Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-22 / 300. szám

KO,yh '*6. í«LiáG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK 'r4p0SNK^ HOL ÉS MERRE FEJLŐDJÖN A VAS- ÉS FÉMIPARI KOMBINAT? FALUSI PARTTITKÁROK KÖZÖTT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA TÉLI LÁTOGATÁS A GÉPÁLLOMÁSOKON XIV. évfolyam, 300. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. december 22. NÉPI EGYÜTTESEINK NYOMABAN: KALMANCSA 5000 hold talajjavítás, emelkedő árutermelés, házépítések az állami gazdaságok jövő évi tervében A népnek évről évre több kenyér, több hús, zsír, tej és egyéb élelmi­szer szükséges. A mezőgazdaság fej­lődését ez határozza meg, lépést tart-e eme igényekkel. Sőt, ettől függ nem utolsó sorban a népgazdaság előbbre jutása, az életszínvonal eme­lése is. Többet, jobbat, olcsóbban — e három szóban lehetne kifejezni a mezőgazdaságra háruló feladatokat. Természetesen ebben is a döntő szó a nagyüzemeké, ezek közül is a leg- nagycbbaké, az állami gazdaságoké. A somogyi gazdaságok részt kíván­nak vállalni e célokból — ezt mu­tatják a jövő évi terveik is. Talajerő utánpótlás A belterjes gazdálkodás alaptéte­le, hogy nagyobb termést hozzanak le a megművelhető földterületekről. Ennek alapfeltétele pedig többek kö­zött, hogy gondoskodjunk talajerőnk megfelelő utánpótlásáról, a leromlott termőföldek talajjavításáról. A me­gye állami gazdaságaiban is igen nagy gondot összpontosítanak erre a célkitűzésre. Csupán 1958-ban kere­ken 5 ezer hold savanyú homoktalajt alkarnak meszezéssel s az Egerszeghy- féle aljtrágyázással bő termővé ten­ni, helyrehozni. Még soha annyi föld­re nem tudtak istállótrágyát juttat­ni, mint amennyit a jövő évben meg­trágyáznak. A szántóföld 22,3 száza­lékára istállótrágyát hordanak és 7,4 százalékára pedig zöldtrágyázást alkalmaznak. Messze túlhaladták a megye egyéni gazdáit a pillangós ta­karmányok termelésében. 1958-ra a szántóföldek 18,4 százalékán lucerna és lóhere virít, 1959-ben nedig min­den ötödik hold szántóról pillangóst tudnak kaszálni. Ezzel megvetik a vetésforgó alapját és megoldódik a takarmánykérdés. A jövő évben az állami gazdaságok minden hold szán­tóföldjére 240 kiló műtrágya jut. Árutermelés Ezek a talajerő utánpótlást előse­gítő intézkedések kedvezően hatnak az árutermelésre. Az öissz áruterme­lés 1958-ban az előző évihez viszo­nyítva 3,7 százalékkal emelkedik. Ezen belül a legjobb eredményeket a szarvasmarha-tenyésztésből várják. A várható 10,6 százalékos növeke­dés 600 ezer liter többlet tejet jelent a népgazdaságnak. A gyapjúértéke­sítés 1957-hez képest 39 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. 1958-ban a gazdaságok kétszer annyi hízómar­hát értékesítenek, mint amennyit öt- venhétben előállítottak. Növekszik ezen belül az extrém minőségű hízó­marhák aránya is. Új házak Barázdák a decemberi mezőkön A Gépállomások Megyei Igazgató­ságának tegnapi jelentése szerint az •utóbbi tíz napban 10 221 normál- holdnak megfelelő mélyszántást vé­geztek el a traktorok. A szám talán önmaga nem mondana semmit, ha nem december végét imánk a nap-' tárban Éppen azért elismerésre mél-? tók ezek a számok, hiszen bármilyen£ enyhének, jónak találjuk is az icTőt fc egész nap traktoron ülni — mégsem£ kellemes dolog. Sáros a föld, süppedj, a traktor a barázdádban A tízezer£ hold mélyszántás a traktorosok sza-X vazn.ta a jövő esztendei jó termésért.X Néha metsző szél csap az arcba, meg-X hűl a kéz a kormámikeréken, meg-* fázik a láb bármilyen vastagon szó-* Hfig is a lábbeli — a hideg vason.* Bármilyen jó is az idő. a traktoros► százszorta viseli az idő kellemetlen-► ségdt. s küzd a természettel. Talán► a fisatséagel sem lehat piámé meg-X köszönni rnhSa fáradságukat. £ Köszönetképpen megszorítjuk ke~X züket az 1351 holdat feltörő balatan-X kijiti. hgo^svári, tarsnnsti traktovosX elv*árra,knak és a többieknek. Kö-X Az állami gazdaságokban számos új építmény teszi jobbá a gazdálko­dást. A beruházási összegek 16,7 szá­zalékát lakóházak építésére fordít­ják, s ennek eredményeként mintegy 30 dolgozó kap új lakást. Sok baj, nehézség volt a gabona- aratás gépesítése körül. Most a Csil­lagpusztai Állami Gazdaságban egy komplett gépesített kombájnszérűt állítanak fel, s eszerint az aratással szinte egyidőben történik a magtisz­títás, szárítás, s ami a legszámotte­vőbb, a szérű kiszolgálásához az ed­digi 10—12 ember helyett kettő is elegendő. Ez pedig nagy dolog, ép­pen a legnehezebb munkaidőben em­berek szabadulnak fel, illetve állít­hatók más, sürgős munkára. TANÁCSKOZIK A T. HÁZ A pénteki ülésszak az úgyneve­zett kényes kérdések napja volt az országgyűlésben. A délelőtt folya­mán terjesztették ugyanis a t. Ház elé a népi ellenőrzésről szóló tör­vényjavaslatot. Miről volt itt szó? Arról, amit mindenki tudott: a pa­zarlásról, a korrupcióról és a ki- sebb-nagyobb üzemi lopásokról és arról, hogy milyen módon fékezzék meg a kis és nagy »élelmeseket és ügyeskedőket.« Pénteken igen jól megtalálták a gyógyszert ez ellen a betegség ellen is... * * * Egyébként az arcokról is le lehe­tett mérni a hozzászólásokat. Azt, hogy milyen hatást keltenek a hall­gatóságban. Figyelmesen hallgatták a felszólaló Nagy Dánielt, aki el­mondja, hogy a kopácsi állami gaz­daság igazgatója több mint félmil­lió forinttal károsította meg a nép­gazdaságot a gazdaság vezetőségé­be beépített rokonsága segítségé­vel. Enyhe moraj kél útra a szék­sorok közül. S látni lehetett igen sok egymás felé hajló arcról, hogy ezt kérdezgetik egymástól: — Ugyan ki volt az? Lám, így terjed a népszerűség. * * * De kérdezgették ezt a sok időt és eseményt megélt, anektódákból jól ismert büfé tájékán is, ahol mintegy napirendi alpontként tár­gyalták a képviselők egymás kö­zött. Loy Árpád Kossuth-díjas bá­nyász és Pióker Ignác, az Egyesült Izzó Kossuth-díjas esztergályosa be­szélgetéséből lessük el a követke­zőket: Loy: Ha tőlünk naponta egy szál karót visz el valaki — ami meg is történt —, 70 fillérével számolva is egy év alatt máris egész szép ösz- szeget lop. Pióker: Nálunk még értékeseb­bet is lopkodtak. Például többszáz­forintos izzólámpákat vittek el ke­nyérbélbe rejtve — s mindez azért ment könnyen, mert az ellenőrzés nem volt komoly. Loy: Igen, a jövőben is minden at­tól függ, hogy kik lesznek azok az emberek, akik eme vigyáznak. Pióker: Szerintem is feltétlenül (becsület, becsület kell ide. Ekkor megszólalt a csengő. * * * Az előadást követő vitában töb­ben felszólaltak. Dir. Műn,nach Fe­renc, Martin Ferenc és Kelen Béla országgyűlési képviselők. Ök vala­mennyien a javaslat elfogadása mellett foglaltak állást, különféle oldalakról bizonygatván annak szükségességét. Beszédüket meghall­gatták a képviselőtársak, s aztán megtapsolták. Kinek-kinek a szó­noki képessége szerint. De nevetni csak egyszer nevetett a V Ház és­pedig Münnich Ferenc elvtárs ezen (kitételén: »Meg kell szüntetni az utonállók felelőtlen rágalmazását, azt a hivatali népszerűséget, amit. nálunk »fúrásinak neveznek«. Király Emu­Jegyzetek az országgyűlésről Megint nehéz az újságírónak olyan dolgokról írni, amelyek még oly kiforratlanok. Oly nagyon kör­vonalakban látható és az első pil­lanatban nem tudni mi lesz belő­lük, milyen hasznot, jót hozna éle­tünkbe. Nagyon könnyű azonban az országgyűlés második napján elfo­gadott, a népi ellenőrzésről szólni, hiszen ez a sok képviselő által lel­kesen méltatott törvény régi prob­lémát old meg. Az egész országban, így Somogybán is sok gondot, fej­törést okozott már esztendők óta az állam vagyonának, a társadalmi tu­lajdonnak a védelme, megóvása olyan emberektől, akik könnyelmű­en kezelik a rájuk bízott értékeket, s csak az alkalmat Esik, miként károsíthatják meg a becsületes tö­megeket, a boldogulásért küzdő né­pet. Jobb azonban, ha az új törvény­ről azok szólnak, akik a választó- polgárok kérésére, kívánságára megalkották a javaslatot, s most az országgyűlésen elfogadták ma­guk a képviselők is. Az ülésszak második napjának végén a parla­ment folyosóján megvártuk me­gyénk országgyűlési küldötteit, s hármójuk: Losonczi Pál, Kossuth- dijas tsz elnök, Sasi János és Var­ga Károly elvtársak véleményét kérdeztük meg az új törvényről. El­sőnek Losonczi Pál elvtárs szólt: — Az új törvény, a felállításra ke­rülő népi ellenőrző bizottságok fon­tosságáról legjobban talán egy esz­tendő múlva tudnék beszélni, ami­kor példákkal bizonyíthatnám, mi­lyen nagy szükség volt rájuk — mondta mosolyogva, és kicsit arra is gondolva: a bizottságok működé­se ahhoz is segítséget nyújt majd, hogy a jövőben ne fordulhassanak elő olyan visszásságok, mint az ta­pasztalható volt a barcsi Vörös Csil­lag Tsz egyik istálló építkezésénél. — A magam részéről nagyon sokat várok a népi ellenőrzési bizottsá­goktól, mert nagy segítséget adnak a jövőben munkánkhoz. Most Varga Károly elvtárs ve tű át a szói: — Tudvalévő, hogy az Elnöki Ta­nács 33/1956. számú törvényerejű rendeletével a hivatali munka egy­szerűsítése érdekében több állami szervet összevont, valamint néhány minisztériumot, főhatóságot: — így például az Állami Ellenőrzés Mi­nisztériumát is — megszüntették — mondotta. — Azonban éppen az el lenforra­dalom okozta »lazulások:« miatti szükségünk van egy olyan eszköz­re, amelynek segítségével végéi vethetjük a névvagyon, a társadal­mi tulajdon büntetlen elherdálásá­nak. Mivel minden vonalon a de­mokratizmusra törekszünk, ezért találtuk legmegfelelőbbnek az el­lenőrzés széles tömegekre való ala­pozását is. Karácsony a zeneóvodában szőniük a ió munkát! DCnrneiomt a Kossuth-óvodábant Tegnap délelőtt tartották meg » bensőséges karácsonyi ünnepélyü- ► két a szabadságparki Kossuth-óvo- £ da csepp kisgyermekei. Két kislány ► először karácsonyi verseket mon­dott el, miközben Streit ► ► Laura ► óvónéni meggyújtotta a karácsony- ► fa csillagszóróit. Azután a gyere- f kék körbeállva énekeltek. A kis S Tibinek kellett volna a cintányért ► ütnie az énekszó alatt, de bizony eszébe se jutott, annyira belefeled­kezett a karácsonyfa alatt lévő új * játékok szemlélésébe. Babák, vo- ► na tok, szebbnél szebb játékok vet­ték körül a karácsonyfát. Az ün­nepség befejezésével boldogan kezdtek játékba az óvodások. rrrrrtrjwrrrwwrrrrrwrrrrrjTrrrrrrrrrtttttttttttttt jTTTmTTtmtttTTTtTTmTtTTmTTTWTfr iwwtv Á népi ellenőrző bizottságok 3 szamára soforetü feladatokat szab 3 meg az új törvény — folytatta me- 3 gyénk országgyűlési képviselője. — 3 Ezeken kívül azonban olyan prob- 3 lémák megoldását is várjuk a népi 3 ellenfr-öktől. amiket a pamgrafu­2 sok írnak elő. Így például nem­csak azt kérjük, hogy leplezzék le és üldözzék a hibákat, hanem azt is; segítsenek azok kijaiiításában. A beszélgetésbe bekapcsolódik Sási János képviselő, a Somogy me­gyei Tanács VB elnökhelyettese is: — Sok dolguk lesz az eUenörök- n°k az építkezésekkel — mondotta. Fényt kell végre derítenünk, mi az oka annak, hogy egy épületet soha­sem, tudnak átadni az ígért határ­időre, de sokszor még az ötödik terminus után is hosszú idő telik el a ház befejezéséig. Vagy: miért van az. honv olt) sok esetben kérnek az építkezésekre a befejezés előtt pót- hitelt,. Miért kerül többe a ház• oly sokszor a tervezettnél. Ennek kivizsgálása mind sok munkát ad majd a népi ellenőröknek. < — Bizonyosan a végére is járnak < a.z ilyen ügvekríek — véli Varga 3 Károly —. hiszen a törvény 7. pa- 3 raorafusának 2. rendelkezése azt tmn elő szabályként: A népi ellen­őrök általában vizsgáló csoportok­ban végezzék munkájukat. Tehtl: több szem többet lát, és így minden hibát is jobban megtalálni.. A beszélgetés végén azzal a biz­tos tudattal válunk el a három So­mogy menyei képiüselCtől, hogy az új törvénynek, a népi ellenőrzés­nek rövidesen megmutatkozik a he,­>y * *■! Tizenketten vannak mindössze. Igaz, hogy e mesebeli létszámot a krónikás fantáziája ke­rekítette ki, hozzászá­mítva az óvodásokhoz az óvónénit és a zongorát is. Nincs ebben semmi csalás. Itt nem mindig érvényesülnek a felnőt­tek józan törvényei. Kü­lön világ ez! A létszámban szerep­lő zongora sem olyan, mint más közönséges zongora. Lába is csak ket+ő van (azok sem egyformák), a harmadi­kat téglákon ágaskodó szék pótolja. Felnőtt ésszel arra következtet­tem. hogy barbár ifjak tépázták még tanulás és szórakozás ürügvén. Az apróságok azonban így mesélték el a zongora igazi történetét: Ez a zongora valami­kor régiesrég (még negy­venötben) indult ván­dorútra s hosszú bolyon­gás után jutott el ide. Megiár+a az óriások or­szágát (tudok is róla: az egyik színjátszó együttes próbatermében a »Csókos huszárokkal« gyötörték; átkelt az Ópe­renciás tengeren (való­ban: a rosszul értelme­zett »köztulajdoni kor­szakban« a piactéren ázott egv héten át...); sárkányok karmai kö­zött is volt (jó rázós sze­kér lehetett...) míg végire idetalált a barcsi zeneóvodások közé. Most itthon van! Örök­ké nevető szájából ki­virít hófehér fogsora. Ne féljek! — biztatnak tízen egyszerre — nem harap... Idegenvezető is akad, aki körülvisz a mesék birodalmában. Az óriási cserépkályha mögött rejtőző szekrényből ki­csiny bábfigurák kan­dikálnak ki. A sebtiben kifeszített lepedő para­vánja felett életre kel­nek az erdő kedvenc la­kói, a nyuszi, a mókus, a dörmögő medvle. A falakon színes me­seképek. Jancsi és Ju­liska most bukkannak rá a sötét erdő mélyén a világos ablakú kis házra. Amott meg Pi­roska toppan be a nagy­mamához. Odakünn, az ablakon túl ködös téli idő. Ide­bent barátságos meleg és ünnepi várakozás. Ti­zenegy óra körül meg­érkeznek a meghívott szülők. A mesebeli zon- 'gorán csillogó ruháiba öltöztetett karácsony­fa. Télapónak is jörm’e kell. Két hete itt járt már (akkor Mikulásnak hívták...). Ivérte. ha mindenki szófogadó és szorgalmas lesz, újra eljön. Lehet, hogy put­tony nélkül, de az ünne­pi bundájában, amely­nek feneketlen zsebei vannak... És egyszer csak csen­gő csilingel. Kezdődik az előadás. A cserépkályha mel­letti paraván felett megjelenik a dörmögő medve, s elmeséli ka­landját a gonosz far­kassal, meg a ravasz rókával. Megszólal a zongora, s a paraván alól élő szereplők bukkannak elő — mind a tizen (fel­nőtt óvodások), erdei törpének öltözve, a »Bújj, bújj zöld ág« dallamára, majd közé­pen felsorakoznak, hogy elmeséljék az egyszeri kis törpe esetét, aki be­ugrott a gödörbe és be­törte az orrát. Miközben folyik a mű­sor, éln fegyelmezetle­nül és illetlenül a Tél­apó fülébe suttogok. ■Mindenre elszántam magam, tudom, hogy amit teszek, kimeríti a hivatali vesztegetés bűncselekményének tényálladékát. De ment­ségemre szolgáljon bün­tetlen előéletem és hir­telen beállott átmeneti kiskorúságom, mert .gyemnek lettem újra, a gyermekek között. Ezért hiszek abban, hogy Télapó ezen a napon nemcsak itt jár, hanem mindenütt, ahol gyer­mekek vannak és oda is elmegy, ahol a gyer­mekeket szeretik. Arra kérem Télapót, hogy ezen a télen még egyszer látogassa meg a (barcsi zeneóvodásokat. Amikor ijedten meg­rezzen vattás szakálla, bátorítóan hozzáteszem, hogy az sem baj, ha ci­vilben jön, puttony és nagy zsebek nélkül, mert az a kérésem, hogy — szekérrel jöjjön... Nem, ne ijedjen meg, nem púpozott szekérre gondolok. Csak néhány kis-asztalira, kis-székre, a jelenlévő létszámhoz mérten, (de arra is szá­mítva, hogy idővel töb­ben lesznek). Nincs ideje válaszolni, mert időközben befeje­ződött a műsor. A ka­rácsonyi ünnepi bunda feneketlen zseb jeire ke­rül a sor. A zongorán felcsendül Mozart Me­nüettje, s apróságok kol­lektív piruettel köszönik meg az ajándékot. Utána rohanok Tél­apónak és várom a vá­laszt. Zsebébe nvúl (saj­nos, nem a fenekip+i<m zsebbe) és — minő pro- fanizmus! — igazolia magát: Szemez József­nek hívják, a járási művelődési ház művé­szeti előadnia. S most már ismét a természe­tes hangján hozzáfűzi: a gyermekeket szem+fi szí­vén és három saját gye­rekén kívül egyebe neki sincs. Mindenesetre a kérést megpróbálja tisztelettel felterjeszteni az végiek­nek«. VÉRTES GYÖRGY 3 tása. hiszen a nép tízezrei őrzik — s a nép vagyonát. — ger — l Ünnepi párffaggyfilésefc 3 a nagyatádi járásban 3 A nagyatádi járás 12 pártalapezer- 3 vezetőben ünnepi taggyűlés volt » 3 hét folyamán, ahol kiosztották az áj * tagkönyveket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom