Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-05 / 285. szám

BABI es BOBI ÖLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK I XIV. évfolyam, 285. szám. AKA äö FILLÉR Csütörtök, 1957. december 5. OKULJUNK BELŐLE! AZ ITAL TETTE ÚTTÖRŐ HlRADÖ MIELŐTT A FÜGGÖNY FELGÖRDÜL... ERŐSÍTÉS ÉS FEJLESZTÉS Egy hónappal ezelőtt fogtak hoz­zá minden termelőszövetkezetben Ja leltározáshoz. Pontosan rögzítet­ték mennyi a vagyonuk, milyen 'terményféleségből mennyi kerül a csűrbe, padlásra, mit vettek és mit Bdtak el, mekkora összeget fordí­tanak a közös tulajdon gyarapítá­sára, mekkorára növelik az alapo­kat és egységenként mennyi jár a {tagoknak. Kisebb-nagyobb zökke­nőkkel tovagördült ez a munka, s megerősítés végett a járási szervek elé kerültek a zárszámadás okmá­nyai. Néhány szövetkezetben már ki is hirdették az eredményt. Ahol még nem jutottak el idáig, ott tanul­hatnak mások tapasztalataiból. Múlhatatlanul fontos követelmény, hogy tiszta képet mutasson a zár­számadás. Nem jó az, ha abból ki­hagyják a kötelezettség teljesítését. Volt olyan szövetkezet, amelynek ve­zetősége azzal akarta nyolcvan fo­rint fölé tornászni a részesedéit, hogy a másnak járó, csaknem ki­lencvenezer forintos tartozást egy­szerűen számításon kívül hagyta. Olyan törekvésre is volt példa, hogy a magas osztalék miatt mérleghiány keletkezett volna. Máshova pedig — mint például a marcali járás né­hány tsz-ébe — az egyes vállalatok jogtalan követelésekkel kopogtattak be: már megfizetett adósságokat új­bél akartak rendeztetni, vagy pedig a jövő évben esedékes tartozást pró­báltak a szövetkezet egyszámlájáról leemelni. Nincs ok e visszásságok eltűrésére! De nincs helye az olyan rövidlátó bőkezűségnek sem, ami azokban a ísz-ekben akar meghono­sodni, ahol a jelenlegi kevésszámú állatállomány szükségletét meghaladó takarmány az utolsó szemig és szá­lig a tagok portájára vándorol. Igaz, hogy szépen nőtt az állatlétszám eb­ben az esztendőben. A kaposvári já­rás szövetkezetei ma negyven száza­lékkal több állatnak a gazdái, mint az év elején. Ennek ellenére itt is, de másutt is, több szarvasmarhára, sertésre van szükség, hogy jobb ter­mő erőben legyenek a földek, s hogy táguljon a pénzforrás. Ezért bánja­nak takarékosan a takarmánykész­lettel a szövetkezetek. A patosfai Búzakalász ugyan a kukoricán kívül szétmért munkaegységenként 12 kiló abrakot, de a közgyűlés elhatározta: ha több állatot tudnak venni, akkor a tagság köteles azok takarmányát összeadni. A zárszámadások megerősítésénél e dolgok nagy figyelmet érdemelnek. Ezért parancsolja azt a rendelet, hogy a felülvizsgáló bizottságban vegyenek részt a szakemberek. A szükséges takarmánykészletnél nyil­ván a járási főállattenyésztő véle­ménye a döntő. A tavasziak vető­magjának félretevése pedig elsősor­ban a járási főmezőgazdász szakmai hozzáértését igényli. Ne hagyják fi­gyelmen kívül ezt a barcsi, fonyódi és siófoki járásban sem. Az évi mér­leg elkészítése, illetve jóváhagyása nem csupán számszaki feladat, tehát nem csupán a járási 'főkönyvelőnek és a bank megbízottjának a dolga. Vegyen részt a bizottságban min­denki, akinek ez a kötelessége. A hiányos zárszámadást lássák el meg­alapozott javaslatokkal és érjék el, hogy e gyümölcsöző elgondolások pótlólag érvényesüljenek abban. Több termelőszövetkezetben elő­fordult már, hogy nem az esti, ha­nem a nappali órákban tartják a közgyűlést. így van idő a tsz egész munkájának részletes, közgazdasagi elemzésére — ez jellemezze a beszá­molókat és ilyen tartalmúak legye­nek a hozzászólások is. Répáson pél­dául alaposan megvitatták: mit tesz­nek a jövőben. Többek között elha­tározták, hogy törzskönyvesekre cse­rélik ki lovaikat és a halgazdaság­tól tavat vesznek át. A somogyvári Szabadságnak módjában lett volna a szerződéses hízókra kapott 63 ezer forintot is kiosztani, de ők számol­nak a holnappal is. Abban állapod­tak meg, hogy munkaegység előlegre tartalékclják ezt az összeget, hiszen a serié-,eket csak az új gazdasági év­ben szállítják el. Ahol a vezetőség szót értett a tagsággal, ott megvaló­sulnak a helyes javaslatok. Az évzáró közgyűlés az a fórum, ahol mérlegre kell tenni a bajokat is, keresve azok ellenszerét. Ne hall­gasson a beszámoló a rendellenessé­gekről sem. Okos dolog lett volna, ha Gaiosfán a megengedettnél na­gyobb háztáji gazdaságot is bírálat tárgyává teszik és határoznak an­nak elrendezéséről. Mindenütt vi­tassák meg a munkafegyelem, a ve­zetés, a szövetkezeti demokrácia, a kilépettekhez, kívülállókhoz való viszony javításának mikéntjét is. A zárszámadás az elmúlt esztendő berekesztése és új gazdasági év meg­nyitása. Ezért nem mindegy, hogy milyen útravalóval indulnak neki a szövetkezetek a jövőnek. Kívánatos, hogy a közgyűléseken részt vegye­nek és útmutatást adjanak a fel­sőbb párt- és tanácsszervek képvi­selői. Helyesen cselekedtek a csur­gói járásnál, amikor a vezetőket megbízták azzal, hogy patronáljanak cgy-egy szövetkezetét. Ezek az elv­társak hosszabb idő óta ugyanabba a tsz-be járnak, megismerik dolgos hétköznapjaikat, eredményeiket és hibáikat és a zárszámadáskor nem­csak áltálában, hanem pontosan tud­nak szólni a tennivalókról. Az is jó kezdeményezés, hogy az ünnepélyes közgyűlésen kilépetteket látnak ven­dégül a tsz-tagok. Ezáltal is omlik a mesterséges válaszfal közöttük és közelebb kerülnek egymáshoz. Nagy­bajomban és másutt is a zárszám­adáskor többen aláírták a belépési nyilatkozatot. Erősöd telt, szilárdultak szövetke­zeteink az idén, s ennek következté­ben fejlődtek is. Az erősítés és fej­lesztés ugyanis nem mond ellent egymásnak. Kétségtelenül legdön­tőbb feladatunk a meglévő termelő- szövetkezetek példamutató nagyüze­mekké formálása. Ám ebben nagy szerepe van a számszerű fejlesztés­nek is. Hiszen tsz-eink nagy része kicsiny, a legtöbb helyen a tagság erejét túlságosan igénybe veszi a munka. Több munkáskézre van szükség a szövetkezetekben — több ember biztosabban jobb eredményt érhet el. Mezőgazdasági nagyüzem nem a száz holdnál kezdődik. Szük­ségszerű tehát mind a taglétszám, mind pedig a földterület olyan ará­nyú fejlesztése, hogy a tagság a gé­pek segítségével megerőltetés nélkül ura legyen közös gazdasága minden dolgának. Azt se feledjük, hogy a tsz-mozgalom táborának szélesedése egyszersmind megerősíti abban a tu­datban a ma szövetkezeti tagjait, hogy jó utat járnak. Uj tagok meggyőzése, megnyeré­se a közös gazdálkodás számára — elsősorban a szövetkezeti parasztok dolga. Ki lenne hitelesebb szószólója a nagyüzemi gazdálkodásnak, mint az, aki ugyanazt teszi, amire máso­kat buzdít. Megyénk több mint 2700 szövetkezeti tagjának a megtisztelő kötelessége, hogy a megtalált biztos megélhetés forrásához elvezessen másokat is. Leginkább azokat hívják vissza maguk közé, akiket az ötven­hatos október vad szele kergetett szerteszét. Közülük is főképpen azt a' mintegy háromezer agrárproletárt, aki dolgos két kezénél egyebei nem mondhat magáénak. Ne sajnálják a hívó szót attól a csaknem 7800 pa­rasztembertől sem, akinek az a pár hold föld nem ad ugyan sok munkát, de a termést is szűkrnarkúan méri. Ezek előtt az egykori tsz-tagok előtt nyissa meg kapuját minden terme­lőszövetkezet. És mi legyen azokkal, akik szövetkezetüket még most is csupán emlékezetükben őrzik? Bát­ran fogjanak össze, keltsék új életre közös boldogulásuk kútfejét. Számos helyen van föld is, kihasználatlan épület is — csak együttes paraszti akarat kell ezek szövetkezeti hasz­nosításához. Számoljon, gondolkod­jék, ismerje fel érdekét a falu dol­gos népe — és eszerint cselekedjék. Kaposvölgyi események A három héttel ezelőtt kezdődött kaposvölgyi szarvasmarha tenyész­tési hónap keretében 25 községben vcfit állatbemutató és rangsorolás. Minden faluban 12 állatot díjaztak, A 3 első, második és harmadik szarvasmarhák közül választot­té*: ki a szakemberek Kaposvölgye 35 legjobb és legszebb példányát. Szék díját külöm-külön állatfajon­ként, a vándorserleget, valamint az elismerő dísz- és egyéb okleveleket Magyari András, a földművelésügyi miniszter első helyettese osztja ki december 8-án Ráksiban sorra ke­rülő aáróünnepélyen. Télapó-esi­Szinte ki sem látszanak a munkából a Városi Nő­tanács asszonyai. Olyan szeretettel, olyan lelkesen ké­szülnek a gyermekek szórakoztatására, megvendégelé- sére, hogy bizony ők is érdemelnének valami ajándé­kot a jó öreg Télapótól. Meghívták már a gyerekeket. A Zója leányotthon­ból, a Süketnéma Intézetből, s az állami gondozott gyermekekből mintegy százhatvanat hívtak meg a pénteken délután 3 órakor kezdődő műsoros Télapó ünnepélyre. A Városi Tanács nagyterme ezen a dél­utánon megtelik mosolygó, várakozásteli arcokkal. Először rövid játékfilm szórakoztatja majd a gyere­keket, s aztán Streit Laura óvónéni mesél szép, élveze­tes meséket. S ha a gyerekek jól viselkednek, ezen a délutánon betoppan a Télapó is, s ajándékot osztogat az apróságoknak. A Nőtanáos vezetőségi tagjai már jó előre elkészítették a piros papucsokat. Ezekbe vará­zsol majd finom cukorkákat, csokoládét a nagyszakál- lú Télapó. S ha alábbhagy a várakozásteli izgalom, minden gyermeket finom, párolgó kakaóval és fosz­lós kaláccsal lát vendégül a Nőtanács. Éri 80 munhaegy*égért — egy két szoba konyháit, fürdőszobás 76aíig.as az wda télvíz idején a fejszék csattogásától. Az ütemes koppanásokat szinte zenei aláfestéssel látja el a fű­rész síró hangja. Ez az erdei dallam hatalmas szál fák­nak jelenti »halálát- A somogyi televény talaj gazdag kincse az erdő, ilyenkor ontja dús termékét. A hatalmas tölgyek, bükk-, vagy fenyő-szálfák rendre ledőlnek, hogy ipari szerfa, bányafa, vagy a dolgozók meleg la­kásának biztosításához tűzifa váljék belőlük. Amikor fényképezőgépünkkel a Délsomogyi Erdő- gazdaság kaszói erdejében jártunk, már hideg, metsző szél hasított a fák között. A gomolygó hófellegek és az erdő felett csapatokban keringő varjak mind mind azt bizonyították, hogy itt a tél. Ez a tél az erdőn a munka dandárja. Ilyenkor megsokasodik az erdőn, dolgozók száma, az állandó erdei dolgozók mellett számos idő­szaki munkás küzd a somogyi erdészetek tervteljesí­téséért. Ma már azonban jelentősen megváltozott az erdőn is a munka. Ide is bevonult a gép, mint hű segítőtárs. A hatalmas fák a gépfűrész segítségével pillanatok alatt dőlnek a földre. A felmunkálásban is legtöbb helyütt már a múlté a régi módszer, hogy keresztfű­résszel kelljen darabokra szelni a rönköket, mert bár­milyen vastag is a törzs, vagy •-■ •' nős az ág. a gépfű­rész itt is gyors és jó munkát végez. Persze a gép irá­nyítása erőt, ügyességet és szakértelmet kíván. De beszéljenek felvételeink a kaszói erdőről. lakás A répáspusztai Első ötéves Terv Termelőszövetke­zet gazdag zárszámadási híre eljutott a környező fal­vakba is. Tíz család kérte már a felvételét ebbe a jó­módú, egyre virágzóbb szövetkezetbe, de lakáshiány miatt nem tudják a kéréseket teljesíteni. Ez a tény akadályozza a közös gazdaság terjeszkedését is. A tsz vezetősége a legutóbbi taggyűlésen elhatá­rozta, hogy tavasszal tíz kétszoba, konyhás, fürdőszo­bás lakás építkezését kezdi meg saját erőből. Ehhez a téglaanyagot saját szénporos téglaégetőjük biztosítja és a szövetkezet építőbrigádja is rendelkezésre áll. Eze­ket a lakásokat a legjobban rászoruló családok kap­ják 25 évi kamatmentes törlesztéssel, amiért évente 80 munkaegységet fizetnek, illetve ennek értékét vonják le minden évvégi zárszámadáskor. adósság nélkül KEZDIK AZ ŰJ ESZTENDŐT íme a fűrészgép. Alig harminc másodperc, s a vastag ág lehull a törzsről. Varga Lajos és héttagú munkacsapata több mint háromszor annyi munkát tud. elvégezni a gép segítségével, mint egyébként. (Tudósítónktól) A siófoki Uj Baráada Tsz-ben is a gazdasági év vé­gére értek. A tagok és vezetők egyaránt az eredmények összegezésén dolgoznak. Az idén saját erőből 160 000 forintot ruházták be gazdasági épületekre és mezőgazdasági felszerelésekre. A tagok jó munkája nyomán 44,42 Ft munkaegység-ré­szesedéssel zárták az évet. Vörös József például 380 munkaegysége után 16 879 forint értékű osztalékot ka­pott. Bozzai László gépkocsivezetőnek októberben 2,200 forintra rúgott a havi jövedelme. A zárszámadást vizsgálva szembetűnik, hogy az ál­lattenyésztés bevételei messzemenően túlhaladják a nö­vénytermesztés által produkált értéket. A most indult gazdasági év még nagyobb reményeket táplál a tagság­ban, hisz adósság nélkül, megalapozott gazdasággal kez­dik az új esztendőt. A közgyűléstől újabb családok ké­rik felvételüket Nekik nem szól a kormány határozata? A tavasszal és később megyénkben is alakult né­hány tejszövetkezet. A dolgozó parasztság megértette, hogy egyik legfontosabb feladatunk az állattenyésztés fejlesztése, ezen belül a szarvasmarha állományunk gyors növelése. Ezt a célt segíti elérni kormányunknak az a határozata, amely lehetővé teszi, hogy az állatte­nyésztő gazdák a szövetkezet keretében saját kezelésbe vegyék a tej begyűjtését, értékesítését és ezzel módjuk nyíljék a tejtermelés fokozatos emelésére. E rendelkezés végrehajtását nem tették magukévá a tejipari vállalat egyes vezetői, akik segítés helyett akadályozzák a tejszövetkezetek alakulását, működését azzal, hogy hetekig, sőt hónapokig nem kötnek velük szállítási szerződést. A balatonfüredi és a szekszárdi tejipari vállalat vezetői egyáltalán nem akarnak a kor­mányhatározatról tudomást venni. A Kaposvári Tej­ipari Vállalat vezetője a MÉSZÖV többszöri felhívá­sára sem hajlandó szerződni a kisbárapáti tejszövet­kezettel. Mindig 'kibúvót keres, azzal az ürüggyel, hogy a minisztériummal meg kell a dolgot tárgyalni. Már csaknem egy hónapja húzódik a szállítási szerződés megkötésének az ügye. Miért nem akarják megérteni az illetékes vállalatoknál, hogy mi a kötelességük? A tehéntartó, tejszövetkezetbe tömörült gazdák ké­rik, hogy értsék meg a vállalatok is a párt és a kormány szavát és segítsék elő állattenyésztésünk mielőbbi fel­lendítését. Mncsi György MESZÖV-előadó. — Ezt ne tessék lefényképezni, mert a vihar miatt van össze-visszaság — mondották mintegy mentege­tőzésképpen a kaszói erdő dolgozói, akik egy viharté- páztá területen dolgoznak. A félig kidőlt fák azóta — mint a képen is látható — egészen a földre dőltek és bizony szükség van a fejszére még akkor is, ha a fűré­szelés gépi úton történik. Megváltozott az erdei munkások élete — mondot­tuk elöljáróban. íme egy másik bizonyíték. Jó meleg gulyásleves, utána jó túróscsusza az ebéd. A fiatalok ezt ma már természetesnek tartják, pedig az időseb­bek mind megannyiszor elmesélik, hogy hajdanában csak vöröshagyma, meg kenyér jutott az erdei munkás­nak. Hja, szebb lett az életünk, az élet minden terü­letén. Erről győződtünk meg a kasaói erdőn is. Kovács Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom