónaik. Aki komolyan ve­szi ezt a sportot, az egy idény­ben — április 1-től szeptember 30-ig — mintegy 3000 kilométert tesz meg a versenyeken. Ennek, a dupláját edzéseken. Aztán még legalább 3000-et kirándulásokon Szóval 10—12 ezer kilométer út marad egy esztendőben egy igazi kerekes mögött. Amellett, hogy a kerékpáros megismeri megyé­jét. hazáját, olyan állóképesség­re tesz szert, amilyet Dalán egy sportág sem biztosít a sportolók számára. Abban az időben, amikor a sport nem topott állami támoga­tást, akkor e sport szeretteiétől fűtve, a magunk pénzén vett ke­rékpárokkal, gumikkal vállaltuk a terheket. De meg kell monda­ni őszintén, a szakosztályok is több áldozatot voltak hajlandók vállalni, mint manapság. Igaz, hogy meg is becsültük felszere­lésünket, nem úgy, mint azok az 'fjak, akik ma igen sok esetben kerékpárt, gumikat, mezt, s szin­te minden felszerelést kézhez kapnak a sportkörtől, de sajnos ezt nem minden esetben becsülik meg. Persze ezeket az ifjaikat ne­velni kellene, csakhogy nem azokkal a módszerekkel, amelyek még most is divatban vannak, itt nem használ a vezetők károm kodása, sőt még a pofon-ígérge lések sem. Szóval volna mit tenni e sportágban. S való igaza van a cikknek, hogy össze kel! fogni e sportág barátainak, fedélzetre kell szólítani mindenkit, aki va­laha is kerékpárosnak vallotta magát. Engedjék meg, hogy a Somogyi Néplapon keresztül há­rom javaslatot tegyek aiz illeté­keseknek a következőkre: 1. Sürgősen hívják össze az e sportágért lelkesedő embereket, s beszéljék meg velük a sportág ■jelenlegi helyzetét és problé­máit. 2. Szerintem egyelőre Kapos­várott csak egy kerékpáros szak­osztályt kell fenntartani, mert hisz 30-nál több kerekes Bt jöhet számításba. Ha mégis tö. szakosztály mellett törne lán­dzsát a többség, akkor a megyt sportfelügyelőség gondoskodj* ezek szoros együttműködéséről.' 3. Mihelyt az időjárás meg­engedi, kerékpáros túrákat keli szervezni. Ezeken lehet meg­szerettetni a fiatalokkal ezt a férfias, szép sportot, itt lehet ki alakítani a kollektív szellemet, amely nélkül ma nem képzelhető él eredmény. Úgy vélem, ha ezeket a prob­lémákat a sürgősen összehívan­dó megbeszélés keretében meg tudjuk vitatni, kimozdíthatjuk a kátyúból a kerékpársport szeke­rét. Egy öreg kerékpáros: Kiss János, Kapos,-dr. (Csak a legnagyobb örömmel tudjuk üdvözölni Kiss János le­velét, amelynek természetes, szí­vesen adtunk helyet. A kerékpár­sportról írott cikkünk, ha kéeve is, úgy látszik, mégisesak célt ért. Mi is azért fogtunk a ke­zünkbe tollat, hogy felráznuk mindazokat., akik szeretik ezt a sporágat. Reméljük, hogy a me­gyei sportfedügyelősség valóba» sürgősen összehívja azt a kerék­páros tanácskozást, amely véle­ményünk szerint is megoldhatja a kerékpárosok jelenlegi promé- máit. Szerk.) Mégiscsak pont került a KMlE—>- Szombathelyi Pamut ügy végére Az MLSZ elnöksége a pályán elért eredménnyel igazolta a mérkőzést Ismeretes, hogy szinte tengeri kígyóvá nőtte ki magát a Szom­bathelyi Pamut óvási ügye a KMTE-ve4 sízemben. Hosszú huza­vona után azonban mégiscsak pont került az ügy végére. Még­pedig az igazságnak megfelelő döntés született, vagyis a mérkő­zést a pályán elért eredménnyel igazolták. A két pont tehát a .vMTE-é maradt. De íme az MLSZ elnökségének a KMTE-hez intézett levele: Az MLSZ elnöksége legutóbbi ülésén a Kaposvári MTE—Szom­bathelyi Pamut NB ll-es labda­rúgó mérkőzés ügyében beadott panaszt tárgyalta és az alábbi határozatot hozta: Az országos fellebvitefl bizott­ság december 13-án hozott hatá­rozatát megváltoztatja és a Ka­posvári MTE — Szombathelyi Pá- mutipar NB U-es bajnoki mérkő­zés eredményét a pályán elárt 2:1-es gólaránnyal igazolja a Ka­posvári MTE javéra. Indokolás: 1957. október 13-ra eredetileg kisorsolt mérkőzés el­maradt. A mérkőzés új időpont­ja 1957. november 7. volt. No­vember 3-án bajnoki mérkőzést játszott a KMTE, ahol két játé­kosát: Papp Gyulát és Morvái La­bst a játékvezető kiállította. A játékosokat a fegyelmi bizottság november 6-án egy bajnoki mér­kőzésre a játéktól eltiltotta. A labdarúgó szabálykönyv 145. paragrafusa világosan intézke­dik, hogy bármely okból elmaradt mérkőzés esetén a mérkőzési ie- atszásának napján mindazon já­tékosok szerepelhetnek, a’.dknók az eredeti időpontban játékjogo- sultságuk veit. (Kivételt o köz­ben örökre eltiltott játékosok ké­peznek.) p. z országos fellobbvitelj bi­zottság döntése helytelen volt, mert nem félbeszakadt, vagy más ügy miatt újrajátszott mérkőzés­ről volt szó. Helytelen lett volna büntetni egy vétlen sportkört azért, mert rajta kívülálló okból kifolyólag később volt kénytelen mérkőzését lejátszani. A Kaposvári MTE-t hanyagság­gal sem lehet vádolni, mert kel­lő gondossággal mind az aiszö- veíségnél, mind pedig az MLSZ- né-l érdeklődött a kiállított játé­kosok szerepeltetésére venatke- zólag. Úgy véljük, e levélhez nem kell kommentár. Végh nyerte a Kinizsi tizek bajnokságát A Kaposvári Kinizsi asztalite­nisz szakosztálya most rendezte meg a sportköri tizek bajnoksá­gát. A verseny kitünően sikerült é9 azt bizonyítja, hogy a Kinizsi­nél is van utánpótlás az asztali­teniszezőknél. A feltörő fiatalság nagy sikerét jelzi a 16 éves Kiss Sándor 2. helye, de igen nagy sikere volt a 13 éves Fischer Adómnak is a felnőttek között. A versenyt végül is Végh József teljesein megérdemelten nyorte meg. A verseny végeredménye: 1. Végh József 2. Kiss Sándor 3. Műdig József 4. Szeifert József 5. Bérdi József 6. Balogh József 7. Fischer Ádám 8. Tóth Péter 9. Förrai Elemér 10. Jäger János Megalakult a Balatoni Sportbizottság Tavaly született a kezdeménye­zés, a Balatoni Intéző Bizottság megalakított egy Ideiglenes sport- bizottságot, amely « magyar fei­ger vízen és partjain, ha elkés­ve is. de néhány egész nagysze­rű sporteseményt Iktatott műso­rába. Most állandó jelleggel ala­kította meg a BIB a Balatoni Sportbizottságot, amely egész éven át gondoskodik arról, hogy a Balaton sportélete bekapcsolód­jék szervesen a magyar, sőt a nemzetközi sportéletbe is. A ter­vek szerint már most, január 12-én nemzetközi párbajtőrver­seny lesz Balatonfüreden, de ter­mészetes. a későbbiek során a déli part is kap néhány kitűnő nemzetközi viadalt is. \ megalakult Balatoni Sport­bizottságban egy Somogy megyei soortszakember is helyet kapott. Vermes Imre megyei sportfel­ügyelő, aki ugyanis tagja lett am- nak a szűkkörű vezetőségnek, amely gondoskodik a Balaton sportjának kialakításáról, megte­remtéséről. Mérlegen megyénk atlétikai élete (2) Közép- és hosszúíávíiitoinlknál nem volt fejlődés Vizsgálva megyénk mült évi atlétikai eredményeit, a közép­es . hosszútávfutóknál, annak el­lenére, hogy nagyjából elegedet tek lehetünk szereplésükkel, nem volt fejlődés. Legalábbis nem lé­nyeges:. A csaknem egyeduralko­dó Závecz megállt a fejlődésben Egy szép sikert azonban így Is ^Könyvelhetett — gondolunk iti a szpartakiádon aratott győzel­mére, valamint a varsói falusi dolgozók nemzetközi versenyén elért 6. helyezésére. Akaraterő­ből, no és sportszerűségből Zá veczet csak dicséret illeti elmúlt évi munkájáért. Ha nem is volt fejlődés e fu­tószámokban. a feltörő fiatalság mégiscsak remény arra, hogy az elkövetkező időkben itt is halla­tunk majd magunkról. Ifjúsági, sőt serdülő sorban lévő kőaép- távfutóink ugyanis ugrásszerűén javulnak. Pamuki; Jaczó, Hevesi és talán egyik legnagyobb remé­nyekre jogosító fiatalunk. Köré­ül sok szép versenyt vívott egy­mással. Ezldén minden bizony- uyal további fejlődést várhatunk tőlük, mert hisz legtöbbjük fc- netségaS, az akarással ás e szor­galommal pedig nincs náluk báj. Eredmények: 800 trr megye! csúcs Kjss György (K. Dózsa) 1:59.4 (1935). 2:06.9 Závecz Imre (Barosl Vas­utas) fein. 2:07.6 Pamuki (K. Dózsa) sorú. 2:08.6 Jaczó (KH Vasutas) 11* 2:10.7 Koródi (K. Dózsa) sesrd. 2:11.8 Hevesi (K. Petőfi) ifj. A 15. helyezett ideje 2:18:2. 1000 m: megye! csúcs Kiss így tippelnek a különböző lapok A—Népsport, B—Népszabadság, C—Népakarat, D—Magyar Nemzet, E—Somogyi Néplap. A B C D E 1. Montpellier—Nice 2 2 2 x X 2 2 2. Red St»ar—Sedan 2 X 1 X 2 2 1 1 2 3. Rouen—Valenciennes 2 1 1 2 1 1 2 X 4. Besanson—Metz 2 X X 2 1 2 1 1 5. Roubaix — Stade Fr. 1 X 1 1 1 X X 1 6. Nantes—Bordeaux törölve 7. Brescia— Messina 1 1 1 1 1 8. Cagliari—Triestin« X 2 1 X 2 1 x 2 X X 2 9. Como—Palermo 1 1 1 1 1 10. N ovana— Catan i a X 1 2 1 X 2 1x2 1 X 1 X 11. Pa rmo—Tornáin tb X 1 1 X X 2 1 X X 1 12. M&rzotto— Modena 1 1 1 X 2 1 13. Vasas—Csepel (kózil.) 1 2 1 2 1 2 1 1 2 Pctmérkőzések: 14. Blektr.—Bp. V. Meteor törölve 15. Testnev. Főiek.—FTC 2 X 1 2 1 1 16. Újpesti Dózsa—BEAC 1 X 1 1 1 2 György (K. Dózsa) 2:43.0 (195®. 2:50.8 Pamuki (K. Dózsa) s*rd. 3:01.6 Nemetz (KH Vasutas) serd. 1500 m: megyei csúcs Kiss György (K. Dózsa) 4:01.8 (1355). 4:17.8 Závecz (Barcsi V.) fei». 4:30.4 Jaczó (KH Vasutas) lfj. 4:31.6 Kovács B. (Marcali) ®j. 4:33.0 Szabó J. (K. Petőfi) lfj. 4:33.6 Hevesi (K. Petőfi) ifj, A 20. helyezett ideje 5:01.8. 5000 m: megyei csúcs Záveíwt Imre (Barcsi Traktor) t6:20.0. 16:55.0 Závecz (Barcsi V.) fein. 18:3(5 6 Lakatos (Somogyszebl V.) fein. 19:49.0 Balajcza (K. Petőfi) fel*

Next

/
Oldalképek
Tartalom