Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

Ssserfla, 1958. január 8. 5 SOMOGYI NÉPLAP k ó KALANDJAI Tjárom kedves kis mac- kó csemete kirándulást játszik. Harsány n&taszóval éritek az erdei tisztásra, hol számtalan játék, szórakozás ttár rájuk. Fürödhetnek a friss patak vízéhen, hatalmas hálót vetnek a habokba, csó­nakáznak és jóízűen fala- toznóMk, ha nem állna út­jukba, a ravasz Róka koma. A tisztáson egy bájos kis­lánnyal, Marikával találkoz­nak, aki meghívja őket a városba, s ígéri, hogy ott megtanulhatnak írni, olvas­ni az iskolában. Munnula, Bimbula és Incula el 'is in­dulnak Kertváros felé, de sok bonyodalom gátolja út­jukat. Derűs, mulatságos je­lenetek, tanulságos epizódok után megtalálják Marillát, s boldogan ropják a mackók táncát. Szilágyi Dezső bábjátéka a kicsinyeknek szól, mégis szórakoztató, megkapó az is- kolás-korúak, a felnőttek szá­mára is. Az író precíz logi­kával bonyolítja a mesét; ta­nulságul a jót és gonoszt, a kettő küzdelmét állítja elénk alakjaiban. A három mackó kcáandjai során megismerke­dik a ravasz Róka komával és a részeges Tóbiással. Ezek képviselik a rosszat, a rút gonoszságot, mely felett a jók az összefogás erejével győzedelmeskedni tudnak. A Somogy megyei Állami Bábszínház bemutató elő­adása jól sikerült, megérde­melt síikért aratott a gyerme- !xk és felnőttek körében is. A bábjáték ritmusa, moz­galmassága, a mackók denís hancúrozása hatott a leg­jobban, s elhomályosította a kisebb hibáloat, mélyek aká•> a játékban, akár a beszéd technikában érezhetők. Mé gis azt kell mondanunk: a Mackó Mukik előadása nem érte cl a színházavató be mutató színvonalát, s ha alic észrevehetően is, de kisebb törést érzünk a művészi mun kában. A rendezés — Gáts Tibo•> 1 munkája — igyekezett hűer ábrázolni a mesefigurái jellemét, s mozgásban is érez tetni azok jó, vagy rossz tu lajdonságait. Kiválóan síké ríilt a darab indítása, moz­galmas, s talán egyik leg­szerencsésebben sikerült je­lenet, amint a rókát kötél segítségével előhúzzák odú­jából, s elnyeri méltó bün­tetését. Tetszett az ’■-ugró­kötél« jelenet, a mackók tán­ca, Tóbiás ártalmatlanná té­tele és a második felvonás befejező színpadképe. De a rendezés ezeken kívül is szá­mos ügyes ötlettel, szinte vir­tuóz megoldásokkal gazdagí­totta az előadást. Ezzel szem­ben kifogásoljuk a darab egyes jeleneteinek, vagy akár ' jelentéktelennek tűnő mon­datainak indokolatlan húzá­sát. (Pl.: Incula azt mondaná a rókának: Most bőgök. 3 a rókát éppen ez ösztönzi gálád cselekedetére.) A darab meg­nyirbálása — nem tudjuk az előadás időtartama miatt történt-e — kétségkívül ártott, még akkor is, ha nem gá­tolta a mondanivaló érthető­ségét. Igaz, így is felfedez­hettük a jó és gonosz küz­delmét, képet kaptunk akár Murmula, Brekegi mester, vagy Tóbiás jelleméről, az író céljáról. De ezek a ki­hagyott részek, mondatok nem feleslegesek a darab­ban. Jobban kidomborít jók. és indokolják a figurák cse­lekvését, indítóokokra adnak magyarázatot. S h% figyelem­be vesszük, hogy elsősorban gyermekek ülnek a nézőté­ren, ott kellett volna hagy­nunk mindent a maga he­lyén. Kifogásoljuk továbbá, hogy a rendezés nem ügyelt eléggé a bábukra (a róka nem piros), s a díszletekre. Ezek amellett, hogy nagymér­vű stíluskeveredésről árul­kodnak, szegényesek, arány­talanok a bábuk nagyságá­hoz, s úgy érezzük, nem biz­tosítanak elég játék-lehetősé­get sem a szereplők számára. A rendezésben különböző felfogás érezhető. S bár tud­juk, hogy nem szándékos el­gondolás vezérelte a színház vezetőit, mégis helyteleníte­nünk kell a több leéz mun­káját. Minden rendezőnek más a felfogása egy-egy da­rabról, s ha hárman rendel­keznek a színészekkel, abból semmi jó nem származhat. A színészi teljesítmények­kel általában elégedettek le­hetünk. Ha sorrendet aka­runk felállítani, Kiss Jó­zsefről szólnánk mindenek­előtt, aki a legutóbbi bemu­tató óta a legnagyobb fej­lődésről tett tanúságot. Bim­bula figurája vitte az egész darabot, gyerekes tudott len­ni, vidám és találékony. Ugyanez vonatkozik Bogár pajti figurájára, mely meg­döbbentően hiteles volt. s mozgatása, hangvétele tehet­séges színészre vall. Kifogástalan volt Szabó István Róka komája is. Fel­ismertük ravaszságát, fölé­nyét mozgatásában. S hogy a darab eszmei mondanivaló­ját sikerült nyilvánvalóvá tenni, ez nagyrészt az ő ér­deme. Szabó Tóbiása viszont érthetetlenül rosszul sikerült. Úgy éreztük, mintha a szí­nész színpadon játszana. • A részeg csavargó hanghordo­zása jó, szinte látjuk a szí­nészt dülöngélni a paraván mögött, de ez a hang nem azonosult figurájával s az adott Helyenloént dicsérhetjük já­tékát (pl. amint a mackók a hirdetőoszlopra kötik) ám többször kiesett szerepéből, Gáts Tibor Murmulája jó volt. Talán azt kifogásolnánk, hogy hangban nem mindig azonosult figurájával s az adott jelenet hangulatával. Az utol­só jelenetig jó alakítást kap­tunk Regőczy Zsókától, In­cula megszemélyesítőjétől is. Kár, hogy a végén kissé megöregedett, s a garage-je­lenetnél elvesztette üde fris­sességétől áthatott gyerekes­ségét. (Nem volt eléggé ösz- szehangolt a mackók éneke, s a hálóval igen ügyesen megoldott játék után nem ma­radt »-szusz« a dalhoz.) Marika figurájának életre- keltésével Családi Ilona ezen az előadáson adósunk maradt. Mozgásában sok az oldalt »úszás«, a lebegés. Szöveg- mondásában is több átélési várunk tőle, s a figura jel­lemének, jószándékának hi­hetőbb ábrázolását. JJ isszuk, hogy a Somogy * * * megyei Állami Báb­színház művészeinek pro­dukciója — a sorozatos elő­adások következtében — még sokat javul. Észrevételeink talán mégis hasznosak. Le­gyen szabad így befejeznünk kritikánkat: felfedő ívelő pályái, egyr? többet, jobbat, színvonalasabbat várunk báb­művészeinktől. .. JÁVORI BÉLA összecsaipódik a bársony­íüggtíny, a nézőtéren percekig Uswibol a taps: a csodálat, a letevés és a (hála ötvözetének gyönyörű vihara, aztán vége a létekből szóló, léleknek szóló varázslatnak: az előadásnak. A szeltem megejtő ünnepét, a Játékot ezekben a percekben váltja két vendégművészünk öltözőjében a valóság. Amikor ők is kiléphetnek már a csa­takos (utcára, elcsendesedik a színház környéke. Pihenni tér a néző, szívében egy felejthe­tetlen színházi est élményével, ami úgy rázta meg kisvárosi nyugalmát, nyitott meg előtte mélységeiket és magasságokat, mint agy földrengés. És..» pi­henni tér a Színész is, akinek, akiknek köszönhetjük ezt az estet, (kicsit fáradtan — hiszen magát emésztette abban a tűz­ben, amelynek közelében mi nézők, melegedtünk. Vége az előadásnak. És most következne a színházi krónikás jelenete, akinek az a hivatása, hegy most valami nagyon szé­pet, gyönyörűt mondjon. De hiába fogódzik gondosan csi­szolt szavakba, a szavak tkásik- ianak tolla alól, mint kézzel halászó gyermek .kezéből az arany-halacskák. Hiába fűzne lelkesedésből és hálából, cso­dálatból gyöngyöt, a gyöngyök megbabonázva gurulnak szét. *gy bizonyos, színházban vájtunk és Színházat láttunk. Kínálták: — meg fúrod minik a művészet nemesítő tüzében és j lélegeztük mohó tüdővel azt a | levegőt, amit két vendégmű- i vészünk: Kiss Ferenc és Seny-j nyei Vera hoztak magukkal, j Ismét kóstolgathattuk azt az ízt, i ami egyszerre gyújt örömre és | könnyaztet meg, s ami, mióta! csak színház a színház, szün- í telenül kívánhatja velünk az! olyan játékot, az olyan szín­házi estét, mint ez is volt: aho­va a néző nemcsak azért ül (be, hogy szórakozzék, de a kelle­mes szórakozásnál valamivel többért: a szellem ünnepéért. Ennakelőtte olvastunk, hal­lottunk már Tito Sfcrozzi: Já­ték és valóság c. színművének győri és budapesti előadásai­ról — nem nekünk jutott elő­ször a felfedezés csapongó bol­dogsága, az ajándék, amit kap­tunk Kiss Ferenciül és Seny- nyei Verától, mégis óriási. Megkönnyeztük, nevettük és tapsoltuk lobogó játékukat a játékban, és életreszólóan ma­gunkkal vittük a zárómonológ tanítását a Színészről. Csak tiszteleghetünk két vendégművészünk előtt, akik­nek páratlan művészetéért nem szégyen még a színházi (kroniKasnak sem rajongania. Két nagyszerű embeT és szí­nész látogatott el uozzánk, vendégként jöttek, de ha eltá­voznak, úgy ikel.1 majd mindig rájuk gondolnunk, mint mie­inkre! — Li — MIT OLVASSUNK? Szepes Béla: Gólkirályok— labdaművészek. (A futball-vi- lág hősei). (Sport). Kb. 96 oldal, kötve 25,— forint. Gólkirályok — labdamüvészek címmel most jelent meg Szepes Béla új albuma Ez az album formájában, méretében és terjedelmében a szerző -így gvőztök ti-« című albumához hasonlít. A labda­rúgó-világ eddig ismert leg­híresebb játékosairól és világ­hírű csapatairól (1924-től 1957- ig) közöl karikatúrákat és humoros sportrajzokat. Áz egyéni karikatúrák alatt 10—15 sor színes szórakoztató és jel­lemző szöveg áll. * * * Bábel: Lovashadsereg (Euró­pa). Kb. 320 oldal, kötve 14,— forint. Babel elbeszélései rendkívül izgalmasak, megmutatják a nagy orosz szocialista forra­dalom egyszerű, primitív, tu­datlan, de mindig hűséges és lelkes hőseit. Érzékelteti tehát a forradalmat úgy, ahogy az volt, minden szépítés és simí­tás nélkül. Babel kötete há­rom részre oszlik. Az első rész: a Lovashadsereg, a má­sodik az odesszai elbeszélések és a harmadik rész az egyéb elbeszélések. Rabéi elbeszélé­seinek ereje abból ered, hogy ezeket az elbeszéléseket mély humanizmus, az emberek igaz szeretete és megbecsülése hat­ja át. * * * Az arany rózsafa (Móra Fe­renc). Kb. 123 oldal, kötve 13,— forint. Kuntár Lajos Vas megyei könyvtáros és társai felkeres­ték a környékükön lakó öreg meséteket, s feljegyezték, amit tőlük hallottak. Királylányok, szegény pásztorlegények, pász­torleányok elevenednek meg az öreg mesétek hangján s ezeket a meséket fűzi egy cso­korba ez a kötet. * * * Solohov: Idegen vér (Euró­pa). Kb. 224 oldal, kötve 18,— forint. A ►«Csendes Don« szerzőjének Magyarországon eddig még is- imsíjotlen telÖpszéléseit (tartal­mazza a kötet. Ezeket a polgár- háború éveiben írta s a nagy forradalmi átalakulás megrázó epizódjait, családi és emberi drámáit ábrázolta bennük. A hét elbeszélés a nagy szovjet író első elbeszéléskötetéből, a ►►Doni történetek«-ből való. A Nagyatádi Járási í Művelődési Ház i filmszínházának műsora: t 7—8-án: Szegény szerelme-1 sek krónikája. Olasz film.« Blöadás kezdete 5, 7 órakor. | A Somowy megyei atlétika helyzete és eredményei as 1957. évben Nehéz körülmények között kez­dődött a megyei »atléták felkészü­lése 1957-ben. Az ellenforröda­lom eseményei, majd az ebből következő sportközponti vezetés hiányosságai, az egymást keresz­tező rendeletek nemcsak a me­gyei alszövetség rendszeres munkáját gátolták meg é9 csök­kentették le, hanem a sportolók is nagyrészt teljesen abbahagy­ták a téli munkát, amely pedig az előző években s>em volt lerv- áznrü. 4—5 hónapos kaotikus állapot után, s tekintettel a kö­zelgő versenyidényre, a megyei alszövetség — nem várva köz­ponti utasítást —. megindította a téli tornatermi edzéseket, felvet­te a kapcsolatot a megyei atléti­kai gócpontokkal, azokat utasí­tással látta el. Az odaadó mun­kának megvolt az eredménye: a mezei bajnokságok és az utána következő versenyek rendben, komoly sportbeli siker mellett folytak le. Az a régi tapasztadat, hogy versenyeket kell rendezni, akkor minden rend bei ön, ismét bevált. Miként az előző években, úgy most is Kaposvár mellett Siófok, Bares, Csurgó, Somogy­iz ob adta a versenyző tömegét, sőt a minőségi versenyzőket is. amire a legjobb bizonyság az volt, hogy a megyei atléta válo­gatottba legalább 50 százalékban a vidék adta a versenyzőiket. Ki kell emelnünk a vidéki testne­velő tanárokat (Siófokon Koltai (stván. Hinora Gizella, Csurgón, 'W. Somogysvzobon Egy fid Árpád, Marcaliban Párkányi László. Ta­non Kovács Lajos. Beír oson Pálos József), akiknek odaadó és szak- ^7,erű munkája nagymértékben hidalta át a kezdeti nehézsége­ket és vitték előre a megye at­létikáját. Kaposvárott ez évben a már meglévő K. Petőfi és IC. Dózsa mellett a K. Hunyadi Vas­utas is megalakította ez atlétikai szakosztályát és mái* az első év­ben kiváló eredményeket mutat­hattak fel a vasutas versenyzők, annak darára, hogy a verseny­zőknek nem volt' állandó edző­jük. Sportszeretetből kiváló pél­dát mutatott a nagyszerű szak­mai felkészültséggel bíró két testnevelő tanár, Kovács Ernő és Stettner Miklós, továbbá a sajná­latos megbetegedéséig őr. Pollich Flórián, akik a vasutas verseny­zőik edzéseit is kézbe vették. A kaposvári és vidéki testnevelő tanárok munkájának eredménye a falusi versenyzők sikeres szpar- takiád szereplésén is meglátszott. \ mer ve 1956. évben elért 4. he­lyezését megismételte, ezzel nem k-s meglepetést okozott. A nagy sikerben ismét az atléták vették ki részüket, akik egy első, két második, egy harmadik ér. egy hatodik helyezést értek el. A versenyeredményeket figye­lembe véve elmondhatjuk, hogy s megye atlétikája minőségben is, de főként tömegeiben fejlő­dött. Az egyes versenyszámok át­lagai erősen feljavultak. Ma már a listavezetőket erősen megkö­zelítették a többi versenyzők és az év utolsó versenyéig sok ver­seny számban nem volt biztos az addig vezetők helyzete. Mivel a megye atlétikája a diákságra épült fel. általában a legjobb eredményeket az iskolai év vé­rén, tehát máijus-júniusiban. (ül­lőt ve az év kezdetén, október hó­ban érték el. A versenynaptá­runkat is ügy állítottuk össze, hogy a fenti időpontokban ren- ’e^zük meg azokat, bár a sport­körök a nyáron is elindították versenyzőiket több budapesti és vidéki versenyen. A meg vei válogatott 1957-ben ís váltakozó sikerrel szerepelt, általában elmondható, hogy egy­ezer sem sikerült összeállítani egy olyan kiegyensúlyozott me­gyei válogatottat, amely a teljes -iker reményében vehette volna pe! a versenyt. Vagy a férfi, vagy a női versenyzők szerepel­tek mélyen formájuk alatt és így kölcsönösen lerontották egymás eredményét és pontszámát. Ter­mészetesen közreműködött eb­ben. az az évről évre megismét­lődő sajnálatos eset is, hogy az érettségizett diákok közül azok, akik megyei vonalon kimagasló eredményeket értek el, nem ma­radnak a megyében, hanem egye­temi és főiskolai városokba köl- öznek és ott érik el oszágosan is kiemelkedő eredményeiket. (Pl. 1957-ben az, országos válogatott Keretben négy kaposvári szárma­zású versenyző szerepelt.) Az dén is több kiváló versenyzőnk került Budapestre és más város­ba (Ralovich, Gál Z. stb.), mert Kaposvárott nem sikerült elhe­lyezni őket. Régi sérelme ez a megyei alszcvetségnek, hogy a legjobb versenyzőik elhelyezését sohasem sikerült Kaposvárott el- ?ntézni, mivel a vállalatok csak labdarúgóknak tartanak fenn he­lyet. Úgy érezzük, hogy ebben n kérdésben a megyei sportfel­ügyelőség is többet tehetett vol­na. A megyei rd sző vétség tagjai, Schützenhof fér Emil, dr. Bodoil Mihály, Merő Béla, dr. Révi György, Naszbadi Sándor és a helyi testnevelő tanárok a sok­sok nehézség ellenére is jó mun­kát végeztek'. Munkájukban. a versenyrendezésekben jóformán nem volt zökkenő, s ez nem kis mértékben segítette elő az 1957-es versenyévad sikeres 1 ebon vöd f fá­sát. Férfi vágtáz óink nagyot fejlődtek Bármily nehézségekkel is kel­lett küszködnie az elmúlt es«- tenJ.nben az eléggé mostoha at­létikának, mégis szép fejlődésről számolhatunk be, amikor szárn- bavesszük vágtázóink múlt évi eredményeit. X felnőtt Mészáros, bár sérülésekkel bajlódott, még­is nagyszerű, 11,5 mp-es átlagot futott. Számos .szép győzelme és értékes helyezése az év egyik legeredményesebb sportolójává fet!te öt Somogyi'«n. Különösen az idényzárás volt nála pompás. Külön említést érdemel a serdülő Bukovics és az ifjúsági sorban 'évö Orosz és Gál Zoltán szerep- 'ése. Az ő eredményeik mutat­ják, hogy van megfelelő utánpót­lás. Grtil Zoltánt nemcsak a szom­szédos megyékben, de több fő­városi versenyen is győztesként legeredményesebb atlétának szá­ron ul-t' le a pályáról. O Is .az egyik mitott 1957-ben. Ha nem áll be törés fejlődésében, nagy jövő előtt áll. Amilyen örömmel vettük a hírt Mészáros és Grosz í(észt­nek. ( kiváló 200-as idejéről (23.5 é& 23.8), amely új megyei csúcs lett volna, épp olyan bocez/u!ió a keszthelyi versenyrendezőség sú­lyos hibája, az, hogy a- pálya az utánméréakor 5 méterrel rövi- debbnek bizonyult. Szólni kell még Tiarnócaai István 400-aa me­gyei csúcsáról. A fiatal testne­velő tanár sokoldalú elfoglaltsá­ga és eléggé rendszertelen Tél- készülésé mellett ez az eredmény igen jónak mondható. Férfi vágtázóink 1957. évi eredményei: 100 m síkfutás: megyei csúcs Mészáros (KH Vasutas) fein. 11.3 mp, 1957. 11.8 Mészáros (KH Vaisnitae) fein. 11.5 Király (Fonyód) fein. 11.6 Bukovics (K. Petőfit serd. 11.6 Grosz (K. Dózsa) ffj. 11.7 Tarnóczai (K. Petőfi) Teln. A 20. helyezett eredménye 12.8 mp. 200 m síkfutás: megyei csúcs Mészáros (KH Vasutas) és Hor­váth I. (Barcsi Vasutas), mind­kettő felnőtt, 24.0 mp, 1956. 24h Mészáros (KH .Vasúkas) fein. 24.6 fírosr. 7k. Dózsa) ifJ. 24.7 Tarnóczai (K. Petőfi) fein. 24.8 Hegedűs (K. Petőfi) ifj. 24.8 Gál Z. (KH Vasutas) ifj. A 20. helyezett ideje 26.8 mp. 400 m síkfutás: meovei csúcs Tarnóczai (K. Petőfi) 53.3, 1957. 53.3 Tarnóczai (K. Petőfi) fein. 53.7 Gél Z. (KH Vasutas) ifj. 55.4 Neménvi (K. Petőfi) ifj. 56.2 Halász (K. Petőfi) ifj. 56.2 Fülöp (K. Dózsa) ifj. A 20. helyezett ideje 01,6 mp. (Folytatjuk.) Új edzője lesz es KMTE-nek? Még néhány nap és megkezdik a tavaszi idényre való felkészü- ’ést lerdobb labdarugóink. Az NB II es KMTE házatájárói érde­kes változásról kantunk híreket. Radnai István, a csapat eddigi ed­zője az előjelek szerint megválik a KMTE I. csapatától. Ismeretes, hogy Radnai idény közben, kény- szerűségből vette át a KMTE ed­zéseinek irányítását, s ezt csak Ideiglenes jellecqel vállalta. Bár a KMTE-néi eléaedettek voltak Radnai István műkcdé-séve!, még- ic *éretnék a csapatot egy ru­tinnal rendelkező', jó, szakkén- zett edző gondjaira bízni. Több megoldás kínálkozik. A legérde­kesebbnek és a legvalószínűbb­nek látszik az, hogy Rákhely Kaposvári vívónők A Budapesti Vasas országos if­júsági minősítő női tőrvívó ver­senyt rendezett, tamelyen két ka­posvári lány is pástra állt. 29 in­duló közül mind Péczer Mária, mind Rácséi Erzsébet simán vet­ték az első .akadályokat. Bizto­san jutottak tovább a selejtező­ből á középdöntőbe, ahol mind- •i^etten csoport el sok lettek. A dön­tőben kiütközött a kaposvári ver­senyzőkön az utazás okozta fá­radtság, végül is Péczer 4.. Ré- csei pedig az 5. helyen végzett. Gyula, -- ?0~ns ebekben Kapos­várott közismert labdarúgó, az egykori magyar gerely vető baj- n-u> testnevelő tanár veszi át a KMTE edzéseinek irányítását. A ’^MTE vezetői már elutaztak a fővárosba, hogy megbeszéljék a »■őszieteket, s ha sikerül Rák­helyt, mint testnevelő tanárt, Ka­posvárra helyezni. az esetben szinte biztosba vehető, hogy Rák­hely Gyula lesz a KMTE új ed- zőre. Ha nem sikerül az évközi áthelvezés, ekkor c. KMTE-veze- fők más megoldást keresnek. Mint értesültünk, a jelöltek kö­zött szerepel a Somogy volt vá­logatott labdarúgó játékosának, Miklósinak (Csolasz) neve fs. sikere Budapesten Mindkettőjük eredménye Igen czép és figyelemreméitő. A nagy érdeklődéssel kísért országos versenyen végül is Pohlner, a Spartacus versenyzője győzött, 2. Gyökhegyi (OSC). 3. Kohári (Va­sas) lett. — SPORTHÁZASSÁG. Hajmássy Zita és Mózsi Imre, a Kaposvári Kinizsi labdarúgója a maf napon házasságot kötnek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom