Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-29 / 304. szám

Vasárnap, 1957. december 29. SOMOGYI NÉPLAP 3 EGY ÁRULÓ három arca ..■.■■i..ui.ii)iiiiiiiiiuliiuiiimuimiiimininiuinunilll[|||imillllllnmuillHIIHIIIII1IHIII)llllll)IIIIIHII||HI||HIIHIIIIHHIHIllllUIM Ha valaki 1056 októbere után sem hinná, hogy a munkásmoz­galomnak mindig voltak és -an­nak árulói, s hogy ezért szüksé­ges a kötelező éberség a munkás­párton belül — az hallgassa meg ezt a történetet. 1921. augusztus. Budapesten, a Fe­hérvári út egyik bérházába egyen­ként surrannak be munkáskülséjű férfiak. Előtte körülnéznek. De a környéken csend van, nincs semmi gyanús jel. Fenn a nagy szobában 15—20 em­ber hallgatja az asztalfőn ülő fiatal munkásembert. -A legkedvezőbb időpontnak huszonötödiké ígérkezik. Ekkor ürítik ki a megszálló csapatok Baranya megyét. A katonaság, bá­nyászok, munkások nagy része mel­lettünk van. Fegyverünk van el Most pedig megosztjuk a feli- 1 Kijelöljük a katonai -megbízottakv . .« Ebben a pillanatban betörik a': aj­tót. Lenn az utcán rludóautók soka­sága áll. »Áruló van sorainkb n« — kiált fel az elnök sápadtan Senki sem tud menekülni. A csapda tökéleté volt 1 X-/ rr.v’rí »lT^ ) A budapesí: kir-'alyi törvényszék, mint rögtöni télő bjíróság 1921 őszén tárgyalta a Hort ny-féle fehéruralom megdöntésére i rányuló és augusztus 25-éj, i.'ü'pieze^tt összeesküvést, mely­nek vezetőié’jj Tóth Istvánt jelölte meg a vádirat. Hatvan-rnyolcvan társával ült a vádlottak padján. Közülük azonban egyik vádlott ügyét kiválasztották és vall'- .»mását elkülönítve tárgyal- Miért? •t * F' -sietek a tárgyalásból: iiiomás: »A vádat megértet» t*2 Nem érzem magam bűnösnek*^ L* £ egész köztársasági akció-' 'éi csak látszólagosan voltam beii- ne, me -t midőn Tóth énnekem szó- ív- r. ő puccsterveiről és a népkóz- felállátásáról, azonnal el- ». . m Borostyán detektívfelügyelő- höz. jelentettem neki az esetet, s ő megbfcsott engem, hogy továbbra is működjek közre látszólagosan, és az eseményekről őt időközönként érte­sítsem. Én ennek a meghagyásnak eleget tettem, öt vagy hat ízben a detektfvfelügyelőt a mozgalom min­den részletéről értesítettem-“. »Nekem vállalnom kellett a szere­pet és a mozgalom lelkes hívének kellett magamat feltüntetni, külön­i a bizalmat nem tudtam volna Tayerni“. A detektívfelügyelő tanúkihallgatása: »Vádlottat június közepe óta isme­rem, aki önként jelentkezett nálam s előadta, hogy valami politikai tit­kos összejövetelről akar beszámolni«. »... a mozgalom az ifjúsági moz­galom gazt isági szervezete cím alatt folyik, de célja a mai rendszert fel­borítani i a kommunizmust kikiál­tani«. »A szervezetbe belépett új tagok lékét ií közölte velem, me- ye'r -ol én jegyzeteket készítettem«. »Kezdetben nem akartam előadá­st ][,, hitelt adni. Tudta nélkül meg- 11 gyei tettem őt detektíveimmel és nei ■ vivődtem róla, hogy igazat be­szélt«.-,z ítélet: Tóth Istvánt életfogytiglani, tár­sait két évtől tizenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélték. Az árulót vallomása, valamint a tanúkihallgatás alapján felmentet­ték. A tanácsköztársaság visszaállításá­ra irányuló szervezkedést felszámol­ták. _____________________ A iW/s;sr>T»’fK agr | Az áruló eltűnt a fővárosból. Rossz volt neki a levegő ott. Tengette az életét, s néha, ritkán eszébe jutottak a lebuktatottak. Ilyenkor ivott Sokat és mértéktelenül. A háborúban nem hívták be kato­nának. Nyugodtan élhetett Aztán eljött a felszabadulás, amely vidéken érte. Kaposvárott Azonnal belépett a kommunista pártba. Ért­hető. Itt jobban fedvd volt. És ivott tovább. A hadifogoly tá­jékoztató megbízottja volt a párt ré­széről. Jöttek az asszonyok érdek­lődni'férjeik után. S ő így fogadta őket: »Minek mentek oda harcolni? Úgy kell nekik ... « Ezért leváltot­ták, s mert mértéktelenül ivott, a tagfelülvizsgálatnál kizárták a párt­ból. Néhány év múlva eltűnt a város­ból, majd újra visszatért egy válla­lathoz festőnek. Aztán eljött 1956 októbere, ami után — 5 kezdte szervezni a pártot. Miért ne tehette volna? Ki nézett ak­kor utána valaminek? Intézkedett, helyeselt, mindennek aláírt. Harcolt a vállalaton belüli el­lenforradalmárok eltávolításáért. Elé­gedetlen volt az igazgató »erélyte- lensógével«. »Küzdött« a munkafe­gyelem megszilárdulásáért, miközben maga sokat tartózkodott munkahe­lyén kívül. »Pártmunkát« végzett ilyenkor. S ivott. Ekkor egy levél érkezett az illeté­HÍREK "MRÉNÉ, megyei és tanácstagi beszá- er 30-án délután ’'aposvári járási -méhen (Beloi- 'z úton meg- 5i választó­NT köz- meg- Deli ra t- A KAPOSVÁR—SOMOGY­SZOB—NAGYATÁD között közle­kedő 4(M8'404t számú motorosvonat továbbra is közlekedik. VASÁRNAP: Csikjr Gergely Színház: Lehár: emburg grófja. Délelőtt 10 és órakor. 'áth—Bondi: Eladó birtok, is Somoyysziiban. állag: Szerelem, ahogy az ’rja. 3, 5, 7, 9 órakor, óság: A béke völgye. 3, órakor: Kék sirály, ke-mozl: Ha a világon n volna. 4, 6, 8 órakor. Járási Mű.elődési Ház^ ázásnak műsora: * q a Dante utcában.# ’adások kezdete: 3, # Matiné: Csínytevő.i le 10 órakor. ' rtt* ■ *te> *'«*•*&. Várostörté- természet- Rippl-Ró- a 10—14 >gy az äye. 4, ilcsön­13—19 tsön­kes helyről. Az 1921-es statáriális bí­rósági ügy aktáit tartalmazta. A párttaggyűlésen hebegett, nana tudott semmire válaszolni. Kizárták te. át. újra és elbocsátották a válla­lattól. ; V HARMATUK AKO 1 A kormában ül, iszik. Körülötte régi ivópajtásai, a vállalattól ellen­forradalmi magatartásért elbocsá­tott néhány volt munkatársa. — Tudjátok, nem rajtam múlt, hogy ti onnan elkerültetek — mond­ja nekik. — Én igyekeztem menteni, ami menthető. Hisz tudjátok, min­dig szembenálltam velük. A papíro­kat meg muszáj volt aláírni, mert akkor hogy maradhattam volna párt­titkár tovább... De még vannak ott, akikre lehet számítani ... — Hej, tudjátok mit kellett ne­kem ott harcolni? ... Az az igazgató mindig keresztezte szándékaimat... De nekem is megvoltak a magam módszerei... Mikor ő megbocsátó volt, én akkor adtam a baloldalit... Mikor belenyargalt a dolgokba, a fe­gyelmiknél, én voltam a politikus ... Értitek a dörgést? ... Ugye — a párt- vonal, az pártvonal, a konszolidáció, az konszolidáció ... Na, nem? Nevet nek. Az áruló elégedett a ha­tással. Folytatja: — Nézzétek, most, hogy elbocsá­tottak onnan, elhatároztam, amit csak tudok, mindent elmondok min­denkinek, akivel csak szóbakerülök. A múltkor a gépkocsivezetőt figyel­meztettem, mit írtak a káderlaDjára. Ne féljetek, mindenki sorrakerül, mindenkiről tudok valamit... Hadd izzadjanak odabenn... Az új párt- titkár úr is, a kis törtető, tűd alig várta, hogy most sorrakerüljön, s majd ő legyen a főmérnök ... Haha, de én majd bedugom a darazsat a vetélytárs fülébe is, ne féljetek... « * * Ilyen tehát egy áruló három ar­ca. Mind a három ugyanazt mutatja. S ez az ember majd egy évig, egy három megyében tevékenykedő vál­lalat párttitkára volt. Felelőse poli­tikai értelemben mindannak, ami ott történik, az osztályharc mai szaka­szában. Az Útfenntartó Vállalatnál, a vá­rosi pártbizottságon tudták, hogy Hoffmann György iszákos, ismerték kizárásának körülményeit, ingadozá­sát, képzetlenségét, s idővel, munká­ja közben, nagyképű, fecsegő termé­szetét is. Mégis talán ma is ott tevé­kenykedik, ha a felsőbb szerv éber­sége nem áll a kellő magaslaton. Jól van ez így, elvtársak? Csákvári János SxSlvessíerre kőröshegy! bori vegyen! Kapható: a Sőrösfiasvi Siölöter- rjfií S;ake cport lertnrlni ilalBtfrésíbea Kapoitar, Virág a. 2. $2. MEGJELENTI (hUKjáfQi Kapható at ájBágárcroknált Csillaspusztsi Étiami Gazdaság december 30-íb, iiétfőn üli. 1 órakor a BERENCSEI ÜMm­egysógébe* (raiútíHeiBái, Karód} 20 db ígásZovat irrerér útján értókerít VADÄSZKALAND M. GYULÁT mindenki ismerte_a kisvárosban. Amikor hét végén ha­talmas csizmáiban, vállára akasz­tott puskájával, nyomában szimato­ló kutyájával, méltóságteljes lépték­kel végigvonult az utcákon, min­denki megcsodálta.... Gyerekek nyüzsgő hada kísérte egészen a vá­roska széléig. Az idegenek, akis elő­ször látták, ugyancsak csodálkoztak méltóságteljes, kimért léptein... Persze ők nem tudták, hogy a kis­város lakói számtalan tigris- és oroszlánvadászait hősét tisztelik Gyula bácsi személyében. Ők nem hallották, amint vasárnap esténként csendes szavakkal mesélte el a »disznóölő« csárdában izgalmasabb­nál izgalmasabb vadászkalandjait a szájtátva bámuló hallgatóknak ... Afrika sivatagjaiba, Dél-Amerika végtelen őserdeibe vezette el csodá­latom kalandjai elbeszélésével soha el nem fogyó hallgatóságát, akik ke­rekre nyílt szemekkel lesték min­den szavát és hálatelt szívvel léle­geztek fel, amikor szerencsésen túli­jutott egy-egy kalandján ... S akkor még a végzet rendelteté­sének tartották, hogy valahányszor hajója hazafelé indult, megrakva oroszlán- és tigrisbőrökkel, elefánt- agyarakkal, minden esetben eget döngető vihar tört ki és ő boldog volt, hogy puszta életét megment­hette. Ki gondolt arra, hogy Gyula bácsi soha nem ment messzebb a városka határában lévő kiserdőnél, s ha elutazott, két napnál soha nem maradt tovább ... Dohát tisztelői ilyen apróságokra nem gondoltak. Vasárnaponként már kora délután megtelt a csárda, s várták, hogy folytassa kalandjai­nak sorát. S nem tudták, hogy Gyu­la bácsi ezalatt lakásán tanulmá­nyozza a különböző útleírásokat, kalandos regényeket, hogy hallga­tóit minél izgalmasabb történetek­kel tudja elbűvölni.., Hallgatták, tisztelték, egészen addig, amíg leg­utóbbi vadészkalandjának híre nem futott a városkában ... Vadásztársai elhatározták, hogy megtréfálják... Sokat törték a fe­jüket, míg megszületett a jó ötlet... S Gyula bácsi nem is sejtette, hogy kelepcébe csalják, mikor arról kezd­tek mesélni, hogy egy csodálatos szarvas tűnt fel a közeli erdőben, fején gyönyörű, eddig még nem is látott aganccsal... Felcsillantak szemei... Most, most kell megmu­tatni, hogy mire képes. És amikor társai felszólították, hogy vasárnap induljanak el a szarvas elejtésére,, boldogan vállalkozott ő is... VASÁRNAP KORA REGGEL Gyula bácsi házánál gyülekeztek. Régi vadász-szokás szerint jól be­pálinkáztak, majd úgy indultak a nehéz feladat elé. Az erdőben hosz- szas bolyongás, csatangolás után va­dásztársai csendre intették... S az óvatosság nem is volt hiábavaló, mert a távolban, néhány alacsony bokor felett a szarvas koronája emelkedett magasra ... Rövid, izga­tott tanakodás után úgy határoztak, hogy lövőtávolságra közelítik meg, s Gyula bácsi, aki biztos kezéről híres, ejti el a szarvast... Óráknak tűntek a percek, amíg a bokrok alatt csúszva megközelítet­ték a gyanútlanul álldogáló »nemes vadat« ... Verejtékben fürödtek va­lamennyien, amíg elérték a megfe­lelő távolságot. S ott várakozástel« jc-sen tekintettek Gyula bácsira, mint olyanra, akibe bizalmukat he­lyezték a legválságosabb pillanat­ban .. . Annak pedig keze is, de minden tagja reszketett, amint vál­lához szorította duplacsövű fegyve­rét... Egy pillanatra behunyta sze­mét, s rémülten futott át agyán a gondolat, mi lesz, ha nem sikerül? De aztán összeszorította fogait. Ta­lálni kell — határozta el magát, s máris eldörrent fegyvere... A vad a levegőbe szökkent, majd borzal­mas oroszlánordításnak is beillő bömbölés hallatszott, de Gyula bá­csi ezt nem hallotta ... Még egyszer kell lőni — gondolta át egy pilla­nat alatt, s fegyvere újból íeldör- rent... A lövés nyomán az állat élettelenül zuhant a földre ... Sápadtan állt, kezében leeresztve tartotta fegyverét, boldogan fogad­va /adásztírsai elismerő kézszorí- tését... — Barátaim — mondotta —, ez mindannyiunk érdeme... Nektek köszönhetem. Ma valameny- nyien vendégeim vagytok szarvas­pecsenyére, megérdemlitek.,. Fel sem túint neki, hogy társai még a vad közelébe sem engedik ... Majd ők szereznek kocsit — mon­dották —, addig pedig térjenek be a közeli csárdába, egy-két fröccsöt meginni a sikeres vadászat örömé­re ... így is történt. Sűrűn emelget­ték a poharakat, s már a kocsi is jól előrehaladt a zsákmánnyal, mi­kor ők is felkerekedtek és elindul­tak hazafelé... Gyula bácsi büszkén, felemelt fejjel, s ha lehet, még egyenesebben haladt társai között. Hiszen ott előttük vitte a kocsi a zsákmányt, amely bizonyítéka, hogy eddigi va­dászkalandjai igazak voltak... S messziről homályos, körmves sze­mekkel látta, amint csoűálók hada veszi körül a szekeret, s ujjal muto­gatnak a vadra, amerre elhaladt... Gyerekek, de felnőttek is szaladtak a kocsi után, hogy csodálják a ritka példányt... Csak akkor hökkent meg, amikor háza közelébe ért, s hatalmas, egy­re erősödő nevetés ütötte meg a fü­lét... Elsápadt... Mi lehet ez? Ahogy odaért a szekérhez, majd el­ájult a látványtól... A szekéren egy közönséges szürke szamár feküdt, lecsüngő, hatalmas fülekkel, fejére kötéllel odaerősített szarv asa gáncs- csal... Gyula bácsi fejében egyszer­re világosság támadt. Hát ezért volt a nagy igyekezet... — Takarodja­tok! — kiáltott rá mosolygó társai­ra. _ Többet látni se akarlak ben­neteket! — S a szégyentől, dühtől tántorogva ment toe házába... HÁT ÍGY ESETT a híres »vadász­kaland«, s e naptól kezdve Gyula bácsi hiába kereste hallgatóit, hiá­ba akarta régi vadászkalandjait mesélni, azok csak legyintettek... — Ugyan, Gyula bácsi — mondták —, hJtey lőhetett tigrist az olyan va­dász, aki még a szamarat is szarvas­sal téveszti össze ... Sz. L. BÍRÓSÁGI HtREK BONYOLULT FÖLDÜGYBEN ho­zott ítéletet a Nagyatádi Járásbíró­ság. Zsu.nics János és Barta Sándor kisbajomi lakosok a községben fel­oszlott tsz földjéből foglaltak maguk­nak szántóterületet, Kovács Béla és Zsobrák József u. n. »ősi földjéből.« Ugyanakkor Feke János 21 holdas paraszt a tanács által Laki József részére kishaszonbérletbe adott egy hold! földjét önkényesem elfoglalta. Jogtalan földfoglalás bűntette miatt Zsunics Jánost három havi, Bar­ta Sándort 2 havi és Feke Jánost 3 havi börtönre ítélték. Zsunács bün­tetését három havi próbaidőre fel­függesztették. * * * A TSZ RAKTÁR TOLVAJA. Or­sós József ötvöskónyi lakos a jelen­leg ismeretlen helyen tartózkodó László Vendellel 1956 novemberében así Alkotmány Tsz raktárából ro­zsot lop talc. Orsós József ez óv ok- ■■óbsrében a • rendőrségi őrizetből megszökött. A járásbíróság Orsós József vádlottat egy évi bőrkönbün- teíéars ítélte és az előzetes letartóz­tatásban töltött időt a büntetésbe beszárnítottnak vette. * * * TÁRSABALMI TULAJDON sé- ásdmére elkövetett sikkasztás, vala­mint magánokirathamisítás bűn­tettéért 7 hónapi börtönre ítélte a bíróság Németh István jutái föld­művest. Németh, mint a Moziüzemi Vállalat alkalmazottja hatezer jegy­gyei kevesebbet jelentett be a meg­lévő készletnél. A jegyeket 1,30 forintért eladta és a pénzt elköltöt­te. Az ítélet nem jogerős. * * * A CSOMA-SZABADI ITALBOLT vezetője, Imre György szabadi lakos hitelt adott a vendégeinek, s ezzel számukra jogtalan vagyoni előnyt szerzett. Mint az Állami Biztosító üzletszerzője 1957 március—május; havában 2 217 forint beszedett cisz- szeget saját céljaira fordította, a pénzt csak szeptemberben fizette be. Társadalmi tulajdon sikkasztása miatt. 8 hónapi börtönt kapott: - * * * VEREKEDŐK, RÁGALMAZOK, BECSÜLETSÉRTÖK. Július 14-án Perák József Toponáron szóváltás után megverte Simotics Imrénót. Könnyű testi sértés miatt 500 forint pénzbüntetést kapott. Bodnár Jó- zsefnét rágalmazásért egyhavi fel­függesztett börtönre ítélték. Szabó Istvánná 82 éves anyósát mocskoló­dó szavakkal illette. 500 forint pénz- büntetést kapett.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom