Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-09 / 7. szám

Csütörtök, 1958. január 9. 3 Tovább szélesítjük a Magyar—Szovje Baráti Társaság munkáját SOMOGYI NÉPLAP A* MSZBT terveiről nyilatkozik a megvei titkár Az elmúlt év májusában alakították újjá a Magyar—• Szovjet Baráti Társaságot megyénkben, amely nem mint szervezet, hanem mint mozga­lom folytatta tovább tevékeny­ségét. Kiss Józsefnéval, az MSZBT megyei titkárával be­szélgetünk az elmúlt két hó­nap célkitűzéseiről, eredmé­nyeiről, az új esztendő felada­tairól. — Amikor megválasztották az MSZBT megyei vezetőségét — mondja Kiss elvtársinő legfontosabb feladatunk­nak tartottuk, hogy minél több barátot szerezzünk a Szovjetuniónak, s elmé­lyítsük a két nép közötti barátságot. Ennek érdekében folytatjuk minden tevékenységünket. Az­óta minden járás székhelyén létrehoztuk az MSZBT járási vezetőségeit, melyeknek fel­adatiul adtuk, hogy teremtse­más hasonló fontos kérdések- I ről. A megyei tanács népműve­lési csoportjával és a szovjet Helyőrség kultúrcsoportjával közös színházi bemutatót ren dezünk, amelyen orosz népi táncok és dalok kerülnének bemutatásra. A TTIT-ben és a megyei könyvtárban mai szovjet írók műveiből irodalmi es­tet rendezünk. Hasonló irodalmi esteket rendezünk a járási székhelyeken is. Március végéig 18 községben ismeretterjesztő előadást tar­tunk a Nagy Októberi Szocia lista Forradalom hatásáról i Magyar Tanácsköztársaságra. Március elején a városban nő­találkozó lesz, melyre a szovjet tisztek feleségeit ds meghív ink. Ezenkívpil szaréról ter­veinkben, közösen a Békebi zottsággal egy műsoros est, melyen népszerű magyar és szovjet operetteket játszik------- -------- —szovjet operetteket játszik n ek kapcsolatot a párt- és o- T0£j<j a pénzügyőr zenekar nőszervezetekkel Ennek az előadásnak bévé te ­Nagyon sok baráti találkozót tóből az lMSZBT legjobb ak- rendeztünk az üzemek acxLgo- a Szovjetunióba és zói, a megye parasztsága és a szovjet katonák között. Ka­posvárott például kilenc ilyen találkozó zajlott le, de nagyon sok volt a megyében is. Ezen kívül az üzemek és a középis­kolák kiszistái is hívtak meg rendezvényeikre komszomolis- tákat A találkozók nagyon so­kat segítettek abban, hogy a két nép fiai közelebb kerülje­nek egymáshoz. 1957-ben igen sok somogyi ember járt a Szovjetunióban. A moszkvai VIT, a békevonat és más küldöttségekkel kinn- lévők élménybeszámolókon mondták el tapasztalataikat, amelyeket a szovjet nép mér­hetetlen békevágyáról szerez­tem. A városban 23, a megye községeiben pedig 18 ilyen él­ménybeszámolót tartottunk, tesznek népi demokráciákba majd utazást. Tíz pedagógus most utazott el a megyéből a magyar pe­dagógus küldöttséggel a Szov­jetunióba. Ha visszaérkeznek, ókét is felkérjük élménybeszá­molók tartására. Tovább foly­nak a baráti találkozók itt a városban és a megyében is. Most az a tervünk, hogy a me­gyében mintegy harminc, a városban pedig 15—20 baráti kört hozzunk létre. Ezek a ba­ráti körök már szervezés alatt állnak. Már most megkezdtük a készülő­dést a Vörös Hads.cg születésnapjának méltó megünneplésére.------­m elyeket közösen a megyei bé- Február 23-a előtt tíz előadást rendeztünk »--»— -...... —- ­V öróshereéxte» nap Somogysárdon Az agronómus tanácsa keküidöttséggel meg. Három orosz nyelvtanfo­lyamot Indítottunk, ezenkívül három zenei estet rendeztünk. Igen sok előadást is tartottunk. A >»40 éves a szovjethatalom-« című előadá­sunkon háromszázan vettek részt. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalomról és a szov­jet mezőgazdaságról a megyed tanács segítségével kiállítá­sokat rendeztünk, melyeket nemcsak a városban, de a já­rási székhelyeken, is bemutat­tunk. Mindkét kiállítást több tartunk a Vörös Hadser-g fennállásáról, harcairól. Ezek nagy vonalakban a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság héthónapos munkáiénak eredményei, s elkövetkezendő feladatai. Eddig is, de ezután is arra törekszünk, hogy a me­gye lakóival megértessük: a magyar nép önzetlen, őszinte barátját és segítő társát üd­vözölheti a szovjet népben — fejezte be nyilatkozatát Kiss eivtársnő. A somogysárdi vöröske­resztes asszonyok elhatároz­ták, hogy az iskola részére pótolják a hiányzó egészség- ügyi felszereléseket. Termé­szetesen ehhez pénzre volt szükségük. A helyi szerve­zet vezetősége ezért babaké­szítő tanfolyamot szervezett. Az elkészített negyven ba­bából pedig kiállítást ren­deztek. A vöröskeresztes nap programja január 5-én, dél­előtt tíz órakor, a kiállítás megnyitásával kezdődött, melynek közel háromszáz lá­togatója volt. Délután került sor a vöröskeresztes vezető­ség kibővítésére. A vezető­ség kibővítése után 28 új belépőnek adták ki a tag­könyvét. A taggyűlés után este 7 órakor került sor a Vöröske­reszt szervezet kultúrcso- portjának bemutatkozására. Igen nagy esemény ez a sár- di asszonyok és lányok életé­ben, mert ilyen még nem volt Sárdon, hogy csak asszonyok, lányok adják teljes egészé­ben a kultúrműsort. Van ugyan Sárdon egy »férfi­kórus, melynek szereplését szívesen vettük volna a vö­röskeresztes rendezvényen, de ők azt mondják, hogy »asszonyokkal, lányokkal nem lépnek színpadra«!?!) Pedig sok jó énekes asz- szony, lány szívesen részt venne a férfi kórus, helye­sebben egy vegyeskórus munkájában. Meg kell említeni a szép nap rendezőinek — Palotai Lászlóné, Rácz Jánosné, Sza­bó Magdolna pedagógus — nevét, akik fáradságot nem ismerve foglalkoztak a fia­tal vöröskeresztes tagokkal. Ugyancsak ezen a napon in­dult meg az elsősegélynyújtó tanfolyam is a községben. További terveikben szere­pelnek még egészségügyi előadások rendezése, anyák iskolája és az egészségügyi állomás felállítása A vö­röskeresztes szervezet együtt készül a szabás-varrás tan­folyam megrendezésére a földművesszövetkezet, a nő­tanács és a szülői munkakö­zösség helyi szervezetével di.?... A vetőburgonya tárolásának jelenlegi gondjai Az elmúlt évben vetőburgonyát szerződése­sen termelő tsz-eink és szakcsoportjaink át­lagtermése meghaladta a száz mázsát kát. holdamként. Megyénk feladata lesz az idén is — az előző évekhez hasonlóan — az ország nagy részének ellátása államilag ellenőrzött, kiváló minőségű, bőven termő retőburgonyá- vaL Hogy ennek a feladatnak megfeleljünk, a vetőburgomyáról, a prizmák állapotáról a tél folyamán som szabad megfeledkeznünk. Tudjuk, hogy az elmúlt nyár időjárása rend­kívüli hatással volt burgonyáinkra. Azok a nyárvégi bőséges esőzés hatására újra kezd­tek fejlődni. A kései gumók azonban nem tudtak kellően baérni, s héjuk foszlós lett. Vertőanyagnak kiváló az ilyen »éretlen« bur­gonya is, amely fokozott figyelmet kívánt már a letárolásnál. Kisebb méretű prizmák­ba jól lehűtve kerültek általában vetőbur- gonyáink. A letárolás óta eltelt idő áronban aránylag enyhe volt a burgonya egészséges eltartásához. Ahhoz, hogy a retőburgonya a tavaszig csírázásnak ne induljon, be ne me­legedjék, száraz állapotban maradjon, s en­nek folytán romlás tne álljon be, szükséges, hogy a prizma hőfoka egész télen át plusz 2—6 C fok között legyen. A gazda feladata, hogy a tél folyamán ezt a hőfokot különös gonddal biztosítsa. Ebből következik, hogy a prizmák hőmérsékletét, — ha arra szükség van — szabályozni kell. Elsősorban a föld karó részbeni ideiglenes lehúzásával öli külső hőmérséklet mellett, amikor az 2—6 fok között ingadozik. Fagyveszélyas idő el közvetlenül azonban le kell zárni a prizrr. A MEZŐMAG kirendeltség körzeti f ügyelői a vetőburgonya tárolásának fel vizsgálatánál hömérőzéssel, szaktanácsad sál segítségére vannak termelőszövetkeze inknok, szakcsoportjainknak. Természetes nélkülözhetetlen, hogy a gazda is nyit szemmel járjon a nagy értékű vetőburgonj jának megőrzése érdekében. Csokonyavlsonta, Rlnyaújlak, Home szentgyöirgy, Szuldk község szelekciós Gülli bát termelő egyéni parasztjait hasonlóké pen felhívjuk, hogy vetőburgonyájukat legkörültekintőbb gondossággal, az előző i mutatás szerint tárolják. A szóbanforgó vetőburgonya ez év táv szán is állami akció keretében jut el m termelőkhöz. Tsz-ek, szakcsoportók, egyé termelők készpénzért, valamint csere form jában jó minőségű, bőven termő vetőanyag kaphatnak. Burgonya termelésünk fokozói feljavítása, a nagyobb hozam elérése érdek ben fel kell készülni az akcióra. Aki ebfcw csere formájában akar részt venni, az a vet anyag fejében mintegy húsz százalékkal töl étkezési burgonyát tároljon. megérkeztünk — .Na, bácsi, majd én segítek maguk­nak Húzzuk hárman ezt a vén tragacsot... — biztatja az öreg hordárt és a nyikorgó szekeret hátulról to­ló feleséget egy női hang, a sötétben fel­felé kanyargó úton. A kocsin egy szem bő­rönd pöffeszkedik. me­— Jó felé gyünk, hallja-e? — Az az ablak, ott ni — mutat a fémke- retú sapkás hordár a hegy oldalán meredő magas épületre, amelynek ekkor még valóban csak egy ab­laka látszott. Németh Anna lép be rajta. Amikor egye­dül felmegy a pártis­kola lépcsőjén, még nem gondolja, hogy nem ő az első jöve­vény ezen az estén, hogy az imént szem­be jövő taxi is ide fu­varozott, hogy a hegy oldalában tekergő úton csomagjaikat cipelve hármas, ötös csoportok lépkednek utána és ha az állo­máson figyelmesebb, úgy itt is, ott is hall­hatta volna ezt a ne­vet: Damjanich utca 4 ... Higgyen nekem, lelkem — nyugtatja a lányt a vén hordár. — Nemrég mentek el innét az előttük lé­vők. Sókat járok én ebbe az épületbe ... A modem, tágas udvari két emeletes háznak kitárul a ka­puja és bőröndjét most már kézben fog­va Cserepespusztáról Abban a szobában, ahova benyitottam, már csak egy üres hely volt. Mint kide­rült, én vagyok a ha­todik somogyi, aki ebben a szobában két hónapra szállást kér. — Hát megérkez­tünk. Ki gyalog, ki taxin, ki hordárral, ki autóbuszon kapasz- kodta meg a hegyet. Somogyból, Tolnából, Baranyából, üzemek­ből, állami gazdasá­Muncucet xiaunast wuu i _____ __,. _____ e zren tekintették meg. Létre- GJQG0GOGOGGXjX3QGGíCX7)<rvvvTrvv->rv-vv-v-^> '-peöpusziaroi Dúl, állami gazdasá noztunk egy orvosi, egy peda-1 OOOOOC^GÖOOOOOOOG^^ OCOOGOGOOGO&^QOGOOGi.-x gokból, tsz-ből, hiva­talból és szerkesztő­ségből indultunk alig néhány órával ez­előtt. Lányok, asszo­nyok, öregek és fiata­lok ismerkedtünk meg az első órában a barátságnak, a közös munkának abban a légkörében, amely a kéthónapos pártis­kola ideje alatt össze­köt bennünket, hall­gatókat és tanárokat. Egyszerű emberek, parasztok és munká­sok vértezik itt fel magukat a marxi- lenini igazság meg- cáfolha tatlanságá­val, megértve az el­méleti felkészültség elengedhetetlen ta­nulságát. Röviden ta­lán így fogalmazhat­nám meg jövetelünk célját: azt akarjuk, hogy azt, amit itt a pártiskola előadásain elsajátítunk, úgy vi­gyük át a gyakorlati életbe, hogy a gyár­ban, a mezőn a szo­cializmus javát szol­gálja. Ezért jöttünk Somogyból is. Ui láttam itt már az e ső pillanatokba hogy valamennyit kedvvel, ambícióvs tanulási szomjjal lé] tűk át az iskola ki szöbét. Újvári Lajo Nagy János, Harkár. Tibor, Parti Vepde Arató Lajos és a töl bi somogyi arcán gondolatokat fürtó szem. Ezen az els esten a kelletém még egy kicsit többt hazaruccan a képze let. Aztán holnaptc már más élet kezdő dik itt. A kátéd rá megjelenik az előad és... Tizenegy óra, am kor a szobákban í utolsó lángot is 1« győzi az álom. Me* érkeztünk ... Ezer t ezer lámpával a Mt esek oldalán nyújtó zik Pécs és nagy nu gánosságában süveg arcával a felhőke nézi a karcsú mina rét. Szegedi Nándo gógus szakkört, ezenkívül a város üzemeiben nyolc baráti kört. Az 1958-as évben felada­tunk lesz — folytatta Kiss elv- társnő —, hogy tovább széle­sítsük a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság munkáját, minél több aktivistát vonjunk be a mozgalomba, s minél több ba­ráti kört alakítsunk. Nagy feladatok várnak az első negyedévben a pedagógus és az orvosi szakkörre. A pedagógus szakkör már­cius 3—13-ig diákhetet ren­dez. Ennek célja felújítani az előzőleg már működő ifjúsági fordftéköröket, a tanító- és óvónőképzőben létrehozni egy Makarenkó Ifjúsági kört. Ez idő alatt megismerkednek a fiatalok Makarenkó főbb ta­nulmányaival, s a Makarenkó filmhéten megtekintik az Uj ember kovácsa című filmet. A pedagógus szakkör a város na- gyooo szemeiben apák gyűlé­sét rendez. Ezeken a gyűlése­ken meg fogták szólaltatni azokat az apákat, akiknek gjermekeivel az iskolában ke­vés és azokat, akiknek gyer­mekeivel sok baj van. Ezzel kívánnak segítséget nyújtani a g] ermekek neveléséhez. Az or- vcsi szakkör a szovjet kato­naorvosakkal szélesíti kapcso­latai. Kölcsönösen Kicserélik tapasztalataikat, s a szovjet orvosok megtekintik a komaz munkáját. Ezenkívül előadást is tartanak a szovjet orvosok munkásságáról. Február 15-ig létrehozunk egy műszaki szakkört. Ez együtt dolgozik a TUT-vel és számos előadást tart majd a szovjet tudomány az atom­energia békés felhasználása, az interkontinentális rakéta - s T akács Pista után bolon­dultak a lányok. Szép szál legény, olyan, mint a nyárfa. A telthasú zsákot olyan könnyedén emel­te, mintha valaki hátizsákot vet a vállára. Kitűnt minden­ben. Ha énekelt és megeresz­tette a hangját, az ablakok is beleremegtek. Hát még ak­kor, amikor Juliska ablaka alá állt, és rákezdett édesbú- san a kislány nótájára. Egyszer azután egy szép napon odaállt az öreg Fekete elé, és lányát kérte, feleség­nek. A válasz úgy csattant, mint a pofon, ha hirtelen kap­ja az ember. — Nem adom! Pistában elhűlt a vér. Ajka elfehéredett. Lehajtotta fe­jét, de a következő pillanat­ban dacosan nézett szembe az apósnak-valóval. — Hiszen szeretjük egy­mást. Ugye, Juliska? A lány félénken szipogva, de égő szemekkel, halkan, szerelmesen suttogta: — Igen. Fekete mint egy megvadult bika járt fel és alá. Még a pipáját is elfelejtette újra töl­teni. Csak jött és ment, Dön- gött léptei alatt a konyha kö­vezete, a csizmapatkó eré­lyesen, ércesen koppant a cementlapokon. — Megmondtam, hát meg­mondtam ... — Aztán kis szünet után hozzátette: — Juliska a Tarján Ferkéé lesz a felvégről... A lány felzokogott és ki­mondhatatlan fájdalommal rohant a tiszta szobába. Ap­ja még utána szólt: — Ahhoz mész és nem eh­hez a... — csaknem kimond­A VAQYON ta, hogy kódishoz, de lenyel­te az utolsó szót. Pista fogta a kalapját és köszönés nélkül kilépett az éjszakába. Torkát sírás fojto­gatta, szíve vadul vergődött, mint a sas karmai közé ke­rült kiscsibe. A kapuban még megállt egy pillanatra és összeszarított ököllel, fogai között szűrve a szót, kimond­ta az elhatározást: — Juliska mégis az enyém lesz! Az esküvő nagy felhajtás­sal kezdődött. Fekete már ko­rábban telekürtölte a falut: — Olyan lakzit csapok, hogy ilyet nem látott a világ. T ekintélyes vendégsereg verődött össze. A ci­gány a sor végén húz­ta a kesergőt, s amikor rá­zendített, hogy »Édesanyám is volt nékem, keservesen ne­velt engem«, a sor elején a menyasszony Pista nótájának hallatára halkan, némán fel­zokogott. Olyan fehér volt, mint a tejút, ha szép csilla­gos éjszaka borít leplet a vi­dékre. Mint az alvajáró, úgy kapaszkodott vőfélye karjá­ba. Mögötte hetykén, pecke­sen lépkedett az első koszo­rúslánnyal a vőlegény, Tarján Ferkó. Amikor a pap feltette a kérdést: — Akarsz-e ennek a legénynek, Tarján Ferencnek hites felesége lenni? •— köny- nyeivel küszködött. Apja ol­dalt Ült, félig szemben velük. Szúrós szemmel figyelte lá­nyát, aki küszködött érzései­vel, s lelkében olyan vihar dúlt, mint a tengeren, ha ne- kivadult az orkán. S amikor alig hallhatóan, könnyeit hullatva kimondta a szót: igen, akkor a templom hajójában, az oszlop mögött egy világ dőlt össze. Kövér könnycseppet morzsolt szét szemgödrében Pista, akinek mátkája immár nem az övé. Bódultán, elkeseredve botor­kált ki a templomból, ki a rétre, a szabad levegőre, fe­lejteni, gyógyítani a szívét. Teltek, múltak az évek. Nem sokkal később Pista is megnősült. De szivében Ju­liska képét melengette, asz- szonyában Juliska alakját látta. Nem volt boldog. Nem volt az az elrabolt mátka sem. Pista hangját nem hal­lotta már senki, nem hallotta édes-búsán zengő-csengő hangját senki, megszűnt az zenélni, mintha eltemették volna. Dolgozott, ideje nagy részét a határban töltötte. Hányszor felsóhajtott: — Miért is vagyok én sze­gény, és Juliska miért gaz­dag? Maga sem tudta hogyan, de titokban még remélte, hogy egyszer mégiscsak övé lesz a szeretett lány. Egyszer aztán... A kocsmából hangos zaj verődik ki. Cseng a pohár, száll a duhaj nóta. Az egyik sarokban mér ma­gasra hág a jókedv. Tarján F«rkó és cimborái mulatoz­nak ott. Pista, mióta elvesz­tette Juliskáját, még cigaret­táért sem tért be az italbolt­ba. Otthon üldögélt és ápolta, gondozta feleségét, akit a szárazbetegség gyötört. Sze­gény asszonyra már ráasza- lódott a bor, szemei mélyen behúzódtak a szemgödörbe, élesen, mélyről köhögött. Ilyenkor a veríték is kiverte. Férje már egy hold földet is pénzzé tett, hogy megmentse asszonyát az életnek. De hiá­ba. A legyengült test nem tudott megbirkózni a kórral. A temetés után gyász bo­rult a házra, elárvult a por­ta, kihűlt a tűzhely. Pista csak ténfergett ide-oda ta­nácstalanul. Szinte alig fogta fel a sza­vakat, amikor a szomszédja beállít hozzá és azt mondja: — Holnap temetik Tarján Ferkót. Oda se figyelt, az istráng­gal babrált, mintha senki ott nem volna. — Hallod, Pista?! — hajol egész közel hozzá a szomszéd. — Holnap temetik Tatai Fer­kót. A szavak mély döbbenettel hullottak rá. Révedezve emel­te fel tekintetét és barátjára, figyelt. — Tudod, a múltkoriban a kocsmában valami borjú miatt összeveszett a Zsigával, a Ré- pési Zsigával. Hajbakaptató A Zsiga aztán annyira neki­nyomta a bicskát, hogy a seb­ből fel sem gyógyult. Meg­halt. P ista és Juliska hossz ideig kerülte egymás Egyik se tudta, hog szóljon a másikhoz. Az id viszont gyorsan haladt. Száll tak a hetek, a hónapok, nen űzték el a magányt, nem ad tak gyógyírt a társtalanságra Mindketten szenvedtek. Fáj a szívük a derékba tört sze relem, meg a gyász miatt. Di az idő jó orvos is. Begyógyí tóttá a régi sebeket, elűzte ; fájdalmat. Ha találkoztak már meg-megálltak egy szóra egy rezzenésnyi beszélgetés­re. így telt el egy esztendő. Pista egy szép estén beko­pog oda, ahová egykor hiába kopogott. Az öreg Fekete 6 tűzhelynél gubbasztott. Hom­lokára barázdát vont az élet. Az egykori rátarti gazda csendes szóval fogadta a kö­szönést. Pista zavartan állt meg az ajtóban. Idegesen forgatta ke­zében a kalapot, Bután lépett előre. A pofon újra elcsattant. A megtört öregemberben újra lobot vetett a dac, a gőg. — Hogy képzeli ez? — ágaskodott benne a termé­szet. Szeme szikrákat 6zórt. — Nem, nem adom a lá­nyom hozzád, csak hozzávaló ember lehet a férje — szi­szegte halkan, kísértetiesen az öreg. És mintha mi sem történt volna, pipára gyújtott és szürcsögve szívta a meggy­fa szárat. j uliska falfehéren dőlt neki a bűboskemencé- nek, s még ki sem kí­sérte Pistát egy végső búcsú csókra, amikor az halkar nesztelenül betett* mag* mö gött a pitvar ajtaját. Tóth Feren

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom