Somogyi Néplap, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-22 / 18. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK) Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L A P ] A XV. évfolyam, 18. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1958. január 22. Mai számunk tartalmából: MIT HOZOTT A POSTA ? Mosshva—Tbiliszi—Ssuhumi Neveljen jó szakmunkásokat az építőipar KISZ szervezete 1 ' 1 1 1 ..........................................................................................................N f l Fehér Ház közölte Eisenhower elnöknek a második Bulganyin- üzenetre adott válaszát Új mezőgazdasági tsz alakult • Balatonszárszón Washington (TASZSZ). A Fehér Ház közölte a sajtó­val annak a levélnek a szövegét, amelyet Eisenhower el­nök N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének második üzenetére küldött, A levél szövege a következő: »Kedves Elnök Ür! Megkaptam január 8-i levelét. Ügy vélem, hogy a benne foglalt lényeges kérdéseket már érintettem január 12-i üzenetemben. Ha a levél további tanulmányozása azt mutatja, hogy kiegészítő válaszra lesz szükség, később érintkezésbe lépek önnel. Őszinte tisztelettel: Dwight D. Eisenhower«., 10 családdal, 11 taggal. Elnök­nek Szabó József 11 holdas dolgozó parasztot választották meg. A megalakulás után a tsz-tagok azonnal hozzáfogtak az 1958. évi terv elkészítésé­hez. A belépett családok 1956- ban léptek ki a termelőszövet­kezetből. TÁNC A VÁRÓCSARNOKBAN A kaposvári állomás váró­csarnokában kedden reggel még a szokásosnál is na­gyobb a tumultus. A szoros embergyűrütől alig lehel el­férni. Szokatlan jelenségnek le­het tanúja a kíváncsi. A be­futó gyékényest szerelvény utazói is a csarnok felé igye­keznek. A perronon álldogá­lók tanácstalanul forgatják jobbra, balra a fejüket. — Ahá! Gyerünk csak a csarnok felé. Ott a hangforrás, onnét szárnyal a zene — iramodik neki a boldog felfedező... Belépek én is a csarnokba. Ajkam önkéntelenül neve­tésre húzódik: — A sok fej fölött magasba nyúlik egy trombita, aztán még egy. Le­tol, jobbra, balra inognak a rézszerszámok. Egész zene­kar! Közelebb furakodom. Körülöttem mindenki mo­solyog. Nem tehetek mást én sem. Ábrándos szemű, diák­lányok próbálják titkblni keduiik áradását — nem sike­rül. Ajkukról gyöngyként szétgurul a kacagás, miköz­ben lábukkal verik a tak­tust. — Ilyent még nem láttam! Gyere csak közelebb Jóska — mondja reszélős hangján egy idősebb bácsi. — De jó kedvük van — kiált valaki elég hallhatóan. — Még közelebb, na még egy kicsit — biztatom maga­mat. A kör közepén fesze­sen, amúgy katona-módra, hetyke tartással egy férfi ve­zényel. Egy lélekzetvételnyi szünet következik, s a trombiták tor­kából egyszerre tör elő a hang: csárdást fújnak. Hu- juj-juj! — kiált fel valaki a lakodalmasokhoz tartozók közül. Igen. Esküvőről jön­nek, vagy oda mennek. Me­lyik az igaz? — ezt nehéz lenne eldönteni, összefogóz­nak a koszorúslányok és a legények, s ropják a táncot. A férfiak között körbejár az üveg. Bor is van, pálinka is. Csak így igazi a lakodalom. — Igyál öcsém, maga is húz­zon egyet — kínálgatja tár­sait az, kinél éppen az üveg van. Nemhogy fogyna, in­kább egyre gyarapszik a né­zők száma. Futtasd végig te­kinteted egy pillanatra az arcokon... Kiket látsz itt? Munkába siető emberek, lá­nyok, asszonyok, férfiak áll­nak meg pár pillanatra a kör körül. Szép és emberi do­log ez. Aki itt időzik pár percnyit, elfelejti a reggeli bosszúságot. Egyhirtelen nem is gondol a napi munkára Hallgasd csak. Többen a tö­megből együtt dúAolják a dalt a táncolókkal. Ki tudná megmondani, ki mire, s ho­vá gondol... Mikor kiléptem a váró­csarnok ajtaján, nem törőd­tem az arcomba verődő-hó- pihékkel... Külön sorsok őszinte egybekapcsolódása... Házasság... Élet... örök tör­vény!... Még most is vissza- rezg a csárdás dallama... cAhű L tnőÁtIá! (AfcíUalik cl 9aJÁla CSÍPŐS JANUÁRI SZÉL futkároz a sza­badban. Az üvegtetőn és falon azonban meg­torpan, onnan, visszafordul. A melegházban barátságos langyosság simogatja meg az am­ber arcát. Szeme elé viruló látvány tárul. Kis­sé fakózölden emelgetik fejüket a saláta-nö- vénykék. Az őszi vetés óta szépen megerősöd­tek. Három-négyszáz fej került naponta a sió­foki, kaposvári asztalokra e hónapban. Ezer­számra nő az önteni való zöld újdonság. Szak­avatott kezek viselik gondját az üvegház min­den zsenge lakójának. Éjszakára nádpallót te­rítenek a tetőre, hogy elszigetelődjék a hideg levegő befelé vezető útja. Bődör János bácsi, az éjjeliőr pedig egyszer-egyszer megkerüli a környéket, odaballag az egyik belső oszlophoz, rápillant a hőmérőre, aztán dob a tűzre né­hány darab fát, hadd legyen meg a tizennyolc fok. Ennél nagyobb meleget nem onthatnak a kandallóból kifutó kémények, mert akkor csak nyurgulna a saláta, leveleit igyekezne minél magasabban fitogtatni, s a fejesedésre nem gondolna. A felső polcon megannyi paradicsom és pap­rika palántát húz felfelé a meleg. Négy-öt centire maguk alatt hagyták a vetőágyat a ki­kelt, sőt más helyre áttűzdelt növénykék. Su­dár derekuk fent kis bóbitában végződik: két sziklevelük között megjelent az első lomblevél. — Bújik a szívlevelük — így mondja ezt szak­mai nyelven Marczi Ferenc főkertész. Egy ideig még az üvegházban laknak a palánták, aztán a hollandi ágyba »fektetik« őket. Ott a többszöri áttűzdelés révén megerősödnek, s a két és félmillió paprikatő április 20-a után a szabad ég alatt a termőföldbe eresztheti gyö­kereit. S amikor mások a bimbókban gyönyör­ködnek, a Balatonújhelyi Állami Gazdaság már a nyár elején legalább negyvenötezer da­rab paprikát visz a piacra minden hold paprí- kaföldjéről. No, de ettől még messze vagyunk. Zökkenjünk csak vissza a télbe. Benyitunk a munkaterembe. Pintér József irányításával serény leánykezek másodszor szitálják a humuszban oly gazdag fekete föl­det. Ez lesz a kertimag vetőágya. Frissen fe­hérlő, 2500 deszkaláda szorong itt katonás pig is elfeküdne ágyában. Kelés előtt 2S—28. később 18—22 fokos meleget kap a paprika és paradicsom magja és csíranövénye. E palántáé ládák ét ja a régi melegházba, majd onnan az addigra minden bizonnyal elkészülő új, szapo­rító üvegházba vezet. Később a hollandi ágy tesz otthonuk, mielőtt a szántóföldben megte­lepednének. A négyezer ablakaljára tehető melegágy ö1 holdas birodalmában nem mondható magas­nak a külső hőmérséklet. Harmath Gyula és brigádja tesz róla, hogy mégis fejlődésnek irau módjának majd itt a konyhakerti növények. Ősszel a melegágyakból kiszórták a kompoezt- földet, átrostálták és prizmákban teleltetik. Vastag trágya takaró alatt érik össze ez a por­hanyóé föld. Hosszú kazlakban tartósítják az istállótrágyát, melynek pipafüstjét csakhamar szétszórja a téli légáramlás. A kertészet dolgo­zói hozzáfogtak az ágyvetéshez. Riakják a hat­van centis trágyaréteget az ablakok alá, ahol az útámelegszik. Rájön a föld, 12—20 centi vastagon — nem fázhat meg a héten ide ve­tendő mag és a belőle kelő palánta, a 1-80 va- gonnyi fűtő-trágya elűzi a hideget. Vetés, tűzd elés. kiültetés, ápolás, öntözés — így kapaszkodnak egymásba, mint a láncsze­mek —■ a konyhakertészeti termelés, egyes részfolyamatai. Aztán megy a termés a hazai, vagy a külföldi piacra, a forint pedig jön a gazdaság pénztárába. Tavaly pl. paprikából 2954, paradicsomból pedig 4713 mázsát adtak el. Idén a 145 holdas kertészetre ismét bizako­dással tekintenek. Káposztaféléknek 55, a dinnyének pedig 60 holdat adnak. Nagy össze­get várnak a 25 hojdnyi Cecei csüngő, fehér- húsú, csípmentes paprikából, mert ízlik 02 nemcsak az osztrákoknak, hanem a franciáik­nak is. TÉL VAN, DE TAVASZT IDÉZ a meleg ­ház zöldje, s a nyári termékbőség alapjait ra­kosgatja az újhelyi gazdaság mintegy- hetven kertészeti dolgozója. Kezük munkája nyomán nemcsak sok vitamindús zöldeledel, hanem több tej is jut az omzág asztalára: a tehenek zöldtakarmánya e hónapban is káposzta alj- levél. Lám, mi mindenre jó a kertészet, ez aa TÉLI ÖRÖMÖK Ejnye, kisfiú, jobban kell vigyázni. Az eséstől még könnyen beszakadhat a Balaton vékony jégrétege. Nem kell bot a fakutyázáshoz. így könnyebben siklik a szán... Sok-sok boldogságot az új párnak!- gs ­rendben. Azokba öntik a földet. Vetés előtt 24 óra hosszat meleg vízben fürdik a mag, így két hét alatt kibújik. Máskülönben egy hóna­TmTHTfimfTTTTITffTfTfflTITTTfnit TTTTTTTTTTTTTTTTTTTT oly sok fáradságot, gondoskodást és szakértel­met kívánó üzemág. Kutas József pmTTTmTT»TWTm»mTTTTTT»Tmmm' LÁTOGATÁS EGY V HÁZ LAKÓINÁL Czántó Imre utca 3. Az előtte húzódó utcát ne­hezen lehet megtalálni. Még nem nyitották meg. Két ház között keskeny, sáros kis bejárás. Olyan szűk, hogy a szélesebb járművek hosszam végigkarcolják az egyik föld­szintes ház oldalfalát. Innen azonban már csak néhány lé­pést kell tenni, s feltűnik a keresett épület. Szépen, fris­sen vakolva, üvegezett er­kélyekkel emelkedik ki két emeletével a környező, mesz- sze elhúzódó — a jelek sze­rint szintén nemrégen épült földszintes házak közül. A két szárnyú kapu meg- csikordul, ha kinyitják. Nem bántóan, csak úgy, ahogy hozzá hasonló új ajtók szok­tak. A lépcsőház mésztől sza­gos falából itt-ott villanyve­zeték darabkák kandikálnak elő. Bizony van itt még mun­kája néhány mesterember­nek. De a lakásokban már más kép fogadja a belépőt. Rend, tisztaság és sok-sok ja­nuár délelőtti napsugár. Vunderlich Jenő. Ez olvas­ható az első emelet 9. számú lakás ajtaján. A háziasszony hangja hallatszik a parányi előszobából. Valakinek pa­naszkodik a »zenélő víz­csapról«, ami nem hagyja a lakásban sem nyugodni éj­szakánként a pihenő embere­ket. Jókor érkeztünk. Épp egy vízvezetékszerelő szor­goskodik az egyik mellékhe­lyiségben. A hibás alkatrészt szeretné kijavítani. — Hiába, nem tehetünk ról — mondja nekikeseredve, — hanem a szelepet készítő üzem. Olyan nagyon ki van koptatva mindegyik, hogy nem is csodálom, ha ilyen hangot ad. Igazát be is akarja bizo­nyítani, ezért leszereli és megmutatja a hibás csend­háborítót. Aztán megy tovább egy la­kással, hátha sikerül i[ala­kit otthon találni és akkor ott is megpróbálkozhat a ja­vítással. ff underlichné pedig be­" szelni kezd. Az új la­kásról, ami már szépen be van rendezve, ragyogóan ki van takarítva. — ötéves házasok vagyunk — mondja —, de ez az első tá­lcásom, ami rendes. Évekig albérleti szabiikban kínlód­tunk, aztán a Május 1. utcá­ban egy kárpitos műhely föl­des helyiségében laktunk. Két és féléves kislányunk eb­ben a lakásban háromszor kapott mellhártya- és tüdő- gyulladást. A kislány ott játszadozik az édesanyja körül a konyhában. Láthatóan jól érzi magát az új helyen. — Nemcsak ő — jegyzi meg az asszony —, hanem mi is, hiszen szép, kényelmes a lakás és végre igazi ottho­nunknak érezhetjük. Elbúcsúzunk Wunderlich Jenő cukorgyári dolgozó csa­ládjától, s egy emelettel fel­jebb megyünk. Sok a zárt ajtó. Itt a férj és feleség is dolgozik. A folyosó végén a 19-es szánná lakásban azon­ban találunk valakit. Kará- di Mihályné, mint ilyenkor délelőtt minden háziasszony, a konyhában foglalatoskodik. A szobából vidám gyerek­kacagás hallatszik ki. — Tessék csak beljebb ke­rülni — imitál a flatalasz- szony, s amint a szobába lé­pünk, a három vidám leány­ka egy pillanatra abbahagyja a játszadozást. Egy kicsit megszeppenve néznek az ide­genre, de amikor a két idő­sebb meglátja, hogy édes­anyjuk beszélgetni kezd, kis barátnőjüket, a harmadik gyereket ismét a játékok közé vonják. Az anya szavai nyo­mán itt kibontakozik a csa­lád eddigi helyzete. — Amíg ezt a lakást meg nem kaptuk — mondja az anyósoméknál laktunk egy egészen kis szobában. A hol­minkat oda szorítottuk be, ahova tudtuk. A vadlásra, anyósomék szobájába, ahol éppen hely volt. — Tudja mit jelent ez a lakás négy keserves eszten­dő után? — kérdezte. — Úgy is mondhatnám, hogy min­dent. Csaknem teljesen így be­szélt Bank Józsefné is a földszint 2-ben. S ez ért­hető. öt kisgyermekével a Füredi utca 28 számú ház másfélszer 180 pm-es kony­hájából a három és félszer négy méteres nagyságú szo­bájából végre rendes, tiszta, napsugaras lakásba kerül­tek. — Azért öt gyermek és két felnőtt számára csak kicsi ez a lakás — buggyan ki belőle a beszélgetés vége felé, de mindjárt hozzá is teszi: -» igaz, azt mondják, hogy a tavaszon nagyobb lakásba költöztet bennünket a tanács. A látogatás végén érd a* mes bekukkantani a házfelügyelő nénihez, özvegy Vida Lajosnéhoz is. Nagy munkában, mosás közben za-> vártuk meg. Azért szívesen válaszol a kérdésekre. S kh tűnik, hogy a lépcsőházban azért nem ég még esténként a villany — s ezt a lakók méltán fel is rójják az illeték keseknek —, mert nincs »va-1 lami anyag« az ezzel kapcsom latos munlca befejezéséhez. Az udvaron pedig azért tornyot sül a nagy halom szemét, mert még nincs megfelelő hely a tárolására. — Azért tavasszal másként néz itt. lei majd minden -> mondja az idős asszony, mert az egész udvar és ház ele« jét beültetjük virággal. A gyerekeknek pedig, hogy ne bántsák a virágokat, homoko■* zót készítünk az udvar egyik sarkában... Tlyen az élet egy kis da-t rabja a Szántó hnre uU ca 3. számú új házban. Az emberek mind megtalálták már a helyüket a nemrég frissen húzóit falak között és boldogan, egyszerűen éh nek új otthonaikban.- ger -*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom