Somogyi Néplap, 1957. december (14. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-25 / 302. szám
SOMOGYI NÉPLAP &7****míz; P&r- fr- I IV > SawrOa, 1957. Äecomber 25. ct£ mjö-idÁsl iiJ>ßl(LLZ(mjcdßyii±mlMii kinyílásához, amikor drága ajándékként szórják, sugározzák majd az életet adó, gyógyító levegőt beteg lakóiknak. Nem hűsítő, nem lehangoló ez a némaság. Madárcsiripelés helyett most apró gyermekek kacaját hallom kiszűrődni. És odabent? Csak egy-két gyermeket találok ágyban, az új betegeket. A többi iskolában, óvodában van, vagy a park széles útjain száguld, kergetőzik vidáman. Az iskolaterem padjaiban nézem az arcokat. Nem hiszek. Azt mondom a főorvosnak: ezek nem betegek. Oly telt az arcuk, kipirult a parki levegőtől, s szemük tisztán ragyog, akár az ég csillagai. Az orvos is látja ezt és büszke. De azért tudja, hogy még nem egészségesek e gyerekek. A múlt át- kos, gyötrő, nemzedékeket pusztító betegségét itt gondos kezeléssel ölik ki a fejlődő szervezetből. És néhány hónap, vagy év után érett, egészséges ifjakat, leánykákat bocsátanak útnak felfrissültén, életvidámat Örökölték, vagy fertőzés útján kaptak tüdőbetegséget? Nem ez a fontos. A társadalom aggódó, segítő kezét nyújtotta szeretettel, s fényt varázsol a halo- vány szemekbe. Most, amikor e néhány képet közrebocsátom, az ódon kastély kicsi lakóira gondolok. Láttam őket szorgalmasan tanulni, láttam az orvosi rendelőben, az óvoda játékai között, a park kissé csípős levegőjén szunnyadózni, és nem tudom elfelejteni §két. Tanáraikra, orvóAhogy belépek a mesébe üld, Icastély külső kapuján, a csupasz fák ágai között a tavasz bimbáfakadását látom. Csodálatos park ez, mely védőn övezi a tornyos, futólza-boritotta falakat. S ha ilyenkor, karácsony táján pihennek is az öreg fák, tudom, erőt gyűjtenek. Erőt a tavasz saikra gondolok hálával, jókívánságomat. Boldoa de engedjék meg, hogy a karácsonyt, sok, sok já- fenyő ünnepén a kicsi- tékot, örömteli szórako- nyeknek tolmácsoljam zást kívánok, s am> szó mukra a legértékesebb, legdrágább ajándék lesz: mielőbbi felgyógyulást. — ri •» Az orvosi rendelőben kezelés van. A beteg gyermek már nem fél a doktor bácsitól. Tudja, hogy a töltés gyógyulást jelent. — Tudod-e, hol van Debrecen? — kérdezi a látogató, s a kislány a tanár néni legnagyobb büszkeségére ödabök kicsi újjával a térképre. Óvodás kislányok, kisfiúk együtt játszanak a gyönyörű villamosvas- úttal, s kockáikból állomást, hidakat, egész kis várost építenek — a os, hadd nezzem a tüdődet — szól a doktor bácsi és aztán megnyugtatja betegét: — Gyönyörű, kisfiam. Nemsokára hazamehetsz... K t TÉRIKÉ A járókában négy kicsi gyermek topogott Egyidősek, két lány, két kisfiú. Ajkukon még nem formálódtak szavakká a görcsösen kiszorított hangok, s lábacskáik bizonytalanul vitték őket, amint kicsi kezükkel szorongatták a járóka szálét. A nővér hófehér köpenyében ott guggolt mellettük. Pár hónapos életükben ő volt minden, az édesanya, a szeretet, a rajongás, a napsugár. .. Kedves mosolyával hajolt hozzájuk, s babus- gatóan mondogatta: Tánci baba, tánci... Félénken, de szinte egyszerre hajlottak a térdek, lassan, óvatosan emelkedtek fel újra, s szájuk mosolyra húzódott, apró gödröcskéket hagyva arcukon. Az ajtón feketekendős asszony lépett be. Először csak bedugta a fejét, s úgy nézett körül. Aztán meggyőződött róla, hogy jó helyen jár, halkan köszönt, s odalépett a gyéreitekhez. A nővér ismerte már, nem kellett bemutatkozniuk. Fáludiné vizsgálódó szemmel nézte a megrezzent apróságokat. Azok meg széthúzódtak a járóka sarkaiba. Mindegyikbe jutott egy, s onnan néztek vissza bizalmatlanul az idegenre Az egyik kislány elpityeredett. Arcát félősen rejtette karjai közé, mégis kíváncsian pislogott elő. Az asszony odafordult hozzá, rámosoly- gott, megfogta kezét és anyáskodón simította hátra a szőke fürtöket. Nézte, nézte az árvának hitt gyermeket, kinek szeméből a rakoncátlan elevenség, az élet ragyogása sugárzott felé. Elhomályosodtak szemei, s anélkül, hogy észrevette volna, hangosan szólt a gyermekhez: — Fogadj szót, aranyom, legyél jó kislány... a néni szeret téged... Saját szavaitól rezzent fel, és kissé szégyenlősen, magyarázatként súgta a nővér fülébe: — Ö lesz az, Terikét választom... ö lesz az én kicsi lányom... Tériké érezte a veszélyt. Akkor még annak hitte. Elkeseredetten rugkapálózctt az asztalon, ahol öltöztették, sírt keservesen, kezével hadonászott, s menedéket kérve bújt a nővér mellé. Faiudiné nem győzte vigasztalni. Magához ölelte, szeretettel csókolgatta az arcát, s a kijárat felé indult, búcsút integetve az apróságoknak. — Nem, nem ... még ne vigyék el... Az enyém ..; kiáltotta artikulátlan hangon egy asszony, aki éppen akkor rontott be az ajtón, s kitépje Terikét Faludiné karjaiból. Arca fiatal, de megtört volt, szemei az éjszaka könnyeitől ázottak, vörösek. Görcsösen szorította magához a csöppséget, csókolta az arcát, kezét, mellét, homlokát, ahol csak érte, s könnyei végigfolytak a bordó kiskabát szegélyén. — Nem, nem bírom, megszakad a szívem... Ezt hajtogatta minduntalan. Asztalra fektette kicsinyét, tétova mozdulattal odahúzott egy széket, s zokogva borult gyermekére... Koltainé két fiúgyermeknek adott már életet. Amikor kisebbik fiát hordta szíve alatt, kitört a háború. Férjét katonának vitték, s ő ottmaradt egyedül, gondokkal, félelemmel terhelten. De jöttek a tábori lapok. Tízszer, százszor elolvasta: “-hogy vagytok, drágáim, vigyázzatok magatokra, jövök nemsokára..S a férj buzdítása erőt adott, kitartást a gyenge asszonynak. Egy év, két év múlt el? Nem tudja már. De egyszer karácsony táján levél érkezett, férje halálhírét hozta. S a szeretett férfi elvesztése összeomlást jelentett. Kórházba került, gyermekei rokonokhoz, s a legyengült as»- szonyt a sír széléről hozták vissza az orvosok ... Aztán kitavaszodott. A fiatal asszonyka szivébe reménység, szeretet költözött, s egy boldog, óra rr.ámo- rító perceiben hívta, csalogatta magához harmadik gyermekét. Kislány lett, szőke, kékszemű, életerős. Úgy szerette, mint a másik kettőt, hisz az övé, az ő életkedvének visszavarázsoló ja. S egy napon egy boldog és keserű, örömöt és tragédiát hozó napon gyermekágyánál látta viszont elveszettnek hitt férjét. Választania kellett. Koltait, a háború borzalmaitól meggyötört, agyonhajszolt férfit és két fiát választhatta csak... De oly nehéz lemondani a kislányról. A csecsemő“- védő hófehér asztalin még ott sírt, zokogott keservesen hosszú félórákig. Életének minden mozzanata feltört most benne. Látta a férfit, Tériké apját, kivel boldognak hitt órákat töltött együtt, s aztán egyszeriben eltűnt az életéből. Látta megtört arcú férjét, hancurozó fiait, s önmagát vádolta. Úgy érezte, most meg kellene halnia. Vagy viselni tovább a szégyent, keresztet. De hogyan? Mit tegyen? Talán legjobb, ha elszakad Terikétől. * Koltainé arca keménnyé merevedett. Felállt az asztal mellől, látszott, hogy elhatározás érlelődik benne^ Gyermekére már egy pillantást sem vetett, csak Fa- ludinet, s a nővért mérte végig, aztán köszönés nélkül kirohant a szobából. Elment, s szívéből kitörölte a sző- kehaju kislány emlékét. A nővér zokogott. Zokogott, mert megértette, mi ment végbe az asszonyban, tudta, ösztönösen érezte, Tériké már örökre meghalt édesanyja számára. A jövőre gondolt, a kisleányra, akinek neve van, de apja nincs, nem tudnak róla. A gyermekre, aki érezni fogja az édesanyai csók, a dédelgető simogatás, az igaz szeretet hiányát, s ha egyszer megtudja, mi történt kicsi korában, vádolni fogja az asszonyt, az édesanyát, oki a legszebbet, legkedvesebbet rabolta el tőle... Odafordult a kislányhoz, hamvas arcára, tisztán csillogó szemébe nézett. Tudta, hogy nem kap választ, tudta, hogy nem érti és jobb, hogy nem érti e tragédiát, mégis megkérdezte: — Terikém. édes, kicsi angyalom, mi lesz tebelőled? A sarokban meghúzódó Faludiné halkan, de határozottan válaszolt a kislány helyett: — Édesanyja leszek, szerető, gondoskodó édesanyja ... Az ö szívében is vihar tombolt, s a kilátástalanság- ba zuhant gyermek előtt megnyitotta szerető szívének kapuját. Amikor belépett az otthonba, még csak nevelőszülőnek jelentkezett. De most, mcst értette meg igazán, hogy idegen asszony gyermekét is lehet szeretni, ragaszkodással, odaádóan, úgy, mint sajátját. Tériké már nem rugdalózott. Hizelkedöen bújt oda Faludiné mellére, s úgy mentek haza az új otthonba, mint akik soha, de soha nem akarnak elválni egymástól ... Tériké felnőtt. Nagyobbacska, szép lány lett belőle. Kilencéves. Nem tudja, hogy édesanyja valahol másutt él, még nem veszi zokon, hogy egy sort, egy kis cukorkát, egy jó szót nem kapott tőle azóta. Hiszi, hogy Faludiné az édesanyja. Valami mégis furdalja kicsi agyát. Miért mondják neki az Iskolában, hogy Kovács Tériké, amikor az édesanyja, meg az édesapja is Faludi névre hallgat? De a felnőttek szerető szíve titkolózik. .. Tegnap Tériké nyitott kaput az Arany utcai ki* házban. Vendég érkezett. Megrettenve állt félre, nem akart bemenni a szobába. Pedig csak a jóságosarcú felügyelőnő jött látogatóba: Faludinéval ültek be a szobába, s az asszony aggódva kérdezte: — Csak nincs valami baj, csak nem akarják elvenni tőlem? Meghasadna a szívem, ha el kéne válni ettől a kis eleven arany omlói... — Nem, nem, szó sincs róla — nyugtatta meg a felügyelőnő. s Faludiné arca felragyogott. — Azért! Mert ezt a kislányt én akarom férjhez adni. Nézze csak, már van kelengyéje is. Együtt veszem az én lányoméval. És elővette, mutatta boldogan, az édesanya örömével. Az egyik ágyban Tériké tolla van, a másikban Magdusé. A szekrényből egy vég sifon várja a varrást, ágynemű lesz belőle ... — Itt meg is lakhatnak majd, ez a rész lesz a Te- rikéé, amaz meg a Magdusé. Szóval ne féltsék őt. Ellátom én úgy, ahogy csak egy szegényebb szülő teheti.. j Faludi jött haza a munkából. Tériké bemerészkedett a szobába. Felugrott apja ölébe, csóközönnel Dcrí- totta arcát és zsebeiben kezdett kutatni. Aztán boldogan fu te tt ki az udvarra a csomag nápolyival. . — Karácsonyra kap-e valamit a kislány — kérdezte a fe’.ügyelőnő Faludinctól. — Hogy kap-e? Nézze, ezt a néger babát tavaly kapta. Hogy vigyáz rá az aranyom. Most is lesz karácsonyfa és az ajándékokat is megvettük. —• És az édesan>ja jelentkezett-:; már? Nem, nem jelentkezett. A felügyelőnő :s tudja e/fc Az édesanya, aki elhagyta gyermekét, nem küldött karácsonyi üdvözletei, nem küldött egy babát, egy kis cukorkát Terikének. És nem érdeklődött még soha felőle... Dehát vannak még szerető szívű emberek a ' Hágón, s Faludiék ilyenek. Tériké, az eleven, makrancos, kicsi Tériké boldog gyermekkorra emlékezik majd. Mert szeretetet, otthont, gondoskodást kapott, s érte égő szívű, jóságos édesanyát... Jávori Béla a .A. ,irm rmrYTfiYYYYYYyyYYYYYYjYYYYYYYYYYYYYYY
