Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-14 / 293. szám

Szombat, 1957. december 14. SOMOGYI NÉPLAP S MIT HOZOTT A POSTA ? Új rendszerű vétőgépet szerkesztettem Hatvanötével» ember vagyok, a géplakatos szakmában öregedtem meg. A gépállomáson több újítás került ki a kezemből. Ez olyan szen­vedélye az embernek, mint sokaknak a dohányzás. Régóta töröm a fejem egy kisgazdaságnak való vetőgép megszerkesztésén, amely könnyebb és olcsóbb is a réginél. Nemrégen sikerült Időtlenem egy ilyen gépet. Három kerékre szerkesztettem, a harmadik kis kerék meghosszabbított váz középtáján van elhelyezve, tetszés szerint bil­lenthető jobbra és balra. Ez a gép ugyanazt a munkát végzi, mint a rendes, 12 soros vető- gép, s ha körülnézzük, látjuk, hogy feleannyi anyagból állítottam össze, mint amennyiből az előbbi van. Míg az eddigi vetőgépek ve­zetésére három ember szükséges, addig az általam szerkesztett ve­tőgépet egy ember is el tudja dirigálná, és könnyűségéből eredően vontatásához egy ló is elegendő. Szeretném, ha szakszerűen megvizsgálnák ezt a gépet, s talán el is lehetne terjeszteni. 1 MUCSI SÁNDOR lakatos Kéthely A vótapusztaiak nevében Örömmel olvastuk a cikket, mely tudtunkra adta, hogy jövőre újabb 18 községbe vezetik el a fónytadó villanyáramot. Mi, vótapusztaiak kb 1 kilométernyire lakunk Kadarkút- tól. Valamennyien újgazdák va­gyunk. Szorgalmas munkával > el­értük, hogy mindannyian szép kis házakat építhettünk a puszta helyén. Most már csak a villanyfény hiány­zik. A közsógbel-iek, ahova fizetjük az adót, a községfejlesztést, bizo­nyára nem nagyon törődnek ve­lünk. Pedig társadalmi munkával kivágnánk a 25—30 oszlopnak vaió fát és le is állítanánk. Az oszlopok­nak kátránnyal való telítési költ­ségét is magunkra vállaljuk. Be­széltünk az Áramszolgáltató Vál­lalat igazgatójával, Nagy elvtárssal, ő is azt mondta — tudnak adni ára­mot. Most már csak a tanácstól várjuk a segítő kezeket. FODOR ISTVÁN Azt javasoljuk a vótapusztaiak- nak, a társadalmi munkán túl, anyagiakkal is segítsék a viliany- fény érkezését. Szerk.) Lehet traktoros belőle A Somogyi Néplap kétszer fog­lalkozott Miseta János fiatal trakto­ros-gépész ügyével. Az első cikk címe 1957. otkóber 23-án azt kérdez­te: »-Lesz-e traktoros • belelőle?« DoV goeónk levele »Mintha mi sem történt volna« címmel a lap decem­ber 1-i szármában jelent meg. Most pedig ón ismertetem a gazdaság ve­zetőségének álláspontját. Az újságírók kintjárta után Miseta Jánost folültettük egyik, szabadság­ra ment zetorosunk gépére. Ebben az időben nem volt rá különösebb panaszunk. A géphez jó érzéke van, . ügyes traktoros lenne belőle — ha a munkafegyelmet is betartaná. Maga­tartása ugyanis e téren hagv kíván­nivalót maga után. Azelőtt gyak­ran alkonydttájt szokott haza ke­rékpározni Táskára, most pedig ze- toros beosztása idejének első szom­batjának déliben a kisvonattal uta­zott el. Érthető, hogy mivel sárosán, mosatlanui hagyta gépét, ezért a brigádvezető megmosta a fejét. Amikor visszajött szabadságáról a zetoros. Miseta Jánost ismét a nö­vénytermelésbe irányították. De Já- nosház.i József traktoros brigádveze- tő tudtára adta. hogy mihelyt meg­jön n alt azok a gépeli, amelyeknek a terv szerint már itt kellenne lenni­ük. közülük egyet az ő gondjaira bíz­nak. A napokban ide is ért négy DT-traktor, s egyre valóban Miseta Jánost ültettük, illetve december 9-évél a gépesítési állományba so­roltuk. Természetesen előfordulhat, hogy a gépi- és műhelymunkák meg­fogyatkozása esetén ismét villát ke’.1 kézbevennie Miseta Jánosnak, csa- úgy, mint a többi traktorosnak. Nemrégiben, amikor a gépről le­került, valóban kérdezte tőlem a levélíró, hogy mit válaszoljon a So­mogyi Néplap októberi cikkére. Azt mondtam neki: írja meg az igazat, ahogy történt. De hozzátettem: saját megnyugtatására érdeklődje meg a ■gépesítés vezetőjétől, mikorra várha­tó a traktorok megérkezése. Ez nem azonos azzal, amit ő a levelében ál­lít, hogy tudniillik én egyik helyről a másikra küldözgettem. Egyébkén’ a gép ápolásának elmulasztásáért a dorgálással én sem maradtam adó­sa. Mindent egybevetve mi úgy vél­jük, hogy Tehet jó traktoros Miseta Jánosból. Ez azonban elsősorban ő- rajt-a áll. az ő munkafegyelmétől, helytállásától függ. Gazdaságunk ve­zetősége jóindulatúan kezeli a fiatal gépész ügyét, de elvárjuk tőle. hogy emberelje meg magát. Trak­torosoknak lenni — nagy felelőséggel jár. A mi idősebb traktoristáink megbecsülést, elismerést, és jó hírne­vet vívtak ki maguknak. A fiatalok — és ez reá is vonatkozik — ne csor- hítsák. Ih^vrn öregbítsék ré.ődeikj gyakorlottabb szaktársaik által meg­szerzett dicsőséget. Megköszönjük a Somogyi Nép­lap szerkesztőségének, hogy ilyen lelkiismeretesen foglalkozik az em­berek panaszaival, sorsával, jövőd­ve!. Biztosak vagyunk abban, hogy ha egy év múlva előveszik az újság­írók a »Mi seta-ügyet«, abból gyü­mölcsöző tapasztalatokat gyűjthet­nek. s hasznos következtetéseket vonhatnak le. A Bnlatonnagybereki Állami Gazdasága vezetősége nevében Frankbcrger Mihály párttitkár A PAPA A várótermi óra négy órát mu­tatott. Szemem hirtelen egy öreg bácsi teldntetével találkozott. Só- várgóan nézte a cigarettát, s ami­kor észrevette, hogy figyelem — szégyenkezve elfordult. — Rágyújt, papa? — Hát bizony jó lenne — felelte és remegő kézzel vette szájába a cigarettát. Beszédbe elegyedtünk, megtud­tuk, hogy 68 éves és Berzencére utazik. Egy papírt mutatott, a tanács állította ki. Ebben az áll, hogv a papának van egy fia, de csajidi botrány wtatt haragban odn vele. s mivel a papa munka- képtelen, évek óta az ország kü­lönböző részén tengette életét, ezért helyezik Berzencére. De a papa. mint a munkával, itt is te­hetetlen volt, azt sem. tudta, mer­re, melyik vonattal kell utaznia. Pénze nem volt, éhes volt és szom­jas. Sajnálkozva néztünk utána, amikor egy keserű sóhajtással el­tipegett tőlünk. Mindketten szó nélkül álltunk ott, éreztük, hogy valamit_ tenni kell. Később talál­tunk rá, sokan álltak körülötte. Kezében egyetlen alsónadrágját [áatrtsHa. Vegyék (meg, ajánlotta remegő hangon v— éhes vatffyok, csak öt forint az Ára. Elszorult a sziveim, de hirtelen elhangzott vo­natunk füttyjele. Jön a vonat, jöj­jön papa — mondtam az öreg­nek és ő megfogta a kezem és kö­vetett, mint egy gyermek. Felka­varodott benne, minden érzés, he­lyet kerestünk a papának és mi is hely után néztünk. Somogyszob után elmentem megnézni a pa­pát. Ugyanott ült szótlanul, szo­morúan, szemén fekete szemüveg­gel. Megkínáltam egy cigarettával, elfogadta és mohón szívta, míg a könnyeit törölgeUe. Zsebembe nyúltam, egy tízest vettem elő és neki adtam — tessék, papa, kosztra, míg odaér. Az öreg reme­gő kézzel elvette, és síró hangon ennyit mondott: »köszönöm édes fiam.-« Elég volt ez a három szó, hogy mindent megértsek és meg­értették mások is. Kezek nyúltak az öreg felé és pénz z'órrent a tenyerébe. Szeméből leönny pa­takzott. Gyorsan távoztam, mert úgy éreztem, nekem- is kibuggyan a szememből a könny. Szeretném megkérdezni azoktól, akik útra bocsátották: volt-e szívük útra engedni egy tehetetlen öreget, pénz és koszt nélkül? S bármit tett is fia ellen, még sem szép tőle, hogy engedi a nagyvilágban csavarogni, tíagy nem- fáj neki, ha megtudja, örökre elváltak út­jaik? VASS SÁNDOR. Kaposvári Textilművek dolgozója A szerkesztőség elintézte Schádl Pál, a karádi erdészet dolgozója panaszolta, hogy október 25-től novtember 9-ig járó táppénz- járandóságát az SZTK-tól nem kap­ta meg, noha ő az ehhez szükséges okmányokat idejében beküldte. Eljártunk az SZTK-nál, ahonnan közoltók velünk, hogy a panaszos sérelmét kivizsgálták, a hátralékos táppénzt kiutalták, s erről olvasóin­kat is tájékoztatták. * * *■ Ugyancsak az SZTK-hoz fordul­tunk Szulimán József nagyatádi út­ónunk ás (Táncsics u. 6. sz.) panaszá­val is, aki főleg azt sérelmezte, hogy baleseti nyugdíja van, s ezért nem kaphat táppénzt. Az SZTK az ő panaszának is utána járt, s közöl­ték, hogy az a személy, aki rokkant­sági nyugdíjban, vagy járadékban részesül, az a fennálló törvények ér­telmében, munifcaviiszotnya alapján naptári évenként legfeljebb 90 na­pon át kaphat táppénzt. Amennyi­ben Szulimán József keresőképtelen­sége (gyógyulás nélkül december 31-e után is tartana, úgy január 1- től legfeljebb 90 napon át az üzemi kifizetőhelytől táppénzt is kaphat. „Tűstől rettegünk éjjel-nappal“ c. cikkre az alábbiakat válaszolta Várszegi Gyula elvtárs, tűzoltó- osztály-parancsnok: Ez év június 11-én levelet kap­tunk Balogh Lajos csokonyavisontai lakostól, melyben bejelenti hoqy Kutrovácz György cukrász-kisiparos lakóháza kőzetéiben jégvermet csi­nált szalmatetővel, s ez közveszélyt jelent a szomszédos házakra. A levelet illetékességből megküld­tük a barcsi tűzrendészet! alosz­tálynak kivizsgálás és a szükséges intézkedések nieqtétele végett. E szerv június 17-én az ügyet a hely­színen megvizsgálta, s Kutrovácz Györoy kijelezte magát, hogy a jégveremről a szalmát azonnal el­távolító és azt cseréptetővel fedi be. Miután ennek Kutrovácz György július 10-ig nem tett eleget, így a barcsi tűzrendészet! alosztály ja­vaslatot tett a barcsi járási tanács építési csoportjának, hogy a jéqve- rem lebontására intézkedést te­gyen. Ezt az I. fokú tűzrendészet! hatóság el nem rendelheti. A cso­konyavisontai községi tanács ugyan­csak tett feljelentést Kutrovácz György ellen a barcsi tűzrendészet! alosztályra. A feljelentést a barcsi tűzrendészet! alosztály hatásköri il­letékességből áttette a járási ta­nács igazgatási osztályára. Az ügy­ben a járási tanács igazgatási osz­tály szabálysértési előadója októ­berben Kutrovácz Györgyöt 600 fo­rint pénzbírsággal sújtotta, mert a jégvermet engedély nélkül építette fel. Csak most derült ki, hogy a já­rási tanács építési osztályának alő- adója a barcsi alosztály július 10-i jelentésére a jégverem lebontásá­ra intézkedést nem tett, arra hi­vatkozva. hogy az ezzel kapcsola­tos teendőket nem ismeri. Ezek szerint a tűzrendészet! ha­tóság a szükséges intézkedést a jégverem lebontására időben meg­tette. Az, hogy a jégverem még most is szalmával van fedve, nem a mi mulasztásunk, hanem a lárási tanács vb éDítési csoportjáé. (Vajon mit válaszol majd a Barcsi Járási Tanács VB?) Várjuk a válaszokat minden szervtől, ahová az olvasók­tól hozzánk érkezett panaszokat, ja­vaslatokat, kéréseket cikk vagy levél formájában továbbítottuk. Némely szerv, vállalat adósa az újságnak, az olvasóknak. Nem kaptunk választ pé'dául a megyei tanács mezőgazda- sági osztályától augusztus 18-án meg­jelent »Papp Károly esete ... « című cikkünkre, noha a Földművelésügyi Minisztérium az ő hatáskörükbe utalta át az intézkedést. Hiába vár­juk november 29-i »Panaszok, sérel­mek nyomában« c. cikkünkben fog­lalt, a csornaiak kenyörpanaszára a választ a Kaposvári Sütőipari Válla­lattól. Nem tudjuk, hogyan vélekedtek a »Méltó fogadtatás« (október 13.) cí­mű, a formális ellenőrzés módszerét bíráló cikkről a marcali FJK veze­tői. Vagy talán ők saját elképzelésü­ket tartják jónak? A hallgatás ezt jelenti. JÖVŐNKÉRT, BOLDOGSÁG UNKÉR T... ♦ A Kaposvári Vaskombinát és a ♦Kefeüzem KISZ fiatalsága úgy hatá- Jrozott, hogy közös KISZ-gyűlést tar- {tanaik, amelyen leteszik a fogadal- |mat is. Ezért volt olyan ünnepélyes ♦ december 12-én, csütörtökön este t a Kefeüzem kultúrterme, s ezért } gyülekeztek az ünneplő ruhába öltö­♦ zött fiatalok... ♦ $ * * * ♦ Idős, őszhajú asszony, Hajas Já- Inosné, a Kefeüzem párttitkára áll ♦fel. Néhány szót szól, a pártszerve­♦ zet nevében kéri a kiszistákat, hogy |úgy mint eddig, ezután is dolgozza­Í naik becsülettel. Majd a fogadalom szövegét olvassa... Mire gondolhat ez az ősszhajú asszony, miközben el- érzékenyült hangon olvassa a foga- ; dalom tét el szövegét...? Talán gyer- 1 makeire, unokáira, munkásőr fér­őjére, vagy talán bátyjára, aki 1919- ♦ ben fegyverrel védte a Tanácsköz­társaságot? Talán arra, hogy a mai fiataloknak már nem kell nélkülöz- niök, szenvedniük, munka nélkül csavarógniok, mint ahogyan az ő idejében... Nézem a fogadalmat mondó kisz­istákat .. Mire gondolhatnak va­jon? Gondolnak-e arra, hogy meny­nyi kommunista hullatta vérét, hogy ők ma emberséges életet élhessenek? Gondol-e arra Borbola Mihály, a Vaskómbrnát ipari tanulója. hogy édesapja mennyit, nélkülözött, szen­vedett, miközben partizánként har­colt a Buzsora környékén hazája i szabadságáért...? I Szőke, barna fejek... Leányok, és Jfiúk. 15-től 23—24-ig. Nárai Zoltán- J né, a Kefeüzem KlSZ-titkára, Vé- |sei Júlia, aki mint munkás került |az üzemibe és közben tanult. Ma imár az irodán dolgozik. Szeresük I Mária, Kovács Ági, Horváth József, a Vaskombinát KISZ-titkára, Jám­bor Sándor, Horváth Tibor... Mun­kásfiatalok. Olyanok, akik becsület­tel megállják helyüket a termelés­ben és az ifjúsági munkában is. Nyílt, határozott tekintetek. Ahogy nézem a csillogó szemeket, a hatá­rozottarcú munkásfiatalokat, valami megnyugvást érzek. Ezek a fiatalok nem felejtik el, hogy mit akart 1956 októberében az ellenforradalom s tudják, hogy mi lett volna a sor­suk, ha ismét a régi urak kerülnek hatalomra. S érzem azt, hogy nem lesz többé ellenforradalom, mert ezek a fiatalok, ha kell. fegyverrel is megvédik a nép hatalmát. Szabó András elvtárs, a KISZ megyei bizottságának küldötte szól ezután... Még több erőt, lelkesedést önt szavaival a kiszistákba... A Kefeüzem teával, süteménnyel vendégeli meg a fogadalmat tevő fiatalokat. A leányok cigarettával ajándékozzák meg a fiúkat. Rövid kultúrműsor, játék, tánc következik. Vidáman szórakozik a két üzem fiatalsága, mint egy nagy család. Hisz az is most a KISZ-be tömörült magvar fiatalság. Most még szóra­koznak. de már gondolnak a jövőre is. A Kefeüzem KISZ-fiataljai kul- túrcsoportot alakítanak, teadélutánt rendeznek, melyre a szülókét hívják meg, hogy azok is megismerjék az ifjúsági szervezetet, A Vaskombinát kisz,istái színdarabot tanulóiak, s el­mennek vendégszerepelni a város többi üzemébe és a környező falvak­ba. Dolgozik, tanul, szórakozik fia­talságunk. Ez látható mindenütt, üze­mekben, falvakban, ahol él és dolgo­zik a KISZ. így harcolnak ma mindenütt fiataljaink jövőnkért, boldogságunkért... — szí — Szirmai: Mézeskalács c. dal játékát adták elő Marcaliban A PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA a szakszervezet a Mátrában két téli túristaállomást reiidez be. Mátra- szentimrén és Mátraszentlászlón — téli sportokra kiválóan alkalmas kör­nyéken december 26-tól kaphatnak elhelyezést 2—3 és több ágyas szo­bákban a jelentkezők — Kodály Zoltán 75. születésnap­ja alkalmából a közeli napokban két mikrolemez kerül forgalomba. Az egyikre a marosszéki és a gálántai táncokat vették fel, a másik lemez­re Kodály legnépszerűbb férfikóru­sait. — A Nagy bajomi Vegyesipari Ktsz megnyitotta fényképész műtermét, mellyel a helyi lakosság igényét ki­elégítik és fejlesztik a szövetkezetét. NEHÉZ MEGHATÁROZNI, hogy műfajilag hová is tartozik Szirmai Albert »(Mézeskalács« című — a szín­tanon daljátéknak nevezett műve. Népszínmű, mesejáték és az operett elemei keverednek, valami sajátos bájjal és közvetlenséggel az igényes három-felvonásosfoan, amelynek elő- laidására .mindern dicséretet megér­demlő lelkesedéssel és érezhető nagy szeretettel készült, hónapokig tar­tó munkával a marcali járási kórház kultúrcsoportja. Dicsérni kell már magát a szándé­kot is, hogy — a vidéki öntevékeny színjátszó-csoportok között szinte ázsiai influenzaként elharapódzott Csárdáskirálynő, Mágnás Miska kul­tusz ellenére — egy népi tárgyú és hangvételű, kedves, de mégis igé­nyes darabbal léptek a közönség elé a marcali színjátszók. Szirmai művét 1923-ban mutatták be Budapesten egy vesztes háború után. amikor ezrek és tízezrek vesz­tették el szeretteiket a világégésben. A szerző, — aki zeneszerzői műkö­désén túlmenően háborúellenes ver­seivel is felhívta magára annakide­jén a figyelmet — a Mézeskalács ked­ves és megható, bájos falusi szerelmi történetén túl, mint végső /mondani­valót, az esztelen háborúskodás, a gyilkolás és elnyomás ellen emelte fel szavát a színpad művészi eszkö­zeivel. Ezt tette annakidején a leg­nagyobb színpadi sikerek eavi.kévé a Mézeskalácsot, no és a ragyogó szereposztás, mert Honthy Hannával az élen az akkori magyar operett- színpad legjobbjai (Petráss Sári, Hátkai Márton stb.) játszották a fő­szerepeket. A marcali színjátszók — különösen a második felvonástól kezdve — jól pergő, friss előadással lepték meg a járási művelődési ház nagytermé­ben helyetfogtaló közönséget. AZ ELŐADÁS SORÁN több igen tehetséges szereplőt ismerhettünk meg. Az Encella királynőit alakító Kasztensz Ilona játékban, átélésiben és hangban egyaránt kiemelkedett az együttesből. Bódis Zoltán (Pitvi Pál) és Zavagyil Gézáné (Bébi) ki­tűnő. Búim udvari bolond, aki a da­rab legsokoldalúbb és éppen ezért a legtöbb »buktatót« is rejtő figu­rája, Ozsváth Zoltán alakításában jól sikerült. A kitűnő színpadi kész- sé*rű. ióhangú Ozsváth szerepéből in­kább komikumot igyekezett kiaknáz­ni. pedig ez a szerep ennél többet rejt. Az udt’ari bolondnak kell — mart a társadalmi helyzete miatt csak neki lehet bántódás nélkül — megmondaná, szemébe vágni az uralkodónak, az elnyomóknak, a háborűkészátőknek a milliók fáj­dalmát. a szegények panaszát és tiltakozását. Illés József (Túzok do­bos) kitűnő epizódista. Disszonancia­ként hatott a rokokó és régi népi kömytezetben mai »korszerű« jpos­tás egyenruhájával, de ezért in­kább a rendezőt tehet hibáztatni. Kollányi Endiréné egyetlen fiáért ag­gódó, aranyszívű öreg paraszt­asszonya hiteles alakítás. Örzsi váro­si pesztoníka (Pa’kó Anna) helyes, kedves. Szépen énekel és stáncoL Jól mozog a színpadon, de a második felvonás udvari jelenetében beállí­tott, szándékos ügyetlensége — ilyen mértékben — már túlzás. A kisebb szerepekben Mészáros István, Far­kas Albert, Szabó Antal megállták helyüket. A darab férfi főszereplője Jóska, az egyszerű félárva paraszt­gyerek, a magyar táj igazi férfi példánya. Talpraesett, eszes, becsü­letes, őszinte és hűségies, tdsztelettu- dó, de gerinces fiatal magyar pa­raszt, mégha a királynő katonáinak uniformisát is hordja. A kitűnő meg­jelenésű Tóth Antal adottságainál fogva föégfeieLően alakítgatta volna a Szirmai elképzelésű Jóskát (bár hangja és énektechnikája hagy kí­vánnivalót), azonban helyenként ú<*v éreztük, hogy ez a szimpatikus sze­replő (talán éppen egy súlyos ren­dezői tévedés miatt játsza »félre« szerepét) és gesztusaival, arcjátéká­val, hamdabandázásával (a TIT. fel­vonásban a királynővel történő kon­fliktusakor) inkább egy városi, sőt inkább egy külvárosi Jóskává szür­kül. Ezt tetézi még azzal, hogv az egyszerű katonaruihája helyett a népszínművekből jól ismert huszár­tiszti uniformist adtak rá... Elismeréssel kell beszélnünk Szik­ra János kitűnő stíliusérzésről tanús­kodó, és nem túlozunk, amikor azt mondjuk, művészi (különösen a második felvonás királyi udvara) színpadképeiről, amelyek bármely városi színház becsületére .válnának. A kísérő zenei együttes (hegedű, brá­csa, bőgő), amelyet Kőszegi Károly (zongora) fogott össze egyenetlen tel­jesítményt nyújtott és a Szirmai- partitúra sok szépségével maradt adós, bár némelv jelenetet nagyon szépen festett alá. A MARCALI JÁRÁSI KÓRHÁZ kultúrcsoportját, annak minden egyes szereplőjét, rendezőjét és a muzsikusokat egyaránt dicséret ille­ti a Mézeskalács egészben véve jól sikerült előadásáért. A fentiekben kifejtett okok miatt nem kis fel­adatra vállalkoztak, példát adva nemcsak a helyes műsorválasztásból, de a lelkesedésből is a többi kul- túircsoportoknak. Figyelemmel te­kintünk a további munkájuk, újabb produkcióik elé. amelyekben kikü­szöbölve a kezdeti hiányosságokat., még jobba1.-, még szebbel és művé­szibbel léphetnek a lelkes és igé­nyes marcali közönség elé. HOCK JÁNOS a balatonboalá.ri műve­lődési ház mb. igazgatója

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom