Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-10 / 289. szám

te üj ÍÍIL^G PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK: __ o ‘ /f4P0S"'lK^_ Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A XIV. évfolyam, 289. szám. AMA 50 FILLER Kedd, 1957. december 10. BÜCSŰZÜNK AZOK AZ IDŐK VALÓBAN ELMÚLTAK... NAGY GOND, DE MEG KELJL OLDANI A VASÁRNAP SPORTJA Jó esztergályos lesz Szabó János tanuló nem hoz szégyent mesterére. Még csak három hónapja dolgozik a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalatnál,• mégis rá­bízhat bármilyen munkát, az igyekvő és szorgalmas tanuló hibátlanul elvégzi. Zárszámadás a tsz-ekben Csaknem 55 forintos osztalék A vízvári Vörös Csillag Tsz ez évi zárszámadási közgyűlésén Varga Márton tsz-einök tartotta a beszá­molót. Többek között elmondotta, hogy a szövetkezet tiszta jövedelme 244 400 Ft, ebből év közben 127 000 Ft előleget vettek fel a tagok. Mun­kaegységenként 40 Ft készpénzt osz­tottak 14,90 Ft értékben pedig ter­ményt adtak, összesen tehát 54,90 Ft esett egy munkaegységre. Szép el­gondolásai vannak a szövetkezetnek jövő évre is. Tervbe vették 8 bika, 10 üsző nevelését. Bíznak abban, hogy az 58. évi zárszámadáson már 60 forint jut egy munkaegységre. A tsz-nek jelenleg 29 tagja van. ebből 25-en egészéves tagok, négyen plédig iburgonyaszedéskor jöttek. Remélik, hogy a szép eredmények láttán még többen meggondolják magukat és belépnek a tsz-be, főleg, ha a szövetkezeti tagok szíves szó­val hívják őket. Hosszú a tél, van idő gondolkodni. Az eredmények azt bizonyítják, érdemes belépni, hisz ott van például Tóka József, aki harmad­magával 44 000 forintot kapott és még háztájija is van. Farkas István fogatos 19 000 forintot keresett az idén, Gulyás János szintén ugyan­annyit. A gyűlés befejeztével reggelig jár­ták a táncot a pompás vacsora el­fogyasztása után. Szép este volt Már elmúlt a Mikulás-várás izgal­ma a Zója gyermekotthonban, de a gyerekek még mindig, szívesen em­lékeznek vissza erre az eseményre. A városi nőtanács és a gyerekek meghívására Mikulás estéjén szov­jet gyermekek látogattak el a Zója gyermekotthonba. A kis házigazdák műsorral kedveskedtek a vendégek­nek, utána a szovjet zenekar hang­jai roeíijott vidáman szórakoztok, táncoltak. A szovjet gyerekek viszonzásul Szilveszterre hívták meg magukhoz a gyermekotthon lakóit. KAPOSVÖLGYI ESEMÉNYEK PILLANATKÉPEK A HÓNAP-ZÁRÁSRÓL Ahogy eltervezték, úgy lett: va­sárnap Ráksiban berekesztették a Kaposvölgye szarvasmarhatenyészté­si hónapot. A népes látogatósereg negyvenegy szemrevaló jószágon járatta végig tekintetét az egyik mellékutcában. Az idevaló terme­lőszövetkezet és az egyéni paraszt­ság állította sorba legértékesebb szarvasmarháit. Az elmúlt négy hét alatt volt már ilyen bemutató, ebben a faluban — , csakúgy, mint a környék 24 másik községében is —, de a ráksiak nem vették volna szívükre, hogy ők is féltett állataik­nak csak a fényképeit tartják a nagyközönség elé. Újabb díjat, vagy Oklevelet nem várhatott ,a negy­venegy szarvasjószág gazdája, még­is idevezette négylábú portékáit, nem törődve a cseppet sem enyhe idővel, az utca keményre fagyott sárgerinceivel. Azt akarták csupán, hogy a jogos tenyésztői önérzet for­rását lássa mindenki, aki idejött. Jól esett nekik kimondatlanul is hirdetni: ime, kezünk és szivünk munkája — mert szív is kell az ál­latneveléshez. .. — Kedves Hallgatóim! — ezt a megszólítást meg kellett ismételnie Magyari András elvtársnak. Mert aho-'» kimondta először e két szót, előadása elején, menten ott ter­mett előtte három apró emberke: kipirult arcú, vörös nyakkemdős út­törő pajtások, virággal a kezükben, felköszön, töt fék a miniszterhelyettes elvtársat. (Ugyan ki róná fel ne­kik, hogy miniszterré léptették elő az ünnepi gyűlés előadóját.) Keskenynek is, rövidnek is bi­zonyult ezúttal a kultúrterem. A többség a falain kívül rekedt. Mégis mindannyian figyelmesen hallgatták Magyari elvtárs szavait: «•Aló szarvasmarhatenyésztéssjel foglalkozik, 'az nem tesz rossz ló- 1 ra« — mondta többek között. Rész­letesen elemezte mezőgazdaságunk helyzetét, összehasonlítást tett hazánk és más országok eme gaz­dasági ága között és érvekkel tá­masztotta alá, miért létszükséglet számunkra a szocializmus felépíté­se a falun is. Az állattenyésztés közvetlen cél­jait így fogalmazta meg: »Az ösz- szes termelőszövetkezeti és egyéni paraszt fejjen jövőre jnaponként átlagosam égy literrel több i^jet, minden tehéntől.-« * * * Nagy tetszéssel fogadták a jelen­lévők Sási János elvtársnak, a me­gye tanács elnökhelyettesének be­jelentését: »Ezután minden eszten­dőben rendezünk Kaposvölgye szarvasmarhatenyésztési hónapod hogy lemérhessük az egy év alatt megtett utat.« Ezért alapították meg az idén a vándordíjakat: a legjobb tehén, bika, növendék üsző, és hasas üsző tenyésztőjét meg­illető vándorserleg az évfenkénti hónap-zárás alkalmával cserél gaz­dát, vagy ismét egy esztendőre an­nál marad, aki eddig őrizte, ha a versenyben megtartotta az elró he­lyet. Mél ió anyagi elismerésben nem tudták részesíteni a legjobb al­tiatok gazdáit, szerény tárgy jutal­makat adtak át nekik. Erre is azért nyílott mód, mert a Földmű­velésügyi Minisztérium, a Megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a Tej­ipari Vállalat, a Wenyészállatfor-. galmi Iroda, a Kaposvári Cukor- gyár és annak cél gazdasága, vala­mint az Állami Biztosító a nemes cél érdekében nem sajnált adni egy kis pénzt a jutalom-tárgyak megvásárlásához. Említésre méltó, hogy a cukorgyár répaszelet ado­mányozásával is serkenti a marha­tenyésztési mozgalmat. A mintegy negyven tárgyjutalom melleit csaknem 190 elismerő- és egyéb oklevelet adott át a szép állatok tenyésztőinek Magyari eévtérs. * * * A helyi népfront-bizottság elnö­ke éppen be akarta rekeszteni az ülést, amikor a miniszterhelyettes közbevágott, mondván: »Nem tehe­tem, hogy ne beszéljek még egy dologról, a szervezésről. A pártbi­zottságot, a tanácsot, a népfrontot, az Agrártudományi Egyesületet el­ismerés illeti a szarvasmarhate­nyésztési hónap megrendezéséért. Külön megdicsérem a szak embere­ket, akik áldozatos munkájukkal be­bizonyították, hogy szeretik hiva­tásukat, és készek is, képesek is szolgálni a népet.« * * * Később, az ebéd előtt, az iskola egyik tantermében szavalattal ked­veskedtek az úttörők a vendégek­nek. Magyari elvtárs menten kez­deményezte a viszonzást. így be­szélt: «-Látom, hogy a ráksi peda­gógusok jól oktatják, nevelik a gyermekeket. A falusi tanítóknak f«ntos küldetésük van: az ő mun­kájuktól függ, milyen lesz a jőve parasztsága. Javaslom, ürítsük el­ső poharunkat az itteni tantestület tagjainak egészségére.« összekoccantak ae ivó-alkalma- tosságok csakúgy, mint akkor, amikor a népfront országos kikül­dötte a dolgozó parasztokat, lányo­kat, a magyar «őket éltette. a po- hárköszömtő j ében. * * * Túljutott Somogy határán a ka- posvölgyi hónap eseményso»ozatá- nak híre. Ezért vettek részt mint­egy nyoícszáaan a záróünnepélyen, A vendégek között számosán vol­tait a megye más járásaiból. Sőt, a székesfehérvári ezüstkalászos tanfolyam másodéves hallgatóinak egy autóbuszba befért részét is idehozta a közvetlen tapasztalás vágya. Baranya megyei parasztot: és szakemberek »Különjárat« jel­zésű, farmotoros Ikarusszal érkez ­tek Ráksi ba. A gyűlés után hosszú sorokban hömpölygött az emberáradat az Uj Élet Termelőszövetkezet majorja felé. Az eső áztatta kövesút vala­hogy csak megtette, de a vendég­marasztaló sárral borított dűlőn már látszott: lesz dolga a sáricefé- rtek otthon. Mégsem fordult vissza senki sem a bejárattól — aki el­indult, be is gyalogolt a korszerű. telt istállóba. Sajnálkozó, megbánó hangot nem hallottunk, de ilyen ka- jetentósnek fül tanúi voltunk: «-eb­ibe a tsz-be szívesen belépnék« (egy gadácsi parasztember szájából sza­ladt fci az elismerő nyilatkozat). Mert »ahol lehet látni, ott van mit várni« — tartja a közmondás. Itt pedig volt látnivaló, ki is kerekedik a tisztességes osztalék. Nem a sem ­miért kapta ma az Uj Élet a te­nyésztési és növendékmarba neve­lési díjakat: száz holdra 26 saxrvas- jószág jut ebben a szövetkezetben. * * * — Sokszorosan kifizette magát a »Zsófi« — mondta Malisa Lajos ráksi gazda, a vámdorserieget és I/A díjait nyert, legjobb (tehén tulajdonosa, öt éve hétezerért vet­te ezt az értékes jószágot, amely azóta minden esztendőben egy-egy Félórás látogatás a csokonyavisontai gyógyfürdőben J borjút hoz a világra. Ötvenötben »fel kellett vinni« az Országos Me­_____’ *■ - ■; ■■ a_______ " ; , ’__________■, \ íj zőgazdasági Kiállításra (mert olyan sz ép volt), 18 hónapos leányával együtt. Sajnos, visszafelé egyedül utazott a »tehénmama«, ment utó­da ott maradt. Azaz, hogy nem Pesten, hanem a Téglási Kísérleti Gazdaságban ette a szénáit néhány nap múlva. Malisa gazda kézhez kapott érte 8 100 forintot. Vett is csakhamar egy hasas üszőt, 4 960- ért. Tavaly meg a Zsófi »fiát«, a másfél éves bikát vitték el tőle — fizemkilenceeerért — a Mesterséges Termékenyítő Állomásra. (Ormán a Leperdi Állami Gazdaságba került. Tolnába.) Szóval valóságos »pénzcsűnáló- gép« ez a Zsófi. Évente több mint 8 300 kiló, 4.3 zsárszázalékos tejet csorgat a sajtárba. Most Ls meg­adja naponta a csaknem harminc litert. Jól jön az a kétezer forint körüli tejpénz minden hónapban. Persze, a Zsófi is kölcsön ad: ahogy eszik, úgy tejel. Ám. kosztjára nem panaszkodhat a tehén, hiszen a szántóföld egy harmadán pillangó­sokat termel a gazda... KUTAS JÓZSEF- MEGFOGYATKOZOTT Somogy­bán a vadnyúl állomány. Ennek jórészt oka a tavalyi ősz, amikor az ellenforradalom idején, majd az azt követő időkben kíméletlen haj­sza indult a nyúlak ellen. A 19 So­mogy megyei vadászkerület közül 'egyedül a kálmáncsai vadászköraet­| EGES SZÉL CSAPKODJA dü­hödten a fák ágait Csokonya- visonta határában. Reggel óta kis pi­henőkkel dara szállingózik a szomo­rú szürke égből, mintha akarna is es­ni a hó, meg nem is. Hiába, már nemcsak a naptár lapjai jelentgetik a telet, hanem az idő szigorúsága is. A legmelegebb kabáton is talál rést a szél — ha másutt nem, az ujjám — és csontig érő hidegével borzongat. Elég zord az idő ahhoz, hogy a várat­lanul hozzánk intézett szívélyes kér­désre, amit egy velünk szemben jö­vő 'bácsika tett fel jókedvűen, végig fusson a hátunkon a hideg: — Fürödni mennek, lelkem? Jó ám a víz, sokan sincsenek! Már akármilyen jó ilyenkor füröd­ni, csak nem rendes dolog! Hiszen a nyárral oda a fürdési idő is — mon­danánk, amikor ismét megszólal: — Nahát, nem úgy gondoltam, a szabadban, hanem itt a gyógyfürdő­ben. — És már mutat is élőre, ahol bekerített tágas térség szélén fehér falú házacska kéménye eregeti a bo­dor füstöt. — Amúgy fürödni, még legényikedésből se nagyon tanácsos — kacsint az öreg. — De itt jólesik a fürdőzés, kiveszi az ember csontjából a nyavalyákat, a gyógyvíz megfiata­lítja. — Nem ide igyekeztünk ugyan, de benézünk ebbe a »fiatalító« fürdőbe — köszönjük a szíves útbaigazítást. S már megyünk is tovább, mert igen vonzó a külseje a pusztaság közepén fiehérlő fürdőháznak, már csak azért is, mert füstölgő kéményével azt ígé­ri, hogy hamarosan megmelegedhe­tünk. Gáspár József, a gondnok örömmel siet elénk, s még azt sem veszi rossz­néven, hogy nem fürödni jöttünk. Hogy is néz ki tél idején Csokonya- visonta kiépülőfélben lévő büszkesé­ge, a gyógyfürdő? — Egyelőre szegényesen vagyunk. Ott, az az új épület, ami befejezésre vár, mutat ki az ablakon — az lesz a női és férfi öltöző. Van már szabad­téri medencénk is. Tőle balra épül majd a fedett fürdő. Addig itt va­gyunk szükségépületben. — Hol itt a fürdő? — nézünk most szét a szűk folyosócskán, ahonnan három ajtó nyílik. — Ez itt — nyitja meg az egyik ajtót — a fedett medence. Persze csak ideiglenes. Benézünk... A fából épült épület­nek ez a legnagyobb helyisége. A tá­gas medencében gőzölög a sárgás­zöld kénes víz, s az egyetlen fürdőző egy fiatal férfi, csodálkozva fordítja felénk tekintetét, majd ismét elnyúj­tózik a forró vízben. — Ez meg a melegedő és öltöző — tessékel bennünket Gáspár József egy másik helyiségbe, ahol két idő­sebb néni öltözik tempósan. Már a cipőfűzésnél tartanak. — Itt vetkeznek, szárítkoznak, öl­töznek a vendégek. S legtöbbször itt várják meg a vonatot is. K ellemes kis helyiség az öltöző. Asztallal, padokkal, két elfüggönyözött öltözőfülkével. Vará­zsát emeli a* öblöshasú fűrészporos kályha, ami bőkezűen ontja a mele­get, nem is lehet a közelében megma­radni a megpörkölődés veszélye nél­kül. — Hová való néni? — Kuntélepről jöttünk mind a hárman. — És érdemes olyan messziről ide jönni ebben a szigorú időben? Hiszen télen hosszú még a legrövidebb út is! — Már hogyne lenne érdemes! Minden héten jövünk, ha lehet két­szer Is. Télen ráér az ember magát ápolgatni. Azóta nem bánt olyan na­gyon a reuma, mióta ide járok. Még vizet is viszünk, igaz-e, komaasz- szony? — Vizet? Talán nincs Kun telepen elég víz? — Vizet bizony. Nem azért, mert otthon nincs ivóvíz. De ez más. Ez még a gyomorbajosoknak is jó. Süly- lyedésre, savtúltengésre. — Milyen a fürdő látogatottsága most? A gondnok elkedvetlenedik egy cseppett: — télen elég kicsi. Naponta átlag 5—6 ember. De majd másként lesz ám jövőre! Jövőre elkezdődik a szálloda építése. Lehetnek majd ál­landó vendégeink is. Ezenkívül el kezdjük a téli fürdő, meg a büfé épü­letének építését is. Akkor alkalmas lesz arra a fürdő, hogy országos ér­deklődést keltsen gyógyvízének. — Amint látjuk, a környékbeliek máris megszerették a gyógyfürdőt. — Nincs is hiba. Valóban szeretik, mert nem drága, visontaiaknak egy napra 2 forint, másoknak 3 forint, s ki-ki magán tapasztalhatja, hogy van > a víznek gyógyereje. \ Nyílik az ajtó. Enyhe feémsHagotjj hozva magával, belép az előbbi fiatal-J ember, akit megzavartunk a fürdés-| ben. Most nem zavarjuk az öltöakö-S désben. Indulunk. | Gáspár József még elvezet bennüK-S két a forrás felé, ahonnan öblös csö-5 veken keresztül árad a föld ajándéka,* a 72 fokos gyógyvíz. Megy a jelenlegi| fedett medencébe és a szabadtéri 6j-2 ba. * — Itt fürödtek régen a csoikonyai-§ ak — mutat egy iszapos, sekélyvizőú most is gőzölgő árokra a gondnok.* — Most le van eresztve belőle a víz. fj — Mióta működik a forrás? J — Ha jól emlékezem, 1942 óta.* Csakhamar felfedezték laikus fejjeli az idevalósiak, hogy nem akármilyen S víz tört fel az olajkutatók fúrótornyai nyomában. Most aztán értékesíthet-! jük a gyógyvizet. Megvalósul a eso-J kenyaiak álma, híres gyógyfürdő lesz! itt. ! B IZONY AZ LESZ! Mert erref a tervre a nép állama! mondta rá visszavonhatatlanul az 3 »áment«. Jövő ilyenkor már talán le­is bontják a most -még az északi or-J szágok kis szaunáira emlékeztető ge-< rendás, fából emelt fürdőházat és a; most még kopár térségein modern^ épületek raja foglal helyet Kivirág­zik és télen is virágzik a csökönya-? ben .kielégítő az állomány. Itt ugyan- visontai fürdő élete. Nemcsak az idő-e is a vadásztársaság tagjai tavaly sebbek, a reumával, izületi betegsé-f * ’ gmany felett es sikerült is megmeri­gekkel küzdők, hanem a fiatalok ^^^■^teniök állományuk legnagyobb ré­mére is. li faszéit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom