Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

SOMOGYI NÉPLAP 4 Szerda, 1968, január 22. A mei'iiyei pártszervezet tőmeg[kapesolatáról Fiatalasszonyok és leányok találkozója A nagyatádi járási nőtanács és a KISZ- bizottság első ízben rendezte meg a fiatal- asszonyok és leányok találkozóját. Mintegy negyven asszony és leány jött el a járás községeiből a találkozóra. A találkozón részt vett és beszédet mon­dott Czák Jánosné, a megyei nőszövetség tagja. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy nők nélkül nincs élet, az asszony a család lelke. Szólt a dolgozó asszony és férj viszo­nyáról is. A jó férj — mondotta Czák elv­társnő — segíti a feleség házi munkáját. Faluhelyen még él az a régi rossz szokás, hogy leánynak és asszonynak a főzőkanál mellett a helye. Az asszonyoknak és leányok­nak az eddiginél jobban be kell kapcsolód­ni a nőtanácsok munkájába. Szükségesnek tartja, hogy a nőszövetségen belül tartsanak előadásokat a házasságról, a családról, fog­lalkozzanak a fiatal leányok erlcölcsi problé­máival is. Nagy feladat vár a nőtanácsok tagjaira a népi hagyományok felkutatásában és a különféle népszokások felelevenítésé­ben is. A hozzászólók közül Sasvári Ferencné, a helyi nőtanács elnöke arról beszélt, hogy he­lyes lenne, ha a fiatal leányok közül minél többen bekapcsolódnának a nőszövetségeken belül létrehozott kézimunka szakkörök, sza­bás-varrás tanfolyamok munkájába. A Nagy­atádi Állami Gazdaság nőtanácsának vezető­je a kultúrmunkával foglalkozott. Elmondot­ta, hogy a fiataloktól több komolyságot vár­nak. Szoros kapcsolatot teremtett a szerve­zet az iskolával is. Az asszonyok ellenőrzik gyermekeik tanulását, gyakran felkeresik a nevelőket. A kisbajomi küldött arról beszélt, hogy sok szülő helytelenül cselekszik, ami­kor fiatal leányát olyan helyekre, táncmu­latságokra viszi, ami nem neki való. A ta­lálkozó részvevői kérték, hogy más alkalom­mal is rendezzen a nőtanács ehhez hason­lót. BŰN! A múlt hét egyik napján olvastuk, hogy Siófokon ismét előtérbe került a kultúrház felépítésének gondolata. A tervezgetés legin­kább a főtér egyik épülete felé fordul, melyet ésszerű átalakítással, 6 millió forintos költ­séggel remek kulturális központtá, mondhatni kis kombináttá lehetne tenni. De nézzük meg közelebbről az épületet, a volt Balaton-szállodát. Kívülről a narancssár­ga vakolat, az üzletportál és a fényképész táblája nem árul el semmi különöset. Olyan­nak látszik, mint a többi ház. Gyerünk bel­jebb. Jobbról a lépcsőház következik, geren­dás ácsolat tartja össze. A földszinten lezárt raktárak, egyik szobája nyitva: benne tönkre­ment vaságyak, darabokra törött bútorok és szemét, rengeteg szemét. Elképesztően sok! Az emeletre nem érdemes felmenni, mert bár a lépcsők még épek, mennyezet, padlózat már nincs. Következik az udvar. Amerre szem lát, is­mét szemét tornyosul. S egy nagy halomban székek, nyugágyak. Úgy latszik, az Udülőven- déglátó Vállalat ekként próbálja ki, mennyire bírják berendezési tárgyai az időjárás viszon­tagságait. Merész és költséges kísérlet! Az udvar túlsó felén szép, kör alakú terem, akár egy amfiteátrum. Még így is szép. így .elhanyagolva, hegyekké csúcsosodó, fö'd színű parkettel. A teremben gépek árváskodnak, bár ez a hely nem éppen ideális gépraktár. Rettenetes az egész ház. Bűn! A felelőtlen­ség, a népvagyon herdálásának iszonytató pél­dája. Nem ártana, ha talán az ügyészség is megnézné, miért van ez így. Valaki, vagy va­lakik személy szerint felelősek. Vagy büntet­lenül maradjon Siófok szégyene? S ha majd megtérül a kár és a rombolás démona elszáll e kövek közül, ha a szeméthegyeket köddé oszlatja a szépítő emlékezet — jöhetnek a munkáskezek, hogy a kultúra otthonává te­gyék ezt a házat, amely most a bűn tanyája. F. K. SOMOGYI SIKER az országos földművesszövetkezeti cukrászversenyen és kiállításon Ahhoz, hogy a párt teljesí­ti tudja hivatását, állandóan :oros kapcsolatban kell len­je a nép széles tömegeivel, aek olyan fontos elvek, ams­ekről nem szabad megfeled 2znie egyetlen kommunistá­ik sem. Kommunisták a tömegekért A mernyei kommunisták .unkájuk során szem előtt irtják a tömegekkel való kap tolat állandó erősítését. Ve- ítőségi üléseken, taggyűlése­in megbeszélik a legfonto- ibb problémákat. Határozatot tznak és harcolnak azok vég­ihajtásáért. A közvetlen kapcsolat egyik -rmója pártnapok és falu ülé sk tartása a pártszervezet mdezésében. A kommunisták nemcsak írtnapokon és falugyűléseken mertetik a párt és kormány űitikáját, hanem egyéni be éltetések formájában is. Nemrégen szarvasmarha ■nyésztési szakcsoport alakult i taggal. A szakcsoport létre tzásában a kommunisták is >szt vettek. Ezen a téren jó .unkát végzett Hárshágyi elv rs, akit be is választottak a akcsoport vezetőségébe. Min rondják, példamutató gazda int kommunistának és gaz- álkodónak is van tekintély: faluban. Az alapszervezet vezetősége íródik a pártszervezet szám- •.erű fejlődésével is, de nem íjhássza a mennyiséget. El átárazták, hogy csak példa- lutató dolgozókat vesznek fel latiak, tagjelöltnek. Nem is .yan régen két felvételi ké­glimet elutasítottak, mert a je- ntkezők nem feleltek meg a snti elveknek. Jelenleg több .yan dolgozó nevelésével fog- lkoznak, akik hamarosan al- almasak lesznek a tagjelölt­ére. Több negatív jelenség gátol- . a falusi pártszervezet tö- egkapcsolatának további örö­klését. Kovács József párttá t- ár szerint a szektásság mint ézet, megmutatkozik abban, ogy egyes párttagok azokat személyeket, akik az ellon- ■rradalom időszakában meg- )ttlottak és tévedtek, ellenség­ek tekintik. A kommunisták tanácsválasztásokon jól dol- íztak. De előfordult, hogy az egyik párttag nem teljesítette megbízatását. Ezért a jelölő­tyűlést el kellett halasztani és csak későbbi időpontban lehe- ett megtartani. Olyan is elő- 'ordult, hogy az egyik párt­tag nem őrizte meg a párt- '.itkot. Az ilyen és ehhez ha­sonló fogyatékosságokat az xlapszervezet taggyűlésein megbeszélték és felhívták a ügyeimet a kijavításukra. Kommunisták a tanácsban Az ellenforradalom előtt és után jó ideig nem sok tekinté­lye volt a községi tanácsnak. Miért? Azért, mert a tanács ’ezetői nem sokat törődtek a néppel. Csak ígérgettek, de nem cselekedtek. Még a köz- - égfejlesztési tervet sem tud- ák elkészíteni. A falu dolgo­zói legyintettek akkor, amikor a tanácsról volt szó. Saját ma­guk, a tanácstagok Is passzí­vak voltak. A tanácsülések ;zínvona!a alacsony volt. A alu lakossága is távol tartot­ta magát a tanács üléseitől. A tanács vezetőit kicserél­ték. Uj titkárt és elnököt ka­pott a falu. Nem állíthatjuk, rogy egycsapásra megváltozott minden. De annyi bizonyos nogy a tanács munkája meg­élénkült. Elkészült és meg­valósult az 1957. évi község 'ejlesztési terv. A villamos- nálózat bővítésére 70 ezer fo- úntot forditottak. A község1 íltalános iskola modern, nyolc ’iókos WC-t kapott. A szeat- niklósi általános iskola pedig :gy új kutat. Fokozódott a tanácstagok ak­tivitása. A tanács ülései mind nagyobb nyilvánosság előtt zajlottak le. Szemmel látha­tóan megnőtt a község lakói- lak érdeklődése a helyi tanács munkája iránt. A tanács kommunista és pártonkívüli tagjai következe­tesen harcoltak a törvényesség megszilárdításáért. Az elmúlt félév során egyetlen törvény­be ütköző határozatot nem hoz­tak. Munkájuk nyomán jelen­tősen megszilárdult az állam- polgári fegyelem. Ennek fok­mérője, hogy a község a múlt évi adótervét 137,9 százalék­ban teljesítette. Ez dicséretes. A kommunisták, a tanács vezetői, a Hazafias Népfront múlt év decemberében eredmé­nyes munkát végeztek a rész­leges tanácsválasztások sike­réért. A falu választópolgárai tíz új tanácstagot választottak. Az új tanácstagok közül öt pártonkívüli, öt pedig kommu­nista. Nem hibátlan a kommunis­ták munkája a tanácsban. Két lényegesebb fogyatékosságot említünk. Gyenge a választó­körzeti munka. A tanácstagok nem tartanak beszámolót és fogadónapot választóik részére. Még a mai napig sem alakult, meg a tanácson belül az MSZMP csoport Ezek a jelen - ■ ;égok kedvezőtlenül hatnak a helyi párt és tanács tömegkap­csolatára. Ezek olyan hibák amelyeket politikai szervező munkával meg lehet szüntetni. A népfront munkájáról A mernyei népfront bizott­ság összetétele tükrözi a falu társadalmi arculatát. Tagjai soraiban vannak gépállomási munkások és dolgozó parasz­tok, értelmiségiek és kisiparo­sok, kommunisták és párton- uvüliek. A népfront bizottság előadás- sorozatot tart mezőgazdasági, egészségügyi, irodalmi, föld- ajzi kérdésekről Kik az elő­adók? A község gazdasági fel­ügyelője, földmű vesszövetke •éti agronómus, Németh La­tos iskolaigazgató, a Hazafias Népfront elnöke, dr. Illés Gyu- 'a körzeti orvos, dr. Bodonyi Dezsőné pedagógus, Hegedűs László, a tanács elnöke. Néhány szót a népfront bi­zottság tervéttől: Folytatják a megkezdett elő­adássorozatot. A közeljövőben népfront bi­zottsági ülésen megtárgyalják az aktuális gazdasági problé­mákat, intézkednek a népfront u-szégos képeslapjának ter­jesztésére, s megtárgyalják a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. A kultúrotthonnal és a ■■ClSZ-el közösen két színdarab betanulásán fáradoznak. Az ’gyík színdarabot az -öregeim, a másikat a fiatalok adják elő. A kommunisták és párton- ttvüliek összefogva munkál- -.odnak a párt és kormány po­litikájának megvalósításért, fi­gyelembe véve a helyi sajátos­ságokat. Suri Károly Nagy napja volt január 16- án és 17-ón Törökszent mik- lósnák, ahol a Szövosz Ven­déglátóipari Főosztálya az or­szágos fmsz-i cukrászkiállí­tást rendezte meg. Az ország valamennyi me­gyéje képviseltette magát, a legjobb fmsz-i cukrászok vettek részt a versenyben és kiállításon szebbnél szebb készítményeikkel. összesen 36 cukrász készítményeit bí­rálta felül a zsűri és a ver­seny jelentőségét növelte az is, hogy pl. a rádió és filmiro­da is felvételeket készített a cukrászok mesteri alkotásai­ról. Somogy megyét a Csurgói Fmsz. immár megyei vi­szonylatban híres cukrász­mestere, Horváth Jenő, vala­mint a Siófoki Fmsz. cukrász­dájának mestere, Tamás Já­nos képviselték. A verseny mezőnye igen szoros volt, amit bizonyít az, hogy az első helyezett több nemzetközi versenyt is nyert. A második helyezett készít­ményeit a brüsszeli világkiál­lításra küldik az illetékesek. A Somogyot képviselő Hor­váth Jenő csurgói cukrász lett a verseny IV. helyezettje, melyet »virágváza virágok­kal« című mesteri alkotásával ért el. 1500 Ft-ot és oklevelet kapott Horváth elvtárs jutal­mul. A siófoki Tamás János ké­szítményei közül a művészi értéket képviselő húsvéti fi- ( gunális áruk nyerték meg a bíráló bizottság tetszését, en­nek dacára Tamás elvtárs csak a VIII. helyet tudta ma­gának biztosítani. Fejlődő fmsz-i vendéglátó- iparunk komoly sikerként könyvelheti el az országos szinten elnyert IV. és VIII. helyet s reméljük, hogy en­nek a példának sok követője akad' majd a megyében, főleg a fiatalok között, s talán a legközelebbi versenyen és ki­állításon a megtisztelő I. hely Somogyé lesz. Dévai Zoltán 777777T7T777777777T777777777777777777777777777V77777V777777777TI i JHúszlwa—TjIxUíazL—Szaliumi írta: Sallós Gábor, a Csiky Gergely Színház főrendezője Most néhány szót szeretnék ni a híres szovjet vendégsze ítetről. Egyik nap a szovjet minisz- riális elvtársak feltették a érdést, hogy nincs-e valami ülönleges óhajunk, amiről ők setleg még nem tudnak, mit :eretnénk látni. Én viccesen egjegyeztem (mivel Moszk- ában komolyan havazott és llandóan fújt a szél), hogy apót és virágos mezőt. Este .izölték velünk, hogy hajnal­ul Grúziába repülünk, kb. >00—3500 kilométer távolság- i. Nyolcórás repülőút után legérkeztünk Grúzia főváro- iba, Tibiliszibe, ahol tavasz >lt. Egy kissé nevetségesnek •eztük magunkat a repülőté- :nj bundában és kucsmában, 5 a szállodába érve megsza adultunk a meleg ruhadara- októl és december közepén ■tálni mentünk kis kabátban tavaszi hangulatú utcákon. A városról csak annyit, hogy agyon szép, kissé emlékeztet ahol Budapestre, talán az út­ik szélesebbek, és a növény­it más, délszaki. érdi Rigolettóját láttam, rósz nyelven énekelték <kö- is megegyezés, hogy az opera őadások orosz nyelven tör- nnek és minden egyéb szín- úvet és filmet anyanyelvű­in, tehát grúz nyelven ját- ■.anak). Az előadás eléggé 'éteső volt, az ügyes rendezés lenére sem érte el azt a ha- ist, amit Verdi Rigolettójétól tálában megszoktunk. Meg- érdeztem az opera igazgató­itól, hogy ennek mi az oka, - elsősorban az — felelte ő —, ogy az opera alig néhány ^es, így nem sikerült még lyüttest kialakítaniuk megfe­Este a Központi Cirkuszba mentünk, ahol a moszkvai ar­tisták vendégszerepeitek. Köz­tük Popov, a híres bohóc, aki meghódította Párizst. Előadás után ezen már egyáltalán nem csodálkoztam. Ennyi báj, hu­mor és ötlet ritkán találkozik egy művész egyéniségén belül. A cirkusz műsorát nézve azt kell megállapítanom, hogy szinte csak hihetetlen preci­zitással kidolgozott műsorszá­mokat mulatnak be a közön­ségnek. Minden szám fergete­ges ünneplést váltott ki a cir­kusz közönségéből. Ez is a szovjet művészet magas fokát bizonyítja. íA nagyszerű cir­kuszi műsor után még jobban kíváncsi lettem, vajon milyen 'ehet a grúz színház, milyenek a grúz művészek, milyen fo­kon állhatnak színész-mester­ség terén. lelő módon és az énekeseik zö­me is korban egészen fiatal, úgy, hogy figurálisán sem minden esetben fedik az író és a rendező elképzeléseit. A zenekar viszont kitűnő volt, sok hiányosságot kárpótolt. A következő előadáson egy balettet láttam, címe »Gizel«. (A Budapesti Operaház a kö­zeljövőben mutatja be.) Ezt vi­szont ismét a felejthetetlen él­ményeim közé kell sorolnom. Itt beszélhetnénk a kiállítás­ról — ami káprázatos volt díszlet, jelmez), a grúz balett­művészek különleges táncké- j pességeiről, a főszereplőkön I kívül 30 balett táncosnőt és 20 férfi táncost láttam egyszerre dolgozni a színpadon (ilyen­kor a Csiky Gergely Színnáz- ra gondoltam, és egy kicsit könnyes lett a szemem, nekem csak négy pár táncos kellene. Na de persze a státus!). Való­ban impozánsabb képet rit­kán láthat az ember. A balett meséje nagyon érdekes. Az el­ső rész a reális életben játszó­dik, a második a temetőben, a szellemek birodalmában. Egy kissé a Romeo és Júlia jui eszünkbe a témáról. A rende zés, a koreográfia kitűnő volt A tbiliszi opera nézőtere em­lékeztet a budapesti Erkel Színházra, csak fele akkora befogadóképességgel, de na­gyon szépen van dekorálva Általában a grúz színházak építésénél megmutatkoznak a hagyományos népi motívumok Mindez érdekessé, izgalmassá és mégis barátságossá teszi a színházépületeket. A Rúsztavelli Színház (pró­zai) például a fent említettek mintapéldánya lehetne. Zöld tapétás falak, arany díszíté­sekkel, török és arab minták­hoz hasonló népi cirádákkal Káprázatos összhatása bizony egy kissé elszédítd a külföldi vendégeket. Na de nézzük az előadást: Egy spanyol darabot láttam, írója Alexandra Casso a címe magyarul körülbelül annyit jelent »A fák állva el­halnak«. A darab teljesen mo­dern, mai témájú, egy színház­igazgatóról, szerelméről és I családjáról szól. A dráma ér­dekessége, hogy nagyszerű tánc- és énekszámokkal színe­sítették és a III. felvonás mégis egy döbbenetes drámai pillanattal, az anya halálával fejeződik be. Rendkívül nagy hatású mű. iMind a színészi munka, mind a rendezés kitű­nő. Szinte félelmetesen nagy pillanatokat tudtak teremteni egy-egy szituáción belül. Hat-nyolc hetes próbákkal készülnek általában egy-egy bemutatóra. (Vajon a mi két- áárom hét alatt készített pro­dukcióink szolgálhatják-e olyan tisztán és határozottan a szocialista kultúra ügyét, mint a szovjet elvtársáké? Azt hiszem, vita nélkül mondha­tom, hogy nem.) Felejthetetlen élményeim közé kell ugyancsak sorolnom i Fekete-tenger partjára. En­gedjék meg a kedves olvasók, hogy egy kicsit pletykáljak. Csodálatos zöld 'pálmákkal sze­gélyezett utcák, mandarin- és narancsfák a kertekben, és ragyogó napsütés. Mindehhez tessék elképzelni tintakék, lila és zöld színű tengert. A tengerparton egy ultramo­dern, kb. 600 személyes gyö­nyörű színház. A nézőtere nyers színűre van festve és ninden szék kivétel nélkül kárpitozott, égszínkék plüss huzattal behúzva. A nagy elő­függöny hasonló, kék bársony­ból van. (Ez a színház helyze­ténél fogva hasonló a miénk­hez, csak minden ragyog ben­ne kívül-belül, pedig 8 éve működik.) A színház előtt van egy szökőkút, itt harminc kő­John Fletcher: »A spanyol pap« c. komédiáját. Ez hu­morban, ötletben, művészi já tékban egyenesen lenyűgöző volt. Szerettem volna nenan., palackra való temperamentu­mot kölcsönkérni a grúz kollé gáktól, gondolva, hogy elkelne otthon is egy kevés ebből a csodálatos színészi tulajdon­ságból. »A spanyol pap« témá­jában Moliére Dandin Györ­gyére emlékeztet, korban vi­szont a renaissance időszaká­ban játszódik. Tele optimiz­mussal, ragyogóbbnál ragyo­góbb szerepekkel. Egyik délután repülőre ül­tünk és kb. 400 kilométer út után oroszlán szájából, a szivárvány minden színében spriccel es­ténként a víz. Egy 1919-ről szóló darabot láttam, amely a grúz szabad­ságharcosok életéről, küzdel­meiről szól. A darab nem volt egy remekmű, inkább epikus, mint cselekvő színpadi dráma. A színészek játéka azonban ugyanolyan elmélyült volt itt is, mintha egy Shakespeare-t, vagy Gorkij-t játszottak volna. Az előzékenységnek, udva­riasságnak egyik példaképe volt, amikor az előadás meg­kezdése előtt mindketten egy fejhallgatót kaptunk, amin ke­resztül azonnal fordították számunkra a színpadon grúz nyelven játszó színészek szö­vegét. Megnéztem a művészek klubhelyiségét; büfé, rádió, te­levízió, vetítő fülke és minden ragyog! Szóval ott lehet kol- laktivizálódni, társulatot ki­alakítani. Ha valaki eddig elolvasta dióhéjban írt beszámolómat, azt tapasztalhatta, hogy csak áradozok és lelkesedek. Gon­dolhatja magában az olvasó, aogy megetették ezt a szegény embert, azért ír csak jót min­denről. Hogy a kétkedőket megnyugtassam, elmondom, uogy semmiféle titkos gyúrás­ban nem részesültem, egysze­rűen bombaként hatott rám a nálunk még nem eléggé ismert szovjet kulturális élet szédü­letesen magas színvonala. Be­szélhetnénk még vég nélkül a 18 nap tapasztalatairól, a moszkvai emberekről, a grúz múzeumokról, a moszkvai Metróról, a rádióról, a grúz televízióról és nagyszerű új filmjeikről. Szóval sok-sok ér­dekes és talán mindenkit na­gyon érdeklő kérdésekről. A sok színházi előadás közül csak egyet-egyet akartam érin­teni, mintegy ezzel is ízelítőt adni a szovjet színházművé­szet nagyszerűségéből. És ezt a 18 felejthetetlen napot a szovjet elvtársak még azzal is betetőzték, hogy Grúziából a 3500 kilométeres utat Moszk­váig a TU—104-essel tettem meg. Menetideje 2 óra 45 perc. Ilyesmit sem Verne, sem Wells regényében nem olvastam, de valószínűleg ők maguk sem hinnék el, hogy ilyen gyorsa­ság létezik. Én láttam, érez­tem, utaztam. 18 napig ven­dég voltam a szocializmus or­szágában. Vége, A TBILISZI OPERAHÁZBAN MEQÉRKEZTONK SZUHUMIBA,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom