Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-08 / 288. szám
V SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1951. december 8. Vízvári háborúskodások a kultúrház körül... Miéli nincs kulturális élete egy népes falunak ÁLDATLAN ÁLLAPOTOK URALKODNAK VÍZVÁRON a kultúrház körül, mióta a kultúrház községi tulajdon és önellátó lett. Láthatatlan, majd nagyon is látható, hallható csatározások folynak, aminek érthető következménye, hogy meghalt ebben a népes községben a kulturális élet. Egyedül a vándormozi hoz némi változatosságot a falu — ilyenkor télen különösen egyhangú életébe, no meg a KISZ-íiatalok rendezte tánc- mulatságok. Hivatalos ünnepeken pedig az általános iskolás tanulók műsoros estjei. A kultúrház anyagi gondokkal küszködik, hiszen önálló rendezvények hiányában miből is lehetne bevétele? Egyedül a Moziüzemi Vállalat fizet havonta hetven forint teremhasználati díjat, ezzel szemben a havi villanyszámla összege százkilencven forint. Rendelet írja elő, hogy független, vagy nem függetlenített kultúrházról is van szó, ha valamilyen szerv, tömegszervezet igénybe akarja venni a kultúrházat rendezvényeinek idejére, teremhasználati dijat köteles fizetni. Vízvár azonban nem azért Vízvár, hogy érvényt lehessen szerezni ott az ilyen rendeletnek. Senki sem hajlandó fizetni. Az öregebbek azért, mert azt hangoztatják: — »►nem az államé ez a kultúrház, mert ennek az alapjait a mi leventéink rakták le régen! Ez a mienk és magunknak nem fizetünk használati díjat.« A falu idősebb lakóinak állandóan ismétlődő tiltakozása azután lelkes hangoztatókra talált a fiatalokban is. Jó'lehet, mindenki tudja, hogy idővel a legjobb cipő is elszakad, a legerősebb épületet is megviselik az évek. Arról nem is beszélve, hogy az épület fenntartása, világítása, fűtése is pénzbe kerül. Egy szó, mint száz, ebben a háborúskodásban, hogy «■kié a kultúrház«, vagy «mi sem fizetünk terembért, mert senki nem fizet« — elvész a lényeg, illetve a lényegre, az egészséges kulturális élet kialakítására nem jut energia Sós Dezső, az általános iskola igazgatója — aki egyben a kultúrház vezetője is — már belefáradt az eredménytelen vitákba. Talán túlságosan is belefáradt, annyira, hógy feladta a harcot, félreállt. A nemrég még híres vízvári népi együttest szétzüllesztette az ellenforradalom. Egyik fő mozgatója, Sabankó Mihá'y traktorista megnősült — s mint ez már néhol szokás lett — ő sem törődik a közösség ügyével. Sós Dezső igazgató meg éppen a «fizetni, nem fizetni« viták miatt kevésnek bizonyul egyedül arra a feladatra, hogy összehívja az együttest. Pedig akadt eev lelkes jelentkező, Bakonv.i Erzsébet gyakorlóéves tanítónő személyében. aki feiaíán'otta, hogy szívesen tanítja az együttes tánccsoportját. A jószándék ellenállásba ütközött. Miért, miért nem, a vízváriak a közmondásbeli sültgalambra várakoznak. Azzal hárítják el maguktól a segítő kezet: — «maid jön haza a Csikvár Jóska, aki vízvári gyerek, majd az tanít új táncokat!« így azután az együttes feltámasztásának ügye kezd hasonlóvá lenni egy sárbaragadt szekérhez. Nincs az az erő, ami megmozdíthatná, közönyéből kirántaná. Pedig Sós Dezső azt mondja, szeretik a vízváriak a kultúrát. Ha például ellátogat a Déryné Színház ide, elkeserí- tően kicsinek bizonyul a kultúrház színházterme. Mostanában azonban még a színház sem jön. Tehát Vízvárat! nem történik semmi a hetenkénti mozielőadásokon és az ablak-, asztal-, széktöréssel záródó KISZ-bálokon kívül. Helyes, hogy a KlSZ-fiatalok otthonuknak tekintik a kultúrházat. A jó szervezeti élet alapfeltétele, hogy az esetenként fts*zagyülekező fiataloknak legyen hova menniük. De vajon jónak mondható-e ott a szervezeti élet, ahol a fi italok jogainak hangoztatásában fő helvet a bálok ingyen teremben való rendezése jelenti? Ahol semmi másra nem telik, csak a táncra, mintha csak abból állna az élet?! Mert a fiatalok nem hajlandók kultúrcsoportot alakítani a kultúrházon belül. Tóka György KISZ-titkáirral az élen azt hangoztatják: ha mi színdarabot játszunk, nekünk kell a pénz, azt nem adjuk senkinek? Miért nem adhatnák? Kinek a pénztárcáját hizlalja az a pénz, amit esetleg bevennének egy-egy színdarab előadásából? Hát nem a kultúrház helyzete lenne jobb, nem a kultúrház lenne a befolyó összegekből szebb, alkalmasabb arra, hogy kultúrált szórakozással töltsék ott idejüket a fiatalok és idősebbek egyaránt? A községi taaics, erejétől tellőan, segíti a kultúrházat. Tavaly tataroztatta a községfejlesztési alapból, az idén pedig az eltörött székeket, bezúzott ablakokat csináltatta meg. Többre nem telik. Erőltetni pedig nem érdemes addig, amíg a fiatalök például a saját táncrendezvényeiken sem hajlandók ingyen muzsikálni. Pedig a kultúrház hangszerein játszanak, s mennyi pénzt kerestek már a «maszek« zenélgetéssel! Mi lenne, ha a kultúrház vezetője egyszer olyan kéréssel állna elő — szerintünk jogosan —, hogy fizessék meg visszamenően a hangszerek kölcsönzési díját? Sós Dezső a KISZ-fiatalök elvadultsága mellett arra panaszkodik, hogy k .-vcs a fiatal, akikkel lehetne kultúrcsoportot alakítani. — A fiataloknak itthon kevés a munkalehetőségük, vidéken dolgoznak és hét végén járnak haza. Nos, a kultúrélet hiányát nem lehet ezzel magyarázni. Ha a falu lakói valóban igényelnék, hogy a kul- túnházban történjék valami a duhajkodó bálokon kívül is, akkor találnának a község vezetői megoldást arra, hogy megalakuljon valamiféle csoport, akár színjátszó-, akár tánccsoport. Az igazság azonban az, hogy a KISZ- fiatalokkal az élen (szerintünk nem ebben kellene elöl- járniok a kiszeseknek!) a vízváriak számára a kultúrát a táncestek jelentik. Tarthatatlan állapot, hogy egyedül az általános iskolások kultúrcsoportjára lehet csak számítani, ha valamilyen rendezvény megtartásáról esik szó. Nem éreznek semmi felelősséget a falu vezetői ezért, akik engedték, hogy a KISZ-fiatalök államot alkossanak az államban, hogy üljenek nemlétező babérjaikon anélkül, hogy eszükbe jutna egy kicsit, hogy a közösség szolgálata legszebb feladataik közé tartozik? Olyan kulturális életért, ami pil.anatnyilag «virágzik« Vízvárait, teljesen felesleges tervezni, hogy a községfejlesztési alapból 1958-ban hozzákezdenek egy korszerű kultúrház felépítéséhez százezer forintos beruházással. Teljesen felesleges kiadás lenre, amíg a száztíz férőhelyes kultúrház nagytermét és két kisebb helyiségét nem tudják élettel megtölteni! VÉGEZETÜL IGEN ÖRÜLNÉNK, ha legközelebbi látogatásunk alkalmával megváltozott állapotokat találnánk Vízvárott. Ha akkor már nem okozna fejtörést a kultúrház vezetőjének a havi villanyszámla kifizetése és ha olyan időben kopogtatnánk a kultúrházba, amikor ott éppen próba folyik, Sós igazgató vezetésével. Hiszen ő szívesen segítene. Arról is jó lenne hallani, hogy a vízvári népi együttes készül valamire, otthoni fellépésre, vagy vidéki vendégjátékra! Nem nehéz, csak hozzá kell látni, felszámolni a kulturális élet kibontakozásának gátlóit, a háborúskodásokat. — U — CSIKY GERGELY születésének 115. évfordulójára Ma 115 éve, 1842. december 8-án született Csiky Gergely, legnagyobb kritikai realista drámaírónk. Az ő küzdelmekkel teli élete, alkotásai és útmutatása a magyar irodalom számára felbecsülhetetlen érték. S ha követői nem is akadtak, írói fejlődésének útja az újromantikáról a kritikai realizmusig a magyar dráma kialakulásának alapköve, alappillére volt. Csiky már kisgyermek kora óta verselt. A kisdiák megjelent versei akkoriban nem voltak sem jobbak, 'em rosszabbak, mint a hasonló korú, értelmesebb ifjak költeményei. Mégis feltűnő bennük a többiekét felülmúló formaérzék. Tizenhét éves korában már simán, gördülékenyen verselt, teljes birtokában volt a viers- technákának. Ennék ellenére sem lett költő belőle. Katolikus lelkész, majd teológiai tanár volt, de olvasmányai között túlnyomórészt világi - műveket találunk. írói élete tulajdonképpen Te- mesvárott kezdődött, ahol már novellákat írt. francia novellákat fordított. Egyházi felettesei azonban nem jó szemmel nézték volna világi tevékenységét, ezért álnéven. Marosi Gyula néven küldte írásait a «Fővárosi lapoknak«. Papi pályafutása idején döntő fejlődést jelentett a «szegények tiszti ügyésze« és a «szentszéki ügyész« megbízatás. Ilymódon találkozott először a szegény emberek panaszai val, s betekinthetett a jolgári családok életének belső «titkaiba« is. Tapasztalataival kitűnő anyagot szer zeit későbbi drámáihoz. Pap volt Csiky Gergely, de olyan pap, ki lázadó hangulatba került, ki magányában zongora mellé ült és a forradalom dalát énekelgette. 1830ban kilépett az egyházi rendből és teljesen az irodalomnak szentelte életét. Fordításai után igazi nagy sikereit csak férfikora delén aratta. Különösen a Mákvirágok, (eredeti címén Proletárok), a Cifra nyomorúság és a Vasember nyerték meg a közönség tetszését, vígjátékai közül pedig a Nagymama maradt legtovább színpadon. Csiky kora társadalmának jellegzetes alakjait vitte színpadra, tudott; jellemeket alkotni és jobban meglátta a társadalom fonákságait, bajait, mint kortársai. Meséd rendkívül érdekesek, párbeszédei elevenek, s alakjai mindig a társadalmi előítéletek vagy emberi elfogultságok hatása alatt cselekszenek, de lelkűkbe« nem romlottak. Csiky mindig irtózott attól, hogy valóban gonosz figurákat vigyen színpadra. Hatásos jelenetei, erős szatírái, drámai nyelve a nyolcvanas évek páratlanul népszerű drámaírójává tették. Csiky Gergely rövid élete alatt — fordításainak tömegét nem is számítva — 31 színművel, hét regénnyel, illetve hosszabb elbeszéléssel és két novelláskötettel ajándékozta meg a magyar irodalmat. Mégis — az utóbbi évektől eltekintve, amikoris próbál« kozások látszanak a nagy adósság törlesztésére — úgyszólván teljesen kifelejtették Csiky Gergelyt az irodalomtörténetből. Pedig a drámaírói mesterségbéli tudás oly magas fokán állt, mint előtte senki az egész magyar irodalomban. Színházunk az ő nevét viseli, s az idei évadban egyik színpadi művével is megismertette a közönséget. Ápoljuk tovább Csiky emlékét, őrizzük és tegyük közismertté szellemi hagyatékát. Olvasnunk kell és tanulnunk tőle... CSIKY GERGELY SZÍNHÁZ Ma este 7 órakor, továbbá minden este 7 órakor, vasárnap délután 3 órakor LEHÁR: LUXEMBURG GRÓFJA nagyoperett 3 felvonásban Rendezte: SALLÓS GÁBOR Jegyek előre válthatók, szelvények beválthatók a színház jegyirodájában, Május 1 a. 23. Telefon: 11-03 !!ll!li!l!il!Ui!K'!l' Z"" yermekedért aggódó édes- anya, édesapa! Neked írom e néhány sort, vieled szeretnék bekukkantani egy délutánra a kórterem fehér ágyaaskái közé. Talán még nem jutottál el gyermekeddel a fehérköpenyss orvosok, melegszívű ápolónők, fáradt-szemű beteg gyermekek világába. Kívánom, hogy soha ne kerüljön sor erre. Mégis jöjj, olts magadra fehér köpenyt, kösd fel ajkadra a patycUMtiszta szájkendőt, s nézd meg, mi van ott belül. Nézd meg, hogy láss és bízzál emberekben, kik sokszor lehetetlen jaek látszó dolgokat művelnek. Ezen a délutánon nem látsz különös eseteket. De nézz körül, oly megnyugtató a csend, oly magával- ragadó a légkör! Itt-ott feltűnő és tovasuhanó ápolónőhet látsz. Még nem tudod, csak sejted, hogy e gyors lépt k mögött mi rejlik. Sejted, hogy egy csecsemő levegőt, a nagyobbacska tatán epren teát, vagy orvosságot kér gondozójától. Ugye, velem jössz, ügye akarod látni a kis betegeidet? Vezetőt is kapsz magad mellé. Dr. Futár Raymond adjunktus kalauzol a folyosókon, kórtermeken át. Nos, indulhatunk? Az adjunktus szobájától jobbra zárt ajtóhoz érkezünk. Nézd csak a feliratot. «Koraszülött osztály«. Idegeneknek tilos a belévés. Most nem vagy idegen, a fehér kömény feljogosít, a belépésre. Gondolataid kavarognak, s valami megmao-arázhatat- lan érzés költözködik szivedbe. Igen. egy kicsit szorongató érzés. P!ci apróságokat fogsz látni, akikről azt hinnéd soha vem nőnek nagyra. Apróságokat, akik túl korán igyekeztek mealAtni a napvilágot. s rtk-'k«' mégis megmentenek, felnevelnek idebent. Minden ragyog a tisztaságtól, a falak, ajtók és a bútorzat. JÖJJ A KICSI AQYACSKÄKHOZ Ugye megcsapott a meleg? 28—30 fok. Sokszor még több is. Nézz csak körül, három felől sugárzik az életet adó hő. Fent a mennyezeten csőrendszerből ventilátorral szórják szé.t. a meleget, alul radiátor van és tnllanykálvha. Minden box falára hőmérőt, páramérőt helyeztek el a gondos kezek. S a csempékben, a boxok üvegfalain látod magadat. De csak egy pillanatra. mert az üvegfalak mögött akaró életeket látsz, s ők most sokkal fontosabbak, érdekesebbek önmagodnál. /V ózd csak, ez a kisfiú itt 1100 * ' grammos volt, amikor megszületett. Hogy rugdalózik! Milyen aranyos, ötvennyolc napja van itt s azóta nagyon szépen gyarapodott. Hát ez a legkisebbik? Nem is hinnéd, hogy él. Azt gondolod, kis játékszer, pedig élet van benne, s akaratlanul is az jut eszedbe: mi lesz, ha megnő, esztergályos, iparosember, mérnök, vagy orvos? Kibontják, meg fs mutatják neked. Oly vékonvak a karjai, mint a mutatóújjad. Szeretnéd ölbekapni, megcsókolni e parányi embert. De ne tedd, vigyázz, a boxokba már nem mehetsz be. Megnézed a kórlapját? Ugye hihetetlen? 00 dekás volt, amikor megszületett. Először csak két gramm volt a tápláléka, most már négyet, ötöt is kap! Nagy ember lesz belőle. Sorra nézed őket, mindegyik hathét hónapra született, és most szondán keresztül táplálják. Van olyan is köztük, aki tudna szovní. De qly gyenge még az édes, kifáradna pillanatok alatt... Figyeld csak a nővérek arcát. Mind az ő gyerekeik. Hogy becézg^tik, hogy babusgatják őket. Talán édesaz anyjuk sem szerethetné jobban apróságokat... De ennél az ágyacskánál mégis könny szökik a szemedbe, elszomo- rodsz. Nézd ezt a kis ártatlant, a nagyobbak közül Való. Hetvennyolc napos és ólvan bánatos szemmel néz rád. Talán anyukáját keresi? Igen, bizonyába. Mert ő még nem jött be, még sohasem nézte meg kicsinyét. Elmúlt két hosszú hónap, s még senki sem érdeklődött, hogy van, él-e a kis koraszülött. Ugye szégyelled magad az anyja helyében... S ha találkoznál vele megmondanád, hogy nem is édesanya az ilyen... hogyha nincs szivében szeretet, miért hoz életet a világra... E szomorú érzéssel szívedben, s megnyugvással, hogy mégis van, ki amtai szeretettel veszi körül a csecsemőt, búcsúzz most tőlük, hagyd pihenni, nőni, gyarapodni a kis kórterem lakóit. Egyszer majd viszontlátod őket, amikor talán érmen a te ügyedben járnak el igazságosan vagy kenyeret sütnek -vasárnapi asztalodra. .. Bepillantunk a tejkonyhába is? Csak egy percre. Ugye sejted, milyen ragyogó tisztaság van itt. Nem is tudnám papírra vetni. Itt főzik a tápszereket, s a jégszekrények féltve őrzik az anyatejgyűjtő állomásról hozott tinóm, édes táplálékot. t't úgy tűnik — jól érzik magukat a csecsemők. Az osztály adjunktusa be- "zéi helyettük, ő mondja el, mi fáj, miért vannak itt. D e menjünk tovább. Erezetlek a két éven aluli gyermekek birodalmába, a csecsemőosztályra. Kívülről még hallod az «oá«-t, de nyitod az ajtót, s elnémulnak a betegek. Várnak valamit. A dokiorbácsH vagy az ápolónőt? Egy kis táplálékot vagy kedves simogatást? Ugyan, ki tudná hirtelen megmondani... Apró, fehér ágyacskáikban — szinLátod, ezek a sontadásos gyerekek. Ez a kis kopasz — oly édes, pisze or- ~a van — április elején született, és a súlya csak 4 kg 70 deka. Pedig azt mjondják, 7 kilónak kellene lennie. Amott egy «régi lakót« látsz, 394 navia van itt és alig érte el a 4 kg 30 dekát. Most úgy gondolod, azonos betegség gyötri őket. Pedig nem. A doktor bácsi jól tudja, hogy ez utóbbi súlyosabb, a gyomrával, bélrendszerével van némi veleszületett károsodás. S az előbbi sorvadásnak oka -sak az otthoni környezet, a helytelen gondozás lehet. De mindkettő felépül. Tudom, most már egy kicsit szivedhez nőttek ők, egy kicsit ott vir- rasztasz betegágyuknál, s aggódva figyeled a vérátömlesztés, a diéta naoy a vitamin adagolás hatását. Gondolj rájuk, de ne ess kétségbe, jó kezekbe vannak... Bekukkantasz a másik kórterembe is? A környezet már ismerős, csak a csecsemők, az arcok és a betegségek változnak. Ide hozzák a szezonális betegelcet, a bélhurutos, influenzás csecsemőket. Látod, amint az orvos végigsimít homlokukon, figyeled vizsgálódó szemét, s tudod, hogy néhány nap még, s az édesanya boldogan, önfeledten szoríthatja Iteblére szemefényét... JWos, van még egy állomás, ott ' fönt, a második emeleten, oda már derűsebb arccal lénhetsz be. Ez a «nagyok« osztálya. Fiúk és lányok külön kórteremben várják a gyógyulást, bár ha rájuk nézel, úgy érzed, nem fáj semmijük. A Darány-pusztai Tóth Katit már alig tudják ágyban tartani. Hallod, milyen nagyhangú a kis cserfes? Velük már beszélgethetsz. Leülsz az ágyuk szélére, s ők mondják, napestig csacsognak kedvesen. Van itt serves, reumás, vesegyulladásos és vakbeles. De legtöbbjüknek szívével van baj. Köny- nyen viselik — hallod, hogy méltatlankodnak a kórházi ágy miatt? — mert nem éreznek semmit. De a laboratóriumi vizsgálat kimutatja a bajt. Ök sem egészségesek, korán megismerték a kórházi ágyat. Simogasd meg őket, s kívánj mielőbbi gyógyulást! ... Lefelé indulsz a lépcsőn, gyermekedért aggódó édesanya, édesapa. Az előcsarnokban megállsz egy pillanatra, becsukod a szemed. Éjszakai kép rajzolódik ki előtted, önmagádat látod, amint éjfél körül levegőért kapkodó, hörgő gyermekeddel rohansz végig az utcán, s kiabálni, ordítani szeretnél segítségért. Szemed fénye, kicsi gyermeked veszélyben, s önmagadat, mindenedet odaadnád, hogy megmentsék őt. A kórház gyermek- osztályán jóságos telcintetü orvos fogad. Megvizsgálja gyermekedet és nyomban megszünteti az életveszélyes állapotot. De te nem hiszel, nem bízol, ott szeretnél maradni, s nem i_s tudod, hogy ezzel megnehezítenéd gyermeked gyógyulását. Az orvos megért éged, de te nem akarod megérteni őt... J\Jyisd ki a szemed az osztály ető- 4" csarnokában. Nézz körül és láss! Lásd a nővér jóságos orcát, M éjfél után megy gyermeked ágyához, hogy megigazítsa takaróját, figyelj szeretettel bizalommal az errvosra, kinek szent hivatása, hogy egészségesen adja vissza gyermekedet... JÁVORI UÉLA
