Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-15 / 294. szám

Vasárnap, 1957. december 15. SOMOGYI NÉPLAP IGAZSÁGKERESŐ A FALAKON KÍVÜL sűrűsö­dik az est homálya, bent a tanáosirodában szürkén lebeg a ci­garetta füst, sápadtabbnak tűnik, a fényt hintő villany-égő üvegburája, mégis dereng valami: az' igazság egének alja. A fékétől szabadulni igyekvő indulatok és a józan mér­legelés kardjainak összecsapásából pattanó szikrák vibrálnak a kis szo­ba levegőjében. A terjengős levél felolvasását sen­ki nem szakítja félbe. Egyetlen ké­rés elég ahhoz, hogy mindenki le­gyen ura türelmének, még ha fülé­nek nem tetsző szavak kopogtatják is meg dobhártyáját. Aztán bízta» tás nélkül csörgedezni kezd a sza­vak patakja. Cs. Kovács János, Ba- latonőszöd párttitkára formálja be­széddé gondolatait. »Az ötvenhatos októberi felvonuláson nem én vit­tem a címer kivágásával meggya­lázott zászlót — ellentétben a levél­író állításával — hanem Hekker Jó­zsef. Ki akartam a kezéből csavarni, mert nagyon bántott, hogy kilyu­kasztották a nemzeti lobogót«. ftt van Németh Lajos, kérdezzük meg, honnan szerezte értesüléseit a aászlóvivésről. »Nem vettem részt a tüntetésen, másoktól hallottam, hogy a párttit­kár menetelt a tömeg élén, kezében a zászlóval..;« Mástól hallotta, de nem járt utá­na a dolognak, s mégis volt bátor­sága papírra vetni e valótlanságot. Rosszul tette. Most, még a párttitkár folytatja mondanivalóját. Kijelenti a többek között, hogy »Németh Lajos rálö­vetett a szovjet autóra... Fornyos Zoltán a szemtanú az esetre...« Ezzel a levélről írójára s a fegy­veres nemzetőrségre fordul a szó. Sántha István postás-kézbesítő volt az első nemzetőrparancsnok. Szó­ban megkapta érte a magáét Cs. Kovács Jánostól s október 29-én lemondott, betegségére hivatkozva. »Nem kell nekünk puska, az a tör­vényes fegyveres testületek tagjai­nak kezébe való. Mi majd meg- védjük a falu hatalmát bottal is« — így érvelt Sántha. Nincs nyugta a széken, egymás után háromszor is felugrik, s hozzám címzi kérését; »Jegyezze fel, hogy nem leváltottak, hanem önként lemondtam. De írja ám rá arra a papírra, hogy így volt..,« Németh Lajos vette át a parancs­nokságot. Többeknek adott géppisz­tolyt azzal, hogy éjszakánként őr­ködjenek a falu békéjén, nyugal­mán, s fegyverezzék le a műút kó­borlóit. Rótták az utcákat a puská­sok. Németh Lajos gyakorta felke­reste lakásán a törvénytelenül fél- reállított Darázs József vb-elnököt, mondván: »Papa, ne féljen, nem esik itt sem magának, sem másnak bántód ása«. Bebizonyosodott e sza­vak igazsága. Ki lőtt rá az autóra? Időközben megérkezett a tettes társával együtt, övé — ifjú Hungár Józsefé —• a szó- »Marcaliban voltam kato­na, s onnan hazajöttem. Egy este járőrszolgálatot teljesítettem Ka- ióczi Jánossal a műúton. Leállítot­tunk minden gépkocsit. Jelzésünkre lassított egy honvédségi teherautó, amit civil ember vezetett. Mellénk érve észrevette, hogy katonaruhá­ban vagyok, gázt adott a motorra, s meg akart szökni. Ahogy elhaladt pár métert, rálőttem a gumikra. Megmondom őszintén., nem kaptam rá utasítást Németh Lajostól. Az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy jó! beszívtam előtte, ezért a bor hu­zattá meg ujjammal a géppisztoly elsütő billentyűjét«. így volt? Ka- ióczi János is, meg az akkor közel­ben tartózkodó másik szemtanú, Fornyos Zoltán is igennel válaszol. A jelenlévők közül senki sem tilta­kozik. A párttitkár is belátta — ha késve is, de még nem késő —, hogy ez valóság. KJ ÉMETH LAJOS gombolyítja ■ tovább a beszélgetés fonalát. — Hibáztatsz, amiért nemzetőr pa­rancsnok voltam. De hiszen neked is a nyakadban lógott a géppisztoly, te is teljesítettél fegyveres szolgála­tot — fordul a párttitkárhoz. — Ez igaz. Ám én megmondtam társamnak, Kiss Jánosnak, ne men­jünk a műútra, mert hátha kinyír­nak bennünket — szól Cs. Kovács J ános. — Arról volt szó — vág közbe Kiss —, hogy azért maradjunk a faluban, mert ide szól a beosztá­sunk. E részkérdés végére így tesz pon­tot a vita: A párttitkár, a DISZ- titkár ugyan úgy fegyveres szolgá­latot teljesített, mint más nemzet» őr. Később a géppisztolyt elvették Cs. Kovács Jánostól, ám arra itt nem derült fény, hogy ez Németh Lajos parancsára történt volna. Szó­ba került Némethnek egy telefon- beszélgetése is, amelynek a párttit­kár által' megnevezett fültanúi nem vesznek részt ezen az eszmecserén. Az viszont bebizonyosodik ezúttal is, hogy a nemzetőr parancsnok no­vember 4-e után beküldte a fegy­vereket a tanácshoz. Bognár József, a Vörös Csillag Tsz elnöke is betoppan Időközben az irodába. Eddig nyugodtan hall- gatózott, de most nem állhatja meg szó nélkül: »Mondják meg, miért hívtak ide engem?« — Tudna-e valamit szólni arról, hogyan szervezte ötvenhat őszén Babócsai László a kisgazdapártot? A SZÖVETKEZETI ELNÖK hosszas beszédben válaszol a kérdésre. »Babócsai bácsi 1933 óta itt él a faluban, A felszabadulás előtt inté­ző volt. A földosztáskor azt mondta a volt cselédeknek: maradjanak együtt, hiszen megvan minden gaz­dasági felszerelés, dolgozzanak kö­zösen, mint eddig, s mindenki meg­kapja a konvenciót, a 340 holdas birtok hasznát nem a papok, hanem a dolgozók élvezik. A megélhetésen felüli jövedelemből minden évben 3 lakást építhettünk volna. Hajlot­tunk is okos javaslatára, de valaki kitalálta, hogy megint intéző-urasdit akar játszani, erre aztán visszahú­zódott Babócsai bácsi. De negyven­kilencben ott volt a termelőszövet­kezetünk létrehozásánál, azóta egy­folytában ö a könyvelőnk és agro- nómusunk. Velünk érez, velünk tart. Erről leginkább az ellenforra­dalom napjaiban bizonyosodtunk meg. Jött a hír, hogy itt is, ott is szétment a szövetkezet. Erre mi összehívtuk a közgyűlést. Olyan be­szédet mondott ott Babócsai bácsi, melyről nyugodtan állíthatom: ez volt az egyik legerősebb összetartó kapocs a tagság között. Nemcsak, hogy megmaradt a tsz-ünk, hanem új tagok is jöttek közénk azokban a napokban. Volt ott dolga neki, alig bírt vele. Nap mint nap, reggel héttől hajnali háromig készitgettük a zárszámadást. Tehát ideje sem lett volna ellenforradalmi pártot szervezni. Meg hát nem is olyan a : politikai beállítottsága ...« B ABÓCSAI LÁSZLÓ kérdő te­kintetére Németh Lajos nem tud mással felelni, mint azzal, hogy ezt a szervezkedést sem személyes tapasztalása révén, hanem hallo­másból tudja. Ez az ügy is görbe úton döcögött a kitalálástól a tisztázásig. A levélíró papíron azt kérdi, mi­ért nem mondták — tudniillik a falu vezetői — az újságírónak a»t is az agronómusról, hogy szervezke­dett? ... »... Talán arra gondolnak, hogy hátha visszajön a földesúri rendszer, Babócsai úr újból intéző fog lenni, s még árthat nekik, így nem szabad szembeszállni vele«. E mondat végéről elmaradt a kérdő­jel, tehát Németh Lajos biztos meg­győződését öntötte szavakba. Eddig leginkább csak surlédtak egymással az ellentétes nézetek, ab­ból egyre nagyobb kő fejlődött, míg most aztán láng lobbant a vi­tából. — Vedd tudomásul — szól Németh Lajoshoz a tanácselnök —, hogy mi nem intéző urazzuk Babócsai Lász­lót. öt, volt intézőnket tiszteljük, becsüljük, s ha nem a mi javunkra dolgozna, megmondom a szemébe, rég kiadtuk volna az útját. Attól sem tartunk, hogy visszajön a negy­venöt előtti világ. Mi megízleltük a demokráciát, szabadságunkat nem adnánk semmiért. Ha kellene, fegy­verrel is megvédenénk a mi rend- saexiinket. B ognár József is nekitüze- sedik: — Tizenkét év óta megszoktam a szabad életet. Inkább meghalnék, de senki cselédje nem lennék újra. A szív és az értelem együttesen diktálja e szavakat, azért oly for- róafc és hitelesek. — Lajos fiam, én mindig a java­dat akartam — mondja atyai inte­lemnek is beillőén a tanácselnök, Németh felé fordulva. — Most is hallgasd meg jótanácsomat. Az a mániád, hogy mindenhova írogatsz levelet, tele valótlansággal. Szeret­nénk kimozdítani ebből a firkáló megrögzöttségedbőL Nem a magunk kényelméért, hanem a gyönyörű két kislányod jövőjéért. Térj észhez, lépj az egyenes útra, hogy senki ne lássa otthon, az utcán, a boltban, vagy a tanácsnál sírószeműnek a feleségedet. — Én a magam igazát keresem, hogy ne piszkáljanak állandóan — védekezik Németh. — Ha bűnös va­gyok, ítéljenek el. Németh Lajosnak nincs oka a tü­relmetlenkedésre. Korábbi állásából létszámcsökkentés miatt küldték el. Egyéb ügyét — amint ez az eszme­csere is igazolja —, igyekszik a párt is, meg más szerv is igazságosan le­zárni. Ám ennek nem az a módja, hogy közben ő másokat befeketít. Mert ezt tette most is. Éjfélre jár az idő, amikorra mind a tizenketten elmondották a levél­ről, amit akartak. Az írásban fog­lalt állítások közül egyetlen egy sincs, amit meg tud védeni Németh Lajos. Mindegyikre csak ezzel vá­laszolhat: »Nem voltam ott, nem láttam, s elhittem, amit beszélnek a faluban«. De az eszmecsere végén nem ad hangot az igazságnak e sza­vakkal: »Bocsánat, tévedtem...« A NÉPSZABADSÁGHOZ kül­dött levelét cáfolatnak szán­ta Németh Lajos a mi lapunk 1957. november 3-i számának Balaton- őszödről szóló cikkére. A megyei pártbizottsághoz juttatott levél tar­talmának helyszíni kivizsgálásából született ez az írás. Említett cik­künkben szó sem volt Némethről és semmi olyanról, ami »nevetségessé tette« volna a falu újságolvasói előtt a párt megyei lapját. A levélíró ilyen állítása kitalálásnál nem egyéb. Felolvadva semmisültek meg a vélt valóság bizonyítékai a kendő­zetlen igazságot kereső eszmecsere becsületes szenvedéllyel fűtött ko­hójában. Kutas József Rendelet a növényi kártevők elleni védekezés fokozott előmozdításáról A földművelésügyi miniszter ren­deleté alapján a növényi kártevők és betegségek elterjedése megakadá­lyozására szükséges védekezési mun­kának a termelő költségére történő elvégzését abban az esetben-lehet el­rendelni, ha a védekezésre a termelőt jogszabály, vagy annak alapján ha­tósági rendelkezés kötelezte, a ter­melő a védekezést az erre megsza­bott időben elmulasztotta és a növé­nyeket pusztító állati kártevő, be­tegség, vagy gyom elszaporodásának veszélye fenyeget. Az FM által veszélyes kártevőknek minősített állati kártevő, betegség vagy gyom elleni védekezésről a ter­melőt írásban figyelmeztetni kell. Hatósági figyelmeztetés közlésére jo­gosult a mezőgazdasági osztály, a megyei növényvédelmi felügyelő, a megyei növényvédő állomás és az FM növényvédelmi szolgálata. Ha a termelő a védekezést e figyelmezte­tésre elmulasztotta, a községi szerv elrendeli a közérdekű védekezést. Ez ellen 15 napon belül fellebbezni le­het, de a védekezési munkát erre való tekintet nélkül végre kell haj­tani. Közérdekű védekezést a községi szakigazgatási szerv által erre a cél­ra szervezett brigád, vagy a megyei növényvédő állomás végzi el a helyi szakigazgatási szerv megbízása alap­ján. Erről a termelőt egyidejűleg ér­tesíti és felszólítja a védekezési költ­ség befizetésére. A közérdekű véde­kezés költségeit nem fizetés esetén a pénzügyi szervek adók módjára hajtják be. A határozattal elrendelt védkezést a termelő nem akadályoz­hatja, s a védekezést elmulasztó ter­melő ellen szabálysértési eljárást is kell indítani. A közérdekű védekezés elrendelésénél és végrehajtásánál hatósági szakértőként a megyei nö­vényvédelmi felügyelő jár eL A ren­delet életbelépett. A múlt keddi < hó már nincs sehal, de hideg, ,kabátot be- gomboltató szél nyar- galászik a mezőn. A kőröshegyi termelő- szövetkezet egyik har­mincholdas tábláján egy DT [traktor rója a köröket. A reflek­torok fénye a fordu­láskor megsimogatja a közeli domb gerin­cén őrtálló fákat, át­fut a végtelennek tű­nő kövesút egy-egy pontján, majd újra egyenesen, észak, vagy dél irányban ku­tatja a sötétséget. Es­te van már, de Ko­vács József, a Bala- tonkiliti Gépállomás traktorosa még nem ül vacsorához. Keze állandóan a botkor­mányon, s szeme fi­gyelőn keresi az »akadályokat«. A hár­mas eke 25—30 centi mélyen vág bele a föld húsába. A trak­tor egyenletes hala­dását gyakran gá­tolja az ekék előtt összecsomósodott gaz, kukoricaszár. Ilyen­kor működik a kup­lung, majd rándul a kéz és és a DT hátra­felé megy pár mé­tert. A kipufogó csö­vén haragvörös láng, füst ömlik ki, de vé­gül is engedelmeske­dik a gép az ember Szánt a DT akaratának. — Csak első sebes­séggel mehet, nem bír el többet — mond­ja Kovács József. Nem a legjobb erőben van a traktor, a talaj is »nehéz« — hát ezért. A gépdübörgés s s büszke szél majd­nem lehetetlenné te­szi a beszélgetést. Föllcapaszkodunk hát a vezető mellé. Csak most érezzük igazán, mit jelent reggel 7 óráid], este 10 ‘óráig forgolódni a földeken. A vezetőfülkén leve­gőből van az ablak. Nincs ellenállás, a szél akadálytalanul vágódik arcunknak. Még jó, hogy nem esik az eső! Szűk pénz-ke­ret miatt nem jut üveg a keretbe? Vagy hanyagság? Minden­esetre Kovács József­nek nem éppen kel­lemes. S nem a gép­állomás gondoskodá­sának köszönhető^ hogy eddig még nem fázott meg. Ilyenkor már hideg van a csillagok alatt! Pár forintról van szó csupán. Talán az il­letékesek tavasz óta nem látták a »huza­tos« DT-t? Végre ve­gyék már észre! Ne kelljen Kovács Jó­zsefnek csontig össze­fázva ülni a vacsorá­kon. Tegnap hat hol» dat szántott föl, ma is legalább annyit akar végezni. Mig he nem köszönt igazán a tél — szánt. Szaporod­nak a friss barázdédc, szebb lesz a »magok« tavaszi álma. Minden nap hat hold... Egy, tíz, száz karaj kenyér, nagyobb fej kukorim, teltebb kalászok. Csak kicsivel is többet a tavalyinál — az is eredmény. — A »körmössel« könnyebb lenne a do­log. Ha azt beleteszem a barázdába, elmegy végig. De itt nem le­het használni, mert ezen a terepen él­süllyedne — magyaráz­za Kováds József. — Estére kelve alig ér­zem a karomat. A kéz mindig a kormá­nyon, itt centizni kell a távolságot — mondja. Fordulóhoz érünk. A vezető lába lenyom­ja a tengely kapcso­lót, s hátra húzza a bal botkormányt. Szelí­den fordul a nagy vas­test, s a reflektorok fényében látni, mint rezdül fázósan egy-egy kukoricaszálr. Keddre talán már nem is ma­rad egy talpalatnyi föld sem szántattanul a szövetkezet harminc holdas táblájából (CÖBÖLÖS) Vasárnapi sportjegyzefek RANGADÓ-LA7 jellemezte az elmúlt hét napjait, sőt a vasárnapi K. Kinizsi _PVS.K, mérkőzésen — különösen, ami­kor híre jött, hogv o KMTE Pécsett le­győzte a Pécsbányatelepi Bányász csa­patát — igen sokszor képezte szóbeszéd tárgyát, hogy mi lesz december 15-én. A helyi rangadóknak érthetőim minden­kor különös varázsuk volt. Hogyisne, hisz mind a két csapat jól ismert a ha­zai szurkolótábor előtt, mindkét csapat sok örömet, \"agy bosszúságot szerzett már' a hazai közönségnek. Szóval még az ellenfél is közelebb áll a szurkoló szívéhez, mint mondjuk egy pécsi, győ­ri. soproni, vagy budapesti csapat _ el­leni találkozón. Érthető tehát. Ina láz­ban ég a kaposvári labdarúgót’ábor és ki tudja, hány százszor, vagy ezerszer felhangzott a héten ez a kérdés: mi lesz az eredmény? Választ adni persze mi sem tudunk. Legfeljebb kinyilatkoz­tattuk azt az, örökérvényű igazságot: győzzön a jobb. „ ftLAS m KAPOSVÁRI SZURKOLÓ­TÁBOR, amelyet a múltban nem egy Ízben vádoltak meg azzal, hogy hideg­vérű, hogy nincs benne tűz. hogy nem tudja ‘ biztatni csapatát. Meg kell hogy cáfoljuk ezeket a korábbi állításokat .HfOiaikénv te'hozzuk a Kinizsi mült vasárnapi mérkőzését, amikor a metsző hideg szélben, a kellemetlen, s a végén mar szinle zuhogó jeges decemberi eső­ben az utolsó pillanatig helyén maradt a Kinizsi-pálya kétezer nézője. Úgy véljük, nem tévedünk, ha meg­mondjuk azt is. hogy miért tartott ki mindvégig kedvenc csapata mellett a Kinizsi sízurkolótá-bora. Azért. mert mindenki látta, hogy a cukorgyári csa­pat mindenegyes tagja határtalan aka­rással és lelkesedéssel küzd a győzele­mért. Nem sikerült? Nem _ zúgolódott senki. Sportemberhez méltó fegyelme­zettséggel vette tudomásul mindenki, hogy a labdarúgó-pályán nemcsak győz­ni lehet. ALIG SZÁZ NÉZŐ volt kíváncsi a »nagy mérkőzés« előtt sorrekerült Csurgó—K. Textiles NB III-as találko­zóra. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a száz néző fele Csurgóról utazott Kaposvárra, akkor még szomorúbb ez a kép. amely híven tükrözi, hogy Ka­posvárott vajmi kevés érdeklődés nyil­vánul meg az NB III-as mérkőzések iránt. Hja, megnőttek az igényeink. 1954-ben. ha lett volna egy NB III-as csapatunk Kaposvárott, valószínűleg leg­alább kétezer néző látogatta volna en­nek a mérkőzéseit. Most, hogy két NB II-es együttesünk van, egyszerre érdek­telenné váltak az NB III-as találkozók. A két kaposvári NB III-as csapat ma­gára hagyatottan. közönség nélkül küszködik a nehézségekkel. Csoda-e ezek után, ha félig-meddig már az őszi forduló után mindkettő halálra ítélte­tett. VÉLETLEN-E, hogy az NB Ill-ban Nagyatád hatodik, Csurgó pedig a he­tedik helyen áll? Úgy véljük, nem cso­da, hanem annak a szívós és áldozatos munkának a gyümölcse amelyet mind Nagyatádon, mind pedig Csurgón vé­geznek a sportkörök vezetői. Két hét­tel ezelőtt1 Kaposvárott szerepelt a Nagyatádi Kinizsi, s bizonyította be. hogy csapatmunkában, de játéktudás­ban is felette áll a K. Dózsának. Moat a megismételt Csurgó—K. Textiles mér­kőzésen azt láthattuk, hogy a »falusi csapatnak« kikiáltott csurgóiak tették a labdát. Az igen sáros, mély talaj el­lenére is helyenként egész szép éssz- játékot nyújtottak a csurgóiak, akik megérdemelten terítették kétvállra a K. Textiles csapatát és rászolgáltak a mér­kőzés végén a közönség lelkes tapsára. w M TUDTAK A VERESÉGET ELVI­SELNI a Textilesek, s jórészt az ő hi­bájukból vált igen keménnyé, sőt dur­vává a Csurgó—Textiles mérkőzés utol­só negyedórája. Meg lehet érteni azt. hogy fáj egy csapatnak a vereség. Ta­lán emberileg az is megmagyarázható, hogy Susenka a játék hevében elragad­tatta magát, 9 olyan durván rohant Já­tékostársába, amiért a kiállítás sorsára jutott. Földi magatartását azonban sem­mi sem menti. Az olyan sportolónak, oki a mérkőzés után játékostársát a pályán megüti, véleményünk szerint olyan büntetést kell kapnia, hogy egy­szer s mindenkorra menjen el a kedve az ilven sportszerütiensésS.ől. BEFEJEZTÉK A TEKÉZŐK - irtuk a vasárnapi mérkőzés-beszámolónkat. Való igaz, hogy a labdarúgás után legtöbb igazolt versenyzőt1 számoló sportágban, a tekézőkné! is beköszöntött a téli szü­net. Véget ért a bajnokság, amelyen váltakozó sikerrel szerepeltek csapa­taink. A K. Spartacus a vártnál jobbau. a K Építőik a várakozásnak megfelelően, míg a KMTE a vártnál sokkal gyengéb­ben szerepelt. Most a téli hónapokat kell felhasználni, hogy kijavítsuk a hi­bákat hogy a tavaszi fordulóban n»tnd az Építők, mind a KMTE javítson jelen­legi helyzetén. OSZTATLAN ÖRÖMMEL FOGADTÁK a hírt a falusi sportolók, hogy megrende­zik ez évben a falvak legjobb asztali- teniszezőinek és sakkozóinak a küzdel­mét. Szinte napról napra nő az érdek­lődés e versenyek iránt, amely remét- hetően ugyanolyan népszerű lesz majd. mint a nyári spartakiád. Sőtl Tavasszal és nyáron a falvak fiataljai bizony a 'egnagyobb dologidőben kénytelenek időt rabolni, hogy sportoljanak. Most télvíz idején viszont inkább akad alka­lom a sportolásra. A hosszú falusi téli estéken koppanjanak a ping-pong ütök. töprengjenek, keressék a legjobb meg­oldást a falusi sakkozók. Ezidén e sport­ágakban még nincs országos spartakiád döntő, de talán a somogyi és a még né­hány megyében megszervezett télt spartakiádok jövőre már porondra szó­lít iák országos viszonylatban is falU9l sportolóinkat, s akkor legalább úgy kelt e sportágakban is szerepelnünk, mint az atlétikában, tornában és kerékpárban, immár másodszori előkelő helyezésünk kötelez. Kezdjük meg már most időben a felkészülést. . Kovács Sándor A lakosság figyelmébe! YEGYTISZTÍTÁST 6 napra FESTÉST, MOSÁST 10 napra vállalunk KAPOSVÁRI PATYOLAT VÁLLALAT KÖZKÍVÁNATRA! CSAK KÉT NAPIG ! 17-én kedden, 18-án szerdán este 7 órakor PRIESTLEY: VARATLAN VENDÉQ Bűnügyi dráma 3 felvonásban A CSIKY GERGELY SZÍNHÁZBAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom