Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

1% IS IFJÚ FIQYELÖ iS iS Válasz Páliig Lajos: „Hátér a nevelés a fiatalokra" című sikkére Olvasva Pálffy Lajoä cik­két, a legelső gondolatom az volt, vajon miért nem ír a cikkíró arról, ha egy-egy dol­got helytelenít, mit kellene tenni az adott esetben. A ké­sőbbiek folyamán még egy­szer elolvasva cikkét, láttam, hogy nem is volt célja segí­teni az ifjúság nevelését, mint ő írja, nem is gondol­kodott az ifjúság nevelésén. Akkor milyen céllal készült cikke? Szerintem valakinek. Pálffy Lajos szeretne oda­mondogatni — de kinek? Először is ifjúságunk a mi társadalmunk nagy családjá­hoz tartozik — tőle el nem választható eredményei, hiá­nyosságai ♦ részben a társada­lom, a felnőttek helyzetét tük­rözi. Az ifjúság nevelése az egész felnőtt társadalom kö­telessége, még Pálffy Lajosé is, de miért vonja ki ez alól a cikkiró magát, miért akar ő csak szemlélője, bírálója lenni s nem részvevője a mi életünknek. A cikkíró szerint nagyon rosszak a mai fiata'ok. Azt hiszem ez ellen, rajtam kívül sok-sok édesapa, édesanya, s fiatal tiltakozik. A mai fia­talok nagy többsége becsüle­tes — szives-en dolgozik, bol­dogságra, békére törekszik. Kétségtelen, van a fiatalok magatartásában még sok hi­ba, nehézség is. Sok még a tennivaló, de azt csak együt­tes erővel, mindenki részvé­telével lehet megvalósítani. Mert pl. ha egy fiatal a csa­ládban, ifjúsági szövetségben, rádióban stb. jót hall, vagy Iát, de az élet más területén. utcán, munkahelyen. Iskolá­ban, vonaton stb. a felnőttek­től mást hall vagy lát, akkor nehéz a fiataloknak a helyes utat megtalálni. Pálffy Lajos szerint »-örül­hetne a magyar társadalom, ha a KISZ, vagy bármelyik elődje legalább csak olyan rossz ifjúságot nevelne, mint a cserkészet«. Azt hiszem, a cikkíró, mivel ő is cserkész volt, ismeri a volt cserkész Ideológusok, országos vezetők »műveit« a cserkészetről. Kik lehettek cserkészek? Elsősor­ban a múlt kiváltságosainak gyermekei, akik elismerték, kiszolgálták az elmúlt rend­szert. Munkások, szegény em­berek gyermekei nagyon ke­vesen jutottak a cserkészek közé, s a legtöbb esetben megtűrtek voltak, vagy ki­nézték őket. Udvariasság, »emberiesség« nem a munkások, parasztok, az egyszerű emberek, a társa­dalom nagy többsége iránt volt, han-m az úri világ felé. A munkások, parasztok szá­mára idegen volt, nem hozzá­juk szólt, nem az ő érdeküket képviselte a cserkészet. Ilyen ifjúsági szövetségre a dolgo­zók államának nincs szüksé­ge. Pálffy Lajos szerint rágal­mazzák a cserkészetet. Én az ellenkezőjét állítom. Több ha­tározottsággal kell nekünk rámutatni a cserkészet, s a hozzá hasonló szövetségek Igazi céljaira. Szerintem Pálffy Lajos cik­kéről inkább el lehetne mon­dani, hogy rágalmazza a mi ifjúságunkat, ifjúsági szövet­ségünket. Én is dolgoztam a DISZ-ben s ezt nem is szé­gyellem. A DISZ-nek voltak hibái is, de legalább annyi eredménye is. Az elmúlt évek nagy épitőmunkájából a DISZ is kivette a részét. Csak ' egyetlen példát említsek. Mo hács-szigetet például az árvr után önkéntes DISZ-brigádoV építették fel. Vagy pl. sok fiatalnak vannak kedves cm lékei az ifjúsági szövetség ál ta! szervezett találkozókról, táborokról stb. A Kommunista Ifjúság' Szövetségről, mielőtt egyéves munkájáról Pálffy Lajos vé­leményt mondana, helyes volna, ha körülnézne az élet­ben, s pár KISZ-titkár, KISZ tag véleményét is megkérdez­né. Ha a közelmúltban meg­tartott KISZ-titkárok tanács­kozásain legalább egy-két he­lyen részt vett volna, bizo­nyára nagyon szégyenné ma­gát cikke miatt, mert látná, hogy más a valóság, mint amit ő leírt. A KISZ alkal­mas arra, hogy nevelje a ma­gyar ifjúság legnagyobb ré­szét. A KISZ szívesen fogad minden fiatalt, aki tagja kí­ván lenni, s elfogadja prog­ramját. A fiatalok jó része jelenleg, s ez mindig több lesz, szíve­sen dolgozik, s él az ifjúsági szövetségben. Problémák, ne­hézségek vannak, de ezek megoldása csak akkor lehet­séges, ha Pálffy Lajos, s min­den becsületes ember nem passzív bírálója lesz csak az Ifjúságunk nevelésének, ha­nem aktív részvevője. CZÁK JANOSNÉ, Kaposvár, Szántó Imre u. 3. Amiről Páliiy Lajos nem beszelt IM A Somogyi Képlapban ol­vastam Pálffy bajos hozzá­szólását a »Ráfér a nevelés a fiatalokra« c. vitában. A cikk egyes megállapításaival egyet­értek ugyan, de alapvető fel­fogásával, hangjával nem. Az a véleményem. hogy Pálffy nem ismeri a mai ifjúságban végoemenő változásokat, nem ismeri a társadalom, a KISZ- eróf feszítéseit a kétséget kizá­róan meglévő hibák kijavításá­ra. Igaza vau a cikk írójának, hogy cinikus az a hang. mikor a rádió, a sajtó, a társadalom fáradozásait, csak »hezagpót- 'ónak«, érdekességnek tünteti fel az ifjúság kérdésiével leap csolatban? Hát a Gyermekvá­ros miből lett? Az ifjúsági vé­delmi tanácsok és ezek mun­kája talán az égből pottyant? A mi vezetőink, a műszakiak, párt és kiszesek, talán nem a legjobb emberi tulajdonságra nevelnek Itt 2000 textiles fia­talt? Hogy ez nem hézagpótlás, azért megírom azt is, hogy ml felkeressük beteg dolgozóin­kat. összeülünk beszélgeti! az öregekkel, segítünk nekik a o-aládi házak építésénél, a te­rített asztal mellett, felxoszónt- Jük az új házasokat, stb. é gondolatok megtzívlelésé- hez a rádió, a sajtó is hozzá­járult, s a mi vezetőink és jó magunk emberiessége is. Le­ány létemre cserkész ugyan nem voltam, de kérdeztem a gyűri fiúkat, hogy mit tudnak a Pálffy Lajos cikkben sokat di­csért cserkészetről. Azt mondják a fiúk, hogy ők sem voltak cserkészek, mert oda főleg úri és polgári gyermekeket vettek fel. s a ruha, a táborozás költségeit egy szerény munkás, vagy pa­raszt gyerek nem tudta meg- fizetnl. Én Jól érzem magam a KISZ- ben. mert a Balatonra, s kül­földre Is mehetünk, tanulunk, szórakozunk. Tudjuk, hogy vannak hibák, s a fiatalokat nem lehet egy-kettőre nevelni, azonban ez a munka folyik és eredményes. De ehhez Pálffy Lajos cikke nem sokkal Járul hozzá. PAPP ERZSÉBET fonónő Textilművek. A trágár beszéd ellen i$„ — Hozzászólás Örömmel olvasom az Ifjú Figyelő rovatban, hogy mind többen foglalkoznak azzal az országos jelentőségű és igen nagy horderejű problémával, az ifjúság jövőjével. Eddigi cikkekben sok okosat és jót találtam, s egyik-másik gon­dolaton okultam magam is. Most pár sorban szeretnék egy igen csúnya és nagyon elter­jedt szokást ismertetni és pel­lengérre állítani a nagy nyil­vánosság előtt. Az üzemek munkapadjai, irodák, hivatalok asztalai, a traktor kerék, az autó volánja, vagy az eke szarva mellől igen gyakran olyan »kifejezéseket« hallani, mely minden jóízlést sárba tapos. Ezek a kifejezé­sek a trágárság förtelmeinek válogatott szavai, helyenként úgy nevezik »szakkifejezés« Az ember szinte megdöbben s nem tudja hová nézzen. A másik igyekszik —• ha le­het — még »szebbet« mondani, s ezért egyéb híján elismerő mosolyt kap. ügy néz ki az egész, mintha kezdene kiala­kulni egy — a társadalmi érintkezés szabályait fejtető re állító szokás —, hogy az ilyen nyomdafestéket nem tű­rő beszédekért is elismerés és megbecsülés jár. Azok a felnőttek — vezetők, vagy egyszerű munkások, akik tehetetlenségükben ezeket a kifejezési módokat választják lelforralt vérük lehűtésére, vagy kaján örömük kifejezésé­re, vajon érzik-e a rettenetes felelősséget a jövő nemzedéke, i jövő kialakítása iránt. Ér- dk-e azt a lélekromboló mun- íát, melvet ocsmány beszé­dükkel végeznek? A műveltség, a szellemi ma- ’asabbrendűség érdekében az illám megszigorítja az iskolai tananyagot, szaporítja a kü- önböző társadalmi ismeret- erjesztő előadásokat, szabad­egyetemeken hinti szét a tu-i lás magvát, hogy minél többet j tanuljon az ember, s így min-! iig értékesebb legyen. A pe- j laeógusok kara erejét meg- észít-^e dolgozik azon, hogv Öbbet, jobbat adhasson az if­júságnak, S általában min- lenki, aki egv kicsit is szivén nseli népünk műveltségének ígvét. igyekszik a maga te­rületén segíteni. De mit használ ez, amikor az ifjúság is, a felnőttek pél­dáján buzdulva —- gondolatai­nak kifejezésére arcpirító sza- i aicat használ. Hát így aka- unk mi szebb jövőt teremteni, így akarjuk a jövő generatuu jót szocialista társadalmat al­kotó emberekké nevelni? Vajon tettünk-e e téren valamit? És ha nem — meri nem —, akkor miért nem? Vagy talán nagy felemelő mo­mentum az, hogy egy »6 éves ifjú csak úgy tudja magát ki­fejezni, hogy valami nagyon szaftos trágársággal kapcsolja össze. Vagy különös élmény az, iOgy alig felcseperedett if­joncok olyan megjegyzéseket Lesznek leányokra, vagy asz- szonyokra az utcán, amelyre nmeién jóérzésű embert az undor fog el. De nem asarom ezt a tulajdonjogot a férfias­nak kisajátítani, mert — külö­nösen a fiatalasszonyok — és általában a nők Is igen ked­velik ezt a társalgási módot. És ez még sajnálatosabbá teszi a helyzetet. Sajnos a felnőttek butao is meggondolatlansága idáig züllesztette muteLufegUi,.,. És jó lenne egy kissé elgondol kodni azon, hogy mivé fa julhat ez az állapot. Jó lenne megtanulni a szocialista társa dalomhoz méltó beszédmcdorl ás ez elsősorban a felnőttek kötelessége. Fenyvesi Béla Egy új könyv a repülésről Ashóth Oszkár: Géprepülés. (Zrínyi) A gyakorlat embere, aki má: fjú korában eljegyezte magát a repüléssel, szol ebben a könyvben az olvasóhoz. A szerző már 1909-ben, alig U éves korában, saját keze munkájával építette meg else — sánkányrendszerű — repülő­gépét. Az első világháború alatt a fishamendi légcsavar- gyár vezetője volt. Egy egész élet gazdag gyakorlat tapasztalatait bocsátja most- a Góprepülés című könyvéber a magyar olvasóközönség ren­delkezésére. Valóban van mit nevelni.,. Pálffy Lajos levelihez szeret­nék én is hozzászólni. Igaza van, nagyon sok fiatal van, aki rossz ne.elésben része­sült, nem tiszteli szüleit, sem az idősebb embe eket. Miért van mindez? Bizonyára nem azért, mert a KISZ-szervezet tagja. A szülők a hibásak, akik gyerme­keiket már kiskorukban nem ne- elik tiszteletre. Eqyedül csak a szülőket hibáztatom mindezért. Ezt azért írom meq ilyen nyíltan, mert sok példa van előttem, ami -jenis ezt bizonyítja. A KISZ-szer. özetekben lévő ecsületes fiataloknak lefele ta­lán eqy fájó pont is. Azért is, mert vannak fiatalok is szop számban, akik nem ezen az úton haladnak, s Pálffy Lajos levelé- en méq csak meq sem említi őket. A táncról nagyon helyes a meglátása. Egyes fiatalok nem is ivák a táncot másnak, mint tsörqésnek. Ha táncolni mennek, nem tud.ák, milyen nácit, rocsót egyenek fel, t oqy a csajjal ho­gyan csörögjenek. Szépen tiszte­lik a nőket ezzel a kifejezéssel, rogy »csaj«. Egy rövid példát szeretnék megemlíteni le «éjem­ben ! Egyik Ismerősöm megszólít: 'Te miírt nem jöttél el az Ipa­rosszékházba csörögni. Olyan ól hasaztunk«. — Gondolkodtam rajta, s hogy őszinte legvek, szé­gyelltem ezt a szót kiírni. Azt válaszoltam, hogy »helyesnek ta, toltam volna azt az intézke­dést, hogy azonnal hagyd el a tánchelyiséget. £ nincs benned nnyi jóérzés, hogy vannak ott ilyan fiatalok, akik szeretnek zórakoznl, de másképp, mint e, kedves jó ismerésem, akinek alán még a jóhL név is nagyon okát számit? Te minderre nem ondoltál? Tudod mit? Helyedben zcgyellném elmondani. Kérdé­seve azt válaszolom: — Mindaddig nem megyek az íltalad nevezett helyre »csörög­ik', mig hozzád hasonlók lesz- lek ott.« Elég keményen hang- ottak a szavak, de ez az igaz­ság. ismerősöm ezt a kijelentést ette édesanyjának: — »beszélj -sak: ugasd meg a fülem öt mé- erröl.« Ezt hallva. Tisztelt Ifjú ügyelő, szóhoz jutni sem tud- 3m. Édesany ának így felelni, ikl annyit vesződött vele, har­colt azárt, hogy gyermekének joldog, biztos jövőt teremtsen, fekl köszönheti, hogy idáig ju ott, s mindazt a sok Jót, amiben -nnyi része van. Hát ilyen társaságba nem me jyek szórakozni, még egyszer langsúlyozom. mert becsületem öbbet ér, minthogy lenézessem nagam. Kérdezem azt, hogyha ők így járnak táncolni, akkor az Jtánuk következő korosztály ho yan fog öltözködni. Csakis így, nert követik példájukat. A divatról: Többre becsülök qy egyszerűen ÖLözctt embert nint egy tarkán, ízléstelenül öl özött Jampecot. Sajnálom, hogy így kell írnom i fiatalságról, de ez a valóság. > úgy gondolom, sokat kell kar­olnunk, míg az ilyen jamnerei- eltűnnek a láthatárról. Segíte­nünk kell, hogy minél előbb megszűn’ön az Ilyen vélemény az ifjúságról. Mindezek után ne csodálkoz­zanak azon, hogy az idősebbek ajkáról oly sokszor hangzik el oly lenézően ez a szó: a mai fiatalok. És joggall EGY FIATAL. „Ráfér a nevelés a fiatalokra“ — Hozzászólás — Az ifjúság neveléséről írtam egy vitacikket a január 4-i számba. Rövid idő után megjelent egy hozzászólás, ame­lyet Pálffy Lajos írt. Most az ő cikkéihez szólok hozzá. Bn is gondolkodtam egész éjjel, de nem azért, hogy megír­jam-e a cikket, hanem hogy miben hagyjak igazat és mi­eten nem értek egyet a cikk írójával. ^Cikkében azt írja, hogy falra hányt borsó a beszéd és íz írás, itt cselekedni kell. Valóban így kell, ez igaz. De íz is igaz, hogy vannak cselekedetek is az ifjúság nevelé- »ével kapcsolatban. Például alakulóban van az »Ifjú gár- ia«, melynek feladata a fiatalok nevelése és erkölcsi ok- atása. Megalakult a gyermekvédő bizottság, mely szintén t fiatalok nevelésével foglalkozik. Szerintem semmiféle álrevezetés, sem az igazság elkendőzése nincs a KISZ- ;zervezetekben. És az sincs, hogy csak azok érvényesül­lek, akik szépeket tudnak mondani, mert a KISZ-ben ninden öntudatos és becsületes fiatal érvényesül, ha tud zépen beszélni, ha nem. Szerintem nem lehet senkit meg­telni abból, hogy kinek jobb a fogalmazó készsége és cinek gyöngébb. A másik dolog, amire válaszit szeretnék adni, hogy a "iatalok nem csoda útján jutnak a KISZ-be. Hogy van­nak-e ilyen híresztelések, én nem tudom, mert nem hal­lottam, azt sem tudom, hogy Pálffy Lajos hol hallotta. De mnyit talán tudok mondani, hogy ilyeneket csak azok mondanak, akik ellenségei a KISZ-nek és nem jó szem­mel nézik működését. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a KISZ-nek nincs hibája, de azon vagyunk, hogy azokat minél előbb kijavítsuk és a reá szórt rágalmaktól megvédj ük. Nagyon megragadta figyelmem, hogy Pálffy elmondta, milyen nehéz volt a fiatal kora. De írja azt is, hogy fiatal korában cserkész volt és akármennyire vádolják is a cserkészetet, neki az tetszett és örülhetne a KISZ, ha leg­alább olyan fiatalokat nevelne, mint a cserkészet. Ehhez csak annyit Pálffy Lajosnak, hogy volt olyan, akinek a cserkészet nagyon jó volt, de azért ne legyünk elfogul­tak. Mi nem örülnénk annak, hogy csak olyan nevelést kapnának a kiszisták, mint a cserkészek. Nem kell nekünk a cserkész-módszer, volt minekünk olyan ifjú szervezetünk, amelyről bátran vehetünk példát: a KIMSZ. Azt is kimondom, hogy szervezeteink nemcsak a meny- nyiségre törekednek. De igenis büszkék vagyunk arra, ha egy emberrel szaporodik a szervezet, mert azzal is erősödik a KISZ és a népi hatalom. Még akkor is, ha csak egy em­ber. Szerintem helyes is, hogy a fiatalokra szükségünk van és meg kell őket nevelni, de a fiatalokat nem lehet a be­főttel összehasonlítani. Mert a befőttnél egy romlott el­rontja a többit is, de az ifjúságnál fordítottja az igaz, és szerintem egyszerűbb is, ha a több rendes, becsületes fiatal »fertőzné« meg azt a párat. Végezetül annyit Pálffy La­josnak, nehogy azt gondolja, hogy azért írtam ezt a cikket, hogy, jobb káder legyek, hanem azért, hogy KlSZ-szerve- zetünk jóhírót megvédjem. HORVÁTH JÓZSEF KISZ városi szerv. biz. tagja. A NÁDAS REJTEKE — Elbeszélés A végtelen nádast végigborzongatja a szél. Zizegve hajlado­zik a nád, bókolva a gyötrő kínzás alatt. Oly néptelen és csen­des minden... De mégis ez a nádas pa­naszkodik és nyögve segítséget kér! Bor­zalmas esemény bon­takozik ki nap mint nap, szeme láttára. Dúl a török, rabol, fosztogat Emberhul­lámok, felgyújtott viskók, pernye, ko­rom mindenfelé... Elmegy a pogányok egyik csoportja, jön a másik, mintha egy láthatatlan zsákból bújnának elő, mely győzi önteni őket ez­rével. Fris3 nyoma van most is a pusztí­tásnak és zokogva sír utánuk még a megta­posott föld is... Két lény lélegzik mégis ez istenverte időben és tájon. Me­nedéket kerestek a hi­deg maró fogától és t minden pillanatban felbukkanható török- ól a nádas susogó idejében. Az egyik gy tízéves vézna fiú, ‘s a társa a sir szé­lén álló öreg, össze­tört nagyapa. Mohá­ból és ítt-ott össze­kapkodott rongyok­ból rakott vackon fekszik Péter bácsi és mellette didereg Jan­csika. Az éhségtől már mindegyiket lázálom kínozza és mély karikát fest szemük alá ... Hö­rögve szólal meg Pé­ter bácsi és hangja reszket a fájdalom­tól... — Jancsii Nézd! Ott egy fényes tűz ég! Száll a szikra! Gyere gyorsan, men­jünk! Jancsika összerez­zen és reszketve mer csak tekinteni Péter bácsira. Fél. Tudja, hogy nem lehet igaz, és ez a különös visel­kedés valami baljós­latú érzésként mar­kolja meg. — Hol nagyapám? Hol? — kérdezi sut­togva. Nagyapja már nem ügyel rá. Átélt szenvedései végzete szélére sodorták, meggyötört lelke to­vább mereng. — Jancsi ki jön? Zörög valami! Ó ti istenadta pogányái, még itt sem hagytok nyugton ? Véres a kardod, ne gyere ide! Ne gyere ide! — ki­áltja kezét felemelve, de az erőtlenül ha­nyatlik vissza. Jancsi elborzadva hallgatja, és úgy érzi, megszakad a szive a félelemtől és fájda­lomtól. Riadt szemé­ben megjelenik két remegő könnycsepp, mely utat tör magá­nak a kis sápadt, ki­merült arcon: Érzi, feje szédül és gyom­ra könyörtelenül émelyeg. Most Péter bácsi is kicsit magá­hoz tér és száraz, aszott kezével magá­hoz vonja Jancsi fe­jét. — Ml lesz veled? Kire hagylak? Sem­mi élelmünk, éhen nem pusztulhatsz — súttogja elhaló han­gon — Jancs'kám ha én nem leszek, men­jél csak ki az útra. Nem be a faluba, ha­nem a i'áros felé. Is­mered a járást, hi­szen okos fiú vagy! Vigyázz magadra! Gyengéden. szelí­den csillog Péter bá­csi szeme, mennyi fájdalom, mennyi bá­nat tükröződik az el­költözni vágyó lélek­ből. Nem tud többet szólni, de keze beta­karja még unokáját. Köhögni kezd, és sza­vak helyett csak ér­telmetlen hangáradat zúdul belőle. Jancsi áléit fantá­ziája ebből képtelen valamit is felfogni. Szeme kíváncsian ta­pad a feljövő hold­fényben csillogó nád­szálra — ez a tündér- király varázspálcája, gondolja. Képzelete benépesíti a nádast tündérekkel, boszor­kányokkal és szágul­dó harcosokkal. Mo­solygó barackok, al­mák, csörgő patakok mindenfelé. Ni-ni! Ott a kacsalábon forgó vár. Cseng-bong és minden ajtaja kitá­rul. Egy szép tündér- lány csalogatja be Jancsikát. Bentről fi­nom kalács illata és miami lágy zsongás száll kifelé. Jancsi megígézve nézi és fel­kiált. — Gyere nagyapám! Oly gyönyörű! — és kezét öntudatlanul Péter bácsira teszi. Nem veszi észre, hogy nagyapja tagjai merevek és mozdulat­lanok. Valami végte­len fásultság keríti őt Is hatalmába és csak nézí-nézi a kacsalá­bon forgó csengő vá­rat... Pirkadní kezd. Az éjjel rettenetes hi­deg volt és havazott Is. A jószívű tündér­leány megkönyörült a szenvedőién és elvit­te csodás birodalmá­ba övéit. Sirhalom helyett betakarta őket hófehér szikrázó pelyhecskékkel. Lágy, finom ez a takaró. A nádas pedig még rej­telmesebben susog tovább. Winn Rózsa, It. gimn. Nagyatád-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom