Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Vasárnap, 1958. január 5. A polgári perrendtartás módosításának gyakorlati jelentősége — Dr. Réczei László, az igazságügyminiszter első helyettesének nyilatkozata • Az országgyűlés legutóbbi ülésszakán törvényt hozott . a polgári perrendtartás egyes rendelkezéseinek módosításá­ról. lA módosítások gyakorlati jelentőségéről dr. Réczei Lász­ló, az igazságügyminiszter első helyettese többi között a kő­vetkezőket mondotta: — A polgári perrendtartás jelentős alkotása volt szocia­lista jogrendünknek, de ez a törvény nem terjedt ki a_gya­korlatban felmerült minden oérdcs kielégítő megoldására. Éppen ezéaft az igazságügv- ninisztérium felülvizsgálta a polgári perrendtartás rendel­kezéseit, majd a tervezetet széleskörű ▼itóra bocsátotta. A vita anyaga alapján elké kzült a törvényjavaslat, ame­lyet az országgyűlés 1957. évi december hó ‘ 30-án tartott tíléise, mint törvényt elfogá­st. Az 1957. évi VIII. törvény következetesebben érvényesíti t perrendtartásnak azt az slapelvét, hogy a járásbírósá­gok hatásköre legyen az álta­lános és a megyei bíróságoké * kivételes. A törvény tehát t személyállapotra vonatkozó pereket — így a házassági pe­jeket is — a járásbíróságait; ha­táskörébe utalja. Ezekben a jerékben ugyanis legtöbbször lem bonyolult jogi kérdéseket, íauram inkább ténykérdéseket teli elbírálni. Ezzel az egész •ijárás gyorsabbá is vált. A járá^bírósági hatáskör te­hát csak eljárási szemnontbő' jelent bizonyos eljárásjogi cörmyrtéséket. Az új hatásköri izabályok folytán az előkészítő •Ijárás. mint külön eljárás megszűnt és a bontóperbe be­olvadt. A bíróság a jövőben ic dőször megkísérli a felek ki- PékítéSfet és csak, ha ez nem lezet eredményre, akkor k»rül ■tor a bontóper tárgyalására. Az egyik módosítás ered­őén y ekén t bármilyen polgári perben perindítás előtt meg lehet idézni az alperest egyos- <égi kísérletre. Idézésre csak abban az esetben van lehető- jég, ina mind a két fél lakó- bfefye a területileg illetékes bí­rósághoz tartozik, a bíróság te­rűiében kívül lakó személyt megidézni. Jelentős rendelkezése a tör­vénynek az is, amely feloldja a fellebbezési bíróságot a bi­zonyítás foganatosításának le­hetősége alól. A felek a pol­gári perek tárgyalására sok esetben elviszik magukkal ta­núikat is, akiket a bíróság rendszerint nyomban ki is hallgat és ezael a per eldön­tése már azon a tárgyaláson megtörténhet. Nem lehetett el­vi meggondolásokkal megindo­kolni és nem lehetett a jogse­gélyt kérő peres felelmek megmagyarázni azt, hogy hiá­ba hozták el a fellebbezési tárgyalásra a tanúkat, azt a bíróság mégsem hallgathatja ki, hanem emiatt hatályon kí­vül kell helyeznie az ítéletet, vissza kell utalnia az ügyet az elsőfokú bírósághoz. A felek ezt a rendelkezést mindig bürokratikusnak tekintették. Az új törvény éppen ezért ezeket az indokolatlan korlá­tozásokat megszünteti és mó­dot ad a fellebbezési bíróság­nak a tanúk kihallgatására. A törvény ezenkívül számos kisebb jelentőségű rendelke­zéssel járul hozzá a polgári eljárás szabályainak meg­javításához. Ilyen az a ren­delkezés, amely a gyermek ér­dekeit védi a gyermektartási perekkel kapcsolatban. A ko­nam lehet egyezségi kísérletre rabbi jogszabályok szerint, ha EH például az apát tartásdíjért perelte a gyermek, az apa egyszerű nyilatkozatot tehetett, hogy ő a gyermek családi jog­állása iránt pert indít. Ennek a nyilatkozatnak alapján a tar­tási pert a bíróság felfüggesz­tette. Ezt a lehetőséget az új törvény megszünteti és bizto­sítja, hogy a származási per eldöltéig is fizessen az apa megfelelő tartásdíjat. Igen fontos rendelkezés az is, hogy lehetőséget biztosít bizonyos esetekben az illeték­feljegyzési jog engedélyezésére is. Jelenleg ugyanis, ha a fél kereseti és vagyoni viszonyai ezt indokolják, kaphat költség­mentességet, bizonyos perek­ben pedig még vagyoni vi­szonyaira tekintet nélkül is. Igen nehéz helyzetbe került az ilyen dolgozó, ha pl. egy örökségül kapott családi há­zat, vagy valamilyen komo­lyabb értékű berendezési tár­gyat (pl. egy zongorát stb.) kellett perelnie, mivel igen magas illetéket kellett lerónia így a pert nem is tudta volna megindítani. A törvény most lehetőséget ad arra, hogy ilyen méltányos esetekben a fél megindíthassa a pert, az ille­ték előzetes lerovása nélkül is, mert a bíróság az ítéleté­ben az illetéket a pervesztes félre hárítja — fejezte be nyi­latkozatát dr. Réczei László. 0 Német Szociáldemokrata Párt bírálata a nyugatnémet kormány „hinta-politikáját“ Bonn (DPA). A Német Szo­ciáldemokrata Párt parlamen­ti csoportjának szóvivője a szövetségi sajtófőnöknek li Rapacki-tervről elhangzott nyi­latkozatával kapcsolatban óva inti a szövetségi kormányt a »hinta-politikától«. A , szociál­demokrata szóvivő emlékeztet arra, hogy ugyanaz a kor­mány-szóvivő, aki most a Ra- packi-terv megvizsgálását he­lyezte kilátásba, ezt a tervet néhány héttel ezelőtt, mint megvalósíthatatlant visszauta­sította. Ugyanezt tette a kancellár és a nemzetvédelmi miniszter a párizsi értekezlet után. Ha ezt a tervet most tényleg ko­molyan tanulmányozni akar­ják — mondotta a szociálde­mokrata szóvivő —, akkor ezt a tanulmányozást már eleve súlyosan befolyásolja a meg­előzőleg elhangzott éles visz- szautasítás. Lehetséges azon­ban, hogy ennek a tanulmá­nyozásnak eredménye az el­utasítás formájában fnár fenn is áll és csak megtévesztési manőverrel akarnak élni az ország népével szemben. A Német Szociáldemokrata Párt nemcsak a terv komoly tanulmányozását követeli, ha­nem a tervről szóló komoly tárgyalásokat is. ÜDVÖZLÉS HELYETT... Egy novemtíervégi napon Amszterdam utcáin plakátok jelentek meg a házak falain. A plakátok y> akár csak a »Le Adenanerrel!« feliratot vivő lakosok tüntetése — az Amszterdamba, érkezett bonni kancellárt köszöntötték. Ade­nauer az úgynevezett »Euró­pai Kulturális Alap« kong­resszusára érkezett a holland fővárosba. A plakát szövege így hang­zott: »Polgároki Én, Konrad Adenauer, a bonni kormány szövetségi kancellárja ma érkeztem Amszterdamba. Látogatásom alkalmából (Polytatás a 3. (PLdalról.) íz efeibert. a szegényben a nunljósságát és becsületét, hisz ’tudják, mily nagy do­log azt megőrizni és mily Könnyű elveszíteni, bár­mily nagy úriember lehet falakt. De mégis — az úriem­berség értelmiségi probléma Is, itt a legnagyobb a lehető­ség a félműveltségre, e ré­tégből kerül ki a legtöbb ve- eetőbeosgtású, a nép figyel­mének, Megbecsülésének ref- Shktorfányé'ofru élő ember. Sök a veszély itt és nagyon könnyű azt hinni, hogy a nép­szerűség és felelősség sokkal nagyobb karéj kenyér kivá­gására jogosít az ország Kenyeréből. Meg aztán itt is «annak úriemberek: az ügy­védnő, aki csak azért tanít, hogy nyugdíjhoz jusson; a színész, aki parasztszagot érez, ha új vessetek érkeznek szórakozni az étterembe; az oarvos, alki »kiszellőzteti« a szobáját, amikor a meghívott káderek eltávoznak a láto­gatásból; és még sorolhat­nám. Az imént félműveltségről szóltam. Valóban, az úriern- berkedós szellemi korlát is, nemcsak társadalmi. Elmara­dást jelent, begubúzást, elő­ítéleteket, a dialektikus szem­léletmód teljes hiányát, tehát óvaíkodást az újtól, ragaszko­dást a múlthoz, amely nem jöhet vissza többé. Persze a szó gúny emberkodés is kor­láttá válhat ma, különösen amennyiben nem emelkedik fel a mai lehetőségek felis- oéséig, nem kulturálódik, minden nadrágost úriember­nek, idegennek tart. művelet­len ségében tetszeleg, s fékte­len szegényernber-gőgjében maradó, örökké bizalmatlan- kodó emberré válik. Igaz, nem csoda bizalmatlansága, hisz a világot cipelte mindig a hátán, sokszor megcsalták az urak. Ma nem szeretné, ha úriemberek vezetnék, de sze­retné, ha megértenék és meg­becsülnék, akár a munka­padnál, a földön, vagy új ve­zetőként dolgozik. Viszont neki is meg kell érteni, hogy a jogtalan és kollektív elma­rasztalás taszít, begubózásra kényszerít, akadályozza a legjobb és eszmélő emberek közeledését. Találkozunk-e valaha? Fel- ébrednek-e úriembereink ál­lapotukból? Mekkorát kell kiáltanunk, hogy a társadal­munk majd egymásra talál­jon? Mert egymásra kell találnunk egyszer... Az úriembereknek már nincs sok idejük Legfeljebb egy-két generáció, A szegény­ein berek felemeíkedésével, az anyagi jómód nivellálódásá­val, az osztályok, a határok, az állam elhalásával együtt eltűnik az életformák minden különbségének lehetősége. A ma úriemberének — aki idegeiben, emlékeiben őrzi életfelfogását — választania kell, a történelem dübörög ajtaján. Elszalasztja-e az alkalmat, vagy kitárja ajta­ját az új világnak — mind­két lehetőség adott. Elfogadja-e a »szegényem­bereik« kinyújtott karját, vagy gőgösen és lenézően zárkózik el tőlük — ez rajta múlik, ezért neki kell felelnie leiki- ismerete szerint, más nem cselekedhet helyében. A társadalomnak is, neki is jobb volna, ha igent mon­dana. Ha nem ez történik, a történelem és a nép nélküle halad tovább. De vissza nem néz, de meg nem áll. kijelentem, hogy megszünte­tek minden elletétet a holland és a német nép között. Polgároki Én ingadozás nélkül harcolok á német nép történelmi küldetésének való- raváltásáért. Ezért a követ­kező intézkedéseket léptettem életbe: — újra felfegyvereztem a harci tapasztalatokkal ren­delkező személyeket; — az új Wermachtot a legmodernebb fegyverekkel szereltem fel, beleértve az irányítható lövedékeket is; — a NATO európai száraz földi erőinek vezénylését a legtehetségesebb tábornokra, a keleti front egykori pa­rancsnokára, Speidelre bíz­tam; — betiltottam Németország Kommunista Pártját és a töb­bi antifasiszta szervezeteket; — menedékjogot adtam és új egyenruhába bújtattam azokat a fegyvertársaimat, akik sajnálatos félreértés kö­vetkeztében a hollandiai Bre­da város börtönében ültek, de szerencsére megszöktek onnan. Megparancsolom, hogy ma­guk is feszítsék meg minden erejüket. A német nép a múltban már elég áldozatot hozott. Köszönetemet fejezem ki kormányuknak azért a politi­káért, amelynek értelmében korlátozza a kiadásokat, hogy teljesíthesse a NATO-ban vállalt kötelezettségeit. Soha nem felejtem el, hogy az önök városvezetősége a kom­munisták ellenkezése dacára visszautasította az alagút, az iskolák építését és a lakásín­ség enyhítését. A mi együttműködésünk megér egy alagútat. Mindent az tíj Európáért! Konrad Adenauer.-» Ez a gyilkos iróniával teli szöveg nem kíván magyará­zatot. Adenauer érkezése napján tökéletesen pótolta az óvációt... A holland haza­fiak még nem felejtették el a hitleristák gaztetteit. Időj árásj elentés Várható időjárás vasárnap estig: felhős, párás, hideg idő, néhány helyen kisebb hava­zás, mérsékelt északi, északke­leti szél. Várható legmagasabb nap­pali hőmérséklet vasárnap mí­nusz 2, mínusz 5 fok között. C^aAc UCUÍ .CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ. KAPOSVÁR — SOMOGY MEGYE Ma vasárnap du. 3 és este 7 órakor LEHÁR: LUXEMBURQ QRÓFJA nagyoperett 3 felvonásban ZENTAI ANNA vendégszereplésével Január 6, 7, 8, 9-én este 7 órakor SENN5TEI. VERA és KISS FERENC vendégszereplése TITO STROZZI: JÁ TÉK ÉS VALÓS Á G c, színművében BEMUTATÓ ELŐADÁS január ln-én, pénteken este 7 órakor, továbbá január 23 ig minden este 7 órakor VICTOR HUGO: r/2ft i) (Bias A királyasszony lovagja Romantikus dráma 5 felvonásban Jegyek előre válthatók, kérletszelvények beválthatók a színházi jegyirodában — Telefon: 11-03 Nemzetközi Szemle .».••■•■■u>uiin:iiiiimiiiniimiufiiniiRiu<HiiMUiiiiiiiNMimillUtlHlUIiiliU)tllillllllliHlliUUIiU!tllllillllliniilHfHI9 Bandungtől Kairóig Az ember feszegeti bolygónk határait és már a kozmikus tér küszöbére lép. Am, miköz­ben elhagyni készül sártekén­ket, földi háztáján még szá­mos égető probléma vár or­voslásra. Ezek között is talán legsürgetőbb a gyarmati rend­szernek és súlyos következmé­nyeinek a lehető legfájdalom- mentesebb felszámolása. Alig­ha ismert a történelem na­gyobb anakronizmust, mint azokat a kortársakat, akik a XX. század második felének világűrbe törő embere mellett — még mindig lehetségesnek tartjá.k a gyarmati rabtartás megörökítését. Ez a kiáltó ellentmondás mindinkább tarthatatlanná vá­lik. Rendkívül meggyőzően szemlélteti ezt az a hároméves időszak, amelyet Bandung és Kairó szimbolizál. 1955 elején 29 ázsiai és afrikai nemzet »en­gedte ki a palackból« a »ban- dungi szellemet«. A most zá­rult kairói kongresszuson már 45 ázsiai és afrikai ország kép­viseletében 1700 millió ember küldöttei állapíthatták meg* rogy a gyarmatos” is elleni harc korunk ellenállhatatlan történelmi áramlatává vált. Az eredményes nemzeti fel­szabadító harc réven sok ázsiai és afrikai ország megszabadult az idegen elnyomástól. Ezzel a nemzetközi politika új, önálló és egyre nagyobb súllyal je­lentkező tényezőjévé lépett elő. Ez az új világpolitikai faktor már az ENSZ-ben is kezdi kér­désessé tenni az amerikai sza­vazógépezet zavartalan mű­ködését. Ebben az időszakban bonta­kozott ki a nemzeti felszaba­dító mozgalmak és a szocializ­mus erőinek együttműködése, amely hatásos ellenszernek bi­zonyult az agresszív imperia­lista lépések elhárítására. Ta­núi voltunk egyebek között az Egyiptom elleni brit—francia —izraeli agresszió kudarcának: a szíriai haladó erők győzel­mének, legutóbb pedig az in­donéz népi mozgalom fellendü­lésének Nyugat-Irian vissza­szerzésére. „Helyi“ konfliktusok ? Az érem másik oldala már nem ilyen fényes. Gyarmati háború folyik Algériában, meg-megújulnak az imperia­lista beavatkozási kísérletek Indonéziában, Szíriában és a világ más térségein. Washing­ton szorgalmazza a NATO és az ázsiai katonai tömbök egy­bekapcsolását. Ez a párizsi NATO-értekezleten előterjesz­tett amerikai terv cinikusan számol ázsiai, vagy afrikai »helyi« konfliktusok lehetősé­gével. Talán nem is kell bi­zonygatni, hogy a mai világ­helyzetben, a nukleáris és a rakétafegyverek korában, az ilyen »helyi« konfliktusok aligha korlátozódnának csu­pán a kiszemelt áldozatokra, hanem felidéznék a legször­nyűbb kataklizma közvetlen veszélyét. A NATO párizsi csúcsérte­kezletének erre a kihívására a kairói kongresszus azzal vála­szolt, hogy tanácskozásainak középpontjába a béke gondo­latát állította. Az ázsiai és af­rikai népsk békés eszközökkel akarják kivívni, illetve biztosí­tani politikai és gazdasági füg­getlenségüket. Békére van szükség, hogy konszolidál­hassák eddigi eredményeiket és hogy minden erőforrást, a tudomány nagy vívmányait, a nyomor, a betegségek, és a tu­datlanság leküzdésére fordít­hassák. A kairói értekezlettel össze­függésben egyes nyugati fővá­rosokban most arról panasz­kodnak, hogy a Szovjetunió is­mét kesztyűt dobott a Nyu­gatnak. Egyöntetű vélemény szerint a feltétel nélküli gaz­dasági segélyről szóló szovjet ajánlat volt a kongresszus »szenzációja«. Erről a New York Herald 1 riuune decem­ber 29-i számában így véleke­dik: »A Szovjetuniónak a fej­ődésben elmaradott országok korlátlan megsegítésére tett kairói ajánlata a legközvetle­nebb és legveszélyesebb kihí­vást jelenti az Egyesült Álla­mokkal szemben, azon embe­rek százmillióinak hűségét il­letően, akikről az Egyesült Ál­lamok önelégülten azt tételez­te fel, hogy állandó jelleggel a nyugati ideálokhoz vannak kapcsolva«. A sarlótól a szputnyikig? Egyes józanabb nyugati po­litikai körökben kezdik belát­ni, hogy a »szputnyik-testvé- rek« jelezte erőegyensúly el­tolódása következtében már nemigen alkalmazható a flot­tatüntetésekre alapozott gyar­matosító politika. Ennek az újszerű gondolkodásmódnak ad hangot a tekintélyes londo­ni Times, amikor december 30-i számában arra hívja fel a figyelmet, hogy a »legna­gyobb hiba az lenne, ha min­den nyugatellenes véleményt kommunista megnyilvánulás­ként kezelnének«. A kairói ér­tekezlet tanulságát a Times cikke végén így összegezi: »A nyugati hatalmaknak ebben a térségben megvannak a sajá­tos érdekeik, amelyeket meg kell védeniök, de a kizárólagos katonai politika nem felel meg a népek várakozásának«. Még jellemzőbb következtetésre jut John Sparkman amerikai de­mokratapárti szenátor. Spark­man december 30-án felszólí­totta az Eisenhower-kormányt, módosítsa külpolitikáját, hogy ellensúlyozni tudja azt a ha­tást, amelyet a szovjet szput- nyikok az ázsiai semlegesekre gyakorolnak. A szenátor, aki a szenátus külügyi bizottságá­nak képviselőjeként nemrégen körutat tett 13 ázsiai ország­ban, útjáról írásban tett jelen­tést a külügyi bizottságnak. Jelentésében rámutat: az a tény, hogy a Szovjetunió »negyven év alatt a sarlótól a szputnyikig haladt előre, azt a meggyőződést keltette számos ázsiai vezetőben, hogy a kom­munista eredmények nemcsak szavakon, hanem tetteken ala­pulnak«. Ami azonban még en­nél is veszélyesebb — fűzi hoz­zá —, ezek a vezetők feltéte­lezik, hegy »a szovjet kommu­nizmus képviselte gazdasági és politikai rendszer a legmeg­felelőbb arra, hogy valamely elszegényedett, elmaradt nem­zetet a nélkülözésből a bőség­be emeljen fel«. A józan tanácsok ellenére Washington eddig nem talált jobb választ a kairói értekez­letre, minthogy elküldi Dullest a bagdadi katonai paktum kö­zeljövőben megtartandó ülésé­re. Az amerikai külügyminisz­ternek ez a küldetése, ismer­ve a »háború szélén táncolás művészetéről« vallott nézeteit, felér kisebbfajta flottatünte­téssel. A Dulles-fémjeleztc ameri­kai válasz is arra mutat, hogy az erőegyensúly módosulása a szocialista világ javára, önma­gában még nem hárítja el fe­jünk felől a »helyi« konfliktu­sok veszélyét és annak belát­hatatlan következményeit. Mindaddig nem tekinthetjük biztosítottnak a békét és a birtokba vett gigászi termé­szeti erők kizárólag alkotó fel- használását, ameddig a gyar­mattartó hatalmak igyekeznek megfosztani az egykori és a mai gyarmati birtokok népeit az önálló életre való joguktól. A békeszerető emberek nagy világmozgalmában mindinkább előtérbe kerül korunk egyik legsajátosabb problémája: vég­re meg kell teremteni az össz­hangot a társadalmi, gazdasá­gi és kulturális haladás, illet­ve a tudományok és a techni­ka szédületes tempójú fejlő­dése között. Emellett tesz __ hi­tet az ázsiai és afrikai népek kairói kongresszusa is, amikor a világ népeihez intézett fel­hívásában kimondja: »Az im­perializmus további léte nem egyeztethető össze azzal az új korszakkal, amelyben a világ most él. Mi, afrikai és ázsiai népek szilárdan hisszük, hogy minden népnek joga van a szabadsághoz és a független­séghez«.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom