Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

Vasárnap, 1957. iteetmber 1. SOMOGYI NÉPLAP iCSM S Hathatós népi ellenőrzést! Vasárnapi sport] egyzetek Van-e, kinek nem szorul ökölbe a eze, ha a társadalmi tulajdon szem- slen fosztogatásáról, herdálásáról Lali! Sajnos, van. Ha nem volnának [yenek, tán sokkal nehezebb dolguk anne a tolvajoknak. Még nem min- lenki érzi, látja, hogy aki pl. a szö- etkezet vagyonából tíz-, vagy hat- anezret elsikkasztott, az nemcsak z államot, a társadalmat károsítot- a meg, hanem téged, engem, a har- nadikat, a milliókat lopta meg: el­eit abból, amit a munkás, a paraszt, .z értelmiségi munkája eredményé­iül az állam a társadalom egészének avára tartalékolt. Az a szó, hogy »társadalmi tulaj­don« még nem hatolt be úgy az emberek tudatába, hogy ez alatt valóban azt értsék: az enyém is, a miénk, valamennyiünké — amihez hozzányúlni tilos, amiből elvenni bűn, vétek, la behatolt volna, akitor gyakran lem néznénk tétlenül, közönyösen, irdektelenül, miként rabolnak bern­iünket tolvajok, gazemberek. Ha ez íz ember vérévé vált volna, akkor íem történhetne meg, hogy az állam ulajdonát képező simongáti volt ter- nelőszövetkezet ötvenezret érő, megüresedett sertésfiaztatójáből •láthatatlan« kezek kiszedik az ab- akokat, ajtókat, elhordják a tetőze- et, a berendezést, kiverik az öss­zekötő kapcsokat, s a drága épít- nényt összedőlés fenyegeti. Kinek a >énzét hordták szerte-széjjel? A íépét. Tévedés ne essék, a sertés- 'iaztató nem valahol emberektől, te- epüléstől elhagyottan maradt, ha- íem lakóházak sűrűjében, így hát slhihetetlen, hogy senkinek sem itötte meg a szemét a brutális pusz- ítás. Nem akadt egyetlen ember, iki megfékezte volna a rombolást, ragy ha erre kéntelen, legalább je- ezte volna az igazságügyi szervek- íek. Még az épület őrzésére kijelölt íj tulajdonos, a községi tanács sem ett intézkedést a megőrzésre, sőt: [eléje sem nézett az épületnek. Hajt- a a kíváncsiság az embert: vajon lógván számolnak el az átvett lei- ári értékkel a felelőtlen »gazdák« s ó volna megbizonyosodni arról, logy ha a tettesek nem kerülnék elő, i keletkezett kárt utolsó fülé­ig azokra sózzák, akiknek hanyag­ága elősegítette a rombolást. Ez csak egyetlen példája a társa- íalmi tulajdon fosztogatásának. Történnek ennél csúnyább esetek is. <EDVES OLVASÓNK: M á n dl i VASÁRNAP ESTE van, sötétedik. Az asszony ott ül egy kis lócán a pattogó tűz mellett, kint a konyhá­ban. A két éves Laci gyerek épp most szaladt be az udvarról, pirul az arca a futkosástól, amint hízelké- dően odabújik az anyja szoknyája mellé. — Édesanyám ... óvasson ... Mintha megrendezte volna vala­ki ezt a késő délutáni képet. Pedig, ahogy később kiderült, mindig így van. Most nem tudták a ház lakói, hogy újságíró jön látogatóba, s ép­pen róluk, na meg az újságról akar kíváncsian kérdezősködni. ■ Nos, ha már ilyen szerencsésen hozták a körülmények, nem nehéz bejelenteni jövetelem célját. Úgy érzem, itt nincs szükség újságírói módszerekre, hogy megszólaljanak a kedves kis család tagjai... Bemutatkozom. Azt mondja aa asszony: ismer már. Én nem emlék­szem rá. — Ne is csodálja, csak az újság­ból ismerem. Jó, hogy megmondja a nevét, még majdnem elnéztem egy sógoromnak. Az is ilyen ... — Hallom, régi előfizetői a lap­nak? — kérdezem. — Amióta csak csinálják, mindig. Pedig az ember dunnyog ám miat­ta. Egypárszor mér össze is »iaél- íwnk« rajta. Kintről hallom az öreg szavait. A húszéves Feri gyereket igazítja útiba. Most megy a hegyre egy kis vaukéért. Aztán siess ám, gyerök — szól utána. Belép és meglepi a látogatás. — Na, az újságot csak hagyjuk — füstölög. — Ezek mást se csinálnak. Hazajövünk a mezőről, itt van az asztalon. Mindjárt azt veszik kéz­be, közbe nem készül a vacsora ... Már tudom honnét fúj a széL Mosolygok egy kicsit Lajos bácsi mérgén, látom, 6 se veszi olyan na­gyon komolyam. — Maga nem szokott olvasni? — Nappal én is olvasom néha. A -Felsőbogáti Állami Gazdaság rak­táraiban a tavasz óta hentereg 40—50 ezer forint értékű elromlott, emberi étkezésre felhasenálhatatlan töltelék. A bírósági döntés még hátra van, csak annyi ismeretes, hogy az álla­mot közel fólszázezer forint kár ér­te. A gazdaság akkoriban egy ma- gánkisipsros hentest, Keszerice Ist­vánt bízta meg azzal, vágja le a ser­téseket és töltse fel. ö elvállalta. Mindenesetre busás üzletet kötött a gazdasággal, kilónként 2 forintot ka­pott a töltelékért. Ám a rossz nyel­vek azt suttogják, éppen a töltésnél történt a hiba, a töltelék megrom­lott, a kutyának sem kellett, rajta maradt a gazdaság nyakán. Jó len­ne tudni, hogy ebből egyetlen fíllér- nyi károsodás sem éri az államot: — vagyis bennünket. Hol volt a ve­zetés, az ellenőrzés, a népi ellenőr­zés? Sehol. Hány ilyen példát le­hetne felsorolni? Hány csalást, lopást lehetne meg­akadályozni, ha sokan mi, sok­szemű ellenőrök nem nézelőd­nénk érdektelenül. Megcsalnak bennünket a boltban, de nem szólunk, nem merünk, mert ha valaki szólni mer és a csalót, a tol­vajt elesapják, sajnálkozunk felette «- »hiszen ez nem vág földhöz ben­nünket« — mondjuk, s úgy ráripako- dmnk a »bűnös« jelentőre és bírálóra, hogy elmegy a kedve hasonló eset­ben szólni. Bizony az ilyen esetek nem ritkák. Bizony baj van azzal a közvélemény­nyel, gyakran elég engedékeny, meg­bocsátó, ha a nép, az állam közös pénzének, javainak herdálásáért kapnak el valakit. Gyűjtögető Sán­dor ellopott 20 ezret az állam pén­zéből, azt mondod te, csak a magad érdekét látó ember: — hadd tegye, nem az enyémet vitte. Pedig nagyon nagy tévedés! Máskor, ha sorba kell állni, esetleg valahol valamire vár­ni kell, vágj' kevés van valamiből, te sopánkodsz legjobban, hogy hát most már ezt sem lehet kapni, meg szt sem, miféle állam, miféle szerv ez — mondogatod. S ha gondolnál arra, hogy az éppen amiatt van, mert az államnak kevés a pénz«, sok a hitele, bizonyára másként gon­dolkodnál. Hányszor megesik, hogv valakinek a bejelentésére kiszáll vizsgálódni ez vagy az a szerv, s nincs aki megmondja: igenis én lát­tam, hogy ez az ember tolvaj, csaló, Lajos és c meg az asszony szokott felolvasni. — Pedig nem szereti ám az újsá­got f— évődik az asszony. — A múlt­kor is elzavarta a postást vele együtt. f Nem mondhatta tovább, mert La­jos bácsi olyan csúnyán nézett rá, magam is megijedtem. Aztán ki­tört. — Ezt a réklit nem látod meg, hogy elrongyolódik, de az istenit annak az apró betűnek, azt meglá­tod ... Tetszik nekem a civédésuk. Ölyen ízes, olyan őszinte. De nevetnek ám rajta, látom, hogy nem lese ko­moly baj a dologból. Lajos bácsi ■mond még szebbeket is az újság meg az asszony kapcsolatáról. — Mindig a recepteket bújja. Az­tán jön, hogy még ee kéne, meg az kéne a süteményhez. Hát hogyne mérgednék fel. Ilyenkor aztán mondom neki: tedd bele az egész újságot, az anyja mindenségit, ak­kor benne lesz minden ... — Hát a család hogy van, meg a gazdaság, Lajos bácsi? — kérdem, hogy másfelé tereljem a szót. Egy­szeriben vége az óvódásnak. — Hát, csak megvagyunk. Ee a két gyerekem van, a Feri, meg a Lali. Emez futballista, az ifiben játszik, különben ács tanuló. A ki­sebbik meg második osztályos. Volt még egy, de az meghalt az ártatlan, az is Lajos volt. — Aztán csak eléldegélünk az öt holdon. Van egy malacos góbém, meg öt szép süldőnk, szerződöttek. Kell is a pénz, tudja, mert itt a ház, javítani kell. Meg az asszony beteg volt, leesett a szénás kocsiról, alig­hanem hét hétig is feküdt inszaka­dással. Az asszony előre dől a lócán, sző­késbarna fürtjei kilógnak a fekete féhórpettyes kendő alól. Beleszél ő is a gazdaság ügyébe, elvégre rajta is áll valami... I— Hanem az egy cukorrépa. Azt mindig termeteik. Ab kifizető. Nem inkább vonakodnak, elhallgatják amit tudnak, mert ígj7 nem éri szó a ház elejét, vélekednek. Bizony, a hatékony népi ellenőr­zés szükséges. A milliószemű nép eüienőraése kell! A munkásé, aki ott van az üzemben, s mindenkinél job­ban látja a naplopást, a fusizást, a tolvajlást. A falu a paraszté, aki mindenkinél jobban látja és tűnődik is, miként játsszák ki a tisztességes embereket a spekulánsok, minden hájjal megkent csalók, az egyszerű emberek eszén mindenféle fifikával túljáró hétpróbás gazemberek, s a könnyen szerzett haszonból — tiszte­let a kivételnek — miként vásárolnak zöld, piros, fekete Pannóniákat, vagy házat, sokszor már nem tudják mi­be fektetni »felesleges tőkéjüket«. Nem ok nélkül nevezik őket újfajla kizsákmányolóknak. Nos, kell valamilyen hatékony szerv­nek lenni, amely idejében, vagy végtére határt, megállást tud parancsolni e gátlástalan gaeda- godni akaróknak és oda juttatja őket, ahol a helyük, a rácsok mögé. Szerv kell, amely összefogja a tisz­tességes embereket és leleplezi a gyakran köztük megfoghatatlanul szaladgáló bűnösöket, akik nap mint nap lopják a nép pénzét, kárára vannak a társadalomnak, szembeál­lítják az embereket a proletárdikta­túra államávaL Távol áll a gondolata is, hogy általánosítsunk, s bűnös em­berinek tituláljuk egy-egy gazdasági szervben dolgozók összességét, de bizony a felvásárló szervekben, a földművesszövetkezetekben még van­nak — enyhén szólva — kalandorok. Népi ellenőrzés kell, s saarv, amely a lopás, a csalás, a tisz­tességtelen haszonkeresés, a kor­rumpálódás, a csalárdság ellen elszántan küzdeni akaró és tudó becsületes embereket összefogja, s akik nyakon csípik és bíróság elé viszik a bűnösöket, számonkérik a hanyagoktól, s mindenkitől: hogyan hajtották végre a kormányhatároza­tokat. A népi ellenőrzés, bár sok ember akaratától függ, mérssem le­het spontán mozgalom. Vitatkozni, beszélni kell róla, milyen legyen, ki fogja össze és hova tartozzék. Az elhatározás azonban nagyon sok ember szívében ott él, sokan követe­lik: hathatós népi ellenőrzést!... Varga József sálád j a is volt itthon az ember <az nem akart) én csak leszerződtem most is. — Termeljen az, aki ssereíi a cukrot — szól közbe az öreg — én lerázom a tésztáról Inkább a szőlő. Most telepítettünk. Igaz, termés még nincs rajta, de majd lesz öreg napjaimra... — Szereti a bort, Lajos bácsi? — kérdezem. Megütközik rajta, úgy néz rám, mint aki azt akarja mon­dani: bolond ember, alá nem szere­ti. — Hét moziba-, meg a kuttúrháa- ba járnak-e? t— Én csak elmegyek — mondja az asszony. — De az embert nem lehet elcsalogatni. Azt mondja: sokat kell ülni a moziban, inkább elmegy az »apák boltjába«. Én eljárok min­denhová, mulatságra, színdarabra, ő meg inkább elbeszélget a szomszé­dokkal a gazdaságróL.. ANÉLKÜL, HOGY SZÓLNÉK, visszakanyarodnak az újsághoz. Az asszony szól először: — Hallja-e, tehetnének az újság­ba több horgolást, meg kézimunkát. Ahhoa úgy is nehezen jut az em­ber. Aztán ilyenkor télen csak el- kézimuinkázgatnék itt a lóoán. ígérem, hogy meglesz, de alig mondom ki, Lajos bácsi is megszó­lal: — Hanem írhatnának maguk új­ságírók egy valamit Marcaliról is. Itt van ez a büdösárok, amelyik a felső laktanyából hozza le a szenny­vizet. Olyan rossz a levegő, nem le­het megmaradni körülötte. Aztán itt van mellette a népbolt, meg a szifcvízgyár... Maguk talán segít­hetnének ... — Különben nincs kifogása a új­ság ellen, Lajos bácsi? — kérdezem, hogy még egyszer úgy istenigazábóJ kipakolhasson. — De van! j— vágja rá erőtelje­sen. r- Az a baj, hogy nem küldenek hozzá okúiét... Jávsri Béla Méltán nevezhetjük a furcsaságok hetének a most elmúlt hét napot. Va­lóba*. egész csők orr* való rendkívüli furcsa esettel találkoztunk a sportpá­lyákon, vagy azok környéké*, összegyűjtöttük e csokrot és íme. átnyújtjuk olvasóinknak. A LEGFURCSÁBB ESET kétségkívül Siófokon történt, a Siófok—K. Hunyadi Vasutas megyei I. osztályú labdarúgó mérkőzésen. E mérkőzés tudósításában már részben elmondottuk, da moat rész­leteiben is ismertetjük, hogy mi történt valójában Siófokon. l:0-ra vezetett a haz-sii csapat és ebben nincs is semmi különös, mert hisz a siófoki együttes jobban Játszett, mint a listavezető ka­posváriak. A 41. percben járt az óra mutatója, amikor egyenlítési alkalmuk nyílt mégis a kaposvári vasutasoknak. Németh (és nem Laki. mint a tudósítá­sunkban szerepelt) kitört, kicselezte az eléje futó kapust. A ll-es pontról ka­pura lőtt. Mindenki azt hitte, hagy meg­született a kiegyenlítő gól, még líári is, a siófokiak egyik tartalékjátókosa, alti a kapu mögött tartózkodott, mint ren­dező. Nyílván megpezsdült benne a fut­ballista vér, megfeledkezve rendezői mivoltáról, berohant a pályára és az ötösről kivágta a mezőnybe a labdát. Az ilyen esetet n labdarúgó játékve­zető tanfolyamok vizsgáin, ha kérdésül kapják a jelöltek, úgy vélik, hogy ilyes­mi nem fordulhat elő a pályán. No lám, Siófokon is előfordult (sőt egy Ízben a magyar—bolgár válogatott találkozón is Szófiában, egy bolgár katona hasonló­képp cselekedett). A játékvezető — Hanga János — a szabályok szellemé­ben járt el, amikor nem ítélt gólt. har nem játékvezetői labdával folytatta a játékot. Az ügynek persze nincs vége, mert a vasutasok óvtak, mondván, hogy a rendező beavatkozása meghamisította a mérkőzés eredményét. Bizony a fe­gyelmi bizottságnak nem lesz könnyű dolga, amikor ebben az ügyben dönte­nie kell. A FURCSASÁGOK KÖZÉ tartozik a KMTE kapusának. Boldognak múlt va­sárnapi esete is. A Délbudai Spartacus l:0-ra vezetett a KMTE ellen, amikor a budapesti csapat balszélsője mintegy 3 —4 méteres lesen -kapta a labdát. Le­állt a kaposvári védelem, de annyira nyilvánvaló volt a. les, hogy a Spartacus játékosok is leálltak — kivéve az emlí­tett bal-szélsőt. A Spartacus-csatár már ott volt az ötösön és egyedül Boldog állt vele szemben. Mindenki azt hitte, hogy itt a második Sartacus gól. Bol­dognak azonban, mint rutinos kapusnak, mentőötlete támadt, s ekként szólt a lőni készülő csatárhoz: »Add ide«. S ujjávial mutatta is, hogy hová, a kezébe. A lesről elindult csatár meg is fogadta Boldog szavát és a szó szoros értelmé­ben a kapus kezébe feladta a labdát. Azt beszámolónkban elmondottuk, hogy miként fogta utána a fejét, amikor meg­tudta, hogy nem volt fütty. Nemcsak furcsa eset ez ugyebár, hanem tanulsá­gos i-s, hogy egy rutinos játékos kellő lélekjelenléttel esetleg nehéz helyzetben is tisztázni tud. MÉG EGY FURCSASÁG történt a KMTE házatiján. Ismeretes, hogy az újonc ka­posvári NB Il-es csapat áll legjobban a megyében kapusok dolgában. OtJt van Bo»- og. Kovács, Tóth és Lstvándi. Mind a négy csaknem egyenlő képességű, te­hetséges kapuvédö. Ezért keltett aztán nagy meglepetést az, hogy a KMTE II. Cío-pata a megyei II. osztályban vasár­nap egy mezőnyjátékost, Ducsait vé­dette. Az eredmény? Hat bekapott gól. Ugyebár ez nemcsak furcsa, de tanul­ságos is? KORÁNTSEM FUP.CSASÁG a történet első része, hanem inkább szomorú. Szo­morú azért, mert egy NB Il-es játékos­tól joggal várja el mindenki, hogy a sportszerűség legelemibb szabályait szem előtt tartsa. Burutz, a Szombathelyi Pa­mut kapuvédője a K. Kinizsi—Szombat­helyi Pamut találkozón azonban megfe­ledkezett az egyik legelemibb köteles­ségéről, arról, hogy megbecsülje ellen­felet. Ahogyan ez a magáról megfeled­kezett kapus Tóthot, a Kinizsi jobbs-zél- sőjét ököllel kiütötte, -az még Döfi Ban­dinak is becsületére vált volna. Ebbe® a történetben az első rész tehát szo­morít, furcsa az, hogy a játékvezető mindebből semmit se látott. De nein látta az esetet egyik partbíró sem. Vagy talán ügy vélekedtek, hogy jobb az ilyet non látni? FURCSÁNAK TALÁLJUK a Magyar ökölvívó Szövetség kapitányának, Bárt- fai Béla sporttársmak válogatási módsze­rét'. A szövetségi kapitány hivatalba- lé pús-ekor a vidék felkarolásáról be- sízéit. Nemrégiben Kaposvárott járva, nekünk is erről nyilatkozott, s kérdé­sünkre elmondotta, hogy milyen örven­detes a válogatás szempontjából Dörj Andrásnak kitűnő formája, amellyel Kaposvárott percek alatt elintézte Ar­cost Két héttel később, azaz a múlt vasárnap Dóri Budapesten egy nála tfe kilóval nehezebb, ismeri nevű öklözőt. Angermannt győzte le, ismét imponáló fölénnyel. Mbit erről beszámoltunk. * küzdelem csak három per ig tartott. Ezért tartjuk furcsának, hogy a szövet­ségi kapitány -a válogatott keret össze­állításánál a váltósúlyúaknái még csajt számba se vette Dőrit. A kaposvári nyi­latkozat után ez különösen furcsa. ENGEDTESSÉK MEG, hogy sportjegy­zeteink befejezéseként ne egy kapos­vári furcsasággal álljunk elő. Mi, vidé­kiek úgy vagyunk, hogy egy kicsit azért örülünk annak, hogy a sokak által el- parentált vidéki sport úgy feltört, mint azt az NB I. labdarugó bajnokságába® láthatjuk, örülnek ennek Somogybán, de természetes még jobban Tatabányán, vagy Szombathelyen. Szombathelyen járva hallottuk a szurkolók panaszát. A múlt vasárnap lejátszott NB I-es rang­adóról, a Szombathely—Tatabánya mér­kőzésről van szó, amelyet a Magvar Rá­dió, nem tudni ml okból, kifelejtett a közvetítésből. Nem aRarjuk azt mon­dani, hogy a rádiónál nem örülnek a .vidéki sikereknek, mert nyilván valami tévedésről lehet szó. De mégis furcsa, nemdebár? Kovács Sándor SZÜRET UTÁN LESZ AZ ESKÜVŐNK... Esküvői lóriikat, finom, palackozott karokat rendelésre postán is szóllíl az ORSZÁGOS ÜDÜLŐVENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT TERMELÖCUKRÁSZDÁJA, SIÓFOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom