Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

SOMOGYI NÉPLAP 2 Szombat, 1958. január 4. 38,3 tanuló jut egy osztályteremre 2 612 OOO forintot használunk fel egészségügyi és szociális célokra év végéig A megyei tanács 1958. évi beruházási és felújítási kere- v töket nem aprózta el túlságo­sai, A múlt évről áthúzódó befejezésre szoruló munkák folytatását tekintette elsősor­ban fontos feladatnak. A ha­laszthatatlanság elve érvé­nyesült a felújítási keretek felbontásánál is. A fejlesztés­re kiszemelt ágaik közül az oktatás és az egészségügy sor­rendben az első két helyet fog­lalja el. Új osztálytermek A rendelkezésre álló beru­házási hitelből általános és középiskolák tantermének fej­lesztésére a megyében ebben az évben 5 160 000 forintot for­dítunk. Ebből az összegből Csokonyavisonlán 4, Somogy- szobon 4, Balatonföldváron 4, Hamukon 2, és Öreglakon 1 tanterem készül el, nevelői lakásokkal együtt. A befeje­zett építkezéseken kívül ter­mészetesen akadnak olyanok is, amihez ebben az évben csak hozzáfogni tudunk. De így is Szőllcsgyörokre ebben az esztendőben rámosolyog a szerencse. Ez az esemény még akkor is jelentős lesz a köz­ség életében, ha a négytanter- mas általános iskola építését csak megkezdik. Remény tnm még arra, hogy a felsorolt konkrét ter­veken kívül a művelődésügyi minisztérium iskolaépítkezési célra további beruházási kere­tet biztosit majd, amelyből Kadamkúton 2 és Pusztaková­csiban ugyancsak 2 osztály­terem bővítését, a kaposvári Rokkanttelepen új négy tanter­mes iskola építését kezdik meg. Az ember az első pillanat­ban azt gondolná, hogy a múlt év egy tanteremre jutó 38,2 tanuló aránjszáma az új tan- I (termák és iskolák megépíté­sével ebben az évben' jelentő­sen javul. A számítások mégis azt mutatják, hogy az idén az egy tanteremre eső tanulólét­szám 38,3 lesz. Az történik ugyanis, hogy az új tantermek használatba vétele után mintegy 8 szükség- tantermet szabadít fel a ta­nács. Ezeknek jó része alkal­matlan iskola céljára. Kitű­nően beválik azonban kisebb átalakításokkal más célra Mindehhez persze azt is hozzá kell tenni, hogy az idén az el­ső osztályos tanulók létszáma előreláthatólag 1,5 százalékkal nő. Innen van hát az, hogy egy tizeddel rosszabbodik a tava­lyi 38,2-es tanuló arányszám. Mindenesetre a szükségtanter­mek leválasztása még a látszó­lagos rosszabb tanterem-ellá­tottság ellenére is 'nagyjelentő­ségű eseménye az idei, illetve a következő esztendei oktatási évadnak. Nem kerülte el- a tervezők figyelmét a népművelés sem. 1953-ban 1 350 000 forintot szántak mépművelésá célokra, örvendetes, hogy ebből az ősz- szegből befejezik a balaton- boglári művelődési otíhon könyvtár részét, tovább építik a monumentális méretű tabi művelődési ott­hont és négy keskeny fix mo­zigépet kap a Moziüzemi Vál­lalat. Az év egészségügyi beruhá­zásaiból a kaposvári kórház sebészeti osztályának bővítéséi emelhetjük ki, mint sorrend­ben a legjelentősebbet. A se­bészeti osztályt az idén mint­egy 32 ággyal bővítik. A sebé­szeti osztály bővítése nemcsak azért vált halaszthatatlanná, mert a megyében csak Kapos- •-árntt Marcaliban működik sebészeti osztály, hanem azért is, hogy megszüntessék a ka­posvári kórház baleseti osztályának állandó túlzsúfoltságát. A pótágy rendszer elkerülé­sével. betegek elhelyezésében is megfelelő körülményeket te­remthetnek. Az idei 32 ágy bő­vítésén kívül 1960-ra tervezik a kaposvári kórház többi osz­tályához viszonyítva legkeve­sebb ágyszámmal rendelkező sebészeti és az orr-, fül-, gége­osztály továbhi 69 ággyal való kibővítését is. • A megye 1958. évi egészség- ügyi és szociális ellátására for­dított 2 622 000 forintot termé­szetesen úgy osztották el, hogy abból befejezhessék a kapós vári kórház felvételi épületét, a kaposfüredi orvosi rendelőt és hozzáláthassanak a marcali kórház és a kadarkút! új orvo­si rendelő megépítéséhez. Nem lebecsülendő az sem, hogy ebben az évben mintegy napi 37 órával növelik a szak­orvosi munkaóráit számát. Szakorvosi órákból többek kö­zött Tában, Fonyódon, Csur­gón és Nagyatádon 2—2, illet­ve 1—1 órai belgyógyász szak- rendelést létesítenek. Ezenkí­vül Csurgón bevezetik a két­órás nőgyógyászati szakrende­lést is. Ezzel a megye vala­mennyi járási székhelyén mű­ködik nőgyógyászati szakren­delés. Örömhír az, hogy az idén két új körzettel javul a körzeti orvosi ellátásban saj­nos eléggé lemaradt megye- székhely: Kaposvár orvosi el­látása. Az 1958-as szociális beruhá­zási terv igen kedvező megol­dást kínál a szociális otthoni gondozást kívánó személyek elhelyezésében. A drávatamá- si új szociális otthon létesíté­sével, a berzencei szociális ott­hon bővítésével mintegy 35 új ágyhoz jutnak a szociális ott­honok. Szegedi Nándor HÉTKÖZNAPOK ELFELEJTETT HŐSE S zemben ülök vele, a hétköznapok elfe­lejtett hőséveli, akinek bátor kiállá­sáról mindenki tud, de mégis a feledés ho­málya borítja tettét. Talán újságírói túlzás hősnek nevezni Krzyz Henriket, a Kadarkúti Vegyesipari Ktsz segédmunkását, de — s erről vitatkozni lehet — a hétköznapoknak is meg­vannak a maga munkáshősed. Ülünk egymás­sal gzemiközt. Elnézem Simlideres sapkáját, ormótlan bakancsát, zsírfoltos pufajkáját. Tűnődöm. A hideg pirosra csípte arcát, ezen­kívül semmi különöset nem fedezek fel rajta. Töri a magyart, sokszor eltéved a magyar nyelv kiismerhetetlen labirintusában. Len­gyel származású, de Kadarkúton mégis benn­szülöttnek számít már, hisz 1941 óta itt lakik. Megszokták az emberek, szeretik. Kevésbe- szédű. De a munkában kipótolja, amit a be­szédben elmulaszt. Dolgozik ő hat ember he­lyett is, ha éppen kell. A kályha cifra nótát duruzisol a sarokban. Nehezen lendülünk bele a beszélgetésbe. — Mióta dolgozik a Vegyesipari Ktsz-mél? — Két év ... De jó itt... Szeretek a szö­vetkezetben dolgozni. — Hány éves most, Krzyz elvtárs? — 48 vagyok, de nem érzem magam annyi­nak. Van egy nagy fiam. Tízéves a lurkó. »Kullancsnak-« becézi mindenki. A világ minden kincséért se maradna el tőlem. Trak­toros akarna lenni. Csak az a tóba, nem tudok neki segíteni a tanulásban, hisz nekem sem megy a magyar nyelv... Tiszta nézésű szemével valahová az ablakon túlra figyel, mintha art vigyázná, hová viszik azt a két szál deszkát azok a ködmönös em­berek. Tőle ugyan nem, de mástól megtudtam, hogy az ellenforradalom idején minden este itt őrizte a -ktsz vagyonát. Vettek neki egy hatal­mas zseblámpát, s ennek erős fényével a leg­rejtettebb zugokat Is felderítette. Egy este ak­kor érkezett, amikor már hat szál deszkáit össze is kötözött valaki. Üldözőbe vette a tol­vajt. Elfogni nem tudta. De attól fogva senki se mert szemet vetni a ktsz vagyonára. Krzyz elvtárs civilben birkózó és boxoló. Olyan ember, akiről azt mondják: bal keze a Rókus- kórház, jobb keze a köztemető. Nem is akart senki közelebbi ismeretségbe kerülni óriási ökleivel. Neki köszönhető, -hogy a ktsz-nek semmi kára sem lett az ellenforradalmi idők alatt. Szóbahozom ezt, de Krzyz elvtárs csak hall­gat, nagy nehezen mond ennyit: — Kötelességem volt... Nemcsak magamért dolgozom, én az ország érdekeit is figyelembe veszem... Csak azt (tette Krzyz elvtárs, amit egyszerű munkásszíve diktált, de ez az, ami felemelő, ez az, ami feljogosít bennünket arra, hogy mégis azt mondjuk: igen, a hétköznapok egyik hősével találkoztunk. Ha munkáról van szó, akár éjjel is képes elmenni bárhová. Karácsony este már ünnep­lőben feszített, amikor szükség volt rá, ment az egyik állami -gazdaságban led ülőiéiben volt egy kémény. Krzyz elvtárs semmit se szólt, csak ment, belebújt munkásruhájába, s né­hány óra múlva már meg is támasztotta az emberéletet veszélyeztető kéményt. Bármit rá lehet bízni. Olyan ezenmesterfiéle. S ami a legfőbb, szíve van a munkához. M i csak azt kívánjuk Krzyz atytársnak, ugyanilyen becsületes munfcásembert neveljen Ferenc fiából is.- lg ­Mit vár a KPVDSZ kongresszusától Nagy Gyula küldött? Minél több cukrot az országnak! A Cukorgyár il9,8 százalék- ■ ía teljesítette a múlt évi ter­vét. Ez azt jelenti, hogy 1957- ben 2607 vagon cukrot ter- aneltek az üzem dolgozói. Ha -az előző évi termelést és az el­lenforradalom utáni nehézsé­geket figyelembe vesszük, azt mondhatjuk, rém volt még ilyen szép soha a gyár tervlel- jesítése. Nagyban hozzájárult a kiváló eredményhez a dol­gozók helytállása, fegyelme­zettsége. A munka nem szüne­telt az ellenforradalom alatti és utáni időkben sem. Nagyarányú megtakarítások A Cukorgyárban 1957-ben lényeges műszáléi fejlesztés nem volt. Csak az erőműtele­pén végeztek saját erőből kor­szerűsítést. Ez életbevágóan fontos volt, mivel az üzem ál­landóan gőzhiánnyal küzdött. A múlt • év eredményei közé tartozik a salak-eltávolítás meggyorsítása. A cukorgyárak között, mondhatni, első helyen áll az üzem a széngazdálkodás terén: 514 vagon a viszonyla­gos széramegtakarításuk. Ezt a helyes szénkeverésnek, a gőz megfelelő kihasználásának és a kazán korszerűsítésének, fo­kozott karbantartásának kö­szönhetik. Az üzem múlt évben 17 000 vagon cukorrépát dolgozott fel. A munka helyes megszer­vezésével egymillió forint költ­séget takarítottak meg a szál­lítás és átvétel terén az előző évekhez képest. Mif hoz az új esztendő? 1958-ban 82 üzemnap alatt 2 LOO vagon cukrot kell előállí­ts miok 16 és félezer vagon fel­dolgozott cukorrépából. A gyár minden igyekezetével azon lesz, hogy túlteljesítse ez évi tervét. Sok függ a répaterme­lőktől is (a gyár negyvenezret tart számon), legyen az egyéni gazda, termelőszövetkezet, ál­lami gazdaság. Nem közömbös a Cukorgyárnak, hogy meny­nyi és milyen minőségű cu­korrépát vesz át a termelők­től. Idén nagyobb munkavédel­mi beruházása is lesz a gyár­nak. A kötélpálya alá 700 000 forintos költséggel biztosító hálót építenek. Az 1958. évi korszerűsítés főként egy új vákuum, kavaró és előmelegítő berendezés be­szerzéséből áll. Korszerűtlen a kazánház 200 vagon répát dolgoznak fel naponta. Amikor a kazán­házat építették, sokkal keve­sebb volt a feldolgozásra ke­rülő mennyiség. A régi, kor­szerűtlen kazánház nem bírja a túlfeszített kihasználást. A Eeldolgozandó cukorrépa meny- nyiségéhez képest szűk az erő­telep kapacitása. A vállalat nem akar úgy hozzáfogni az 1958-as feldolgozási idényhez, hogy az eddigi nehézségekkel — gőz- és áramhiány — kell­jen újra és újra küzdenie. Ál­datlan állapot, hogy nincs tar­talék kazán, s a legelső hibá­nál zavar áll be az egész üzem termelésében. Félmegoldás A vállalat egy 650 négyzet­méter fűtőfelületű, nagy telje­sítményű kazánt hoz át a Ke­lenföldi Erőtelepről. Nem je­lent ugyan kapacitás emelést az új kazán, de legalább biz­tosítani tudja az egyenletes el­látást. A vállalat saját maga végzi Pesten a kazán leszerelé­sét, s nagyrészt saját erőből szerelik be is. A munkákat már megkezdték. A dolgozók lelki ismeretén, lelkesedésén is múlik, készen lesznek-e a ka­zán beállításával a répafeldol­gozás megindulásáig. Nagy remények A vállalat vezetősége nagy reményeket fűz az üzemi ta­nács megalakulásához. A vá­lasztások január első felében zajlanak le. A dolgozók fele­lősségérzése sokkal fokozottab­ban jut kifejezésre az üzemi tanácson keresztül, mint ed­dig. Ezután az irányító mun­kában, a termelés nehézségei­nek leküzdésében is jobban részt vesznek majd a dolgozók. 1958-ban egy feladat áll a Cukorgyár előtt: minél több cukrot termelni az országnak. Lajos Géza Könyvtáros találkozó lesz a Megyei Könyvtárban 9-én, csütörtökön a kaposvári járás népkönyvtárosai részére. Módszertani megbeszélést tar­tanak, ezenkívül megvitatják az 1958-as feladatokat is. Ez a magas homlokú, szim­patikus külsejű, nyugodt han­gú férfi nemcsak a Nagyárv,- ház vezetője. Igaz, hogy ez a fő foglalkozása, de talán nem mindig a legnehezebb foglal­kozása. Ha valóban, mint egész embert, sokoldalúan akarnám őt jellemezni, akkor ehhez, úgy vélem, nem ele­gendő ez a rövid félóra, amit beszélgetésben együtt töltöt­tünk. Hogy mit kellett volna tennem? őszintén fejtörést okozott volna, hol is induljak el a szerte ágazó úton, amelyen Nagy Gyulának, mint ember­nek és mint emberségével pá­rosuló nehéz szakszervezeti funkciót betöltő áruházvezető­nek utána járjak. Talán egy éjszakán Icellett volna, elkez­denem, meglesni őt szobájában, akkor, amikor már csak az óra monoton hangja jelzi, hogy van külvilág. Megfigyelni ilyenkor, ámint bonyolult ügyiratok föls[ hajol, mint egy ügyész, vagy büntetőbíró, bogozva a történteket, latol­gatva az éppen eléje került esetét. Vagy mellé szegődhet­tem volna akkor is, amikor más szabad idejét tölti, ő pedig elindul nyomozni, bo­gozni a szálakat, sok emberrel beszélni, hogy másnap a KPVDSZ Területi Egyeztető Bizottságán egy ember ügyé­ben ismét igazságos döntés születhessék. Mondom, így kellett volna portréjának megrajzolását elkezdenem. Megértettem Volna öli. akkor is és megértem most is, sőt becsülöm mindezért a fárad­hatatlanságáért. Derék dolog volt az, hogy mint a Területi Egyeztető Bizottság tagja ébe­ren Őrködik a törvényesség betartása fölött. És ez az em­beribb, a nehezebb, a több szi­vet, helyes szigort és meg értést és igazságot követelő foglalkozás. Felpillant az íróasztalról és szavai határozottan csendül­nek az apró irodában: — Igen szép eredmény ér­tünk el a törvényesség be­tartása és betartatása terén.., Utolsó mondatába belesúríti mindazt, amit részletesen bon­colgatni akar: — Ma már — mondja — a vállalati egyeztető bizottsáaok is mernek ügyekben dönteni. Még az igazgató véleményének elutasítása árán is... Igen, sok nehézséget, félre­értést kellett legyőzni, nem­csak ezen a területen, hanem másutt is. Mint szakszervezeti bérfelelős, sok tapasztalatot gyűjtött. Befejező szavai újra csak megnyugtatók: — A mai bérezési forma megnyerte a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók tetszését — mondja csendesen. Ezeket a bérezési problémákat már évekkel ezelőtti kongresszu­sunk is megoldotta volna, a közbejött ellenforradalom miatt azonban elmaradt kong­resszusunk. Hisz 1956 augusz­tusában már készek voltak az erre vonatkozó javaslatok. Gesztikuláló keze félúton megáll... — Annyit tennék még hozzá, hogy az alkalmazott és pénz­cAntíg, a tiifarMa ejL&tikiy, ég,... Kékesszürke füst bodorodák a meg- gyújtott cigarettából. Száll, száll az alakta­lan felhő az igazgatói szobában. Ács József, .a Barcsi Fűrészüzem főmérnöke külföldi útjáról beszél. Kül­föld. Látni, tapasztal­ni. Sdk ember vágyott erre hiába, de mosta­nában egyre (többen dicsekedhetnek azzal, hogy teljesedett régi vágyuk. így van ezizei Ács élvtárs is, aki az elmúlt hetekben Csehszlovákiában járt. A Faipari Tudo­mányos Intézet és a Főigazgatóság jóvol­tából jutott ki egy csoport szakember. A látogatás célja, hogy a részvevők tanulmá­nyozzák a fejlettebb technológiai eljáráso­kat, az ésszerűbb munkaszervezést. — Nagyon örülök. hogy én is bejutottam a negyven főből álló küldöttségbe. Régi vágyam teljesedett ezzel. Sajnos, főleg bútoripari szakembe­rekből .állt ez a cso­port, s ami engem személyesen legin­kább érdekéit, abból igen 'keveset láttam. Tizenegy napos kint­tartózkodásom alatt egyetlen fűrészüze­met látogattunk meg, Brno mellett. Az üzem profilja eltér a miénktől, mivel ott talpfákat gyártanak, de így is nagyon so­kat tanultam az ott látottakból. — Mi az, ami 'legin­kább megragadta fi­gyelmét a fűrész­üzemben? — Elsőnek azt em­líteném meg: a tisz­taság. Sehol se látni szemetet, hulladékot. Hozzá kell itt azon­ban tennem, hogy az üzem 45 után épült, tehát nem is hason­lítható a mi vízözön- alőtti fűrésztelepünk­höz. Modem épület, amelynek az emele­tén folyik a termelés. A kész talpfák egy ki vezetőn azonnal ko» Csákba jutnak, tehát nem kell feleslegesen szállít gatni ide-oda a kész árut. A hulladék és a szemét pedig a földszinti termékbe és raktárakba kerül. Legjobban az lepett meg, hogy lánccal mozgatják a gatter- kocsákat. Ezt itt is szeretnénk megvaló­sítani a feléoülő új üzemrészünkben. A belső anyagmozgatás teljesen gépi beren­dezésekkel történik. A munkafolyamato­kat szinte szalagsze- rűen szervezték meg. Két szalag halad: az alsó a kész talpfákat, a felső a hulladékot viszi rendeltetési he­lyére. Mindenhol van porelszívó, a munká­sok egészséges! tiszta .termekben dolgoznak. — Mi az, ami leg­jobban tetszett a bú­torgyárakban ? — A cseh bútorok nagyon szépek, de a mi gyáraink készít­ményei is megállják mellettük a helyüket. Ami azonban mégis igen érdekes a cse­hek olyan diófa után­zatokat készítenék, hogy a szakember is csak hosszabb vizsgá­lódás után jön rá a turpisságra. A cigaretta csonkig égett. Ács elvfárs szétnyomja a para­zsat a zöld hamutar­tóban. A beszélgetés is véget ért. Kezet fo­gunk, s ki-ki megy a maga dolga után. ügyi dolgozók között fennáll még egy bizonyos arány­talanság a bérezésben, ami nyilván hamar megoldásra ke­rül, talán az éppen most kö­vetkező kongresszuson, melyen Nagy Gyula, mint a megye egyik küldötte vesz majd részt. Amikor azt kérdezem tőle, milyen gondolatokkal, tervek­kel indul a kongresszusra, új­ra és újra régi tapasztalataiból indul Iá, amit 1950 óta a szakszervezeti munkában szer­zett. Minden mondatából ki­ese ndiU, hogy kongresszusi hozzászólásai azt célozzák majd, hogy a párt vezetésé­vel eddig elért eredményeit a szakszervezet tartani, sőt fo­kozni tudja. Legyen a szakszervezeti munka biztos támpontja to­vábbra is a Munkatörvény­könyv, amely megszabja a dol­gozók jogait, de a kötelessé­geit is. Hirtelenében azokból a gondalataiból keresgél elő néhányat, amelyet a kongresz- szuson is felemlít majd. Ilyen lesz a 93-as számú rendelet módosításának fel­említése. Itt a munkaviszony folyamatosság terén kér vál­toztatásokat, valahogy úgy, hogy a munkavállaló évekig, vagy esetleg évtizedekig tartó munkaviszonyával járó ked­vezmények ne vesszenek el akkor sem, ha a dolgozó ön­hibáján kívül több hónapig, vagy esetleg egy esztendeig nem tudott munkaviszonyban maradni. — Mint Ikereskedelmi szak­embernek és mint egyeztető bizottság tagjának lesz-e hoz­zászólása a társadalmi tulaj­donról szóló napirendi pon­tokhoz? — Egyetlen dolgot szeretnék kihangsúlyozni, amely ugyan­csak eddigi tapasztalataimon épül: röviden azt, hogy a da­rabáruknál a boltosoknak en­gedélyezzenek kisebb össze­gű kálót, azaz adjanak módot a vevők által ellopott áruk megtérítésére. Hangsúlyozom, csak a darabáruknál. — Mindent egybevetve? — Bizakodással tekintek a kongresszus elé. Segítő mód­szert várok tőle a további szakszervezeti munkához... Ahogy a KPVDSZ aktivistái és küldöttei erre a kongres­szusra felkészülnek, úgy vél­jük, mindez nem marad el és a kongresszus megfelel a vá­rakozásnak.-di­fik. KISZ nagybajom! szervezete ünnepi taggyűlést tartott, amelyen 25 KISZ-fiatal tett hűségesküt. Az ünnepi tag­gyűlést teaest, majd tán« kö­vette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom