Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Szeri», 1953. január 1. SOMOGYI NÉPLAP 3 A MI ÍGÉRETÜNK A (cégi naptár a lomtárba került Ismét elszállt felettünk egy esztendő, öregebbek lettünk. Uj jövevények érkeznek, mások meg eltávoznak. Nyolc-tíz éves gyerkőcök legszívesebben meggyorsítanák az éveik múlását, szeretnének nagyok, felnőttek lenni. Töpörödött, ráncosképű nénikék, bácsikák meg titkon azt kérdik az új évtől: át viszel-e bennünket a következőbe, megérjük-e a Szilvesztert. Tegnap mindenütt jókedvvel búcsúztatták az ó-évet Vajh ki tudná megmondani, hány üdvözlőlapot küldözgettek az országban szerteszéjjel a rokonok, barátok, ismerősök. Boldog új esztendőt! Ma ismét sokak száján csúszott ki e jó kívánság. Lapunk máshelyén közreadjuk: ki hogyan, milyen gondolattal, tervvel lépi át az új esztendő küszöbét. Sokan megkérdezhetik: mi, a Somogyi Néplap munkatársai és terjesztőd, — a szerkesztőség és kiadó vállalat — mi jót kívánunk adni az olvasóknak. Mint mindenütt, úgy mi is csináltunk számvetést. A jó munka felett érzett örömünket néhol az elégedetlenség gondja is tetézi. A tavalyinál többet akarunk adni az olvasóknak. Korábbi ígéretünkhöz híven, mától kezdve bővebb terjedelemben lépünk az olvasóközönség elé. Lapunk, a Somogyi Néplap létezése óta először, hétköznapokon is hat oldalon jelenik meg. Több cikket, több írásművet, több tudósítást kap az olvasó. S előfizetőink továbbra is változatlan áron kapják: meg az újságot. A nagyobb terjedelem nagyobb költséggel jár, a kiilönbözetet mégsem kívánjuk az olvasóra áthárítar. . Változás csak a vasár- és ünnepi újságoknál le r, az e napokon megjelenő, hétköznapinál nagyobi) rjedelmű lapot az eddigi 50 fillér helyett 60 fillér irt kapják azok, akik példányonként vásárolják az újságot. A lapkiadó vállalat ezen intézkedését is megértik az olvasók, hiszen a korábbi években az ezentúl! heti 38 oldallal szemben 26—28 oldal terjedelemben jelent meg a Somogyi Néplap, s akkor is 50 fillér volt egy-egy példány ára. Bizünk abban is, hogy az idén végre teljesül régi kívánságunk, s nagy teljesítményű rotációs gépen nyomtathatja újságunkat a Nyomdaipari Vállalat. így a frissebb tartalmú újság rendes időben kerül a városi olvasók elé, s a vasút, postai szervek lelkiismeretes közreműködésével időben eljut a lap a legtávolabbi helyekre is. Mi ezen kívánságunk beteljesülésének reményében kívánunk minden kedves előfizetőnknek és ol- vasónkak boldog, békés új esztendőt. JAROSLAV HASEK: I Godisek úr, mondanom se kell, sohase ivott többet naponta, mint két korsó sört. Rendszereid ember volt. Családjáról lelkiismeretesen gondoskodott. De az a napi egy-két korsó sör végzetes gyengéjének bizonyult. Mint a továbbiakból látható, valóságos szerencsétlenséget okozott Godisek úrnak. Történt egyszer, hogy Gcdisekné kezébe egy röpirat került, melyet az Alkoholellenes Liga, ez a részegek ellen (mellesleg hiába) küzdő társaság adott ki. A liga ennek elenére fáradhatatlan. Előadásokat tart az alkohol pusztító hatásáról. »-Az alkohol öl, butit és nyomorba dönt« címmel. A röpirat szerint mindenki, aki naponta lehajt egy korsó sört, eleve gyengeelméjű alkoholista, áld fokozatosan elveszti ítélőképességét. Napi egy korsó sör elegendő ahhoz, hogy az emberből egy év alatt idiótát csináljon. A röpirat a továbbiakban részletesen ecsetelte az egyszeri hivatalnok esetét, alti semmi különlegeset nem tett, mint naponta elfogyasztotta a napi korsó sóröcskéjét. Agya egyre inkább elborult, munkáját egyre hanyagabbig végezte. Az eddigi jómód helyébe nyomor kölíösött. Mégse hatotta meg éhező felesége, gyermekeinek szemrehányó tekintete, továbbra is megitta a napi korsó sörét. Szenvedélye odáig sodorta, hogy szemet vetett a rábízott pénzre, nagy összeget sikkasztott. A dolog kiderült, börtönbe vetették, családja tönkrement Kiszabadulása után azzal tetézte be az alkoholizmus szörnyű müvét, hogy egész családját kiirtotta egy fejszével. Amikor Godisekné eddig jutott a TALOS I Dl L röpiratban, zokogásba tört ki, mivel a kiadvány szerint az ő férje is alkoholistának számitott. Izgatottan olvasta tovább, hogy az őrültség nem azonnal, hanem fokozatosan jelentkezvén, erről csakis úgy lehet meggyőződni, ha állandóan megfigyelés alatt tartjuk az alkohol boldogtalan áldozatát. Amikor délfelé élete párja megjelent, hogy az ebédjét elfogyassza, Godisekné heves szívdobogással figyelte, nem tört-e még ki rajta a2 őrültség? Három szörnyű nap következett, amikor Godisekné remegve figyelte ugyanazt a gyönyörteljes mosolyt, amellyel férje megmerítette délben az első, este pedig a második és egyben utolsó korsó sörbe a bajuszát. Borzalmas lehet az az alkoholista, aki napi két korsó sört fogyaszt, hiszen annak a hivatalnoknak egy korsótól is elment a sütnivalója. Godisekné vértanúi arccal járt- keit és folyton az járt a fejében, hogyan menthetné meg férjét a pusztulástól, vagyonukat a dobraveréstől. Szerencséjére negyednap a következő apróhirdetést pillantotta meg az újságban: »■Az ön háza felett is ott lebeg az alkoholizmus kísérlete. Gyilkos, fosztogató, rabló lesz férjéből, ha ön, asszonyom, nem segít. Mit tegyen, hogy a férje ki ne irtsa önt és gyermekeit? Bízza magát a Karol-íéle patika gyógycseppjeire 5,80 korona készpénzért, vagy utánvéttel is küldünk egy üveg delirium tremens elleni szert. Használati utasítás: öntsön 40 cseppet reggel, délben és este férje likőrjébe. Férje négy hónapon belül garantáltan egészséges lesz. Felhívjuk a figyelmét arra, hogy a gyógycseppek sörben elvesztik hatóerejüket!« L Godisekné elküldte a pénzt, s hamarosan megérkezett az üveg gyógy- csepp. Délben megkérdezte férjét, melyik likőrt szereti legjobban. Itt jegyzendő meg, hogy Godisek úr világéletében utálta a likőrt. Felesége kérdésére mérgesen válaszolta, hogy még 'hallani se akar semmiféle likőrről. Amióta őt a szárazra kitették, nem szentségtelenítette meg likőr a torkát. Miközben eme italról vallott nézeteit fejtegette, úgy bá- mut feleségére, hogy az végképp megbizonyosodott férje hibbantságá- ról és arról, hogy aligha sikerül őt meggyógyítania. — No azért egy kis meggylikőrt csak ihatnál. Meglátod, hasznodra lesz, egy cseppet sem árt, jobb lesz az étvágyad is, dolgozni is szívesebben dolgozol majd tőle! Godisekné kiment a . konyhába, ahol sűrű könnyhullaíások közepette teletöltött egy poharat meggylikőr- rel és hozzáadagolt még negyven csepp delirium tremens elleni szert is. Könnyeit elmázolta az arcán, majd az elkészített italt bevitte férjének. Az megnyalta a szójasaélét, 3 még kért. A gyógymód teljesen radikálisan hatott. Godisek úr ettől fogva ebéd után tíz, vacsora után húsz stampedli likőrt öblített le a torikán.. Nemsokára odáig vitte, hogy már a kocsmába is eltanyázgatott, mielőtt a hivatalba bement. Szörnyű, hová nem vezet a napi egy-két korsó sör! Még Karol gyógyvize se ment meg a delirium tremens ördögétől. Szerfölött szomorú bizonyítéka ennek Godisek úr, aki a három hónapos kúra befejeztével leöntötte magát, feleségét és gyermekeit petróleummal, meggyújtotta ruháját és családjával együtt porrá- égett. Fordította: Lajos Géza.------------------------------------------------------------------------t c A. bélzc oöigipe. Jugoszláv film Minöannyiunk szívében él a béke vágya, a rettegés a háború borzalmaitól és él az az elszántság, hogy gyermekeink számára olyan jövőt harcolunk ki, amely megkíméli őket a háború borzalmaitól. Nem kell szégyenkeznünk, hogy könnyeinken át néztük végig A béke völgye c. jugoszláv filmet, mely két árván maradt kisgyermeknek a sorsát villantja fel a háború eszeveszett viharában. Két gyermekét, akik a béke völgyót keresik, ahol nincs fegyverzaj, nincs harc, légiriadó, csak a vízimalom kerekei klip-klappolnak, virágok nyílnak és a dúsíűvű mezőn a kis- bocik legelnek. A legszebb ebben a filmben, hogy nem mondja id szavakkal azokat a gondolatokat, amelyeket a nézőben felébreszt, leheletfino- man szövi át a humanitás. Tulajdonképpen három szereplője van, Lotti és Markó, a két árva gyermek és Jim, az ejtőernyőn leszállt néger katona. A közös sors, a menekülés ösztönös kényszere kapcsolja össze sorsukat. Jim a partizánokhoz .dear eljutni, Lotti és Markó pedig a fiú nagybátyjához, abba a völgybe, amely gyermeki képzeletükben a béke völgyeként él. Az életért folytatott közös útjuk tele van felejthetetlen jelenetekkel. Ilyen például, amikor Jim rátalál parancsnokának holttestére és miközben örök nyugalomra helyezi, tőle nem messze a kis Lotti minden mozdulatát ellesve, temeti fejetlen babáját. Mindketten hű társuktól búcsúznak. Meghatóan szép és emberi momentum, amikor a hatalmas termetű néger katona az egész napi meneküléstől holt fáradtan is új babát farag a kislánynak és mellé fekteti a rögtönzött fekhelyre, «hol Lotti megnyugodva alszik el, magához szorítva a kis fekete babát. Amikor az üldözők harcra kény- szeritiis Jimet és váratlanul megjelennek a partizánok, a fegyverek halálterhes zajában nincs idő az üdvözlésre, örvendezésre. Ugyanazon fa törzséhez veti vállát a néger és a jugoszláv partizán, de a futó mosoly, amit egymásnak küldenek, felér a bajtársi köszöntéssel. Ekkor szalad Jim hátába a gyilkos lövés és a halálos sebet kapott félti utolsó erejével a gyermekekhez vonszolja magát, hogy elküldje őket a veszélyes helyről. A két gyerek ismét egyedül marad. A hegytetőről látják, mint szaggatják fel a lövedékek a molnár házát, ahol meghúzódtak, borítja törmelék a földet, amelyben a halott bajtárs feküdt. Szívük minden fájdalma, félelme feltör abban a zokogásban, amelyben Jimtől búcsúznak, aztán indulnak tovább. — Ez nem volt az igazi béke völgye, Marko — panaszolja szepegve és mégis öregesen a kis Lotti. De talán az a másik... Valahol; meg kell lennie! A filmnek nincs befejezése. Hiszen a háború könyörtelenül pusztítva folyik tovább, a gyermekek mennek céljuk felé, ahol nincs gonoszság, nincs háború, ahol nyílnak a virágok, kedvesen klipp- klappo) a malom kereke. Hiszik, hogy valahol kell lenni ilyen vidéknek. S jóllehet, ami nekik, számukra még fellelhetetlen volt, a mi gyermekeink számára már fellelhető valóság. John Kitzmiller, az ismert néger színész játssza Jim szerepét. Őszinte ember, szeretettel teli alakot formál, olyan embert, akiben a gyermekek láttán megszólal a szív, aki érzi, hogy ezek a gyér- mekek szenvednek a legtöbbéit a háborúban/ és aki harcolni akar értük, a békéért. John Kifzmillert ismerjük már a »-Békében élni« és a »Nincs irgalom« című filmekből. Legújabb filmjében bizonyára megint sok szívet meghódít. Alakítása megrázó, és mégis egyszerű. Megérdemelten nyerte el a cannesi feszti«, válón a legjobb íérfialakítás nagy- díját. Hasonlóképpen méltán nyerte el A béke völgye című film is az 1956. évi pulai fesztivál első díját rendezéséért és zenéjéért. A finom megoldások France Stiglic rendezőt, a szép felvételek Rudi Vanpotic operatőrt és a jól illeszkedő, hangulatos zene Mórján Kozina zeneszerzőt dicsérik. És nem feledkezhet ünk meg a két ragyogó tehetségű gyermek- szereplőről sem, Tugo Stiglicről és a bűbájos kis Eweljne Wohlí'eiler- ről. Emlékezetünkben őket sokáig úgy őrizzük majd, mind akiktől nagyon szép, nagyon emberi élményt kaptunk. László Ibolya f ▼▼▼▼▼▼TVVWTVf fTf BALATONLELLEI ÜDÜLŐ, 1937-1957. A BALATONLELLEI SZOT üdülő vülanyég&i erőtlenül birkóznak az esti köddel. Az épülettől távolabb álló fáknak csak a körvonalait látni. Szél babrál a láthatatlan ágak között... De lépjünk csak be a nagy ajtón s kérjük fel Sallat Károlyt, az üdülő gondnokát idegenvezetőnek. — Károly bácsi, vállalja.1 — Jelzi, hogy igen, s máris tndvhtnk. Akaratlanul is suttogásra halkul a szó! Kerekre nyílt sza- mek'xl tekingetünk jobbra, balra. XJgy érezzük, mintha kórtermek folyosóm járnánk. Az első pillanatokban szinte nyomasztóan hat a nagy-nagy tisztaság. Hiába keres, kutat a kritikus tekintet, a rendetlenség legkisebb jelével sem találkozik Az épület Balatonra néző részén üvegből van a fal, a déli oldalon Mkonos szobák. Nyáron ké- nyelrr.es nyugágyon pihenhet a vendég. Hallok, társalgó termek ajtaját nyitje ki előttünk az angol, olasz és német nyelvet is kitűnően beszélő Salai Károly. Kapcsoló kattan, s villanyfény csillan az asztalok, székek bírna márványán. Megtapogatjuk a gyönyörű függönyöket, megállunk. egy-egy festmény előtt. Szép, pazar nagyszerű — nem is mondhatunk másféle jelzőt. A siobák lakói fizikai munkások, szellemi dolgozók, s idegenek. Nem elérhfteiien álom már az egyszerű munkísember számára a leiisi háromemeletes palota. A kéthetes üdülési költség hi'isz százaiéiul »terheli isunán a beutaltat. Kilenc év alatt mintegy ötvenezren élvezték a lélei S7.0T-üdülő fáradságot elűző ryugalmát, a szakácsok kitűnő ételktszítményeit. Tizennyolc nemzet niniatür lobogója bizonyítja, hogy * külföldiek is szívesen jönnek talatonlellére. A szobákban valóbtn főúri a kényelem. — És az ellátás? Mit kap a külföldi vendég? — kérdezzük a gondnoktól. — Naponta egy doboz Terv cigarettát, sört, 2 deci bort s a négyszeri étkezés bizonyára elegendő az éhség elűzésére. Az étrend soha nem ismétlődik két hét alatt. Mondhatom, hogy nem maradunk él a nyugatiaktól. A higiénia szempontjából sem találhat kifogást senki emberfia. Az üdülő vendégei csak egyet fájlalnak: hogy két hét után el kell menni. Ilyenkor kicsit szomorúak a távozók. Azt itt-tartózkodókra egy- egy kedves ajándék emlékeztet. A keletnémetek egy magnetofonnal gazdagították az üdülő kultúrigényt szolgáló felszerelését. A modern technika vírpnányai közül csak a televízió hiányzik. (58-ban már lesz az is!). No, menjünk be a táncterembe. — Eleget teszünk vezetőnk udvarias felszólításának. A tangók, keringek ütemére gondtalan párok táncolnak. — Van itt egy bolgár fiatalember — mondja a gondnok. — Melyik az? — Ott áll az oszloptól jobbra. — Az a barna? — Igen. Beszéljenek csak vele. Tud magyarul. Elindulunk a jelzett irányba. Bemutatkozunk. — Iván Baicsev vagyok — mondja kézfogás közben az atlétatermetű bolgár. — Hogy érzi magát? — Nágyon, vágyon jól — válaszol mosolyogva — Szépen beszél magyarul. — Már 1950 óta Budapesten élek. Műszerész vagyok. Édesapám 1918 óta kertészkedik Magyarországon. Szép ország ez, azért jöttem ide én is. — Nős? — Még nem. — Itt választ féleséget? — Talán... lehet.' Bocsánat, egy pillanat — és előre lép néhányat. — Szabad? — Köszönöm. S a csinos magyar lány máris Baicsevvel kering tovább... Keringők dallamán egy emlék... Egy pillanat! nORGESSÜK CSAK VISSZA a ' napokat: egy-tíz-húsz év... 1935... Vitéz Kapuvári Gusztáv építészeti válallkozó üdülőt altar emeltetni Balatonlellén. A munkálatok vezetője Körmendi úr. Megkezdődik a munkástoborzás. A jelentkezők között ott van Hungár József is. öt nap alatt elkészül az alap, megvan a fundamentum, lehet rakni a falakat. Sietni kell vele. 1937. év végére már vendégeket várnak. 1936-ban történik... A segédmunkások órabére 15 fillér. Béremelésért harcolnak Pesten, de mindenütt a szakszervezetek. Az eredmény: 15 helyett 28 fillérre emelkedik a segédmunkások órabére. Körmendi úr nem akar erről tudomást venni. De Hungár Józsefék nem engednek a 28-ból. Ebben az időben minden szombaton fizetnek. Hungár József szervezett munkás, ezt mondja a többieknek: »Fizetéskor senki ne vegye fel a tizenöt fillért, megjár a huszonnyolc. Itt az újság, ez a törvény.« Szombaton Körmendi úr olvassa a neveket: Hungár József! Tessék aláírni. — Nem kell a pénz. nem veszem fel a 15-öt, csak a 28-at... A többiek sem tágítottak. Múlnak a napok ... Újabb névsorolvasás. Sorakozik a 150 munkás. — Hungár Józsefi v- Parancs! — * a megszólított összeüti a bokáját. — Álljon jobbra. Szűcs Andor! — Jelen! — Jobbra! — Ejnye, nekünk könnyebb lesz a munlca, minket különválogatnak. Ez igen — vélekedik Hungár József. — Kiss bácsi! — Itt vagyok! — Maga is jobbra. — Mi az ácsokhoz megyünk, valószínű úgy lesz — beszélgettek egymásközt a jobbra állítottak. Elfogytak az emberek. Harmincketten kerültek Hungárék csoportjához. A többiek balról sorakoztak. — Na! Azok, akik jobbra kantak besorolást, elmehetnek haza, a többiek maradnak — hirdeti a felleb- bezhetetlen ítéletet az építkezés vezetője. — Azt a zsivány gazemberét, met7- álljatok csak. Hungárék szidalmaira ez volt a válasz: »kommunisták és rendbontók vagytok. Menjetek haza!« — Leltén a szakszervezet vezetője Lutcz Béla kisiparos volt. — Nem kell aggódni — mondta a hozzásiető munkásuknak. Menjetek csak haza fát vágni, meglesz a béretek. H UNGÁR JÓZSEF három napig teljesítette a »parancsot« — otthon maradt, nem ment sehová. Majd rtógv napig testvérével együtt Schmollerék nyaralójának építésénél segédkezett. A negyedik napon felkereste őket Kanost Lajos segédmunkás. 3 a következőket mondta. »Gyertek vissza az építkezéshez, mindenkire szükség van.-« (Hogyne, hiszen 1937 júniusában kulccsal együtt át kell adni az üdülőt.) — Én nem megyek, míg visszamenőleg is meg nem kapjuk óránként a 28 filléres bért. Nem vagyunk fa- bahák. velünk ne játsszanak! Csak az új munkahéten tért visz- íza régi helyére. Körmendi volt az Idősebb, de így szólt hozzá: — Hungár bácsi, miért hívja össze a munkásokat? Ha panasza van, jöjjön egyedül. — Nem úgy van az, mi együtt kínlódunk és szenvedünk, ha valami fáj, az mindnek fáj. Az építkezésnél megjelent Vitéz Kapuvári Gusztáv is. Fülébe jutottak a dolgok. — Mi baj, Hungár? — kérdi a munkások vezetőjétől. — Követeljük a törvényes bért. Itt az újság! Ez megjár!... Minden jobbra állítottat visszahívtak és a munkások megkapták a 28 fillért. Nem tágítottak, nem engedtek jogukból egy jottányit sem. Hungár József mindennap fél négykor megfújta a sípot. S az emberek letették a munkaeszközöket. — Miért hagyják abba a munkát? — kiabálták a pallérok és a vezetők. — Dolgozunk mi tovább, de kérjük a túlóra bérét. Ha megkapjuk, akkor nem szól a síp fél négykor — mondták a munkások. És valóban villanyfénynél is csattogtak a fejszék, zizegett a fűrész, s hordták a maltert. De a bérüket is megkavták, nem engedték, hogy a pallérok, építésvezetők zsebébe vándoroljon. Eavséoes, megbonthatatlan frontba ütközött minden, a jogtól fosztani aka«6 kísérlet... A kívánt időre felépült a balatonlellei üdülő. De nőtt az az erő is. amely felépítette a nyaralót, s 1945-ben a proletár hatalom nevében ki is sajátította azt. É pítő, szorgos munkában elfáradt emberek pihenőhelye most a balatonlellei SZOT- iídülő. Lebzselő bankárokat, 50— 100 ezer holdak gőgös urait, s gróf- 1vékát nem találsz benne. Nyáron erős munkáskezek emelik vízre a csónakot, s télen egyszerű emberek korcsolyái siklanak a jégen. így szép és így van ez jól. GŐBÖLÖS SÁNDOR
