Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-12 / 291. szám

Csütörtök, 1957. december IS. SOMOGYI NÉPLAP S A belkereskedelmi miniszter hét fontos utasítása as iparigaxolványok kicserélésére és a vendéglátóipari felszolgálók jutalékának rendezésére A belkereskedelmi miniszter utasí­tást adott ki, amely szerint decem­ber 31-ig ki kell cserélni a magán- kiskereskedők iparigazolványait Az igazolványok 'kicserélése azért vált szükségessé, mert a régieken már helytelen adatok szerepelnek. Az adatgyűjtést és az igazolványok ki­cserélését a KISOSZ-szal együttesen végzik, a régi igazolvány benyújtá­sával egyidőben az újat is kiadják. A csere illetékmentes. A belkereskedelmi miniszter má­sik utasítása a vendéglátóipari fel­szolgálók jutalékát rendezi. A KPVDSZSZ elnökségével egyetértés­ben módosították a felszolgálók juta­lékát Az utasítás hatálya a kis­vendéglők, a kiscukrászdák és az üzemélelmezésd éttermek felszolgálói kivételével kiterjed az állami ven­dégláitóipari vállalatoknál felszolgáld, kenyeres és trafikos munkakörben dolgozókra. A jutalékkulcs mértéke a kenye­reseknél és trafikosoknál valameny- nyi vendéglátóipari üzletben három és fél százalék. Minden olyan étteremben, ahol a felszolgálók száma meghaladja a hármat, fizető felszolgáló állítható be. A felszolgálók számától függően egy műszakban szükség szerint több fizető-felszolgáló is alkalmazható olyképpen, ihogy egy-egy fizető- feiszolgálóra lehetőség szerint 5 fel­szolgáló forgalmának elszámolásánál több ne essék. A fizető felszolgálót mankópónz illeti meg. A felszol­gáló kenyeresek és trafikosok jutalé­kát az elért forgalom után havonta kell elszámolni, illetve kifizetni. NAGYBEREK SZIVATTYÚJA öreg épület a szivaty- tyúház, 1909-ben épí­tették. Iványi József bácsi, nagy szakértelmű kezelője pedig 1915 óta dolgozik benne. Hát ő igazán ismeri történe­tét és tudja, hogy csak a felszabadulás óta, mikoris korszerűsítet­ték, vált igazán a nép hasznára. Így mondja: — Akkor másodper­cenként két köbméter vizet nyomott, ma hat és felet. Amerre látott, itt láp volt és nádas, ma meg termékeny, megművelt föld. Hát ez a különbség. S a csatornázás? — 180 kilométer hosz­szú, melynek segítségé­vel 15 600 liatasztrális hold árterületről, tehát nemcsak a Nagybereki Állami Gazdaság terü­letéről vezetik le a vi­zet. Balatonkeresztűr, Újlak, Kéthely, Szent- p&l, Táska, Buzsák, Lengyeltóti, Puszta- szentgyörgy, Fehér- és Feketebézseny, vala­mint Fonyód látja hasznát ennek a csa­tornarendszernek. De ez csak a víz le­vezetése, öntözésre nem használják a csatornát? — Dehogynem. Most készült el 320 holdon öntözőrendszer, az melyben két öntöző­hajó dolgozik. Jövőre már 1200-at öntözünk. Úgy mondta Iványi bácsi, hogy öntözünk. Igaza is volt. Az 6 munkája, a szivattyú­ház működése egész Nagy berek szíve. A gépházban rend és tisztaság honol. Éppen csendesek a nagymére­tű gépek, olyanok, mintha pihennének. De irányítójuk most sem nyugszik, amint elbú­csúzunk az ajtóban, visszafordul, hogy foly­tassa a karbantartás munkáját.- FK­Síkertelen riport a Nagyatádi Fonalgyárban Jó, vérbö riportot akartam írni, s ezzel fordultam be a gyárkapun is. Valami olyat, mely bemutatja magát a gyárat és a benne dolgo­zókat egyaránt Még az igazgató elv-társnak is ezt mondtam el, s csak akkor kezdett megváltozni véleményem, amikor elindultam kísérőmmel az üzem megismeré­sére. — Ugyan, mit írnál meg? — po­lemizáltam magammal. — Ilyen rö­vid idő alatt úgysem ismersz meg egy ilyen hatalmas gyárat. Azért nem fordultam vissza, ha­nem kényelmesen sorra néztem mindent, akár egy gyárlátogató. Láttam, amint szakértelemmel fes­tik a motringokat s berakják egy hatalmas gép-mumusba, mélyet szárítónak neveznek. Az egyik vé­gébe a csuromvizes megy be, s az­tán egy bizonyos idő múlva töké­letesen szárazon ér ki. A munkás­nő csak leemelgeti a farúdakról az anyagot. Megnéztem a savas eljá­rást is. Fene fickós masina végzi, savban áztatja a motringot, aztán meg forró, langyos, majd hideg vízben laposan kimossa. S mindezt egymagában. Még csak rá sem néznek, hogy mit csinál, olyan biztosak a munkájában. Hiába, ők ismerik. S még mi mindent nem csinálnak azzal a szerencsétlen pa­muttal! A sav után lúgba már.to- gatják, hogy semlegesítsék egy­mást, azután még meg is pörkölik, hogy a bolyhok leégjenek róla. A gyár legimpozánsabb helye egy hatalmas gépterem, ahol gom­bolyítják, spulnizzák a fonalat, cérnát Még a dobozokat is a hely­színen készítik. Gépek állnak egy­más mellett kemény vigyázzban, akár a katonák, s a munkásnők, mint szelíd' őrmesterek, irányítják a munkát. Jórészt félautomata és automata gépek, s ha éppen nem is könnyű mellettük a munka, azért mégsem kimerítő, vagy egészségtelen. Hogy mennyi cérna! öreganyám se látott ennyit, pedig 6 egész életében stoppolt, folto­zott és varrt Már a terem túlsó végében va­gyunk, ahol az exportládákat »sze­relik össze.« Itt tudok meg egy panaszt is: azelőtt helvszínen ej­tették meg a vámvizsgálatot, most előbb Pestre viszik, ott felnyitják, csak azután indítják él külföldi rendeltetési helyére. (Érdekes, hogy a Nagyatádi Konzervgyárba le tudnak jönni a helyszínre a vá­mosok!) Vége a gyárlátogatásnak. A ri­porter elfeledkezett a legelemibb dologról, a jegyzetelésről. Ezek szerint elrontotta a riportot. Vagy talán mégsem? Azt elárulhatom, hogy nemcsak nézelődtem, beszél­gettem is a dolgozókkal. Knizsek Teréz például 1933 óta dolgozik ál­landóan a gyárban! Kézimunkánál kezdte, jelenleg a nagy kereszt- orsózógépnd dolgozik. Szép fize­tése van, megelégedett munkájá­val, szívéhez nőtt minden, ami ebben a gyárban van. Mikor kicsit arrébb lépünk, ve­zetőm megjegyzi: — Régóta ismerjük egymást. Annakidején én tanítottam be. Bi- , zony van már néhány esztende- je... Ismét feltettem a kérdést: ugyan mit lehetne itt jobban kiválasztani témának? S csak most, miután el­készült az írás, jövök rá, hogy mégis riport lett belőle. Talán nem olyan pattogó, ritmusos, mint a megszokott, de ez a néhány tónu­sosán feldolgozott szín mégis meg­mutatja a gyárat. Azt pedig, hogy sikertelen-e a ri­port a Nagyatádi Fonalgyárról? Döntse el az olvasó! — fehér —• IGAZSÁGOS DÖNTÉST VÁRUNK EGY EMBER ÜGYÉBEN MÁJUS VÉGÉN FEGYELMIT INDÍTOTTAK Krizbaoher Lajos, a Május 1. utcai iskola hivatal­segédje ellen. Az ügy rendkívül bonyolultnak mu­tatkozott, ezért Krizbaoher a városi pártbizottság segítségét kérte. Márton János elvtárs, a városi pártbizottság akkori vezetője a panaszos levelét intézkedés végett megküldte a Pedagógus Szakszer­vezet városi vezetőségének. A panasz1 kivizsgálását Simon József és Topolics Lajos szakszervezeti funkcionáriusok végezték. De hogyan? A panaszost jóformán meg sem hallgatták s közölték vele, hogy a kivizsgálás ered­ményéről értesítést fog kapni. Ezután igen részlete­sen elbeszélgettek az iskola igazgatójával. Lényegé­ben egyoldalú tapasztalatokat szereztek. A vizsgá­lat eredményét május 30-án közölték a városi párt- bizottsággal,' Levelükben egyetértettek Krizbacher Lajosnak fegyelmivel történő elbocsátásával. Ért az álláspontot Márton János elvtárs is elfogadta. S június 13-án (!!) énről értesítette a panaszost. Krizbacher Lajos nem győzte várni a választ, _ s ezért még június 13-a előtt az Egyeztető Bizottság­hoz fordult, kérte, hogy foglalkozzon fegyelmi ügyével, valamint egyéb bérköveteléseivel. Kérel­mét elutasították, mert későn érkezett az Egyeztető Bizottsághoz a fellebbezés. A panaszos járt a különböző szerveknél, azt a tanácsot kapta, ha elfogadható indokokkal igazolni tudja, hogy miért nem fellebbezte meg határidőn belül az elsőfokú határozatot, akkor az egyeztető bizottság tárgyalja az ügyét. Krizbacher Lajos az igazoló írást megszerezte. A Pedagógus Szakszervezet közös egyeztető bizott­sága azonban húzta, halasztotta a panaszos ügyének tárgyalását Végül mégis sor került az ülésre Elfo­gadták az igazolást, meghallgatták a panaszost és az iskola igazgatóját. S ekkor... Ekkor Csajághy Károly, az iskola Igazgatója kijelentette: »Az ügy­gyei nem érdemes foglalkozni, mert bíróságon van«. A bizottság tagjai egymásra néztek. A bíróságon van az ügy? Akkor miért foglalkozunk vele? — így gondolkodtak. S elhatározták, hogy zárt ülésen döntenek. A panaszos várta az egyeztető bizottság határozatát, végre megkapta — mondani sem kell, hogy a törvény által megszabott idő eltelte után. De nem volt benne köszönet Fellebbezését nem fo­gadták el, mert késön fordult az egyeztető bizott­sághoz. Egyéb bérjellegű követeléseit pedig eluta­sították. Véleményünk szerint az egyeztető bizottság munkájában kétértelmű és egyáltalán nem dicsé­retre méltó jelenségek voltak. Éspedig: törvényes határidőn belül nem tárgyalta meg a kérelmet, nem értesítette döntéséről időben a panaszost. El­fogadták a panaszos által benyújtott igazolást, de zárt ülésen megdöntötték előző álláspontjukat. Az egyeztető bizottság által a panaszosnak kül­dött levél egyik mondata így hangzik: »a bérköve­telését elutasítottuk, mert maga a panaszos is elállt követelésétől. Valóság az, hogy Krizbacher Lajos nem állt el egyéb követeléseitől. Kitűnik, hogy az egyeztető bizottság ebban a kérdésben nem az iga­zat állítja. A jegyzőkönyvben tanúnak nevezik meg a szerkesztőség egyik munkatársát. Ez még nem len­ne hiba. Csak... A hiba ott kezdődik, hogy a szerkesztőség munkatársát nem hívták meg az ülésre. Krizbacher Lajos ügyének orvoslása érdekében sok szervnél eljárt. Kivéve a Területi Egyeztető Bi­zottságot. Mindenhol egyoldalúan vizsgálták jogos panaszát. Csak egy két példát említünk. A városi ügyészség közölte, hogy az elbocsátás törvényesen történt, ezért nincs szükség ügyészségi beavatko­zásra. Egyéb követeléseit pedig érvényesítse más úton. De nem közölték, hogy a városi ügyészség döntése ellen panasszal lehet fordulni a megyei ügyészséghez. VÉLEMÉNYÜNK SZERINT a járásbíróság is egyoldalú volt munkája során. A járásbíróság mun­kájában nem volt következetes. Krizbacher Lajos kezében volt egy hivatalos lavél — a megyei tanács oktatási csoportja adta ki — mely szerint a hivatal- segédnek többletterüleite van, s jogos többletmunka­bér kifizetése. Ezzel szemben az iskola igazgatójá­nál is volt egy kimutatás. A járásbíróság hajlott arra, hogy az alperes kimutatását fogadja el Véle­ményünk szerint a helyes eljárás az lett volna, ha a járásbíróság meghallgatta volna a megyei tanács képviselőjét is. Miért? Mert a tárgyaláson sem bi­zonyosodott be, hogy melyik kimutatás a helyes. Krizbacher Lajos a Művelődésügyi Miniszté­riumtól a következő választ kapta: ».., ügyébén nem tartjuk szükségesnek a felülvizsgálatot, mivel az nem a minisztérium hatáskörébe tartozik. Ügyé­vel az egyeztető bizottság foglalkozott, mely hely­benhagyta elbocsátását, az ellen fellebbezés nincs.« Ez a levél iskolapéldája a konkrét tények semmibe­vételének. Az igaz, hogy az egyeztető bizottság fog­lalkozott Krizbaoher panaszával, de nem igaz, hogy »helybenhagyta elbocsátását«. A valóság az, hogy az egyeztető bizottság azért utasította el Krizbacher panaszát, mert nem fellebbezte meg az elsőfokú határozatot határidőn belül. »Fellebbezésnek helye nincs«. Ez valóban így van. De... A Munkatör­vénykönyv 113. paragrafusának egyik bekezdése így hangzik: »Az egyeztető bizottság alacsonyabb munkakörbe helyezést, vagy azonnali hatályú el­bocsátást megállapító, illetőleg jóváhagyó határo­zata esetén azonban a dolgozó keresettel fordulhat a járásbírósághoz és kérheti a hatályon kívüli he­lyezését. ügy látszik, a levél szerzője nagyon felü­letesen tud bánni az emberek ügyével, s nem isme­ri a munkaügyi törvényeket. Akadnak azonban szervek és emberek, ahol reálisan nyilatkoznak a fenti ügyről. Mit mond Ge­lencsér Imre elvtárs, a megyei tanács dolgozója, a területi egyeztető bizottság tagja? »Súlyosnak lá­tom Krizbacher Lajos azonnali hatállyal való el­bocsátását.« És mit mond Körtés Gábor elvtárs, a megyei párt-végrehajtó bizottsága tagja, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke? Egyetért Gelencsér elvtárssaL De ehhez még hozzáteszi azt, hogy az egyeztető bizottság és a Pedagógus Szakszervezet nem állt hivatása magaslatán. Véleménye szerint Krizbacher Lajost az általa elkövetett cselekmé­nyéért felelősségre kellett volna vonni, de az elbo­csátás túlszigorú. HOGYAN OLDÓDHAT MEG Krizbacher ügye? A bérkövetelés ügjében a megyei bíróság fog. hatá­rozni. Reméljük, hogy az igazságnak megfelelő döntést hoz. A TEB részéről azt tanácsolták, hogy Krizbacher Lajos forduljon a megyei tanács mű­velődési és személyzeti osztályához. Véleményünk szerint van még más járható út­ja is a jogos sérelem elintézésének. Mégpedig az, hogy az iskola igazgatója vegye fontolóra Saját ha­tározatát és módosítsa azt. Mérlegelje Krizbacher Lajos érdemeit, hibáit, az elkövetett cselekmény sú­lyát, vegye figyelembe az enyhítő körülményeket, amelyeket mindeddig nem tekintettek. IGAZSÁGOS DÖNTÉST VÁRUNK Krizbacher Lajos ügyében. Suri Károly KÖNNYEK, AMELYEK FAJNAK... A sszony! könnyek adták kezem­be a tollat. Könnyek, ame­lyek mélyről jöttek, s melyeken látszott, hogy fájnak, égetnek... A síró, panaszkodó asszony, K. Jánosné, akit az ellenforradalmá- rok most egy esztendeje fegyvere­sen. kísértek végig Zamárdi utcáin. Nem ez törte össze, nem ez égeti, hiszen most is tagja pártunknak... A mellőzés fáj, az hogy félreállí­tották ... — 43 éves vagyok — zo­kogja. — Ügy látom, nincs rám szükség ... Pedig dolgozni, tenni szeretnék, mert tönkremegyek itt, a tétlenségben... Az .anyagiakra is szükségem lenne... Férjem trakto­ros, de sokat betegeskedik, keveset keres ... Ruha, bútor, tüzelő s ren­geteg más mindem-e lenne szükség. Vigasztaljam? Mit mondhatok neki? Azt, hogy ilyenkor télen Za- márdiban nehéz valakit állásba helyezni. Nem tettem és most sem teszem. Helyette inkább leírom egy másik asszonnyal folytatott beszél­getésünket, s azt a néhány tapasz­talatot, amit Zamárdiban szerez­tünk ... » * * Elhagyatott, s elhanyagolt ilyen­kor a Balatonpaint környéke, leg­alábbis a zamárdi Sirály vendéglő külseje, udvara után ezt a követ­keztetést tudjuk levonni. Ahogy nézelődünk, magas, testes, őszhajú és igen határozott hangú asszony szólít meg bennünket: — Kit keresnek az urak? Beszélgetni kezdtünk. Szóbake- rült, milyen szép volt ez a vendég­lő nyáron, s mennyi ember talált ott szórakozást magának. — Szép, szép.,. — mondja az asszony —, majd félreérthetetlen hangsúllyal folytatja: — Látták volna az urak, milyen szép volt ez régebben ... Oh, urak, azok a régi szép idők... Később megtudtuk, hogy a jelenlegi Sirály vendéglő régi tulajdonosával, Fiala Ernőmé­vel volt szerencsénk összeismerked- ni. Felkerestük lakásán is ... A lakás polgári kényelemmel be­rendezett jólétről tanúskodik. Fel­tűnően sok az ezüstholmi. Vázáit, tálak és egyéb apróságok. A falakon képek. A lakásról, de gazdáiról azt a következtetést kellett levonni, hogy soha nem tudták, mi az a nincs... Beszélgetünk ... Sok mindent el­mondtak. Eldicsekedtek, hogy ré­gebben, főúri vendégektől volt han­gos nyáron a mulatójuk... Áradt a pénz,.. Budapesten éttermet, ká­véházat nyitottak, de nem adták fel a zamárdi vendéglőt sem ... És most? Az államosítás tőlünk is megvonta a lehetőségeket, a fé­nyes üzleteket. Ma már más embe­rek járnak a Sirály vendéglőbe. S nyári estéken ők nem a Legnagyobb örömmel nézegették a munkásokat, akik főúri vendégeik helyét foglal­ták el... összeköttetéseik révén kifőzdét nyitott Fialáné, majd amikor az engedélyt megvonták, zugkifőzdét nyitott... A végeredmény az lett, hogy ezért megbüntették. Most azon fáradozik pesti ügyvéd barát- jaival, hogy ne kelljen megfizetnie a kiszabott büntetést... FiaLáékat ismerik egész Zamárdi­ban. Azt beszélik az emberek, hogy szeretnék, vagy szerették volna visszakapni régi vendéglőjüket. Megkérdeztük, mi ebből az igaz. Kitérő válasz: — öregek vagyunk — mondja az asszony —, de szeme mást mond. Majd így folytatja: — Legfeljebb a vendéglő irányítását tudnánk vállalni, megfelelő sze­mélyzettel ... No lám! Kibújt a szög a zsákból! öregek, de azért ha szükséges, ké­szen állnak. Nem ők mondották, mástól tudtuk meg, hogy Zámbéri, a zamárdi ellenforradalom vezető­je, aki nyugatra disszidált, gyakori látogatója volt Fialáéknak. Az el­lenforradalom alatt is ott gyülekez­tek össze, s tervezgettek. Fialéák pedig etették őket. önzetlenül? Mi úgy gondoljuk, nem. Inkább számí­tásból. Mert ügye, ha sikerül Za- márdiban az ellenforradalmárok óhaja, senki nem akadályozza meg, hogy Fialáék ismét elfoglalják he­lyüket a Sirály vendéglő pénztárá­ban. .. S amit még el kell mondanunk Fiala Ernőnéről. Ez az okos, jóltáp­lált üzletasszony egyáltalán nincs kétségbeesve, s nem fél, hogy jövő­je bizonytalan lesz. Számit régi ba­rátaira, jó összeköttetéseire, akik mellette állnak és támogatják... * * * A másik asszony, K. Jánosné ül a szegényes konyhában és sír. Talán a téltől fél, hogy újra vé­kony ballonkabátjában kell majd áttelelni? Neki, aki 1947 óta dolgo­zik a községi pártszervezetben, nincs támogatója. Nem rendelkezik barátokkal, összeköttetésekkel, akik segítenék. Neki nem sikerül mun­kát találnia, mert »megbántotta« a járás egyik vezetőjét, amikor párt­vezetőségi tag lévén, a községbe helyezett egyik dolgozóról véle­ményt kért. Nem akart rosszat, csak hát annyi mindent beszéltek akkor az emberek. A járás egyik vezetője mégis azt vágta fejéhez, hogy törődjön csak a maga dolgá­val.. . És K. Jánosné úgy érzi, hogj nincs rá szükség, félreállttják... Vitatkozhatnánk most azon, hogj jogos volt-e K. Jánosné, vagy a já rás vezetőjének eljárása. Nem tesz szűk. Inkább azt mondjuk, hog; K. Jánosnénak joga van az élethez joga van, hogy munkát kérjen ma gának. Lehet, hogy kissé nehéz, d van rá lehetőség... Mert, ha .lebe tőség van arra, hogy egy dúsgazda ügyvéd özvegye, Fülöpné, ákine az emberek véleménye széni nincs szüksége a munkára, vt zesse a zamárdi cukrászdát, va: hogy egy százholdas kulák üdül gondnok legyen, akkor lehetős; van arra, hogy egy kommunis asszony is munkát találjon ... A könnyek ma még fájna de bízunk abban, hogy 1 gyeim eztetnek is. Figyelmeztetik siófoki járás vezetőit, zamárdi kői muinistáit, hogy járjanak nyit szemmel. Lássák meg azt, ho olyanok, akik esküdt ellenségei i piimknek, kényelmes állásoké vannak. Az olyan kommunista a szörny, aki pedig nem rendelke összeköttetésekkel, az otthon sir, tönkreteszi őt a tétlenség. Ta ezek a könnyek, amelyek egy c gozó, teinnivágyó asszony szemé áradtak, felnyitja majd £ műket... 8 zalai Lá

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom