Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

Csütörtök, 1958. január 30. 3 SOMOGYI NÉPLAP m '•V­Somogysárd kulturális életéről HIÁBA, CSAK A TÉL az az időszak, ami képes pezsgés­be hozni falvaink kulturális életét — szögeztük le a meg­állapítást a minap, amikor So- mogysárdon átutazóban meg­álltunk érdeklődni mi újság, milyen élet folyik a faluban most, amikor bőven jut idő £ művelődésre, szórakozásra. Több szem többet lát, töbt száj több igazságot mond. Sokfelé kérdezősködtünk, de végül is a községi tanácsházán kötöttünk ki, hiszen mióta létrejött az egységes oktatás- és művelődésügy, tanácsain­kat fokozottabb felelősség ter­heli mindazért, ami népműve­lés címén történik, vagy nerr történik. Somogysárdon nyoma sincs olyanfajta bajnak, hogy »nerr történik semmi«. December elején indult és azóta is nagy érdeklődésnek örvendőn mű­ködik az ezüstkalászos gazda- tanfolyam. Hetenként har­minckét hallgató gyűlik össze azért, hogy korra való tekin­tet nélkül megismerjék a fej­lettebb gazdálkodás módjait Nem volt még hiányzója a tanfolyamnak, ami azt példáz­za, hogy a vezető aPronómus megszerettette a gazdákkal a tudományszerzést. Mindössze egy hiba van. Ez pedig az hogy a kultúrház fűtési prob­lémákkal küzd. A tanfolyam­induláskor az iskolában ka­pott helyet s az iskola igazga­tója a megyei tanácstól egy7 olyan ígéretet, hogyha fűti a tanfolyam rendelkezésére bo­csátott helyiséget, számla el­lenében a megye kiegyenlíti a fűtési költségeket. December óta az általános iskola tüzelő­je mellett melegednek a gaz­datanfolyam hailgatói, azóta kéri az igazgató, hogy válts? be ígéretét a megye. Eddig még nem sok sikerrel. Jóllehet az ígéret, különösen, ha állam- hata'mi szerv részéről hang­zik el. valósításában nem kés­het annyit, hogy veszélyeztes­se eey általa létrehívott, zök­kenőmentesen menő tanfolyam létét, továbbá létezését! S ezt követően meg kell je­gyeznünk, hogy helytelenít lük a ku'túrház »őskori« fűtés1' módszerét, azt, hogy minder látogató hóna alatt egv-két darab távol indul a művelődé si házba. Tudjuk, az emberek jellemére, viselkedésére kihat hogy milyen köriűmények kő zött töltik szabadidejüket. Ff a kultúrházban folyó tartshni munka nem gyakorol rájuk az »elég«-rtél nagyobb hatást ha valami szép munkába kez­denek, amivel részeseivé, tevé­keny részeseivé válnak a kul- túrforradalomnak, ha nem ta­pasztalják munkáink fontos­ságát, a megbecsülést, gondos­kodást, a kultúra ügye meg­bukik. A színjátszók lassan megunhatják a tüzelő cipelést, a fiatalok fordulhatnak in­kább az italbolt felé, mert ott •melegedni lehet és így tovább. A kultúrmunkások mindig ■ a !egáldozatkészebb emberekből kerülnek ki falvakban csak­úgy, mint városokban. De va­jon nem túlságos áldozatkívá- oás-e az, hogy egészségüket áldozzák fel? SOMOGYSÁRD ma még-,zép eredményekkel kecsegte­tő kulturális élete megérdem- !i, hogy a községi tanács — mert ő a kultúrház gazdája! -r ellássa téli tüzelővel a kul­túra otthonát. Érdemes. Van színjátszó csoportjuk, mely a -Noszti fiú esete Tóth Mari­val« című Mikszáth színművet próbálja, van egy férfi kóru­suk és sok más nem egy gyep­őre fogott jó igyekezet. Nemrégiben a község iparo- -ai rendeztek zártkörű bált a kultúrházban, a kultűrház- ért. Senki sem sajnálta a meghívottak közül a 10 forin­tos belépődíjat lefizetni, mert udták, hogy milyen célra ad- 'ák: a kultúrház festésére. Megvették az anyagot, s ké< '■özeliövőben szabaduló szoba- "estő tanuló néhányszáz forint­ért elvégezte azt a munkát ami jó pár ezer forintot emész­tett volna fel. A községfejlesz v'si alapból 1958. évre kap r kultúrház hétezer forintot belső berendezésének kiegészí­tésére. Csak a fűtés valóban égetően szükséges problémája ’enne megoldhatatlan? Nem hisszük el! Herber Imre és Hegedűs Jó­zsef tanároknak köszönhet" hogy beszélhetünk Somogy­sárd kulturális életéről, ök r mozgatók. Hivatásuk gyakor ’ása, a tanítás mellett nyíl vánvalóan áldozatot követe tőlük a népművelési munka Nem panaszkodnak ellen7 •sináüák. De úgy érezzük munkájuk eredményessége n? Több lehetne, ha a község fanács segítségével összefog iák, s' közös célkitűzés zász 'ója alá terelnék a közsé kultűrmunkával rokonszenve­ző lakóit. A tanácselnök panaszolta togy minden szerv rendezr '’kar, sokszor nehéz igazság.7 tenni: kié legyen a kultúrház Tó igyekezetben tehát nine7 hiány. De egy valaminek ? hiánya — a saját zsebre való bevétel gyűjtés szándékából — nagyon kiviláglik: a közösség érzés hiánya' Helyes, hogy a férfi kórra ~ mely önálló dalestet akar ren­dezni február első napján. ? bevételből harmóniumot vásá­rol. Ezzel a szinte nélkülözte teilen zeneszerszámma! a falu tesz gazdagabb, a kultúrház. De valahogy úgy érezzük és jogosa n: hasonló tervek meg­valósítását várnánk a KISZ­től, a Nőtanácstól, a község minden más társadalmi szer­vétől! Ha az ezután következő, minden kultúrházban történő rendezvény után a szokásos teremhasználati díjon felül a rendező szervek fizetnének bizonyos összeget fűtési alap­ra, nem kellene tartani attól, hogy télidőben megfagy a kul- túrmunkásokban a lelkesedés, az odaadás. BIZTATÓ MÉG KIBONTA­KOZÓBAN IS látni Somogv- sárd kulturális életét. De az a megállapításunk — s legyen ez egyúttal jótanács is — nem ártana, csak használna közös­ségibb szelleműre hangolni Somogysárdon sem a népmű­velési munkát! — Ii — Nem most jártunk először a népbolt siófoki 85-ös számé úgynevezett »univermag« üz­letében. Ha valakinek nyaran­ként Siófokra vezet az útja ikkor szánté lehetetlen elmen­ni úgy az üzlet előtt, hogy va- ' amiért be ne térjünk oda. Nem kell ám ahhoz sem di­vatcikket, sem cipőt, sem ru- "afélét vásárolni, e’ég csal ?gy friss ropogós kiflire, egv zendvicsre megéhezni, vagy ngy jó dupla feketére meg- -.zomjazni. Hol kapható meg mindez? Hát a 85-ösben. ílgaz, hogy Siófokon inkább '5-ösnek, a régi nevén hívják.) Nyaranta naponként több mint háromezer ember fordul meg a boltban. És mégis ebben az üzletben sohsincs tolongás, sorbán- állás. így megy a kiszolgálás, min7 i karikacsapás. Pedig külö lösen a nyári vendégek néme- vike igényes. Elő-előfordu1 ’ogy egy-egy pesti ember m; előtt betér az áruházba, holmi zatócsüzletnek tartia. Le° öbbje aztán meglepődik, meri a 85-ös népboltosok bizony állják a versenyt a budapesf izaküzletekkel is. Ez nemcsak udvariasságra, figyelmes k!- szolgálásra korlátozódik, ha­nem az üzlet külső esínyjére é- ’azdag árubőségére is. Kál mán Ferenc, az áruház igaz­gatója, bár fiatal, igen jólkép- zett szakember. Ismeri a nya­ralók és a helyi lakosság jó Ó3 rossz oldalát egyaránt. A szocialista kereskedőhöz illő eszközökkel oldja meg a rá­háruló feladatot, ö és osztály- vezetői: Weisz László és Hor­váth Ferenc, együttesen válo­Somogy és Zala megye ka­pott egy tüdőfényképező be­rendezést az elmúlt hetekben. A betegfelkutatásnak ezzel az új, mindenki által csak üdvö­zölhető módszerével négy fő­ből álló egészségügyi csoport — o megyei TBC-gondozó és a megyei tanács eü. osztályá- 'nak irányításával és támoga­tásával — hozzá is látott a nagy munkához Somogy­bán. Leszűrték már a város­ban a Cokorgyárat. Ruhaüze­met, Húsfeldolgozót és az ösz- szes iskolát. A 8194. lefényké­pezett dolgozóval a Textilmű­vekben találkoztunk. * * * gatták meg munkatársaikat. A vezetők immár tíz éve — amióta állami üzlet lett — állnak a bolt élén. De a klszolgálószemélyzet is állandó. A 26 fő közül csak a négy kereskedő tanuló az, aki öt évnél rövid«bb ideje áll a 85-ös pultja mögött. Maga ez a tény, ugye el is árulja, hogy mi a »titka« egy jó kollektíva megteremtésé­nek. Nagy forgalom? Az bizony van, télen úgy mint nyáron. Nyaranként 3000—3500 vásár­ló van naponta a boltban. Té- ’en ez a szám 1000—1200-ra ■sökken. A boH évi forintfor- mlma húszmillió forint körül ;ár. E számadatok sejtetni en­gedik, bár főként nyári jellegű 'z az áruház, azért van ten­nivaló télen is. Jelenleg már a nyári rak­tárt rendezik. Raktárhelyi­ségeiben sorakoznak a für­dőruhák (a legújabb divat is), az úszóövek, strand­felszerelések. Ha metszőén hideg balatom szél, a jégtáblákat szállít 'épkocsik, lovaskocsik eszünk bejutnak, akkor szinte meg- oorzadunk a sok nyári holm 'áttón. De hiába. A kereske lelem nemcsak a mának él \ holnapra is gondol, s ha beköszönt a tavasz, megkez­dődik az idény a Balatonon, akkor ne legyen semmiben sem hiány. Rövid látogatásunk so­rán is meggyőződhettünk , hogy minden feladata ellátása mellett már erre is gondol­nak most a »csendes« téli hét­köznapokon a siófoki 85-ös számú népboltban. Egy nyári jeVpeű áruház téli hétköznapjai Látogatás a siófoki 85. sz. Népboltban Teljes erővel folynak a rönhgenernyőfénykép felvételek a megyében — Levegőt vesz... így ma­rad ... kész!... A.z őszbecsavarodó fejű asz- szony, aki egy egész sereg fonólánnyal Icerült elő a mammutgyár valamelyik üzemrészéből, nem akar hin­ni Kökényest Péternek, a fel­vételeket készítő csoport ve­zetőjének, aki az alig eltelt egy-két másodperc alatt ki­mondta már a »kész« szót, azaz magyarán, felöltözhet néni és máris mehet további munkájára. Hát valóban fur­csa: nappali fény van a kel­lemesen melegített teremben, az ember fogja a kartonját, beáll két gépbe, egyikben sem tölt el egy-egy másod­percnél többet, egyet sóhajt és kész minden. Az illúziók is hiányoznak. Hol van például csak legalább egy kis gépzú­gás? Sehol. A munka gyors üteme, a csend valóban azt jelentené, hogy közben semmi sem tör­ténik? — Távolról sem. A röntgenemyő-fény képezőgép­nek az egyetlen lélegzetvétel­nyi idő elég ahhoz, hogy mindkét tüdőről teljes felvé­telt készítsen, miközben a film szélére ráfényképezi egy kartonról a gépbe álló dol­gozó nevét is. Nincs ebben semmi ördöngösség. A rönt­gengép kivetítette az ernyőre a tüdő képét és a gép másik végén elhelyezett fényképező­gép, az odavezető sötét kam­rában egy pillanat alatt meg­csinálta a felvételt. A tüdők­ről készített filmek előhívás után a TBC-gondozó főorvo­sához, dr. Szundy Aladárhoz kerülnek, aki kis derítőlám- p&ssal átvilágítja, kiértékeli azokat. Ahol a film gyanús, vagy éppen beteg tüdőt ábrá­zol, ott a gondozó nyomban gyógyintézkedéseket fogana­tosít. e • * A gondozó intézet és a kis felvételező csoport nagy erő­feszítéseket tesz a teljes si­kerért. Nem a munka mecha­nizmusában, technikájában kell a főakadályt keresni, a dolog társadalmi oldala a ne­hezebb. Igaz ugyan, hogy óri­ási léptekkel hagyjuk ma­gunk mögött a régi világ minden újtól való babonás ir- tózatát. Az eredmény azon­ban még mindig nem tökéle­tes és hol itt, hol ott, hol így, hol úgy bukkan fel egy-egy destruktív hang vagy maga­tartás. A lakosság túlnyomó többsége persze megérti és üdvözli ezt az egészségügyi lépést is. öt év alatt néni lesz a megyének olyan lakója, akinek tüdejét ne látta vol­na orvosi szem. Azt hiszem, ehhez nem kell külön kom­mentár. Jó lenne azonban, ha a lakosság is tovább menne egy lépéssel és ne csak megér­tené ma már a vizsgálatok fontosságát, hanem ne tűrné meg a megbúvó notórius or­voskerülőket, akik egész fal­vakat fertőznek meg elhanya­golt betegségükkel. — Milyen az üzem vezetői­nek segítsége? — fordulunk a csoportvezetőhöz ? — Eddig mindent megadtak nekünk. Elismerés illeti a Textilművek vezetőit — hang­zik a válasz. — Bár egy kicsit lehetne gyorsabb is az emberek be­küldése, hisz úgy tudom, óránként 230 személyt tudnak lefényképezni — vetem közbe. — Innen merre vezet az út­juk tovább? — Zalába megyünk, Pacsa vidékére. Az évből 15 hetet ott töltünk, 37 hetet itthon. A legközelebbi somogyi túra Csurgó vidéke lesz. Ott is el­sősorban a szocialista közsé­gek egészségvédelmére kon­centrálunk. Elképzelhetetlen, hogy má­sutt is a hivatalos szervek ré­széről ne kapnák meg az ed­digihez hasonló támogatást. A hivatalos szervek és a la­kosság megértésén múlik a siker. Ezt a sikert kívánjuk és még több egészséges em­bert!- dl ­Munkanélküliség az USA-ban New-York (TASZSZ). Mon- tellier, az United Press hírügy­nökség szemleírója megállapít­ja, hogy az Egyesült Államok- óam négymillió férfi és nő van munka nélkül. Montellier sze­rint a munkanélküliek száma a továbbiakban elérheti az öt­milliót. A szemleíró megjegyzi, hogy távolról sem minden munka­nélküli van biztosítva és távol­ról sem mindegyik jogosult va­lamiféle pénzbeli segélyre. Az utcára tett emberek jelentős része semmiféle segélyben neim részesül. Egyáltalán nem kan­nak Ilyen segélyt a mezőgaz­dasági munkások, akiknek szá­ma az Egyesült Államokban hárommillióra tehető. (TTTT7VT7VTT»17TVTT7r7TTT'rTVyVTT7TTT»77*rfTVVV<r?rrTTTTT1TTTVTV?TTTTTTYT'TTTTVTVVTTVf7TM ' nrwifnfftftin? A vülanyégő bőkezűen hinti fényét. Jut be­lőle az utcára is. Redőny, rolló, d>e még csak vékonyka függöny sem állja útját az ablakon a kiszűrődni vágyó sugárnyalábnak. Beláthat­nak a járókelők. A kicsiny kerekasztalt, a ta­nácselnök íróasztalát körülülőket nem zavar­ja a kivilágítás. A falu közvéleménye napok óta úgy is rájuk irányul — kirakatban vannak hát ők. Nyugodtan rátapadnak figyelmükkel a csendben huppanó szavakra. A járási me­zőgazdasági osztály vezetője, akit meghívtak erre az esti eszmecserére, most fejezte be mondanivalóját. Elmondta, hogyan induljanak el azok a parasztemberek, akik közös munka árára akarják sorsukat jobbraíordítani. Beszélt a búza hazai és külföldi termelési költségének alakulásáról, az összefogás móhében szuny- nyadó erőről, s arról, hogy a szövetkezés né­hány év alatt milyen magasra kapaszkodhat fel a jólét dombján. Leginkább a tárlatokat festette meg szavainak éles ecsetvonásaival. Szép is, jó is, igaz is, hihető Is, amit az osz­tályvezető oly niagy hozzáértéssel fejteget, de itt inkább a mának kellene a legtöbb szót szentelni, s a holnapot kellene megtáplálható közelségbe hozni — gondolja a párttitkar. Erős, széles vállú, fürge észjárású, a negye­dik évtizedét taposó parasztembert választot­tak meg titkárnak a község kommunistái. Nagy Józsefnek hívják. Annak idején, pár év­vel ezelőtt öt holdat vitt a Haladásba, a fel­számolás után a magáén egyéni módon, a tar­talékföldön pedig szakcsoport-tagként dolgo­zott. Nem is fizetett rá. Magunk között mond­va, az alapszabály csak papírforma maradt, a hasznot ki-ki zsebrevágta, közös alapra egy fillért sem fordítottak. Ebben az évben ilyen Három látszat közös munkáról szó sem lehet. íme, itt az útelágazás. Vagy egyénileg tovább a pár holdon, meg egy. kis bérleten, vagy közösen, a szabályok szerint. A második lehetőség ke­csegtet nagyobb reménnyel. De ha már a kö­zös mellett dönt, akkor legyen az a legmaga­sabb fokú szövetkezés. Vagyis termelőszövet­kezet. Mert nem ismeretlen előtte ez a gaz­dálkodási forma. Jó volt az 6 tsz-ük és ma mennyivel jobb lenne, mint másfél évvel ezelőtt. Eddig juthatott el ismét a már annyiszor végigjánt gondolatsoron, amikor látja, hogy az osztályvezető cigarettára gyújt, tehát más te­heti le a garast. Nagy József serényen elkapja a szó végét, de oly hirtelen rátér a tárgyra, hogy látszik, azt gondolja: nincs itt helye a forró kása kerülgetésének. — Mindenki tudja, miért hoztuk össze ezt a mai megbeszélést. Meghánytuk-vetettük már magunk között oly sokszor a dolgot. Alakítsuk meg a termelő­szövetkezetet ... Tudom, senki nem szeret ilyenkor a sor elejére tolakodni, hát leszek én az első... így ni — mutatja bizonyságul az aláírt belépési nyilatkozatot, melyen még csil­log a tollszántotta betűbarázda. Még ketten — Halász Ferenc és Tóth Sándor — azon me­legében alákanyarítják becses nevüket. A többiek — négyen — öltőin ek-'hatolnak. Er­re nem számított a párttitkár. Harangozó Já­nos bácsi, ötvenöt év körüli középparaszt, fe­szeng a széken. Mustrálhatja botjának kampó­ját, mintha most látná először. Pedig már legalább tíz éve magával hordja, kivált ilyen­ALÁÍRÁS kor, téli esténként, amikor a jegesre sikoso- dott járdán jól meg lehet vele kapaszkodni. Áldja az eszét, hogy most is kézbe vette, leg­alább van mire irányítani figyelmét, elkerü­lendő a három aláíró nyűt színvallást sürgető tekintetét. Egy pillanatra azonban felnéz, amikor a nevét hallja a titkár szájából: »Já­nos bátyám, maga a Haladásba a készre jött. De tartson velünk már most, kezdésnél.« Egyetlen »még meggondolom« a válasz. Kiss M’hályt a felesége is elkísérte. De azért csak az emberé a szó. »Három hold felesbérletem van, az ősszel jár le a szerződés« — ezzel igyekszik megmagyarázni, miért nem fog tol­lat a kezébe. Máté György szintén a várako­zás mellett van. Fekete Imre eddig türelme­sen várt sorjára, most a párttitkár felé fordul: »Tudod, Józsi fiiam, hogy nincs itthon Mari nénéd, vagyis, hogy a feleségem. Elment a testvéréhez Tölgyes pusztára. Holnapután jön haza. Nélküle nem mondhatok se igent, se nemet. Harminc esztendő alatt mindig, min­dent meg szoktunk egymással beszélni«. Azért csak együttmarad a társaság. — A le­gelő mellett lesz a táblánk. Egyelőre kétszáz hold megteszi a tartalékból — tervezgetik. — A szövetkezet egykori darálóját visszakapja az új tsz, mindjárt az alakulás után — ígéri a tanácselnök. — Hát a gatterral mi lesz? — kérdi az egyik »kívülálló«. Ismét a még töp- rengők egyike szólal meg: »A bevitt jószág, meg a felszerelés ellenértékét valóban egy összegben kifizetik?« Másikukat az érdekli, hogy hány család kell ahhoz, jtogy a megye kiadja a működési engedélyt. »Mennyiért szántja most a szövetkezeti föld holdját a gép­állomás?« — tudakolja az öreg Harangozó. Csupa bíztató jel. Hiszen nem a kitérők ke­resésén fáradoznak, amely holtvágányra vinné az érlelődő szándékot, hanem a »külsők« is osztoznak már a formálódó szövetkezet belső gondjaiban. Mégsem lehet addig meg'en.ni a második lépést, amíg az első is várat magára. Nagy József biztosra vette, hogy ma este út­nak indulnak. Hiszen délután is megígérte hat családnak a feje az alvégen, hoigy eljön a mai alakuló gyűlésre. Hónapokkal ezelőtt ők szólítgatták meg az utcán, a boltban, hogy »Jóska, vagy Nagy elvtárs, csinálni kellene már valamit«. Most mégsem tették tiszteletü­ket. Nyílván közben más hangok jutottak el a fülükhöz. Jobb lett volna este is sorra láto­gatni az ígérkezőket és együtt jönni velük a gyűlésre. Vagy elvinni hozzájuk a nyilatkoza­tot. Nem, nem a maguk jószántából marad­tak otthon, meg ezt a négy embert Is húzza visszafelé valami láthatatlan erő. Ezek a gondolatok kergetőztek a titkárban, aztán kimondta a végszót: »Hármam már va­gyunk. Szövetkezet még nincs. Nevezzük ma­gunkat előkészítő bizottságnak. Aztán holnap­tól kezdve mindenkihez elmegyünk, akit sze­retnénk magunk között látni, meg akik eddig is hajlandóságot mutattak«. Pár perc múlva határozott léptek koppan- nak a fagyos, kemény utcán. A sarkon a vil­lanyoszlopról éles világosság hull a kis cso­portra. Legtöbb fénysugár Nagy József délceg alakjára esik. Kutas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom