Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

4t' K Ó A/ v,

' -o

AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XV. évfolyam, 25. szám. ARA: 50 FILLÉR Csütörtök, 1958. január 30.

Mai számunk tartalmából:

Ax országgyűlés szünetében

Somogysárd kulturális életéről

IFJÚ FIGYELŐ

2 cikk, 2 levél, I válasz

Az országgyűlés szerdai ülésén megtárgyalták az 1958.évi népgazdasági tervet

Az ülésen részt veti Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, dr Münnich Ferenc, a minisztertanács elnöke, Apró Antal, a minisztertanács első elnökhelyettese, Kádár Jáno s, Kállai Gyula,, Marosán György államminiszterek, Biszku Béla belügyminiszter, Révész Géza altábornagy, hmvédelmi miniszter, Antos István pénzügyminiszter, dr. Nezvál Ferenc igazságügyi miniszter, Csergő János kohó1- és gépipari miniszter, Czottner Sándor nehézipari miniszter, Nagy Józsefné könnyűipari miniszter, Dögéi Imre földművelésügyi miniszter, Incze Jenő külkereskedelmi miniszter, Tausz János belkereskedelmi miniszter, Kovács Imre élelmezés- ügyi miniszter, Trautman Rezső építésügyi miniszter,

Kossá István, közlekedés- és postaügyi miniszter, Benke Valéria művelődésügyi miniszter, dr. Doleschall Frigyes egészségügyi miniszter, Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke.

A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja.

Az' ülést Nagyistók József, az országgyűlés álelnöke nyitotta meg. .

Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese:

Az 1958. évi terv feszített ugyan, de reálissá tehető célokat tartalmaz

Bevezetőben hangoztatta, hogy Kádár elvtársnak a kormány legutóbbi hónapokban végzett tevékenységéről szóló beszámolója képet adott arról a sokrétű munkáról, amely hazáink gazdasági, politikai halyeztének erősítése és nemzetközi tekintélyének növelése érdekében folyt.

Azi ország állampolgárai meggyőződhettek arról, hogy a párt Központi Bizottsága és a kormány alkotmányosan, a választott képviselők útján, az országgyűlés határozatai alapján vezeti az országot. Ez a helyes és a jövőben is ezen az úton akarunk járni. Meggyőződésem, hogy az ország gyűlés mostani tanácskozásai is és a hozott határozatok tovább erősítik népköztársaságunkat — mondotta —, majd emlékeztetett arra, hogy az elmúlt évben a népgazdaság 1957. évi tervét csak júniusban tárgyalhatta az országgyűlés.

A tervezés munkájának megjavításával lehetővé vált

— folytatta —, hogy az 1958. évi tervet már az év elején januárban tárgyalja az országgyűlés. Az a célunk, hogy a jövőben a terveket az országgyűlés már a tervévet megelőző év díecemberében tárgyalhassa. Ez a dolog rendje. Ez megkönnyíti a vezetés munkáját és megkönnyíti az üzemek és a vállalatok dolgozóinak munkáját is.

— Úgy gondolom, hogy mmdannyiuinkat — akik ebben a teremben a dolgozó nép megbízásából tanácskozunk

— lelkesítenek azok a gazdasági eredmények, amelyeket az 1957. évi tervnek számos területén való túlteljesítésé ről hallottunk. De nemcsak a mi örömünk ez. Örömmel töltik el ezek a sikerek a gyárakban, a szántóföldeken dolgozókat is. akiknek jó munkája nyomán ezek az eredmények megszülettek.

Jóleső érzés, hogy a magyar népgazdaság — a 22 milliárd forintot kitevő ellenforradalmi kártevés ellenére — 1957-ben sokat fejlődött, erősödött és nem következett be az ellenség jóslata:

bogy a forradalmi munkásparaszt kormány nem lesz képes megbirkózni a nehó-zs* gefckel, hogy Magyarország a pénzromlás, az infláció, a

gazdasági anarchia karmaiba kerül.

A továbbiakban ismertette, milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a gazdasági talp- raállásért. Megemlékezett a bányászok hősies munkájáról, a villamosenergia termelés eredményeiről és megállapította, hogy energiabázisunkat tovább szélesítjük. Bővítjük majd a budapesti és a dorogi erőmű kapacitását, megépítjük a tiszapalkonyai. az ajkai, a borsodi és a tisza- löki erőművet. Aláhúzta, hogy az eddigi eredmények mögött látni kell a dolgozó nép áldozatos munkáját, erőfeszítéseit. Az állami ipar tavalyi tervét tíz százalékkal túlteljesítette. Ez igen nagy jelentőségű eredmény, bár a terv lazább volt, mint az előző években. Szénből, villamos- energiából, hengerelt áruból téglából, cementből, pamut- és gyapjúszövetből, kötöttáruból, cukorból, húsból, vajból, sörből, gabona- és takarmányféleségekből és még sok más fontos élelmiszerből is többet termeltünk, mint amennyit a terv előírt és a nyersanyagok egész sorában is jobb volt az ellátás, mint az előző években.

Ha figyelembe vesszük azt a segítséget, amelyet az idei terv megvalósításához a Szovjetuniótól és a többi baráti országoktól kapunk, elmondhatjuk, hogy

1958-ra olyan tervet tudtunk az országgyűlés elé

hozni, amely feszített

ugyan, de végrehajtása során reálissá tehető célokat tartalmaz.

Már Kádár elvtárs is szóvá tette, de én is meg akarom említeni — mondotta —, hogv a múlt évben a bérek emelésével kicsit ■ előreszaladtunk és igen nehéz feladatot jelen* a megmövekedebt vásárlóerő árukeresletének a fedezése megfelelő árualappal. Tévédé' ne essék, amikor erről 'beszélek, egyben kijelentem, hog) a párt Központi Bízat,tságána1 és a kormánynak elhatározót’ szándéka és ezt 1958-ban js fő feladatának tekinti, hős- az elért életszínvonalat meg szilárdítsa, tartóssá tegye, poétikai, gazdasági tevékenyéé günket erre irányítsa. 1> hogy ezt a célt elérjük, az kel’ hogy az élet minden területér gátat vessünk a vásárlóerő éf az árualap egyensúlyát bármilyen mértékben is veszélyeztető jelenségnek, az olyan tudatos, vagy jóhiszemű törekvéseknek, amelyek megfelelő mennyiségű és minőségű munkateljesítmény nélkül, vagy a teljesítménnyel arányban nem álló bért kö vetelmek, illetve folyósítanak.

Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy számos üzemben, gyárban. gépállomáson, állami gazdaságban béralap és átlagbér túllépések voltak. Az ilyeneket nem szabad megengedni. A másik ilyen terület az anyaggazdálkodás. Az állami szervek és vállalatok számos esetben nem veszik figyelembe a terv kötelező jellegét, nem tartják be az értékesítési terv előírásait és felrúgják az anyaggazdálkodási utasításokat.

Nyersanyagban szegény ország vagyunk, számunkra nem közömbös, hogy hová, mit és mennyit használunk fel, tehát az anyag- gazdálkodást különösen kézben kell tartanunk.

A minisztériumok munkájával kapcsolatban a többi között megállapította, hogy a kohó- és gépipari minisztérium mintegy 836 millió forintul túlteljesítette a tervét és nagy erőfeszítéseket tett a népgazdasági egyensúly megteremtésére. Munkájában azonban még számos hiba van. A lazaságok következménye, hogy a terv túlteljesítés -évén a nénsazdaság rendelkezésére álló terméktöbblet ^elhasználásánál a vállalati és tárcaérdek — amit minisztériumi, vagy szakmai sovinizmusnak szoktak nevezni — felülkerekedik a népgazdaság érdekeivel szemben.

— Gazdasági vezetőink közül egyesek a minisztériumokban, üzemekben elfelejtik, hogy a terv törvény.

A teirvtörvénynek szigorú előírásai vannak. Az értékesítési tervek és utasítások megsértése címén ezideig senki* sem vontak felelősségre, sőt célprémiumokat tűztek ki egyes anyagoknak a tervtől elférő beszerzésére, holott az ilyen, a népgazdaság egészének kárt akozó ►►ügyeskedők« nem jutalmat érdemelnek, hanem büntetést. De a rossz munka, felelőtlen, nemtörődöm gazdálkodás miatt fe- lelősségrevonás .nálunk különösen az utóbbi esztendőben a felső állami vezetésben ritka, mint a fehér holló.

Ennek a lazaságnak velejárója az anyagpazarlás, lopás, amely ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos he- 'yen. S mert anyagot bárki — legtöbb helyen bármikor — könnyen szerezhet, a selejt- gyártás is lassan egyenrangúvá verekszi fel magát. Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá számos helyen.

Az országgyűlés tegnapi tanácskozásán Dinnyés képviselőtársunk beszédében többek között megemlítette, hogy a parlamenti tárgyalásoknak új hangja van, barátibb, nem parancsoló módban beszélnek, s ez nagyon pozitív jelenség. Én azonban azt hiszem, hogy — elsősorban ott, ahol a nép vagyonáról, az anyagfelhasználásról van szó, amit igen drága valutáért tudunk megszerezni — pénzügyi, gazdasági kérdésekben meg kell szűnnie a kedélyességnek. Személyre való tekintet nélkül, legyen az bármelyikünk, a kormányban, az állami vezetésben, vagy a vállalatok vezetésében — szigorú felelősséggel tartozik a népva- gyonnal való elszámolásért és a tervszerű felhasználásért. (Taps.) Ez a szigorúbb hang s gazdálkodásban, nincs ellentétben azzal a pozitív jelenséggel, amelyet Dinnyés képvise- 'őtársunk az országgyű1és munkájával kapcsolatban említett.

Meg kell szüntetni az anyaggazdálkodási előírások megszegését és nagyobb figyelmet kell fordítani a beruházási összegek helyes felhasználására.

A beruházások szétforgácsolá- sának jellemző példája a Nehézipari Minisztérium szénbányászati igazgatóságának beruházási tevékenysége, aminek következtében csak ezen az egy területen tavaly további háromszáz millió forinttal nőtt i befejezetten állomány. De a minisztériumokon túl a gazdasági bizottság és a tervhivatal is felelős, hogy a beruházási vonalón nem tudtunk időbér rendet teremteni. így állt elő az a helyzet, hogy az országban a beruházások befejezetlen állománya az elmúlt évben tovább növekedett.

A fő feladat a gépi állóalapok növelése. Arra törekszünk hogy beruházásaink már 1958- ban ténylegesen növeljék a termelő kapacitást. Most azonban kisebbek a beruházási lehetőségek, éppen ezért a beruházások vonalán is és az anyaggazdálkodás vonalán is szigorú központosítást kell bevezetni. Uj építkezést csak akkor lehet elkezdeni, ha azt a tervhivatal és a gazdasági bizottság úgy ítéli meg, hogy népgazdaságii ag hasznos.

Az az elképzelésünk, hogy kiválogatjuk az ilyen beruházásokat, a befejezésükre vonatkozó időpontot a kormány jóváhagyja, s az országban lévő anyagot, munkaerőt, pénzt elsősorban ezek gyors befejezésére használjuk fel. így akarunk véget vetni a régi beruházási politika hibáinak és elérni. hogy ne húzódjanak .el évekig az építkezések, az ország ne legyen tele félig, vaey negyedrészben elkezdett, illetve megépített gyárak, vállalatok, üzemrészek tömegével.

Ezután arról beszélt, hogy most viszonylag nagyon keveset tudunk beruházásokra fordítani a nemzeti jövedelemből.

Arra törekszünk, hogy helve* beruházási politikával, minél előbb egészséges ipari struktúrát alakítsunk ki. A Nehézipari Minisztérium szép eredményeket ért el, de a széntermelési költségek alakulása például még mindig magas.

A széntermelés költségeit tehát feltétlenül csökkenteni kell.

Nagy részben a kirívó hiányosságokról beszéltem, nem azért tettem, hogy ezeket csak csokorba kössem és itt elmondjam, hanem a munka megjavítása érdekében. Hasznos volna, ha most Csergő és Czottner elvtárs, itt az ország- gyűlésben választ adnának arra, hogy a gazdálkodás megjavítására milyen intézkedéseket kívánnak tenni.

A dolgozók között egyébként ezek a problémák nap mint nap felmerülnek, munkásgyűléseken maguk a dolgozók teszik szóvá a megmutatkozó pazarlást és ebből a szempontból

csak üdvözölhetem a diósgyőri, ózdi üzemek munkásainak kezdeményezését, a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó részlegének kezdeményezését, amikor az ország dolgozóihoz fordulnak és azt javasolják,

tegyük társadalmi üggyé, széles népmozgalommá a takarékosságot, lépjünk fel a pazarlás, a helytelen gazdálkodás, a lopás, s az úgynevezett fusizás ellen,

valamint azok ellen a jelenségek ellen, amelyek a kisiparban megmutatkoztak és amelyekre Kádár elvtárs utalt.

Az itt mutatkozó visszaélések nem is olyan kicsik, a Gazdasági Figyelő legutóbbi számában egész sora van felsorolva azoknak az iparágaknak, ahol kicsinek mondott, de valójában nagy — félmillió és egymillió forinton felüli — rendeléseket adnak állami üzemek iparosoknak, amikor egészen egyszerű munkáért, műanyagból gyártott hajcsattért több mint egymillió forintot űzettek ki állami vállalatok kismarosoknak anyaghiány idején.

Úgy gondolom, az országgyűlésnek egyet kell értenie, hasznos, ha egyetért a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak kezdeményezésével. A párt Központi Bizottsága és a kormány nagyjelentőségűnek tart- ia ezt a kezdeményezést és a társadalmi szervezetekkel

együtt azon lesz, hogy központi intézkedésekkel is, a vezetés munkájának megjavításával is hozzásegítsen a kezdeményezésnek az üzemekben, a gyárakban, a falvakban egyaránt széteskörű népi mozgalommá történő kibontakozásához és ehhez a munkához segítségül hívjuk aktív munkatársként az országgyűlés tagjait.

Ezután a szocialista országokkal folytatott gazdasági tudományos-műszaki együttműködésünkről beszélt. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1949-ben alakult. Sokoldalú a gazdasági együttműködés az országok között,

Örömmel tölt el bennünket az, hogy mi részesei lehetünk az együttműködésnek, hogy a szocialista világrendszerhez tartozásunkkal hozzájárulhatunk a tőkés országokkal való békés egymás mellett élés közepette megvalósítandó gazdasági versenyhez.

Látni kell azonban azt is, hogy Magyarország kis ország, természeti, gazdasági adottságai viszonylag kedvezőtlenek. Nép- gazdasági fejlődését el se képzelhetnék másképp, mint együttműködve ezekkel az országokkal, hiszen a szükséges nyersanyagok egész sorát, valamint a gépek egy részét és a lakosság ellátásához szükséges közszükségleti cikkeket im- Dort útján szerezzük be. 1957- ben a szocialista tábor országaiból származó importunk a behozatal 75 százalékát tette ki, míg az ugyanoda irányult kivitelünk a kivitel 79 százalékát jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyag importunk 71 százaléka a szocialista táborból ered, míg az egész gépipari exportunk 90 száza- ’éka a szocialista tábor országai felé irányul. 1958-ban nem feledkezünk meg ugyan a kapitalista világpiaccal való kapcsolataink erősítéséről, de

a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa» keresztül

a hosszúlejáratú megállapodások egész sorát kötjük a testvéri országokkal.

Mint ismeretes, a Szovkj unióval már meg is kötőin® hosszúlejáratú, az 1958—50, évre szóló kereskedelmi még« állapodásunkat. Ennek kereté- ben biztosítottuk számos olyan fontos anyag és félkészáru be» hozatalát, mint a vasérc, » nyersvas, a nyersolaj, a ferro- ötvözetek, a kohókoksz, a bányai a, a fűrészáru, a cellujő ze, a színesfémek stb„ amelyek népgazdaságunk fejlesztést szempontjából nclkülözhetet» lenek és beszerzésüket kapita» lista országokban nehezen lehetne biztosítani.

A Szovjetunió felénk irányuló szállításainak több mirv 90 százalékát nyersanyagok ét félkészáruk teszik ki. Ami at exportot illeti, a megálfa- oodás értelmében mintegy 7? ■zúzalékot fém és finommecho nikai ipari gyártmányaink teszik ki és a fennmaradó 2? százalékban közszükségiot cikkeket szállítunk.

A Szovjetunió kormányává megállapodást, kötöttünk arra vonatkozólag is, hogy tovább szélesítjük az erősáramú, gyengeáram!! villamas berendezések, műszerek, a diesel- motorok gyártása területéi már kialakított kooperációt, t a műszaki együttműködést is továbbfejlesztjük. A Szovjetunió nagy értékű műszaki dokumentációkat bocsát rendéi" kezésünkre, amelyek felhasz- Hálásával iparunk korszerűsítését, strukturális átalakítását íelentős mértékben előrevíhét* jük.

A Szovjetunióval kötött egyezmények közül különösen nagy jelentősége van annak a megállapodásnak, amely szerint a Szovjetunió a Magyar Népköz- társaság részére ipari üzemek építése, rekonstrukciója, valamint közlekedésünk fejlesztése céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy háromszáz millió rubelt jelent*

A háromszáz milKő rubel további része lehetővé tesz a magyar ipar hagyományos, külföldön is igen jónevű diesel, híradástechnikai, műszeripari és erősáramú gépi gyár» fásának igen nagyarányú fék futtatását, lehetővé teszi gördülőcsapágy-gyártásunk' jelentős fejlesztését.

Nyolcszáz millió forintén építjük Kazincbarcikát. Ez » műtrágyagyár évi 130 000 tonna nitrogén műtrágyát fog adni. Óriási beruházás ilyen kir országban egy ilyen nitrogéss műtrágyagyár, de elvtársak ennél az építkezésnél — nem akarok senkit meggyanúsítaná — majdnem a szabotázzsal egyenrangú hiányosságok for* dúltak elő! Két darab kompresszorért már a fél világos bejárták szakembereink. Amikor kint voltunk á Szovjetunióban, hetek ahft) meg lehetett állapítani, hogy a Frunze-gyárban nekünk szükséges óriás kompresszorokat tudnak gyártani —»• s egy év telt el azzal, hogy ezt nyugaton kerestük! Az egész hárommillió rubelba kerül. Azonnal vállalták a megrendelést;

Miért teszem ezt szóvá? Szeretnék szólni a mi igen der®, műszaki értelmiségünkhöz, amelynek többsége a népi cfo» mokráciához hű, de ha valami rendkívül komplikált defoa megoldásáról van szó, sajnos

(Folytatás a kővetkező otdal&fy}