Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-31 / 305. szám

J57. december 31. SOMOGYI NÉPLAP 3 Ilire képes omszefogás és egy a karat? arcsi járási művelődési ház Iső ötéves terv legnagyobbsza- , kulturális létesítménye volt nogyban. Az építkezés körül ren- eg hiányosság fordult elő. Ezek- remélhetőleg okultak mindazok, az elkövetésben ludasak vol- (beleértve egyes tervezőktől ve a kivitelezőkön keresztül az evő bizottságot is.) A sok közül zldalcéppen kettőt: 1. Az ötszázszemélyes nagyterem orra fűthető (s erről egy év eltelte lián nem átallott ugyanannak a irvező irodának egy másik mérnö­ke szakvéleményt adni — írásban.) Súlyos probléma, részben azért, mert így a terem éppen télen nem üzemeltethető, de különösen az, mert szinte megoldhatatlan, az épü­leten nincs kémény, és utólag sem építhető, mert a mennyezet beton elemekből áll. 2. A nézőtér nem színházterem, hanem csak táncterem; a nyolcadik sorból már alig látni a színpadra, (hát akkor a huszadikból?!) A megyei tanács a korszerűsités- re póthitelt engedélyezett. Amikor az engedély 'megérkezett, mérhetet­len volt az öröm, rá két napra ati­llái nagyobb a kétségbeesés. A ren­delkezésre bocsátott összeg fele vglt annak, amit a KTSZ az elő- rn&reti költségvetésben megjelölt, egyébként se tudja a munkát vállal­ni más, megkezdett munkái miatt. Ekkor ült össze a kulturális ta­nács, fele létszámban, de kétszeres elszántsággal, hogy valamiféle meg­oldást keressen. A problémát a holt­pontról a termelőszövetkezet aszta­los-brigádja mozdította ki: tíz napi az társadalmi munkát ajánlottak fel Másnap a fűrészüzem hasonló fel­ajánlással jelentkezett és sorban kö­vette őket a földszöv., a posta, i KTSZ, a dolgozó parasztok meg ( szükséges anyag fuvarozását vállal iák. Ami már ezután következik, szinte mesébeillő. December 4-én és 5-én felszedték a parkettát. Aznap este a pártbizott ság közölte, hogy rendkívüli ügyben december 12-én szükség van a te­remre. A padlózat helyét borító ho­moksivatagban állna ilyenféle »ver­senytárgyalás« zajlott le gyertya­fény mellett (áramszünet volt) a párt- bizottság és a művelődési ház igaz­gatója között: PB.: - A teremre feltétlenül szük­ség van. Leghelyesebb lenne visz- szarakni a padlót, ez az egyedüli megoldás, a tervezett munkát foly­tatjuk majd azután. Igazgató: Ez lehetetlen! Közben lejár az év, elvész a pénz. Egyéb­ként is a felszedett anyag harmada korhadt, vissza se lehet rakni! (Öh kivitelező vállalat!...) Egyedül megoldás; december 12-re befejezni a munkát. PB.: — Lehetetlen! A vasárnappal együtt is csak hat nap áll rendel­kezésre. Igazgató: — Lehetséges! A hat napnak hat éjszakája is vjan. Éppen- csak egy kis segítségre lenne szük­ség. PB.: — Pénz? Igazgató: — Elsősorban munka­erő! De jöhet pénz is... Másnap reggel szekerek sora kezdte meg a salakhordást; csikorog­I. díj: 100 domb mezijegf A Somogy megyei Moziüzemi Vállalat »Melyik filmben látta« cím­mel Jiéprejtvény pályázatot indított a szovjet film ünnepe alkalmából. A Somogyi Néplap négy hétig minden számában közölte egy-egy film­színésznő vagy színész fényképét. Megfejtésként a színész nevét kellett beküldeni, valamint felsorolni azokat a filmeket, amelyekben megis- íerhette a pályázó. Az ünnepeik előtti napokban (megtörtént a pályázat értékelése, ösz- szesen 102 megfejtés érkezett be (ebből 2 érvénytelen) a Moziüzemi Vál­lalathoz, melynek dolgozói a lap munkatársával együtt felülvizsgálták a pályázatokat. Eredmény a követke; ő: I. díj. 100 db mozijegy nyertese; Csondor Márta, Kaposvár. II. díj, 80 db mozijegy nyertese; Eojtai Adél, Kaposvár. III. díj, 4C db mozijegy nyertese: Szaxacz Erika, Kaposvár. IV. dijat, 20—20 db mozijegyet nyertek a következők: Horváth Má­ria, Kaposvár, Pőcze Imréné, Kaposvár, Tóki Éva, Kaposvár, Hartai János, Juta, Vida Jolán, Kaposvár, Konkoly Edit, Kaposvár, Karádi Mi- háljmé, Kaposvár, Móricz Katalin, Kaposvár, Kiss Lajos, Kaposvár, Csonka Szilvia, Kaposvár. A Moziüzemi Vállalat külön is értesíti a pályázat nyerteseit. A dí­jakat igazoló szelvények 1958. január 1-től beválthatók a lakóhely sze­rinti filmszínházakban. tok a talicskák, kopácsolták a: ácsok; a fűrészüzem soi'onlcívül dől gozta fel a TÜZÉP által kiutalt fa­anyagot; a határőrség és a földszöv. tehergépkocsival jelentkezett; a posta egy nap nem kézbesített cso­magokat, mert a postakocsi is sala kot hordott; a főnök lapátolt» a mű­szaki villanyt szerelt, a másik púd lót szegezett; \a községi tanács anyag után futkosott, szervezett és mozgó sltott. A megtakarított pénzen vásá­rolt függönyanyagot a KTSZ-szabók munkaidőn túl, felajánlásban szab­ták, varrták. A fűtőháziak éjszakán­ként a fűtőberendezést vettélt keze­lésbe. Utólag bevallom, hogy a rendkí­vüli eseményről — amelyhez a nagy­teremre szükség volt — mindenki tudott. Valahogyan kiszivárgott. Mi­lyen hajszálcsövek útján, kideríteni úgysem lehet, de nem is fontos. Tény az, hogy az emberek tudtak róla: december 13-án (időközben ki­derült, hogy ez a helyes dátum) Ká­dár János elvtárs jelen lesz ebben a teremben a termelőszövetkezet zár­számadó közgyűlésén. Délután háromJcor megkezdődött a közgyűlés. Ezt már megírták az újságok, beszélt róla a rádió. Az előzményeket akartam csak hozzá­fűzni, egyrészt azok számára, akik jelen voltak, hogy lássák: mi tör­tént a kulisszák mögött addig, amíg szétnyílt a függöny; másrészt vi­lággá kiáltani — az építők dicsősé­gére — íme: erre képes az össze­fogás és egyakarat. Ha most ünneprontó akarnék len­ni, megírnám, hogy például jómagam a gyűlésen nem vehettem részt, mert — elfelejtettek meghívni. Szó- vátehetném azt is, hogy azóta »le­kerültünk a napirendről.« De nem teszem. Amit tettünk, magunkért is tettük. A barcsiakért, a barcsi já­rásért, vezetőkért és egyszerű embe­rekért. A népművelés ügyét óhaj­tottuk ezzel is előbbre vinni. Hi­szünk abban, hogy a munka mm volt hiábavaló. Es tárjuk, Szilveszterre várjuk a kaposvári színházat, jó műsorral ré­szükről, meleg és zsúfolt nézőtérrel és új színházteremmel részünkről!- V. Gy. boldog nyertes Pénteken este a Vörös Csillcg filmszínházban fizették ki a Lot.ó 41-ik játékhetének egyik négytt- lálatos szelvényére a nyeremény- összeget. A boldog nyertes Se­renes László, a Mezőgazdasági KTSZ portása feleségével együtt jelent meg az ünnepélyes kifize­tésen, ahol a moziközönség kissé irigykedve, de mégis örömmel gratulált a nagy szerencséhez. Fe- renezék kezdettől fogva állandóan lottóznak heti két szelvénnyel, de eddig még nem sikerült eltalálni a számokat. Fercncz néni tgyszer a férje tudta nélkül tíz szelvényt töltött ki egyszerre, de egy talála­ta sem volt. Már csaknem elveszí­tette kedvét, amikor mégis rá~ mosolygott a szerencse. Ferencz bácsi 124 932,50 forintot számolt át türelmesen, s olyan boldogan, féltve zárta az aktatáska mélyére, hogy a közönség meg is tapsolta érte. — Hát, tudja lelkem, olyan bol­dogok vagyunk, — mondta a néni az újságírónak — soha sem mer­tük gondolni, hogy öregségünkre ilyen szerencse ér. A pénzt most visszük a takarékba, tavaszig ott pihenhet. Addig majd kiválasz­tunk egy szép kis viskót, aztán lesz, hol eltöltenünk öreg napja­inkat. .. Jó helyre került a loftónyere- mény. S a mozi közönség soraiból — ahogy Ferenczék elhagyták a termet — tizen, tizenöten szorítot­tak kezet, s kívántak jó egészsé­get, sok örömet a szerencsés nyer­teseknek. G0OOQOQ0OQ0G0OOGOOO0G0QOOÖG00OO0QQOGOG0Q0000O0G3G Átépítik a barcsi járási tanácsházat (Tudósítónktól.) Másfél éve még két lakóépületet is lefoglalt a járási tanács felduzzasz­tott apparátusa számára (az egyiket a pénzügyi, a másikat a mezőgazda- sági osztálynak). A racionalizálás után ezek az épületek felszabadul­tak és visszaadták őket lakások cél­jára. A régi tanácsépület azonban a csökkentett létszámú apparátusnak is igen szűk: egyes szobákban író­asztal szorong íróasztal mellett. A művelődésügy például vadházasság­ra kényszerült a kereskedelemmel; miközben a járási művelődésügyi felügyelő az egyik iskolaigazgatóval oktatási problémákról tárgyal, a ke- eskedelmi előadó egy bolti szabály­talansígot jegyzőkönyvez. (Hasonló esetek fítás szobákban is adódnak — máé szereplőkkel.) Az áldatlan állapot rövidesen meg­oldódik. A tanácshoz udvarán álló melléképületet irodahelyiségekké ala­kítják át, s lakóépületek igénybevé­tele nélkül is Megszűnik a zsúfolt­ság. > A bővítés folytár lehetőség _ nyílt egy járási tanácstere?1 alakítására' is. Eddig a járási Tanácsüléseket hol itt, hol ott kényszerült^ megtartani. A munkálatok (a helyi ^tsz kivite­lezésében) befejezés előtt állnak. A tervek szerint a járási tJpácsterem ünnepélyes felavatására ja?Uiir e*sö felében kerül sor. ízlésronfó plakátok Nagyatád utcáin KETTEN AFATOLVAJOK KÖZÜL, 1957. szeptember 9-én a kiskorpád! erdő farakodójából akácrönköket, lo­pott Jandzsó József és Puskás Jó- zsefné. A fát hazaszállították és eltüzelték. Mindkét vádlottat két havi felfüggesztett börtönre és 200— 200 forint pénzbüntetésre ítélte a Amerre jársz Nagyatád utcáin, mindenütt hatalmas falragaszok ka­csingatnak rád. A Kinizsi Sportkör vezetőségének plakátjai hirdetik az elmúlt, 26-i báljukat. A plakátot kézzel írták a sportkör vezetői: zöld és piros vízfesíékkel, ákombákom betűkkel (olyanok, mint egy részeg ember, aki nem tud megállni a tal­pán). Külalakjára nézve is botrá­nyos, esztétikailag kritikán aluli. De ez még csak hagyján! A piafiátok hemzsegnek a helyesírási hibáktól. A cukrászda kirakatában elhelye­zett plakát szövegéből az alábbia­kat olvashatjuk: »Sportba! lessz (két essel) a kultúrház összes ter­meiben a kultúrház. Tánc reggelig tánczenekara. A büífében tormás- virsli, balatoni borok és asztaltársa­ságok kaphatók!« (Majdnem tünk egy asztaltársaságot') Egy . sik helyen pedig a Kinizsi focis hívják báljukra a tánckedvelőkí Az utcán a plakátokat olvasók mis. denütt fejcsóválva távoznak a hir detéstől. Sokan nagyot nevetnek rajta. Nem nevetni való ez, hanem szomorú tény. Megengedhetetlen, hogy ilyen plakátok kerüljenek a nyilvánosság elé. Olyanokat bízza­nak meg a plakátok megírásával, akik biztosan tudják a magyar he­lyesírás szabályait. Véleményem szerint a jövőben nem lenne sza­bad megengedni, hogy »cenzor« nél­kül, mindenféle plakátot egysze­rűen kiragasszanak az utcákon. — BS — bíróság. OeOOGOGCOGQOöOCOOeOOGOOeGOOGOGeoeOöOOOOOGOGOOOOOGOOCGOOOCí C'GC-'.GOGGGOL'OGOGOGOGGGOGGGGGGGGGGGGGGGGGGGGG'-XríGGGGGöGOGOGGGOOGGGGGOG^ G § — Gyere, Péterke, ülj ide mellém gondolatban és elbeszélgetünk. Szilveszter éjszakája van, azt ugye tudod. 1957 szilvesztere. S ebben az esztendőben te is másutt töltőd az ó-év utolsó napját, meg én is. Te na­gyon messze tőlünk, a tengeren túl, Ohióban, én itt, a mi kis hazánkban, — Mi kis hazánk! Egy esztendő­vel ezelőtt még te is ezt mondtad Magyarországra. Okos, 12 éves fejed büszkén tartottad fel, bárkivel beszéltél, amikor az itt élő emberekről, gondokról, örömökről esett szó szüleid felnőtt társasága körében. Tied volt. Pest-Buda minden zajával, rohanásával, tied volt a Balaton, a Mátra, az Alföld, ^honnan minden nyáron az iskolai szünidő végén ezer és ezer élménnyel fértél vissza. S mégis elmentél. Egy sötét, hóvihaxos januári éjszaka után arra ébredtünk, hogy eltüntetek, elmentetek a semmibe, a bizonytalanságba. Disszidálástok után hirtelen oly nagy üresség vett körül mindannyiunkat, akik szerettünk benneteket, ügy hiányzott mindennapos látogatásod, iskolai élmé­nyeidről szóló beszámolód, kopogtatásaid a konyha ablakán, hogy »Rózsi néni, nem kell valamit hozni a boltból?« Most Szilveszter éjszakáján pedig eszembe jutott az 1956-os esztendő utolsó éjének emléke. De kedves és mégis mennyire fájó visszagondolni erre. Soha nem rendeztünk mi szilveszteri házi ünnepséget. Az elmúlt esztendőben azonban mindannyian szinte szükségét éreztük annak, hogy néhány barátaink, ked­ves ismerősünk társaságában, feloldódva az ellenfor­radalom dühöngése okozta idegfeszültségből, vidáman búcsúztassuk azt a sok megpróbáltatást hozó évet. Még egy üveg pezsgőt is vásároltunk, hogy ezzel kö- szönthessük az új esztendőt. Tizenkét óra előtt né­hány perccel felbontottuk az üveget, tartalmát poha­rakba töltöttük, s már majdnem összekoccantak _ a vékony üvegjósz£gok, amikor megszólalt az előszoba csengőié. Uj vendégek érkeztek, boldog új esztendőt köszönteni: édesanyád és Te. Vidáman, boldogan, egy kicsit mámorosán, sok-sok jókívánsággal. A nemvárt látogatás oly megható volt, oly ked­ves, könnyeztető visszagondolni még most is rá. Vég­eredményben teljesen idegen emberek, akiket mind­össze a lakószomszédság szálai fűznek össze, talán so­ha nem kívántak egymásnak őszintébben, szivbőljö- vőbben az előbbinél boldogabb, nyu»dtabb évet. Természetes hát, hogy nem engedtünk haza ez­után már benneteket, együtt nevettünk, szórakoztunk, mókáztunk, beszélgettünk egész éjszaka. Mennyi min­denről ^esett szó úgy hajnaltájban. De ki merte volna gondolni akkor, hogy rövidesen mi történik Veletek. Titeket is — sajnos — megőrjített az eszüket vesz­tett emberek hisztériás rohanása» Azon a sötét éjsza­kán útnak indultatok. Itthagyva mindent és minden­kit. A nagymamát, a Dédit, a barátokat, iskolatársa- kat, a szép kis lakást, játékokat, könyveket. Talán rosszul esik, amit most mondok, de hidd el, kívántuk, bár ne sikerülne átjutni az országhatáron, bár egy reggel ismét itt lennétek. Féltettünk benneteket. A kis SZILVESZTER-ÉJI Lacikát, akit édesapád hátizsákban vitt át idegen or­szágba, téged, édesanyádat, a vékony, törékeny asz- szonykát, s édesapádat is. Elmúlt néhány nap, s mi minden reményről letet» tünk visszatérésteket illetően. Már csak a nagymamát lestük, mikor jön valami hírrel: hol vagytok, mi van veletek. A levelek között jött a kérés is: írjanak az itihonmaradottak, mi hír, mi újság van Pesten, s az országban. Helyreállt-e már a rend, eltűnnek-e lassan a rombolás nyomai. Én is megkaptam címeteket. Nagy­mama azt mondta, biztosan örülni fogtok, ha én is írok. írtam is. Hosszú-hosszú levelet írtam, s mégsem kaptátok meg.- Nem, mert nem volt szívem elküldeni, amikor megírás után még egyszer elolvastam. Nem akartalak megszomorítani benneteket a hazai hírekkel, mert hiszen mit is írhattam volna mást, mint dicsére­tet, örömteli sorokat arról, hogy szépül a főváros, az emberek hogyan jönnek tudatára, milyen szörnyű sors várt volna rájuk, ha az ellenforradalmároknak sikerül kezükbe kaparintani az országot. Leveletekből úgyis érződött már, hogy bár reménykedtek: végre kijöttök egyszer a disszidáltak táborából, s édesanyád nővéré­nél otthonra leltek Amerikában, mégis nagyon fáj, nagyon fáj az itthagyott országra, az itthagyott embe­rekre gondolni. Én eleget beszéltem már, kicsi Péter. Rajtad lenne hát a sor, hogy elmondj mindent. Te azonban sajnos csak gondolatban vagy mellettem, így nem tudsz vála­szolni kérdéseimre. Pedig mennyi mnident szeretnék most Szilveszter éjszakáján kérdezni Tőled. Vagy igaz, kérdezni sem kell, úgyis -tudom a választ. Azt akartam kérdezni elsősorban, hogy így képzel­ted-e az amerikai életet. A szüléidtől nagymamához érkező levelek elárulják, hogy nem. Az ember azt hin­né, hogy egy felnőttnek sokkal több bajt, szomorúsá­got okoz az, ha hirtelen megválik attól a környezeti, s azoktól az emberektől, akikkel éle-te nagy részében eddig együtt volt, s nagyon nehezen illeszkedik csak bele az új helyzetbe. S lám, a te eseted egészen mást mutat. Ti aránylag még szerencsés körülmények közé kerültetek ott Ohióban. Edéiényád nővére és férje révén megélhetésiek biztosítva van az első pillanattól kezdve. Édesapád aránylag rövid idő után állást ka­pott, s édesanyád is folytathatta munkáját: a varrást. Kisöcséd kényelmes ágyacskát és játékokat kapott, téged pedig magyar nyelvű iskolába írattak ás kis kerékpárral leptek meg. Mégis, bár anyanyél-veden is beszélhetsz, téged gyötör leginkább a honvágy. Szüleid megrettent leve­let írnak nagymamához: »Peti egyre inkább hazakívan- kozik, nem találja sehol a helyét«. »Néha már megré­mülünk, hogy mi lesz vele, ha még sokáig nem szokja meg az itteni környezetet.«. »Nem akar enni, étvágy­talan, s mindig csak Budapestre, a Balatonra, a hazai télre, tavaszra gondol«. Mi lesz Veled ott az idegen világban, te kis izig- vérig magyar emberke? Egy idő múlva elfásulsz, s utá­na úgy élsz, mint a többi hazája hagyott. Kívül moso­lyogva, belül siratva ezt a kicsi, de nagyon szép or­szágot. Ezt az igazi hazát? Vagy nem? örökké lázado­zol majd, s megkísérted rábeszélni szüléidét a hazaté­résre. Ha pedig nem sikerül hazajutni így, akkor vársz addig, amíg megnősz és saját pénzeden válthatod meg hajójegyedet? S amikor azt tapasztalod, hogy még ek­kor sem teljesülhet vágyad: még egyszer -hazajutni — elkeseredésedben züllésnek adod magad, s belepusz­tulsz a honvágyba, amint már előtted annyian? Mi tesz veted hát, Péterke? Nem tudni ezt ma még. Pedig ilyenkor az év ,utol- só éjszakáján oly jó elgondolkodni a múltról, jövőről. Számot vetni az eddig történtekről s megnézni helyes -e az az út, amelyen továbbra is járni óhajtunk. Vess számot hát te is most egy kicsit. Nézz előre, gondol­kozz, mi lesz veled. Nehezen megy? Nos jól van, sá­gi teli. Ha jól tudom, a könyvet, amit az elmúlt év kará­csonyán -tőlem kaptál, magaddal vitted. Sok tanulságos kis történet van benne emberekről, felnőttekről, gyere­kekről egyaránt. Az írások csokrához most beszélgeté­sünk végén hadd tegyek én -is egyet: Vannak emberen, akik ha bajba kerülnek, meggyullad a házuk, ahelyett, hogy míg segítség érkezik, úgy megrémülnek, hogy elszaladnak jó messzire, még csak ne is lássák a rőt, pusztító lángok fényét. A becsületes, egymást segítő emberek később a veszély elmúltával a szerencsétlenül járt házának romjait eltakarítják, s hogy ne legs'én hajlék nélkül, ismét felépítik azt. Ö pedig ahelyett, hogy szintén kivenné részét a munkából, háza elké­szültéig, sőt sokszor még az után is ottmarad, ahova elrejtőzött, tétlenül nézve és tűrve azt, hogy mások dolgozzanak helyette. Csak sír, rí szerencsétlen sorsán, az arrajáróknak panaszkodik, ahelyett, -hogy tenne valamit helyzete javításáért. Igen, vannak ilyen emberek. De a másik, a neiyt- álió, a dolgos fajta sokszor elnéző is tud tenni. Megoo- csát annak, aki elvesztette fejét, s így megbocsát nek­tek is, Péterke. S most, 1957 Szilveszter éjszakáján azt mondja neked te kisfiú, ne szomorkodj, ne gyötör­jön a honvágy, s ne hidd, hogy ide már nem -jöhetsz vissza. Ez az ország, az itt élő emberek nem felejtenek el, s szívesen karjukba zárnak, ha egyszer ismét be­toppansz Budapestre. Ha egyszer ismét itthon leszel. Wcidinger László GGGGGOGOGGGOGOGGGGGGGGGOOOGGOG0OOO0OGGGOO0GOOGGOGOG0OGGO >G0GGGO0©OOODrJU>C^0öGCCOwO0©0GOOOGOOO0OOOG00O<XO:)OO0OGOOOOOeGOG0GOO0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom